Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-07 / 261. szám

I XVIII. ÉVFOLYAM, 261- SZÁM 1974. NOVEMBER 7., CSÜTÖRTÖK November 7-i körkép Ifjúgárdisták ünnepi csnpatgyűlése a fegyveres erők klubjában Kitüntetett pártmunkások A szerdai városi ünnepsé­gen tizenhatan, eredményes és kimagasló pártmunkájukért, emléklapot vettek át a városi pártbizottság első titkárától: dr. Lenyó László, Takács La- josné, Marcsók János, Furák János, Marton Pál, dr. Mihócs Ferenc, Szabó Sándor, Horváth Sándor, Tóth Istvánná, Cseri Béláné, Boros Zsigmond, Pet- rik Mihály, Bányavári Péter- né, Kiszel István, Bíró Béla és Fehér György. ★ A Szőnyi Tibor Kórházban is megemlékeztek a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 57. évfordulójáról. Az étterem kicsinek bizo­nyult, sokan a folyosón hall­gatták dr. Kollár Lajos igaz­gató-főorvos ünnepi beszédét s a műsort. Ott' adták át dr. Korona Ár­pád igazgatóhelyettes-főorvos­nak a városi népfrontbizott­ság emléklapját sokoldalú társadalmi munkásságáért Harmincezer forintot osztot­tak szét a törzsgárda 10, 15 és 20 éve dolgozó tagjai között, s ötvenhétezret a munkában példát mutatóknak, november 7. alkalmából. Nagy taps köszöntötte Mol­nár Gyulánét, a főtéri, III-as számú belgyógyászat ápolónő­jét^, gki harminc éve , dolgozik a nem könnyű beosztásban: három évtizedes, lelkiismere­tes munkájáért aranykoszorús törzsgárdajelvényt és pénzju­talmat adtak át neki. ★ A fegyveres erők Mártírok útjai épületében a váci Ifjú Gárda zászlóalj ünnepi csapat­gyűlésen köszöntötte az évfor­dulót. Szerdán este, November 7. jegyében címmel rendeztek ünnepi műsort a FÉK tagsága számára, melyben közremű­ködött Zentai Anna színmű­vész, Bojtor Imre és Urbán Katalin magyarnóta-énekes, Szentendrei Klára operett- énekes és Forgács László szín­művész. A műsor után, hajnali négy óráig együtt szórakoztak a klubtagok, ★ A város üzemei, hivatalai és üzletei ünnepi díszben köszön­tötték a nagy napot. Megkapó volt a zászlódíszbe öltözött Március 15 tér. A Kö­töttárugyár, az öntöde, a For­te gyár s más üzemek főkapu- dekorációval hívták fel a fi­gyelmet a nap ünnepélyessé­gére. Tetszett a Dunakanyar Áru­ház hatalmas kirakata, mely­T evélet kaptam, s gon- ■*-* dolom, nemcsak én, hiszen a levél ízléses nyomtatvány. Mégis jól­esett, mert nem felejtettek el a barátaim.« A levelet a városi-járási könyvtár küldte címemre, melyben közli, hogy nem újítottam meg tagságomat. „Intézményüknek nagyon fontos — olvasom —, hogy megbizonyosodjunk felőle: nem munkatársaink ha­nyagsága, szolgáltatásaink alacsony színvonala vagy valamelyik munkatársunk hibája elmaradásának oka.” Ha így van, „szívesen fo­gadjuk észrevételeit, javas­ben képek elevenítették meg a történelmi október esemé­nyeit. ★ Színvonalas vetélkedő szín­helye volt a dunakeszi József Attila Művelődési Központ színházterme: a Járműjavító KISZ-esei által, november 7. tiszteletére rendezett verseny­re az üzem kilenc KlSZ-alap- szervezete négy-négy tagú csapattal nevezett be. Az ifjúsági szervezet és a dunakeszi 3. számú általános iskola úttörőcsapata közötti kapcsolat további elmélyítése érdekében meghívták az isko­la nyolcadik A és B osztályá­nak csapatait is. Először minden csapatnak a megjelent nagyszámú közön­ség előtt egy-egy, az évfordu­lókhoz kapcsolódó irodalmi­politikai összeállítást kellett bemutatnia ahhoz, hogy részt vehessen a versenyben. Ebben a legszebb produkciót a IV. alapszervezet csaoata nyújtot­ta, A lenini eszmék ereje című összeállításával, de sikert ara­tott az úttörőcsapat mai moz­galmi dalokból összeállított műsora is. A verseny során jól vizsgá­zott a két. játékvezető, Nagy Gabriella és Veres Gábor is. Négy témakörben, köztük ko­molyzenei, továbbá a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lommal kapcsolatos történel­mi, Radnóti Miklós halálának 30. évfordulója és munkássá­gával összefüggő irodalmi, va­lamint sportkérdések szere­peltek. A késő estig tartó rendez­vény végeredményeként, a Vásárhelyi György elnökleté­vel működő, öttagú zsűri dön­tése alapján, az első helyezést és a vele járó 200 forint érté­kű könyvjutalmat a Járműja­vító KISZ-alapszervezetének csapata nyerte el, második lett a IX. alapszervezet csa­pata, harmadikként ( a IV. alapszervezet végzett. ★ A Szovjetunió történelme és művészete címmel, vetélkedőt rendezett a Hazafias Nép­front nagymarosi bizottsága, a KISZ-csúcsvezetőség és a he­lyi művelődési ház. A Nagy­marosi Gépgyár, a Vas- és Műszeripari Ktsz, valamint a területi KISZ-szervezet csa­patai mérték össze tudásukat. A fiatalok nagyon jól szere­peltek, számot adva sokolda­lú tájékozottságukról. Amatőr képzőművészeti ki­latait munkánk megjavítá­sa érdekében”. Még értesítenek arról is, hogy a könyvtár állomá­nya állandóan gyarapodik, elkészült az új katalógus, és több mint százötven na­pi-i és hetilapot, folyóiratot járatnak. öszönöm a figyelmezte­tést, kedves könyvtár, és biztosíthatom: elmara­dásom oka nem az olvasók­kal való megfelelő foglal­kozás hiánya, hiszen eddig is mindent megtettek azért, hogy szinte lehetetlen kí­vánságaimat is teljesítsék. Holnap meglátogatom a könyvtárt, és felújítom tag­ságomat. M. Zs. állítás nyílt meg Nagymaro­son: 'a Népművelési Intézet országos pályázatára beérke­zett 147 alkotás közül mint­egy ötvenet mutatnak be. Az alkotások között festmények, kisplasztikák, fa- és rézmun­kák, kerámiák, valamint szőt­tesek találhatók. És az alkotó amatőrök? Ritzl Antal, Grécs István, Győrffy Ferencné, Heincz Gé- záné, Kubacsny Zsombor, Szirtesné Gál Gabriella, Béki Márton, Melts Ferenc és Ka­kukk József. Munkások, dolgozók, akik hétköznapi munkájukkal ke­resik meg kenyerüket. Papp—‘Szőnyi—Hadi Ami tetszik ­TETSZIK, ... hogy a Magyar Posta, a „Jubiláló városok” sorozatban, december nyolcadikán emlék­bélyeget jelentet meg az ala­pítása 900. évfordulójának kü­szöbéhez érkező Vácról. A BRIANSZKI VASÚTI GEPH^^iBAN oroszok és magyarok beszélgetnek. Az egyik lakatos, a másik kovács, a harmadik esztergályos, a Nógrád községből származó Less Rudolf magyar hadifo­goly pedig asztalos. Jó bará­tok. Hónapokat töltöttek már együtt. Ismerik egymás gon­dolatait, örömét és bánatát. — Eljött az ideje, véget kell vetni ennek az anarchiának. Már disznóság, amit a front­ról visszatérő katonák egyike- másika cselekszik. Rabolnak, garázdálkodnak. Azt mondom, fiúk, kezdjünk hozzá! Szer­vezzük meg mi a gépházi munkásokból meg magyarok­ból a rendfenntartó erőt. És hogy ne legyen széthúzás, le­gyen a parancsnok Less Ru­dolf — vélekedik az egyik orosz' munkás. — Less Rudi tud írni is, meg olvasni is oroszul, hasznát vehetjük. A szónok be sem fejezi, hír­nök érkezik, a munkásokhoz szól; — Emberek! Ma, 1917. ok­tóber 25-én, Petrográdon, az Auróra cirkáló tűzjelére, meg­kezdődött á forradalom. A munkások és parasztok kato­nasága elfoglalta a Téli Palo­tát. Segítsétek a szovjethatal­mat, a forradalom győzelmét. — Akkor a most megalakult rendfenntartó erő a vöröska­tonasághoz tartozik — vála­szolt mindjárt az előbbi szó­nok. — Mi a teendőnk? — fordul kérdéssel a hírnökhöz. — Először is az, hogy itt van az orlovszki katonai ob­jektum. El kell foglalni. Nem tudjuk, mi van még benne, JEGYZET A könyvtár aggodalma A harmincadik KOMMUNISTA MŰSZAKOKKAL évforduló jegyében Helytörténeti pályázat Beküldési határidő: január 31. Ajándék — nagycsa Iá dósak; mk ■' -X-'* Mint ahogy lapunk november 5-i számának 8. oldalon, beszámoltunk róla, a GELKA szocialista brigádjai kommu­nista műszakokkal megvalósított felajánlásuknak eléget té­ve, nagycsaládosokat ajándékoztak meg. Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója kapcsán a Ha­zafias Népfront Pest megyei Bizottsága, a KISZ Pest me­gyei Bizottsága és a Pest me­gyei Levéltár helytörténeti krónikaírói pályázatot hirde­tett. Vácott a 900. évforduló al­kalmából egymás után ala­kultak meg a helytörténeti klubok. A krónikaírók már valószínűleg elkészültek válla­latuk, üzemük, intézményük történetének megírásával, és a pályázati felhívást talán fi­gyelmen kívül hagyták. A pályamunkák beküldési határideje 1975. január 31. A pályázat eredményét a bíráló bizottság 1975. április 4-én hirdeti ki. A bíráló bizottság több mint 50 ezer forint értékű díjat oszt ki. Szép lenne, ha minél több helyezést a megye egyik legré­gibb múltjával rendelkező és a felszabadulás után legjobban iparosodó városának pályázói nyernék el. Pályázni lehet a város vagy üzem, vál-lalaú szövetkezet, in­tézmény felszabadulás utáni, illetve 1973—74. évi történeté­vel. A pályaműveket a Pest me­gyei Levéltárnak kell bekülde­ni, amely szakmai, módszerta­ni tájékoztatást is ad. M. Gy. [- és ami nem NEM TETSZIK, ... hogy nyolcforintos lesz ez a váci postabélyeg, következés­képp aligha ér el olyan nagy közönségsikert, mint elődje, a 40 filléres váci bélyeg. (-ő) A Seres testvérek Orilux televíziót vettek át. A hat kiskorú gyermeket nevelő Rehák család otthoná­ba Szaratov hűtőgép került. Kép és szöveg: Rózsavölgyi Károly Emlékek ötvenhét év távolából A parancsnok milyen erőt képvisel az őr­ség. A ti feladatotok ennek a felmérése s a holnapi támadás megszervezése. A gépház munkásai sorra jelentkeznek. Less Rudolf pa­pírján harmincnyolc név sze­repel. Nincsenek többen. KESERVES AZ ÉJSZAKA. A magyar származású pa­rancsnok alvás helyett ter­veket készít. Kérdések százai vetődnek fel benne. A pisz­toly talán kevésnek bizonyul. Hajnalra mégis elkészül a terv. — Mi, hatan, elmegyünk — szól a katonákhoz Less Ru­dolf parancsnok. — Ti itt maradtok. Mindenki foglalja el az állását, de takarékoskod­jatok a lőszerrel. Lőni csak jelzésre szabad! Kúszik a hat ember. Elöl a parancsnok. Beszédtávolság­ba érnek. Less Rudolf oro­szul szól az objektum védői­hez. Örömmel nyugtázza, hogy magyar hadifoglyok az őrök. — Adjátok meg magatokat. Tegnap átvette az ország ve­zetését a szovjethatalom. Fe­lesleges minden vérontás! — Gyertek, megadjuk ma­gunkat — hangzik a válasz. Raktárról raktárra járnak a vöröskatonák. Lóra, fegyverre, lőszerre lenne szükség, hiszen az volt ebben az objektum­ban. Amit / találnak, bizony, jobbára haszontalan dolog. Mindent széthordták a front­ról visszatérő katonák. Azért akad valami használ­ható, nyereg, kevés lőszer, puska. Ez is valami. Csaknem minden embernek jut fegyver. Arra pedig senki sem gondol, hogy rövidesen szükség lesz rá. A harmincnyolc tagú rend- fenntartó erő rövidesen bő­vül: felvételüket kérik a pá­lyamunkások is, és már száz- húszan vannak. Szükség volt erre. A mun­ka nem állhat meg. a szol­gálatot felváltva látja el a csoport. Kijev, Petrográd, Sza- ratoiv felé kísérik a vonatot. Örködnek a rendre. — Parancsnok elvtárs! Most érkezett a jelentés. Negyven, frontról szökött katona ga­rázdálkodik a vonaton, fegy­verük is van — jelenti az egyik katona. Less Rudolf tervet dolgoz ki. Ha az állomáson támadják meg a garázdálkodókat, a civilek életében is kárt tehet­nek, gondolja magában. Az­tán dönt. — Voronyezs előtt, a nyílt pályán állítjuk meg a vona­tot, ott fogjuk közre a sze­relvényt. Az erőt arra az egyetlen kocsira kell irányíta­ni, amelyikben ezek a jóma­darak tanyáznak — így a parancsnok. A harc nem tart sokáig. Meglepte a féhéreket, a front­ról szökött kozákokat a várat­lan támadás. Néhányan azon­nal megadják magukat, le- f egy vérzik őket, mások a mo­csarak felé menekülnek. JÖ PARANCSNOKNAK bi­zonyult a magyar fiú. Grisa Biljakov alezredes több eset­ben részesíti dicséretben. Ar­ra pedig, hogy rászolgáljon er­re a dicséretre, ismét adódik alkalom. Az állomásról érke­zik a hír: kozák zászlóalj sze­relvénye haladna át a briansz- ki állomáson. Ha igaz, a sze­relvényen van Kolcsak is. Va­lamit tenni kell. Léss Rudolf azonnal intéz­kedik. — Fogadjuk a szerelvényt. Csonka vágányra kell terel­nünk. Mindenki fegyverbe! Lakatosok, esztergályosok, pályamunkások fekszenek a vasúti töltés szélén. Sípolva érkezik a vonat. Lassít, a vonatvezető látja, hogy nincs biztosítva a szabad út. Pöfékelve megáll a moz­dony. A kozákok ijedten ug­rálnak az ablakokhoz. Egy férfi közeledik a szerel­vény felé. Fehér zászlóval: Less Rudolf, a parlamenter. A kozákok parancsnokát kere­si. Meglepődik, amikor Kol- csakkal áll szemben. — A szovjethatalom nevé­ben felszólítom, adják meg magukat. Az állomás a vörö­sök kezén van, katonáim el­foglalták állásaikat. — Soha! — tör ki KolCsák­ból. — Amíg mi élünk, nem adjuk meg magunkat. — Rendben van! — szói Lesa és visszatér katonái közé. Megszólalnak a géppuskák. Kolcsak katonái kötegekbe kötött gránátokat szórnak Lessék állásai felé. A vago­nokban a lovak nyerítenek. Teljes a pánik. A géppuskák nem hallgatnak el. Három óra hosszat tart a kegyetlen öldök­lés. Less Rudolf a lábán és a de­rekán szerez sebeket, de azok­kal most nem törődik: a fehé­rek az erdő, a mocsár felé ve­szik útjukat. Győzelen^i most is, mint any~ nyiszor. 1 Telik az idő. A brianszki állomáson sze­relvény áll. Teli hadifogollyal. Less Rudolf ellenőrzi. Vaiaki megszólítja: — Rudi! Diósjenőiek, szokolyaiak. Barátók! AZTÄN GYŐZ a HON­VÁGY: a legendás hírű pa­rancsnok megválik katonáitól, visszatér Magyarországra. ★ Less Rudolf szlovák nem­zetiségű kommunista így emlékszik vissza az októbe­ri eseményekre. Szerényen, csendesen éli nyugdíjas éveit. Életével elégedett, látja annak meg­valósulását, amiért küzdött. Váci lakásának vitrinjé­ben áll a féltve őrzött ki­tüntetés, melyet nemrégen adtak át neki a szovjet kö­vetségen: Vörös Csillag Ér­demérem. AU Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom