Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-07 / 261. szám

1974. NOVEMBER 7., CSÜTÖRTÖK A lenini úton — a világ békéjéért írta: Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke November 7. alkalmából Koszorúzás/' ünnepség A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Minisztertanács és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 57. évfordulója alkal­mából szerdán délelőtt koszo- rúzási ünnepséget rendezett a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél. A szovjet és a magyar him­nusz elhangzása után a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa nevében Losoncai Pál, az El­nöki Tanács elnöke és Cseter- ki Lajos, az Elnöki Tanács titkára helyezett koszorút az .emlékmű talapzatára. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak koszorúját Kádár János, a Központi Bizottság első titká­ra és Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, a kormány koszorúját Fock Jenő, a Mi­nisztertanács elnöke és Aczél György, a Minisztertanács el­nökhelyettese helyezi^ el. A Szovjetunió budapesti nagykövetsége nevében V. J. Pavlov nagykövet, B. D. Sevi­Ünnepi előadás az Operaházban A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 57. évfordulója alkalmából szerdán este az Állami Operaházban ünnepi előadáson adták elő Mu­szorgszkij Hovanscsina című operáját. Az ünnepi előadáson részt vett Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Övári Miklós, a Központi Bizottság titkára, valamint a kormány több tagja. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után Lu­Kádár János fogadta a finn pártküldöttséget kin követ-tanácsos, valamint D. I. -Oszadcsij vezérőrnagy, katonai és légügyi attasé ko­szorúzott. Ezt követően a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak, a SZOT-nak, a fegyveres erőknek, az ideiglenesen ha­zánkban tartózkodó szovjet déli hadseregcsoportnak, a Partizánszövetségnek, a KISZ- nek, és a Fővárosi Tanácsnak a koszorúját helyezték el. Zászlófelvonás A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 57. évfordulója alkalmából szerdán reggel a Parlament előtti Kossuth La­jos téren ünnepélyes külsősé­gek között, katoriai tisztelet- adással felvonták a Magyar Népköztársaság állami zászla­ját. A gellérthegyi felszabadulá­si emlékműnél ugyancsak ka­tonai tiszteletadással vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját. kács Miklós, az Operaház igazgatója üdvözölte az ün­nepi előadáson- megjelenteket. Jelen volt az előadáson a Finn Kommunista Párt kül­döttsége, amely Aarne Saari- nennek, a párt elnökének ve­zetésével, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának meghí­vására, tartózkodik hazánk­ban. Ott volt a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság küldött­sége, V. P. Prohorovnak, az SZMBT alelnökének, a moszk­vai területi tanács vb-elnök- helyettesének vezetésével. M élységesen szimbo­likus, hogy a Nagy Októberi Szocialista Foiradalom győzelme nyo­mán megszületett szovjethata­lom első okmánya a világtör­ténelmi jelentőségű Békedek­rétum volt. Azt jelképezi ez, hogy a szocialista rendszert megteremtő szovjet állam leg- bensőbb lényegéből fakad a békepolitika. A szocialista forradalom és a Szovjetunió neve a népek tudatában szerte a világon azóta is egybeforrott a béke ügyével. A Szovjetunió törté­nete, az októberi szocialista forradalom óta eddig eltelt 57 esztendő krónikája — egy­ben annak az állhatatos, sza­kadatlan harcnak a története is, amelyet az agresszív impe­rialista politika ellen, a né­peknek a háború csapásától való megszabadításáért foly­tatott a szovjet állam. A forradalmat győzelemre vivő munkások, parasztok, ka­tonák még a nagy roham után, a Téli Palota előtti té­ren álltak őrséget, amikor — a Békedekrétumban — a pro­letárhatalom békét ajánlott fminden ország kormányá­nak és népének. Igazságos, annexiók és hadisarc nélküli békét. 1919-ben a Szovjetek Kongresszusa Lenin javasla­tára ünnepélyes formában ki­nyilvánította, hogy „az Orosz- országi Szovjet Föderatív Szo­cialista Köztársaság minden néppel békében kíván élni, és minden erejét a belső építésre akarja fordítani”. 1922-ben Génuában, az első nemzetközi konferencián, amelyen a Szovjetunió is részt vett, Lenin kormánya a békés együttműködés és a leszerelés széles körű programját ter­jesztette a kormányok küldöt­tei elé. A harmincas években a Szovjetunió következetesen síkraszállt a kollektív biz­tonság rendszerének megte­remtéséért, egy olyan rend­szerért, amely megfékezhette volna a fasiszta karcsörtető- ket, megakadályozhatta volna az újabb világégést. A második világháborút kö­vetően, amikor az atom- és hidrogénfegyverek, rakéták megjelenése növelte az embe­riséget fenyegető újabb világ- -tragédia veszélyét, a Szovjet­unió a szigorú nemzetközi el­lenőrzéssel végrehajtott álta­lános és teljes leszerelés konk­rét tervét terjesztette az Egyesült Nemzetek közgyűlése elé. Mindig következetesen, nem szűnő energiával mun­kálkodott a nemzetközi kap­csolatok ama új elveinek — a függetlenség, a szuverenitás, az államok belügyeibe való be nem avatkozás, a népek kö­zötti barátság és együttműkö­dés elveinek — érvényre jut­tatásáért, amelyeket a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom hirdetett meg. A Z EGÉSZ EMBERISÉG sorsáért felelősséget vál­laló küldetésnek, a Szov­jetunió egész történelmén vé­gigvonuló békediplomáciának felemelő, méltó folytatása az a nagyszabású békeprogram, amelyet 1971 tavaszán az SZKP XXIV. kongresszusa fo­gadott el. Ezt a programot, -mely hat pontban jelentős tennivalókat ajánl minden jó­zan érzésű kormányzatnak minden politikai pártnak és mozgalomnak a nemzetközi együttműködés fejlesztéséért a vitás kérdések békés rende­zéséért, a leszerelés folytatá sáért, a háborús fenyegetések elhár.'fá~áért — méltán nevez­hetjük korunk békedekrétu manak. A háború nélküli világ az emberiség nagy óhaja, leg­őszintébb törekvése. A Szov­jetunió megszületésével, a második világháborúban ara­tott győzelmével, politikai gazdasági és katonai erejének meggyőző kibontakozásával, a szocialista országok közösségé­nek kialakulásával és meg­szilárdulásával ez a törekvés ez a reménység már nem puszta óhaj. Ma már reális le­hetőség van arra, hogy elke rüljük a világméretű háborúk kirobbanását, és megőrizzük a békét. A Szovjetunió 1917 óta következetes szilárdsággal folytatott békepolitikájának világtörténelmi jelentőségű győzelme ez. De tudnunk kell: még nagyon sok erőfeszítést, még nagyon sok harcot és ál­dozatot kíván a világ minden részén az, hogy ez a reális le­hetőség visszafordíthatatlan valóság legyen, hogy az ag­resszív imperialista erők el­lenállásával szemben végleg megvalósuljon a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése. Ennek a harcnak legelső vo­nalában halad a Szovjetunió, amely a politikai és diplomá­ciai, gazdasági és kereskedel­mi, kulturális és katonai esz­közök gazdag tárházát hasz­nálja fel, hogy a legkedvezőbb nemzetközi feltételeket te­remtse meg a szocialista kö­zösség erejének további gyara­pításához, a világ proletariá­tusának forradalmi harcához, a nemzeti felszabadulás- kiví­vásához, az imperializmus el­leni küzdelemhez. Vagyis: a legkeményebb osztályharchoz. A BÉKEHARCUNK szem­pontjából rendkívül fon­tos gondolatot Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára a Szovjetunió megala­kulásának 50. évfordulója al­kalmából mondott beszédében fogalmazta meg: „Az SZKP abból indult és indul ki, hogy a két rendszer — a kapitalis­ta és a szocialista rendszer — osztályharca folytatódik gaz­dasági, politikai és ideológiai területen. Ez másként nem is lehet, mint hogy a szocializ­mus világnézete és osztály cél­jai ellentétesek és kibékíthe- tetlenek a kapitalizmuséval. Arra törekszünk azonban, hogy ez a történelmileg kike­rülhetetlen harc olyan meder­be terelődjék, amely nem fe­nyeget háborúkkal, veszélyes konfliktusokkal, ellenőrizhe­tetlen fegyverkezési hajszával. Ez hatalmas nyeresége lesz a világbékének, valamennyi népnek, valamennyi állam­nak.” A következetesen interna­cionalista és jellegzetesen szovjet, békeszerető lenini kül­politikának a nyomán kibon­takozó eseménynek egész me­nete fokozatosan annak felis­merésére kényszeríti a tőkés világ mind több kormányát, hogy a békés egymás mellett élés elveinek figyelembevéte­lével alakítsák a szocialista államokhoz fűződő viszonyu­kat, minden fontos lépésüket. Megfigyelhető: amilyen mér­tékben erősödnek a világban a béke és a haladás pozíciói, úgy szaporodnak a realizmus elemei a legtöbb kapitalista állam külpolitikájában, úgy kerülnek rendre-másra a poli­tika lomtárába a hidegháborús időszak módszerei és eszközei. A világ népeinek, köztük hazánk népének is támogató egyetértésével és rokonszenvé- vel találkozik a szovjet béke­diplomáciának az a határozott törekvése, hogy a nemzetközi életben a politikai enyhülést katonai enyhüléssel, a fegy­verkezés korlátozásával, sza­bályozásával és csökkentésé­vel kell kiegészíteni és tartós­sá tenni. Ennek a törekvésnek az életerejét jelzi, hogy egy­szerre több fronton, több szín­helyen is folyik a diplomáciai offenzíva a leszerelésért, a ka­tonai enyhülésért s egyszerre több témakörben is keresik, kutatják az előbbrejutás, a ■endezés lehetőségeit. S zamos eredményt hozott máris a békéért folytatott harc. Gondol­junk csak a szovjet—nyugatné­met és a Nyugat-Berlinről szó­ló négyoldalú egyezmény alá­írására, a rendszeres szovjet— amerikai, a szovjet—francia stb. csúcstalálkozásokra, az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet összehí­vására. Ezek fontos határkövei a Szovjetunió és a szocialista -rszágok békéért folytatott si­keres harcának. Természetesen roppant ne­hézségbe, akadályba ütközik az egymással legtöbbször el­lentétes érdekek szövevényé­ben megtalálni a kölcsönösen elfogadható ösvényeket, ame­lyek elvezethetnek a szélesebb ívű megállapodások útjára. De nem szabad türelmetlennek lennünk! Az idő a béke érde­keinek dolgozik! A pekingi vezetők kivételével ma már egyetlen kormány sem száll nyíltan szembe a. leszerelés, a katonai enyhülés gondolatá­val. A szovjet leszerelési dip­lomácia kezdeményező szelle­me állandóan véleménynyil­vánításra, sok esetben pedig tárgyalásokra készteti a Nyu­gatot. Ezeknek a tárgyalások­nak az eredménye a többi kö­zött, hogy az utóbbi másfél évtizedben számos kiemelke­dő je\entöségű nemzetközi megállapodás született az em­beriség békéjét és biztonságát leginkább fenyegető atom­fegyverkezés korlátozásáról. A békéért, az enyhülésért a Szovjetunió kezdeményezései­vel folyó harc bármelyik irá­nyát, bármelyik területét vizsgáljuk is, mindenütt nagy változások tanúi lehetünk. A békés egymás mellett élés le­nini elvei mindinkább utat törnek maguknak a világpoli­tikában s a különböző társa­dalmi rendszerű államok kö­zötti kapcsolatok általánosan elfogadott normáivá, a nem­zetközi élet törvényévé vál­nak. A LENINI BÉKEPOLITI­KA következetes érvé­nyesítésének eredménye, hogy az imperialista hatal­maknak már nincs meg az az egykori lehetőségük, hogy korlátlanul rendelkezzenek a népek sorsával, és ha kell, he­lyi háborúkkal verjék le füg­getlenségi törekvéseiket, mint ezt korábban tették. A nem­zeti felszabadító harc sikerét mutatja, hogy erősödik a fia­tal afrikai, ázsiai államok, a volt gyarmati országok szuve­renitása, függetlensége, és szűnőben van az imperializ­mustól való gazdasági függő­ségük is. Ennek a folyamat­nak a kiteljesedése feltartóz- t'thatatlan, visszafordíthatat­lan. A szovjet békediplomácia évtizedek óta tartó erőfeszíté­seinek, következetes harcának nagy eredménye a szocializ- mv hadállásainak, a haladó, imperialistaellenes erők pozí­cióinak megerősödése a föld­kerekség minden táján, az A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 57. évfordulója alkalmából ered­ményes munkájuk elismeré­séül párt-, társadalmi és tö­megszervezeti tisztségviselők­nek és aktivistáknak kitünte­téseket adományozott. A Mun­ka Érdemrend arany fokozatá­val 163, a Vörös Csillag Ér­demrenddel 19, A Munka Ér­demrend ezüst fokozatával 305, bronz fokozatával 225, a Kiváló Szolgálatért Érdem­renddel pedig 78 személyt — köztük a fegyveres testületek tagjait — tüntetett ki. A kitüntetettek egy csopor- jának az Országház kupola- csarnokában Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke nyújtot­ta át az érdemrendeket. Az Elnöki Tanács kitünteté­seket adományozott a kiemel­kedő munkát végző szakszer­vezeti tisztségviselőknek. A kitüntetéseket Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára adta át a a SZOT-elnökség és titkárság tagjainak jelenlétében. A Munka Érdemrend arany fo­kozatát 30, az ezüst fokozatot 50, a bronz fokozatot 40 szak- szervezeti tisztségviselő vette át. A sajtó 27 dolgozójának dr. Várkonyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke adta át az Elnöki Tanács által adomá­nyozott érdemrendeket. egészségesebb politikai lég­kör kialakulása a világban. A magyar népet a világ más né­peivel és valamennyi haladó erővel égyütt nagy megelége­déssel és a béke jövője iránti rendíthetetlen bizalommal és reménységgel tölti el, hogy a háború utáni egész történe­lem rendkívül jelentős fordu­latának vagyunk tanúi, de nemcsak tanúi, aktív részt­vevői is. Tanúi és résztvevői vagyunk annak a folyamat­nak, amikor a nemzetközi po­litikában tapasztalt ellenséges konfrontáció időszakából ki- ' bontakozik a szocialista és a kapitalista államok közötti mind szilárdabb békés egymás mellett élés, az értelmes, a kölcsönös előnyökön és egyenlő biztonságon alapuló, békés együttműködés idősza­kába való átmenet. Ez a korszakos változás a világ minden népe előtt új távlatokat nyit. Ám nagy hiba lenrte, ha az enyhülésért tett erőfeszítések sikere miatti jo­gos örömünk és elégedettsé­günk akár egy pillanatra is feledtetné velünk, hogy az imperializmus bizonyos erői egyáltalán nem örülnek a vi­lághelyzet ilyen irányú válto­zásainak. Az imperializmus, a militarizmus rohamcsapatai, amelyek a második világhá­ború óta eltelt években har­mincnál több kisebb-nagyobb helyi háborút és fegyveres konfliktust robbantottak ki földünkön, nem adták fel kí­sérleteiket, hogy feltartóztas­sák a szocialista világ, a béke ügyének előretörését. Mert az agresszió és a militarizmus erőit, bár sikerült visszaszo­rítani, de még nem sikerült teljesen ártalmatlanná tenni. K orunk emberiségé­nek nagy ’ feladata, mindannyiunk fontos, mindennapi tennivalója: a bé­ke ellen felsorakozó imperia­lista, militarista csoportosulá­sok kísérleteinek határozott visszautasítása. Ebben a harc­ban a világ haladó erői mind egységesebben segítik, támo­gatják a Szovjetunió és a szo­cialista országok erőfeszítéseit, amelyek — híven Október és Lenin szelleméhez — az impe­rializmus agresszív politikájá­val a béke védelmének és a nemzetközi biztonság megszi­lárdításának politikáját állít­ják szembe. Az 1917 óta eltelt 57 esztendő bizonyítja, hogy ez az egyetlen helyes, reális al­ternatíva. Az élet alternatí­vája. Az Elnöki Tanács Pest me­gyéből 24 dólgozót részesített kitüntetésben, kiemelkedő munkájának elismerésekép­pen. A MUNKA ÉRDEMREND arany fokozatát kapta: Dr. Biró Ferenc, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, Császár Ferenc, az MSZMP Szentendrei Járási Bizottságának első titkára, Kozák Péter, a Csepel Autógyár lakatos szakmunkása, alapszervezeti párttitkár, Szebeni Sándorné, a Mechanikai Labor Vál­lalat dunakeszi gyáregységének be­tanított munkása, az üzemi pártbi­zottság és párt-végrehajtóbizottság tagja. A MUNKA ÉRDEMREND ezüst fokozatát kapta: Dr. Aggod József, a gödöllői Ag­rártudományi Egyetem docense, a filozófiai tudományok kandidátusa. Aranyosi László, az MSZMP Pest megyei Bizottságának osztályveze­tő-helyettese, Domnanits Ferenc, Gyál Nagyközségi Közös Tanácsá­nak elnöke, Kormos Istvánná, a Munka- és Védőruházati Ipari Szö­vetkezet ceglédi részlegének beta­nított munkása, alapszervezeti párt­titkár, dr. Kövesi Tibor, a közgaz­dasági tudományok kandidátusa, az MSZMP Pest megyei Bizottsága Oktatási igazgatóságának tanszék- vezetője, Krizsán Ferenc, a Ludove Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára szerdán fogadta a Finn Kommunista Párt kül­döttségét, amely Aarne Saari- nennek, a párt elnökének ve­zetésével hazánkban tartóz­kodik, s kedden — mint teg­napi lapunkban beszámoltunk róla — egész napos Pest me­gyei látogatáson vett részt. A szívélyes, baráti megbe­szélésen áttekintették a két párt tevékenységének, va­lamint a nemzetközi helyzet és nemzetközi kommunista moz­galom egyes időszerű kérdé­seit. A találkozón részt vett Biszku Béla, a Politikai Bi­zottság tagja, a Központi Bi­Noviny főszerkesztője, megyei ta­nácstag, Nagy Imre, az MSZMP Pest megyei Bizottságának munka­társa, Porubszky Dezsőné, a CE- MOV váci gyárának kapcsolószek­rény-kezelője, az Építők Szakszer­vezete Központi Vezetőségének tag­ja, Román Imre, az Ipari Szerel­vény- és Gépgyár hőkezelő-edzője, alapszervezeti párttitkár, Varga Fe- rencné, a ceglédi kerületi óvoda vezető óvónője, a városi tanács tag­Meghitt hangulatú ünnepsé­get tartottak szerdán délelőtt a Pest megyei Tanácson. Az El­nöki Tanács megbízásából dr. Mondok Pál megyei tanácsel­nök nyújtott át kitüntetéseket tanácstagoknak és tanácsi dol- goióknak. Az ünnepségen részt vettek: dr. Csicsay Iván és Lakatos Tibor, a megyei ta­nács elnökhelyettesei, Bíró Gyula, a megyei tanács osz­tályvezetője és Benedek Já nos, a gödöllői városi tanács elnöke is. zottság titkára és Berecz Já­nos, a KB külügyi osztályának vezetője. Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szerdán látogatást tett Újpesten. Vele együtt Újpestre látogatott Katona Imre, az MSZMP KB tagja, a budapesti pártbizott­ság első titkára. Győri Imre, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára szerdán Hajdú-Bihar megyé­be látogatott. Kitüntetések átadása A Legfőbb Ügyészségen a I köztársaság Elnöki Tanácsa november 7-i ünnepség kere- I nevében az ügyészség tíz dől­tében dr. Szénási Géza leg- | gozójának adott át kitünteté- főbb ügyész, a Magyar Nép- I seket. Pest megyei kitüntetettjeink Ünnepség a megyei tanáeson ja, Varga Imréné, a Csepel Autó­gyár autóvillamos-szerelője, az üszb tagja. A MUNKA ÉRDEMREND bronz fokozatát kapta: Barna Jánoshé, a Galgahévízl Községi Tanács vb-titkára, Csiba Józsei nyugdíjas, a Gödöllői Váro­si Tanács tagja, Együd Lajos, a Forte Fotokémiai Vállalat emulzió­főző munkatársa, a vszt elnöke, Éliás Józsefné, a hernádi Március 15. Tsz növénytermesztője, Szcpessl Józsefné, a dunakeszi Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár raktári cso­portvezetője, alapszervezeti párt­titkár, Tóth József, a Mechanikai Labor tmk-lakatosa, a Dunakeszi Nagyközségi Tanács tagja, Tóth Pál Péter, a MAHART dunaharaszti gyáregységének lakatos-csoport­vezetője, a csúcspártvezetőség tit­kára, Vasas Béla, a Pest megyei Ál­lami Építőipari Vállalat osztályve­zetője. Vasas János, a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskola szakoktatója, a dunabogdányi csúcspártvezetőség titkára. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát Domnanits Ferenc, bronz fokozatát Barna János­áé, Csiba József és Tóth Jó­zsef vette át. (Krizsán Ferenc és Varga Ferencné a Munka Érdemrend ezüst fokozata ki­tüntetést a Parlamentben vet-, te át.) A kitüntetettek nevében Domnanits Ferenc mondott köszönetét. A Pest megyei Tanács el­nöke 21 tanácsi dolgozónak adományozott kiváló dolgozó kitüntetést.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom