Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-07 / 261. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MÉ'g¥E1'-A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. ÉVFOLYAM, 261. SZÁM ABA I FOKIÉT 1974- NOVEMBER 7., CSÜTÖRTÖK • • Ünnepség a Kremlben Szerdán, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 57. év­fordulójának előestéjén Moszkvában, a Kreml Kong­resszusi Palotájában ünnepi ülést tartottak. A hatezer embert befogadó teremben a fővárosi üzemek dolgozói, a Moszkva környéki kolhozok képviselői, tudósok és művészek, a szövetséges köztársaságok küldöttei és kül­földi vendégek voltak jelen. Az elnökségben foglaltak he­lyet Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, Nyikolaj Podgornij, a' Legfelsőbb Tanács Elnökségé­nek elnöke, Alekszej Koszigin miniszterelnök, valamint az SZKP Politikai Bizottságának más tagjai és póttagjai, a köz­ponti bizottság titkárai, a szov­jet kormány számos tagja, ne­dves szovjet közéleti személyi­ségek. Az ünnepi ülést Vlagyimir Promiszlov, a Moszkvai Vá­rosi Tanács Végrehajtó Bizott­ságának elnöke nyitotta meg. A szovjet himnusz elhangzása után Promiszlov az ünnepi be­számoló megtartására Andrej Gromikót, az SZKP Politikai Bizottságának tagját, a Szov­jetunió külügyminiszterét kér­te fel. (Beszédét a 2. oldalon ismertetjük.) Huszonöt éves a Csepel Autógyár Jubileumi megemlékezés a Nagy Október évfordulójának eló'estéjén Két dátumra emlékeztek tegnap délután a Csepel Autó­gyár dolgozói a szakszervezeti művelődési központ nagyter­mében rendezett ünnepségükön: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 57. és az üzem fennállásának 25. éves évforduló­jára. Az ünnepség elnökségében foglalt helyet Cservenka Fe­rencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest me­gyei pártbizottság első titkára, dr. Betlej Sándor kohó- és gépipari miniszterhelyettes, dr. Mondok Pál, a Pest megyei tanács elnöke, dr. Dobi Ferenc, a SZOT elnökségének tagja, az SZMT vezető titkára, Sárdy Tibor vezérőrnagy, Csernok Attila, a Nemzeti Bam]f: elnökhelyettese, Jónás Zoltán, a rác­kevei járási pártbizottság első titkára. Részt vett az elnök­ségben A. P. Bokromon, a Szovjetunió magyarországi nagy- követségének első titkára, Bíró Ferencné, a Csepel Autógyár alapítása utáni első vezérigazgatója. Megjelentek a jubileu­mi ünnepségen Szigetszentmiklós és Szigethalom párt- és ta­nácsi vezetői, a szomszédáé üzemek, együttműködő vállalatok képviselői, valamint a gyár alapító dolgozói, törzsgárdatagjai. A magyar—szovjet gazdasági kapcsolatokra építve Az ünnepséget Szeghalmi Gyula, a gyár pártbizottsá­gának titkára nyitotta meg, majd dr. Novák Béla, a Cse- pél Autógyár vezérigazgatója mondott ünnepi beszédet. Mél­tatva a Nagy Október jelen­tőségét a világ, a Szovjetunió és hazánk fejlődésében, majd a Csepel Autógyár negyed- százados történetéről szólt. A Érkezik a Szovjetunióból Pest megyébe, Gödre, a 400 kilovoltos távvezetéken öt éve érkezik az elektromos energia a Szovjetunióból (a ké­pen). Már dolgoznak azon a 750 kilovoltos távvezetéken, amely Vinnyicáról indulva Albertirsáig szállítja az áramot. A Barátság kőolajvezeték értékes nyersanyagot hoz Százha­lombattára. s iJ76-ig már Zsámbokra ér a Testvériség vezeték. Néhány gyakorlati példa csupán az együttműködésre, a barátságra, a testvériségre... Békét és szabadságot hozott \ Tegnap este a rádióban és a televízióban Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára mondott ünnepi köszöntőt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 57. évfordu­lója alkalmából. A beszédet alább közöljük. A forradalom 57. évfordulóját ünnepeljük. A forradalomét, amely megteremtette a nagy többség, a dolgozó osztályok ha- . ..taJmát, amely biztosította, hogy a kü­lönböző nemzetisegű dolgozók testvérisége le tudja győzni a háborút, erősebb az ural- kodó osztályok által szított nemzeti gyűlöl­ködésnél. A Nagy Októbert köszöntjük, amely a marxi—lenini elmélet és a forra­dalmi gyakorlat egységesítésével először mu­tatta meg, hogy a munkásosztály meg tudja rendíteni a rendíthetetlennek hitt tőkés vilá­got, képes az egész dolgozó nép összefogására és vezetésére, utat tud nyitni egy új, igazsá­gos társadalom felé. 1917 novembere óta — Majakovszkij szavával — az emberiség köz­vetlen teendőjévé vált a szocializmus, és ez­zel új korszak nyílt a világtörténelemben. Az egykori Oroszország elnyomottjainak elemi erővel kirobbant forradalma, amelyet a bolsevikok lenini pártja vezetett diadalra, az emberiség évezredes vágyainak, oly sok­szor meggyalázott, sárba tiport eszményeinek valóra váltását írta vörös zászlajára. Győ­zelme ezért lett az emberiség jobbik és na­gyobbik felének reménye, de ezért lett mind­máig a nemzetközi tőke és minden haladás­ellenes erő vad támadásának célpontja is. Az októberi forradalom győzelmével lét­rejött munkásállam évtizedeken át egyedül viselte a világ békéjéért és haladásáért ví­vott, _ sok áldozatot követelő harc terhét. Döntő szerepe volt abban, hogy a világ meg­menekült az emberiség és az emberiesség leg­nagyobb ellenségétől, a fasizmustól. A Szov­jetunió léte, népének tudatosan és öntudato­san vállalt áldozatai lehetővé tették, hogy a világ számos nemzete nemcsak elnyerte sza­badságát, hanem meg is tudta védelmezni azt, mert ma már nincs védtelenül kiszolgál­tatva az imperializmus kényének-kedvének. ■s tvenhét év alatt nagyot változott a vi- lág, október győzelme meggyorsította LJ a társadalmi haladás folyamatát. A szocializmus, amelynek — már szüle­tése másnapján — közeli bukását jósolták ellenségei, korunk megdönthetetlen realitása lett; vonzó példa és biztos támasz az egye­temes emberi haladásért küzdő erők számára. Létrejött, megerősödött a kommunizmust és a szocializmust építő szabad népek közössége, a szocialista világrendszer. Az egész világot átfogó munkásmozgalom olyan erővé vált, mellyel a tőke urai — akár akarják, akár nem — kénytelenek számolni. A gyarmati rendszer összeomlott. Az imperializmus 1917 novembere óta — történelmi mértékkel mérve — védekezésre, visszavonulásra kényszerül. Ez igaz akkor is, ha tudjuk, hogy még ma is képes egyes né­peknek súlyos károkat, mérhetetlen szenve­déseket okozni. A haladó emberiség mindmáig érzi a chi­lei tragédia sebeit. De érzi azt is — bárhogy tobzódik is a reakció —, hogy az emberiség jövőjét egyre kevésbé tudja befolyásolni az imperializmus. Chilében a haladó erők — hisszük és tudjuk — ideiglenesen vereséget szenvedtek, de azóta Portugáliában kártya­várként omlott össze Európa legrégibb fa­siszta rendszere. Görögországban megbukott a katonai junta. A harc még nem ért véget, de a demokratikus erők jelentős sikereket értek el. Október ezért válhatott világtörténelmi jelentőségű eseménnyé, mert tartós érvényű válaszokat ad az emberiséget foglalkoztató legfontosabb kérdésekre. N apjainkban, amikor a tudomány és a technika gyors fejlődésének vagyunk tanúi, mind élesebben merül fel a kér­dés: tudunk-e okosan, emberhez mél­tóan élni ezekkel az új lehetőségekkel. Si­kerül-e megakadályozni egy új, minden ed­diginél pusztítóbb világháború kirobbantását? Sikerül-e a népek, az egész emberiség ja­vára hasznosítani a teremtő munka eredmé­nyeit? Tudunk-e földünkön olyan igazsá­gos, elnyomástól és kizsákmányolástól men­tes világot teremteni, ahol a népek szabadon, békében és barátságban élnek, ahol minden ember számára megadatik az alkotó munka öröme, a képességek kibontakozásának lehe­tősége, s ahol megvalósul az egyén és a közösség érdekeinek harmóniája? Ezek a kérdések foglalkoztatják ma a ha­ladó emberiséget, mindazokat, akik az im­perializmus embertelen világából, az egyén kizsákmányoltságának, a közösségi élet el­sorvadásának világából keresik a kiutat. S ezekre a kérdésekre adnak mindmáig ható, meggyőző, egyre érvényesebb és biztatóbb válaszokat a Nagy Októberi Szocialista For­radalom eszméi, s ad feleletet ezeknek ae eszméknek a valóra válása. Olyan korba értünk el, amikor a történe­lem tapasztalataiból okulva, egyre több és több nép ismeri fel, hogy a kapitalizmussal szemben a szocializmus jelenti a jövőt; a szocializmus és a társadalmi haladás egy­mástól elválaszthatatlan. Az interkontinentális rakéták, a hangse­bességnél gyorsabb repülőgépek, a termo­nukleáris fegyverek korában mind nyilván­valóbbá válik az összefüggés október és a világ sorsa között. Ha ma béke van, s erőnk tudatában joggal bízhatunk a béke híveinek győzelmében, ezt mindenekelőtt annak kö­szönhetjük, hogy ötvenkét évvel ezelőtt megtört az imperializmus egyeduralma föl­dünkön, s létrejött az az erő, amely nem­csak megalkotta, hanem érvényre is tudja juttatni a békés egymás mellett eles poitnica- ját, s ezzel az egész világon minden eddigi­nél kedvezőbb feltételeket teremt a társa­dalmi haladáshoz. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nemzetközi jelentőségét hamar megértették a világ haladó munkásai, és Lenin szavaival élve, .,még gyakrabban nem is annyira meg­értették, mint inkább forradalmi ösztönükkel megsejtették, megérezték”. I gy volt ez hazánkban, Magyarországon is. I jogosan lehetünk büszkék arra, hogy a magyar munkásosztály elsőként valósította meg a gyakorlatban is a világszerte el- terjedt jelszót: „kövessük Oroszország pél­dáját!” A Tanácsköztársaság 133 napja fé­nyes bizonyítéka annak, hogy népünkben ter­mékeny talajra leltek a forradalom eszméi. A magyar munkások, parasztok, katonák és értelmiségiek nagy tömegei megértették es megérezték, hogy az októberi forra­dalomban és a polgárháborúban nemcsak Oroszország népeinek sorsa dől el, a harc értük is folyik. A magyar internacionalisták, akik Ukrajna, Közép-Azsia és Szibéria tá­voli tájain vívtak hősi harcot a fiatal Szov- jet-Oroszországra törő belső és külső ellen­séggel. ugyanazért az ügyért harcoltak, mint a magvar vörös hadsereg katonái, akik magyar földön védték az intervenciós, el­lenforradalmi hadseregekkel szemben nem­csak a magyar munkásosztály hatalmát, ha­nem a szocializmus egyetemes ügyét is. Joggal írhatta e forradalmi napokban Tóth Árpád: „Szerényen s mégis segítve simul a kicsiny, árva magyar jaj-patak a messzecsengő nagy moszkvai árba, mely most tisztára mossa a világot...” 1919-ben a magyar forradalmat leverte a2 idegen katonai túlerő. De 1945-ben, történel­münk sorsfordító tavaszán az októberi forra­dalom, vörös csillagos katonái űzték ki ha­zánkból a fasiszta hordákat. Először tör­tént meg nemzetünk életében, hogy egy had­sereg, amely súlyos áldozatokat követeié harcokat vívott szerte Magyarországon, nerr elnyomást és szolgaságot, hanem békét és sza­badságot hozott. Lehetővé vált, hogy néoüok ismét kezébe vegye a hatalmat, és 1919 örök­ségét is folytatva építse emberhez méltó ott­honát, a szocialista hazát. A lig több mint 30 évvel ezelőtt — Rad­nóti Miklósnak a fasizmus embertejer világát idéző szavait használva — még oly korban éltünk „mikor az embei úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nem­csak parancsra”, „mikor ki szót emelt, a: bújhatott”, s „az élő irigylé a férges síri hol­tat”, akkor még csak bízni lehetett abban, »hogy már közelít az óra, már születőben az ország”. Azóta három évtized telt el, s felszabadu­lásunk 30. évfordulójára készülve elmond­hatjuk: ma olyan korban élünk, amelyben népünk történelmi jelentőségű vívmányoka\ mondhat magáénak. Nemcsak a múlt marad­ványainak felszámolásában értünk el dönti sikereket, hanem az új társadalom építésé­ben is. Oly korban élünk, melyben szaba­don bontakozhat ki népünk alkotó ener­giája mind a gazdasági építés, mind a kul­túra területén. Olyan korban élünk, rnely- ben a szabadságnak, az igazságosságnak, i társadalmi egyenlőségnek az emberiséggé csaknem egyidős jelszavai mind következe tesebben érvényesülnek mindennapi életűn! gyakorlatában is. Ami 30 évvel ezelőtt még csak történeim lehetőség volt, valósággá válik. És éppen a: elmúlt három évtized eredményei teszik fe mind sürgetőbben az új kérdéseket: hogyar tehetjük még otthonosabbá épülő szép ha­zánkat, szocialista hazánkat? Hogyan keli élni okosan, emberi módon azokkal a lehe­tőségekkel, melyeket népünk fáradságos munkával teremtett meg? A válasz ezekre a kérdésekre is már születőben van, naponta fogalmazza újra és újra a szocialista módon élő, dolgozó, gondolkodó emberek növekvő serege. N em volt könnyű az út, melyen idáig ér­tünk. Meg kellett küzdeni nemcsak el­lenségeinkkel, a múltból örökölt elma­radottsággal, hanem saját hibáinkkal, gyengeségeinkkel, tévedéseinkkel is. Ezek az évek az önfeláldozó harc, a fáradhatatlan munka évei voltak,-de egyben olyan évek is melyek megmutatták, mire képes a felsza­badult nép. Ebben a harcban és munkában mindenkor magunk mellett tudtuk a világ első s legha­talmasabb szocialista államát, a Szovjetuniót, a közös eszmék és célok, a közös harc és munka alakította ki, szilárdította meg a ma­gyar és a szovjet nép őszinte, szoros barát­ságát, amely a szocialista építés évtizedei alatt új és új tartalommal gazdagodott. Párt- és kormányküldöttségünk legutóbbi moszk­vai látogatásakor joggal érezhette népünk, hogy o' megbecsülés és a szeretet nemcsak küldöttségünknek, hanem mindnyájunknak szólt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján pártunk Központi Bizottsága, népköztársaságunk Elnöki Tanácsa és kor­mánya nevében szeretettel és tisztelettel kö­szöntőm a gyárakban, az esőáztatta földe­ken, az alkotó munkában helytálló népünket, mindazokat, akik a nagy október útján járó szocialista hazánk felvirágoztatásán dolgoznak. Köszöntőm — egész népünk, mindnyájunk nevében — a kommunizmust építő Szovjet­uniót, kedves szovjet barátainkat, akik a legtöbb áldozatot hozták a békéért, a szocia­lizmusért, s az egész haladó emberiség közös ünnepévé tették ezt a napot. csepeli gyárban, Pest megye legnagyobb -ipari vállalatában százezer gépkocsit, több mint 300 ezer Diesel-motort gyár­tottak és 37 országba szál­lítottak évről évre. A gyár első éveiben rendkívül dina­mikus volt a fejlődés. A ha­gyományos gépjárműtípuso­kat — az igényeknek megfe­lelően — fokozatosan felvál­tották a speciális rendelte­tésű járművek, az üzem­anyag-, élelmiszer-, cement­szállító és más tartálykocsik, nyergesvontatók. Arra pedig alig van példa az autógyár­tás történetében, ami a ne­héz kezdet után az üzemben történt: a gyár, már az ala­pítást követő esztendőben termékeinek 16 százalékát ex­portálta. Ennek jelentős há­nyada a Szovjetunióban ta­lált piacot, s ennek nyomán — főképpen 1953-tól — egy­re növekednek és erősödnek. Ismeretes az is — mondot­ta a továbbiakban a vezér- igazgató —, hogy az 1960-as évek közepén a gyár nem tudta termékeit a kívánt mértékben gazdaságossá ten­ni, és az'új termékszerkezet kialakításához hiányzott a rugalmasság, a kezdeményező készség. Azóta ez a helyzet megváltozott, a gyár csatlako­zott a közúti járműprogram­hoz és részt vesz az Ikarus- autóbuszok gyártásában. A dinamikus fejlődésre jellem­ző, hogy 1971-ben még csak 1300 alvázat gyártottak, az idén már kilencezer alvázat szeretnének termelni, sőt a XI. pártkongresszus és fel- szabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére még 300 padlóval túl is teljesíti. — A vállalat termékszer­kezetének átalakítása mind­ezzel természetesen még nem fejeződött be. Hosszú távra akarjuk megalapozni a gyár jövőjét — jelentette ki —, s el­sősorban a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatokra épí­tünk e tervünk megvalósítá­sában is. MSZBT-tagcsoporíként Az ünnepi beszédet köve­tően Cservenka Ferencné szó­lott az ünneplő dolgozókhoz. Bejelentette, hogy a Magyar— Szovjet Baráti Társaság el­nöksége megtárgyalta a Cse­pel Autógyár dolgozóinak ké­relmét MSZBT-tagcsoport ala­kítására és november 7 alkal­mából hozzájárult a tagcso­port megalakításához. Errő/ oklevelet állított ki. A Pest megyei pártbizottság első tit­kára ebből az alkalomból to­vábbi jó munkát kívánt a gyár dolgozóinak a szovjet— magyar barátság ápolásában és erősítésében, majd a gyű­lés résztvevőinek lelkes tap­(Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom