Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-27 / 277. szám

1974. NOVEMBER 27., SZERDA

%MÄm>

Korszerűsíteni kell a berendezéseket

Ülést tartott az országos öntözési operatív bizottság

Kedden a MÉM-ben ülést tartott az országos öntözési operatív bizottság. Megállapította: az idei szélsőséges időjárás igazolta, hogy a mesterséges csapadék-utánpótlást már kora tavasszal meg kell kezdeni. Fontos, hogy a talajvízzel való feltöltését az arra berendezett Szemekben rendszeressé tegyék.

Hosszú távon ugyanis nem lehet arra számítaná, hogy ennyire csapadékos lesz az időjárás, mint az idei nyár egyes szakaszaiban, illetve az őszi hetekben. Azok a termelők, akik időben megkezdték az öntözést, kiemelkedő termésátlagokat értek el, például a nagy területen öntözött búza holdanként 6—12 mázsával adott többet, mint a száraz területeken.

Az operatív bizottság arra figyelmeztetett, hogy az öntözőberendezések 60 —70 százaléka elavult.

A hordozható esőztetőberen- dezések közül nem egy már 20 éve „szolgálatban” van, ezek a típusok műszakilag már nem teljes értékűek, és ki- selejtezésük időszerűvé vált, ezért sok gazdaságban új öntözőberendezéseket kell felszerelni. Gondot okoz, hogy az újonnan forgalmazott korszerű öntözőberendezések ára még a dotáció ellenére is igen magas, s

az alkatrészellátást is javítani kell.

A bizottság megállapította, hogy a korszerű termelési rendszerek agrotechnikájának és az öntözési technikának jobb összhangját minél előbb ki kell alakítani, erre ugyanis még nem került sor, emiatt van olyan korszerű nagyüzemi termelési rendszer, ahol eddig még meg sem kíséreltek az öntözést, holott ez feltétlenül javítaná a termésátlagokat.

Közösen építik

Szovjet és magyar szerelők közösen építik a Dunai Kőolajipari Vállalat új üzemrészét, amely 1976 közepétől a gyógyszeripar fontos alapanyagát, az ortoxilolt készíti majd.

Miből lesz még 101 millió?

Kollektívák — két újítással

Szocialista brigádok az IMl-ben

Nincs vállalat, amelyik ne mondhatná el magáról, hogy az előző évihez képest jelentősen nagyobb a feladata, de kevés tudja olyan számokkal bizonyítani állítását, mint az ikladi Ipari Műszergyár. Tavaly ugyanis 684 millió forint volt a terve, idén már 735 millió, amelyet a gyár kollektívája a kongresszus és a fel- szabadulás évfordulója tiszteletére még további 50 milliós vállalással megtetézett. S a felajánlás fő részesei Ikladon is — jó néhány más helyhez hasonlóan — a szocialista brigádok.

Októberig egyenesben

Hogyan lehet egyetlen év alatt 101 millió forinttal több értéket előállítani, s meglesz-e év végéig a nagy plusz? — ilyen kérdésekkel kerestük meg a munkavereeny illetékeseit, Ma jer Károlyt, a vállalati szakszervezeti tanács titkárát és Martinak Ferencné versenyfelelőst.

— A 'legutóbbi években nagy összegű hitelt vettünk fel műszaki fejlesztésre, félautomata és célgépekre, például a villanymotorok tekercseinek behelyezéséhez; gyorsprést a sajtoláshoz, korszerű csepeg- tető'ket az impregnáláshoz, s modern szerszámokat a forgácsoláshoz is — sorolja a vszt- titkár, hozzáfűzve azt is, hogy saját erőből új műhelyrészeket építettek.

A versenyfelelős iratokat lapoz, de fejből is mondja, hogy a több mint háromezer dolgoJavuló élet- és munkakörülmények

Szociális gondoskodás Észak-Pest megye termelőszövetkezeteiben

A dolgozó ember megbecsülése társadalmunk egyik alapvető törekvése. Súlyos bajok származnának abból, ha ez alatt pusztán az erkölcsi és anyagi elismerés különféle formáit értenénk. Nemcsak az életszínvonal emelésének része, hanem gazdasági szükségszerűség is napjainkban az élet- és munkakörülmények állandó javítása, a szociális gondoskodás kiterjesztése, módszereinek gazdagítása.

Évtizedes tapasztalatok bizonyítják, hogy a falusi fiatalok jó részét a korszerűbb munkakörülmények csábítják az iparba, s ezért vállalják tíz- és százezrek az időtrabló ingázást.

Róluk is szó van. És szó van arról a derékhadról, amely a legnehezebb időkben tette, amit kellett — jó néhányuk ma is így él, dolgozik —, többségük azonban megfáradt, megöregedett, a családi tűzhely melegénél idézi a félig lepergett életét, vagy a ház körül tesz-vesz, hogy magányát enyhítse, s szaporítsa kissé a mindennapi kenyérre valót.

Szó van azokról is, akik otthon, a gazdaságok munkahelyein a jobb holnapért vállalják a szűkösebb mát, mert szemük előtt biztatóan változik a világ.

Fürdő, üzemi konyha, üdülés

Mert a változások szem.be- tűnőek. Egy közelmúltban végzett felmérés szerint például az Észak-Pest megyei mezőgazdasági termelőszövetkezetek területi szövetségéhez tartozó gazdaságokban az utóbbi években különösen sokat tettek a nehéz testi munka könnyítésére; az új beruházások új technológiákat, ügyes gépeket is hoztak. A hagyományos állattenyésztő telepeken még igen rosszak a munkafeltételek, a szakosított telepeken azonban már fehér köpenyben is lehetne dolgozni. Három év alatt a mezőgazdasági munkahelyeken — a gödöllői és a váci járás szövetkezeteiben — kétszeresére növekedett — jelenleg 40 a

meleg vizes fürdők, zuhanyozók száma.

Néhány szövetkezet kivételével valamennyiben autóbuszok, de legalább tehergépkocsik, vontatók szállítják a dolgozókat a munkahelyre.

Viszonylag kevés helyen — a szövetkezetek egyötödében — működik üzemi konyha, ahol kedvezményes áron meleg ételt kaphatnak a dolgozók. Egyes szövetkezetek az ÁFÉSZ-ekkel együttműködve igyekeznek üzemi konyhát létesíteni, ahonnan a háziasszonyok a család számára is ha- zavihetik az ebédet, vagy a vacsorát. Az ő helyzetüket könnyíti az is, hogy a termelőszövetkezetek egyre nagyobb számban nyitnak helyi élelmiszer-, zöldség-gyümölcs, tej- és húsboltokat.

Az újabb kezdeményezések közé sorolható, hogy a csömöri Haladás, a galgamácsai Ösz- szefogás és a gödi Egyesült Dunamenti tsz-ek egyelőre heti 3—4 órában megszervezték az üzemorvosi rendelést tagjaik részére.

Mind több szövetkezet gondoskodik szervezett formában tagjai üdültetéséről, s a régebbi borkóstoló, mulatozó utak helyett — ezrek részvételével — hazánk nevezetességeit, gyógyfürdőit, kulturális központjait keresik fel a hétvégeken. Az idén ilyen kirándulásokra a szövetség szerint több mint kétmillió forintot költöttek a gazdaságok.

A fiatal házasokat néhány helyen jelentős összegű lakás- építési kölcsönnel, sőt 5—10 ezer forintos vissza nem térítendő segéllyel is támogatják. Másutt megtoldják ezt ingyenes fuvarral, bontott, de használható építési anyag juttatásával.

Segítség pénzben és munkában

A felmérés egyik adata: tavaly 3300 beteg és munkalcép- telen tagnak 16 millió forint segélyt fizettek ki. Általános vélemény, hogy ez az összeg a tagság átlagos életkorának emelkedésével évről évre növekszik. A szociális bizottságok felelőssége egyre nagyobb, mert a 3500 nyugdíjas vés járadékos tsz-tag között sokan

magukra hagyottan élnek. A szövetkezetek egy része 50— 200 forinttal egészíti ki havonta az idős tagok járadékát. Évente egy alkalommal 3—500 forintos segélyben részesítik őket, de ennél is nagyobb segítség — s ez a legtöbb helyen gyakorlat —, hogy ingyenesen megművelik háztáji földjeiket. Akik már semmilyen munkára nem képesek, azok pénzben is megválthatják a háztájit, vagyis termény helyett annak megfelelő pénzösszeget kapnak évente egyszer.

Talán sokan nem is gondolják, hogy mindemellett szinte a legfontosabb, hogy az emberi kapcsolat ne szakadjon me • a közösség és az idős emberek között. Ebben éltető erő rejlik. Jól teszik hát azok, akik az alapító tagokat, az idős, megfáradt embereket rendszeresen felkeresik, ellátják, gondozzák őket, időnként találkozót rendeznek számukra fehér asztal mellett, ahol elmondják, merre halad a világ, mit fejlődött a szövetkezet. Ez nem jótétemény, hanem kötelesség. Emberi kötelesség.

Bíztató perspektíva

1972-ben, kerekítve ötmilliót, 1973-ban 9 milliót, s az idén ennél is nagyobb összeget fordítanak szociális célokra — nem számítva most ide a betegsegélyeket és a beruházások zömét — az Észak- Pest megyei szövetkezetek.

Az általánosan kedvező kép azonban nem takarhatja el azt a tényt, hogy néhány tsz még nem képez ilyen alapot anyagi vagy takarékossági okokból.

Aligha kell bizonygatni, milyen fontos eszköze a szociális gondoskodás a munkaerő megtartásának és gyarapításának. Akik ezt nem látják, szem elől tévesztik, hogy az eredmények legfőbb'letéteményese a gépek korában is az ember.

Az e célra fordított — és okosan, felhasznált — összegek nemcsak a tudati változásokat, hanem a gazdasági fejlődést is előmozdítják!

Kovács György Attila

zójukból kereken 1800-an szocialista brigádtagok. Az élen ők, és követőik a többiek, a tőkés exportot a jelek szerint idén megkétszerezik, s ami az idei végeredményt illeti, minden okuk megvan a bizakodásra, mert október végéig 657 millió forint értékkel időarányosan 100,5 százalékot teljesítettek.

Politikus szakemberek

Hja, persze, könnyű az új gépekkel — vélheti hirtelené- ben bárki, de ha az iparban dolgozik, azonnal hozzá is gondolhatja, hogy hosszú és nem is egészen kockázatmentes az út, amíg az új berendezések dolgozni kezdenek, hozzászámítva, hogy a korszerűbb eszközökhöz át kell képezni régi, vagy be kell tanítani teljesen új munkásokat.

— A fő kezdeményezők a szakemberképzésben is a szocialista brigádok. Tagjaik közül kerültek ki elsősorban az elektrolakatos, az öntő és a forgácsoló tanfolyamokra jelentkezők — mondja Marti- nákné —, és sok olyan munkás, aki a legutóbbi években végezte el a technikumot. S bár közvetetten, de — tényekkel is bizonyítható — hatással van a termelésre az, hogy gyárunkban kihelyezett marxista—leninista egyetem is működik.

Az elmondottakat azonban kiegészítik azzal a gondjukkal, hogy több mint 700-an 1 pem végezték' el gyárukban az általános iskolát. Közülük mintegy negyvenen jelenleg is tanulnak a lakóhelyükön. Szorgalmuk az arányokon mégse sokat javít, mert az újonnan- - belépők többségének nincs meg a nyolc osztálya.

Újító munkások

A legképzettebbek nemcsak sokat termelnek és jó minőségben, hanem újításokon is törik a fejüket, és nem csekély eredménnyel.

— Olvastunk és hallottunk róla, hogy Pest megye főként vasas üzemeiben egyre jobban megvalósul az Egy brigád — egy újítás jelszó. Nálunk azonban jó néhány brigád ebben is nagyobb célt tűzött maga elé, mert évenként két újítás benyújtását vállalta — folytatja Máj er Károly.

A példák jól érzékeltetik az eredményeket. A tmk lakatosainak „November 7.” brigádjából Ecker József, Ecker János és Juhász József a fröccsöntő gépekre úgynevezett reteszelő biztonsági berendezést konstruált, mert korábban a szerszámok súlyos kézsérüléséket is okoztak. A Szerszámgyáregység „Március 15.” brigádja egyes munkadarabok furatkészítéseit — amelyek több fázisban és hosszú ideig tartottak — ötletes szerkezettel egyszerűsítette. Sokan jeleskedtek a nők közül is. Az univerzális üzemrész „Szilágyi Erzsébet” brigádjának tagjai például tekercsek berakásához alkottak készüléket, s azzal a legkényesebb export motordk gyártását könnyítették.

Az újítások önmagukban is anyagi és erkölcsi elismeréssel járnak. A szocialista brigád- verseny során azonban egy- egy magasabb szintű cími odaítélésénél is döntök lehetnek az újítások. Adott esetben eldönthetik azt is, hogy kik vehessék át a vállalat kiváló brigádja címről szóló oklevelet.

Nemcsak anyagiakért

Több mint egy hónap hátra van még az évből a többi között arra is, hogy az Ipari Műszergyár szocialista brigádjai tovább növeljék eredményeiket. Az anyagi tét sem kicsi, a kongresszusi verseny jutalmaira erre az évre 560 ezer forintot irányoztak elő és külön a szocialista brigádok anyagi elismerésére 400 ezret.

Valamennyi jutalmat már jövő januárban odaítélnek az arra érdemeseknek és februárig ki is fizetik. A brigádok azonban nemcsak anyagiakért versenyeznek, hanem főképpen azért a jó hírért és megbecsülésért, amely a kongresszusi versenyben legjobban helytállókat joggal megilleti.

Pacsay Vilmos

Tízéves az Intermetall

Az Intermetall Vaskohászati Együttműködési Szervezet tanácsa a szervezet 10 éves fennállása alkalmából tegnap ünnepi ülést rendezett a Csepel Vas- és Fémművek munkásotthonában. F. F. D. Voronov szovjet kohászati miniszterhelyettes elnöki megnyitója után a Magyar Nép- köztársaság kormánya névében dr. Timár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese üdvözölte az ünnepi tanácsülés résztvevőit.

A tanácsülést Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára és Apró Antal,, az országgyűlés elnöke táviratban köszöntötte.

építési igények mindegyike indokolt, megalapozott-e? Hiszen okkal meditálhatunk azon, hogy például a ráckevei járás termelőszövetkezetei egy esztendő alatt 201 millió forint értékben ruháztak be, s ebből 132 millió forintra rúgott az építés költsége. Ahogy bizonyos ipari fejlesztések nagy építési igénye is megkérdőjelezhető. Az azonban vitathatatlan, hogy a _ megye iparának és mezőgazdaságának gyors, infrastruktúrájának lassú növekedést, az építőipar képtelen volt nyomon követni, s bármily furcsán hangzik is, az ország legnagyobb megyéjében az ország legkisebb állami építőipari vállalatainak egyike található...

Jogosnak látszik az ellenvetés: az igények és a kivitelezői képességek közötti rést betömik a vendég vállalatok, hiszen pusztán

Cegléden ebben az ötéves tervben a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat

hatsgaz lakást épít fel, s olyan nagy, összetett beruházásoknak, mint a százhalombattai, a megyei építőipar a közelébe sem megy.

'T’agadhatatlanul van-*• igazság abban, hogy a más székhelyű építőipari szervezetek nagy értékű munkákat valósítanak meg a megyében. Néhány esettől eltekintve azonban ezeknek a szervezeteknek a tartós jelenléte kétséges, azaz a tervezésnél teljes biztonsággal nem lehet azokra számítani. S arról sem lehet hallgatni — bár általában szemérmes csend övezi —, hogy megyei építőipari vállalatok, szövetkezetek, építőipari közös vállalkozások a fővárosban, más megyékben szerződnek jelentős létesítményekre, holott akadna elég munkájuk szű- kebb hazájukban is. Így nem ritka az az eset, hogy a járásban nincs vállalkozó az óvoda, az iskola bővítésére, mezőgazdasági épületek emelésére, ugyanakkor megyei építőipari munkások a Balatonnál üdülőt, a fővárosban üzemcsarnokot hoznak tető alá ... Nyíltabban szólva: az igények rangsorolása, a megyebeli építési feladatok fontossága csak a beruházóknak szívügye, de a kivitelezőknek sokkal kevésbé az. Sőt, fogalmazhatunk úgy is, hogy sűrűn teherként viselik, tűrik csak ezt.

Vastag falakba ütközik az, aki egy-egy visszautasított, függőben levő beruházás sorsát szeretné tisztázni. Mindenki a jó szándékát hangoztatja, s közben azt sorolja, bizonygatja, hogy mit miért n e m lehet. Ne kételkedjünk a jó szándékban, sőt, még az időről időre elhangzó ígéretekben sem. A jó szándék elvont dolog, az ígéret pedig szó. Egyikkel sem lehet falat emelni, lakást, üzemépületeket, iskolát formálni. Ezt csak technikai, technológiai, emberi képességekkel lehet. S ahol e feltételek bővítésével megrekednek, ott indokolt a kérdés: vajon egyáltalán képesek arra, hogy meglássák egy helyben topogásukat s végre lépjenek?

Mészáros Ottó

A tavalyihoz mérten í'1974-ben Pest megyében tetemesen megnövekedtek az építési igények, a közületi — azaz nem a lakosságtól származó — beruházási szándékokat nézve, mintegy 24—25 százalékkal. Része van ebben a beruházási korlátozások enyhítésének, s annak is, hogy nagyobbak, évről évre folyamatosan bővülnek az anyagi alapok. Ami kevésbé gyarapodik, az maga az építőipar kivitelezői képessége, ahogy csúnyábban, de szakszerűen mondják, kapacitása. Amiből az következik, hogy az építési igények, megrendelések egy részét nem lehet teljesíteni, azokat az építőipari vállalatok visszautasítják. így például Vácott a 16 tantermes iskola építését — ami a városnak rendkívül sürgős — a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat nem sorolta be tervei, munkái közé, mert úgy ítélte meg, hogy beletörne a bicskája, nem hozhatná tető_ alá határidőre. Az égető tanteremhiány azonban a város tanácsát percre sem hagyja nyugton. Védekezhetnének éppen, hogy nincs kivitelező — amint sok beruházás esetében ez történik —, de addig jártak, kilincseltek ők is, segítőik is a megyei beruházási vállalattól, míg meglelték a kiutat. Az iskolát „vendég”, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat valósítja meg.

Nem ritka eset ez. A megyében jó néhány vállalat tevékenykedik vendégként, biztos jelzőjeként annak, hogy az építési igények és a tényleges kivitelezői képességek tartósan, hosszú ideje eltérnek. Látszatra ugyan a megye szocialista építőipara számottevően bővítette termelése értékét — a legutóbbi három évben 400 millió forinttal —, valójában új vállalatok munkakezdéséről, a kivitelezői árak emelkedéséről van szó, s csak kis részben a mái korábban meglevő vállalatok és szövetkezetek naturális kivitelezői képességének növekedéséről.

TV/fa 'ott tartunk, hogy a rendelkezésre álló anyagi források egy részéi azért nem lehet felhasználni, mert nem jön létre kivitelezői szerződés, azaz a tervezett beruházás lebonyolítására nincs vállalkozó. S nemcsak az új létesítmények esetében igaz ez, hanem még inkább a felújításoknál, bővítéseknél, tatarozásoknál. Ugyanakkor ma ott tartunk, hogy bár jelentősen növekszik az építőipari vállalatok és szövetkezetek eszközállománya, s azon belül a gépek száma, az eszközkihasználás rossiabb, mint évekkel ezelőtt. S ez sem lényegtelen ellentmondás. Tudniillik azt sugallja, hogy lehetne többet és jobban dolgozni, csak meg kellene szervezni a munkát. Amit sokszorosan aláhúz az a tény, hogy a megyében a legfontosabb építőipari gépek kihasználtsága a naptári időalap 25— 30 százalékát teszi ki csupán, de egyes géptípusoknál a tíz százalékot sem éri el.

Lehet — sőt, olykor kell — vitatkozni azon, hogy az

FALAK