Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-14 / 266. szám

1974. NOVEMBER 14., CSÜTÖRTÖK ijfíiitm Az üzemek támogatását is kérsiJ Megkezdte munkáját a megyei közművelődési bizottság Együttes ülés az áj közoktatási és ifjúságpolitikai bizottsággal Az MSZMP Közporiti Bizottságának köz­művelődési határozata feladatként jelölte meg a megyékben a közművelődési bizottságok szervezését, az összes érdekelt társadalmi szerv és intézmény képviselőinek részvételé­vel. A határozat értelmében a megyei tanács legutóbbi, október 25-i ülésén bejelentették, hogy a korábbi művelődésügyi bizottság he­lyett életrehívták a megyei tanács közműve­lődési, továbbá a közoktatási és ifjúságpoli­tikai bizottságát. Az együttes alakulóülést tegnap tartották meg a megyei tanácson. Az ülésen részt vett Kis Jenő, a Kulturális Mi­nisztérium közművelődési főosztályának meg­bízott vezetője is. Dr. Csicsay Iván, a megyei tanács elnök- helyettese, a két új bizottság közös elnöke a közművelődési bizottság céljairól elmon­dotta, hogy a közművelődési bizottság egyik fontos feladata az a koordinációs munka. A feladatok között jelölte meg azt is, hogy ez év végéig létre kell hozni a megyei közmű­velődési alapot, amelynek felhasználásáról a közművelődési bizottság dönt. Az alap létesí­tésével kapcsolatban rövidesen felhívással fordulnak a megye valamennyi termelő üze­méhez: adjanak hozzájárulást az alaphoz, amelynek célja a közművelődés fejlesztésé­nek az eddiginél hatékonyabb támogatása. A tanácskozás második napirendi pontja annak az írásos tájékoztató jelentésnek a megvitatása volt, amely a közművelődés és ifjúságpolitikai határozatok végrehajtásának szentendrei tapasztalatairól számolt be. A szentendrei Szentendre városa több új közművelődési intézménnyel gazdagodott az elmúlt évek során. Ezek közé tartozik a Ferenczy Múzeum, a Kovács Margit Kerámiagyűjtemény, valamint az Országos Szabad­téri Néprajzi Múzeum, amely­nek első tájegysége már a látogatók rendelkezésére áll. Befejezéséhez közeledik a vá­rosban a megyei művelődési központ és könyvtár építése. Korszerűsítik a Parkmúzeu­mot, Czóbel-gyűjteményt léte­sítenek, amelynek épületét már megvásárolta a városi ta­nács. Ugyancsak megegyezés született arról, hogy a város főterén levő kereskedőház földszintjén jövőre az év vé­géig kialakítják a Szentendrei Szalont, amelyben a városban élő művészek alkotásait láthat­ja majd a közönség. Minden eddiginél sikere­sebbnek bizonyult az idei Szentendrei nyár kulturális programsorozata. Az ötvenhét rendezvénynek tizenkétezer lá­togatója volt A mind népsze­rűbbé váló Teátrum előadásait mintegy hatezren keresték fel. A siker magyarázata: az idei nyári kulturális program ösz- szeállítói az eddigieknél job­ban figyelembe vették a helyi igényeket, s nem csupán a vá­rosba látogatók változatos programjáról kívántak gondos­kodni. A városi művelődési köz­pont megalapozott munkájá­nak; eredményeként tovább fejlődött a város üzemeinek kulturális tevékenysége is. A munkásművelődés elősegítése érdekében a József Attila Mű­velődési Központ havonta ta­lálkozót rendezett az azonos nevű szocialista brigádok ré­szére. Ugyancsak a művelődé­si központ szervezésében ke­rült sor három város: Eszter­gom, Vác és Szentendre szo­cialista brigádjainak találko­zójára. A munkát segíti a vá­rosi könyvtár is: bibliográfiát készített a szocialista brigádok használatára, a kulturális vál­lalások tartalmasabbá tétele érdekében. A pályakezdő fiatalokért Kedvelő fejlődés tapasztal­ható — állapíthatja meg az írásos jelentés — a Szentend­rén élő fiatalok politikai vi­lágnézeti nevelésében, általá­nos műveltségük emelésében, kulturált szórakozási lehetősé­geik biztosításában, élet- és munkakörülményeik javulásá­ban. A tanácsi lakások több mint húsz százalékát fiatalok kapják. A Vasvári Pál úton épülő lakótelep 165 lakását ki­lencven százalékban fiatalok építik. A Felszabadulás téri telep lakásainak is több mint a húsz százaléka fiataloknak ad majd otthont. Az elmúlt öt esztendőben tizenöt fiatal pedagógus jutott lakáshoz Szentendrén. A pá­lyakezdő pedagógusok és óvó­nők lakásgondjának megoldása érdekében tizenöt szolgálati lakóhelyet alakítottak ki. Annak ellenére, hogy az el­múlt három esztendő során újabb kétszáz gyermek óvodai elhelyezése vált lehetővé, ez még mindig kevés, a meglevő óvodákban is nagy a zsúfolt­ság. Nem jobb a helyzet a vá­ros iskoláiban sem. Az írásos jelentéssel kapcso­latban feltett kérdésekre Ma- rosvölgyi Lajos, a városi ta­nács elnöke válaszolt. A többi között elmondotta, hogy a me­gyei művelődési központ át­adása után a jelenlegi műve­lődési központból ifjúsági és úttörőházat alakítani ki. Ar­ról is örömmel számolt be, hogy a város mintegy száz pedagógusából mindössze négy óvónő és egy tanítónő nem rendelkezik képesítéssel. A négy óvónő közül is kettő már az idén diplomát szerez, a ké­pesítés nélküli tanítónő pedig előfelvételt nyert a főiskolán. Gond viszont: az elmúlt tan­évben az iskolaköteles gyere­keknek mindössze nyolcvanöt százaléka végezte el az általá­nos iskola nyolcadik osztályát. A pedagógusok életviszonyainak javítása Megvitatták az ülésen a pe­dagógusok élet- és munkakö­rülményeiről szóló határozat végrehajtását is. Eszerint mind nagyobb számban részesülnek a tanácsi építésű lakásokból a letelepedni szándékozó peda­gógusok. A nagykátai járásban nyolc pedagógus házaspár és öt pedagógus, Nagykőrösön tizen­öt fiatal pedagógus házaspár, Százhalombattán pedig tíz pe­dagógus jutott lakáshoz. Ezen­kívül évente százhúsz pedagó­gus kap kedvezményes lakás- építési kölcsönt. Az idén elő­ször tizenhat pedagógus ka­pott kiemelt öszegű — 200 ezer forintos kölcsönt. Ugyancsak első ízben osztották ki a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága által alapított Arany Já­nos pedagógiai díjat A könyvtárak fejlesztéséről szóló határozat kapcsán a tá­jékoztató megállapítja: bár az elmúlt tíz esztendőben jelen­tősen fejlődtek a megye könyvtárai, az ellátottság min­den erőfeszítés ellenére jóval az országos átlag alatti. Na­gyobb előbbrelépésre 1975-ben lehet számítani, amikor a ta­nácsi köyvtárak könyvbeszer­zésére egymillió, a könyvtárak felszerelésére szintén egymil­lió, könyvtárosi állások létesí­tésére százötvenezer, az isko­lai könyvtárak fejlesztésére pedig négyszázezer forintot fordítanak. P. P. A «*« ~ ^ JOVO UtlO a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetekben Termelőszövetkezeteink túl­nyomó többsége közepes és jó adottságok között gazdálkodik, s termelésük gyors ütemben, kielégítően fejlődik. A közös gazdaságok csaknem egyhar- mada azonban rossz termőké­pességű, kedvezőtlen dombor­zatú földeken működik, ahol esetenként még a munkaerő is több annál, mint amennyi ezekből a földekből átlagos színvonalon meg tudna élni. Helyenként a hozzá nem* értő vezetés, a munkaképes korú dolgozók vagy éppen a szak- munkaerő hiánya nehezíti a helyzetet. A munka tó irányai A párt vezető szervei még a nyáron foglalkoztak a kedve­zőtlen adottságú termelőszö­vetkezetek helyzetével és állást foglaltak a tennivalókról. A kormány most intézkedéseket dolgozott ki, amelyek alapján megindulhat a programkészítő munka az érintett megyékben és termelőszövetkezetekben. Aí első és leglényegesebb tennivaló az adottságok és a kialakult helyzet reális, teljes körű felmérése. Mivel ez me­gyénként, sőt megyéken be­lül tájkörzetként is eltérő, ezért a helyi szervekre hárul a fejlesztés konkrét céljainak és ütemezésének a kialakítása. A központi szervek és intéz­mények minden tőlük telhető segítséget megadnak ehhez, amit a megyék bizonyára igé­nyelni is fognak. A központi döntések alapján a munka fő irányai máris ki­jelölhetők. Ilyen mindenek­előtt az, hogy népgazdaságunk­ban az elkövetkező években nemcsak több, hanem hatéko­nyabban előállított élelmiszer­re, mezőgazdasági eredetű nyersanyagra van szükség. Az élet által támasztott új köve­telmény tehát a szövekezeti gazdálkodással szemben is — és ez egyaránt érvényes a ked­vezőtlen adottságú nagyüze­mekre — a több termeléssel egy időben a gazdaságosság fokozása. A kiegyensúlyozott élelmiszertermelés és -ellátás pedig megfelelő alapot ad ah­hoz. hogy a gazdaságtalan ter­melést a mezőgazdaságban is fokozatosan visszaszorítsuk. Korábban — a termelés alacsonyabb színvonalán — el­kerülhetetlen volt, hogy a he­lyi ellátás számára a kedve­zőtlen adottságú vidékeken is lehetőleg minden alapvető élelmiszert megtermeljenek, sőt ezekből még a központi áru­alapokhoz is hozzájáruljanak. Ebben az időben a mezőgazda- sági termelésben is a mennyi­ségi követelmény volt az első, de hogy ez mibe kerül, csak másodlagos szempont lehetett. Ez a kedvezőtlen adottságú vidékeken a termelés szétap­rózásához és egyúttal kisebb hozamot adó, gazdaságtalan termeléshez vezetett. Fejlődé­sünk mai szintjén már változ­tathatunk ezen. Célul tűzhet­jük ki, hogy minden nagy­üzemben olyan élelmiszereket termeljenek, amelyek ott ter­melékenyen, gazdaságosan elő­állíthatok. A helyi lehetőségeket jói hasznosítva Mindebből világosan kiraj­zolódik a kedvezőtlen adott­ságú vidékek élelmiszer-ter­melésének fejlesztési iránya: az adottságnak nem megfelelő gazdaságtalan termelés fokoza­tos felváltása a helyi adott­ságokat jól hasznosító, a helyi erőforrásokat minél jobban ki­aknázó gazdaságos élelmiszer- termeléssel. Az előállításra megfelelő termékek választéka természetesen változó lesz: az egyik vidéken a juh és a hús­marha, máshol valamilyen gyümölcs vagy zöldségféle, de lesz olyan hely is, ahol csak a legelősítés, erdősítés segít. Az is egészen világos, hogy a kedvezőtlen adottságú ter­melőszövetkezetek gazdaságos termelésének kialakítását nem mindenáron, hanem csakis a népgazdaság erőforrásaival és a jobb adottságú nagyüzemek fejlesztésével összehangoltan lehet megvalósítani. Komplex fejlesztési programokat Pártunk politikájának hatá­rozott törekvése, hogy nem va­lamiféle szociális segélyezés útján, hanem a gazdálkodás rendbetételével, a lehetősége­ken alapuló fejlesztésével mozdítsa ki mai állapotukból a kedvezőtlen adottságú terme­Tanácsíiázáról tanácsházára a társközségben (2) Ésszerűen, a helyi körülményeknek megfelelően A közös tanácsok Pest me­gyében négy ütemben jöttek létre. 1966-ban egy (Budajenő —Telki), 1969-ben hét, 1970- ben tizenhét, 1973-ban pedig hét közös tanács alakult. A felterjesztett kérelmeknek megfelelően éppen a közel­múltban hozta meg a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa 34/1974. számú határozatát, amely szerint — miként arról már hírt adtunk — 1975. ja­nuár 1-től közös tanácsot al­kot Űjhartyán székhellyel Űj- hartyán és Újlengyel, Bag székhellyel Bag és Hévíz- györk, Valkó székhellyel Val- kó, Vácszentlászló és Zsám- bok, Ácsa székhellyel Ácsa, Csővár, Galgagyörk és Püs­pökhatvan, Váchartyán szék­hellyel Váchartyán, Kisnéme- di és Püspökszilágy. De maradjunk a jelenlegi helyzetnél. Jelenleg nagyköz­ségi és községi tanácsaink 19 százaléka közös tanács, és a hozzájuk tartozó településeken a nem városi népesség 19,5 százaléka, megközelítően 150 ezer ember lakik. Körülbelül az egyharmaduk a társközsé­gekben él. A közös tanácsok a járá­sok között egyenlőtlenül osz­lanak meg. Információ, „első kézből" — A legtöbb közös tanács — tíz — jelenleg a váci járásban működik — mondja dr. Rissa­nek Klára, a járási hivatal el­nökhelyettese, és egy tábláza­tot mutat. Abból kitűnik, hogy Vámos- mikola—Tésa—Perőcsény ki­vételével valamennyinél kei­két község alkot egy közös ta­nácsot, négy-négy a múlt év áprilisa, a többi 1969, illetve 1970 óta. Hat közös tanácsnál a társult községek lakosságá­nak száma között aránytala­nul nagy az eltérés. A más­fél ezer lakosú Ácsával a 800 lakosú Csővár, a 3200 lakosú Örbottyánnal a 800 lakosú Csornád, a megközelítően há­romezer lakosú Szobbal a 650 lakosú Ipolydamásd, a több mint 3000 lakosú Sződdel a 930 lakosú Vácduka, az 1200 la­kosú Letkéssel a 440 lakosú Ipolytölgyes, az 1800 lakosú Vámosmikolával a 300 lakosú Tésa és a 950 lakosú Perő­csény társult (1970-es nép­számlálási adatok). — A váci járásban vala­mennyi társközségben úgyne­vezett kihelyezett ügyfélszol­gálat működik, kihelyezett ügyintézés van — mondja a járási hivatal elnökhelyettese. — Mindennap a tanács más­más ügyintézője tart fogadó­napot, ez biztosítja az állam­polgárok ügyeinek helyben történő, gyors és szakszerű in­tézését. Hetente tartanak foga­dónapot, - egymással felváltva, a tanács vezetői is, „első kéz­ből” ismerik tehát'a társköz­ség gondjait is, és rendszeres, közvetlen a kapcsolatuk a la­kossággal és a társadalmi szer­vekkel. Tanácsi kirendeltségek A gödöllői járás jelenlegi négy közös tanácsa közül há­romnál a társközségben úgy­nevezett tanáqsi kirendeltség, egynél pedig kihelyezett ügy­félszolgálat van. Jósvai Lajos, a gödöllői já­rási hivatal elnökhelyettese a megyei tanácsülés tavaszi vi­tájában felszólalt. Akkor is hangsúlyozta és hangsúlyozza most is: nem érdemel vitát az, hogy — általánosságban — melyik forma a jobb, a kihe­lyezett ügyintézési vagy a ta­nácsi kirendeltségi; mindig a helyi sajátosságok — a többi között a társközségek nagysá­ga, lélekszáma —, a helyi gya­korlat döntheti el ezt. A gödöllői járás erre jó pél­da. A mintegy kétezer lakosú Galgamácsával közös tanácsot alkotó, 960 lélekszámú Váceg- resen és a 470 lélekszámú Váckisújfalun bevált forma a kihelyezett ügyintézés. Ugyan­akkor bevált forma a tanácsi kirendeltség az aszódi (6 ezer) közös tanácshoz tartozó, egyenként mintegy 2 ezer la­kost számláló Domonyban, Ik- ladon; vagy még inkább a kis- tarcsaj (7 ezer) közös tanács­hoz tartozó 5 ezer lélekszámú (!) Kerepesen. — A tanácsi kirendeltségen egy állandóan ott levő taná­csi dolgozó, a kirendeltségve­zető intézi a társközség lakos­ságának mindennapi ügyeit — mondja Jósvai Lajos. — A kirendeltségvezető tehát a kö­zös tanács és a társközség la­kossága közötti kapcsolat egyik fontos láncszeme. Két­ségtelen — az előbbiekből kö­vetkezik —, hogy a kirendelt­ségvezető nagy gyakorlattal bíró, sokoldalú, magasan kva­lifikált tanácsi dolgozó kell, hogy legyen. A nevében is benne van: a kirendeltségve- ,zető az — vezető. Ott él a községben, és a feladatai közé kell tartozzon a község egész életének figyelemmel kíséré­se, a művelődési házban fo­lyó élettől az áruellátásig és az árellenőrzésig sok minden. Vegyük például Kistarcsát— Kerepest. Kerepes a hozzá tar­tozó Szilasligettel együtt csak­nem ötezres lakosú nagyköz­ség, nagy község a szó fizikai értelmében is. Bár társközség, de élénk a politikai, társadal­mi élete, hagyománya van a jó értelmű lokálpatriotiz­musnak. Ugyanezt el lehet mondani a székhelyközségről, Kistarcsáról is. A kerepesi ki­rendeltségvezető léte ugyan nem mentesítheti a közös ta­nács vezetőit attól, hogy a két nagy település mindmegannyi társadalmi, gazdasági szervé­vel szinte naprakész kapcso­latot tartsanak, de kétségte­len, hogy a kirendeltségvezető ebben a munkában is sokat segíthet. Kettős kötődés Márpedig — ezt ugyan nem mondta ki így Jósvai Lajos, de a fentiekből logikusan kö­vetkezik — a kettős kötődés­ből, a szorosabb, sokoldalúbb együttműködésből hátrány még soha nem származott. Deregán Gábor lőszövetkezeteket. A fő cél te­hát a gazdaságos termelés ki­alakítása, amelynek bázisán a személyi jövedelmek is ará­nyosan emelkedhetnek, javul­hat az ott dolgozók életszínvo­nala. Korábban nem egy megyé­ben készültek már fejlesztési programok a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkeze­tek helyzetének megváltozta­tására. Ezek megvalósításával születtek eredmények, gyöke­res változás azonban kevés he­lyen következett be. Ennek több oka is volt. A korábbi programok egyik legszembe­tűnőbb fogyatékossága a komplexitás hiánya volt. A legtöbb fejlesztési elgondolás elszigetelten, egy-egy gazdaság helyzetéből, adottságából és le­hetőségéből indult ki. A terve­zők rendszerint egyenként egy-egy termelőszövetkezet keretei között maradva igye­keztek megoldást keresni, ahe­lyett, hogy nagyobb körzetek adottságaiból, lehetőségeiből kiindulva, nagyobb összefüggő területek — egész tájkörzetek — átfogó (mezőgazdaságot, ipart, kereskedelmet, szolgál­tatást, infrastruktúrát egy­aránt felölelő) fejlesztésébe il­lesztették volna az elgondoláso­kat. Részben a komplexitás hiányával magyarázható a ko­rábbi tervek nagy beruházás- igénye is, amely gyakran ir­reális volt. Mindebből le kell vonnunk a tanulságokat. A helyi adott­ságokkal és népgazdasági for­rásokkal reálisan számoló, egy-egy tájkörzet átfogó fej­lesztésébe jól illeszkedő komp­lex fejlesztési koncepciók és programok készüljenek, még­pedig olyan ütemezésben, ahogy azok az ötödik ötéves tervben, és azt követően' meg­valósíthatók legyenek. E prog­ramok mezőgazdasági terme­lést érintő részében az érde­kelt gazdaságok termelés fej­lesztésének irányát és annak feltételeit, a nem mezőgazda- sági tevékenységgel összefüggő részében pedig a kapcsolódó fejlesztési, foglalkoztatási fel­adatokat tartalmazzák. A megyei szervek által kidol­gozott komplex fejlesztési programok képezik az üzem­fejlesztési tervek alapját, ame­lyek elkészítése az üzemi ve­zetők feladata. A kedvezőtlen adottságú nagyüzemek fejlesztését szol­gáló gazdasági ösztpnzők az ötödik ötéves terv szabályozó rendszerének szerves része­ként, csak a következő eszten­dőben kerülnek részletes ki­munkálásra. Állami támogatással és óntevékenységgel A kedvezőtlen adottságú ter­melőszövetkezetek továbbra is megkülönböztetett állami tá­mogatásban részesülnek, amelynek fő formái a rosszabb adottságok miatti nagyobb költségeket ellensúlyozó ár- kiegészítés és a gazdaságos termelés kialakítását segítő fejlesztési hozzájárulás. Átme­netileg fennmarad a jövede­lemkiegészítő állami támoga­tás is, ennek szerepe azonban fokozatosan csökken. A szo­ciálpolitikai célú támogatás helyébe fokozatosan a terme­lés fejlesztését szolgáló támo­gatás lép. Mindezt kiegészítik azok az adó és egyéb fejlesz­tési célú kedvezmények is, amelyek egy része az eddigi gyakorlatból jól ismert. Fon­tos követelmény lesz azonban a következő években, hogy ál­lami támogatás csakis a nép- gazdasági célokkal összehangol­tan folytatott termeléshez, to­vábbá a népgazdasági és terü­leti fejlesztési programokba illeszkedő koncepció megvaló­sításához nyújtható. A jó hagyományokat és ta­pasztalatokat felhasználva cél­szerű felkarolni az olyan kez­deményezéseket, amelyek eredményeként egy-egy „erős” gazdaság rendszeresen segíti a „gyengébbet”. A termelési és gazdasági célok jobb megvaló­sítása érdekében célszerű elő­segíteni a gazdaságok egyesü­lését is, betartva a törvényes előírásokat, elkerülve a for­mális és öncélú összevonáso­keit DR. CSIZMADIA ERNŐ, az MSZMP gazdaságpolitikai osztályának h. vezetője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom