Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-14 / 266. szám
A magyar parlamenti delegáció Jugoszláviában A jelenleg Jugoszláviában hivatalos és baráti látogatáson levő magyar parlamenti küldöttség, amelyet Apró Antal, az országgyűlés elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja vezet, szerdán vidéki kőrútjának első állomására, Koszovo Szocialista Autonóm Tartományba látogatott. A küldöttség látogatást tett az obilici bányaerőműnél és vegyipari kombinátnál, ahol a vállalat vezetői tájékoztatást adtak az erőmű, valamint a kombinát fejlődéséről és távlati terveiről. Küldöttségünk ezután a nemzetgyűlés épületébe látogatott, s ott véleménycserét folytatott vendéglátóival a társadalmi, politikai és gazdasági kérdésekről. A delegáció különvonattal délután továbbutazott Szkopjéba, a Makedón Szocialista Köztársaság fővárosába. Arafat nyitotta meg az palesztin vitáját Jasszer Arafat szerdán délelőtt érkezett meg New Yorkba, az ENSZ székhelyére. Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának elnöke nyitotta meg szerdán — Percek közép-európai idő szerint délután — az ENSZ közgyűlésének 29. ülésszakán a palesztin kérdés vitáját. Arafátot viharos tapssal fogadták a dalegátusok, amikor belépett a zsúfolt ülésterembe, ahonnan csak a palesztin vitát bojkottáló izraeli ENSZ-kül- döttek maradtak távol. Jasszer Arafat beszédében kijelentette, hogy a PFSZ három célt akar elérni: önrendelkezést a palesztin nép számára; a szülőhazába való visz- szatérés jogát és palesztin nemzeti hatóság létrehozását azon a palesztinai területen, ahol megszűnik az izraeli megszállás. Azzal a kéréssel fordult az ENSZ tagállamaihoz, hogy tegyék lehetővé a palesztinai nép számára független nemzeti szuverenitásának megteremtését, saját hazájában. Kijelentette, hogy „Palesztinában kezdődik a háború és_ Palesztinában kezdődik a béke”. Olyan palesztin állam megte- (Folytatás a 2. oldalon) PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XVIII. ÉVFOLYAM, 266. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1974. NOVEMBER 14., CSÜTÖRTÖK Vállalták — teljesítik Kongresszusi versenyben a tanácsi ipar A Pest megyei Tanács építési, közlekedési, vízügyi, valamint ipari osztályhoz tartozó vállalatoknak a XI. kongresszus tiszteletére indított munkaversenyben tett vállalásairól kértünk tájékoztatást. Az építési, közlekedési és vízügyi osztályon Aranyosi Magdolna főelőadó 15 vállalat 554 dolgozójának és 20 költségvetési üzem 2032 dolgozójának és alkalmazottainak vállalásait tartalmazó dossziét tette elénk, azokban tallóztunk. A Pest megyei Tanács Tervező Vállalatának 19 brigádjából 164 dolgozó vesz részt a munkaversenyben. A konkrét felajánlások közül néhányat: készül a vámosmiikolai Görgey partizánzászlóalj emlékműve körüli parkosítási terve. Felajánlották egy napi fizetésüket a közép-afrikai országok aszály sújtotta lakosságának megsegítésére. A Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozói Növekvő hatékonysággal Ülést tartott az országgyűlés ipari bizottsága Tegnap az országgyűlés ipari bizottsága Csépányi Sándor elnökletével megtartott tanácskozásán a képviselők azokat a határozatokat elemezték, amelyeket a könnyűipar vezetői a gazdaságosabb termelési szerkezet kialakításának érdekében hoztak. Dr. Bakos Zsigmond, köny- nyűipari miniszterhelyettes ismertetőjében elmondotta: a könnyűipari rekonstrukciók eredményei s az iparág szerkezetében, illetve gyártmány- összetételében bekövetkezett változások hozzájárultak a könnyűipar hatékonyságának növekedéséhez. Egyébként a IV. ötéves terv esztendeiben 7 milliárd forintot költenek a könnyűipar fejlesztésére. Az előterjesztést követő vitában a képviselők véleménye megegyezett abban, hogy a rekonstrukció során beszerzett gépeket több műszakban dolgoztatva, kapacitásukat jobban kihasználva kell üzemeltetni. A tanácskozáson felszólalt Vida Miklós, Herczeg Károly, Radnóti László, Weiszböck Re- zsőné, Magyar Sándor, Jasz- binsek Vilmos, Ollári István, Trautmann Rezső, Csapó Jánosáé és Fáik Miklós ország- gyűlési képviselő. A gödöllői járásban: Befejezték, de nem hagyták abba a vetést Tegnap délután — a megyéből elsőként — Kiss Emiltől, a járási pártbizottság első titkárától kaptuk a hírt, hogy a gödöllői járás közös gazdaságai a tervezett 7700 hektár nagyságú földterületen befejezték a búza vetését. Számos gazdaságban mégsem álltak le a gépek, nem mentek pihenni az emberek, hanem az országos és a megyei operatív bizottság felhívásának eleget téve, újabb területeken folytatták — terven felül — a gabona vetését. A járás termelőszövetkezetei felajánlották, hogy vetéstervüket mintegy nyolc százalékkal, azaz összesen hat-hétszáz hektárral túlteljesítik. A dányi Magvető Tsz — nevéhez híven — máris 130 hektárral nagyobb területen fejezte be a munkát. Az ikladi Galgaparti Tsz eddig 40 hektárral vetett többet, s még ugyanekkora területen vonulnak végig gépeik. A galgamácsai Összefogás Tsz újabb 50 hektáron, a vérségi Barátság Termelőszövetkezet 85 hektáron, a valkói Egyesült Zöldmező 100 hektáron, a turai-galgahévízi gazdaságok 100 hektáron és a péceli Zöldmező még negyven hektáron vet a következő napokban búzát. A veresegyházi szakszövetkezet a rozs vetésterületét növeli 25 hektárral. 10 494 munkaóra teljesítését ajánlották fel különböző intézmények — óvodák, iskolák, gyermek- és szociális otthonok — részére mintegy 170 ezer forint értékben. Továbbá vállalták a sokgyermekes dolgozó társaik családi házának felépítését. A résztvevő 68 brigádból 57 szocialista brigád. Az általuk patronált 17 óvodának, 14 is- aoiánax, 6 szociális es két gyermekotthonnak „lakói” rövidesen érezni fogjak a segítség eredményét A ceglédi építőipari vállalat munkásai a száz személyes óvoda és a hatvan fős bölcsőde építéséhez 300 ezer, egy másik bölcsőde felújításához 120 ezer, az ifjúsági klub létrehozásához pedig 90 ezer forinttal járulnak hozzá. A verseny megindulásakor • a szocialista brigádok elsőnek jelentkeztek letajanlá- saikkal, példájukat követték a többi brigádok is. A balesetek csok- . ken lése érdekében munka védetni őrséget szerveztek, 43 brigádnál, 129 fővel. Az üt- és Hídépítő Vállalat 28 brigádjából 261 fizikai dől-' gozó jelentkezett a felhívásra, ami a fizikai dolgozók összlét- számának 78 százaléka. Hetvenötezer forint értékű társadalmi munkával járulnak hozzá a Perbál községben épülő 60 személyes napköziotthonos iskola felépítéséhez. Ezen túl- meriően a vállalat működési területein (Monor, Budakeszi, Abony, Kóspallag, Szentendre) levő iskolákat, óvodákat is patronálják. A Pest megyei Villanyszerelő Vállalat dolgozóinak 60—70 százaléka vesz részt a versenyben. Említésre méltó az előszerelő gyáregység dolgozóinak 300 órás felajánlása. A városgazdálkodási vállalatok közül a váciak 20 állami bérleménynél 20 nappal hozzák előre a tatarozás befejezését; 45 homlokzati tatarozásnál pedig 10 nappal rövidítik a határidőt. Az újvárosi művelődési ház építésére 50 ezer forintot utaltak át. A pártkongresszus tiszteletére 108 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, fel- szabadulásunk 30. évfordulójára pedag az új telephelyen 780 óra társadalmi munkát ajánlottak fel. Az egyéb felajánlásokból hatezer óra tevődik össze, amelyben lényeges a váRekonstrukciófinálé Kistarcsán ros 900 éves évfordulójának tiszteletére tett társadalmi munkák óraszáma. Nagykőrösön 20 brigád nevezett be 150 fővel, ami az összlétszám 57 százaléka; 3000 óra társadalmi munkát és 40 ezer forint értékű tervezést vállaltak. Ezen. kívül a Kalocsa Balázs úti óvodát újjá varázsolták, s így 190 óvodás kezdhette az évet tiszta épületben. A munka értéke 50 ezer forint. Szocialista szerződést kötöttele a Kossuth Lajos Általános Iskolával is az épület karbantartására, 18 300 forint értékben. Az óvodákat négy faipari brigád patronálja. A tanács ipari osztályán Dine th Judit főelőadóhoz érkeznek a munkaverseny-váLlalá- sok. A felajánlások megtételét minden vállalatnál megelőzte a vállalati irányelvek kidolgozása. Ezeket brigádvezetői értekezleten, illetve termelési tanácskozáson ismertették. Az új felajánlások között szerepel az általános iskolát még el nem végzett dolgozók segítése, az új dolgozók szocialista emberhez méltó fogadtatása. A maglódi Vasipari Vállalatnál négy újító, hulladékanyagok felhasználásával, gyárt- mánykorszerűsítésre nyújtott be újítási javaslatot munka- verseny-felajánlásként; az újítás a gyakorlatban bevált, az újítási díj ötven százalékát az iskola tornatermének építéséhez ajánlották feL A ceglédi Cipőipari Vállalat és a Pest megyei Nyomda Vállalat a váci bölcsőde építésébe« járult hozzá. Kommunista szombatokat tartanak a gödöllői Fémtömegcikkipari, a Pest megyei Fémipari és Kéziszerszámgyártó, valamint a Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalatnál is. Ezeket a műszakokat az „ipari szakmunkástanuló intézetet Vietnamnak” mozgalom jegyében szervezik. H. L. G. A Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár kistarcsai gyárának idei rekonstrukciója az új előfonógépsor üzembe állításával befejeződött. A gépeket a francia Sehlumberger cégtől vásárolták. Képünkön: a vendég szerelők tanítják be a magyar dolgozókat a gépek kezelésére. KÖZÉLET Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Focik Jenő, a Minisztertanács elnöke búcsú- látogatáson fogadta John Russel Rowlandet, Ausztrália rendkívüli és méghatalmazott nagykövetét, aki végleg elutazott hazánkból. Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnöke tegnap Békés megyébe látogatott. Békéscsabán a megyei pártbizottságon a megye vezetőitől kapott tájékoztatót, majd felkereste a Mezőhegyesi Állami Gazdaságot. Ütja ezután a cukorgyárba vezetett. A kormány elnöke a késő esti órákban érkezett vissza Budapestre. Nyers Rezső, az MSZMP Po-1 litikai Bizottságának tagja, a Közgazdaságtudományi Intézet igazgatója, Heves megyébe tett látogatást. A megyei párt- bizottságon kapott tájékoztató után ipari és mezőgazdasági üzemekkel ismerkedett. Huszár István, a Miniszter- tanács elnökhelyettese és Púja Frigyes külügyminiszter hivatalában fogadta a Csaticsaj Csunavan külügyminiszter-helyettes vezette thaiföldi küldöttséget. Az MSZMP Központi Bizottsága meghívására tegnap Budapestre érkezett PuK Clancy, az Ausztrál Szociálist* Párt elnöke. mj apjainkban egyharmad- üal kevesebb idő kell egy modern, négytengelyes személyszállító vasúti kocsi előállításához a Dunakeszi Járműjavító Vállalatnál, mint kezdetben, amikor az első sorozatot bocsátotta ki az üzem. A műveleti leírásokból, a rajzokból pontosan nyomon követhető, miként nyertek perceket a munka egy-egy részénél, az alkatrészek gyártásától, összeszerelésétől a kocsiváz burkolásáig, s ezek a percek hogyan nőttek órákká. Ügynevezett normaórákká, mert hiszen a termékek születési idejét” ezzel a különleges időegységgel mérik. Természetes út az iparban, hogy az új termékre fordított idő később mérsékelhető. Elősegíti ezt a begyakorlottság kialakulása, a műveletek ésszerűsítése, az alkatrészek egyszerűsítése stb. Járható út ez a régóta készített árucikkeknél is, azaz gondos munkával újra meg újra találni lehet perceket, megtakarítható időt. Jó példáját adja ennek a Híradás- technikai Anyagok Gyára, ahol ebben az esztendőben nem kevesebb, mint húszezer normaóra megtakarítását kívánják elérni újabb és régebbi termékeiknél. Láncszem láncszemhez kapcsolódik, a normaóramegtakarításnak ugyanis tetemes része lesz abban, hogy a termelésnövekedés döntő hányadát — legalább nyolcvan százalékát — a termelékenység emelkedése fedezze. Egyszerre járunk jégen és puha pázsiton, amikor a percek sorsát feszegetjük, mert sokak fülében semmi nem hangzik olyan ellenszenvesen, mint a percekhez logikusan kapcsolódó fogalom, a norma, a norma felülvizsgálata. Puha pázsitként simul gondolatmenetünk alá a téma, ha azt állítjuk, hogy a hatékonyabb munkának, a nagyobb gazdasági eredményeknek egyik lényeges formája az idő megbecsülése. E zt a megállapítást nemcsak saját tapasztalataink húzzák alá, hanem az országos helyzetet tükröző vélemények úgyszintén. így Karakas László munkaügyi miniszteré, aki az országos üzem- és munkaszervezési tapasztalatcserén a többi között rámutatott: a munkanorma a munkaszervezés nélkülözhetetlen része, de a vállalatok többségénél normákat csupán a bérezés érdekében állapítanak meg. Toldjuk meg azzal, hogy ezt is csak a fizikai dolgozók egy részénél, s például a legegyszerűbb norma is ismeretlen a különböző ügyviteli beosztásoknál — mások mellett könyvelőknél. bérelszámolóknál, kalkulátoroknál —, holott nemzetközileg régóta alkalmazott módszerek vannak erre. Szívósan tartja magát az a téveszme, hoev a normakérdés „politikailag kényes ügy”. Ki tagadná, hogy az ötvenes években központi utasításra végrehajtott normarendezések több kárt okoztak, mint amennyi hasznot hoztak. Ám teljes joggal mutatott rá,a Minisztertanács júniusi ülése, hogy a korszerű normagazdálkodás legalább annyira szolgálja a dolgozó érdekeit, mint a népgazdaságét. A hangsúly ugyanis nem azon van, hogy „levenni a normát” — mint hallani ezt az üzemekben —, hanem a munkanormákra felépített gyártmánynormákra, ami elengedhetetlen feltétele a szervezett és folyamatos munkának, a valós létszámszükséglet megállapításának, s persze, az igazságos bérezésnek is. Kölcsönös érdekek találkozásáról van tehát szó, a „valamit valamiért” köznapi elvének érvényesítéséről. G yorsan növeli termelését a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat váci gyára — 1973-ban harminc százalékkal listavezető volt a városban —, s a fedezet jórészt a termelékenység emelkedése. Itt nem sajnálják a fáradságot a percek meglelésére, de arra sem, hogy — a szocialista brigádokat segítőtársnak tekintve — megértessék a dolgozókkal a megtakarított percek jelentőségét, hasznát, szerepét a termékek költségeinek alakulásában. A vállalatok le nem becsülhető csoportja sem az egyikkel, sem a másikkal nem törődik. Kényszerű, de szükségszerű lépés éppen ezért, hogy a minisztériumoknak — a kormány júniusban hozott határozatának megfelelően — az eddigieknél jóval hatásosabb támogatást kell nyújtaniuk vállalataik számára a normamunkában. Ügy látszik, központi ösztökélés nélkül nem megy, holott kézenfekvő igazság, hogy az időtényezők ismerete nélkül mindenfajta üzem- és munkaszervezési terv és elképzelés nem több papírnál. Nagy a valószínűsége annak, hogy ez az a kátyú, amelyben elül a szervezés szekere, amelyben ma is ott rostokolnak az 1973-ban s az 1974 elején kidolgozott szervezési intézkedési tervek egyre súlyosabb adósságként. Nem kell attól tartani, hogy a vállalatok most kampányt kezdenek, neki- ugranak a feladat végrehajtásának. Inkább az a félő, hogy a jövő évi terv meg az ötödik ötéves terv is az eddigi „hagyományoknak” megfelelően készül el, mert a vállalatok számára az idő egyszerűen értéktelen. Nem fedezik fel, hogy ennek a látszatra értéktelennek a pazarlásával esnek el százezrektől és millióktól, hogy a veszni hagyott percek sok mindent magukkal visznek: forintot, gyors műszaki fejlődést, javuló termékminőséget. szilárd munka- fegyelmet. Mészáros Ottó
