Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-06 / 234. szám

6

KÖZMŰVELŐDÉSI MELLÉKLET

A Központi Bizottság határozatának végrehajtása igényli, hogy közművelődési munkánk

— következetesen szolgálja társadalmi-politikai-gazdasági céljaink megvalósulását;

— differenciáltan közelítse a különböző társadalmi rétegek — elsősorban a munkások és az ifjúság — művelődési igényeinek kielégítését;

— tudatos elemző munkára épülő, tervszerűen irányított, összehangolt, egész éven át tartó művelődési folyamat legyen.

A pártszervezetek politikai

tevékenységében kapjon megfelelő helyet

és megbecsülést a kulturális munka

a) A területi és üzemi pártszervek politikai, vezető tevékenységének legyen része a kulturális nevelőmunka eszmeipolitikai irányítása.

Legfontosabb tennivalóik:

— a főbb tartalmi feladatok, koncepciók kimunkálása;

— biztosítsák a közművelőd« összhangját társadalmi céljainkkal. A politikai és gazdasági életet érintő intézkedéseikkel, határozataikkal is javítsák a dolgozók kulturális fejlődésének feltételeit;

— az állami és társadalmi szervezetekben, a gazdasági vezetők körében, a kulturális intézményekben az ott dolgozó kommunisták segítségével erősítsék a közös felelősségérzetet és az együttműködésre való törekvést. Ösztönözzék és igényeljék az anyagi és szellemi erők koncentrálását az alapvető művelődéspolitikai feladatokra;

— kísérjék figyelemmel a kulturális alapok képzésének módját és rendeltetésszerű felhasználását;

— teremtsenek szorosabb összhangot a közművelődés és

a tömegpolitikai munka között. A művelődéspolitikai tájékoztatás javításával segítsék ezt elő az alapszervezetekben is; *

— kezdeményezéseikkel segítsék, a közművelődés személyi feltételeinek a javítását, ellenőrizzék a területen is a párt káderpolitikai elveinek megvalósulását. Saját tes- tületeikben és munkabizottságaikban >is javítsák a művelődéspolitikái irányítás káderfeltételeit;

— testületi üléseken, titkári, reszortfelelősi és területfelelősi értekezleteken rendszeresen tűzzenek napirendre művelődéspolitikai kérdéseket. A káderképző és tömegpropaganda tanfolyamok dolgozzanak fel kulturális témákat, járuljanak hozzá az intézmény- és reszortcentrikus szemlélet leküzdéséhez.

A megyei pártbizottság a megyei tanáccsal rendszeresen hívjon össze közművelődési aktívaértekezletet.

A megyei, a helyi és az üzemi sajtó, a pártbizottságok politikai irányításával, átgondoltan és sokoldalúan vállaljon részt a közművelődésben. Űjságjaink a jövőben is népszerűsítsék és terjesszék a pozitív kezdeményezéseket, a követendő módszereket, a kiemelkedő eredményeket. Bátrabban bírálják kulturális életünk torz jelenségeit. Marxista, közérthető kritikával, színvonalas ismeretterjesztő cikkekkel, értékes irodalmi és művészeti alkotások közlésével segítsék az ízlés- és tudatfejlesztést. Negyedévenként jelenjen meg a Pest megyei Hírlap közművelődési melléklete. A megyei lap kezdeményezéseit követve, az üzemi újságokban is javítani kell a kulturális programok propagálását.

b) A pártalapszervezetek mindenekelőtt a tagságukkal ismertessék rendszeresen a párt művelődéspolitikájának időszerű kérdéseit. A szocialista életszemlélet terjesztésével a kommunisták segítsék a felszabadult alkotó munkát, a közösségi magatartást, az ember képességeinek sokoldalú kibontakoztatását. Szálljanak szembe a műveltséget lebecsülő, a tanulás, a folyamatos művelődés fontosságát tagadó nézetekkel és gyakorlattal. A párttagok személyesen mutassanak példát a rendszeres művelődésben.

Értékeljék területük közművelődésének helyzetét. A helyi igényekből és lehetőségekből kiindulva, a központi határozatokkal összhangban alakítsák ki tennivalóikat. Elengedhetetlen a területen is az alapszervezetek rendszeres beszámoltató, ellenőrző munkája. Növeljék a pártoktatás rendszerében a kultúrpolitikai tanfolyamok számát.

Az üzemi pártszervezetek kulturális tevékenységének középpontjában a munkások művelődése álljon. Érvényesítsék a munkahelyi közösségek, a szocialista brigádok kulturális nevelő szerepét.

A közművelődés szolgálja jobban

a megye munkásainak és ifjúságának

művelődését

A társadalom kulturális felemelkedése szorosan összefügg a munkásosztály műveltségével. Megyénk dinamikus ipari fejlődése, a munkásság aránya és a társadahni-politikai-ideo- lógiai életben betöltött vezető szerepe megköveteli, hogy kiemelten foglalkozzunk művelődési igényeinek és lehetőségeinek fejlesztésével. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az 1000 főn felüli létszámú üzemek dolgozóinak művelődésére, a munkás nők és a fiatalok kulturális helyzetére.

A munkahelyi vezetésnek kötelessége a dolgozók képzésének, kulturált pihenésének, a szabad idő hasznos eltöltésének segítése, a .növekvő kulturális alapok célszerű felhasználása. A pártbizottság igényli, hogy a szakszervezetek erősítsék tovább kulturális, nevelő, érdekvédelmi, szervező és ellenőrző tevékenységüket.

A közművelődési tevékenységben kapjon nagyobb szerepet a munkások politikai öntudatának, politikai műveltségé- nek növelése, A közművelődés tartalmával és sajátos eszközeivel segítse a munkássá válás folyamatát, a szocialista életmód terjesztését, a marxista világnézet térhódítását, a köz- ügyek iránti érdeklődés és tenniakarás fejlesztését, a politikai aktivitás fokozását. Közösségformáló hatásával is járuljon hozzá, hogy az üzemi demokrácia biztosított kereted között a munkások súlya növekedjen a munkáskollektívák életében. Szélesíteni kell a munkások körében a politikai ck- taktás és ismeretterjesztés hatókörét, javítani a színvonalát. Törekedjünk arra, hogy a munkások közül többen vegyenek részt a magasabb szintű politikai tanfolyamokon.

A munkások tömeges, aktív művelődésének egyik alapvető feltétele az általános iskola elvégzése, illetve az ennek megfelelő ismeretek elsajátítása. Az igényfelkeltést különösen a 40 éven aluliaknál szorgalmazzuk. Az általános és szakmai oktatás, továbbképzés fejlesztésére maximálisan igénybe kell venni az állam által biztosított megnövekedett lehetőségeket. AZ üzemek biztosítsák a kihelyezett osztályok működési feltételeit. Alakuljon ki szoros együttműködés a gazdasági egységek, a közoktatási és közművelődési intézmények között. Kérjük, hogy a megyei tanács és az SZMT vezetése feladatok megszabásával, a tapasztalatok elterjesztésével és rendszeres ellenőrzéssel segítse e munkát.

A munkások művelődése, képzése kapjon nagyobb helyet a munka- és életfeltételek alakításában, valamint a fejlesztési tervekben is.

Az üzemek vezetése a bejáró dolgozókat munkahelyükön nagyobb arányban vonja be a politikai Oktatásba, az általános és szakmai képzésbe. Közös művelődési tevékenységet kívánatos kialakítani azokkal a községekkel, amelyekben jelentős számú dolgozójuk él.

Az üzemi közművelődésben elsősorban a szocialista brigádokra, mint aktív művelődési igényekkel rendelkező közösségekre kell támaszkodni. A közművelődési intézmények, az üzemi közönségszervezők és könyvterjesztők programjai, ajánlásai jobban tükrözzék a brigádok igényeit, a fokozatos ízlésfejlesztésre törekedjenek, segítsék elő kulturális vállalásaik teljesítését. Szerezzünk érvényt annak az elvnek, hogy a mozgalom hármas célkitűzését együttesen kell teljesíteni és értékelni.

A gazdasági, szakszervezeti szervek és kulturális intézmények gondoskodjanak a majdnem tízezer szálláslakó művelődéséről.

Érjük el, hogy az V. ötéves terv végére minden munkás- szállásunkon legalább egy megfelelően felszerelt klubszoba álljon rendelkezésre.

A könyvtárakra, mint a művelődés egyik alapintézményére számítunk. Végezzenek politikai felvilágosító és propagandamunkát a munkásolvasók számának emelésére. Népszerűsítsék a társadalmi, emberi problémákat feldolgozó szocialista irodalmi alkotásokat.

Közművelődési tevékenységünk hatékonyan segítse ifjúságpolitikai feladataink megvalósítását. Szorosan kapcsolódjon az ifjúsági szervezet kulturális, nevelő munkájához. Vegye figyelembe az ifjúság korosztályainak^ rétegeinek helyzetét, eltérő igényeit.

A szakmunkásképző intézmények törekedjenek arra, hogy oktató-nevelő munkájuk hatására a jövő munkásaiban alakuljon ki a folyamatos művelődés, önképzés igénye. Az üzemi párt-, állami szervek és szakszervezetek ösztönözzék az arra leginkább alkalmas műszaki vezetőket és munkásokat, hogy vegyenek részt a szakmunkástanulók képzésében, nevelésében.

KÖZMŰVELŐDÉSI MELLÉKLET

3

hogy a határozattervezetben részletesen foglalkozzunk a tennivalóikkal.

Tudjuk, hogy az előttünk álló feladatok már a küldöttértekezletek, a XI. kongresszus, az V. ötéves tervben megfogalmazott célkitűzésekkel függnek össze, de eddigi eredményeinken nyugszanak. Pest megye kulturális életét pozitív folyamatként értékeljük. Ügy érezzük, minden szerénytelenség, túlzás nélkül szólhatunk így. Ebben párt- szervezeteinknek döntő szerepe volt. Mondhatnám úgy is, akkor következett be érezhető változás, amikor pártbizottságaink napirendre tűzték és kialakították művelődéspolitikai koncepciójukat.

A megyei pártbizottság most — és talán éppen ezért ismét — a pártszervezetek politikai felelősségére épít. Becsüljük a fejlődést, az elért eredményeket, de ez úton tovább akarunk menni és ehhez kritikusoknak kell lenni önmagunkhoz. Ügy kell dolgoznunk, hogy ne csak politikai jelszó, hanem belső meggyőződésünk és tettekben megnyilvánuló gyakorlat legyen az a megállapítás, hogy gazdasági építömun- kánk mellett a kulturális nevelőmunka a másik alapvető feladatunk. Figyelemmel kísérjük és messzemenően értékeljük, hogy a közművelődés témája a különböző szűk reszortértekezletek szintjéről a választott testületek szintjére került.

1970—74. I. féléve között 33 alkalommal tárgyaltak járási, városi pártbizottságaink közművelődési témákat; 20 alkalommal részkérdéseket, 13 alkalommal komplex módon. Községi és üzemi szinten még nem értünk el lényeges változást, de ebben a mi felelősségünket is érezzük. Ennek a gyakorlatnak a tapasztalatait értékelve hangsúlyozzuk, hogy a továbbhaladás azt követeli meg, hogy a pártirányításnál érjünk el minőségi változást az eszmei-tartalmi kérdésekben.

Az értékelésnél és a feladatok meghatározásánál ne csak az legyen fontos, hogy — történetesen — legyen művelődési ház vagy könyvtár, hanem a pártirányítás és ellenőrzés terjedjen ki arra is, hogy milyen a művelődési ház programja, milyen könyvek legyenek a könyvtárban, és mit olvassanak az emberek, milyen a különböző kulturális hetek, napok kultúrpolitikai mondanivalója és így tovább.

Mi teszi szükségessé, hogy politikai munkánkban nagyobb hangsúlyt adjunk e feladatoknak? Megyénkben is érezzük a társadalmunkban végbemenő gazdasági, társadalmi fejlődés hatását. Ipari megye lettünk, ipari üzemeink műszakilag megújulnak, a mezőgazdaságban is ténylegesen kifejlődik a nagyüzemi, iparszerű gazdálkodás.

Sokan azt mondják, hogy az elmúlt évek fejlődése prózai volt. Így is lehet mondani. De a lényegesnek mégis azt érezzük, hogy a szocialista átalakulás a társadalomnak szinte minden területén érezteti hatását. Érezhető változás abban, hogy az állampolgárok közül mind többen munkájukkal meg tudják teremteni maguk és családjuk részére a jobb, a javuló életet. Igaz, még nincs elegendő lakás, de az elmúlt években a fejlődés új tényezőjeként a megye legtöbb városában új lakótelepek épültek, sőt, ami még szokatlan a szemnek, olyan községekben is. mint Diósd, Budaörs, Dunakeszi, Vecsés, emeletes lakótömbök változtatják meg a községek képét. A községek jő né- hányában olyan házak épülnek, amelyek a budapesti zöldövezetben is megállnák a helyüket. A javuló életet jelzi a fogyasztási szerkezetben tapasztalható változás; a minőségi fogyasztás irányába, a több szabad idő társadalmi méretekben jelentős energiát szabadít fel a művelődésre. És mert a művelődéspolitikai feladatok szorosan illeszkednek társadalmunk összefüggő rendszerébe, ezért a közművelődésnek e változásokból le kell vonnia azt a következtetést, hogy mindez más feltételeket és követelményeket támaszt a munkával szemben.

A korszerűsödő ipari és mezőgazda- sági üzemek vezető kolletktíváinak nem holnapi, hanem napi feladata a magasabb általános és szakmai műveltség feltételeinek megteremtése, hiszen a szocializmus fejlődésének mértékegysége nemcsak a termelés, hanem a műveltségi mutatók is.- A Központi Bizottság kiszélesítette a közművelődés fogalmát és kimondta, hogy nem szűkíthető le a kultúra, a műveltség terjesztésére, hanem fontos feladat a szocialista életmódnak, életformának és magatartásnak a segítése.

Nem azért módosított így a KB, mert a régebbi meghatározás unalmassá, megszokottá vált, hanem mert a köz- művelődés fogalmának pontosabb értelmezését a társadalomban bekövetkezett fejlődés és nem utolsósorban az előttünk álló tennivalók tették szükségessé: Mostanában — az osztályok és rétegek helyzetének alakulását, változását követve — sok szó esik az életforma, az életmód kérdéseiről. Eközben találkozni lehet egyes ideológusok, szociológusok részéről olyan megállapításokkal, amelyek egyenlőségjelet tesznek a dolgozók egy részénél tapasztalható túlmunka, félállás vállalása, építkezési és fusizása törekvések és az úgynevezett „konzumembernek” a tőkés országokban tapasztalható törekvései között.

Ezúttal nem vállalkozhatunk e nézet ideológiai összefüggéseinek boncolgatására, a kérdés sokoldalúsága 'miatt mellőzünk egyéb összefüggéseket is. De szeretnénk érvelni azzal, hogy vajon a tőkés világ körülményei között elképzelhető-e, hogy az építkező, fusizó állampolgárok a többi dolgozótársukkal együtt hajlandók legyenek tömegméretekben szabad idejükben óvodát, iskolát, sportpályát építeni, vagy ha úgy tetszik, házépítésben segíteni, de nem forintért, hanem a brigádtársukért, vagy kommunista szombaton dolgozni a nemzetközi munkásszolidaritás kifejezéseként Vietnamért, Chiléért, vagy szűkebb hazájukban megyei, községi szociális és kulturális gondok megoldásáért. Ha ez nem egyre inkább tömegméretekben megnyilvánuló gondolkodásra, magatartásra mutatna, akkor mi például nem tudnánk jelenteni a pártbizottságnak, hogy a IV. ötéves terv óvodai programjában a 2050 hellyel szemben tízezret építünk. Nem tudnánk azt jelenteni; hogy a társadalmi munka értéke 5 év alatt az ötszörösére nőtt és ma hozzávetőlegesen 200 millió forint körüli.

Nem tagadjuk, hogy az állampolgárok egy részénél léteznek az életmódban, felfogásban is kispolgári törekvések. Lényeges feladatunknak tartjuk, hogy ezekkel szemben politikánk, a szocialista életforma erejével küzd- jünk, annál is inkább, mert a megyei tapasztalatok abban erősítenek meg, hogy a közösségi igény, a tartalmasabb élet igénye erőteljesebben jelentkezik a társadalomban.

Nem utolsósorban a politikai munkánkban arra tudunk építeni, hogy társadalmunkban pártpolitikai célkitűzés és kormányprogram, hogy az ország ne csak anyagiakban gyarapodjék, hanem szellemiekben is. A növekvő jólétnek mi szocialista tartalmat akarunk adni; emberibb, szocialista életmódot akarunk megteremteni, ahol az ember személyi képességei kibontakozhatnak.

Művelődéspolitikánknak alapelve volt és marad, hogy nem egy szűk réteg kiművelésére irányul, hanem a dolgozó emberek egészét kívánja a kultúra részesévé tenni. Számunkra tehát politikai kérdés, hogy a dolgozó osztályok és rétegek műveltek legyenek.

A Központi Bizottság határozatával összhangban ma a munkásság művelődésének fejlesztését tekintjük a legfontosabb politikai feladatnak. Ezt indokolja létszáma, szükségessé teszi társadalmi vezetőszerepe, de az is, hogy az egész társadalomban a szocialista tartalmú művelődést és magatartást egyedül a munkásosztály és pártja képes kiterjeszteni.

A munkásművelődést nem most kezdjük el. A munkásmozgalom mindig is vallotta, hogy a tudás hatalom. És hozzátesszük: ami eddig történt, azért nem kell önkritikát gyakorolni. De igazság az is, hogy a tegnapi eredmények mára kevesek. Az utóbbi években bekövetkezett változások törvényszerű következménye, hogy az ország legnagyobb munkáslakta megyéje lettünk. Itt él az ország ipari keresőinek 11 százaléka. A megye munkásosztálya mintegy 290 ezer főre tehető, döntő többségük ipari, építőipari munkás. A megállapítások és értékelések — amit a továbbiakban teszünk — róluk szólnak.

A munkások műveltségi szintje és lehetősége területenként és üzemenként differenciált, egyenetlenséget mutat. A mindennapi tapasztalatok és a megyé» ben folytatott szociológiai vizsgálatok is ezt hangsúlyozzák.

Mit mutatnak a felmérések a megye 16 nagyüzemében?

A politikai oktatásban például a szakmunkások aránya kétszerese a segédmunkásokénak. A tömegkommunikáció hatása rendszeresen eléri a munkások nagy részét. A segédmunkások, betanított munkások nagy része — szinte — naponta nézi a televíziót, hallgatja a rádiót és hozzávetőlegesen 77 százalékuk olvas rendszeresen újságot, 33 százalékuk olvas rendszeresen könyvet. Nehezen mennek el moziba, színházba, könyvtárba. Szabad idejük jó részét ház körüli munkával töltik.

Mindebből nem azt a következtetést vonjuk le, hogy valamiféle külön „segédmunkási kultúrát” kell megteremtenünk. De úgy látjuk, hogy itt több a gond és természetesen — több a tennivaló is az iskolázottság, képzettség fejlesztésében, az életmód, életfelfogás kultúráltabbá tételében. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a réteg is szervezhető, csak körükben céltudatosabban és differenciáltabban kell végeznünk a politikai és kulturális munkát.

A megkérdezett szakmunkások döntő többsége nézi naponta a televíziót, hallgatja a rádiót és 92 százalékuk rendszeres újságolvasó. Könyvet közülük 48 százalékuk olvas rendszeresen. Gyakrabban járnak színházba és moziba is. Nem kétséges, ezek az igénvek összefüggnek az általános műveltség szintjével is, hiszen az érdeklődést leginkább ez határozza meg.

Ezzel kapcsolatban arról adhatunk számot, hogy az utóbbi 10 évben a fi-