Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-31 / 255. szám

MUNKASMUVELŐDÉS (2.) xMitm 1974. OKTÓBER 31., CSÜTÖRTÖK Önmaguk művelői? „Olaszországban, a FIAT- gyárban — amely olyan óriási gyár, hogy saját szakmunkás- képző intézetei vannak — 'a humán műveltségre fordított óraszám az összes óraszámnak negyven százalékát adja. Ez­zel szemben nálunk csak ki­lenc százalékát! A kapitalis­ták nyilván nem a humán kul­túra iránti nagyszívűségből csinálják azt, amit csinálnak, hanem, mert tudják, hogy ál­talános műveltség nélkül még jó szakmunkás sem lehet vala­ki, illetve az általános művelt­ség adja az alapját annak, hogy a szakmai tudást is ma­gas fokon tudják integrálni”. — mondotta előadói beszédé­ben az Olvasó népért mozga­lom tavalyi tanácskozásán Darvas József. „A dolgozók egy jelentős há­nyada ma még nem tekinti a több szabad időt életszínvonal- emelkedésnek. Egyedül a „pénzben” megfogható válto­zásokat értékeli, a bérnöveke­dést és az árcsökkenést. A mű­velődési folyamatnak az a leg­lényegesebb jellemzője nálunk, hogy kettős tendencia érvé­nyesül: egyrészt az iskolai végzettség, szakképzettség ál­landó általános emelkedése ré­vén a művelődés demokrati­zálódik, a különböző rétegek közötti eltérések csökkennek. Másrész új alapokon, új egyenlőtlenségek keletkeznek, amelyek keresztezik, gátolják ezt a folyamatot. A keresőkön belül növekednek a műveltség különbségei a dolgozó kisgyer­mekes asszonyok és férjek kö­zött. Hasonló tüneteknek lehe­tünk tanúi a városi munkások és az ingázó falusiak, a szak­munkások és a segédmunkások között is” ■— írja tanulmányá­nak összefoglalójául a szocio­lógus, Szántó Miklós. Melyek hát ezek az új el­lentmondások? Műveletlenek-e a munkások? A kérdésekre válaszolni azok hivatottak, akikről szó van. A helyzet lehet egyedi. A megoldás, az orvoslás mégis — a közművelődési határozat végrehajtása során — minden bizonnyal ezekre a visszássá­gokra is vonatkozik majd, mert a művelődés lehetősége nem elég: élni kell vele. Hogyan? Egyetlen gyárba látogattunk. Rengeteg bejáró Az Egyesült Izzó Villamos- sági Rt. tv-képcső és alkat­részgyára tizenhét esztendővel ezelőtt alakult, egy volt lakta­nyában. A törzsgárda úgy em­lékezik, alig negyvenen kezd­ték meg itt a munkát, s ne­héz körülmények között indí­tották be a gépeket. Az alap­profil csenevész ma már — képcsövet nem gyártanak, csak felújítanak —, mégis dinami­kusan fejlődik a gyár: tizen­két profilt mondhat magáénak, s évenként 350 millió forintot írhatnak a termelési ered­ményt jelző rovatba. Kétezer­háromszáz dolgozójuk közül ezerkilencszáz a fizikai mun­kás. Rengeteg a bejáró, s ren­geteg a lakóhely, ahonnét ér­keznek — több ■ mint hatvan községből utaznak naponta munkahelyükre busszal, vo­nattal. A főmérnök, Szalui István ősz hajába túr, úgy mondja: nem is olyan egyszerű beszél­ni a munkásműveltségről. Felel arra is, miért nem: — Könnyű kimondani — fi­zikai állomány. Azt is: a mű­veltségben itt és itt tartunk. Lehetne rózsásabbra is feste­ni a képet, lehetne komorabb- ra is, mint amilyen. Mert a fi­zikai dolgozók szakmák sze­rint is megoszlanak, van ahol nagyobb műveltséget kíván- hak, akad. ahol alig valamit. Vannak segéd-, betanított munkások is. Mindenki más­honnan érkezett. A gyárban ta­lálkoznak ezek az emberek, s mi marokba fogva őket ki­mondhatjuk: munkásművelő­dés? És ezt, meg ezt kell tenni azért, hogy többet kulturálód­janak? — A gyárnak persze —foly­tatja a főmérnök — nem mind­egy, hbgy munkásai milyen szellemi szinten állnak. Mert csak azokkal lehet valamit el­érni, akiik -tájékozottak, olva­sottak. Azok értik meg a hol­nap technikáját, az új idők szavát. Az általános műveltség­gel bíró munkásnak a termelés nem kényszer. És ez minden­nél fontosabb! Alapműveltség, Ehhez azonban — nem az adminiszt­ráció, a bürokratizmus diktál­ta ezt — papír kell. Mert az általános iskola nyolc osztályát el nem végezvén, a kor kultú­ráját, a jelen művészetét nem képes befogadni az ember. Alapműveltség: alap ismeret- anyag. Az a minimális tudás, amelyből az igény fakad a többre. Józsa Sándor né szakoktatá­si előadó a sokat tudók kese­rűségével legyint: — Látja, itt a baj! Nem va­gyunk képesek kimozdulni a holtpontról! Félezer az általá­nos iskolát be nem fejezők száma, s félezer volt négy-öt esztendővel ezelőtt is! Még szerencse, hogy nem szaporo­dott a számuk! Évente tízen - tizenegyen fejezik be a nyolc osztályt. Jutalmat kapnak, sza­badságot, munkaidő-kedvez­ményt, írószert és tankönyve­ket ... A fluktuáció nem ak­kora, mint néhány évvel ez­előtt, de a vándormadarak rosszabbak mint bármikor. Lo­gikus. hiszen a jobbak már megtelepedtek egy-egy mun­kahelyen. Talán ez a vándor­madár-réteg, amelyik újra- és újratermeli az alapokkal sem rendelkezőket? Igen, de nem­csak ők! A környező falvakból jelentkeznek a felvételi irodán tizenöt-tizenhat évesek, akik megcsömörlöttek az iskolától, s hiába kérnénk a végbizo­nyítványukat. Velük a legne­hezebb. Az üzemi tagozat is­kolapadjait a felnőttek töltik meg, nem ezek a fiatalok ... A kihelyezett üzemi tago­zat három éve működik a vá­ci Izzóban. Hetente egyszer, délelőtt, fizetett munkaidő­ben tanulnak — akik akar­nak. Elég-e a szeretet? A gyárban a szocialista, bri­gádok száma 115, tagjaik — az 1685 munkás — minden esztendőben vállalásokat tesz­nek, amelyek szövegét a naplók őrzik. Tartalmát? Ki tudja... Legalábbis a kultu­rális felajánlások többsége jószerivel ellenőrizhetetlen. Nem mintha az ellenőrzés sokat segítene ...' Hiszen igény nélkül, érdeklődés nélkül mű­velődni lehetetlen. Velem szemben a gyár új munka, verseny-felelőse ül. — Kilencven brigád szocia- lista szerződést kötött a könyvtárral, ennek értelmében a tagok 4—5 kötetet elolvas­nak, többen vettek kedvez­ményes színházi bérletet. Vi­szont az Irodalmi Színpad, amely a váci művelődési köz­ponttal kötött szerződést —■ elégedetlen. Tavasszal, utolsó műsoruknál alig lézengtek a nézőtéren. Hiába a neves sze. replőgárda — Latinovits Zol­tán, Váradi Hédi, Szabó Tün­de, Farády István — csak né- hányán voltak kíváncsiak, valóban irodalmi műsorukra! Szegletes Józsefné második éve vezeti az üzemi könyvtá­rat, s egyben vállalta a könyv­terjesztés feladatát is. A mű­szaki könyvekkel együtt több mint tizenötezer kötetet őriz, kartotékoz. Esztendőnként ösz- szesen húszezer forintért frissítheti az állományt. Ha szakkönyvet vesz, a főtechno­lógustól kér tanácsot, ha szépirodalmat — a tömegszer­vezeti vezetők véleményét hallgatja meg és a saját íz­lése szerint állítja össze a listát. Azt később aláírja a szakszervezeti titkár, s min­den megy a maga útján. A könyv szeretete miatt vál­lalta a munkát Szegletes Jó­zsefné. — Hogyan ajánl könyve­ket? Miként tereli az értékes irodalomra a figyelmet? — kérdezem tőle. — Elmondom, milyen szép, érdekes- az a könyv, amelyiket olvastam. Az emberek a szó­rakoztató olvasmányok iránt HETI FILMJEGYZET Az édes szó: szabadság Gárdonyira emlékeztek ötvenkét esztendővel ez­előtt, 1922. október 30-án halt meg Gárdonyi Géza. Szerdán az évforduló alkalmából ko- szorúzási ünnepséget rendez­tek Egerben, az író sírjánál. Délután országos prózamon­dó versenyt rendeztek Eger­ben az író emlékére. * 11 — Minikönyv, Az 50. vi lágtakarékossági nap alkal­mából az Országos Takarék- pénztár minikönyvet adott ki. Az első magyar takarékpénz­tár megalapítójának, Fáy Andrásnak meséit és allegó­riáit tartalmazó könyvecske mérete 40X60 mm. Jelenet Az édes szó: szabadság című filmből Vitautasz Zsalakjavicsusz litván rendező a sok nemze­tiségű filmgyártás egyik ki­emelkedő képviselője. A ma­gyar nézők munkái közül leginkább a feszült légkörű, fordulatos Senki nem akart meghalni című korrajzot is­merik. Érdeklődése utóbbi időben Latin-Amerika felé fordult. Kolumbiáról készí­tett egy televíziós filmet, s jelenleg a chilei ellenforra-/ dalom uralomra jutása, Sal­vador Allende elnök tragikus sorsa foglalkoztatja. A kettő között született a legutóbbi moszkvai nemzetközi feszti­vál nagy díj as alkotása: Az édes szó: szabadság, amely témáját a valóságos esemé­nyekből meríti. A cselekmény: valahol Ka­tin-Amerikában játszódik, ahol a jobboldali .diktatúra letartóztatja és börtönbe veti a kommunista párt főtitkárát és a baloldali szenátorokat. Megmentésükre kockázatos akciót szerveznek. A párt egyik embere és asszonya üz­letet nyitnak a börtönnel szemben és a garázsból alagutat fúrnak, amely a mélyben a cellákhoz vezet. A téma, bármennyire is hi­hetetlenül hangzik: megtör­tént! Zsalakjavicsusz ebből az anyagból úgynevezett ak­ciófilmet forgathatott volna a főfigyelmet arra fordítva, hogyan halad a cselekmény és a rabtartók milyen kí­sérleteket tesznek ennek meg­hiúsítására, a vállalkozás fel­derítésére. Zsalakjavicsuszt azonban a kérdésnek inkább a politikai vetülete foglalkoztatta. Az, hogy az adott helyzetben mi a célravezető megoldás: a ter­ror, a merényletek, vagy a politikai harc, az átgondolt lépések vagy a kalandorság? A hősök és a film válasza egyértelmű. Ugyanakkor a politikai vetület azt is je­lenti, hogy sem a forgató­könyvíró, sem a rendező nem a művészi megoldások mí- vességével törődött. Nincse­nek tehát beszédes jelképek, sem formai bravúrok. A stí­lus realista, lényegretörő. Mindez ma, a dokumenta- rizmus fénykorában nem új­donság. Zsalakjavicsusz te­hát inkább csak felhasználja e műfaj eredményeit, mint hogy továbbhaladva az úton, újat adjon. Filmje ezért, ha hatásos is, nem éri el azt a szintet, amellyel a Senki nem akart meghalni című mun­kájával annak idején berob­bant a filmművészeti köztu­datba. A színészek közül: Regi- mantasz Adomajtisz (Fran­cisco) férfias és rokonszenves jelenség. Irina Mirosnyicsenko (Maria) nemcsak vonzó kül­sejű, de árnyalt játékra tö­rekvő színésznő. Bredow lovag nadrágja A kosztümös vígjáték min­dig hálás téma! Különösen amióta a francia Királylány a feleségem oly nagy sikert aratott világszerte. Konradt Petzold rendező ebben a mű­fajban nem kisebb dologra vállalkozott, mint hamis il­lúziók felszámolására, a lo­vagkor eszményített roman­tikus ábrázolásmódjának iro­nikus kifigurázására. A szándék és a kivitel azon­Pest megyei helytörténeti és krónikái ró pályázat Eredményhirdetés november 6-án A Hazafias Népfront Pest megyei bizottsága, a megyei tanács művelődésügyi osztá­lya és a megyei levéltár 1974. évi helytörténeti és króni­kaíró pályázatára tárgykör szerint igen változatos 39 pályaművet nyújtottak be. A 11 helytörténeti munka kö­zött nemcsak városi és fa­lutörténet akad, hanem tsz-, üzemtörténet, sőt történel­mi névetimológia is, amely Pest megyei helynevek ere­detét igyekszik megmagya­rázni. A beérkezett 28 kró­nika között szintén nemcsak falu-, de üzemi és tsz-kró- nikák is vannak. A pályaművek elbírálása még folyamatban van, a bí­ráló bizottság néhány napon belül meghozza a döntését. Az eredményhirdetés, szokás sze­rint november 7-e tisztele­tére az idén is november 6-án délután lesz a Pest me­gyei levéltár dísztermében, ahol ugyanakkor kerül sor a díjak és jutalmak kiosztá­sára. A felszabadulás 30 éves év­fordulójára meghirdetett hely- történeti és krónikaíró-pá- lyázat beküldési határideje 1975. január 31-én jár le. An­nak eredményét pedig a fel- szabadulás ünnepén, április 4-én hirdetik ki. A 30. éves évforduló alkal­mából több járás, főleg a ráckevei, szentendrei és nagykátai népfrontbizottsága és járási hivatalának mű­velődési osztálya nagy szer­vező munkát fejt ki, hogy le­hetőleg minden községből akadjon résztvevője a pá­lyázatnak. A budai járás va­lamennyi községének hely- történészei és krónikaírói már készítik pályaműveiket. A ceglédi ús a váci járásban — ahogy annakidején a fel- szabadulás negyedszázados jubileumakor a budaiban — készül a felszabadulás óta eltelt 30 esztendő járási tör­ténete. A két járásban ezt a történelmi munkát április 4-re kívánják' megjelentetni. Sz. E. ban sajnos valahogy nem áll arányban. Ennek oka abban keresendő, hogy Götz von Bredow lovag, a központi fi­gura — amolyan német Falstaff — nemigen viszi elő­re a cselekményt és helyen- kint jóformán statisztálásra kényszerül. Ráadásul az adott történelmi helyzet a magyar néző számára ismeretlen és zavaros. I. Joachim, a tar­tományi fejedelem, aki erős központi hatalmat akar és fel kívánja számolni a lovagok „magánüzleteit”, pozitív je­lenség. A film mégsem kí­méli őt iróniájával, ami mai szemmel nyilván logikus, de a saját korában a kisszerű lovagokhoz képest mégis fej­jel magaslik föléjük. A forgatókönyv humor hí­ján a saját lehetőségeivel sem él. Például a legenda szerint Bredow lovag nad­rágja sebezhetetlenné tesz. Ennek ellenére a kalmárt a rablók — hiába viseli az a lo­vag nadrágját — pillanatok alatt kifosztják. A poén te­hát nem „sül el”, vagy az al­kotók ezt a fordulatot a le­genda- szétoszlatására óhaj­tották felhasználni? Ki tudja? Annyi bizonyos, hogy ilyen témához az a fajta könnyed­ség kell, mint ami a Király­lány a feleségemet jellemezte. Petzoldnak, a rendezőnek ez egyáltalában nem sajátja. Áb­rázolásmódja inkább aggá­lyosán naturalista, tempóvé­tele részletező, hosszadalmas. A színészi játék természete­sen ehhez kénytelen alkal­mazkodni. így a várt szórakozás eZ- marad. A népes szereplőgárdában neves NDK-beli színészek mellett az egyik főszerepben a magyar Bus Katit láthat­juk viszont. Abel Péter Iskolák és úttörőszervezetek Országszerte nevelési értekezletek Novemberben az ország valamennyi általános iskolá­jában, általános iskolai diák­otthonában és nevelőotthoná­ban napirendre tűzik az is­kolák és úttörőszervezetek kapcsolatát. Mintegy 70 ezer pedagógus, vitatja, meg neve­lési értekezlet keretében a csaknem 850 ezres létszámú kisdobos, illetve úttörő korosztály idősze­rű kérdéseit. Igen fontos része lesz a ta­nácskozásoknak, hogy az út­törőparlamenteken elfogadott határozatokat, javaslatokat is megvitatják, a nevelési érte­kezletek határozatokat hoz­nak saját munkájuknak, az egyes pedagógusok tevé­kenységének olyan jellegű továbbfejlesztésére, amely elő­mozdítja a nevelők és az út­törőcsapatok együttműködé­sét. A pedagógusok kollek­tívája ajánlásokat tesz a csapatok számára. Felhasz­nálják a határozatok és aján­lások kidolgozásában a párt- szervezetek, az úttörőelnök­ségek és a csapatvezetősé­gek eddigi megállapításait, döntéseit is. Felszabadulásunk 30. év­fordulójára készülve, foglal­koznak a nevelési értekezle­tek azzal is, hogyan biztosíthatják a növendékek számára a pozitív, alkotó tetteket, a társadalom érdekében vég­zett közösségi munka semmi mással nem pótolható örö­mét, ugyanakkor az önkor­mányzati szervekben meg­felelő fórumot kell terem­teni arra, hogy a gyermekek sokoldalúan megvitassák a közösség és egyének problé­máit. ■onzódnak. Én csak egy-egy Timit veszek, s a hátam mó­lé teszem, a polcra, hogy ne ássák. Csak akkor adom, ha ím szerint kérik... Majdnem kétszázezer fo- intért ad el könyveket Szeg- etesné négy társa segítségé­ül, akik társadalmi munká­ban vállalták a könyvterjesz- ést. Munkások, akik a gépek nellett dolgoznak, s közvet- enül értékesíthetik az iro- ialmat. Általában az ismeret­erjesztő kötetekre nagy a kereslet, s megnőtt az érdek- ődés a Kossuth Könyvkiadó kiadványai iránt. — A könyvtárnak 685 nunkásol vasója van — mpnd- a a könyvtárvezető. — A íegyven éven felüliek a ro- nantikus és a lektűr iroda- om fogyasztói, a fiatalabbak nár inkább keresik a mo- lern Írókat. A nyolc osztályt id nem végzettek szinte kivé- ;el nélkül a Móra kiadványait térik... A „Világirodalom remekei” :ímű sorozatot százhármán, a na-gyar remekírókat harminc- 5ten, a Jókai-sorozatot hat­vannyolcán vásárolják. Per­ize a könyveladási statisztika isalóka, hiszen jutalmazáskor sokat vesz a szakszervezet, a KISZ ... Rábeszélés, fiataloknak No, igen, az ifjúsági szövet­ség ... Az üzemi KlSZ-szer- vezet is sokat tehet a kultúra terjesztéséért. A titkár, Sza­bó Károly sorolja is: — KISZ-tagjainknak alap­szervezeteinken keresztül igyekszünk lehetőséget sze­rezni a művelődéshez. Szá­mos politikai előadás, műso­ros est biztosítja ezt. A KISZ- en kívülieket sem hagyhat­juk figyelmen kívül, s eh­hez segítség ifjúsági klubunk. Igyekszünk rábeszélni a nyolc osztályt el nem végzetteket is: fejezzék be az általános iskolát, összehívtuk őket, ta­lálkoztak a pedagógusokkal is, akik pedig vállalták, a ta­nulást, patrónusokat jelöltünk ki részükre — támogassák őket... Tíz új dolgozónk kö­zül ugyanis háromnak nincs végbizonyítványa. Horváth János, az üzemi pártbizottság titkára nyári felmérésükről tájékoztat: — Háromszáz dolgozót kér­deztünk meg, mennyi könyve van odahaza. Volt, akinek húsz, akadt, akinek több száz. De mindegyiknek volt otthon könyve! A gyár 34 ezer forintot tervezett kultu­rális kiadásra. Ez nem sok, hiszen baráti találkozók, ki­rándulások, vetélkedők is költ­ségekkel járnak, sőt az ün­nepek méltó megtartása sem kevés kiadás... De szerződé­sünk van a TIT-tel, bélyeg­es fotószakkörünk működik ... Az elmúlt négy esztendő alatt negyven felnőtt szerzett szak­munkásképesítést, száztízen vettek részt tanfolyamon. Ifjúsági klubjuk pedig egyiT ke a legjobbaknak Pest me­gyében. Az idén lettek „aranykoszorúsak”, mert a tánc és a szórakozás mellé si­került szervezni előadásokat, filmvetítéseket, irodalmi mű­sorokat. így alakult meg az amatőr színjátszók csoportja is, amelynek vezetője a gaz­dasági életben is „főnök” — Vörös László ugyanis raktár- vezető: — Két évvel ezelőtt ala­kult a csoport húsz tag­ból. Tavaly mi reagáltunk először a chilei ese­ményekre, öszeállításunkat megyeszerte bemutattuk, s az idén megnyertük vele a Tungsram-fesztivált, azaz nemcsak Vácott, de az egész „Izzóban” mi vagyunk a leg­jobb amatőr együttes! A munkásosztály helyzeté­ről készített egyik reprezen­tatív vizsgálat egyik adata a kulturális tevékenység mérése alapján: erősen tizennyolc százalékuk, közepesen har­minchat százalékuk művelő­dik, alig érdeklődik a kultúra iránt a munkások negyvenhat százaléka. Körülbelül a fenti statisztika érvényes a váci gyárra is. Tárná.« F.rvin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom