Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-03 / 231. szám

1974. OKTÓBER 3., CSÜTÖRTÖK m 4 Egy járás harminc éve Krónika készül Iskola, művelődési ház — együtt Á szellemi erők összpontosítása a ceglédi járásban Hazánk felszabadulásának SO. évfordulójára, mint isme­retes, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottsága és a Pest megyei levéltár helytör­téneti művekre, illetve falu- és üzemkrónikára írt ki pályá­zatot. Előzetes értesülések sze­rint az évforduló tiszteletére ezúttal többen készülnék me- gyeszerte pályaművek be­nyújtására, mint amennyien az eddigi, évente ismétlődő hasonló pályázatokra. Például a ceglédi járásban, ahol a helytörténetnek és a krónika­írásnak egyébként szép hagyo­mánya^ vannak, az idén Al- bertirsán, Dánszentmiklóson és Mikebudán is jelentkeztek a falukrónikaírás munkáját magukra vállalók. így azután a járás mind a 11 községében készül már krónika. Vala­mennyiben egy-egy személy foglalkozik ezzel a munkával. Most azonban mind a tizen­egyen mégis közös munkába kezdenek: Szabó Vera, a Ha­zafias Népfront járási titkára kezdeményezésére járási kró­nikát írnak. — Október 6-ig be kell nyújtaniuk és többen máris beadták saját községük 30 éves krónikáját — közli ve­lünk" Szabó Vera, aki tavasz óta tölti be a népfront járási titkári tisztét. — A beérkező krónikákat október 15-ig el kell olvasnia a szerkesztő bi­zottságnak, amelynek Jakab Béla, a járási hivatal műve­lődésügyi osztályának vezető­je az elnöke. Október 15-én a szerkesztő bizottság és a kró- nikaírók értekezletre ülnek össze, azon szakmai irányító­ként részt vesz dr. Lakatos Ernő, a megyei levéltár igaz­gatója is. Akkor osztjuk szét a feladatköröket, vagyis, hogy a községi krónikák alapján ki, melyik fejezetét dolgozza f^l a járási krónikának. Az a szán­dékunk, hogy a járás króniká­ja könyvalakban, mintegy 15 ív terjedelemben április 4-re megjelenjen. Ügy érzem, a já­rás történelme szempontjából jelentős mű készül. A ceglédi járás krónikája egyébként Pest megyében nem az első ilyen, de mindenesetre ez idáig ritka munka lesz. Né­hány évvel ezelőtt a budai já­rás krónikáját megírták, ez volt mostanáig a megyében az első ilyen természetű mű. Az idén azonban a budai járás krónikaírói nem készülnek já­rási krónika összeállítására. Jócskán gyökeret eresztet­tek a tizennégy évvel ezelőtt ültetett fácskák Bagón; s ma a látogató, ha az állomás felől érkezik a faluba, sühogó, üde­zöld erdőn mehet keresztül; szinte úgy érzi, hogy ezek az életerős fák vezetik be a köz­ségbe. Ehhez a gonddol ülte­tett erdőhöz lehet hasonlítani azt a munkát, ami az új nem­zedék szellemi-testi növekedé­sét szolgálja — országos kí­sérlet egyikeként — immár két éve, ebben a 4200 lakosú községben. A két intézmény — iskola és művelődési ház — munkájának összehangolása, munkatársainak együttműkö­dése az idén fordul harmadik évbe. Nyitott szakköri bemutatók A cél — kezdetben és ma is — a szellemi erők összponto­sítása, a nevelés, illetve a gyermekközpontú pedagógia kialakítása. A jó kapcsolatot, a már-már testvéri összefo­nódást jelzi, hogy az iskola ne­velői közül tizenegy pedagó­gus vállalt munkát a művelő­dési központban. Munkájukat az évközi nehézségek ellené­re rendszeresen, pontosan és főleg eredményesen végezték. Persze, a két intézmény együttműködésében rejlő le­hetőségek még koránt sincse­nek kihasználva. Jó lenne, ha a többi nevelő is bekapcsolód­na a munkába, s így több le­hetőség lenne, főleg az alsó tagozatos gyerekek foglalkoz­tatására. A két intézményben össze­sen 24 gyermekcsoport műkö­dik — 429 gyerek —, beleértve a zenei óvodát és az óvodások filmklubját is. — Helyesnek tartanánk — mondja Magyar Hajnal mű­vészeti vezető, és ilyen minő­ségben mindkét intézmény igazgatóhelyettese —, hogy még most, ezekben a hetekben ag .osztályfőnökok — a 'szülők és tanulók bevonásával együtt — döntenék el: a hajlamaik­nak és képességüknek legmeg­felelőbb foglalkozásokon ve­gyenek részt a tanulók. Ezt eldöntendő, legmegfelelőbb al­kalom lenne egy szülői érte­kezlet összehívása. Egyébként mindig is fontosnak tartottuk a szülők bevonását munkánk­ba. Ezért érdeklődésük, figyel­mük ébrentatása miatt ren­deztük csoportbemutatóin­kat, kiállításainkat; adtuk ki a kérdőíveket, melyek mind vá­lasszal ellátva érkeztek vissza. Az a tény, hogy a múlt tanév MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEK! { Szíves figyelmükbe ajánljuk az őszi betakarítási és talajelőkészítési munkáknál jól bevált, kedvező szállítási feltételekkel beszerezhető TRAKTORAINKAT. PÓTKOCSIJAINKAT Néhány ajánlott traktor: U—650-es, középuniverzális, 65 LE-s DUTRA—1000-es, nehéz univerzális, 90 LE-s DT—75—ASZ—4-es, lánctalpas, 75 LE-s TL—45-ös, lánctalpas, 45 LE-s Néhány ajánlott pótkocsi: RM—7-es, billenős, mezőgazdasági, 5 tonnás MBP—6,5-ös, billenős, mezőgazdasági, 6.5 tonnás ÓTA, egytengelyes, billenős, 7,5 tonnás. Egyúttal kérjük, hogy szíveskedjenek 1975. évi géprendelésüket a megküldött Kereskedelmi Tájékoztató alapján mielőbb elkészíteni és beküldeni. ;Ez a következő gazdasági évben szükséges »új gépek idejében történő szállításához szükséges. PEST-NŐGRÁD-KOMÁROM MEGYEI MEZŐGAZDASÁGI ELLÁTÓ VÁLLALAT AGROKER Budapest XV., Cservenka Miklós utca 107. folyamán több szakköri fog­lalkozásra is eljöttek a szülők, megismerendő gyermekük te­vékenységét, kívánatossá teszi, hogy az idei tanévben több „nyitott szakköri foglalkozást” tartsunk. Például a zeneóvoda — Szeretném leszögezni — kapcsolódik a beszélgetésbe Bagó József, a művelődési központ igazgatója —, s ezzel mintegy az esetlegesen fölme­rülő félreértéseket jó előre eloszlatni, hogy a foglalkozá­sok száma, sokoldalúsága, tervszerű bővítése — nem a művelődési központ anyagi helyzetének stabilizálását szolgálja! Ezt két számadat tükrében szeretném megvilá­gítani: tavaly október 1-től ez év május 31-ig a tanfolyamok és szakkörök részvételi díja­ként befolyt összeg 46 ezer 200 forint volt; a szakkörvezető nevelők tiszteletdíja és a film- kölcsönzési díjak összege pe­dig — 46 ezer 480 forint; de ez az összeg nem tartalmazza az anyagellátás, a fűtés, a vilá­gítás, a takarítás stb. kiadá­sait. Érdemes lenne mind a hu­szonnégy gyermek- és hat fel­nőtt szakkört-tanfolyamot egyenként fölsorolni és külön- külön elemezni; hatását, mos­tani és későbbi komoly ered­ményeit vizsgálni. Talán legizgalmasabbak a kicsinyek foglalkozásai. Pél­dául a zeneóvoda. Forgács Magdolna vezeti, ötödik esz­tendeje működik. Kisgyermek korban kezdik el a zenei ne­velés alapjainak lerakását: a hallás, a ritmusérzék, az ének­lési készség fejlesztése a zene, a dal megszerettetése miatt, s nem utolsósorban remek fel- készítési lehetőség ez az eset­leges további zened tanulmá­nyok folytatásához. Tavaly már a gyermekek karuknak megfelelő zenei eszközöket is használtak — dob, triangu­lum, xilofon; —• a szakkörve­zető pedagógiája a játszva ta­nítás módszerére épül. Több évi gyakorlat bizonyítja, hogy a kevésbé jó zenei érzékkel rendelkező gyerekek is né­hány év után eljutnak ahhoz a pontig, hogy énekversenye­ken is részt vehetnek. S ez pedig komoly eredmény! A művelődési központ egyik legnépszerűbb foglalkozása is az óvodához kötődik: az óvodások filmklubjáról van szó. Létszáma kezdettől het­ven gyerek; egy-egy alkalom­mal — hetenként — két-há- rom mesefilmet vetítenek, amelyekből a nyár előtti utolsó foglalkozáson nagy­sikerű vetélkedőt rendeztek. A vetítések után mindig rö­vid beszélgetés következett; s az óvónők véleménye is az, hogy a filmben látottakat jól fel tudták használni nevelői munkájukban. Beépíteni a tanmenetbe Magyar Hajnal vezeti a tör­ténelmi-művészettörténeti szakkört. A hatalmas tudás­anyagból, amit ez a két téma felölel, mivel foglalkoznak? — A művészet fogalmával, ágaival, szerepével az emberi tevékenységekben; lexikonok, szakkönyvek ismertetésével, használatával; a népművészet szerepével, különös tekintettel a helyi néprajzi sajátosságok­ra. Tizenkilenc fűmet vetítet­tünk, 311-en nézték meg, eb­ben a számban benne foglal­tatnak az éppen ott csellen­gők és az egyéb szakkörökről ott maradottak is. Jó lenne, ha az új tanévben ezeket a filmeket a szaktanárok beépí­tenék a tanmenetbe, s így a filmeket előre, időben-tan- anyagban egyeztetve rendel­hetnénk meg. Egyébként még a rajzszakos nevelők kérésére kéthetenként művészettörté­neti vonatkozású filmeket ve­títettük egy-egy iskolai évfo­lyamnak. — Talán a legkedvesebb munkám volt — folytatja Ma­gyar Hajnal — a Kőműves Ke­lemen rendezése. Régóta dé­delgettem magamban, s öröm­mel tanítottam be az irodalmi csoport tagjainak. A balladát igyekeztem egyszerűen, puri­tánul előadatni; 25 perces mű­sor betétjeit régi, archaikus népdalok — Az hol én elme­gyek; Repülj madár, repülj — alkották Hű maradtam élet­elvemhez, miszerint az életben nincsenek permanens tragédi­ák, s beiktattam műsorukba egy fonó jelenetet, ahol az útra készülő, végzetét nem sejtő Kőműves Kelemen felesége boldog természetességgel ének­li, dúdolja lélekállapotához il­lően a népdalokat. Ez a jele­net nagy vitákat váltott ki a veresegyházi bemutatón, ugyanis ,a nyáron itt tartották a járás irodalmi csoportjainak találkozóját; volt aki helyesel­te, volt alci elvetette, mint olyan elemet, ami megtöri a műsor lendületét. Mi kitartot­tunk az elképzelésünk helyes­sége mellett; csoportunk má­sodik helyezést ért el. A kö­vetkező munka, ami szintén régóta izgat, s nekem és a csoport tagjainak is nagyon tetszik Cirill Kozmac szlovén író Tant adnij című hangjáté­ka, ezt szeretném színpadra átdolgozni. Miután hangjáték­ról van szó, nem lesz könnyű, de dolgozni kell rajta, akkor a siker nem marad el. Igen, az itteni eredmények­nek egyetlen titka van: á kö­vetkezetes munka. Azt hiszem, erről a témáról Bagó József igazgató is sokat tudna be­szélni, immár tizennégy éve ő a művelődési központ igazga­tója. A munka, az eredmény ívét mégis hadd érzékeltessem néhány adattal: 1960-ban, a megnyitás napján teljesen esz- köztelen volt a művelődési ház, csak délután érkezett meg a minisztérium ajándékaként egyetlen vetítőgép; ma, 1974- ben csak az ingó eszközök ér­téke egymillió forint. Évi száz­ezer forintot kap a művelődési ház, költségvetése hétszázezer forint; a különbözetet maga teremti elő. Munkával! Per­sze ez nem azt jelenti, hogy törekvéseiben nem kell őt és munkáját támogatni, mert, hogy gondjait egyedül, vagy a helyi vezetők segítségévéi megoldja. Ahhoz, hogy a mun­ka minősége ne romoljon, s tovább is tudjanak lépni Ba­gón, elsősorban a helyiségek számát kellene bővíteni. Egy­előre az is sokat. számítana, ha az előteret fűteni lehetne, mert így egy „újabb”, 70—80 személyt befogadó helyiség áll­na rendelkezésükre. Most is bizakodnak / Sorolni lehetne még az ész- szerűsítéseket a ház jobb ki­használására, mert az az igaz­ság, hogy az alig 14 éve épült művelődési ház ma már a megnövekedett helyi kulturális igényeket nem képes kielégí­teni! Az új részekkel való bő­vítés pedig tetemes pénzbe ke­rül, amit az intézmény egyma­ga nem képes előteremteni. Tehát önként kínálkozik az az egyszerű következtetés, hogy a jól működő intézményt a még jobb eredmény érdekében tá­mogatni kelL Befejezésül még egy kérdés Bagó Józsefhez. — Milyen tervét szeretné megvalósítani a közeljövőben? — Régóta tűnődünk s nem­csak én, s a munkatársaim, hanem az érdeklődő fiatalok is, hogyan tudnánk megterem­teni egy kerámiaszakkör fel­tételeit. Á következő akadá­lyok vannak: elektromos ke­mence és az állandó helyiség. Az új kemence nagyon drága; használt, ami nekünk kellene, nemigen van; ha valahogy még is tudnánk szerezni, vagy valamely üzem vagy szerv tá­mogatásával meg tudnánk venni, akkor fölmerül a he­lyiség gondja, ugyanis egy tel­jes helyiséget állandóan elfog­lalna. S ez veszélyeztethetné két-három szakkör létét, mivel egy helyiség most több szak­körnek ad otthont, különböző időpontokban. Ez hát a lecke, amit föladtunk magunknak, s a mi dolgunk az, hogy törjük a fejünket, míg végül megold­juk. Ebből is kitetszik, hogy olyan ponton vagyunk, ahon­nan a legkisebb előrelépés is — szinte leküzdhetetlennek látszó akadályba ütközik. Per­sze, mint mindig; mióta itt va­gyok, most is bizakodom. Ács Jenő HETI FILMJEGYZET Álmodó ifjúság Csorna Zoltán és Domenija Csaba, az Álmodó ifjúság gyerekszereplői A világirodalom számos remekének tárgya a gyerme­ki lélek, a felnőtté válás ke­serűen gyönyörű folyamata. Ezek a fejlődésregények többnyire nagy történelmi korszakváltások idején ke­letkeztek, s többnyire e nagy változások társadalmi hátte­re előtt zajlanak, ezekkel a mozgásokkal hozzák szinkron­ba (vagy éppen állítják szem­be) az ifjú hősöket, azok egyé­niségének kialakulását, egye­di sorsát. A XIX. és XX. század for­dulójának magyar világáról is több ilyen témájú könyv szól. Hogy — ha korábbi idő­szakot felölelve is — Balázs Bélának, a nemzetközi rangú marxista filmteoretikusnak is volt egy regénye — az Álmo­dó ifjúság — amely, bevallot­tan önéletrajzként írottan, egy ilyen ifjú lélek fejlődés­rajzát adta, ma már elég ke­vesen tudják. Amikor a re­gény megjelent — 1946-ban — az idők nem nagyon kedvez­tek ennek a könyvnek. Pe­dig az Álmodó ifjúság, min­den, az író által is tudott váz­latossága, kevéssé „megírt”- sága mellett is, egyike a magyar irodalom leggazda­gabb, legszínesebb ilyen té­májú alkotásainak. Balázs Béla — aki azonos a könyv kis hősével, Bauer Herberttel, hiszen sokáig maga is ezt, az eredeti nevét viselte, íróként is — a múlt század végi, e század eleji kisvárosi értelmi­ség életét rajzolja e művé­ben, gyermekhőse szemével vizsgálva azt a kissé provin­ciális, kissé elmaradott, kissé naivan haladó és nem is olyan naivan nacionalista vi­lágot, amelyben ez az értel­miség mozgott Rózsa János és Kardos Ist­ván ennek a könyvnek az alapján írták filmjüket, de távolról sem azzal a szándék­kal, hogy magát a regényt filmesítsék meg. A figurákat bizonyos eseményeket, a cse­lekmény egyes részleteit meg­tartották, s megtartottak vala­mit abból a helyszín- és lég­körteremtő erőből, amelyben Balázs Béla műve oly igen jeleskedik. De maga az írói anyag inkább csak kiindulás, pont volt a filmírók számára, s Rózsa János rendezésében még inkább azzá vált Azt gondolom, ez nem is olyan nagy hiba. Ha a film képes megállni a maga lábán, s ráadásul nem is szándéko­zik a regény (bármely regény) képeskönyv változata lenni, akkor túlzott pedantéria, s az alkotói szándékok felüle­tes figyelembe vétele a re­gény betű szerinti számonké­rése a filmen. Rózsa János és. operatőrje, Ragályi Elemér elsősorban arra koncentráltak, hogy ebben a nagyon szépen fényképezett, finom eszközök­kel rendezett, és az átlagos­nál jóval erőteljesebb miliőte­remtő erővel elkészített film­ben egy nehéz körülmények, súlyos ellentmondások köze­pette szinte a maga szándékai ellenére idő előtt felnőtté éró fiú rajzát adják. S ez sikerült is, ráadásiű úgy, hogy a kis Herbert fejlődésrajza mögött, abba belejátszóan mindig ott a kor társadalma, kissé kö­zelebb hozva az időben, mint az eredeti könyvben volt, de ezzel is csak a szélesebb kö­rű megértést segítőén. A szá­zadelő kezdődő forrongásai­nak képe jelenik meg az Ál­modó ifjúság kockáin, előre­vetítve az első világháborút, de az orosz forradalmat is, sőt előrevetítve azt az érdek­lődést is, amely a fiatalem­berré serdült Balázs Bélát majd a század új művészete, a film felé fogja vonzani. Ha valamit kifogásolhatunk az Álmodó ifjúságban, akkor az lényegében éppen az eré­nyeiből fakad. Néha. a kelle­ténél jobban belefeledkezik a stílusba, a szép képekbe, a finom ábrázolásba, egy-egy franciául szépelgő társalgás részletezésébe. Ám ezekkel együtt is szép, érdekes, sok szívvel megcsinált fűm, amelyben különösen a két gyerekszereplő játékát sike­rült magas szintre emelni. A mesterdetektív Ami elviselhető a színpa­don, az nem biztos, hogy el­viselhető a filmen — körülbe­lül ezt a tanulságot szűrhetjük le az Anthony Shaffer által sa­ját színdarabjából írt, Joseph L. Mankiewicz által rendezett angol filmbőL Anthony Shaffer nem ke­vésbé rutinos darabiró, mint a múlt heti fümjegyzetekben méltatott Ki megy a nő után? című film — illetve szín­mű — írója, Peter Shaffer. (A névrokonság nem véletlen: a két író valóban testvér.) O viszont nem egy félreérté­sekből táplálkozó, ügyesen szerkesztett vígjátékkal kí­vánt sikert elérni, hanem egy krimivel. S nem is akármi­lyennel, hanem olyannal, amelynek mindössze két sze­replője van, s az egész nem más. mint egy alapszituáció színére és visszájára fordított variációja. Nevezetesen az, hogy az arisztokratikus mo­dorú és életvitelű Andrew Wyke, nagysikerű bűnügyi re­gények írója, s egy félig olasz származású női fodrász, Milo Botrány a i Konsztantyin Vojnov szov­jet rendező filmje a szatíra igényével csipkedi meg az autó, s főleg a nyaraló utáni betegesen felfokozott vágya­Tindle, hogyan igyekeznek túljárni egymás eszén egy olyan játszmában, amelynek tétje nem más, littnt Wyke felesége, Marguerite. Milo ugyanis elszerette az öregedő Wyketől a fényűző életmód­hoz szokott nőt, s most ép­pen anyagi gondokkal küsz­ködik. Wyke pontosan erre alapítja tervét — amely vé- gülis egyáltalán nem olyan jól sül el, mint az író reméli. Kétségtelen: számos jó öt­let, ügyes csavarás, jól be­gyakorlott bonyolítókészség ta­lálható a darabban, s magá­ban a filmben is. De miután a filmváltozat nem tud túl­emelkedni a lefilmezett szín­darab szintjén, g ráadásul mindezt két és fél órára nyúj- tottan teszi, A mesterdetek­tív, két nagyszerű színész. Laurence Olivier (Wyke) és Michael Caine (Milo) kifogás­talan alakítása dacára is hosszadalmas és unalmas. Ennél súlyosabb bűnbe pedig nem is eshet egy kriminek szánt film. lyaralóban kozást. A szatírából azonban végül csak szelíden csörge­dező, kissé vontatott, mérsé­kelt homorú vígjáték alakul ki. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom