Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-27 / 252. szám

Jegyzet A harmadik emelet A váci Szőnyi Tibor Kór- ház általában — rendel­tetésénél fogva — nem a derű és a vidámság intéz­ménye: gondterhelt arcú látogatók ülnek a beteg­ágyak mellett, vigasztalják a nem kevésbé borús te­kintetű ápoltakat. Egyetlen emelet a ki­vétel: a harmadik, a szü­lészet, az újszülött kis ál­lampolgárok birodalma. Látogatási napokon zsú­folásig megtelik a két irányba húzódó folyosók előcsarnoka ... Derűs tekintetű apák, nagyszülők. Boldog kismamák, akik már túl vannak a nehéz perceken, s most arcúkról sugárzik az anyaság cso­dálatos érzése. “ Itt ritkábban szükséges a vigasztaló szó az orvosok­tól, az ápolónők is látható könnyebbséggel asszisztál­nak s végzik itt sem köny- nyebb, de az induló életké­ket szolgáló feladatukat. 1/an négy szoba a bal- ' szárnyon. A 325-ös, a 326-os, a327-esésa 328-as. Apró fehér ágyak, egyenletes hőmérséklet. Pólyák, apró fejek, kis kezek sokasága. Függönyök óvják a helyi­ségeket az avatatlan kíván­csiskodóktól. Csak a láto­gatási idő végén húzzák fél­re az ablaktakarókat — ne­gyedórára. A folyosó felöl megmond­ják egy-egy csöppség nevét a nagy üvegablak innenső oldaláról, s a fürge nővérek már hozzák is a névcim- kével ellátott emberke- csomagokat. Felejthetetlen percek ezek az érdekeltek­nek és a szemlélődőknek egyaránt. A könnyesen mosolygó tekintetek hangtalanul kö­szöntik a jövő emberkéit. j\,1 indezt tanúsítja a hely- színen megjelent tanú hitelességével egy boldog nagyapa, e sorok írója: Papp Rezső KIÁLLÍTÁS A IttKOÍITS-TSREMBÜN Derűs színek, meleg emberség Kilenc tanácstagi beszámoló Október 28-án, hétfőn, este 6 órakor, a következő helye­ken lesz tanácstagi beszámoló: 20-as választókerület: Lo­sonci József (Kisegítő iskola), — 23-as választókerület: Pu- cher Gyula (KlOSZ-székház), — 30-as választókerület: Ská­lái István (Báthori utcai is­kola, alsó épület), — 38-as vá­lasztókerület: Nánási Károlyné (Fonógyári étkezde), — 44-es választókerület: Balogh Sán­dor (Gábor J. utcai iskola), — 52-es választókerület: Kányik János (Mártírok útjai iskola), — 69-es választókerület: Csá- nyi Vilmos (Bácskai úti is­kola), — 73-as választókerület: Rónai Ferenc (Népek barát­sága u. óvoda) és 14-es vá­lasztókerület: Ágh Bíró Béla (Köztársaság úti iskola). VÁCI NAPLÓ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A VÁCI JÁRÁS ÉS VÁC VÁROS RÉSZÉRE XVIII. ÉVFOLYAM, 253. SZÁM 1974. OKTOBER 27., VASÁRNAP Kongresszusi inunké verseny Sikeresen teljesítik vállalásaikat A párt szobi nagyközségi végrehajtó bizottsága tárgyalta Szob határállomás. Jelentős vasúti személy- és teherfor­galmat bonyolít le. Az MSZMP XI. kongresszusa és a hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére in­dított szocialista munkaver­senyhez csatlakozáskor, a Du­nakeszin megtartott járási ■ ’ r LEVELEK A TESTVERISKOLABOL A barátság nem ismer határokat VIETNAMI SZOLIDARITÁSI ÜNNEPÉLY A katalógus, mely Jets György budapesti kiállí­tására invitált, Szőnyi István szavait idézi: „Egy színt el le­het mondani, és el lehet éne­kelni”. A nagy zebegényj mester jó tanítványának bizonyult Jets György, s nemcsak abban, hogy vállalta és hirdeti a szí­nek énekét, hanem abban is, hogy a már halott mester ál­tal oly sokszor megfestett tá­jat választotta ihletőjéül. A Derkovits-teremben kiállított -csaknem 40 képének fő témá­ja a ta'^.szi költőiségében, nyári fülledtségében, őszi me­lankóliájában és téli komorsá­gában egyaránt művész ecset­jére kínálkozó dunai táj: o vi­segrádi kanyar, a marosi lan­kák, a váci Duna-part, a zebe- gényi völgyek és maga a folyó, ezer színével, hangulatával. Jets György, akit a táj sze- retetén kívül, családi szálak is kötnek városunkhoz — édes­apja évekig Vácott tanított, ma is itt éli nyugdíjas éveit — hátat mert fordítani a divatos „izmusok”-nak: vásznain a való világ színei kavarognak, természetes formákban teste­sül meg ember és világ. Lágy líraisága időtlenül — s éppen ezért nagyon időszerűen — arról vall, hogy Jets szereti ezt a vidéket, együtt él szép­ségeivel, érzi valóságos vará­zsát. „Énekeinek” színei: a ta­vaszi fák rügybontó rózsaszí­nei éppen úgy, mint a tél ko­morságát derűsre váltó, fehér hófoltjai, a nyári Duna meleg kékjei vagy az őszi domboldal jövő tavaszt álmodó barna ágai. T ehet, hogy kényeskedő-Lí „műértők” hiányolják az elvontságot, a kusza kétértel­műséget, a mindent elöntő si­vár pesszimizmust. Mi éppen annak örültünk, amivel Jets megajándékozta képei szemlé­lőit, az örök megújulást hir­dető természet derűs színei­nek, annak a meleg emberség­nek, mely vásznairól árad fe­lénk. A váci Hámán Kató Általá­nos Iskolában tizenharmadik éve hagyomány, hogy minden év októberében a béke, a ba­rátság és a szolidaritás jegyé­ben ünnepélyes csapatgyűlést rendeznek. Az iskola tornatermében rendezett idei ünnepségen megjelent Nguyen Manh Cam, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagy­követe, Nguyen Thank, a Dél­vietnami Köztársaság buda­pesti nagykövetségének máso­dik titkára, Pálmai László, a városi pártbizottság titkára és dr. Lukács Ferenc városi ta­nácselnök is. Győri Józsefné iskolaigazga­tó mondott beszédet. — A Vietnami Demokra­tikus Köztársaság a közel­múltban ünnepelte megalaku­lásának 29. évfordulóját. Ebből az alkalomból szeretettel kö­szöntjük a vietnami nép kép­viselőit és testvériskolánkat, a Hung Yen-i tanintézetet. A barátság nem ismer határo­kat. Tízezer kilométeres távol­ságból jönnek-mennek a leve­lek és az üzenetek. — A szeptemberben érkezett levélben tudatják velünk a vietnami pajtások, hogy a kül­dött üdvözlősorokat és aján­dékainkat megkapták. Ebben a levélben versenyfelhívást is kaptunk. Pontjai: jól tanulni, megismerni testvérországaink történelmét, földrajzát. Ta­pasztalatok gyűjtése és kicse­rélése. A vetélkedőt úttörőta­nácsunk elfogadta. Több for­duló után, 1975. február 9-én Vácott, április 4-én Vietnam­ban lesz a döntő. — Vietnamban megkezdő­dött a háborús sebek begyó- gyítása. Újjáépült testvérisko­lánk, amely 1972-ben bomba- találatot kapott. Békés építő­munkáról tudósítanak a mesz- sze földről érkezett sorok, s mi a baráti szív melegével kísérjük figyelemmel az újjá­építést. Együtt örülünk a hős vietnami néppel, mert tiszta lett a tavak vize és az üszkös romok helyén új iskolák, lakó­házak kerülnek tető alá — fe­jezte be nagy tetszéssel foga­dott beszédét Győri Józsefné igazgató. Ezután műsor következett. A váci pajtások sorra idézték Ho Si Minh gondolatait, mondták a vietnami költők verseit, s együtt énekeltek vietnami dalokat magyar nép­dalokkal az esti órákig. P. R. Orvosi ügyelet .Vasárnap dr, Bea János, hét­főn 4r- Kreiner Lenke, kedden dr. Papp Miklós, szerdán dr. Bucsek Tibor, csütörtökön dr. Gosztonyi Jenő, pénteken dr. Gulyás Zoltán, szombaton és vasárnap dr. Kreiner Lenke tart ügyeletes orvosi szolgála­tot Vácott, a Köztársaság útja 30. szám alatti központi orvosi rendelőben. Az ügyeletes orvo­sok a 11—199-es telefomszámon is hívhatók. A beosztás hétközben meg­változhat. Babcsán József robbantó­mesterrel a 420 méteres szin­ten találkoztunk. — 1945-től Nógrúdíkövesden dolgoztam, mint csillerakó, majd bányamester lettem. Azt mondták, végezzem el a tech­nikumot. Akkor már 52 éves voltam, nem vállaltam a ta­nulást. Leváltottak Tatabá­nyán elvégeztem a robbantó­mesteri iskolát, otthagytam Nógrádkövesdet, és Vácra jöt­tem. A munkásszállóban la­kom. Átlag 2600 forintot kere­sek. Itt jobbak a körülmények. Nem igazi Konkoli Mihály kőfejtő: — Vácon születtem. Fiatal koromban kitanultam a cipész szakmát. Alighogy szabadul­tam, jött a háború. A felsza­badulás után több helyen dol­goztam. Akkortájt kezdődött meg a bányák fejlesztése. Em­bereket toboroztak, hát én is elmentem Tatabányára. — Hogy mi tetszett ott? A vastag boríték! Abban az idő­ben jól kerestem, de meg is dolgoztam érte: vájár voltam a frontfejtésen. Aztán engem is, utolért a bányászbetegség: a sok hajolgatástól, lapátolástól elkoptak a csigolyáim. A de­rekam nem bírta tovább, el kellett jönnöm. — így kerültem Vácra, a kő­bányába. Persze, az itteni nem igazi bányászmunka, nem is vesznek minket bányászoknak. Fm'tőipari munkások vagyunk. Nem valami jól keresek, Ta­értékezleten, a MÁV szobi ál­lomásfőnökségének szocialis­ta brigádjai és dolgozói ne­vében Márki Sándor, a sturo- vói Augusztus 20. aranykoszo­rús szocialista brigád vezetője jelentette be a vasúti forga­lom mennyiségi és minőségi javítására tett vállalásokat. Az MSZMP Szob nagyköz­ségi végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén e felajánlá­sok időarányos teljesítését értékelték. Részt vett az ülé­sen Bánfalvi J enőné, az MSZMP váci járási bizottsá­gának titkára is. Heil Imrénének, a szobi nagyközségi pártbizottság tit­kárának megnyitója után, Bernát István, a MÁV szobi állomásfőnöke ismertette a kongresszusi munkaverseny eredményeit. Az állomás 23 szocialista brigádjának 491 tagja tett vállalásokat a szállítási feladatok népgaz­dasági igényeinek megfelelő ellátására, a csehszlovák vasúti és határforgalmi szer­vekkel létrejött kapcsolatok továbbfejlesztésére, a még jobb munkahélyd kollektívák kialakítására. — A felajánlásokat értékel­ve, megállapíthatjuk, — mon­dotta az előadó —, hogy azok időarányosan teljesültek. A -í személyforgalom me­netrendszerűségét, a. vál­lalt 99 százalékkal szem­ben, 99,5 százalékban, a teherforgalmat 74 száza­lékban biztosítottuk. A vonatok átlagos terhelését több mint 3 százalékkal nö­veltük. A 114 ezer tonna áru elszállítását a vágányépítési munkálatok ellenére Is telje­sítettük. A balesetmentes­ségért a szocialista brigádok mindent megtettek, baleset az tabányán több volt, de azért me'gélek belőle. Ragad az agyag Tagaj Mihály batárfúrós: — Azelőtt, a mélyépítő vál­lalatnál, légkalapáccsal dol­goztam, ismerem a szakma minden csinját-binját. 1963- ban kerültem Vácra, batárfú- rósnak. A batáríúrás hasonló előző munkámhoz, így hát nem okozott gondot az új munkakör. — Miért jöttem el? Ott ke­vés volt a pénz, jó, ha kétez­ret összehoztam. Itt sem sok, körülbelül 2400—2500. Közel van a bánya, busszal húsz perc alatt kiérek. ★ Kurilla Ferencné gépkeze­lő csillés: — Néhány éve még Tisza- földváron laktunk. Férjem is ott dolgozott. Aztán egyszer el­jöttünk Vácra, rokonokat lá­togatni. Ök valamennyien a kőbányában dolgoztak. Meg­tetszett a munka, ideköltöz­tünk. Már hét éve vagyok csillés. Nem kocsikat tologa­tunk, hanem a kötélpályán ér­kező, üres kádakat töltjük és továbbítjuk. Elég nehéz mun­ka, de nő létemre, szeretném megállni a helyem. Igaz, jól is keresek. Délutánonként néha fáj a lábam, mert egy műszak alatt 15—20 kilométert kell gyalogolnom. Három műszak­ban dolgozom. Az éjszaka a legrosszabb a család miatt. Sokan el is mentek innen, fő­utóbbi hónapokban nem is fordult elő. — A brigádok művelődési, kulturális vállalásaiból egyre inkább tükröződik az igényes­ség. Rendszeressé váltak a színház- és múzeumlátogatá­sok. Az általános iskola el­végzését tizenkét dolgozó vál­lalta, és tizenketten folytat­nak középiskolai tanulmányo­kat. A politikai képzésben minden szocialista bri­gádtag részt vesz, a szakmai képzésbe huszon­ötén kapcsolódtak be. — Azért, hogy a vasutas dolgozók gyermekeinek is biztosítani tudják az óvodai befogadóhelyet, 2324 óra tár­sadalmi munkát ajánlottunk fel a szoba óvoda bővítéséhez, melyből eddig 2248 órát, csaknem 90 ezer forint érték­ben teljesítettünk — mondotta az állomásfőnök. — A szép, virágos állomásért 116 órát, a szobi sportpálya javítá­sára 70 órát, az öregek napközi otthona támoga­tására 20 órát vállaltak és teljesítettek a dolgozók. A végrehajtó bizottság meg­állapította, hogy a MÁV szo­bi állomásfőnöksége a kong­resszusi munkaversenyben tett felajánlásait, a nehézségeket Okozó vágányépítési munkála­tok ellenére, időarányosán végrehajtotta. " Rajki László CUKRÄSZKIÄLLITÄS. Szo- bon, a Határ Étterem külön­termében, október 29-én és 30-án, kedden és szerdán, vá­sárlással egybekötött cukrász­kiállítást rendez a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat. Az édességek kedvelői a helyszí­nen 10 százalékos kedvez­ménnyel vásárolhatnak a cuk­rászkülönlegességekből. a többiek leg a szaladgálás és a lapáto­lás miatt. — Meg aztán az időjárás! Ha esik, ragad az agyag, gyenge a termelés. Olyankor kevés a pénz, jó, ha 1800 fo­rintra kijövünk. Most' is csak hárman vagyunk, de hűt em­ber munkáját kell elvégez­nünk. — Itt lakom, a bányásztele- pen. Három gyerekem van, a legidősebb elsős ipari tanuló. A féi’jem Vácrátóton dolgozik a botanikus kertben. Jól ke­resek, 2600—2700-at havonta. Munkámat elismerik, nőnap­ra is kaptam ezer forintot. Néha prémiumot is osztanak. Ami összeköti őket** A kőbányászok kevés beszé­dű emberek, ezért kurta e né­hány életrajz. A szavak, mon­datok mögött azonban hosszú évek, évtizedek küzdelmei búj­nak meg. Néhányan szénbányából jöt­tek, mások szakma hiányában választották a kőbányát. A sorsok, az életutak különbö­zőek, de egy valami összeköti őket: a kő. A kő, amely a nyári nap forróságát felerősíti, éget;. A kő, amelyet legyőznek. Furucz Zoliin (Vége) A Vác, Népek Barátsága' úti la­kótelep Vili—IX. és X. jelű épüle­tének kisfeszültségű kábelhálózatát 1974. október 30-án feszültség alá helyezzük. OTP Pest megyei Igaz­gatóság. Végh Ferenc JETS GYÖRGY: TAVASZI FÁK Értesítjük kedves vevőinket, hogy Vácott, a Március 15. tér 21. szám alatti cipőboltunkat GYERMEKCIPÖ-SZAKÜZLETTÉ ALAKÍTOTTUK ÁT Keresse fel gyermekcipő-szakboltunkat! MINŐÉN KORÚ GYERMEKNEK VÁLASZTÉKOT TALÁL i Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat ««fa £ * m Kőbányászok (IV.) A robbantómester és

Next

/
Oldalképek
Tartalom