Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-27 / 252. szám

2 1974. OKTÓBER 27.. VASÁRNAP Hétfő: Nyilvánosságra hozták a Portugál Kommunista Párt kongresszusán elfogadott kiált­ványt — Jasszer Arafat Bejrut­ban találkozott Sauvagnargues francia külügyminiszterrel. Kedd: Az Arab Liga külügy­minisztereinek tanácsa össze­ült a marokkói fővárosban — Összetűzések Mozambikban. Szerda: Henry Kissinger Moszkvába érkezett — Kanada kormányfőjének tárgyalásai Brüsszelben a Közös Piac ve­zetőivel. Csütörtök: A Francia Kom­munista Párt rendkívüli kong­resszusa megkezdte munkáját Vitryben — Giscard d’Estaing sajtóértekezletet tartott — A norvég miniszterelnök Buda­pesten. Péntek: Bhuttó pakisztáni kormányfő Moszkvában tár­gyalt — A békeerők állandó összekötő bizottságának ülése a szovjet fővárosban. Szombat: Az arab állam- és kormányfők Rabatban — Gis­card d’Estaing meghívta Pá­rizsba Szadat egyiptomi elnö­köt. Hét nap krónikája Párizs híres „vörös övezetét” a munkáslakta elővárosok al­kotják, azok közül is Ivry és a szomszédos Vitry a legerő­sebb fellegvára a francia munkásmozgalomnak. Maurice Thorez egykori választókerü­lete ez, évtizedek óta ezt a né­pet más, mint kommunista, nem képviselheti a Bourbon- palotában... Itt ült össze a héten a Fran­cia Kommunista Párt XXI., rendkívüli kongresszusa. Fel­adata, hogy új válaszokat ke­ressen az új helyzet új kérdé­seire: mi a teendő, amikor Franciaországot is megrázkód­tatja a gazdasági válság, mi­lyen szövetségi politikát kell A rabat! arab csúcstalálkozóra érkezett első arab államfő: Moktar Ould Daddah, Mauritánia elnöke (képünkön baloldalt), akit a rabati repülőtéren H. Hasszán marokkói király (jobboldalt) fogadott. Francois Mitterrand, a Francia Szocialista Párt első titkára (ké­pünkön jobboldalt), aki Fidel Castrónak, a Kubai Kommunista Párt első titkárának meghívására küldöttség élén öt napot töltött Ku­bában, elutazott Havannából. Ké­pünk a búcsúzás pillanatát örökí­tette meg. Kommunista kongresszusok Kissinger ismét Moszkvában — Egy év a békéért Rabati vita — Az ENSZ kuszánkiiencedik napja megfogalmazni akkor, amikor a gaulleizmus is félig-meddig már ellenzékbe szorult? A vá­lasz: népi egységet kell terem­teni! A demokratikus erők unióját, amely magában fog­lalhatja a gaulleista hazafia­kat is. Akik harminc évvel ez­előtt a kommunistákkal együtt küzdöttek a Résistance, az Ellenállás soraiban... A vit- ryi pártkongresszus színhe­lyétől nem messze a temető, ahol 860 agyonlőtt ellenálló tömegsírjai sorakoznak. Ma új népi egységet kell ösze- kovácsolni az ország gondjai­nak orvoslására, de egyben már a szocialista jövő megala­pozására is. Mert a széles tö­megeket felölelő népi unió nem jelenti a munkásmozga­lom „felhígulását”, a szocializ­mus tagadását vagy akár el­odázását. A népi unió adja majd a nem is olyan távoli jö­vőben Franciaország vezetőit, kádereit — vallják ma a kom­munisták. . Való igaz, hogy már nincse­nek távol attól, hogy részt vállaljanak az ország irányí­tásának felelősségétől. E sorok írója pedig visszaemlékezik arra, hogy egy párizsi április 4-i fogadáson — egy évtizede talán — Jacques Duclos, a Francia Kommunista Párt egyik köztiszteletben álló ve­zetője mosolyogva mondta, mintegy jóslatnak szánva: „Meg szeretném érni a 70-es évek végét...” Európa legnyugatibb pont­ján, Portugáliában ugyancsak kongresszust tartottak az el­múlt vasárnap a kommunis­ták, akik az április 25-e utáni demokratikus fordulat ered­ményeképpen bekerültek a kormányba is. Ezen a héten már a portugál pártkongresz- szus világvisszhangját is számba vehettük: a legelva- kultabb kommunistaellenes kommentátorokat leszámítva, az egész világsajtó értékelni tudta a portugál kommunisták felelősségérzetét, tiszteletre­méltó erejét, szervezettségét. A nyugat-európai kommu­nista pártok térhódítását, erő­nyerését mutatja közvetetten az is, hogy az olasz kormány- válság sem tudott eljutni a ki­bontakozásig, mert a jobbol­dali szociáldemokrata párt nem akart belemenni abba, hogy valamilyen formában a kommunistákat is bevonják a kormányzásba ... Persze, ép­pen az olasz szociáldemokrá­cia magatartása mutatja, hogy a reakció megkísérli a nem kommunista baloldalt levá­lasztani a kommunisták olda­láról. Hasonló kísérletnek Franciaországban, sőt Portu­gáliában is szemtanúi lehe­tünk. A világ a héten több okból is figyelt Moszkvára. Kissinger amerikai külügyminisztert há­romnapos látogatása idején többször fogadta Leonyid Brezsnyev is. A közel-keleti helyzetről és az európai biz­tonság kérdéseiről éppúgy szó esett, mint a stratégiai nukleá­ris fegyverek korlátozásáról, illetve a szovjet—amerikai kapcsolatokról. Ez utóbbiak témakörében szóba került egy soron kívüli Brezsnyev—Ford találkozó lehetősége: az új amerikai elnök novemberben Tokióba látogat, onnan „csak egy ugrás” Vlagyivosztok, ahol megfelelő körülmények kínál­koznának megbeszélésükhöz. A szovjet—amerikai viszony alakulása a világbéke szem­pontjából elsőrendű fontossá­gú, így érthető a gondolattár­sítás, hogy nyomban emellett •említjük a nagy jelentőségű moszkvai tanácskozást: a szov­jet fővárosban összeült az egy évvel ezelőtti béke-világkong- resszuson létrehozott állandó összekötő bizottság, hogy meg­vonja az azóta elért eredmé­nyek mérlegét és kijelölje a következő teendőket. Élénken emlékezetünkben van még: éppen egy esztendeje kezdte meg munkáját a békeerők vi­lágkongresszusa, amelyen 143 országból több mint három­ezer küldött vett részt, 120 nemzetközi és több mint 1000 nemzeti szervezet képviseltette magát. A történelemben ez volt a békéért küzdő tömeg- mozgalom legnagyobb fóruma — állapította meg az évfor­dulón a Pravda. Egy éve az „októberi hábo­rú” utórezgései okoztak még izgalmat a Közel-Keleten. Most a marokkói fővárosban az arab országok külügymi­niszterei, majd állam- és kor­mányfői gyűltek egybe, hogy meghatározzák az egységes arab stratégiát a genfi közel- keleti békekonferencián és tisztázzák a Palesztin Felsza- badítási Szervezet helyzetét. A külügyminiszterek több napos vitája sem tett pontot a PFSZ és a jordániai király, az amerikaiak és az izraeliek em­bere közötti vita végére. Husz- szein képviselője már a kül­ügyminiszteri előkészítő ülésen kétségbe vonta a PFSZ jogát arra, hogy beleszólhasson a Jordán folyó nyugati partján levő terület (ez lenne a jövő palesztin államának egyik ré­sze) sorsába. A jordán hivata­los vélemény szerint majd egyszer népszavazáson kell ki­kérni a lakosság véleményét. Jordánia egyedül maradt ezzel az álláspontjával: 20 arab or­szág küldöttei úgy határoztak, hogy ha az izraeli megszállás alól felszabadul ez a . terület, nyomban palesztin nemzeti fennhatóság alá kell helyezni. Ez a döntés konkrét tartalmat ad a tavalyi algíri arab csúcs- találkozó határozatának, amely elvileg már akkor is kimondta, hogy a PFSZ a pa­lesztin nép egyedüli törvényes képviselője... Természetesen ezzel még nincs vége: Jordánia a vég­sőkig ragaszkodni fog Husz- szein koncepciójához, amely mögött az USA és Izrael áll. A vita elhúzódása egy időre elodázhatja a genfi békekon­ferencia összeültét — és éppen ez az, amit Washingtonban és Tel Avivban akarnak. A héten volt az ENSZ nap­ja, huszonkilenc éve alakult meg hivatalosan az Egyesült Nemzetek Szervezete, ekkor ratifikálták alapokmányát. Az ünnepen vissza lehetett emlé­kezni arra, hogy a szervezet a hidegháború éveiben szinte az imperialisták szavazógépe volt, ma viszont mind jobban tük­rözi a változó világ új erővi­szonyait. Természetesen van­nak még fogyatékosságai, néha erőtlennek és tehetetlennek látszik, de vegyük észre: dön­tései, határozatai már mind több alkalommal az imperia­lizmus ellen szólnak. Jellem­ző például, ahogyan a Dél-af­rikai Köztársaságot a vádlot­tak padjára ültetik az „apart­heid”, a faji megkülönbözte­tés gyalázatos gyakorlata, a fajüldözés megannyi bűne miatt. A dél-afrikai küldöttség mandátumát nem fogadták el érvényesnek, a közgyűlési vi­Párizs egyik elővárosa, Vitry-Sur-Seine Maurice Thorez sport- csarnokában került sor a Francia Kommunista Párt XXI. rendkívüli kongresszusára. Az emelvényen Georges Marchais, az FKP KB fő át­kára, a Központi Bizottság beszámolóját ismerteti a küldöttekkel. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára tárgyalásokat folytatott Henry Kissinger amerikai külügyminiszterrel. tában pedig több afrikai or­szág Dál-Afrika kizárását kö­vetelte az ENSZ tagjainak so­rából. Pálfy József Hét végi jelentések AZ FKP Vitry-ben folyó rendkívüli kongresszusának záróülését m;a délelőtt tart­ják. i SZOMBATON MOSZKVÁ­BAN a Szakszervezetek Házá­nak oszlopcsarnokában foly­tatta munkáját a békeerők vi­lágkongresszusán létrehozott állandó összekötő bizottság. A tanácskozás ma folytatódik. MONTEVIDEÖBAN letar­tóztatták Jaime Perezt, az Uruguayi Kommunista Párt első titkárát és Jorge Massaro- vichot, a kb tagját. A PORTUGÁL KOMMU­NISTA PÁRT mindeddig il­legalitásban működő rádióadó­ja, „a Szabad Portugália rá­diója” 12 éves működés után beszüntette adását. AZ INDIAI belügyi és ha­tárőrszervek egységei a kínai határon fegyveres csoportot tartóztattak fel, amely be akart hatolni az ország terü­letére. India keleti részében élő naga törzsből verbuváló­dott fegyvereseknél nagy mennyiségű kínai eredetű fegyvert és lőszert találtak. A hadianyagot elkobozták tőlük és őrizetbe vették az illegális csoport hadnagyi rangot vi­selő vezetőjét. SZOMBATON ELUTAZOTT Moszkvából Zülfikar Ali Bhut­tó pakisztáni miniszterelnök. A kormányfő a szovjet kor­mány meghívására hivatalos látogatást tett a Szovjetunió­ban. Moszkvában szovjet— pakisztáni közleményt adtak ki a pakisztáni kormányfő lá­togatásának eredményeiről. TÖBB EZER ciprusi görög nő tüntetett szombaton Ni­cosia utcáin. A résztvevők köyetelték az ország függet­lenségének helyreállítását, a menekültek hazatelepítését, és felhívással fordultak az ENSZ-hez: vessen véget a tö­rök megszállásnak a szigetor­szágban. GUS HALL, az Egyesült Államok Kommunista Párt­jának főtitkára Cleveland- ben az Egyesült Államok Kommunista Pártja megala­kulásának 25. évfordulója al­kalmából rendezett ünnepi esten kijelentette :a kormány­szakértők által indítványo­zott program nem vezet az infláció enyhüléséhez, a mun­kanélküliség csökkenéséhez és a reálbér csökenésének megszűnéséhez. OLOF PALME svéd minisz­terelnök szombaton egyna­pos hivatalos látogatásra Lisszabonba repült. PÉNTEKEN ESTE első al­kalommal tartott nyilvános nagygyűlést az 1947-ben be­tiltott és 1974 júliusában törvényes jogaiba visszahe­lyezett Görög Kommunista Párt. CSAKNEM 12 MILLIÓ vá­lasztópolgár járul ma az ur­nákhoz Nyugat-Németország­Pietro Nenni, az Olasz Szocialista Párt elnöke távozóban a keresz­ténydemokraták főhadiszállásáról, ahol az olasz kormányválság újabb fejleményeiről folytatott megbe­széléseket. Lengyelország - múlt és jövő A szocialista Lengyelország látogatójának történelmi városmagokat, kastélyokat, új lakónegyedeket és ipari óriásokat, tájakat tár érdeklődő tekintete elé a vendég- szerető fogadtatás. Nehéz is hazatérvén úrrá lenni az él­ménybőség zavarán. Mégis van valami közös mindeze­ken, ami a bebarangolt vidékek és a megnyilatkozó em­berek mindegyikében megfogható, s ez a nemzeti érzü­letnek és a szocialista jövő jogos optimista perspektívá­jának az összekapcsolása. Honnan ez a mélységes hit és bizalom? Az okokat keres­vén, az alapos és józan vizsgálódás végére járhat sok minden­nek. A második világháború és a náci megszállás kevés helyen és országban pusztít emberben, anyagban és értelemben egy­aránt. Nem egyszerűen a „szokásos” hadicselekmények és fa­siszta terror színtere volt az ország. Ennél sokkal több történt! A Drang nach Osten (a terjeszkedés kelet felé)jegyében a Volgáig életteret igénylő és jövendő telepesei számára „helyet csináló” hitlerizmus nemzeti létében kérdőjelezett meg egy fej­lett és évezredes kultúrájú, történelmű népet. Olyan tettek, mint a lakosság egynegyedének és az értelmiség egyharma- dának fizikai megsemmisítése, a varsói felkelés majd millió áldozata, a lengyel kulturális értékek módszeres és hidegvérű szétrombolása — mind-mind azt az iszonyatos megpróbálta­tást mutatja, amelyet egy egész népnek kellett elszenvednie. A szovjet hadsereg és (a vele együtt Berlinig harcoló) lengyel katonák győzelmei után, a felszabadulást követően ren­deződött a régóta és sokat vajúdó nemzeti és határkérdés. Ahogy lengyel barátaink mondják, hazájuk visszatért a Piast-dinasztia kori határok közé és a lakosságcsere, a telepítési intézkedések eredményeként majdnem száz százalékig lengyel nemzetiségű­vé vált. A visszatért területek benépesítése, a városok újra felépí­tése, a sebek begyógyítása, a termelés, az élet megindítása egy­értelműen nemzeti feladatok. Elvégzésükre nehéz harcok és tengernyi szenvedés után értek meg a feltételek. Ahogy a há­borút követő heves osztályharcok ki kit győz le periódusában felülkerekedő munkásosztály és pártja sem ingyen kapta meg a hatalmat. A Lengyel Egyesült Munkáspárt vállalta a nemzeti feladatok teljesítését és ezzel a tömegeket egyértelműen maga mögé állította. 1970 után pedig a párt és a nép egysége, az idők próbáját kiállva, ha lehet mondani, még szorosabbá vált. S hogy ez nemcsak szólam, arról pártmunkásokkal, társadalomtudó­sokkal, művészekkel, újságírókkal és az utca embereivel foly­tatott beszélgetéseink győztek meg: a múlt eredményeinek és hősi nemzeti, munkásmozgalmi harcainak felidézésén túl a szo­cialista jövő és a párt helyes politikája iránti meggyőződést ta­núsították. A beszélgetésekben előbb-utóbb mindig felvetődik a len­gyel—magyar barátság, megemlítődnek a múlt közös eseményei és érződik a kölcsönös rokonszenv. Kötelességünk, hogy a ha­gyományosan jó kapcsolatnak minden éltető, haladó elemét ápoljuk és fejlesszük azzal, hogy az utóbbi harminc évben ba­rátságunk és együvé tartozásunk minőségileg is változott, ma­gasabb szintre emelkedett. A közös eszmeiség, amit vallunk, a közös világrendszer, amelyhez tartozunk, a KGST-ben és a Varsói Szerződésben végzett közös gazdasági és védelmi mun­kánk egyaránt jelentik ezt a magasabb lépcsőfokot. D. M. Ford, az Egyesült Államok elnö­ke hivatalában fogadta Vlagyimir Kirillint, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnökhelyettesét. ban. Két tartományban, Bajor­országban és Hessenben aön­tenek a szavázók a helyi parlament, a tartományi gyű­lés összetételéről. SZOMBATON MINTEGY 500 ciprusi görög foglyot tele­pítettek vissza Törökország­ból a földközi-tengeri sziget- országba. ASRAF PAHLAVI, az iráni sah nővére, aki az ENSZ-köz- gyűlés jelenlegi ülésszakán az iráni delegációt vezeti, a köz­gyűlés Politikai Bizottságának ülésén javaslatot terjesztett elő arra, hogy a Közel-Kele­ten létesítsenek atommentes övezetet. RAUF DENKTAS ciprusi al- elnök, a szigetország török kö­zösségének vezetője lemondta New ,York-i útját, következés­képpen nem vesz részt az ENSZ-közgyűlés ciprusi vitá­jában. KIMURA TOSIO japán kül­ügyminiszter október 30 és november 10 között látogatást tesz öt afrikai országban — Ghánában, Nigériában, Zsíré­ban, Tanzániában és Egyip­tomban. Megfigyelők rámutat­tak, hogy ez lesz az első eset, amikor a japán kormány egy minisztere látogat fekete afri­kai országokba. A most kezdődő hét esemény­naptárából: Hétfő: Kissinger Indiában — Tanaka Uj-Zélandon — Cunhal Moszkvában — Schmidt kan­cellár Moszkvában — ENSZ- közgyűlés (Ciprus) — Baudouin Indonéziában. Kedd: Az arab csúcsértekez­let záróülése — A bolgár nem­zetgyűlés ülése — Tito Dániába érkezik. Szerda: Szadat Algériában — Sauvagnargues Izraelbe érke- zik* Csütörtök: Kissinger Islam- abadban — Tanaka Ausztráliá­ba érkezik — EKHT Bécsben — Schmidt elutazik Moszkvából — Sauvagnargues elutazik Izrael­ből. Péntek: Tanaka Ausztráliá­ban — Katonai díszszemle Al­gírban. Szombat: Kissinger Afganisz­tánba érkezik — Baudouin In­donéziából elutazik — Cunhal elutazik Moszkvából. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom