Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-25 / 250. szám

PEST MEGYEI HÍRLÁP KÜLÖNKIADÁSA XVI. ÉVFOLYAM, 250. SZÁM 1974. OKTÓBER 25., PÉNTEK MENDÉN ÉS MAGLÓDON Már főidben a rozs FŐVÁROSI ÜZEMEK DOLGOZÓIT HÍVJÁK SEGÍTSÉGÜL Szombaton még szépen ha­ladtak az őszi mezőgazdasági munkákkal a monori járásban is, teljes erővel folytatták a szüretet, a vetést, a szántást és itt-ott a kukorica betakarí­tását is, vasárnapra azután is­mét elromlott az idő, zuhogott az eső, és hiába mozgósították a termelőszövetkezetekben az embereket, a tennivalókat nem folytathatták. ★ Az egyik délelőtt látogatást tettünk a mendei Lóriin Tsz- ben. Bokáig érő sárban tudtuk csak megközelíteni a központi iroda épületét, amely mellett nyugdíjasokból álló csoport szőlőt préselt. Ott szorgoskodott Konda Mi­hály, a tsz brigádvezetője is, aki ezt mondta: — Nem is tudom, mi lesz az őszi munkákkal. Szombaton a legnagyobb igyekezettel szüre­teltünk, és hogy ne menjen kárba a szőlő, vasárnap az eső­ben is dolgoztunk. Megpróbálkoztunk a búza vetésével is, de vasárnap csak két óráig tudtuk vet­ni: húsz heüdon került földbe a kenyérgabona. — És a többi feladat? — A 105 hektáros burgonya­területen még 35 hektáron földben a gumó. Próbálkoz­tunk ma is a szedésével, de lehetetlenség rámenni a föl­dekre, ezért a már felszedet­tet zsákokba rakjuk, hogy ne ázzon tovább a prizmákban. Ott zsákol most a legtöbb em­ber. — Csak az elismerés hang­ján szólhatunk a helyi iskolá­sokról, akik már eddig is so­kat segítettek nekünk. Buday Árpád üzemgazdász egyhetes továbbképzésen vett részt a múlt héten. — Távollétem idején is ag­gasztott a mostoha időjárás. Mi mindennap mérjük a csa­padékot, az év eddig eltelt ré­szében 550 millimétert mér­tünk. Csak októberben 1S5 milli­méter eső áztatta a földe­ket, ilyen hosszan tartó esőzésre évek óta nem volt példa. Fazekas Károly, a közös gaz­daság elnöke is gondterhelt: — A két sülysápi tsz-szel már közösen végeznénk az őszi munkákat, főleg vetnénk, de a mostoha idő miatt megállásra kényszerültek a gépek. Na­gyon elkelne már a jobb idő. ★ Zuhogó esőben érkeztünk meg Maglódra. Az Univerzál Tsz irodájá­ban Lánczy Kornél főmező­gazdászt és Czövek Rudolf szakmérnököt találtuk. Lánczy Kornél: — A hét végére mozgósítot­tuk az irodai dolgozókat is, az eső azonban keresztülhúzta számításainkat, a szárító épí­tési munkálataiban tudtak csak részt venni. — Egy tizenhárom tagú bri­gád vállalta a cukorrépa fel­szedését, napok óta azonban az sem jön, mert nem lehet rámenni a földekre. Az 1200 hektáros kukori­cából még 980 hektárnyi törése maradt hátra. Két John Deer és egy Claas Dominátor áll rendelkezésünk­re, de jelenleg nem dolgozhat­nak ezek a nagy teljesítményű gépek sem. — A 818 hektár őszi vetésből földben van már a rozs és a takarmánykeverék. A búza vetését viszont alig kezdtük el, máris abba kellett hagynunk. A burgonyaszedéssel jól ál­lunk, 9 hektárról felszedtük, megfelelő az átlagtermés is, 140 mázsa hektáronként. — Mi is várjuk az idő jobb­ra fordulását, hogy gyorsan be­fejezhessük az őszi teendőket. Tárgyalunk fővárosi üzemek­kel is, hogy dolgozóik jöjjenek segíteni, ha módjukban áll. Gér József Mérlegen két év munkája Tanácskozott a járási úttörőparíament Megválasztották a megyei küldötteket munkájukat. Az úttörőházbar az egyik szekció vezetője Reis József, a pilisi 1. számú isko­la igazgatója volt. Kovács József elmondotta, hogy mód és lehetőség van úttör ő-munkásőr rajok alakí­tására az úttörőcsapatokban, s a pajtások élénken érdeklőd­nek a rajalakítás feltételeire’ Minden szekcióban hangsú­lyozták: el kell érni, hog egyetlen úttörő se maradja: közömbös, ahogyan a jelszóba- is megfogalmazódik: a tettek beszéljenek. Már eddig is sokat segítet­tek a járás úttörői a községek Az elnökség tagjai, balról jobbra: Magócsi Károly, Varga szépítésében. György, Pintér Erzsébet, Lábai László, Kozák Sándorné és Varga Jenő. JEGYZET Mért nincs, ha lehetne? Monorról este nyolc óra után csgk az telefonálhat bárhová, akinek készülék van a lakásában. Fordul­hat persze, a szomszédhoz is, engedélyért könyörögve, bocsánatot kérve a kelle­metlenkedésért, a zavará­sért, még akkor is, ha sür­gős szükségből telefonál. Lehet telefonálni aztán a rendőrségről is. A postáról nem, mert oda este bejut­ni biztonsági okok miatt nem lehet. Vagy lehet te­lefonálni egy vendéglátó egység irodájából, ha elő­zőleg elmagyarázza az em­ber, miért akar, hová és miért éppen onnan? Szóval csupa ha, csupa kérés, bocsánatkérés és ma­gyarázat. Ugyanis Monor nagyközségnek nincs nyil­vános telefonállomása. De miért nincs? Hiszen lehetne. Például a Hangu­lat presszó előterében. El­férne, gondot sepi ókozna, ellenben sokat segítene azoknak, akik valóban fon­tos ügyben szeretnék igény­be Venni este is. Vajon felszerelésének mi az akadálya? (zs) _ A gyömrői Ságvári Endre Üttörőházban tartották meg a járás úttörőinek parlamentjét, amelyen a hetven küldöttel együtt részt vett Lábai Lász­ló, a Magyar Űttörők Szövet­ségének Pest megyei elnöke, Kozák Sándorné, az MSZMP monori járási bizottságának titkára, Varga Jenő, a KISZ monori járási bizottságának titkára és Kovács József, a munkásőrség járási parancs­noka is. Németh Lászlóné vecsési út­törőcsapat-vezető adott jelen­tést a megyei úttörőelnöknek, majd Varga György első osz­tályos gimnazista, a járási út­törőtanács titkára tartott be­számolót az elmúlt két eszten­dő munkájáról. Még nagyobb felelősséggel Emlékeztetett a két évvel ezelőtt lezajlott parlamentek­re, majd a nemrégiben meg­tartott csapatparlamentek ta­pasztalatait ismertette, hang­súlyozva: az úttörők és kisdo­bosok érezzenek még nagyobb felelősséget saját ügyeik inté­zésében, az önálló rendezvé­nyek, foglalkozások szervezé­sében. Járásunkban is két évvel ez­előtt kezdődött meg az úttörő­csapat-tanácsok szervezése. A csapattanács hatáskörébe tar­tozik a jutalmazás és a bün­tetés, a csapatvezetőségek jó­váhagyásával, az iskolai ügye­let megszervezése. Az ügyelet néhány úttörőcsapatban igen jól tölti be rendeltetését, pél­dául az ecseri, a maglódi 1. számú és a vecsési 2. számú iskolában. Határozati javaslatok A szekcióülések után a par­lament résztvevői megfogal­mazták azokat a javaslatokat amelyeket a megyei küldöttek Az úttörőparlament résztvevői. Dobossy Sándor felvételei TÜKÖRBE NEZVE Haragosok — Egy szomszéd áldás, de átok is lehet — jut eszembe a szólásmondás, amint B. János- nét hallgatom Monoron, a vasúton túli település egyik kis házának udvarán. A kifüstölt kőműves — Tataroztuk a házunkat, és mivel az egyik íalrész a határvonalon feKszik, csak ak­kor tudnánk rendbe tenni, ha P. Zoltánék megengednék, hogy átmenjünk a kertjükbe. De nem engedik. — Előbb a kőművest küld­tük át, ugyanis mi évek óta haragos viszonyban vagyunk egymással. Nem álltak vele szóba. Tanácsi felszólításra, másodszorra be-le-egyeztek — folytatja, szótagolva az utol­só szót —, de addig eltelt egy hét. A kőműves megunta a várakozást, és máshol kezdett munkába. Amikor ismét visz- szaállította az állványait, a szomszédok újból akadékos­kodtak, de most már nem tö­rődött a kiabálásukkal. — És tessék elképzelni, mit tettek — megáll, és szembe­fordul velem. — Amikor a kőműves dolgozni kezdett, tü­zet gyújtottak a közelében, de csak nedves füvet égettek, hogy minél nagyobb legyen a füst. A szó szoros értelemben kifüstölték a kőművest a kert­jükből. — Nem folytatom, nézze meg, és a saját szemével is győződjék meg róla, hogy az­óta is félbehagyva áll a fal, pedig már ezer forintunkba került. Akár a sárba tapostuk volna — és a sarkával mutat­ja, hogyan. Rövid nézgelődés után, már éppen visszafelé indulunk, amikor P. Zoltánná feje buk­kan fel a kis kerítés mögül. A szomszédasszony előbb jól megnéz bennünket, aztán kia­bálni kezd. — Megint ránkhoztad a ta­nácsot? — és úgy ontja a szit­kokat, válogatás nélkül és ki­adósán, mint a félrészeg sze­neslegények, ha kételkedik va­laki a tüzelő súlyában. A mellettem álló B, János- né faképnél hagy. — A magnóért szalad... Inkább az édes jó apukádat látogatnád meg ilyen gyorsan futva! — és amint jött, olyan hirtelen eltűnik. — Hallotta, hallotta, miket mondott rám? — mondja B-né a ház ajtajában, a sírástól ful­dokolva, amint melléje érek. — És hallotta, hová küldött? — De hiszen abban nincs semmi rossz — felelem, mit sem értve a sértésből. Feddőn néz rám: — Apám két éve halott. Az érem másik oldala A szomszédasszony a kapu­jukban \vár. — Csak az imént tudtam meg, hogy nem tanácsi em­ber ... Ha őt meghallgatta, az én panaszom is érdekli, ugye? És máris elkezdi. — A szomszédék — és B. Jánosék háza felé bök a fe­jével mérgesen —, központi fűtésre tértek át, ezért a ké­ményüket is megmagasították, s a széljárás mindig felénk te­reli a füstjét — Azután, ha legalább úgy füstölne, mint a normális ké­mény — csapja össze a kezét —, de a gyárakén is túltesz, ősztől tavaszig füsttől bűzlik az egész lakás. Szellőztetésről szó sem lehet, de a füst az aj­tók, ablakok résein is beszi­várog. Szóvátettük. Nembosz- szúsan, csak figyelmeztetőül. És tudja, mit mondott? „Áll­jatok fal a házatok tetejére, és fújjátok visszafelé, elegen vagytok, óránként váltogat­hatjátok egymást”. Ennek ép­pen két éve, és azóta valósá­gos háború dúl közöttünk, té­len-nyáron. Iratokat vesz elő az eddig hóna alatt tartott dossziéból. — Ezek tanácsiak, emezek pedig bíróságiak — és lapoz­gatja a szép sorjában befűzött lapokat. — A diófánk tövét olajjal öntötték le. kiszáradt. Atdo- bálják az üres konzerves do­bozokat. gyógyszeres üvegeket. A galambjainkat lecsűzlizzák, ha rárepülnek a házuk tetejé­re... Ömlik belőle a sző. Sírni kezd. — Beteg vagyok — újabb oaDírt vesz elő: igazolás arról, hogy súlyos idegbeteg. — Nyugalomra lenne szük­ségem — sóhajtozva —. de ilyen körülmények között! Látta, hallotta az előbb is. A fejemet elönti a tűz, és olyan­kor azt sem tudom, mit be­szélek. — Tegnap, tetszik tudni, mit mondott? — és választ sem várva folytatja: „Azt kí­vánom, hogy álljon minél előbb fehér kocsi az udva­rukba”. , Kérdőn nézek rá. — Nem érti, ugye? A men­tőautót kívánta oda. Kétszer is elköszönök, de ő tovább kísér. Könyörög, ese­dezik, mintha csak rajtam múlna a helyzet megváltozta­tása. Saját érdekükben Ez a szomszédság átok. Mind a kettőjüknek egyfor­mán. Nem vagyok sem taná­csi tisztviselő, sem bíró, hogy ítélkezzem felettük. Igyekeztem a látottakat, hal­lottakat híven leírni, hátha magukra ismernek olvastán, mint az az ember, akit az ut­cán mindenki megnéz, kine­vet, de ő nem veszi észre, az­tán amikor valaki tükröt tesz eléje, felkiált: „Érdekes, vala­hol bepiszkoltam az arcomat, és én eddig így jártam az em­berek előtt! Csoda, hogy ki­nevettek?” Hátha a haragos szomszédok is, belenézve e tükörbe, nem a tanács, nem a bíróság unszo­lására, hanem önszántukból abbahagyják a kölcsönös pisz- kálódást, s úgy döntenek, megtartják a békés egymás mellett élés írott és íratlan szabályait, nem törik ezentúl azon a fejüket, hogy mivel és hogyan bosszantsák egymást, megfékezik indulataikat, saját nyugalmuk és békességük ér­dekében. Kovács György Az elmúlt két esztendőben tovább javult a csapatok fel­szereltsége. A gyömrői úttörői ház nemcsak járási, hanem megyei továbbképző központ is. Jól működik a sülysápi me­sebarlang, Vecsésen három új, Gyomron és Monori-erdőn egy-egy úttörőszobát alakítot­tak ki a pajtások társadalmi munkában. Nem térkép e táj Ebben az évben a Nem tér­kép e táj elnevezésű expedí­ció kötötte le minden úttörő figyelmét. Az új tanév mindjárt izgal­mas teendővel kezdődött: min­den úttörő derekasan kivette részét a csapatparlamentek szervezéséből. A Nem térkép e táj akció további feladatok végrehajtásával folytatódik. A gyömrői Jelky András út­törőcsapat Béke és a monori Kossuth iskola kisdobos raját jó munkájáért az Országos Bé­ketanács is kitüntette. Évente több mint ezernyolc­száz pajtás vesz részt a külön­böző táborozásokban. Javult a táborok felszereltsége, bár még korántsem megfelelő, különö­sen a járási úttörőtáboré. Hat szekcióban A parlament részvevői ez­után hat szekcióban folytatták magukkal visznek majd a me- gyei úttörőparlamentre, Nagy- kátára. ________ Me gválasztották a tíz megyei küldöttet is, akik a követke­zők: Kocsis Klára, Állaga Má­ria, Bánszki Zsuzsa, Tóth Ildi­kó, Keresztesy Éva, Kedves Éva, Veress Ilona, Baranyai Csilla, Must Gábor, Udvardi László. G. J. MŰSOR MOZIK Monor: Robinson Crusoe. Pilis: Fogják el Oichit élve vagy holtan. Vecsés: A gejzír­völgy titka. MŰVELŐDÉSI HÁZ Gyomron, 14-től 19 óráig: a jubileumi takarékossági moz­galom díjainak kiállítása. ÜTTÖRÖHAZ Gyömrőn, 15-től 17 óráig: meghívásos sportverseny; 15.30-tól 17.30-ig: fotoszakkör haladóknak és az irodalmi színpad foglalkozása. Gyorsan hajtottak, engedély nélkül motoroztak Megbírságolták őket K. Mihály pilisi lakos Mo­nori-erdőn a megengedett 60 helyett 102 kilométeres sebes­séggel vezette személygépko­csiját: a Monori Járási Rend­őrkapitányság igazgatásrendé­szeti alosztálya háromezer fo­rint bírság megfizetésére kö­telezte őt. ★ Sz. Rudolf úri lakos az ál­tala vezetett tehergépkocsival 20 kilométerrel lépte túl a megengedett sebességet: ezer forint bírságot kell fizetnie. ★ A TRAFIPAX „örökítette meg” G. Dániel gyömrői la­kos sebességtúllépését: Wart­burg személygépkocsival 60 kilométeres sebesség helyett 83 kilométeressel közlekedett, kétezer forint bírság megfize­tésére kötelezték. ★ Nem rendelkezett vezetői engedéllyel, s úgy ült motor- kerékpárra K. István üllői la­kos: ezer forint szabálysérté­si bírságot kell fizetnie. ★ Ugyancsak vezetői engedély nélkül ült motorra F. Lajos maglódi lakos: ezerötszáz fo­rint bírságot róttak ki rá. ★ T. István gyömrői. lakos, mielőtt motorra ült, két korsó sört fogyasztott: ezer forintra bírságolták. (g.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom