Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-25 / 250. szám

1974. OKTÓBER 35., PÉNTEK iffhtan 3 Tanácskozott a megyei operatív bizottság Összefogással, jó szervezéssel csökkenthetők a veszteségek Meggyorsult a betakarítás Tovább késik a vetés a vízzel telített földeken az iparvállalatoktól, s az Ikarus 10 autóbuszt ajánlott fel a személyszállítás lebonyolításá­ra. Nagy segítséget nyújtott a Pest megyei polgári védelmi parancsnokság az2al, hogy az egyetemi hallgatókat 3600 pár gumicsizmával látta el. A vetőmag-, műtrágya, és alkatrészellátás eddig megfelelő. Az érintett vállalatok képvi­selői részt vesznek az operatív bizottság munkájában, állandó ügyeletet tartanak és soron kí­vül intézkednek minden eset­ben, ha a helyzet ezt megkí­vánja. Nincs baj az üzem­anyag-ellátással sem, de az igények ugrásszerű növekedé­se gondot okozhat, mert az ÁFOR tankautóinak egy része üzemképtelen, s mintegy két­ezer darab — egyelőre hiány­cikként számon tartott — ola­joshordóra is szükség lenne. A tanácskozáson úgy Össze­gezték a tapasztalatokat, hogy a nehézségek ellenére a gaz­daságok saját, valamint az ön­kéntes segítők együttes erői­nek szakszerű, jól szervezett felhasználásával eredménye­sen dolgoznak a veszteségek csökkentésén, az őszi munkák meggyorsításán. A mezőgazdaságban dolgo­zók megfelelően felkészültek Pest megyében arra, hogy az időjárástól függően el­végezzék a hátralevő munkákat, s a betakarítás mielőbbi befe­jezése érdekében minden per­cet hasznosítsanak a követke­ző napokban. * Indulásra várva Szigetszentmiklóson, a les- hegyi-dűlőben összeverődött embercsoportot már az or­szágúiról látni. A búzatábla szélében a még tehetetlen gé­pek mellett csendben beszél­getnek, figyelik a sűrűsödő szürke esőfelhőket. Csakúgy mint a hét többi napján, csü­törtökön is kivonultak a nö­vénytermesztő szakszövetkezet traktorosai, s dél körül még mindig nem fordulhattak rá a ziháló gépek a sáros földre. A lekapcsolt pótkocsikon ka­tonás rendben sorakozó, mag­gal telt zsákok várják, hogy a vetőgépek szájába döntsék tartalmukat. A vetőmag azon­ban nem fogy. — Nem süt a ngp, nem fúj a szél, a föld nagyon lassan szárad — szánté egyszerire mondja ezt Orosz Sándor és Horváth István traktoros, ami­kor megkérdem mekkora te- I rületet fognak ma bevetni. Vadonatúj MTZ traktorok­kal fognának a munkához, de s fogasolás, a kombinátorozáí egyelőre lehetetlen mert kitá­rolnak a sorból, csúszkálnak í gépek. Fodor Imre gépkocsivezető aki most cserélte fel IFA te­herautója fülkéjét a traktoi nyergével, szintén türelmetlen ö is tudja, hogy a 400 hektái vetéséhez legalább tíz naj kell, s a minőség nem lehet ál­dozata a kapkodásnak. Amí| az előkészítés nem haladhat amíg a traktorok mély vága­tokat hagynak a talajon, ami; a kerekek a sárral együtt fel­szedik a kiszórt magot, addii nem lehet vetni. Addig itt állnak — csakűgj mint a megye más részeit száz és száz társuk — készei arra, hogy bármely pillanat ban nekilendüljenek a szem határig húzódó barna földnek Kovács György Attila Nyolcszáz KISZ-lakas a megyében A vállalatok segítik a fiatalokat Csütörtökön délután Laka­tos Tibornak, a megyei tanács elnökhelyettesének elnökleté­vel ülést tartott a megyei be­takarítási operatív bizottság, s áttekintette az őszi mezőgaz­dasági munkák helyzetét és a legsürgetőbb tennivalókat. A tanácskozáson megállapí­tották, hogy a továbbra is kedvezőtlen időjárás következ­tében a gazdaságok nem vé­gezhették el optimális időben az őszi betakarítási, talaj elő­készítési és vetési munkákat, mivel az esőzéseket rövid idő­re felváltó csekély napsütés nem volt elegendő ahhoz, hogy a talaj kellően megszá­radjon, ezért az üzemek zöme még min­dig nem tudja munkába állítani a gépeket. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az idő előrehaladtával fagyok­kal is számolhatunk, amely megakadályozhatja a még földben levő termés felszedé­sét. Változatlanul a vetés meg­gyorsítása a legfontosabb fel­adat. A megye termelőszövet­kezetei eddig a vetőszántás nyolcvan százalékával végez­tek — az őszi kalászosok ve­tésterületén —, míg a tava­sziak területén csak egynegye­dén haladtak végig a gépek. A 82 ezer hektárnyi őszi kalászos vetésterület 39 százalékán ke­rült földbe a mag, a búzának azonban csak 22 százalékát vethették el. A burgonyának egyhatoda, a cukorrépának kétharmada, a zöldségféléknek negyven szá­zaléka még a földben, a szőlő negyven százaléka pedig a tő­kén van. Amíg a silókukori­ca negyvenöt százaléka a tá­rolókba került, addig a 77 ezer hektárnyi csöves kukoricának mindössze egytizedét takarították be a gazdaságok. A napraforgó-terület egyhar- madáról szedték le a tányéro­kat. Zsámbék környékén egy 65 hektáros napraforgótáblát tel­jesen tönkretett az esőzések után fellépett szürkepenész betegség, a tányérokon foltos rothadás lépett fel, s jelen­tős károk keletkeztek. A kialakult nehéz helyzet­ben értékes segítséget nyújta­nak a gazdaságok számára az ipari munkások, az intézmé­nyek, hivatalok és társadalmi szervezetek dolgozói, a magyar és a szovjet katonák, az álta­lános és a középiskolás diákok, az egyetemi hallgatók. A megyei operatív bizottság az elmúlt napokban — az igé­nyek alapján — a legrosszabb helyzetben levők megsegítésé­re irányított 1600 gödöllői és 1350 budapesti egyetemi hall­gatót, valamint a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetemhez tar­tozó — Vácott, Piliscsabán és Budapesten működő — négy középiskola 600 tanulóját. A megyében mintegy 42 ezer a munkába állítható ál­talános iskolások száma, s a helyi kapcsolatok felvétele nyomán — becslés szerint — közülük is 15 ezren vettek részt a betakarításban. Noha csak napi 4—6 órát dolgoznak a kisdiákok, munkájuk igen sokat jelent, s a felszerelése­ket is — például a szüretelés­hez a vödröket — otthonról hozzák. E hét végére a megyei ügyeletén több mint há­romezren jelentkeztek munkára, s még többen vannak azok, akik helyi megbeszélések alapján, személyes kapcsolatok révén indulnak szombaton és vasárnap a szövetkezetek föld­jeire. Helyenként gondot okoz a jelentkező önkéntes munkások szállítása. A helyi operatív bizottság a szállítási bizott­sággal együttműködve azon­ban eddig 72 tehergépkocsit igényelt a gazdaságok részére Az ifjúság lakáshelyzetéről tanácskoztak csütörtökön a budapesti és vidéki vállalatok, KISZ-szervezetek képviselői, továbbá a SZOT, a SZÖVOSZ, az OTP és a különböző szintű tanácsok küldöttei Budapes­ten, a Marcibányi téri ifjúsági házban. Az Állami Ifjúsági Bizottság titkárságának rende­zésében lezajlott összejövetel részvevői arra kerestek vá­laszt, hogy a fiatalok lakás­gondjait milyen eszközökkel lehet hatékonyan enyhíteni. Lugosi Gábor, az Állami Ifjúsági Bizottság titkárhelyet­tese beszámolójában egyebek között elmondotta, hogy a ta­pasztalatok szerint az elmúlt években a fővárosban a fiatalok számarányuknál kisebb, vidéken nagyobb mérték­ben jutottak lakásokhoz. A megállapítást a Pest megyei tapasztalatok erősen aláhúz­zák, mert a megyében épülő tanácsi lakásokból — a jogsza­bályban kötelezően előírt 20 százalékkal szemben — 1973- ban már 50,1 százalékot fiatal házasok kaptak. Különösen ki­emelkedő a fiatalok részará­nya a városok közül Százha­lombattán, ahol az 1971. június 1-től 1974. június 30-ig felépült 710 lakásból tavaly már 60 százalékban részesültek fiata­lok, és Cegléden, ahol 52 szá­zalékban fiatal házasok jutot­tak lakáshoz. Pest megyében — amint az egyik utóbbi megyei tanács­ülésen elhangzott — a KISZ- lakásépítési akcióban mintegy 800 lakás épül a negyedik öt­éves tervben. A vállalatok az elmúlt há­rom év alatt 17 ezer lakás építését támogatták országo­san. A Pest megyei részarány ezen belül is jelentős, mert csupán a tanácsi vállala­tok az eltelt időszakban hétmillió forint támoga­tást adtak dolgozóiknak — köztük 75 százalékban fi­zikaiaknak és fiataloknak — lakásépítésre. Az ifjúságpoli­tikai határozat megjelenése óta a megye összes üzemei évente mintegy 20 millió fo­rintot biztosítanak lakásépítési ■hozzájárulásként, ebből ez év augusztusig ezer dolgozó ju­tott lakáshoz, közülük 340 fő 30 éven aluli fiatal. Néhány vállalat támogatása különösen kiemelkedő. A Pest megyei Állami Építőipari Vál­lalat dolgozói például az el­múlt években 150 lakást kap­tak, 65 százalékát fiatalok. Az idén 38 épül, ebből 32 jut ifjú házasoknak. A Dunai Ce­ment és Mészművek dolgozói­nak eddig 115 lakást osztottak ki, s közülük 93-at juttattak fiataloknak. A Dunai Kőolaj­ipari Vállalat kislakásépítke­zésekhez három év alatt há­rommillió forint, tavaly pedig 31 dolgozója részére lakás- használatba vételhez 275 ezer forint kamatmentes kölcsönt nyújtott. A munkáslakás-építés segíté­sére életbeléptetett rendelke­zések kedvező feltételeket te­remtettek a viszonylag ki­sebb megtakarított összeg­gel rendelkező munkásfia­talok lakásgondjainak megoldásához is. A Pestvidéki Gépgyár érde­keltségében szervezett szövet­\ Tízezer ember védi a gátakat (Folytatás az 1. oldalról) nagy pusztítást okozott a bá­nya úthálózatában és vízügyi berendezéseiben. Ivóvízellátási probléma — ami mintegy félmillió embert érint — három megyében van. Nógrádban a 16 vízmű közül csak négy működik. Miskolc 4000 köbméter vízzel kap ke­vesebbet. Az ózdiakat ellátó egyik cső eltörött és az árvíz miatt pem is javítható meg, de aggodalomra nincs ok, mert a másik vezeték óránként 500 köbméter vizet szállít. A víz­ellátásban veszélyeztetett te­rületeken gépesített, mozgó víztisztító egységek működ­nek és óránként 8 köbméter Tápiógyörgye határában hét­főn késő este kezdődött a ve­szedelem, jókora darab földet elöntött a medréből kilépő Tá- pió. A töméntelen esőtől ára­dó Tisza nem fogadta magá­ba a Zagyvát, amit a megduz­zadt Tárná is erősen meghiz­lalt. Előbb a Zagyva folyása fordult meg, aztán Tápiógyör­gye házaitól vagy 6 kilomé­terre levő torkolatától a Tápió is visszafelé kezdett ömleni. Akkor kezdődött hát igazán a veszedelem, amely kissé odébb, Szolnok megye területén a ki­áradó Zagyva és Tama vize által falvakat fenyeget. A víz­ügyi emberek árvízi készen­létben figyelték a Tápió gyor­san emelkedő szintjét. Kedd­re virradóra a még mindig | ivóvizet termelnek vegyi eljá­rással, ami az árvizet is iha- 1 tóvá teszi, de a fertőzések el­kerülése végett állandóan el­lenőrzik és tisztítják a fel­szín alól nyert ivóvizet is. A veszélyesnek tűnő helyek­ről tegnap délig összesen 8030 embert telepítettek ki, ebből más helységbe 4300-at. A töb­biek lakóhelyükön a magasab­ban fekvő házakban kaptak ideiglenesen szállást. Egyes helyeken már megkezdték a visszatelepítést és csütörtök estig 552 fő haza is érkezett, 4300 pedig indulásra vár. Aláázás miatt eddig 115 la­kóházat nyilvánítottak életve­szélyessé. II. L. G. zuhogó esőben árterülete a torkolatától csaknem Tápió­györgye házaiig víz alá került és a dombocska, ahol a Zöld­mező Tsz juhhodálya meg a juhháza, lakóházak és háztáji istállója áll, szíj, ként emel­kedett az állandóan növekvő vízből. A közelben csónak sincsen, a házban pedig ott szorongott a juhász felesége, két gyereke. Hamar egy traktor gázolt az árba értük, mindhármukat ki­mentette. Azóta a Pokoltanyán várják, hazamehetnek-e. Ki­mentették a juhász tehenét borjastul, még a bútorát, min­den ingóságát is áthozták a szárazra, de a juhok vészt érezve, a hodályban bégettek tovább. Fekete Pál, a juhász és két takarmányos ottmaradt velük. Kedd reggel óta fog­lyai a víznek. Csütörtök reggel Keszi Jó­zsef járási hivatali elnök Var­ga Jánossal, a Zöldmező Tsz elnökével és népes bizottság­gal a szerencsére még épen maradt töltés kátyús útján a vízből már alig kiemelkedő szigetté lett dombbal szemben szemrevételezték a pillanatnyi helyzetet. Azt kellett eldönte­niük, 6zükséges-e sürgősen vízi járműveket kérni a víz­ügytől, hogy a juhokat is ki­mentsék. Lapunk munkatársa velük tartott. A máskor keskeny medrében csordogáló szelíd Tápió itt most legalább száz méter szé­les folyammá dagadt. Rende­sen 20—30 centiméteres mély­sége pedig helyenként 3—4 méter. Vize csaknem a dom­bon álló épületek falát nyal­dossa. A hodályban 270 anya­juh és 160 néhány napos bá­rány meg 50 jergetoklyó. Ame­lyik juhnak még nem jött vi­lágra a báránya, az is vemhes. Óriási értéket fenyeget tehát az ár, és ha ki kell menteni a népes nyájat, a kis bárányok egy része biztosan belepusz­tul. Az eső szerdán elállt, de az ég most is borús. Fekete Pál juhász átkiabál a vízen: — Tegnap még áradt, ma reggel óta nem emelkedik a víz. És a Tápiót kémlelve, szinte egyszerre kiált fel a bizottság minden tagja: — Mór nem folyik visszafe­lé! Döntés: egyelőre maradja­nak a juhok a hodályban. Ta­karmányuk még néhány napra elég. A falunál a Tápió szerdán 1 méter 32 Sentiméter magas szintje csütörtök reggelre tíz centimétert nőtt. Talán most, hogy megint lejtmenetben fo­lyik a Tápió, a községet nem fenyegeti már az ár. A töltés kibírta mostanáig, de ha ami­kor a vasutat rekonstruálták, nem építik meg töltésénél a Tápióba ömlő Ilike patak Zsi­lipjét, most víz alá került vol­na a Zöldmező szántójának nagy része, éppen ott, ahol az esőzések miatt a cukorrépa még a földben. Autónk visszafelé már csak­nem elérte a falu házait, és most újra megindul az eső. Egyelőre — csütörtök délután — szemerkél. Ha nem erősö­dik zuhogássá, a juhok felől végleg elmúlik a veszedelem. A Tápió fogságában Négyszáznyolcvan juh foglya az árnak. Belvíz Szentlőrinckátán kezet keretében épülő 36 la­kásból a gyár harminchoz nyújt jelentős támogatást. A váci Forte—Vízmű munkás­lakásépítő szövetkezet 58 laká­sának jövendő tulajdonosai kö­zül 52 részesül állami támoga­tásban. Elősegítik az építkezéseket különböző egyéb kedvezmé­nyek is. A váci BVM Lakás­építő Szövetkezet anyagszállí­tásaihoz a Dunai Hajógyár ön­költséges áron gépkocsit biz­tosított, a gumigyár pedig szál­lítószalagot és betonkeverő gé­pet kölcsönzött. Ugyanakkor néhány nehéz­ség még gátolja az építkezé­sek számának további növe­lését. A fiatalok anyagi hely­zete nagyon különböző, ezért — lehetőségeiknek megfelelő­en — differenciáltabban kel­lene megállapítani az építke­zések indulásakor befizetendő összegeket, s a törlesztésnél is tekintettel kellene lenni az érintettek eltérő helyzetére. A lakásépítési akciók kiszélesíté­sét nehezíti az is, hogy kevés a közművesített telek. A hely­zeten átmenetileg javíthatna, ha a jelenleg más szervek tu­lajdonában levő, de a közeljövőben beépítésre nem kerülő közművesített telkeket átadnák az ifjú­sági lakásépítő szövetkeze­tek részére. Az építkezések megkezdését nagyon sok esetben a hiányos terület-előkészítés is késlelteti. Fontos lenne tehát, hogy az építők és az építtetők az ed­diginél lelkiismeretesebben és körültekintőbben készülnének fel a munkára. P. V. Ugyancsak hétfőn a sok eső­zés miatt Szentlőrinckátán az Árpád, a Kertész és a Zöld­mező utcában feltört a belvíz. — Ha nagy az eső, gyakran megtörténik itt vagy másutt a községben — mondja Kókai Ferenc tanácselnök és elbe­széli, hogy Boroznaki Sándor vb-titkárral meg Oroszi Fe­renccel, az önkéntes tűzoltó testület parancsnokával éppen ezért mostanában minden este bejárták a falut. A három ut­cában hét ház falát öntözte a feltört belvíz. Ezért aztán haj­nalban újra odamentek és miután látták, hogy a víz erő­sen emelkedett, a tsz gépcso- portvezető-helyetteséhez, Si­pos Istvánhoz fordultak, ad­jon szivattyúkat. Fél órán be­lül Sipos megfelelő számú szakemberrel és az öntözéses műveléshez használt szivaty- tyúkkal már a helyszínen ter­mett. Délután négy óráig sza­kadatlan munkával víztelení­tették az Árpád és a Kertész utcát. A Zöldmező utcában azonban túl magas volt a víz ahhoz, hogy a szivattyúk se­gíthettek volna. Itt árkot kel­lett ásni. — A fenyegetett házak tu­lajdonosai ásták az árkot — folytatja a tanácselnök —, de a lakosságból kevesen jöttek segíteni. Akinek a víz nem éri a házához, többnyire közöm­bösen fogadta a fenyegfető ár hírét, távolmaradt, és ez na­gyon szomorú. Késő délutánra azonban nélkülük is sikerült ebben az utcában is megszün­tetni a veszélyt. Még azt is elmondja a ta­nácselnök, hogy sajnos, az ut­caszéli vízelvezető árkokat sem mindenki tartja tisztán, és ha feltör a belvíz, ez csak növeli a veszélyt. Sz. E. Teleki István, az egyik fenyegetett ház tulajdonosa a még mindig vízzel teli árkot mutatja. Gábor Viktor felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom