Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-23 / 248. szám

1974. OKTÓBER 23., SZERDA mcni -jjfjffir W NDK-beli fiatalok, baráti találkozón Az Állami Ifjúsági Bizott­ság titkársága kedden délután baráti találkozót rendezett az NDK—magyar munkaerő együttműködési megállapodás alapján az NDK-ból Magyar- országra érkezett fiatalok, és az őket foglalkoztató üzemek gazdasági veeetői és ifjúmun­kásai részvételével. A fiatalok tájékoztatást, kaptak az ifjú­sági törvény végrehajtásáról, és a külföldi fiatalok részére biztosított különféle kedvez­ményekről. Miniszteri sajtótájékoztató a kohó- és gépiparról A korszerűség követelményéhez igazodva A Csepel Autógyárnak is növekvő szerep jut a közúti járműprogram ban Búcsú dr. Rusznyák Istvántól Kedden a Parlamentben a kohó- és gépipar helyzetéről és időszerű feladatairól tájé­koztatta az újságírókat dr. Horgos Gyula miniszter. Be­vezetőben elmondotta, hogy a kohászat és a gépipar egészében megfelelően tel­jesíti a negyedik ötéves terv előirányzatait, amit a többi, között igazol, hogy a kohászat termelési Lépni K ézenfekvő, hogy a ta­nácsok politikai szer­vezetek — mert hisz’ népkép viseleti-önkormány­zati, államigazgatási tevé­kenységük minden mozza­nata politikai hatásokat kelt —, ám már korántsem ennyire kézenfekvő, hogy éppen ezért a tanácsok po­litikai, azaz pártirányítása az elsőrendű feladatok kö­zé tartozik. Kommunista ta­nácstagokkal beszélgettem Nagykátán, akik igyekeznek becsülettel eleget tenni megbízatásuknak, ám mint kiderült, nem ismerik a nagyközségi pártbizottság több állásfoglalását, holott ezek a község jövőjére, a településfejlesztés irányai­ra vonatkoznak. A magya­rázat egyszerű: a szóban forgó kommunisták bejáró munkások, politikai felada­taik nagy részét munkahe­lyükön végzik, a nagyköz­ség politikai életéhez lazán kapcsolódnak. Ha szabályt erősítő kivé­tel lenne a tapasztalat, nem érdemelne nyilvánosságot, hiszen előbb-utóbb megle­lik majd az összekötő szá­lakat A tapasztalat azon­ban széles körű, hasonló gondokkal találkoztam Mo- noron, Abonyban is, azaz nem elsietett az általánosí­tás. Abonyban például a nagyközségi pártbizottság rendszeresen foglalkozik a tanácsi testület, a tanács végrehajtó bizottsága tevé­kenységével, s ez fontos feltétele annak, hogy érvé­nyesüljön a pártirányítás. Ám legalább ennyire elen­gedhetetlen, hogy mind a tanácsi testületben, mind az apparátusban levő kommu­nisták érezzék, értsék sze­repüket, felelősségüket, s annak megfelelően csele­kedjenek. Ez jogos kívána­den száz tanácstag közül 45 párttag, azaz a kommunis­ták döntő erőként vannak jelen a tanácsi testületek­ben. Igen, de vajon nem csupán potenciális erő-e számszerű arányuk, ha sze­mélyüket nem éri el a párt­irányítás kisugárzása? Ezekre az egyáltalán nem egyszerű kérdésekre a já­rási pártbizottságok keresik a feleletet, a járási párt­végrehajtóbizottságok né­melyike, így például o vá­ci, lényegre törően elemez­te, értékelte a tanácsok pártirányításának tapaszta­latait. Ez azonban kevés. Ahol lépni kell, az maga a község, a községi pártbi­zottság, a csúcsvezetőség. Itt csak elvétve találkozni azzal, amit Abony esetében említettünk, azaz a pártbi­zottság, a csúcsvezetőség beéri az egy-egy ügyben való állásfoglalással, a rög­tönzéssel. Szókimondóbban fogalmazva: o pártirányí­tás helyi megvalósítása még nélkülözi a legtöbb község­ben a tervszerűséget, a fo­lyamatosságot, az elemző értékelést. Holott a megyé­ben 43 nagyközségi, községi pártbizottság van, s a csúcs­vezetőségek száma még na­gyobb. A szervezeti lehető­ségek tehát adottak. T étovaságról, vagy nem­törődömségről lenne szó? Talán fölbuk­kanhatnak ezek is, de is­mereteink szerint főként az okozza a gondot — nem vé­letlen: a hat városban egé­szen más a helyzet! —, hogy a helyi párttestületek elég­gé elaprózzák erejüket, túl sok mindennel foglalkoz­nak, részletkérdésekkel, egyedi ügyekkel, s így ki­csúszik kezükből olykor az átfogó feladatok meghatá­rozása. Az egyik, egyébként lom, de jórészt még csak jól dolgozó községi pártbi­zottság titkára, a kérdésre, miként valósul meg náluk a pártirányítás, így felelt: a tanácselnök tagja a párt- bizottságnak, meg a végre­hajtó bizottságnak is, hall mindent, részese a határo­zathozatalnak. Végletes fel­fogás ? Eléggé általános megítélés! Hiba lenne ezért türel­metlenkedve pusztán a he­lyi pártbizottságokat, párt- alapszervezeteket bírálni. A változások csak fokozatosan mehetnek végbe, s e válto­zásokhoz a járási pártbi­zottságoknak az eddigiek­nél több segítséget kell ad­niuk. Ahogy a megyei ta­nács apparátusi pártbizott­sága szintén tetemesen hoz­zájárulhat ahhoz, hogy a teendők világosabbá legye­nek. A közelmúltban, az or­szággyűlés ülésén a tanács- törvény végrehajtásáról el­hangzott beszámoló joggal alapszervezetet, mivel ke- ^lapította meg, hogy a fej- vesen vannak. Azután: a toaes elismerésre méltó, a tanácsi ügyintézők körében tanácsok önkormányzati jel- szinte nemzedékváltás ment *e®® fokozatosan kibonta- végbe, ugrásszerűen meg- kozik. E kibontakozáshoz nőtt a fiatalok aránya — elengedhetetlen a pártirá- aminek előnyei, de hátrá- nyitás tökéletesítése, a meg­nyal is nyilvánvalóak —, változott _ körülményeknek az. A miértre az 1971. évi I. törvényben, azaz a ta­nácstörvényben lelhető meg a felelet. Ez a törvény ugyanis lényegesen megvál­toztatta a tanácsok szerep­körét, ami feltételezi a po­litikai irányítás új módsze­reit is. Ezek a módszerek azonban nem alakulnak ki rövid idő alatt. Ahogy ko­rábban általában az opera­tív beavatkozás jellemezte a pártszervezet, a pártszerv és a tanács kapcsolatát, úgy napjainkban még ez is, de már az is jellemzi, hogy el­vivé, a fő kérdésekre össz- pontosulóvá válik az irá­nyítás. P est megyében 148 köz­ségi — benne nagy­községi és közös — tanács látja el a helyi ön- kormányzati és államigaz­gatási teendőket. A tanácsi apparátusban tevékenykedő kommunisták csak néhány helyen alkotnak önálló tehát még inkább indokolt a politikai irányítás elmé­lyítése. S a tények halma­zából egy más jellegűt ki­emelve: a megyében min­megfelelő módszerek kere­sése. s ahogy korábban ír­tuk, lépni most már hely­ben, a községekben kell. Mészáros Ottó — villamos szerelési cikkek­ből, mezőgazdasági szeráruk­ból, víz- és gázvezetéki acél­csövekből, kerékpárokból — nem sikerült maradéktalanul megfelelni a rendeléseknek. Ennek oka részben az alap­anyagok átmeneti jellegű hiá­nya és drágulása, részben pe­dig a gyártóképesség szűkös volta. A kohó- és gépiparról adott tájékoztatója befejező részé­ben a miniszter a termékszer­kezet változásának jelentősé­gét méltatta. Megkülönbözte­tett hangsúllyal szólt a közúti járműprogramról, amiben a Csepel Autógyárnak is növek­vő szerep jut. A közúti jár­műprogram második fejleszté­si szakaszában érdekelt vál­lalatok termelése három év alatt megkétszereződött. A gazdaságosabb termelési szer­kezet kialakítására tett köz­ponti és vállalati intézkedések eredményeként a gépipari vál­lalatok tavaly több mint másfél milliárd forint értékű gaz­daságtalan, korszerűtlen termék előállítását szün­tették meg, s körülbelül egymilliárd fo­rintra tehető azoknak az utol­jára gyártott termékeknek az értéke, amelyeket korszerűbb árufajtákkal váltottak fel. Vé­gezetül a kohó- és gépipari miniszter a készletgazdálko­dás jelentőségével, az üzem- és munkaszervezés teendőivel foglalkozott, majd válaszolt az újságírók kérdéseire. M. O. értéke 1973-ban 19,3 száza­lékkal volt nagyobb, mint 1970-ben. Lényeges ered­ménynek tartható, hogy jó néhány új termékfajta elő­állítását vezette be a kohá­szat, így növekszik a spirál csövek, az ötvözött acélok, a huzalfélék, a sodrott acélhu­zalok és más áruk gyártása. A gépiparban. 1973-ban 20 szá­zalékkal több társadalmi ter­méket bocsátottak ki, mint három évvel korábban. Ezek szerint a termelés évi átlaga 6,2 százalékot tett ki, ezzel a gépipar a negyedik ötéves te-v időarányos részét túltel­jesítette. A miniszter a továbbiakban a kohászat és a gépipar kivi­telének helyzetével foglalko­zott. Megállapította, hogy a kohászat szocialista ex­portja az ötéves terv elő­irányzatainak megfelelő­en növekedett, s a vállalatok az államközi megállapodásokból származó kötelezettségeket teljesítet­ték. A gépipar rubel elszá­molású exportja három esz­tendő alatt 58 százalékkal bő­vült, s ez meghaladja a ter­vezettet. A tőkés export di­namikus fejlődését igazolja, hogy dollárban számolva mintegy megkétszereződött a forgalom. Jelentős szerepe volt a kivitel fokozásában a kooperációknak, s itt dr. Hor- r , Gyula megkülönböztetett hangsúllyal mutatott rá, hogy a tárca vállalatai számára, ahogy eddig, úgy a jövőben is elsősorban a KGST-országokkal kibon­takozó együttműködés kí­nálja a hosszú távú fej­lődési lehetőségeket, így a többi között elmélyült az együttműködés a baráti szocialista országokkal a köz­úti járműiparban, a számítás­technikai és a híradástechni­kai termékek előállításában, valamint a szerszámgépipar- ban. A különböző kormány­közi egyezmények és más ke­retszerződések alapján foly­tatott együttműködés jellem­zője, hogy a fő- és részegysé­gek kölcsönös szállításával párhuzamosan elmélyül a fe­lek közötti tudományos-mű­szaki együttműködés is. Ide tartozik például az egységes autóbuszcsalád, a gázturbina, a hidromechanikus sebesség- vr " 5 kifejlesztése. Rámutatott arra is a kohó- és gépipari miniszter, hogy további tág lehetőségek áll­nak a vállalatok előtt a nem­zetközi együttműködés gyara­pításában. Elsősorban az olyan megállapodásokat kell szor­galmazni, amelyek a részegy­ségek gyártásának szakosítá­sát és kölcsönös kooperációs szállítását célozzák. A nem­zetközi kooperációnak — hangsúlyozta dr. Horgos Gyu­la — a hazai lakossági igé­nyek kielégítésében is fontos a szerepe, mivel bővíti a vá­lasztékot, fejlettebb gyártási eljárásokat honosít meg, le­hetőséget nyújt a gazdaságos sorozatok kialakítására, elő­segíti a minden piacon érté­kesíthető árualapok létreho­zását. Ezt követően a belkereske­delmi értékesítés növekedésé­ről esett szó. Az 1971-ben ta­pasztalható átmeneti meg­torpanást követően 1972-ben 8,5, 1973-ban pedig 9,6 száza­lékkal több árut adott át a kohó- és gépipar a bel­kereskedelemnek. Ennek ellenére többféle ter­mékből, így például csövek­ből, huzalokból, betonacélból nem lehetett a kereskedelem Igényeit kielégíteni, örvende­tes, hogy megélénkült a la­kosság kereslete a tartós fo­gyasztási és közszükségleti cikkek iránt. Mindössze né­hány termék, egyebek között a motorkerékpár, a villamos­tűzhely, a televízió iránt lany­ha a kereslet. A tárca vállala­tai a belkereskedelem megnö­vekedett igényeit döntő több­ségben kielégítették. Bizo­nyos termékfajtákból azonban Kandeláberek lobogó láng- ainál vettek végső búcsút ked­den a Farkasréti temetőben dr. Rusznyák István, kétszeres Kossuth-díjas akadémikus bel­gyógyász professzortól, a Ma­gyar Tudományos Akadémia volt elnökétől családtagjai, pá­lyatársai, barátai és tisztelői. Koszorúkkal övezett ravatalá­nál ott Voltak tudományos éle­tünk vezető személyiségei, az MTA elnökségének számos tagja, a párt- és az állami élet több vezetője, egyetemi rekto­rok, professzorok és a nagy tudós tanítványai. A Magyar Tudományos Aka­démia nevében Szentágothai János alelnök búcsúzott az el­hunyttól, az Akadémia több mint két évtizeden át volt el­nökétől, az Akadémia törté­nelmi újjáalakulásának cse­lekvő és alkotó vezető egyéni­ségétől, a klinikai tudományok kiváló művelőjétől. — Rusznyák Istvánnak, a belgyógyászat és a kísérletes orvostudomány vezető egyéni­ségének működése egybe esett azoknak a felismeréseknek tel­jes kibontakozásával, amelyek alapján az orvostudomány je­lentősebb fejlődése megindult — mondotta. — Kutatásai — a vérfehérjékről, az ödéma ke­letkezési mechanizmusairól, az érfal áteresztő képességéről — az egzakt természettudományi műveltség és módszerismeret alkalmazásának eredményei voltak az orvostudományban. Rusznyák István néhány, ha­sonlóan nagy tudású társával — közöttük Szent-Györgyi Al­bertiéi — teremtette meg ezt a sajátos légkört, ami nem más, mint a hivatott vezetés és az igazán demokratikus közszellem szintézise. Ez a légkör fejlesztette ki a már addig is szuggesztív előadóból, az ösztönös tanárból a modern tudományos klinikavezetőt és a nemzetközi összehasonlítás­ban is kiemelkedő Rusznyák- iskolát. Társadalmunk csak­nem évszázados elmaradottsá­ga, és a második világháború drámai időszaka után fennma­radt romok, valamint az ezek­nél is súlyosabb gondolkodási zűrzavar és a sokak számára kilátástalannak tűnő helyzet vezette rá Rusznyák Istvánt, hogy kilépjen a tudós hagyo­mányosan elkülönült gondol­kodási és cselekvési köréből, és kiálljon társadalmunknak ama erői mellett, amelyek né­pünk sorsának alapvető meg­oldását a szocializmus felépí­tésében látták. Kiemelkedő személyisége, egyéni képessé­gei alapján hamarosan azok élére került, akik az egyete­mi oktatás és a tudományos szocialista megújulásért száll­tak síkra. Erre a történeim' feladatra aligha akadhatott volna megfelelőbb személy, mint ő, és alkalmasabb irá­nyító munkahely, mint az 1949-ben megújult Akadémia elnöki széke. Ezután dr. Stark Ervin aka­démikus, a Kísérleti Orvostu­dományi Kutató Intézet igaz­gatója vett búcsút Rusznyák Istvántól, az intézet egykori igazgatójától, majd dr. Hollán Zsuzsa akadémikus, az Orszá­gos Hematológiai és Vér­transzfúziós Intézet igazgatója a tanítványok és a Rusznyák professzor által gyógyított be­tegek nagy családjának nevé­ben emlékezett meg az el­hunytról. rs Őszi csatára készül a kiváló MEGINDULNAK AZ ELSŐ GÉPEGYSÉGEK CEGLÉDEN A gépműhely ragadós sará­ban cuppognak a léptek, a tó­csák tetején apró buboréko­kat pattogtat az eső. A gép­műhely irodájában jóleső me­leg fogad. Az olajos munka­ruhára húzott fekete bőrbe­kecset mégsem gombolja ki, kék svájci sapka a fején, a hatalmas sáros bakancsok té­tován pihennek a padlón. A zömök, szelíd barna szemű fiatalember várja a kérdése­ket. Életrajz - mondatokban Vele, Papp Benővel, a ceg­lédi Vörös Csillag Termelő- szövetkezet kombájnosával szokatlan dolog történt a kö­zelmúltban. A megyei tanács­tól hozott meghívót számára a posta. Fehér inget, nyak­kendőt öltött, s elutazott a megyei kombájn osverseny eredményhirdető ünnepségére Budapestre. Csak ott tudta meg, hogy elnyerte „a megye legjobb szövetkezeti kombáj- nosa” címet. Hat éven át a megyei betakarítási munka­versenyben mindig az első húsz helyezett között volt. — Amennyire váratlanul ért, olyan jól esett ez a nagy megtiszteltetés. Mit mondjak egyebet? Az én életemben nincs semmi különös. Az „ön­életrajz” pár mondatba is be­lefér. A szorgos ceglédi pa­rasztcsalád, amelyben szüle­tett legértékesebb örökség­ként a munka szeretetét és tiszteletét hagyományozta szá­mára. A gyermekévek az Ugyeri szőlőben teltek. Elvé­gezte az általános iskolát, majd a gépállomáson eltöltött ipari tanuló-időt a katonásko­dás köpette. 1968 júniusa óta dolgozik a szövetkezetben, géplakatos és kombájnos. Négy évvel ezelőtt megnő­sült. Feleségével, aki kenyér­gyári munkás, egy szüreti bá­lon ismerkedett meg. Jó volt együtt, félszóból is értették egymást, így szövődött a sze­relemből házasság. Három­éves kisfiúk most már ovis. Az asszonyka is két műszak­ban dolgozik, így jóformán csak este és reggel találkoz­nak. Néhány kedves, jó szó­ra jut idő, az elintéznivalók a konyhaasztalon hagyott levél­ben sorakoznak. A szülők kint élnek a ta­nyán, a ceglédi ház a fiata­loké. — Nekik köszönhetjük, hogy most már saját lábunk­ra állhattunk, felszereltük a háztartást, van bútorunk, semmiben sem szenvedünk hiányt. — Igaz nincsenek el­érhetetlen vágyaink. A gépet meg kell becsülni A lelkiismeretesség, a helyt­állás számára olyan fogalma­kat jelentenek, amelyek egy­szerűen a munka tartozékai. Meg sem fogalmazza ezt, de abból amit mond érezni, sze­rinte csak így lehet dolgozni. — A gép nagy érték, meg­könnyíti a munkát, ezért meg kell becsülni — mondja. Dolgozni csak jó szerszámmal lehet, s a kombájnos munka­eszköze a drága, bonyolult gép. Ha kinn a tarlón derül ki, hogy a javítás, a karban­tartás felületes volt, a kieső idő nagy károkat okozhat. Ha valami kezdődő hibát észlel az ember, azonnal meg kell javítani, nem ér rá másnapig sem. Aratás idején néha éjjel kettőkor állt munkába Papp Benő, hogy reggel hatkor már hibátlan géppel indulhasson a határba, a napi 12—14 órás munkába. Csak közös erővel — Eredményt azonban csak úgy lehet elérni, ha jó a munkaszervezés, mindenki tudja a dolgát, s ha valami baj van, segítünk egymásnak. Ezért van az, hogy a héttagú „CPS” szocialista brigádban valamennyien barátok va­gyunk. — így érzik ezt a többiek: Füle Ferenc brigád­vezető, Gyikó Mihály, Jan- sik Pál, Szabó Sándor, Kádas Ferenc és Barát Antal is. — Velem örültek vala­mennyien a kitüntetésnek. A sikernek valóban részesei ők is, mint ahogy a munka­idő-kihasználás javítását, a betakarítási veszteségek csök­kentését, a gépek minőségi karbantartását, s a fejenként 10 órás társadalmimunka-vál- lalásokat is csak közös erőfe­szítéssel érhetik el. Papp Benő ezt úgy fogal­mazta, hogy egyedül semmire sem jut az ember. — Hetven erőgépet és há­romszáz egyéb munkaeszközt javítunk jelenleg, mondja Varga Ferenc, a gépműhely vezetője. Sokoldalú szakembe­rekre van szükségünk, ezért is becsüljük Papp Benőt, aki a géplakatos szakma mellett megszerezte az ívhegesztői képesítést, s a télen újabb tanfolyamon szeretne részt venni, hogy a lánghegesztő szakmában is megállhassa a helyét. Indulásra készen Papp Benő és társai nap­ról napra türelmetlenebbek. Nemcsak azért várták a jobb időt, mert a nyitott fészerek alatt, vagy a szabadban álló gépek javítása a bokáig érő sárban nehéz és kellemetlen feladat, hanem azért is, mert ilyenkor a földeken a helyük. A kukoricának cSak egyne­gyedét tudták betakarítani — a magasabban fekvő homokos földekről —, másutt elmerül­tek a gépek, felpörögtek a traktorok kerekei. Félbe kel­lett hagyni a munkát. A jól termő fekete föld fogvatartja a termést. Nem tudnak vetni sem egyelőre. A „haditerv” készen áll, pontosan tudják hogyan fogjanak a nagy mun­kához, ha az idő engedi. A korai érésű fajtákból már alig van, a középkorai és a kései érésű hibridkukorica tö­rését most, hogy az idő las­san javul, a „partos” részeken kezdik, amelyek előbb szik­kadnak. A mélyebben fekvő földekre csak egy-két hét múlva mehetnek rá a gépek, érthető hát a türelmetlenség, hiszen az őszi munkák össze­torlódtak, s a termés betaka­rítása, a vetés a nyárinál is nagyobb erőfeszítést követel. Papp Benő és társai azon­ban még sohasem ijedtek meg a nagy feladatoktól. Kovács György Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom