Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-20 / 246. szám

197). OKTÖBEIl £?., VAS.'r.::.!? "'sJVűfm? Pénztár lesz... Vasadon, a Kossuth Tsz-ben van az Irodagépipari Vállalat egyik kihelyezett egysége. - Együttműködésük igen jó: a gyár munkát ad a falu dolgozóinak, de ugyanakkor az IGV pedig eny­híti munkaerőgondjait. A gyáregység évi termelési értéke mintegy 180 millió forint. Most pénztárgépekhez készítenek alkatrészeket. Király Krisztina felvétele Áz igazgatósági elnök és a kollektíva Az ajtó nyitva, az iroda üres. Az elnök nyomát és visz- szatérési szándékát — a hosszú tárgyalóasztalon maradt vas­kos kötetek jelzik. Egyik-tmá- sik nyitva, annak jeléül, hogy valami munkát hagyott félbe Király Antal, a Tápiószéle és Vidéke ÁFÉSZ igazgatósági el­nöke, amikor máshová szólí­totta a kötelesség. Félóra is beletelik, míg utoléri a tele­fonüzenet: ha lehet, jöjjön vissza, Pestről keresik. A jóindulatú 'kíváncsiság csakhamar lehervad az arcán, amikor megtudja: mi járatban vagyok. — Írjon a szőve tkeztünkről — fogja kérőre a hangot —, £ olyan sok jól dolgozó embe­rünk van, sőt. már öt szocia­lista brigádunk is. Ha őket di­cséri az újság, abból egy kis fény a vezetőre is hullik, rendben van? Nem tágítok. Persze, hogy szó lesz az ÁFÉSZ-ról is, hi­szen egy embert csakis mun­kája közben lehet — és sza­bad — igazán bemutatni, de én most elsősorban róla aka­rok írni. És nem az új farmosi ABC-áruházról. sem pedig a cukrász-termelőüzemükről, ha­nem róla. Előjáték Komplex gondozási központ Jótékonykodás vagy kötelesség? Szociálpolitikai modell Vácott Tanácskozás és tanácskozás. De hiszen a nagytermek ezért épültek. A Váci Járási Hiva­talé is. Tanácskozások, me­lyek lázba hozzák a résztve­vőket és tanácskozások, me­lyek elaltatják. A padtámlá- ra, ahonnan kis íróasztalka hajtható le, valaki valamikor éretlen figurákat rajzolt. Nem nehéz meghatározni, hogy a mostani tanácskozás melyik kategóriába sorolha­tó Dávid Istvánná, a Pest megyei Tanács szociálpoliti­kai főelőadója a váci járás községi szociálpolitikai ügy­intézőinek a házi szociális gondozásról beszél. Ilyen mon­datok hangzanak el: „Egy- egy ügyben soha ne az ak­tát, ‘ hanem az embert lás­sák ...” „Az idős emberek na­gyon sok szeretetet igényel­nek és érdemelnek.” „A ma­gányos öregek számítanak ránk, hálásak nekünk.” „Ha kimennek, ellenőrizni az élet- körülményeiket, soha ne el­lenőrizzenek! Üljenek le a körükben, hallgassák őket, az egyedülálló öregeknek hiány­zik a szó..„Az öregeket nagyon kell szeretni!” Szív, értelem és körülmények Később, már a váci szociá­lis otthon irodájában meg­kérdem Dávidnét: — Honnan ez a — nyugod­tan mondhatni — szenvedély, amellyel megyeszerte az idős emberek érdekében szól? Magával tudta ragadni a ta­nácsi _ dolgozókat a nyáron, a szigetújfalui tanácskozáson, néhány hete Ráckevén és most Vácott. És mindez miért? — Valóban, hittel és szen­vedéllyel teszem a dolgom; valóban: nagyon kell szeret­ni az idős embereket! Hogy miért? Különösebb egyéni in­dítóokom nincs, csupán abból indulok ki, hogy az idős em­bereknek, az előttünk levő generációknak köszönhetjük azt, ami van, mindent, az éle­tünket és az életkörülrrié- nyeinket is. — Az egyedül élő, rászoruló idős emberekről gondoskodni nem jótékonykodás, hanem kötelesség. Ebben a köteles­ségben megvan a helyük a tanácsoknak, a társadalmi szerveknek, a szociálpoliti­kával hivatásosan foglalko­zóknak. Ahhoz, hogy jól dol­gozzunk, három alapvető fel­tétel szerintem nélkülözhetet­len: a szív, az értelem és a megfelelő tárgyi körülmények. Lehet valaki a legjobb szak­ember ezen a területen, de ha emberség, meggyőződés, szív nélkül dolgozik, csak félmunkát végezhet. A tárgyi feltételek pedig minden mun­kánál nélkülözhetetlenek, ezt talán külön részletezni sem kell. Egységes szakmai irányítás Ez utóbbit igaz, nem kelle­ne részletezni, mert hogy eav példát említsünk: öre­gek napközi otthonát létre­hozni helyiség. berendezés, pénz nélkül nem lehet, ez nyilvánvaló, de a körülmé­nyekről Vác kapcsán mégis szólni kell. — A városban alakítottuk ki — a megyében elsőként — az úgynevezett komplex gondozási központot — mond­ja Dávid Istvánná. — A fel­tételek leginkább Vácott és a váci járásban voltak meg. A komplex gondozási köz­pont keretein belül valósul meg az idősek házi szociális gondozása is. Hogy pontosan miről is van szó, ennek megértéséhez idéz­zük fel: Pest megyében két helyen, a szentendrei és a vá­ci járásban-városban irányít­ja az egészségügyi ellátást közös városi-járási egészség- ügyi osztály és egyelőre a me­gyében egy helyütt, Vác váro­sában és a váci járásban al­kot szoros szakmai egységet a fekvő- és a járóbeteg-ellá­tás, a kórház, a rendelőinté­zet és a körzeti orvosi háló­zat. Ugyanakkor egymástól füg­getlenül működött a házi szo­ciális gondozás rendszere, a két váci öregek napközi ott­hona és a váci szociális ott­hon, némi túlzással azt is mondhatjuk: úgy, hogy egy­másról semmit sem tudtak. Holott mindhárom gondozási forma tevékenységének célja azonos, az idős, rászoruló em­berekről való gondoskodás. — A három szervezeti for­ma egymásra épül — mond­ja Dávidné —; öregek napkö­zi otthona — házi gondozás — szociális otthon. Szinte magától adódik a következte­tés, hogy a legmagasabb szintű gondozás, a szociális otthon szakmai — és gazdasá­gi — irányítása alá vonjuk a másik két formát. Első lépés­ként, tavaly jaouár 1-től a városi, második lépésként az idén, január 1-től a járási hálózatnál hajtottuk végre ezt. Hangsúlyozom: szakmai segítségről, egységes szakmai tevékenységről van szó első­sorban. Az egységes szemlé­letre. elvekre példa: mind­három gondozási formánál a szerepének megfelelő fi­gyelmet kap az öregek fizikai és pszichés gondozása, egész­ségügyi ellátása és próbál- iuk megoldani a foglalkozta­tásukat is. Otthon vagy otthonban A statisztikák mellett a mindennapi tapasztalat is bi­zonyítja, hogy hazánkban megnövekedett az átlagos életkor, a korábbinál több az idős ember. Sok ma is. és a demográfiai helyzetet is­merve. a jövőben minden ed- dininél több lesz a gyermek nélküli, magányos, egyedit1 élő idős ember. Aki megfe­lelő lakás, és anvagi körül­ményei miatt otthonához ra­gaszkodva gondozást igen. de szociális otthont nem ieéove1 — Mégis — mondja Szarwzs Vincéné. a váci szociális ott­hon vezetője — ma még az idős emberek nagy része ma- gara maradva csak egy meg- oldast ismer, a szociális ott­hont. Holott tudja ő is, és mi szakemberek még inkább, hogy ez a megoldás csak bi- Z?ny°s. etekben a legjobb. Az idős ember életében na­gyon sokszor jóvátehetetlen torest okoz, ha kikerül, ha kimozdítják megszokott fész­Wfvih-T bÚ,torai közül, kis kertjéből, ha elszakad az éle­tét őrző fényképeitől, apró tárgyaitól, füstölgő kályhá­jától. sámlijától. Az otthont pótolni akár a legjobb kö­rülmények között levő szo­ciális otthonban is, nagyon nehéz, néha lehetetlen. Ezért is támogatjuk minden mó­don az öregek napközi ottho­nainak létrehozását, ahon­nan esténként az idős ember hazamegy, az otthonába, és a házi szociális gondozást. Vácott az öregek két napközi­jében jelenleg több mint öt- venen — az év végére már hetvenen — találnak meleg szobára, emberi szóra, az év elejétől immár háromszo­ri étkezésre, szórakozásra, hasznos elfoglaltságra. A kosztat a szociális otthon­ból visszük át és a mi orvo­sunk vigyáz az egészségük­re is. Egy-egy ünnepségen ná­lunk a napközi képviselői is itt vannak. Ha lenne agy mikrobuszunk, együtt mehet­nének — mert igény van! _ sz ínházba Budapestre, vagy kirándulni. Következetes munka — Jelenleg a városban és a járásban körülbelül nyolc­van idős embert részesítünk házi szociális gondozásban, mintegy hatvan társadalmi gondozónk — egyén és kol­lektíva, szocialista brigád _ va n. Munkatársaimmal — az egv-egy városi és járási szer­vező gondozónővel és a vá­rosi-járási vezető szervező gondozónővel — rendszeresen járjuk a várost és a járást és amit tudunk és ahol kell, próbálunk segíteni. Az a ta­pasztalatunk, hogy a taná­csok szociálpolitikai ügyin­tézői jószívvel fogadnak minket és ha úgy adódik, ké­rik. köszönettel veszik a szakmai tanácsot. Fejezzük be ezt az írást s?y ide nem illő, de nagyon igaz —- az elmondottakból ki­tűnő és személyes tapaszta­latokból nyert — megállapí­tással. Az ehhez a munká­hoz nélkülözhetetlen szenve­dély, hit és meggyőződés terjed mivA a járvány. A váci járásban, és másutt is a me­gyében. Ezen a tanácskozáson senki nem rajzolt hieroglifákat a Dadtámlána a járási hivatal nagytermében. Deregán Gábor Szeszmentes cukrászdánk is var.; kizárólag sütemény­nyel, csokoládéval, hűsítőita­lokkal! Ez sem érdekli? Mire rájövök, hogy ' lépre- csalt, mar „nyakig benne va­gyunk” a témában: Tavaly év elején nyitottuk meg, eredetileg a fiataloknak szántuk: hadd legyen egy ked­ves, csendes helyük, ahol együtt lehetnek. Aztán tudja, kik lettek a leghűségesebb törzsvendégeink? Az időseb­bek. Akik szeretik a finom, házi ízeket. Persze, fiatalok meg gyerekek is járnak oda szép számmal. Gondolhatja, hogy sikere van az üzemnek, ha elmondom; havi átlagban 80 ezer forintot forgalmaz ugyanannyit, mint például a röviditalokat is árusító, zene­géppel felszerelt farmosi esz­presszónk. — H°gy lesz valaki PTO- vezetőből a szeszmentes cuk­rászda bábája?! A kérdés felért egy övön aluli ütéssel, Király Antalnak már elhajolni sincs ideje. Nem várja meg, amíg kiszámolják, megadja magát: — Én már pártmunkás ko­romban is vonzódtam a ke­reskedelmi pályához, tudatosan készültem is rá. Ezért végez­tem el — munka mellett _ a közgazdasági technikumot. Mivel évek óta tagja voltam a tapioszelei ÁFÉSZ-nek és a nagykátai ÁFÉSZ igazgatósá­gának, ezért a technikum szö­vetkezeti tagozatára jelentkez­tem. Le is érettségiztem 1970- ben. T — Nem kezdhetnénk elölről? Könnyebb sorrendet tartani. Életút Villan egyet a szeme, s azt mondja: — Kezdjük. Írja be, hogy úri gyerek vagyok. — Egek ura! Ennyire azért ne menjünk vissza az idő­ben... Kezdjük talán a f»’.- szabadulással — javaslom meghökkentem — Én nem csak időben men­tem vissza, hanem térben is — nevet felszabadultan, —: Úriba, a szülőfalumba!... Ott volt mezőgazdasági cseléd az apám, a grófi birtokon és ház­tartásbeli az édesanyám. Ott maradtunk családfő, eltartó nélkül 1945. januárjában, ami­kor apámat, a szökött kato­nát agyonlőtték a budapesti Mátyás téren. Márciusban tud­tuk kihantolni a tömegsírból, s hazahoztuk tisztességben el­temetni Ürdba. — Hárman maradtunk hát anyámmal s az öcsémmel. A földosztáskor kaptunk négy holdat, abból igyekeztünk ki­csikarni a megélhetést négy éven át. Közben megpróbál­tuk kézbe venni a saját sor­sunkat. Mi. fiatalok előbb a MADISZ-ban. Bori Rudolffal, a Pest megyei NEB elnökével — áld szintén úri fiú volt —, majd az EPOSZ-ban. Negyven­hétben aztán kaptam magam, és felmentem Pestre, hogy va­laki pénzt is keressen a csa­ládban. Kőművesek mellett lettem segédmunkás, majd két év múlva beálltam gérnnun- kásnak a Budapesti Tószta- gvárba. Itt kezdődött tulajdon­képpen az én munkás pálya­futásom. Háromszor egymás után kaptam sztahanovista ki­tüntetést. Munkatársaim 1951 nyarán tagjelöltnek, év vésén párttagnak javasoltak. A kö­■ vetkező esztendőben művezető ' lettem. Aztan elküldték eev- éves élelmiszerioari műszaki- pazdaságj isko’ára, a várba. Művezetőként dolgoztam to­vább, egészen 1955-ig. Az öcsém közben karosszéria-la­katos lett, a földet beadták a téeszbe. Pesten laktam, albér­letben, és imádtam a fővárost. Ekkor jelent meg egy párt- határozat, hogy a kommunista munkások vállaljanak vidéken pártmunkát. így kerültem Nagykátána, a járási DlSZ-Zi- zottság munkatársának. Akkor már egyéves volt a nagyobbik fiam, az, aki most kinn vár rám. az előszobában; két nap­ja szerelt le a katonaságtól. — Ezek szerint kisebbik is van. Mit csinál? — Idán érettségizik a nagy­kátai gimnáziumban No. hogy folytassam, éppen háromhóna­pos pártiskolán voltam Buda­pesten, mikor kitört az ellen­forradalom. £n a legközelebbi vonattal siettem haza. Éppen iókor. mert még jutott ne­kem is egy fegyver, hogy Ra­dies Imrével, aki ma a járási rendőrkapitány, meg a Kos- suth-díjas Tóth mozdonyveze­tővel, a feleségével és mások­kal megvédhessük a pártházat. Ezért 57-ben megkaptam a Szabadság Érdemrendet Kibontakozás — November 4. után egy­szerre kezdtük szervezni az MSZMP-t és az EPOSZ-t. Márciusban az utóbbit átszer­veztük: én lettem a járási KISZ-titkár. 1960-ban elküld­ték öthónapos pártiskolára, s utódommá Árokszállási Istvánt választották. — Fontos az, hogy ki lett az utóda? — Már csak a furcsaság kedvéért, mert attól kezdve Árokszállási Pista lett a „vál­tóm”: neki adtam át a stafé­tabotot. — Hogy-hogy? — Amikor visszajöttem az iskoláról, a járási pártbizott­ság oárt- és tömegszervezetek osztályvezetője lettem. Hatvan­ötben elvégeztem az egyéves pártiskolát, utána beiratkoz­tam a közgazdasági techni­kumba. Mire leérettségiztem, nyugdíjba ment a szelei ÁFÉSZ elnöke, s én 1971. feb­ruár elsején idekerültem. Ak­korra Árokszállási Pista ép­pen befejezte a pártfőiskolát, s átvehette a PTO-vezetői mun­kakört. — Hol lakik? — Nagykátai pártmunkás koromban — nyolc évig __Tá­pi ószelén, most, hogy Szelén dolgozom, Nagvkátám. Nem is mennék semmi pénzért más­hová! — De hiszen: imádta a fő­várost?! Munkahely Az akkor volt! Most meg, ha Pesten van dolgom, alig vá­rom. hogy jöhessek haza. A lakásunk gyönyörű, csupa vi­rág, meg cserepes növény, és a munkámat is nagyon szere­tem. Itt nyoma marad annak, amit csinálok; egy úi üzlet, egy szebb gazdagabb kirakat, a növekvő forgalom, nagyobb nyereség, szóval van látszata a munkának. Csak egy adatot hadd mondjak: a szövetkezet összforgalma 1970-ben 105.2 millió forint volt, tavaly 127 8 millió: a nyereség az 1970. évi 2.68 millióról tavaly december végére 29,6 százalékkal, 3,47 millió forintra nőtt. A szövetkezet fő profilja — természetesen — a kiskeres­kedelem; az értékesítés. A Tá- oi ószele és Vidéke ÁFÉSZ 36 kiskereskedelmi egységgel — élelmiszer- és vegyesbolttal, ruházati, cipő- és műsza.d szaküzlettel, 3 ABC-kisáruhaú- zal, zöldség-gyümölcs-boltok- kai — 15 vendéglátóhellyel —, presszókkal, kisvendéglőkkel, italboltokkal és egy üzemi konyhával —, valamint a cuk­rász-termelőüzemmel áll a körzetében élő vásárlók ren­delkezésére. Pártmunka Király Antal sok cukrot tesz a kávéjába — ez a második adag, mára befejezte —, s míg kavargatja, hogy elolvadjon, elgondolkozik; — Sosem értettem meg azo­kat, a gazdasági vezetőket, akik a pártmunkát, a mozgal­mi életet „szükséges rossznak” tekintik a munkahelyen. Nem is érthettem, hiszen én másfél évtizedig voltam pártmunkás, mielőtt gazdasági vezető let­tem. De nem is tudom, mire mennénk a pártszervezet nél­küli A szövetkezet helyzetével még csak ismerkedtem, ami­kor már azon fáradoztam, hogy megerősítsük a pártszerveze­tet —, úgy érzem, sikerült: je­lenleg 53 kommunista igyek­szik érvényt szerezni a párt politikájának a szövetkezetben, — és létrehozzuk a KlSZ-szer- vezetet. A szakszervezetnek minden ÁFÉSZ-dolgozó tagja. Ez a magasfokú szervezettség és a kommunista kötelesség­érzet az alapfeltétele annak például, hogy olyan élénk ná­lunk a tanulási kedv, mint amilyen. A központban szin­te1 mindenki tanul. Négven ép­pen befejezték a könyvelői tanfolyamot, ketten most jár­nak mérlegképes tanfolyamra. A hálózatban dolgozók közül a nyáron öten végezték el a vendéglátóipari szakmunkás­képző-iskolát. Igaz, mi nem­csak erkölcsileg — anyagilag is ösztönözzük az embereket: a tanfolyamra járóknak fedez­zük a tandíjukat, az útikölt­ségüket, kifizetjük az iskolá­ban töltött napra járó munka­bérüket. Mindenkinek biztosí­tunk tanulmányi szabadságot, és a sikeres vizsga után azon­nal fizetésemelést. Az elnök maga is tanul: szakmai vezetőképzésben vesz részt. Ez ötévenként két he­tes „fejtágítót” jelent, s utána egy szakdolgozatot. Mialatt ő tanul, otthon a felesége tart­ja a frontot. — Mint 1954 óta mindany- nyiszor, ahányszor iskolán voltam. Látja, róluk kellene írni: a pártmunkás feleségek­ről, akik fiatalkorukban le­mondtak minden szórakozás­ról, mert férjük nappal dolgo­zott, este tanult; közben fel­neveltek egy-két-három gye­reket, aztán elmentek ipari munkásnak, mint az én fele­ségem — a telefongyárba, sze­relőszalag mellé —, „melles­leg” berendeztek egy gyönyö­rű otthont, összetartották a családot, és közben még volt erejük kedvesnek, jónak lenni. Ezt írja meg egyszer!... Nyíri Éva mj/^^>7EFU A Volán 1. sz. Vállalat 2. sz. üzemegysége a XIV. kerületben levő, korszerű telephelyére FELVESZ: autószerelőt, karosszérialakatost, általános lakatost, géplakatost, hálózati villanyszerelőt, asztalost, segédmunkásokat. lelentkezés: Budapest XIV., Mogyoródi u. 32. Telefon: 637-294.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom