Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-19 / 245. szám

1974. OKTOBER 19., SZOMBAT %Mn?an Újabb lépés a jogpolitikában Továbbfejlesztik a munkaügyi döntőbizottságot Folyamatos feladat — az MSZMP X. kongresszusa ha­tározatainak megfelelően — az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztése. Szá­mos eredmény született: az alkotmány módosítása, vá­lasztási rendszerünk tovább­fejlesztése; javult a kormány­zati munka. Sor került az új tanácstörvény megalkotására, s nemrég első összefoglaló értékelésére az országgyűlé­sen. Egyéb új, az eddigieknél pontosabb, s a követelmé­nyekhez jobban igazodó törvény is megszületett, pél­dául a bíróságokról és az ügyészségekről szóló. Ezek egyrészt újszerűén határoz­ták meg az ügyészség fel­adatait a törvényesség vé­delmében, másrészt kiter­jesztették a bíróságok fel­adatkörét például a gazda­sági és a munkaügyi bírás­kodás területére. Megyei tanácskozás A sokoldalú fejlesztés min­den egyes lépcsőjénfek közös vonása: valamennyi közelről érinti az embereket azzal, hogy életük zavartalanabb, korszerűbb és demokratiku­sabb menetéhez biztosítja a jogi feltételeket. Különböznek viszont abban, hogy gya­korlatilag más és más oldal­ról teszik ezt és abban is, hogy az egyes ágazatok jog­fejlesztése természetszerűen nem azonos ütemben törté­nik. Különbség van abban is, hogy egyes jogpolitikai in­tézkedések rtem azonnal tel­jesednek' ki, hanem maguk­kal vonnak további jogi következtetéseket, s kiegészül­nek új szervezeti formákkal, amelyekkel együtt válnak ha­tékonyabb akká. Ez a folyamat indult meg és zajlik 1973 eleje óta a munkaügyi bíróságokkal is. Alsóbb fórumai: a vállalati, intézményi munkaügyi döntő- bizottságok ezekben a hetek­ben tanácskoznak, megbeszé­lik; hogyan orvosolhatják az eddiginél jobban a munkások és alkalmazottak panaszait. Legutóbb Pest megyében ta­nácskozott a megye 347 munkaügyi döntőbizottságá­nak több mint 120 elnökéből és tagjából álló meghívott testület. Évi háromezer panasz Az egyik kiindulási pont az volt, hogy milyen sére­lem készteti Pest megyében a dolgozókat panaszra vagy munkaügyi jogvitára. A Szak- szervezetek Pest megyei Ta­nácsának képviseletében el­hangzott korreferátum meg­állapította, hogy ez szakmán­ként különböző. A vasas, a vegyész, a textiles és az élel­miszeripari vállalatoknál ke­vés a törvénysértés és a vi­tás ügy, s a panaszokkal ezekben az iparágakban gyor­san és eredményesen fog­lalkoznak. E szakmákban á dolgozók és a vállalat közötti munkaügyi vitáknak csak kis része kerül a munkaügyi döntőbizottságokhoz, mert a vállalati szakszervezeti szer­vek — esetenként a felsőbb szakszervezeti szervek segít­ségét kérve — a vitás ügyek jelentős részét kiéleződésük előtt általában a dolgozó és a vállalat megelégedésére rendezik. A MEDOSZ-hoz és a KPVDSZ-hez tartozó TÖVÁLL-oknál és ÁFÉSZ- eknél azonban merőben 'más a helyzet, az összes panaszok kétharmada e területekről származik. A megyei panaszok száma — a megyei munkaügyi bí­róság vezetőjének becslése szerint — évente mintegy há­romezerre tehető. Az idén pél­dául a megyei munkaügyi bírósághoz szeptember 30-ig 781 keresetet nyújtottak be, az ügyek kétharmada — az előadó érzékletes kifejezé­sét ismételve — megállt a gyárakban, intézményekben. Érdemes felfigyelni arra is, hogy az összes panaszok egy- harmada munkabér vagy más bér jellegű követelés, csaknem egyhatoda fegyelmi, egynyolcada s kártérítés meg­szüntetésével kapcsolatos. Utóbbiak arányát megközelí­tik a felmondással, kilépé­sekkel, továbbá a leltárhiá­nyokkal összefüggő panaszok s a III. negyedév végéig 38 olyan is akadt, amely üzemi balesethez fűződő döntést vagy intézkedést sérelmez. Nem matematika Hol itt a probléma? — kér­dezheti bárki, hiszen ha az összes panaszokat elosztjuk a munkaügyi döntőbizottságok számával, akkor egy-egy bi­zottságra évente mindössze mintegy 8—10 ügy jut, ame­lyet könnyen ki lehet vizs­gálni. Még kedvezőbbnek tűnik a kép, ha egy félhivata­los közlemény becslését ala­pul véve, a Pest megyei szá­mokat az országosokéhoz vi­szonyítjuk. Eszerint ugyanis hazánk 4 milliónyi dolgo­zójának évente mintegy százezer műszaki vitája van, tehát a részarány negyve- nednyi, ezzel szemben a me­gyei csalt egy századnyi, vagy még annál is kevesebb. Csakhogy ez — még ha fel­tevéseink helytállóak is — játék a számokkal. Egyrészt mert az ügyek, mint láttuk, nem egyenletesen oszlanak meg, némelyik bizottságnak évente esetleg több tucat ügyet" kell tisztáznia. Azon­kívül Pest megyéből, bizo­nyára földrajzi fekvés kö­vetkeztében is, sokan fordul­nak problémáikkal a sajtó­hoz, a rádióhoz, a tele­vízióhoz és a közpon­ti szervekhez. Mindehhez járul még az, hogy — amint azt a vitában több felszó­laló is hangoztatta — a mun­kaügyi döntőbizottságok mű­ködésének még számos aka­dálya van. A beszámolók­ban pedig elhangzott, hogy emellett többnek a haját te­vékenysége is nagyon fogya­tékos. Néhány feltétel A Munka Törvénykönyve és a rendeletek szerint a válla­lat köteles gondoskodni a munkaügyi döntőbizottságok működésének feltételeiről. Helyiséget kell adni a tárgya­lásokhoz, gépírót r a jegyző­könyvek vezetéséhez, anya­giakat az ügyviteli költsé­gekhez, sőt, még a hivata­los lapokra is elő kell fizet­nie. Mindezeken túl azonban legalább ennyire fontos, hogy ne csak a szakszervezetek szor­galmazzák és segítsék a mun­kaügyi döntőbizottságok mű­ködését, hanem a vállalatok különböző rendű és rangú ve­zetői, elsősorban igazgatói is. Sajnos azonban nagyon sok helyen épp ellenkezőt tapasz­talnak a dolgozók jogaiért sík- raszállók. Egyes gazdasági ve­zetők a munkaügyi döntőbi­zottsági elnökök vagy tagok számára például presztízs- okokból hátrányos helyzetei alakítanak ki, vagy elősegítik ilyen helyzetek kialakulását. Volt olyan MDB-elnök, aki jó vállalati munkája ellenére tíz évig semmiféle fizetésemelést nem kapott. Volt, akit diplo­matikusan távolítottak el he­lyéről, fontosabb beosztást ad- tak^neki, jóval magasabb fize­téssel, de MDB-elnöki megbí­zatása egyidejűleg munkaköri összeférhetetlenség címén megszűnt. Ugyanakkor némelyik dön-' tőbizottság maga teszi bonyo­lultabbá az ügyek rendezését. Az egyik megyei mezőgazda- sági vállalatnál például egy­ben tárgyalták több dolgozó át­helyezését, munkaviszony- megszűnését és fegyelmijét Egy építőipari vállalatnál a jegyzőkönyvbe beírt bizottsá­gi tagok ott sem voltak a tár­gyaláson, s van olyan Tö- VÁLL, ahol az ügyekről jegy­zőkönyvek sem készültek. Megyei munkajogi bizottság Az akadályok és hiányossá­gok megszüntetése érdekében néhány meglévő alapelv foko­zottabb megvalósítása szüksé­ges. Az egyik az MDB-k rend­szerének megerősítése, szemé­lyileg, szervezetileg. Ebben nagy a felelősségük nemcsak a szakszervezeti szerveknek, ha­nem a vállalatok igazgatóinak is, akik közül szerencsére egy­re többnek válik meggyőződé­sévé az, hogy a munkaügyi viták gyors elintézése jótéko­nyan hat nemcsak az üzemi közhangulatra, hanem előse­gíti a termelést és a gazdasá­gosságot is. A másik, hogy maguk az MDB-k is betartsák a törvé­nyességet. Ehhez tovább kell fokozni tagjaik jogi képzettsé­gét, például a jogesetek meg­beszélésével, vagy a Munka­ügyi Szemle, a Munka című folyóiratok, bírósági határoza­tok tanulmányozásával. A fejlődést segíti a közel-, múltban megalakult megyei munkajogi bizottság. Megyénk­ben két elnökkel és titkárral együtt 21 tagú, jogászokból és munkaügyi szakemberekből létrehozott bizottság — a töb­bi között — közreműködik az MDB-tagok oktatásában, elem­zi a munkaügyi vitákat, hely­színen segíti működésüket és átfogóan szervezi tevékenysé­güket. Az új testület feladata gya korlatilag jelentős, elvileg ma­gasrendű. Munkája nyomán to­vább erősödhet a megye gyá­raiban, intézményeiben az üzemi demokrácia, javulhat a dolgozók érdekvédelme. Pacsay Vilmos Közművelődési tájértekezlet Cegléden Általánossá kell tenni a helyes szemléletet A ceglédi tájértekezlet fel­szólalóinak nagy 6záma ön­magában jelzi, hogy az MSZMP Központi Bizottságá­nak márciusi határozata jó visszhangot, nagy érdeklődést váltott ki. A felszólalások egy­ségesed tükrözték azt a tényt is, hogy fél esztendővel va­gyunk már túl a tavaszi hatá­rozaton, s hogy közben a nép­művelés munkásai nemcsak a KB határozatán gondolkodhat­tak, hanem október elején megismerhették a megyei pártbizottság szeptember 27-i ülésének anyagát is. Ez a do­kumentum a legfontosabb Pest megyei eredményeket és ten­nivalókat foglalja össze. A ceglédi tájértekezlet hozzászó­lói mindennek ismeretében beszéltek a közművelődés he­lyi problémáiról, s nemcsak az eredményeket, hanem a föladatokat is igyekeztek vá­zolni. ^ A dolgozók iskoláinak ügye Igen sok szó hangzott el a munkások, dolgozók továbbta­nulásának gondjairól. Radvá- nyi Nagy József egyebek közt arra a káros jelenségre hívta fel a figyelmet, hogy némely vállalatok vezetői a levelező és esti tagozaton tanuló dol­gozók törvény adta jogait fi­gyelmen kívül hagyva, nem adják meg az előírt kedvez­ményeket és támogatást. Sági Ferencné arról beszélt, hogy a kedvezőtlen jelenségek el­lenére is tapasztalható bizo­nyos fellendülés. Kimutatha­tóan nőtt a ceglédi felnőttek érdeklődése az iskolai oktatás iránt. Amíg például tavaly 45-ös létszámú első osztály in­dult, az idén már 110-en je­lentkeztek az iskolában. Nép­szerűek a hetenkénti kiegészí­tő foglalkozások is. A titkár­nőképző tanfqjyamöt például egy osztályra tervezték, de olyan nagy lett az érdeklődés, hogy végül 3 osztályt kellett fölállítaniuk. Mint a korábbi két tájérte­kezleten, a vácin és a buda- pestin, a ceglédi tanácskozá­son is több felszólalás foglal­kozott a szocialista brigádok kulturális munkájának jelen­tőségével, az ingázó dolgozók és a tanyai lakosok kulturális életének problémáival. Rábai József például éppen azokat a kísérleteket ismertette, ame­lyeknek célja a tanyai lakos­ság és az ingázók művelődésbe való bevonása. Guttrai József- né a szocialista brigádok ked­vezményes mozibérletének hasznáról szólva méltatta a művelődési otthonok és a mo­zik együttműködésének lehe­tőségeit. Dr. Lakatos József a tanyavilágban szükséges köz- művelődési munka fontossá­gát méltatta, majd ismertette a szocialista brigádok körében készített felmérés fontos ta­nulságait, majd a Ceglédi ősz kétévenként megrendezett kulturális ismeretterjesztő és szórakoztató műsorainak köz- művelődési hasznosságát tag­lalta. Ehhez a témakörhöz kapcsolódva az üzemek és a művelődési intézmények együttműködéséről beszélve Barna Eleonóra egyebek közt elmondotta, hogy a Telefon­gyár üzemének szomszédságá­ban a szoros együttműködés lehetővé tette 3 ezer kötetes fiókkönyvtár létesítését. Ugyancsak erről szólott Dfella Sándor is, aki a tápiószecsőí művelődési ház társadalmi se­gítséggel történő felújítását ismertette és szólt a bejáró dolgozók körében végzett művelődési és szervezési munkáról is. A pedagógusok közreműködése A ceglédi tájértekézleten szóba került ezenkívül a köz- művelődési munkának szinte minden jelentős témaköre. Többen beszéltek a pedagógu­sok munkájának jelentőségé­ről. Kiss Imre a ceglédi járás sokirányú közművelési tevé­kenységéről nyújtott áttekin­tést, kiemelve a tanyai peda­gógusok közreműködésének jelentőségét. A pedagógusok munkájáról szólott Jászberé­nyi Károlyné is, aki a ceglédi határban levő kecskéscsárdai iskolában szerzett tapasztala­Kétlakiság Az ifjú kiváló dolgozó (Szép, modern épület, elüt a község arculatától. Négy éve működik a Váci Kötöttárugyár üzeme Vámosmiko- lán. Korábban a mezőgazdaságban dolgozó lányok, asz- szonyok lépték át a gyárkaput: még nem döntötték el, mi a főfoglalkozásuk, az otthoni föld vagy az üzemi munka. Erősen kötődnek a földműveléshez, így ipari munkásként műszak előtt és után dolgoznak a kertben, a háztájiban. Kifáradnak: június—júliusban a varrodá­ban nehezen tudnak olyan termelést femutatni, ameny- nyire számítanak. Ez a kétlakiság annyira igény, hogy a vámosmikolai üzem törzsgárdatagságának ígéretet kellett tenni: málnaszedés, kukoricatörés idején vehe­tik ki a szabadságukat. Sokuknak ez az egy-két hónap többet is hoz, mint amennyit a gyár ad.) — Simon Istvánnénak' hív­nak, húszéves vagyok, szak­munkás varrónő, 1968-ban, mint tanuló kezdtem, egyéves iskolát végeztem Vácott, hely­beli lakos vagyok. — Milyen a család kapcso­lata a mezőgazdasággal? — Édesapám segédmunkás a szobi ÁFÉSZ-nél, édes­anyám a háztartásban dolgo­zik, egy öcsém lakatos. A fér­jem hentes Kemencén. Úgy­szólván semmi közünk tehát a mezőgazdasághoz. — Nem is foglalkoznak föld­műveléssel? — A családnak összesen alig egy hold földje van, azon málna terem, évente úgy 15—■ 20 ezer forintot hoz. Szerződ­ni kell a termesztésére. Anyu­kám dolgozik vele a legtöb­bet, én nagyon ritkán járok ki a földre. — Miért választotta az ipa­ri munkát? — Két műszakba járok, hattól kettőig vagy kettőtől tízig. Inkább a délelőttös munkát szeretem, mert utána többet lehet otthon végezni, főzni mindennap, gyakran ta­karítani, mosni. Az «üzem tiszta, rendes, télen meleg van, biztos a pénz. Nem is akarnánk földet, sem a fér­jem, sem én. — Miért választotta a var­rónő szakmát? mentünk a mamával kapál­ni, fárasztó ez, most is, ha mód van rá, kerülöm. A tsz- ben lehet „pártolni” földet, a nagyapa után van háztáji, iribst már venni is lehet. Ad­nak kukoricát, málnát, de nem éri meg. — Idén májusban házasod­tak össze. Az ifjú párnak van-e veteményes kertje, ba­romfiudvara? — Állatunk úgy nincs, csak néhány tyúk, liba — mert a férjem hentes, hoz húst. Anyuéknak van veteményes­kertjük, nekünk csak kevés, az udvarban paprika, para­dicsom, zöldség terem. Ezzel bajlódni nem is olyan nagy munka. De hát kicsi a kert, nem elég a hozama, még ket­tőnknek sem. — Mi újat hozott az életé­ben az ipari munka? — A falubeliek nem szólnak meg} hogy az üzembe járok. Itt meg segítenek nekem a munkatársak. A falun össze­tartok az emberek, támogat­ják egymást a munkában is. Különösebb gond nélkül dol­gozhatom, igaz, az egyik nap jobb, máskor rosszabb a nor­ma.. — Fizetéskiegészítésnek vé- geznének-e mezőgazdasági munkát? — Gondolkodtunk már ilyesmin, különösen azon, hogy állatokat tartanánk. (Az ipar és a mezőgazdaság egymást kiegészítő tevé­kenység a vámosmikolai lányok, asszonyok életében. Legtöbben egyiktől sem válnának meg. Mégis, létszám­problémákkal küzd a vámosmikolai üzem. Pedig kiseb­bek az ipari követelmények: ugyanazokkal a bérekkel honorálják a munkát, mint Vácott, de épp az átmenet, a munkássá válás folyamatának megkönnyítése miatt a normák lazítottak. A váci' 80 százalék Vámosmikolán száznak felel meg. A vonzás mégsem jelentős: a szü­lők nem akarják gyerekeiket szakmunkástanulónak ad­ni, még ha igen is, akkor is eltitkolják a falubeliek előtt, hol dolgozik a gyerek. Inkább küldik bolti eladónak. Az idén a nyolcadik osztályt végzettek közül csak kettő je­lentkezett tanulónak, egy pedig betanított munkásnak. A húszéves kiváló dolgozó gondolkodásmódja vissza­tükrözi a lassú változás bonyolult folyamatát.) Fóti Péter — Gyerekkorom óta kedve­lem ezt a munkát, szép anya­gokkal dolgozunk, szép for­mák kerülnek ki a kezünk közül. *És elismernek bennün­ket. Április 4-én kiváló dol­gozó lettem, mert 110 száza­lékot értem el tréninggel, frottirruhák varrásával. Ezer forintot kaptam, plusz három nap jutalomszabadságot. Vagyis ezért jó ez a szakma, mert tiszta a munka, csak nőknek való, s én havonta megkeresem a kétezer forin­tot. — Mezőgazdasági faluban egy fiatal lány hogyan választ pályát? — Én csak egyet tudok, a mezőgazdaságban nem szíve­sen dolgoznék. Kiskorom óta tairól számolt be, feltárva azokat az okokat, amelyek a hátrányos helyzetű családok gyermekeinél közrejátszanak az iskolából való kimaradás­ban. Több felszólaló beszélt azokról a kedvező változások­ról is, amelyek elősegítették a közművelődés fejlődését. Fu- ruglpás Géza a monori járás­ban végbement fejlődést is­mertette. Lakatos Ernő a kró­nikaírás jelentőségét vázolta, jó példaként említve a ceglédi járásban folyó eredményes munkát és a budai járásban el­indított kezdeményezést, ahol minden községben folyamato­san írják a falvak krónikáját. Horváth Lehel a megyei le­véltár Nagykőrösön létesített új osztályának fontosságáról, majd a könyvbarát bizottság sikereiről szólt. Feladatok, tennivalók A feladatok álltak Platthy Iván felszólalásának közép­pontjában. Egyebek közt beje­lentette, hogy 1975-ben az or­szággyűlés elé kerül a köz- művelődési törvény, továbbá, hogy a jövőben szélesítik a népművelők képzésének körét, kísérleteket kezdenek a kor­szerű módszerekre, a kisköz­ségekben és a lakótelepeken is. A felszólalásokra Balogh László válaszolt, hangsúlyoz­va, hogy azt a szemléletet, amely a tanácskozást jelle­mezte, általánossá kell tenni. T. T. Illést tartott az országgyűlés építési és közlekedési bizottsága A lakosság igényeit mesz- szeimenően figyelembe veszik a főváros tömegközlekedésé­nek fejlesztési elképzelései — állapította meg pénteki ülésén az országgyűlés építési és közlekedési bizottsága. A Kal­már János, Pest megye 26. választókörzet elnökletével megtartott tanácskozáson — amelyen részt vett és felszó­lalt Rödönyi Károly közleke­dés- és postaügyi miniszter is —, a képviselők Budapest közlekedésének helyzetével, távlati terveivel ismerkedtek. A vitában felszólalt Zá- borszky Ferenc, Pázsit Árpád, Kovács {Sándor (Pest megye 10. választókörzet), Korponai Lajos, Búza Barna, Juratovics Aladár, Daradics Ferenc és Riss Jenő országgyűlési kép­viselő. Ivóvízhálózat a Ga!ga mentén Tavaly alakult meg a Gal- gavölgyi regionális vízmű tár­sulat azzal g feladattal, hogy Aszódon és környező hét köz­ségben megépítse az ivóvíz- és csatornahálózatot. Elsőként a vízmű és a hálózati beruhá­zás valósul meg, 200 millió fo­rintos költséggel. A munkála­tok jó ütemben haladnak. Aszódon, Kartalon és Domony- ban már megépült a vezeték- hálózat, Ikiadón pedig a ter­vezett munkáknak csaknem a felét elvégezték. Aszódon ha­marosan átadják rendeltetésé­nek a két, egyenként 500 köb­méteres tározómedencét, befe­jezik a központi telep, vala- mirft az egyik vízszerelő bázis kútjainak elektromos és gépé­szeti szerelését. A tervek szerint a társulat 1977-b<rj fejezi be az ivóvíz- hálózat építését. A jövő évben készül e! a túrái víztorony és a község, valamint Galgahévíz vezetékhálózatának első sza­kasza, s Bag térségében épülő kutak és tározómedencék, va-, lamint a túrái és a bagi víz­nyerőtelepeket összekötő veze­ték. Ehhez a munkához a Pest, megyei Tanács 8 millió forinttal járul hozzá.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom