Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-15 / 241. szám
Meghívás Olsztynból A PEST MEGYEI HÍRLÁP KÜLÖNKIADÁSA I. ÉVFOLYAM. 116. SZÁM 1974. OKTOBER 15., KEDD MÉRLEG A NYÁRRÓL Két turnus — tiszta tábor Hiányzik a bőröndtartó i Az Agrártudományi Egyetem néptáncegyüttese nyolc napot töltött Lengyelországban, az olsztyni mezőgazdasági akadémia meghívására. A gödöllői táncosok négy nagy sikerű előadást adtak; az akadémián, a városi színházban, kettőt pedig vidéken, Mragow- ban és Ketrzynben. A vendéglátók kitettek magukért, több Augusztusban Aratási hagyományok — Gödöllőn címmel közöltünk anyagot e szép és emberpróbáló munkáról, majd szeptember 4-i lapunkban a cséplés helyi hagyományait elevenítette fel a szerző. Ezúttal továbblépünk, s a régi malomba látogatunk... A kenyér születésének fáradsággal terhes útja a cséplés után az őrléshez vezet. Sok emberöltővel ezelőtt — amelyeket már nem kapcsol hozzánk az emlékezet — nem őrölték meg a gabonamagvakat, hanem különböző mozsarakban zúzták szét; a verejté- kes munka eredménye sem liszt lett, hanem dara; s ebből nem kenyeret sütöttek, hanem kását főztek. A mai értelemben használt kenyérféle csak az őrlés feltalálása után terjedt el. Őrlés közben a gabonaszemek két kő között porrá zúzódnak, így nyerik a lisztet. Végig a nyárfás mentén A régi gödöllőiek vízimalomban őrlettek. A kereszt általában sokáig maradt a tarlón, volt ideje jól kiszáradni, s a cséplés után mindjárt vihették a malomba a gabonát. A legszegényebbje a vállára vetett egy fél zsákkal, így ballagott k' a Malom-tóra, a többség „beakasztott a kocsi-, ba” (befogta a lovat), megrakta a kocsiderekat zsákokkal; ki hármat, ki tízet vitt, tehetsége szerint. A malom az Alsó-Malom tón állt, az isaszegre vezető országút mellett, jobbra. Maradványait — leginkább a „zú- góját” — ma is megtekintheti bárki, ha a sorompó előtt jobbra fordul a nyárfás mellett. A malom szomszédságában nagy fészer állt, az őrlete ni várók ide köthették be a lovaikat. Egyszerre ért be a szem, majdnem egyidőben csépeltek, így a malmot is szinte ugyanakkor lepte meg a sok fáradt, kenyeret áhító ember. Józan életűek voltak a molnárok — tartják róluk az örekirándulást is szerveztek a táncosoknak, akik így eljutottak a tengerhez és beutazták a természeti szépségekben nagyon gazdag Mazur-tóhátsá- got. A vendégszereplés, a körút az olsztyni Mazur táncegyüttes egy évvel ezelőtti gödöllői látogatásának viszonzása volt. gek — oda tiszta fej kellett: figyelték a malom szavát, vizsgálták a liszt minőségét, a vámot sem lehetett csak úgy, gondolomra kivenni, de az emberek körül a sorrendre is ügyeim kellett, mert a legtöbb hiba ebből keveredett: aki nem jó szemmel nézte a másikat, itt igyekezett megkeseríteni annak kenyérváró örömét. Mesélik... valaki egyszer konkolyt vetett haragosa lovának abrakjába; a ló megette, felfúvódott és kilehelte páráját. Hol ered a Fiók-Rákos? Persze az egymásra várásnak volt jó oldala is: elmondták egymásnak a híreket, érdekes események mesélésével múlatták az időt, tanult kiki a másiktól; itt tárgyalták meg: ki, mit, hogy vetett, az miképpen fizetett, mi történt a községben, hát a szomszédban; de legtöbb szó a közelgő vadászatról esett: mikor lesz a hajtás, kik jönnek ki Gödöllőre az urak közül... Amikor vastagon zúgott a víz, a malom vidáman zakatolta, hogy tik-tak, tik-tak, de ha fogytán volt, s a kerék ved- ribe csak vékony an-lassacskán csurgott, halkan nyekeregte: „egy szem kevés, kettő sok, egy szem kevés, kettő sok .. ilyenkor a várakozók egy kiadós esőt kívántak a „Bonokéba”, mert annak lábánál ered a malom forrása, a Fiók- Rákos. Már a tizennégyes háború előtt is többen Aszódon őrlettek, a gőzmalomban. Később mindenki ide szokott, igaz, ennek nem volt annyi féle-fajta „beszédje”, mint amannak, de erősebben, egyenletesebben zúgott, a lisztet is finomabban adta. Sűrű szövésű zsákokban hordták haza a különböző minőségű lisztet, amelyet otthon a „komrában” zsákokban, vagy a három rekeszes lisztes ládában tárolták. A búzából ugyanis háromféle lisztet és még korpát is nyertek. Egy mázsából 40 kilogramm első, 20 kilogramm A Magyar Üttörők Szövetségének gödöllői városi elnöksége jelentést készített az idei nyári táborozásról, amelynek célkitűzése az volt, hogy a pajtások teljesíteni tudják az úttörő tábori próba idei követelményeit, továbbfejlesszék ismereteiket, fűzzék szorosabbá az eddigi jó kapcsolatot az egyes csapatok és a csehszlovák pionírok között, tanuljanak meg úszni, s természetesen felejthetetlen élményeket szerezve pihenjenek, üdüljenek. A városi úttörőelnökség mindent előkészített. A járásivárosi Juhász Gyula könyvtárból 200 kötetet kölcsönöztek a tábor részére, emellett színes programokat is kidolgoztak, ezekről a nyári hónapokban /hírt is adtunk. A városi pajtások közül ösz- szesen 247 úttörő és 66 kisdobos táborozott Balatcmlellén, s többen Csehszlovákiában, az NDK-ban töltöttek nagyszerű második, 20 kilogrammnál valamivel kevesebb harmadik lisztet, és még 20 kilogramm korpát kaptak. Az elsőnek volt a legfőbb neve, hívták még rétes-, egyes-, nullás- és finomlisztnek, réteseket nyújtottak, tésztákat gyúrtak belőle, főleg lakodalomra a „csiga-” meg a „ludgéga tésztákat”. A másodikra a „főző-”, vagy „csipetkeliszt” nevezet járta; kenyeret sütöttek belőle, de ebből készült a „vágott-tészta” is. A harmadikból, a „vöröslisztből” kenyeret gyúrtak, de ezt előbb keverték a másodikkal. A malmok általánosan ismert helyekké váltak; de volt idő, amikor nemcsak a helybeli események szolgáltatták hírét ennek a vízimalomnak, hanem országhatáron is túlcsapó jelentőségű emberi indulatok tanújává vált: a környékén zajlott az 1848-as szabadságharc isaszegí csatája ,. s a győztesként kikerült magyar hadseregre hárult a halottak és a sebesültek ösz- szeszedése; az utóbbiak jó részét ebbe a malomba hordták. „...Mégis lisztet jár" A malomnak a mindennapi életben betöltött fontos szerepét bizonyítja, gyakori előfordulása a folklórban. Verej- tékes útnak egyik végső stációja az őrletés, ezt jelképezi egy Gödöllőn használatos lakodalmi találós kérdés, amely azt tudakolja, hogy „mellik a malom első kereke?”. Az ebben járatlan válaszoló számba kezdené venni a lapátkeréktől kezdve a vízimalom összes forgó alkalmatosságát, de csak kárba vész- ne a nagy fejtörés, mert a helyes válasz — s a gondolattársítás megvilágította igazság — alapján is: „Az eketaliga kerék” lesz az. Népdaloknak is gyakori képe a malom, persze legtöbbször a szerelemmel asszociálódik. Ilyen az országosan ismert dal: „A malomnak nincsen köve, l Mégis lisztet jár. / Tiltják napokat. Az úttörőelnökség megállapította, hogy a táborlakók kiválasztása általában megfelelő volt, a próbakövetelményeket mindenki teljesítette, a jelvényt is megkapták igazolásképpen. A lellei tábor fegyelme, rendje az előző évihez viszonyítva is jobb volt, olyannyira, hogy mindkét városi turnus elnyerte a Tiszta tábor megtisztelő címet. A táborozási idény megkezdése előtt, de közben is többször írtunk azokról a társadalmi munkafelajánlásokról, melyek során egyes vállalatok, intézmények, üzemek kisebb- nagyobb munkát végeztek Ba- latonlellén, s az idén nyárra szinte újjávarázsolták a tavalyi táborterületet. Ennek ellenére, még mindig akadnak a munkát nehezítő hiányosságok. A városi úttörőelnökség javasolta, hogy szükséges a tábor füvesítése, s különböző sportpályák kialakítása. Jó lenne a faházakba bőröndtartőlem a rózsámat, / Mégis hozzám jár. / ...”, művészi eszközökkel tökéletes képet ad a hagyományos paraszti életről, hiszen az életet szabályozó kötöttségek igen erősek, bajosan áthághatók, s a ne- kikszegülést ilyen meghökkentő képpel lehetett érzékeltetni, mint a kő nélkül is őrlő malom. Az őrlés-őrlődés közelíthet a bánathoz is; a sok helyütt, többféle változatban föllelhető dal gödöllői variánsa szintén ehhez a képhez kapcsolja a bánatot: „A Malom tón van egy malom, / Búbánatot őrnek azon, sejehaj. / Nékem is van egy bánatom, / Oda viszem, lejáratom, sejehaj ...”. A lakodalmakban ma is szívesen énekelt, legfrissebben keletkezett dal szánté elmeséli az őrletés menetét, párhuzamba állítva vele az egyéni sorsot: „Befogom a lovam, / Befogom a lovam / A zöldre festett kiskocsimba. / Elviszem a búzám, / Elviszem a búzám /Az aszódi gőzmalomba. ) Megkérem a lisztes molnárt, / őrölje meg a búzámat, / Ügy is más öleli, / Ügy is más csókolja / odahaza a babámat...” A múltkori mostoha időjárás miatt elhalasztották a gödöllői városi kisdobos atlétikai bajnokság versenyeit, amelyre így október 13-án, vasárnap került sor, 123 résztvevővel. A második osztályos lányok versenyének eredményei a 80 méteres síkfutásban: 1. Ado- nics Anita (Légszesz) 13.2 mp; 2. Boros Andrea (Petőfi) 13.4 mp; 3. Tóth Katalin (Légszesz) 13.5 mp. A harmadikos lányok versenyének végeredménye a 150 méteres síkfutásban: 1. Medveczky Anita (Imre) 27.8 mp; 2. Jant Felicia (Légszesz) 28.1 mp; 3. Nagy Krisztina (Petőfi) 28.2 mp. A másodikos fiúk a 100 méteres síkfutásban mérték össze erejüket: 1. Tompa Titókat beépíteni, hogy kisebb legyen a zsúfoltság, s nem rendelkezik a tábor például hangszóróval, hangosító berendezéssel sem, ez pedig sokszor hátráltatja a szervező-irányító munkát. Remélhetőleg a következő nyárra a fentiekkel is kiegészül a felszerelés. Az alsóparki lakótelep élelmiszerüzletének vezetője szombaton átadta az üzletet. Elmegy. Hiába faggattuk Borikát (mi csak így hívtuk), távozásának okáról nem akart beszélni, de könnyes szeme elárulta, hogy nem szívesen megy el, szerette a lakótelepi embereket, szerette a munkatársait és szerette azt az üzletet, ami az ő vezetésével kezdett működni. Amikor az üzlet kinyitott, még kevesen laktunk a telepen, többségünk bejáró dolgozó, addig vagy az üzemi boltokban, vagy a központi, nagy élelmiszerüzletekben vásároltunk. Borikának és munkatársainak nem kis fáradságába kerüli, míg ez a kis eldugott üzlet felvehette a versenyt a több évtizedes múlttal rendelkező, központi fekvésű nagy élelmiszerüzletekkel, és ideszoktatták a vásárlókat. Mi lakótelepiek sokféle igényt támasztottunk boltunkkal szemben, és állíthatjuk, hogy — Borikáék jóvoltából — ma már igényeink nagy részét kielégíthetjük ezzel az üzlettel. Kemény munkával kellett az idáig vezető utat kiépíteni. Borikáék gyakran 10—12 órát is dolgoztak, hogy betegségek, szabadságolások ellenére az üzletet nyitva lehessen tartani. De mindig jutott nekünk egy-két kedves szó, egy kis mosoly és mindig volt, aki fogadja a vásárlók köszönését, sőt előre köszönjön a belépőknek. Nem nagy ügy, mondhatnánk, de kereskedelmünkben — enyhén szólva — nem szokbor (Légszesz) 17.1 mp; 2. Tóth Tamás (Szabadság) 18.0 mp; 3. Varró László (Petőfi) 18.3 mp. A harmadikos fiúk 200 méteres síkfutásának végeredménye a következő: 1. Bognár László 34.7 mp; 2. Bátori Károly 35.7 mp; 3. Vigh Mihály 35.8 mp. Mindhárman a Légszesz utcai iskola tanulói. A negyedik osztályosok háromtusa (50 méteres síkfutás, kislabdadobás, távolugrás) versenyének — egyéni összetett — végeredménye: Lányok: 1. Urbán Andrea (Imre) 128 pont; 2. Szebeni Márta (Petőfi) 110 pont; 3. Süpek Ildikó (Imre) 103 pont. Fiúk: 1. Pápai László (Imre) 122 pont;.2. Berze Sándor (Petőfi) 119 pont; 3. Lakatos Tibor 119 pont. \ Vendégségben Fehér Klára Sikeres műsor Csömörön Mintegy négyszázan gyűltek össze október 13-án, vasárnap a csömöri művelődési házban, ahol színes, tartalmas műsort rendezett a Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ gazdasági vezetése és szakszervezeti bizottsága. A bemutató előtt felszólalt Magyaróvári Pál, az ÁFÉSZ elnöke. Taglalta a közművelődés jelentőségét, s elmondta, milyen feladatok hárulnak a szövetkezetre az MSZMP megyei Bizottságának szeptember 27-i határozatából adódóan. Ezután vette kezdetét a közönség tetszését minden tekintetben kivívó műsor. Fellépett a veresegyházi Forrás irodalmi színpad, a csömöri irodalmi színpad — vidám jeleneteket adtak elő —, s különösen nagy tetszést aratott a nagy- tarcsai menyecskekórus, a nemzetiségi ének- és tánc- együttes, valamint a csömöri férfikórus. Az ÁFÉSZ által szervezettrendezett kulturális programok folytatódnak, tegnap este például a dolgozók író—ovasó találkozón látták vendégül Fehér Klára írónőt. Szerdán, 16-án pedig Szép magyar beszéd címmel rendeznek vetélkedőt a szocialista brigádtagok részére. ! ták túlzásba vinni az udvariasságot. Talán szerencsés véletlen, de az udvariasság szokatlan megnyilvánulásánál is szokatlanabb, hogy Borika munkatársai: Icuka, Erzsiké, Ildikó és a többiek (elnézést, mi már csak így szólítottuk és ismertük őket) még úgyszólván teenagerek, és mi „gyakorló” szülők tudjuk, hogy ez a korosztály nem Szenved köszönési mániában. Természetesen voltak nehéz napok is. Emlékezünk még a „könnyáztatta” kartali kenyérre, az akadozó kolbászszalámi ellátásra, na meg a szeszárusítással kapcsolatos vitákra. Mindezek a viták nem javíthatták Borikáék idegrendszerét, de ezt velünk, vásárlókkal sohasem éreztették. Néha kicsit pirosabb szemmel, de változatlan udvariassággal szolgáltak ki minket. Miért írjuk le mindezt? Borikáékat csak egy kis lakóközösség ismeri, a nagy nyilvánosságot nem érdekelheti a mi gondunk. De emberi magatartásuk, munkaszeretetük már például szolgálhat a nyilvánosságnak is. Még any- nyit tennénk hozzá: becsüljük jobban ezeket az embereket. A hosszúnak tűnő bevezetés után eláruljuk levelünk igazi célját: ezen az úton kívánunk elbúcsúzni Borikától, megköszönve érdekünkben kifejtett sok-sok fáradozását, munkáját, emberségét. Ezen az úton kívánunk új munkahelyén sok örömet és sok sikert. Az alsóparki telep lakóinak nevében: kilenc aláírás Skeetgyőzelem Az MHSZ gödöllői Lum- niczer Sándor skeetlövő klubja névadójuk halálának 15. évfordulója emlékére vasárnap lóversenyt rendezett. A versenyen részt vettek Budapest, Pest megye, Heves megye, Szabolcs megye és a rendező szerv csapatai. Eredmények: Csapatban 1. MHSZ Gödöllő Lumniczer S. Klub. (Dr. Szíjj, Körmöczi, Kun, Maka- rész). 2. Pest megye. 3. Heves megye. Egyéni: 1. dr. Korponai Árpád. 2. Dóra Iván (Gödöllő). 3. Szakácsi Sándor, Részlet az olsztyni előadásból. Sokfelé Járt az együttes ... A képen a n. világháborúból visszamaradt hitleri főhadiszállás romjait nézik meg. Winkler Csaba felvételei KONKOLYT ADOTT A LÓNAK Őrlés a Ma Kovács András SPORT + SPORT SPORT + SPORT + SPORT 4- SPORT Rajtnál a kisdobosok Rendhagyó búcsúztató L
