Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-13 / 240. szám

ENSZ A KGST megfigyelői státuszt kapott Az ENSZ-közgyűlés pénteki plenáris ülésén fontos döntést hozott, amely elősegíti a nem­zetközi gazdasági kapcsolatok normalizálását. A tagországok egyhangúlag jóváhagyták a határozatot, amely „felkéri a főtitkárt, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát megfigyelő minőségben hívja meg a közgyűlés ülésszakainak munkájában való részvételre”. Az ezzel kapcsolatos javas­latot , a szocialista országok csoportja, terjesztette elő: a Szovjetunió, Belorusszia, Uk­rajna, Bulgária, Magyarország, az NDK, Kuba, Mongólia, Len­gyelország, Románia és Cseh­szlovákia írta alá a dokumen­tumot. Az ENSZ-közgyűlés meg­figyelői státuszt biztosítottak az Európai Gazdasági Közösség­nek is. A Palesztin Felszabadítási Szervezet küldöttsége Budapesten A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a.Magyar Szolidaritási Bi­zottság meghívására szomba­ton hazánkba érkezett a Pa­lesztinái Felszabadítási Szer­vezet küldöttsége Jasszer Ara- fatnak, a PFSZ Végrehajtó Bi­zottsága elnökének vezetésé­vel. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztá­lyának vezetője és Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Eizottság elnöke fogadta. Je­len volt a fogadtatásnál loan Cotot, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykö­vete. KISINTOV Díszszemle és felvonulás Kisinyovban szombaton ka­tonai díszszemlével és ün­nepi felvonulással emlékez­tek meg a Moldovai Köztár­saság dolgozói köztársaságuk kikiáltásának és kommunista pártjuk megalapításának 50. évfordulójáról. ' A város központi terén felállított díszpáholyokban he­A könnyűszerkezeti programhoz kapcso­lj lódva nagyarányú bő­vítést hajt végre tápiósze- lei gyárában a Kohászati Gyárépítö Vállalat, fogal­mazhatunk úgy is, hogy az eddigi gyáregység méreteit, termékösszetételét, terme­lési értékét nézve, most vá­lik majd gyárrá. A gyárat gyárrá azonban az embe­rek teszik. Azok például, akiket most keresnek. Töb­bek között műszaki és technológiai osztályvezetőt, hegesztő szakmérnököt, üzemvezetőt a daraboló-, a hegesztő-, a szerelőüzem élére, villamosmérnököt, raktározási főnököt s per­sze, természetesen munká­sokat is. Ami nagy dolog: a „ vezető szakembereknek lakást adnak. Nem most születik a tá- piószelei gyár, ám mégis, az új embereket alapítók­nak tekinthetjük, azok mellett, akik végigcsinál­ták a hőskort, s nem rosz- szul. Ipari technológiát ta­nultak meg úgy, hogy köz­ben másokat tanítottak, azokat, akik még annyit sem tudtak, mint ők. Ter­meltek, s közben nemcsak a vas- és acélszerkezeteket formálták, hanem magukat szintén, a közösséget, mely nagyon sokfajta emberből áll, s mégis közösség, egy irányba haladó csoport. Eltúlozzuk-e a dolgot, ha leírjuk: nagy az alapítók felelőssége? Aligha. E zt nemcsak a tápiósze- lei tapasztalatok erő­sítik, hanem, több más mellett a Váci Kötöttáru- gyáré szintén, a megyén túl, más megyékben egész telephelyhálózatot alakí­tottak ki. A műszaki, tech­nikai, technológiai gondok tömege nem követelt any- nyi erőfeszítést, mint amennyi ahhoz kellett, hogy az asszonyok meg­szokják az üzemi légkört, az egymásrautaltságot, a munkaidő megszabottságát, mindazt, ami egy ipari munkás számára természe­tes. (Akadt olyan kilépő, aki távozását a zajjal -in­dokolta. Ez ritka eset. Az viszont nem, hogy a munkakönyvét kérő azt mondja, képtelen megszok­ni a gépet, a szigorú egy­másutánban következő fel­adatokat.) Az új munkás közösségbe érkezik, az ala­pítóknak viszont nincs kik közé beilleszkedniük; ma­guk vannak, ők valóban a semminél kezdik. Százhalombattán, a Du- namenti Hőerőmű Válla­latnál az alapítók közül jó néhányan vezetők let­tek, illetve előbbre léptek vezetőként. Akadnak, akik némi\ gúnnyal azt emlege­tik, hogy „kamatoztatják az érdemeiket”. S most hagyjuk az irigy, ostoba gúnyt, inkább arra figyel­jünk, hogy még az.így vé­lekedők is érdemekről be­szélnek. Érdem alapítónak lenni? Igen! Nem csekély érdem utat tömi, alapot rakni; üzemet indítani és M közösséget formálni. Az alapítók között akadnak, akik megfutnak, de tény: a többség marad, s ők al­kotják a magot, a szilárd támaszt, a vezetés bizton­ságát. Van igazság ugyanis abban, hogy aki a kezdést kibírja, az már sok min­den mást elvisel. Ne le- gyintsünk! Csak az fity­málja az alapítók terheit, aki még nem járt új gyár­ban, nem látott küszködő, géptől irtózó, olykor sírva fakadó asszonyokat, akik minden új munkafogás megtanulásakor azt hajto­gatják, nem tudom, nem tudom, én inkább kilé­pek ... A gyáralapításnak ugyanis vannak megfogha­tó tervei, tényei, de vári­nak megfoghatatlanok, ám nem lényegtelenebbek! indenki volt kezdő, de alapítók jóval keve­sebben vannak. A megyében azonban sokan, hisz’ például Cegléden, a Fűrész- és Hordóipari Vállalat üzemében ugyan­abban a cipőben járnak, mint a Kohászati Gyárépí­tő Vállalat tápiószelei üze­mében. Ahogy az alapítók érdeme o Mechanikai Mű­vek abonyi gyáregységé­nek méggyökereztetése a nagyközségben, s az ala­pítók válla hordta a szük­ségesnél több terhet a Te­lefongyár nagykátai gyár egységében is. Tele van a megye újonnan alapított vagy alig néhány eszten­dős gyárakkal, gyáregysé­gekkel, vállalatokkal, te­lephelyekkel. S éppen mert tele a térkép az örvende­tes jelekkel, indokolt a töprengés: vajon jut-e elég figyelem az alapítókra, ki­jár-e nekik a megszolgált elismerés? Valamikor majd ezek a gyárak is huszonöt, ötven- meg — ilyen is van a me­gyében — hetvenöt eszten­dősek lesznek. Bízzuk a véletlenre, mit őriz meg az emlékezet akkorra az ala­pítókról? Éppen azért fog- tám tollat, hogy ne bíz­zuk ezt a véletlenre, az emlékezetre, az alapítók nyomába lépőkre. Lehet, sőt kell is így megbecsülni a kezdőket, hogy a gyár történelemkönyve felje­gyezze nevüket. Addig el­jutottunk, hogy a törzsgár- datagok, az évtizedeken át hűségesek most már érzik a megkülönböztetett meg­becsülést. Jussunk el addig is, hogy az újonnan alakult gyárban, vállalatnál céltu­datosan összefogják az ala­pítókat, elsősorban őket veszik számításba az elő­léptetéseknél, a káderkér­dések megoldásánál, őket bízzák meg a „nevelhetet- len” kis emberi csoportok átformálásával. Alapítónak lenni rövid életű cím, az ipar egy-egy üzeme gyor­san növekszik, ami tegnap történt, az holnapra • em­lékké halványodik. Ami azonban a tegnapból kö­vetkezik, annak fontossága ne halványuljon el. Mészáros Ottó lyet foglaltak a Moldovai KP Központi Bizottságának tag­jai, a köztársaság legfelsőbb tanácsának képviselői, a for­radalom, a polgárháború és a Nagy Honvédő Háború ve­teránjai, az ipar és a mező- gazdaság kiváló dolgozói, a tudomány és a kultúra kép­viselői. A szövetséges köztár­saságokból, Moszkvából és Leningrádból számos vendég érkezett az ünnepségre, s megjelent a Szovjetunió hon­védelmi minisztériumának de­legációja is. A téren össze­gyűlt hatalmas tömeg nagy éljenzéssel fogadta a díszpá­holyban helyet foglaló Leo- nyid Brezsnyevet, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kárát. Az impozáns katonai dísz­szemlét a gépkocsizó lövész- alakulatok nyitották meg. Utá­nuk következtek az ejtőer­nyős egységek, majd hatalmas dübörgéssel a csapatszállító páncélkocsik, a tüzérség és a rakétaalakulatok vonultak át a téren. A katonai parádét mintegy százezer moldovai dolgozó fel­vonulása követte. A felvonu­lók ólén a termelés élenjá­rói, a szocialista munka hő­sei haladtak. A felvonulást népviseletbe öltözött táncosak produkciója zárta be. Az ünnepség a szovjet né­pek testvéri egysége és meg­bonthatatlan . barátsága, a lenini párt- és kommunista eszmék iránti hűség kinyilvá­nításának jegyében folyt le. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI XVIH. ÉVFOLYAM, 240, SZÄM ÁRA 1 FORINT 1974. OKTOBER 13., VASÁRNAP Kommunista szombatok Ä DKY-ban szinte mindenki Dé3-Vietnam Több mint ötezer al­kalommal sértette meg októ­ber 1—10. között a saigoni katonai gépezet a tavaly ja­nuári párizsi megállapodás­ban előirányzott tűzszüneti feltételeket — világiik ki a DIFK külügyminisztériumá­nak Hanoiban közzétett nyi­latkozatából. Dél-Vietnamban a né­pi felszabadító erők pénteken és szombaton két sikeres ak­cióval nehezítették meg a sai- goni hadsereg agresszív terü­letrabló akcióit. Kommunista szombat a Du­nai Kőolajipari Vállalatnál — az idén másodszor. Nincs ebben Százhalombattán sem­mi rendkívüli, hiszen benne van ez a műszak a több mint háromezer lelket számláló kollektíva kongresszusi és fel- szabadulási felajánlásában... Végre előkerül Varga Attila, a szakszervezeti bizottság munkaverseny-felelőse, s el­mondja: a 850 műszakoson túl 2100-an vették fel reg gél héttől délután kettőig a munkát — szabad szomba- tukon. Vagyis: aki él, bent van. — Az alkalmazottak egy ré­sze leltároz, takarít. Mások a fizikaiakkal karöltve parko­sítanak több helyen. A refor­máló üzemeket téliesítik — szigetelik a vezetékeket — Szűcs István üzemcsoport-ve- zető irányításával. Ugyanott 50 köbméter földet terítenek a helyére. A biztonságtechni­kai főosztály dolgozói kerí­tést építenek, kőművesked- nek. Megint mások a vállalat különböző létesítményeit szé- pítgetik — két brigád gye­rekruhákat varr az óvodában, bizonyítván, hogy az olajosok nem ismernek lehetetlent. Elindulunk hát. Immár há­romtagú expedícióhoz az utolsó pillanatban csatlako­zik még Georgiades Gábor technológus is, a műszak egyik lelke. Alig fér be a Zsiguliba — nem hiába volt valamikor az immár legendás hírű birkózó olimpiai' baj­nok, Kozma Pisti edzőpart­nere. Első utunk a propános bi­tumenmentesítő üzemhez vezet, ahol éppen tart a nagyija­vítás — október kilencediké óta. Előreláthatólag tizen­nyolc napot vész igénybe, il­letve 4 és ezt már Csegezi Miklós üzemvezető árulja el — a mai műszak közbeikta­tásával csak tizenhetet. — A teljes üzemi létszá­munk 80 százaléka bent van — mind a négy műszak­Nagyrevízió Készül a parkoló utunk lankadatlan csodál­kozás — nem mintha bár­melyik produktív üzem nem váltana ki valami hasonlót a szemlélődéből. A lassan ha­tárt nem ismerő tartálypark­Minden órát ki kell használni Vasárnap is népes lesz a határ A ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet határában korszerű mezőgazdasági gépek­kel készítik elő a talajt a hatszáz hektáros búzatáblán« No, végre, a hét közepén ki­derült az ég, s földerült a gaz­dálkodók ábrázata is. Szó, ami szó, az időjárás ez idén nem­igen- járt kedvében a föld munkásainak, kora tavasztól napjainkig akkor volt napfé­nyes, száraz idő, amikor csa­padék kellett volna, s akkor esett, amikor napfényre várt a határ. Késtek is at munkák rendesen, már az aratáskor vagy két hét volt az elmara­dás, amit már-már sikerült pótolni, de aztán az ntóbbi hűvös-nedves napok mégiscsak elcsúsz­Koppány GySrgy felvétele tatták a szokásos és kívá­natos határidőket. Hiába készültek föl alaposan nagyüzemi gazdaságaink a ta­lajmunkákra, a vetésre, a be­takarításra, a növények a szo­kásosnál két-három héttel ké­(Folytatás az 5. oldalon.) Koppány György felvételei ban már kamasznak szá­mít egy 5000 köbméteres, A központi épület előtt 100 négyzetméteres parkolót lé­tesítenek a főosztály szocialis­ta brigádjai. Valamivel odébb egy elhagyott épületben mun­karuharaktár és öltöző van kialakulóban. A leglíraibb motívuma a műszaknak azonban minden kétséget kizáróan a. 45 köbmé­teres tartály lebontása. De ezt már Sokoray István főosztály- vezető kommentálja: — Valamikor régen, amikor még csak a DHV termelt, mi még nem, akkoriban létesült ez a csepp kis tartály. Azzal a céllal, hogy a Szőnyből vas­úton érkező fűtőolajat benne tárolják. Kicsit fáj is vala- menyiünknek ez a búcsú. — Miért kell mégis lebon­tani ? — Kell a hely. November 7-re fejeződik be a 280 ezer köbméteres ’ fűtőolaj-tárolótér fejlesztésünk első üteme, hat; (Folytatás az 3. oldalon) KÖZÉLET Kim ír Szén, a Koreai Mun­kapárt Központi Bizottságának főtitkára, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság elnö-, ke és Kim Ir, a KNDK köz- igazgatási tanácsának elnöke táviratban mondott köszöne­tét a magyar vezetőknek a KNDK megalakulása 26. év­fordulója alkalmából küldött jókívánságokért. Hvang .Dzang Jop, a KNDK legfelsőbb népi gyűlésének elnöke Apró An­talnak mondott köszönetét nemzeti ünnepi üdvözlő táv­iratáért j ból. De ezenkívül öt-hat vál­lalattól, a termelési főosz­tályról, a fendlos- és a pa­raffingyártó üzemből is szép számmal a segítségünkre vannak. Egy-egy ilyen nagy revízió alatt, gyakorlatilag mindent átvizsgálnak, úgy mondják errefelé: darabokra szedik valósággal az üzemet. Így hát akad tennivalójuk a műsze­részeknek, hegesztőknek, ar- matúralakatosoknak egyaránt. Egymástól teljesen függetle­nül 40—50 féle munkafolya­matot végeznek. — Mit jelent termelési ér­tékben az, hogy október 26 helyett egy nappal korábban lát munkához az üzem? — Motorolajban, mint vég­termékben fogalmazva, gya­korlatilag 100 tonnát. Ez pe­dig kereken 300 ezer forint termelési értéknek felel meg. Ügy tűnik, a TEFORG — termékforgalmi főosztály — állam az államban — a DKV nrfón'íon Kűlííl DHÓÍcf 170-jü+Ó Alapítók Gyarapodás - a közösség erejéből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom