Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-09 / 236. szám

“cra 1974, OKTOBER 9., SZERDA ________________________%TWÍ TMÍMmB_________________________________3 Ab ony és az ipar Túl a település Az ipar megújítja a településeket, községből vá* rost fermál, fogyó lakosú falvakat megerősít, haza­hívja a szakembereket, akik felfrissítik az otthoni közéletet, nagyobbá ,válik a tanácsi költségvetés, gyor­sabban szépülhet a település. Az ipar is jól jár^ ha megjelenik a községben: munkaerőhöz jut, biztos gár­dához, általában olcsóbban fejleszthet, a telephelyek­kel közelíthet az optimális sorozatnagysághoz. Az át­gondolt ipartelepítés tehát társadalmi és gazdasági szempontból is előnyös — ezt vizsgáljuk Abony nagy­község példájával. Új gyárkapuk Esőben csuromvizesen Hajlandók bármikor, önzetlenül áldozatokat vállalni Munkásőrparancsnokok továbbképzése A törzs előkészíti az egyik hétvégi gyakorlathoz a munkatérképet. Koppány György felvételei Választmányi ülés a Jogász Szövetségben Dr. Antalffy György elnök­letével kedden választmányi ülést tartott a Magyar Jogász Szövetség. A tanácskozáson részt vett dr. Korom Mihály igazságügyminiszter, dr. Szé- nási Géza legfőbb ügyész, dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, dr. Borics Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető­helyettese és dr. Varga József, a Minisztertanács Tanácsi Hi­vatalának elnökhelyettese. Az elnökség beszámolóját megvitatva egyebek között megállapították: a szövetség eleget tett legfontosabb fela­datainak, sikerrel munkálko­dott — a szakmai és szerve­zeti teendők mellett — a jo- gászság politikai és közéleti tevékenységének fokozásán. A választmány végezetül — érdemei elismerése mellett, más fontos közéleti megbíza­tása miatt — felmentette fő­titkári tiszte alól dr. Pradler Árpádot, s főtitkárrá dr. Jó­kai Lorándot választotta meg. Fordítsuk meg egyenletün­ket: mit jelent az ipar hiá­nya? A település lakóinak gyérülését: 1960-ban több mint 16 ezer volt Abony lakóinak száma, s négy év alatt, 1964- re 14 ezerre csökkent. S e tényt csak két okkal lehet magyarázni» a foglalkoztatási és a lakásgondokkal. Ezért tűzte célul már akkor a település elöljárósága a munkalehetőségek bővítését. Mindjárt írjuk ide az elhatá­rozás eredményét: 1970-ig több mint 40 különböző vál­lalattal volt Abonyban tár­gyalás — a Pest megyei párt­bizottság, tanács segítségével — s ekkor sikerült bizonyos megállapodásokat kötni. íme: a Ceglédi Járási Vasipari és Elektromos Ktsz abonyi tele­pet alapított (1968) 50—60 dol­gozónak, a hatvanas évek kö­zepén a Nagykőrösi Konzerv­gyár előkészítő telepe szezo­nális munkahelyiek indult, ma már kétszázan dolgoznak egész évben, tisztítják a kon­zerv fémgyűrűit, kezelik a há­mozógépeket, s a szezonban a szükségletnek megfelelően megduplázódik a létszámuk. Az ipartelepítés további lép­csői: a budapesti 1. Ruházati Szövetkezet tipikusan női munkahelyet hozott létre 100— 120 lánynak-asszonynak, a bu­dapesti Kötőipari Szövetkezet hasonló létszámra tartott igényt, a Fővárosi. Cipőipari Vállalat abonyi részlege 60 dolgozót foglalkoztat, a Fő­városi Kézműipari Vállalat 60—70 munkásnak ad kenye­ret. Az igazi nagy „betörés” pedig a Mechanikai Művek gyáregységtelepítése, ahol ma már 320—340-en termelnek, hatvan új munkaerő pedig fel­vétel előtt áll. Hát így módo­sultak a foglalkoztatási gon­dok. Emeletes házak És a fogyó település másik problémája, a lakásgond? A megyei, járási KlSZ-bizott- sággal karöltve KlSZ-lakás- építési akciót kezdeményeztek, s szerény keretek között 24 lakás épült meg. Ehhez társul­tak a magánépítők is. A IV. ötéves tervben szereplő 40 egyemeletes épületben levő la­kás mór 1972-re elkészült, azóta túlteljesítették a prog­ramot. Egyébként az építés változtatott a községiek felfo­gásán: Abonyban a rangot gz autó helyett az emeletes ház adja, különösen a fiataloknál. Változott tehát a csökkenést kiváltó két ok. S ez milyen eredménnyel járt? A vándorlás csak cse­kély mértékben növekedett, s a település összgyarapodása is biztató. Mindez a számok nyelvén: Abony lakóinak szá­ma 1970-ben újra megközelí­tette a 16 ezret, 1973-ban pe­dig túl is haladta ezt a bűvös határt. Vagyis az ipar meg­újította a települést, megerő­sítette, hazahívta a munkáso­kat, elszólította az asszonyo­kat a háztartásból? A falu rangját megadta: 1970 óta Abony nagyközség. Vajon ugyanilyen kedve­zően hatott-e az ipartelepítés a település társadalmára, osz­tály-réteg struktúrájára? A nagyközség társadalma A struktúraváltozás már nem ilyen egyértelmű. Érde­kességként írjuk előre, ami egy nagyközségre ritkán jel­lemző: Abonyban 2300 vasas szakmunkás él — elsősorban Szolnok hatására. Vagyis erős ingázás közepette kellett át­formálni a település társadal­mát. Hogyan sikerült ez? Nézzük újra a számpárokat: 1970—74 között a munkások száma 3591-ről 3526-ra csök­kent, az alkalmazottaké, ér­telmiségieké pedig megduplá­zódott, 606-ról 1163-ra nőtt, a kereskedőknél, szolgáltatóknál még nagyobb az arányeltoló­dás, 388-ról 1211-re emelkedett számuk, s Abonyban is meg­figyelhető a természetes fo­gyás a mezőgazdaságban. 2010-ről 1533 -ra. Summa summárum, négy év alatt az aktív keresőkhöz viszonyítva 64%-ról 47%-ra esett vissza a munkások száma. Pont az ipartelepítés hatására? Érdemes a struktúraváltozás okait keresni. A Mechanikai Művek kivételével Abonyban kevés a szellemi munkahely, annál inkább nőtt Cegléden, Szolnokon, tehát az értelmisé­gi réteg szívesen használja al­vótelepülésnek a nagyközsé­get, s vállalja a rövid ingázást. Az új intézmények megvaló­sulásával — óvoda, kisegítő iskola stb. — pedig nőtt a he­lyi alkalmazottak száma. A nagyközség társadalmá­nak vizsgálata tehát elképzel­hetetlen a mozgás elemzése nélkül: Abonyból naponta 1500-an ingáznak Szolnokra, 1000-en Tatabányára, Buda­pestre, Székesfehérvárra, Veszprémbe. A hetes eljárók legtöbbje Pest megyében dol­gozik. összegezve: Abony 7432 aktív keresőjéből eljár 3428, helyben dolgozik 3995, az arány tehát még mindig majdnem fele-fele. Ez az ipartelepítés lényege­sen tehát nem változtatta meg a döntő arányokat, rész­leteiben pedig komoly eltoló­dásokat okozott Elmaradt hatások Még mindig van munkaerő­tartalék Abonyban, nők, álta­lános iskolát elvégzőle, s érettségizettek várnak mun­kaalkalomra, évente 40—50- en. Az eljárók közül pedig úgy 400—590-an jönnének ha­za. Természetesen ezt a visz- szatérést társadalmi-gazdasá­gi eredmények nélkül nem ér­demes sürgetni: az MM-ben sok Szolnokról hazajött férfi dolgozik, például üveges, ra­diátorszerelő szakmunkás — most segédmunkás. Az iparte­lepítés nem devalválhat gaz­dasági, népgazdasági értéke­ket. ! Leírtuk: az ipartelepítéssel felfrissülhet a helyi közélet. Nos, a heti eljárók adják a legtöbb gondot a gyámügynek. És: hallják a városi információ­kat, a százmilliókat, otthon' aztán elégedetlenek. „A te­lepülés fejlesztésébe nem olyan aktivitással kapcsolódik be a lakosság egésze, mint kellene” — hallottam Szűcs László tanácselnöktől. Ez még akkor is igaz, ha a szám — évente 3—3,5 millió forint ér­tékű társadalmi munka — ezt nem egészen igazolja. Az ipartelepités ilyetén, hatása is várat tehát magára. Leírtuk: az ipar is jól jár, ha megjelenik a községben. Abony évente kb. 600 millió forint értéket teremt elő, eb­ből 230—300 millió az ipar produktuma. Az ipartelepítés ilyen értékével áll szemben több elmaradt pozitív társa­dalmi hatás. A nagyközség­ben ma is új és új munka­alkalmak megteremtésén fá­radoznak. Érdemes lenne vizs­gálatokkal segíteni ezt a fo­lyamatot, hogy az ipartelepí­tés minden szempontból hasz­nos legyen — politikailag, tár­sadalmilag, gazdaságilag egy­aránt. Kedden a szinte szünet nél­kül zuhogó eső ellenére foly­tatódtak Verőcén a Pest me­gyei munkásőrparancsnokok elméleti és gyakorlati foglal­kozásai, amelyék múlt hét elején kezdődtek. Megjelent az összevonáson Jámbor Miklós, az MSZMP Pest megyei Bi­zottságának titkára, aki vala­mennyi foglalkozás megszem­lélése után elismeréssel nyi­latkozott a látottakról. — Kéthetes tervünk meg­valósítását a Munkásőrség Országos Parancsnokságának instrukciói alapján dr. Faragó Elek megyei parancsnok irá­nyítja — mondotta tájékozta­tásunkra Onger Vilmos me­gyei parancsnokhelyettes. — Múlt héten a szakaszparancs­nokok és helyetteseik, e hét eleje óta pedig a megyei és az egységtörzsek tagjai, továbbá a századparancsnokok és he­lyetteseik hallgatnak meg elő­adásokat. beszélik meg ta­pasztalataikat és teendőiket s szinte mindennap éleslövészet is van a nehézfegyverzet kivé­telével valamennyi a munkás­őrségnél rendszeresített fegy­verrel. Sátortanterem A megyei parancsnokhe­lyettes megmutatja egyik idei újításukat. Mivel a tábor te­rületén nem állt rendelkezés­re a sokrétű és nagy létszámú oktatások céljaira elegendő helyiség, két hatalmas csapat­sátorból valóságos tábori tan­termet alakítottak ki. Villany- szerelő munkásőrök világítást szereltek, mások fűtőberende­zést építettek be, s került ter­mészetesen tábla, törlő, kréta s asztalok meg székek is. — A kissé zsúfolt és szak­mailag differenciált program csakis így valósítható meg, hiszen lőelőkészítéssel, vegyi és sugárvédelemmel, munka- térkép-elökészítésekkel vagy rádiós közlemények szerkesz­tésével és továbbításával egy­aránt foglalkozunk, hogy csak néhányat említsek — folytat­ja a megyei parancsnokhe- lyettes, s közben bemutatja, hogy az Express tábor kő­épületeiben is hasznosítják az oktatásokra alkalmas helyisé­geket. Az egyikben Vörös Gyula, a megyei parancsnok­ság munkatársa tanulmányoz­za a megyei törzsbe osztott elvtársaival a korszerűsített törzsszolgálati utasítás részle­teit. Megismerik egymást — A kisebb csoportokra bontott oktatás azért is szük­séges, mert munkásőreink csakúgy, mint másutt, nagyon különoöznek kor, általános műveltség és a munkásőr-elő- képzettség szempontjából. Az eddig eltelt kilenc nap azon­ban bebizonyította, hogy meg­felelő szervezéssel át lehet hi­dalni az ilyen nehézségeket. Sőt az együttlakás és a közös esti időtöltések során nemcsak megismerik egymást a megyé­ben a legkülönbözőbb helye­ken szolgálatot teljesítő egy­ségparancsnokok, hanem ér­zelmileg és gondolkodásukban is az eddigieknél közelebb ke­rülnek egymáshoz — folytató­dik a tájékozódás, s Onger Vilmos hozzáfűzi még, hogy ezúttal ismét bebizonyosodott: a Pest megyei munkásőrök is hajlandók bármikor önzetle­nül áldozatokat vállalni. Hi­szen legtöbbjüknek nem kis nehézséget okoz a kimaradás üzemi munkájukból, mert itt­létük alatt összegyűlnek és megvárják őket feladataik. Sokuknak akad családi prob­lémája is. — Az ilyen gondokon ter­mészetesen segítünk, a haza­utazásokra a feltétlenül szük­séges esetekben van mód, s az emberek egyéni problémáit igyekeznek megoldani a párt- szervezetek, amelyek közül több járás és város vezetőségi tagjai meglátogatták itt elv­társaikat. Lövészet után Amikor késő délután befe­jezzük a látogatást a tábor­ban, éppen befelé kanyarod­nak a kapun a teherautók, amelyek az e napon lőgyakor- laton részt vet tekét hozzák, csuromvizesen. Többi között Dobozi Lajost, a Csepel Autó­gyár félkészáruraktár-v§zető- jét, Czeczik Ferencet, a Duna­keszi Járműjavító lakatosát, Gazdag Istvánt, a váci Hír­adástechnikai Anyagok^ Gyára üzemi rendészét, Kovács Ist­vánt, az abonyi József Attila Tsz párttitkárát — akiknek sikerült a nevét feljegyezni. A többiékét nem, mert siet­nek tisztálkodni és folytatni a foglalkozásokat, mert tanórák még ezután is. következnek. P. V. Magyarország—India Fejlődő kereskedelmi kapcsolatok Közös vezetőségi ülést tar­tott kedden Budapesten a Magyar Kereskedelmi Kamara indiai tagozata, és az Indiai Kereskedelmi Kamara magyar tagozata, amelynek héttagú delegációja egyhetes látoga­tásra a hét elején érkezett hazánkba. Az ülésen a két ország külkereskedelmi vál­lalatainak képviselői, a keres­kedelmi együttműködés to­vábbfejlesztésének lehetőségeit vitatták meg. /-------------------------------------------------------------------------------------\ Ko mmunista önvizsgálat Az év vége nemcsak a “ gazdasági életben igényli a számvetést, az elvégzett munka és a to­vábbi teendők felmérését, hanem a pártéletben is. Novemberben — immár negyedszer — ezért kerül sor beszámoló taggyűlések­re a pártszervezetekben. Negyedszer — hiszen eny- nyi év telt el a párt X. kongresszusa óta, amely úgy határozott, hogy éven­te valamennyi pártvezető­ség adjon számot egyesz- tendei munkájáról a párt­tagságnak. A beszámolónál talán pontosabb kifejezés, ha azt mondjuk: közeledik a kommunista önvizsgálat időszaka. Hiszen nem csu­pán a vezetőség munkája kerül ilyenkor rrtérlegre, hanem a párttagoké is: minden egyes kommunis­táé. Csakis így érheti el a pártéletnek ez a fóruma, hogy értékelje: az alap­szervezet hatókörében si- kerüit-e érvényt szegezni a párt politikájának; erősö­dött-e a párt vezető szere­pe; érvényesült-e a tömeg- szervezetek pártkényítása; a tagfelvételek erősítet­ték-e a párt munkásjelle­gét; sikerült-e előbbre lép­ni a szocialista tudatfor­málásban? ÍZ evéssel a beszámolók -*-*■ készítése előtt nem árt tisztázni néhány kö­vetelményt. Mindenekelőtt azt, hogy a pártszervezetek beszámolóikban feltétlenül kerüljék az aki sokat mar­kol — keveset fog veszé­lyét. A tavaly novemberi taggyűlések egyikén — a Mezőgép Tröszt egyik Pest megyei üzemében — az alapszervezeti vezetőség beszámolójában szinte mindenről szó esett, ami 365 nap alatt történt, a nyugdíjastalálkozótói a Pártélet-előfizetők szá­máig. Kimaradt ezzel szemben az olyan fontos kérdések, mint a párthatá­rozatok elemzése — pél­dául a szocialista demok­rácia erősítésére vonatko­zó, 1972 novemberi, és a dolgozó nők gazdasági, kulturális, szociális helyze­tének javítását célzó, 1970 februári párthatározat _ — végrehajtása, a pártépítő- tagnevelő munka vagy a pártfegyelem helyzete. Az ilyen hibák ellen a legjobb védekezés: a kollektív munka. Minél több kom­munista véleményét, javas­latát kérik ki a beszámoló készítése előtt, annál ki­sebb a veszélye, hogy meg­feledkeznek fontos elyi vagy gyakorlati problé­mákról. M ásik lényeges követel­mény: a beszámolók mindig az alapszervezet jellegének megfelelően, az adott munkahely profiljá­hoz, működési területéhez igazodva készüljenek. Pél­dával illusztrálva: egy ok­L_ ___________ ta tási intézményben fel­tétlenül nagyobb hangsúlyt kell kapjon az állami okta­tással kapcsolatos pártha­tározat végrehajtása, mint a munkásosztály helyzeté­vel, vezető szerepével fog­lalkozó határozat; egy ipari üzemben sokkal inkább húsbavágó kérdés az üze­mi demokrácia erősítése vagy a munkásművelődés problémája, mint — mond­juk — a párt tömegkapcso­latai. Arról sem szabad megfe­ledkezni, hogy az év végi beszámoló taggyűlések fontos feladata az alap­szervezeti tagok munkájá­nak értékelése, a dicséret — vagy elmarasztalás. El kell érni; a párttagok úgy dolgozzanak, úgy tegyenek eleget megbízatásaiknak, hogy tudják: ha előbb nem, az év végi beszámoló taggyűlésen számon kérik tevékenységüket, magatar­tásukat. Ez persze nem je­lenti azt, hogy a pártmun­káját elhanyagoló, a szo­cialista erkölcsi normákat megsértő párttag felelős­ségre vonásával nyugodtan várhatunk, egészen az év végi beszámoló taggyűlé­sig! [[’nmek a taggyűlésnek ■*J rendeltetése az is, hogy ellenőrizze, értékelje a pártvezetőség munkáját, s adjon útmutatást a to­vábbi tennivalókhoz. Itt hívjuk fel a párttagok fi­gyelmét a saját párthatá­rozatok végrehajtásának számonkérésére. Egyik me­zőgazdasági nagyüzemünk­ben történt, hogy a veze­tőség egész évi beszámoló­ját követő vitában a fel­sőbb pártszerv képviselője megkérdezte: sok szó esett a Politikai Bizottság és a Központi Bizottság külön­böző határozatainak vég­rehajtásáról, de egyetlen szó sem az alapszervezet saját határozatairól; azok­kal mi történt? Másutt is megesik, hogy csalt a párt­kongresszus, illetve a Köz­ponti Bizottság határoza­tait tartják napirenden, csakis azok végrehajtására mozgósítják a kommunis­tákat. Mintha a felsőbb pártszerv — a városi, járá­si, megyei pártbizottság — határozatai, nem is szólva a párttagság saját dönté­seiről, nem lennének ugyanolyan kötelező érvé­nyűek! J ó beszámoló nem vész el a részletekben, nem terjengős és nem ve- szi el a párttagság kenye­rét: inkább gondolatokat ébreszt, felszítja a vita­készséget, termékeny esz­mecserére, kommunista nyíltságra ösztönöz. Ehhez mindössze az kell. hogy a beszámoló lehetőleg az egész párttagság kollektív tapasztalataira, s a párt- munka tárgyilagos elemzé­sére épüljön. Ny. É. _____________J Fó ti Péter Az egész napos lőgyakorlat után szálláshelyeikre érkeznek a mun­kásőrök.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom