Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-26 / 225. szám
4 msem •tiíÉLAjr 1974. SZEPTEMBER 26., CSÜTÖRTÖK Pályakezdő pedagógusok Oklevéllel és oklevél nélkül Tanítani kezdő fiatalokat kerestünk fel, töprengve rajta, vajon a képesítés nélküli tanerőt is besorolhatjuk-e pályakezdőnek. Véigül is amellett döntöttünk, ő is az, hiszen tanév kezdetén életében először ült a katedrára. Éppen ezért olyan iskolát választottunk ki, amelyikben képesített és képesítés nélküli újonc, több is található. Abonyba mentünk, a jó hírű Gyulai Gaál Miklós általános iskolába, ahol Finna György igazgató közölte velünk, hogy a hozzá rendelt két óvodával együtt összesen 49 pedagógusból álló tantestület 864 gyermeket nevel. A tantestületben azonban 14 a képesítés nélküli. — Közel van Cegléd, és így mi vonzzuk az odavaló, de ott elhelyezkedni nem tudó pedagógusokat — mondja az igazgató. — Azután, a város vonzó hatására, legtöbbjük idővel ott helyezkedik el. így keletkezett erre a tanévre öt üres állás nálunk, amiből csupán hármat tudtunk betölteni. Mind a három a főiskolát ez idén végzett felsőtagozatos tanárnő. A képesítés nélküliek többsége szabadság, mégpedig szülési szabadság, vagy gyermekgondozási segéllyel távollevőket helyettesít. Időleges állásra csak képesítés nélküli pedagógus jelentkezik. Az osztályfőnöknő ' Egerben szerzett diplomáján is alig száradt még meg a tinta. Miután a nagykőrösi Arany János gimnáziumban leérettségizett, nyomban bejutott a főiskolára. A húga most elsőéves az óvónőképzőben. özvegy édesanyja odahaza, Köröstetétlenben, dajka az óvodában. Néhány éve elhunyt édesapja vb-titkár volt a községben, — Nagyon szerettem mindig a matematikát és a fizikát, mert csupa logika — magyarázza Kecskés Zsuzsán- na a pályaválasztását, és elmondja, hogy még a télen olvasta a Művelődési Közlönyben az abonyi iskola pályázatát, nyomban jelentkezett rá. . — Ingázó? — Nem. Még augusztus végén elkezdtem albérletet keresni. Szerencsém volt. Megtudtam, van itt Abonyban egy volit nagykőrösi osztálytársam, aki óvónő. Albérletben lakik, és szobatársat keres. Most vele lakom. Fizetek havi 250 formtet, de a reggelit megfőzhetem, vizet is melegíthetek. Az iskolában olcsón kap ebédet, azt mondja, ízletes is, bőséges is. Vacsorát hazulról hoz néhány napra, minden szombat délután hazautazik, és otthon van vasárnap is. Máskor meg felvágottat, joghurtot vesz a boltban. A fizetése havi 1750 forint, de kap még 100 forint osztályfőnöki pótlékot. Az V/B osztályfőnöke, és matematikatanára benne 25 fiúnak, 10 leánynak. Tanít még matematikát az V/A-ban és az V/Z-ben, a zenei tagozatos osztályban. A VI/B-nek és Vl/C-raek fizikát ad elő. — Mondja el az első órájának történetét. — Szeptember 3-án reggel nyolckor a saját osztályomban osztályfőnöki órával kezdtem el tanári működésemet. Ügy drukkoltam, mintha vizsigára mennék. — Tervei a jövőre? — Egyetlen kialakult tervem, hogy tanár maradok. Második gimnazista korom óta az akarok lenni, a két szakomat is akkor választottam. A biológiát is Melczer Zoltán abonyi lakos. Elhunyt apja orvos volt a községben. Érettségi után kitanulta az autószerelő mesterséget, de hamarosan pályát változtatott, gitáros lett egy beatzenekarban. Játszott négy éven át Abonyban, Cegléden, másfelé is, Dél-Pest megyében1, meg Szolnok megyében. Közben megnősült, a felesége ugyanebben az iskolában tornatanár. — Elektromos gitáromat eladtam, abbahagytam a zenészséget. Keveset voltunk együtt a feleségemmel. Ö nappal, én meg éjjel dolgoztam. Kapóra jött hát, hogy az iskolában a mezőgazdasági gyakorlat oktatásra kerestek valakit. A gimnáziumban nekünk is ez volt a gyakorlati tárgyunk és szerettem. Jelentkeztem, felvettek, itt vagyok. Nagyon ritka a képesítés nélküli férfi oktató. Melczer Zoltán is valószínűleg csak a családi harmónia kedvéért vállalkozott rá. Zenészként havonta 3000 forintra is felment a jövedelme, most pedig mindössze 1000 forint a fizetése. — Persze, ha megszerzem a képesítést, több lesz. El is akarom végezni mielőbb a főiskolát, a gyakorlati oktatás mellett még biológiatanár szeretnék lenni. Nemrég vett egy egyszerű gitárt, de azon most már csak otthon játszik. „Ez a hivatásom” A Beloiannisz óvodában építkeznek, még egy foglalkoztatóterem készül, hogy újabb csoportot vehessenek fel, mert sok pici gyerek kopogtat az ajtón. Az új csoport egy-két hét múlva már bejárhat, de hogy legyen óvónője is, jó időben kiírták a pályázatot az új, a negyedik státusra. Jelentkező nem akadt, így azután Berkó Istvánná, az óvoda vezetője egyedül rendelkezik képesítéssel. Két óvónő ugyanis gyermekgondozási A fővárosi tárlatokon nagy az ősz eleji nyüzsgés, mert igazi eseményeik várják a közönséget EIZENSTEIN grafikáit a Szovjet Kultúra Házában mutatják be. Meglepetés. Olyan szellemiségről van szó, aki nemcsak a filmben, hanem a rajagondolko- dásban is nyomot hagyott az utókornak, több irányú képességét több műfajban gyakorolta úgy, hogy grafikai sorozata előkészületet jelentett magy álmához; a filmhez. Ö mondta: „Szemeim előtt lefuttatom a filmiszallagot élő képekben”. Ilyen „élő képek” kutatják Rettenetes Iván személyiségét és korát, Mexikót, a színház belső drámáját. FIATAL KÉPZŐMŰVÉSZEK kiállításával fogadja látogatóit a Bolgár Kulturális Központ. A mi Stúdió-tárlatunkkal azonos időben módot nyújt az összehasonlításra. Szőnyegek, kerámiák, festmények sorakoznak a változatlanul kellemesnek; ható teremben, ahol a belső építészet teremt állandóan jó közérzetet. Ami a műveket illeti — a jó átlagból kiemelkedik B. Szto- ev, T. Mincsev, Urumov ízlése és ábrázolóereje. LÓDZI FALISZŐNYEGEK bemutatására vállalkoztak lengyei barátaink a Műcsarnokban. Gondosság, magas formakultúra, érzékeny szülés vonalvezetés jellemzi általában a kiválasztott alkotásokat, melyeknek közös erényük, hogy megörökítik környezetük egyedi hangulatát, a csoportba verődött állatokat, a tengert, hullámokat, gallyakat, a nap tükröződését. A lengyel képzőművészetre régóta a sokrétűség jellemző, nem annyira a megoldásokat, mint inkább a kísérletezés bátorságát sürgetik. E faliszőnyegeken a, sarkított pólusok helyett mégis inkább a mértéktartás jelentkezik, melyet Kociikowa, Kowalski és Zofia Litak művészete képvisel. Merészebb kollekcióra számítottunk, de legyünk toleránsak; nemes hangvételű, korrekten előadott szőnyegek felületeiben gyönyörködhetünk. segéllyel távol, helyettük is képesítés nélküliek dolgoznak és a legújabb óvó néni, Magyar Bva is az. Júniusban érettségizett. Cegléden lakik. Apja útőr, anyja szövetkezeti bedolgozó. Nővére, annak a kisfiával sokat foglalkozott. Aztán amikor a ceglédi kórház gégeosztályán kivették a manduláját, a szomszédos gyermekosztály kis betegeivel törődött. — Rájöttem, hogy a picinyekkel kell foglalkoznom, ez a hivatásom. Közgazdasági szakközépiskolába jártam, négyes rendű voltam, így is érettségiztem, de nem akartam könyvelő lenni, sem statisztikus, sem tervező. Sajnos, nem tanulhattam tovább, kereső foglalkozás után kellett néznem. Ezért nem is próbálkoztam az óvónőképzőben. Kapóra jött, amikor meghallottam az abonyi lehetőséget. Idejöttem, én voltam az első fecske, nyomban szerződtettek. Most boldog vagyok. Naponta Ceglédről meg vissza másfél óránál többet utazik buszon és gyalog. A 340 forintos útiköltség felét visszakapja és 87 forintért naponta három étkezéshez jut. A fizetése 1000 forint. Megtart belőle 80 forintot zsebpénzre, a többit mind hazaadja. — Ügyis többet kapok visz- sza otthonról. Izgul miatta, mégis bízik benne, hogy levelező tagozaton elvégezheti az óvónőképzőt. Mindenképpen meg akar maradni a pályán. Szokoly Endre Gazdag a világ, kimeríthetetlen, ontja az információkat. Ki gondolna arra, hogy az USÁ-ból érkező, és fotóriporteri tevékenységét bemutató AIGNER LÁSZLÓ a magyar faliu életét Gyomron figyelte meg, ahol nagyanyja élt. Tevékenységének lényege, hogy a száguldó képi rögtönzés gyorsaságával örökíti meg a soha vissza nem térő egyedi, lehetőleg történelmi pillanatot, Einstein hétköznapjait, Litvinov feleségét, Roosevelt édesanyját, a hajdani francia elnök, Lebrun aggodalmát. Kicsit századunk általános izgalmával találkozunk, mikor Aigner fotóit figyeljük, aki a „nagy személyiségek” mellett időnként névtelen temetőőr lélekáliapotát elemzi. Igazán nem a szellem eske- dés kedvéért jegyezzük le a fényi gazságot; talán ez a legjobb, de mindenképpen legőszintébb műve, ahol nem az attrakció, hanem az ember érdekelte. A Liesinger Söröző közvetlen közelében a Helikon Galéria egyre-másra újabb eseményben részesíti törzsközönségét. ANNA MARGIT művészete merő kihívás. Hosz- szú sorozatában a lenézett gyerekrajzok tiszta képzelőerejének festői felrraagasztosí- tását végezte, most kedves fintorral a kispolgári mütyür- kék — szekrényben, fiókban őrzött és sokoldalúan értelmezett világát villantja fel enyhén groteszk sorozatában. Bizonyítani képes, hogy ez a töredék is festői nyersanyag lehet, mégis úgy érezzük, hogy a konvenciók képi előhívása kevésbé sikerült. A Helikon Galéria látogatója arról győződhet meg, hogy Anna Margit sajátos hangvételű művészetének első és igazi népdala a gyermekrajz. Egyre nagyobb vehemenciával jelentkezik fővárosi tárlatainkon a fiatal képzőművész nemzedék. PARÓCZI AGNES forma variánsai az elvonatkoztatásig fokozzák egy induló, útjára kelő alakzat teljes Megnyitották a budapesti művészeti beteket Másfél évtizede, hogy Bartók halhatatlan muzsikájával útjára indult egy nagy művészeti seregszemle. Kezdetben a rendezvénysorozat — Budapesti zenei hetek címen — a művészeteknek egy fontos területét ölelte át. Csaknem egy évtizede azonban a kezdeményezés kiszélesedett; a művészek és zenebarátok nagy vállalkozásának sikere a többi művészeti ág képviselőit is csatlakozásra serkentette. Szerdán az Erkel Színházban Farkasinszky Lajos, Budapest Főváros Tanácsának elnökhelyettese nyitotta meg a IX. Budapesti művészeti hetek eseménysorozatát. Az ünnepélyes nyitányul szolgáló Bar- tók-esten, amelyen megjelentek politikai, kulturális és művészeti életünk ismert személyiségei — a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara működött közre, Koródi András vezényletével. A művészeti hetek első napján, szerdán mutatták be a Puskin filmszínházban Rózsa János rendező új filmjét, az Álmodó ifjúságot. A Balázs Béla önéletrajzi írásai nyomán készült mű nagy sikert aratott. A Budapesti művészeti hetek alkalmából szerdán az Egyetemi Színpadon megkezdődött az egyetemi színházak nemzetközi találkozója. Az első este az ELTE Universitas együttese mutatta be Katona Imre adaptációjában Arisz- tophanész: Madarak című darabját, valamint a londoni New College Dobozok című előadását. történetét. A Műcsarnokban a szemlélő mégis azon töpreng imponáló szorgalma, ízlése és tehetsége láttán, hogy vajon érdemes-e nagy energiát ilyen .képletekre fordítani, nem lenne helyesebb életízű figurák emberi cselekményeit teremteni sűrítésekkel? Annál is inkább jogos e tapintatos és nem bántó jellegű ítélet, mert ezen a terepen Aczél Ilona művészete aratott, s ő is új források irányában tájékozódik. SZENTÍR MAI ZOLTÄN három szobrászi tételre tagolt Vémusiz-születése azonban telitalálat. Teditalálat, pedig Botticelli után nehéz újat építeni e témában. Szentirmai Zoltánnak sikerült, hiszen a drapériából fokozatosan elő- türemfcedő szépséges nőalakban magát az* életet vonultatja a termőállapot szaka- datianságának érzékeltetésével. A fővárosi Dürer-teremben kiállító Szentirmai Zoltán többi szobra, vázlata is hibátlan, mégis az igazi eseményt Vénusza jelenti. A Medlnyánsz.ky-teremben a Szegeden élő alkotó, ZOMBORI LÄSZLÖ festményeivel találkozunk. Sallang tálán, tiszta művek. Ott jó_ igazán, ahol a Fészek és a Sárga Tisza történetét alakítja Képpé, s nem ahol ikonnal találkozik. Miért? Könnyű a válasz, hiszen a madarakkal zsúfolt Fehértó környékén él, s ezzel párhuzamosan ott bontakozik kii a nádas, vízpart, hajnali csönd segítségével festői egyénisége is. Az I. kerületi művelődési ház Bem-rakparti helyiségében FOTÓKIÁLLÍTÁST láthatunk. Susits Tamás ellentétekre épít. Hol a fény váltakozik árnyékkal, hol az öregség találkozik a fiatalsággal. Hozzá hasonlóan megbízható lapokkal szerepel a léggyökerek szobros alakzatainál időző Mike Károly és a grafikákat is felvonultató Enyvvárí Péter. Fiatalok, pályájuk elején állmaik — telítettek munkavággyal és bizalommal. Losonci Miklós KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Kerámiák, szövések, képek Tengerentúli művész gyomrői felvételei HETI FILMJEGYZET lllumináció Malgorzata Pritulak és Stanislaw Latallo, az Hlumináció című film főszereplői. Ha csak a film meséjének vázát nézzük, Krzysztof Za- nussi, a fiatal lengyel filmrendező generáció talán legismertebb tagja, eléggé banális történetet mond el új alkotásában. Egy falusi fiú, Franti- sek, leérettségizik, s különböző bonyolult tesztvizsgák után kiderül róla: magasabb fokú szellemi tevékenységre alkalmas, jóeszű fiatalember. Jelentkezik az egyetemre, fizikus akar lenni. Azért éppen fizikus, mert úgy érzi, a fizika minden kérdésre világos és konkrét választ tud adni. Fel is veszik; szépen halad, ösz- szeismerkedik egy egyetemista lánnyal, együtt járnak, majd szakítanak. Frantisek egy alpinista körben kezd sportolni, de az egyik túrón lezuhan és meghal a barátja. Közben itt, a hegymászók közt megismer egy másik lányt. Viszonyuk lesz, s ebből gyerek születik, de időben összeházasodnak. Frantisek abbahagyja az egyetemet. Különböző munkákat vállal, majd hosszas vívódás, keresgélés után folytatja a tanulmányait. Befejezi az egyetemet, bent marad, tovább képezi magát, doktori címet akar szerezni. Közben lakást kapnak, de a túlhajtott munka, megbosszulja magát: szívbán- talmak figyelmeztetik a fiatal, becsvágyó férfit: dolgozzon nyugodtabb tempóban, s inkább a családjával töltse a szabad idejét, éljen jobban a most mór kiegyensúlyozott, rendezett élete által kínált örömökkel. Ez így önmagában egy átlagos életút — kis túlzással: karrier — története. A szürke átlagemberé, aki falusi fiúból kutató fizikussá küzdötte fel maigát, tehát magasabb szellemi és társadalmi pozícióba került. Csakhogy Zanussit ez a „karriertörténet" nem ezért a közhelytanulságért izgatta. Nálunk korábban bemutatott filmjeiben, a Közjátékban és a Ritka látogatóbam is. értelmiségi — egész pontosan: mérnök — hősökkel találkoztunk. S ezeknek a fiatal műszaki értelmiségieknek is az volt a problémája, ami az lllumináció Frantisekének: megismerhető-e a világ, a maga objektív törvényszerűségeiben, s hogy a hatalmas léptekkel előrehaladó tudománnyal, az egzakt megismeréssel mennyire képes lépést tartani az ezt a tudományt prodrikáló emberek erkölcsi fejlődése? Ad-e a tudományos megismerés megfelelő választ az ember morális kérdéseire? Kialakítható-e az értelmes, tartalmas, kiegyensúlyozott emberi élet, kiformálható-e az új körülmények közt az\új — és harmonikus — egyén? Az lllumináció is é kérdések körül tapogatódzik. A cím jelképes: a középkori egyházi filozófusok illették ezzel aszóval a valóság, az igazság hirtelen, szinte robbanásszerűen végbemenő felismerésének ritka képességét, a megvilágosodás pillanatát. Franitiseik, tudva, vagy öntudatlanul, maga is ezt a megvi'lágosodósi pillanatot keresi az életben, az igazság felismerésének képességét és lehetőségét. Tévelygéseiben, útkereséseiben, emberi kapcsolataiban és azok elvesztésében mindig ott munkál ez a keresés. Ügy akar dolgozni, hogy ne csak a parányi részfeladatot lássa, amelyet őrá bíztak, hanem át akarja tekinteni az egészet. Értelmet és összefüggést keres. Hasznos és értelmes ember akar lennL És meg kell érnie, hogy az egzakt tudomány, a fizika, a matematika, a csillagászat vagy az orvos- tudomány sem tud mindenre választ adni. Az élet, a lüktető, eleven élet nem írható fel fizikai képletekben, matematikai formulákban — vagy legalábbis nem írható fel maradék nélkül. S ami a képleteken túl marad, azt kell ki- nek-kinek a sajátjává élnie. Zanussi tehát csak keretnek, tekinti az egyszerű kis történetet, amely keretben a mai kor emberének, s ezen belül is a szocializmus emberének problémáival birkózik. Gondolataihoz igen érdekes alkotói módszert és stílust választ. A film tulajdonképpen két rétegből áll: egy konkrét, interjúkban, beszélgetésekben, dokumentumokban kifejezett, mintegy a tárgyi világot magyarázó, bemutató rétegből, s egy kitalált meséből, amely azonban maga is szinte a do- kumentumfiltmek alkotói eszközeivel áll össze a második réteggé. A két réteg emellett állandóan egymásba is játszik, együtt és egyszerre van jelen, Zanussi, aki maga is fizikus volt, mielőtt filmrendező lett, remeikül, logikusan és szűkszavúan szerkeszt. „Civil” szereplői — Frantiseket például egy fiatal filmrendező, Stanislaw Latallo alakítja — pontosan és kifejezően játsz- szák azt, amit Zanussi ebben a látszólaig egyszerű, valójában azonban igen bonyolult és mély gondolatokkal teli filmben figuráitól megkövetelt. Az Illuminációnak még egy vonása érdemel figyelmet: az, hogy ez a film úgy ábrázol egy egyéni életű tat, hogy ki tudja fejezni egy egész nemzedék, a fiatal lengyel értelmiség életútját és problémáit is. Zanussi lényegében saját korosztályáról vall, önmaga és a generáció kérdései gyötrik. Ettől válik még hitelesebbé, még őszintébbé ez az érdekes alkotás. Ki megy a nő után? Évekkel ezelőtt nagy sikerrel játszotta a budapesti Madách Színház az angol Peter Shaffer ikervígjátékait. Egy estén került színre a Ki megy a nő után? és a Ki után megy a nő? című két komédia. Shaffer könnyű kezű, szellemes és ügyesen bonyolító szerzőnek bizonyult e darabokban, Figurái s mondandói nem annyira az őseredetiség, mint inkább a fordulatosán kezelt sablonok és a színészeknek jó játéklehetőséget biztosító ötletek révén arattak sikert. A filmváltozat Carol Reed rendezésében az egyik darabot — Ki megy a nő után? — dolgozza fel. A történet egyszerű: a féltékeny férj magándetektívvel figyelteti feleségét, akinek megtetszik az őt állandóan követő férfi, ebből bonyodalmak származnak, de aztán minden tisztázódik. Ami kellemes szórakozássá teszi ezt a nem túl igényes alkotást, az két nemzetközi hírű színész játéka. Mia Farroio a gyermetegen ártatlan feleséget, Topol pedig a bumfordi humorú magánnyomozót alakítja sok színnel. Mellettük Michael Jayston igyekszik életet lehelni a féltékeny férj sablonjába. Takács István
