Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-08 / 210. szám

1974. SZEPTEMBER 8., VASÁRNAP

í—; ' — ----------- nekem sokféleI Ezt a történetet | képpen mond- — ták el: egyetek a végén kezdték, mások mindjárt a kiskatonára terelték a szót — hogyan érkezett a faluba és miként küldte el a kapitány, hogy a többi katonával együtt döfködje szuronyával a szalmakazlat, elrejtett fegyvert. kutatva; voltak akik azzal a bekeretezett falinaptárral kezdték a mesét, amelyen a cári család arcképe díszelgett, s amelyet maguk előtt tartva járultak a kapitány elébe, hogy engedje ki őket az erdőbe; s voltak, akik a messze múltba vitték az elbeszélés fonalát, amikor még az asszonyok az övükben hordták a selyemhernyópetéket, hogy az átkozott selyemhernyók kikeljenek, az a paraszt, akinek a kutyáját a szalmakazal tetején lelőtték, mindig a kutyával kezdte*— hogyan mászott fel a kutya a kazalra, és ugatta meg a katonákat és a kapitányt, s amikor látta, hogy a kapitány nem ért a szóból, egyenesen nekiugrott, mire az revolverével lelőtte; a paraszt pedig, aki a legtöbbet veszítette, hiszen selyemhernyói felét a tyúkoknak dobta oda, mindegyre csak a selyemhernyókról beszélt. Talán az lenne a legjobb, ha először is a kiskatonáról számolnék be, s azután mondanám el a többit, hogy az olvasó legalább valamit megértsen a történetből.

A kiskatona fejét szőke, göndör fürtök borították, és szeme körül szeplők virítottak; a gyámoltalan kiskatonák közé tartozott, akik általában a kaszárnyában minden piszkos munkát elvégeznek, nemcsak újonckorukban, hanem később is. A katonaruha nem készül mérték után, s kevés emberre dilik rá — a kiskatonán azonban kivétel nélkül minden lötyögött: a zubbony, a csizma meg a nadrág is. Ha köpenye lett volna, bizonyára elveszett volna benne, de köpenye nem volt, akkortájt a nyári egyenruhát viselték —, ha jól emlékszem, május táján történt a dolog. A kiskatona a vasúti hídon teljesített szolgálatot,. a hidat őrizte társaival együtt, nehogy a partizánok egy éjjel a levegőbe repítsék. Akkoriban a partizánokat erdőkben bújkáló, szörnyű rablóknak tartották, és a felettesek azt mesélték, hogy bárki is kerül a kezük közé, a legkegyetlenebb módon megkínozzák. A kiskatona hetenként kétszer befogta a lovakat a kocsiba, és elhajtott a kaszárnyába kenyérért. Egyre csak azért imádkozott, hogy ne állják útját a partizánok és amikor visszaérkezett útjáról, mindig örvendezve kiáltotta társainak: — Semmi bajom sem történt!------------------------------------ nem hoz| Egyszer a kiskatona | ta meg------------------------------------ a kenyeret, egész éjjel távol volt. Csupán a harmadik napon állított be lovastul, kocsistul, és már messziről kiabálta a katonáknak, hogy semmi baja sem történt. De hiszen hol késlekedett akkor, és miért nem hozta meg a kocsin a

ke

nyeret? Hát azért, mert elfogták a partizánok lovastul, kocsistul, rakományostul. A kenyeret elvették tőle, aztán ott aludt náluk, csak harmadnap reggel engedték útjára, és a történtekről írást adtak neki. A vasúti hidat őrző katonák két-három napig hallgatták a kiskatona történeteit a partizánokról, de amikor a dolog híre a felettesek fülébe jutott, a kiskatonát azonnal berendelték az alakulathoz, nehogy történeteivel szétzüllessze a fontos katonai célpont őrségét. A kiskatona visszatért az alakulathoz, és ott is mindenkinek elmondta, hogyan fogták el a partizánok lovastul-kocsistul, és kényszerítették, hogy a kenyeret a táborukba szállítsa, ott jóltartották mindavval, amijük csak volt, s azután útjára bocsátották, de adtak neki írást a dologról.

Ez újra a felettesek fülébe jutott, s nehogy az alakulatot erkölcsileg szétzüllessze, a kiskatonát egy távoli alakulathoz vezényelték, idegen katonák közé. Mi azonban tudjuk, hogy a katonák hamar összemelegednek, és már másnap mindenki tudta, miért szőkék a kiskatona fürtjei, és miért vannak szeplők a szeme alatt — azoknak, akiknek szeplős az arcuk, az édesanyjuk születésük előtt úgy mondják, szarkatojást fogott a kezébe, vagy talán csak megpillantott egy szarkatojást. Az ismeretlen katonák nem csupán a szeplők történetével ismerkedtek meg, de értesültek a partizánokról is, a kenyérről meg az írásról, amelyet a kiskato- nának adtak. Mármost, hogy a kiskatona ne züllessze szét erkölcsileg az egész ezredet, a parancsnokság a lőporraktárba irányította — ott nagyon kis létszámú az őrség, és többségük tartalékos. A kiskatona elment oda, de ott is ugyanaz történt, és már a második napon mindenki tudta, hogyan került a kiskatona a partizánok fogságába, és hogy semmi baja sem történt, és hogyan tartották jól mindazzal, amit isten adott, és hogyan engedték útjára épen és egészségesen, sőt még írást is adtak neki az egész dologról, hogy számot tudjon adni feletteseinek a történtekről.

__________________ a kiskatonát

| S így helyezték | az egyik ala---------------------------' kulattól a másikhoz, az egyik ezredből a másikba, nehogy szétzüllessze erkölcsileg a kaJO

RDAN RADICSKOV:

A kiskatona

tonákat, és ő mindenütt elmondta, ml

történt vele a partizánoknál, akik a legkegyetlenebb módon megkínozzák az embereket, de őt nemhogy kínozták volna, hanem még írást is adtak neki, nehogy felettesei kínozzák meg áris- tomrnal vagy más egyébbel. így azután a kiskatona egy szép napon a büntető- századba került, amelyet egy faluban szállásoltak el. Szigorúan bizalmas levelet vitt a kapitánynak, aki elolvasta a levelet és csak hümmögött, majd mindenről részletesen kikérdezte. A kiskatona mindenre „alázatosan jelen- tem”-mel vagy „egyáltalában nem tu- dom”-mal felelt, és a kapitány egész idő alatt komoran nézte a kiskatona szeplőit és szőke fürtjeit, és végül ráunva a szeplőkre és a hajfürtökre, elbocsátotta. A kiskatona katonásan megfordult, és lötyögő nadrágjában elindult ahhoz a szalmakazalhoz, amelyről az elbeszélés, kezdetén megemlékeztünk — egy raj éppen a szalmakazlat döfködte szuronyával, elrejtett fegyvereket kutatva.

A kapitány nagyon komor ember volt, és ebben a hőségben a legyek még fokozták rosszkedvét, ezenfelül pedig a helyettese is dühítette. Havasi ember volt a helyettese, s éppen az imént kérdezte tőle, ne kutassák-e át az árnyékszékeket is, hátha oda rejtették el a fegyvereket. — Kutassák! — felelte ingerülten a kapitány, és a havasi ember kiválasztotta földijeit, kizárólagosan a tartalékosok közül; a kapitány látta, hogyan mennek az utcán kampókkal és rudakkal a kezükben, és hogyan rontanak be az első udvarra.---------------------- hogy a kapitány

| Lehetséges, | még tovább bosz•---------------------- szankodott volna,

de ekkor megpillantott egy menetet, amely éppen befordult az udvarra. A menet parasztokból áilt, akik sapkájukat kezükben szorongatták. A menet vezetője a’cári család bekeretezett arcképét tartotta maga előtt, úgy járult a kapitány elébe. A kapitány kijött fogadásukra, és megkérdezte, mit akarnak. A parasztok azt kérték, engedje ki őket az erdőbe szederfa- lombért, mivel a selyemhernyók szederfalevelet esznek, és a parasztok a mezőre is ki akarnak menni, mert a hernyók, mielőtt begubóznak az ágakon, sokat esznek, és a kapitány úr is bizonyára tudja, hogy nincs mit enniük, hiszen már minden falubeli szederfáról leették a levelet, és most már csupán a mezőn vagy a szőlőben találni szederfákat. — A mezőről szó sem lehet! — jelentette ki a kapitány, s ezzel be is akart menni a háába. De a parasztok utána kiabáltak: — De kapitány úr! Hisz ez lehetetlen, kapitány úr! — A parasztok egymás után nagy részletességgel magyarázták el a kapitánynak a selyemhernyó tenyésztését, folyton egymás szavába vágtak, nehogy megszakadjon a beszéd fonala, és nehogy szünet álljon be, s a kapitány azt kihasználva, elutasítsa kérésüket. A cári család arcképét maguk előtt tartva, egészen melléje somfor- dáltak, hogy a kapitány jól lássa a

Katonák

Vincze Lajos rajza

képet. A kapitány azonban rá sem nézett a képre.

Hagyjuk most, kedves olvasó, a parasztokat hernyóikkal egyetemben, amint az úton ballagnak, mondaná Victor Hugo, és lássuk, hogy mi történt a kiskatonával.

A kiskatona odaért a szalmakazalhoz, amelyről az elbeszélés elején megemlékeztünk, és nézte, hogyan döfködik a katonák szuronyukkal a szalmakazlat; elrejtett fegyverek után kutatva. Felkapott egy szuronyt, és ő is a többiekkel együtt döfködte a szalmát, de csak kettőt-hármat szúrt; a többiek rögtön megkérdezték, honnan jött, kicsoda, és hogyan került oda, és a kiskatona mindent elmondott, s nem hagyta ki az írást sem, amelyet a partizánoktól kapott, nehogy a parancsnokság véletlenül megbüntesse. A katonák letelepedtek, rágyújtottak és kérdezgették; a kutya meg, amely szüntelenül ugatott a kazal tetején, és már-már egészen berekedt az ugatástól, szintén elhallgatott.

A forró levegőben pillangók csa- pongtak, és néhány házzal arrébb látni lehetett a havasi embereket, amint tisztjüket körülvéve éppen összedugják a fejüket, és tanácskoznak, majd elindulnak valamerre. A katonák nem siettek megtalálni a kazalba rejtett fegyvert —, ha ugyan a kazalban egyáltalán volt fegyver —, csak szívták cigarettájukat, egyiket a másik után, és nem volt kedvük felállni. Talán még tovább is ott ültek volna, hogy hallgassák a kiskatona történetét, hogyan küldték őt az egyik ezredből a másikba, nehogy erkölcsileg szétzüllessze az ezredeket, de a kutya hirtelen felugrott, és nagy lármával ugatott valakit. A katonák felálltak, és látták, hogy a kapitány, sötét felhőnél is komorabban, közeledik a kazal felé.

A kapitány nemcsak komoran nézett, hanem a dühtől szinte megkékült az arca, és olyan határozottan lépkedett, mintha el akarná gázolni a kazlat. A kutya, amint azt az elbeszélés elején említettük, feléje ugrott, és a kapitány azon nyomban előkapta revolverét, és még a levegőben lelőtte. A kiskatonát azonnal fogdába küldte, nehogy szétzüllessze erkölcsileg a szalmakazal körül őgyelgő katonákat. A kapitány önmagára haragudott, hogy nem záratta be mindjárt az elején a kiskatonát, hanem egyenesen a többi katona közé osztotta be. A katonák hangosan ordítoztak, és szorgalmason döfködték szuronyukkal a szalmakazlat. — No, most biztosan megtaláljuk a fegyvert, kápitány úri — Úgy látszott, a kapitány nem nagyon hisz nekik, csak átlépett a kimúlt kutyán, és dühösen a hegyvidékiek után indult.---------------------- hogy a kiskatonát

| A parancs, | fogdába kell zárni,--------------------- bizonyos nehézségbe ütközött, mivel a faluban nem volt fogda. Az iskolában volt ugyan egy szoba, ahol télen a tüzelőt tartották, fáskamrának hívták. A kiskatonát ebbe a kamrába zárták, és a kapitány parancsára a helyettese a legvadabb havasi katonáját állította oda őrnek. A vad havasi megállt az ajtó előtt, mint egy tuskó, de nem bírta sokáig a hallgatást, és egy idő múlva megkérdezte:

— És mondd, rákötöztek a kerékre, és verték a talpadat? — Dehogy kötöztek

— felelte a kiskatona —, jól tartottak, és még írást is adtak. — Hallgass! — ordította a hegyvidéki ember vadul. Majd egy idő múlva újra megkérdezte:

— Hogyan tarthattak jól, és adhattak neked írást, amikor rablók? — De hiszen nem rablók azok! — felelte a kiskatona. — Hallgass! — ordított rá újra a havasi, és jó sokáig hallgattak mindketten. Hallgattak, hallgattak, és a havasi újra kérdezte. A kiskatona válaszolt neki, és a havasi ezúttal nem ordított rá: — Hallgass! — csupán maga elé dörmögte: — Ejnye, ejnye! — és tovább kérdezte. A kiskatona pedig apránként az egész történetet elmondta neki. Ki tudja, meddig tartott volna a beszélgetés, ha a fáskamra előtt ott nem terem a komor kapitány, helyettesével együtt, és észre nem veszi, hogy a kiskatona őre erkölcsét zül- leszti. — Ezt már nem! — szólt a kapitány, és parancsot adott, hogy a kiskatonát azonnal kísérjék át a berko- vicai tüzérezredhez.

— Igenis! Igenis! — tisztelgett a helyettese, és két legjobb földijét kiválasztva — öreg tartalékos vitézeket —, parancsot adott nekik, hogy a kiskatonát Berkovicába kísérjék. Eközben újra felbukkant a parasztok menete, és a cári család képét vivő paraszt vezetésével egyenesen a kapitány szállása felé tartott — úgy gondolták, a kapitány már beszélt feletteseivel. De a kapitány olyan pillantást vetett rájuk, hogy a cári családot hónuk alá kapva hazakotród tak.-------------------- többé senki sem taI A faluban | lálkozott a kiska---------------------- tonával. Néhány paraszt azt mesélte nekem, hogy látták, amint a poros úton mendegélt, csizmája kopog, és bő nadrágjának szára lebeg a szélben. Két oldalán a két tartalékos havasi katona haladt, s időről időre ráordított: — Hallgass! Hallgass!

— bár a kiskatona egy szót sem szólt.

(Karig Sára fordítása)

Arcok

_________________________9

Jóba Éva rajza

LOVRITY ENDRE:

Aranyhíd

E

nnek is, mint a legtöbb alföldi tónak, homokos a partja. A szőke homok sokszáz lábnyomtól való buckái vagy ötvenmétemyi szélességben bukdácsolnak le enyhe lejtjükön a gyeptől a vízpartig. Kétoldalt nádas szegélyezi, keletről a folyton szaporodó hétvégi házak sora. Nemrég betonból készült lépcsősorral választották el a víztől, amely kimosta.

Munka után megszaporodtak ugyan a fürdőzők, de így is könnyű lett ivojna Jjiess^ámqln; < őfeft, Bedig jó. volt az idő. Ritka az ilyen szélcsend, hogy alig mozdul hullám a tavon. Talán a naplemente miatt van, hogy egy órára egyensúlyba kerül a hideg és a meleg, megembereli magát a természet* hogy illendően búcsúzzon a naptóL Az imént szél kapaszkodott a nyárfák lombjába, amelyek ott sorakoznak a nádason túl, leveleik ezüstlő fonákjukat mutogatták, föl-fölemelték szoknyájuk fodrát, mint rokokó dámák, ha beleszédültek a táncba. Most éppen pihennek. A víz tükrén kifeszül az aranyhíd.

Tíz éves forma kislány csimpaszkodik a nővére kezébe. Sehogy sem tetszik neki a víz, mozgásából látszik, hogy hidegnek találja vagy egyszerűen fél belemenni. Sikongat, elfut, nehogy lelocsolják; aztán mégis visszalopódzik, hiszen ők ketten egy társaság. Arcra is hasonlítanak, csak éveikre nem.

A nagyobb sem sokkal magasabb ugyän, de telt idomai már nőiesek. Arcának lágy vonásai, érzéki ajka komollyá teszik. Mozdulataiban biztonság.

Az utólsó csónak is kiköt. Hangos társaság csobban be- / lőle a tóba. Fehéren szikrázik föl a csöppekre bomló vízsugár, de nemsokára vége szakad a hangos intermezzónak.

A récék ilyenkor kimerészkednek a nyílt víztükörre. Négyes-ötös csapatokban úsznak ki a nádasok biztonságából. Gyorsan szelik a vizet, fürgén mozognak, sietnek vacsorázni.

A legkisebb neszre azonban fölrepülnek riadtan. Most nem. Ügy látszik, jó napjuk van.

A kislány még mindig a parton áll. A nagyobb sem megy messze, sőt most föláll, s a derékig érő parti sekélyből is kifelé indul.

Néhányan még fürödnek. Nem is: a vízből figyelik zajtalan a természetet. A homoksávon át egy fiú ballag le a tóhoz. Magas, barna, jóvágású. Napközben biztosan trikót visel, mert napégette bőrén kirajzolódik a nyoma. Amint meglátja a lányt, futni kezd. Tízéveske egyelőre nem tudja mitévő legyen. Aztán odasomfordál harmadiknak.

A nagylány arcáról eltűnnek a lágy vonások. Feszültség, ideges öröm vibrál rajta. Fogai klvillannak, nevetését fölkapja az újra portyázni indult szél. A tó Is borzolódik, de ettől csak villogóbb lesz rajta a napfény. A fiú nem fél a víztől. Üszik egyet, s visszakanyarodva hívogatja a lányt. Széles mozdulataiban erő rugózik. A lány a tó felé fordul. Haja szárazon maradt az előbbi fürdésben, meg-meglebben, amint fejével nemet int. Aztán odahajol a húgához, eléguggol, s mint aki mesét mond, egyszerre beszél tekintetével, kezével, mosolyával. Nem lehet annak ellenállni.

A nyárfák fölött horpadozik a fény. Megzizzen a nád is, de hiába segít neki a lombok zúgása, már lehetetlen a levelek villogását kivenni. A nap ele lassan sötétszürke felhőparaván emelkedett.

A kislány tanácstalanul állt egy darabig a parton.

De nagyhatalom ám a kétségbeesés. Elfeledtette vele félelmét. Csobogva rontott be a vízbe s karjával fölváltva evezett vagy gesztikulált. Ahogy mélyült a tófenék, úgy erősödött hangjában a vádoló panasz. Elnyújtva kiáltotta nővére nevét. — Mar-giit! Margit!

Aztán belátva, hogy igyekezete eredménytelen, kidider- gett a partra. Megcsalatásába alig tudott beletörődni. Viselkedéséből látszott, hogy nem mindennapi dolog történt.

Az alkony egyre mélyebb tónusban színezte át a tájat, amelynek már csak kontúrjai látszottak. Csak a nyurgább nádszálak tőrei böködték még fényglóriásan a folyton közelgő homályt. Nyugaton mintha kigyúit volna a túlparti erdő. A tó közepén pedig bordó színűre változott és egyre szórtabb lett a fénysáv; rajta két fekete pont volt látható, közvetlen egymás mellett, mint selyempárnában gombostűk feje.