Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-04 / 206. szám
Hétfőn délután, az Agrártudományi Egyetem aulájában 40 ország 46 nemzetközi szervezetének mintegy 100 küldötte részvételével vette kezdetét Gödöllőn az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezetének, a FAO-nak szeptember ll-ig tartó szimpozionja — miként erről tegnap lapunk 3. oldalán már beszámoltunk. Képünk a meg- nyitón készült. Középen Kazareczki Kálmán mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, a FAO Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke megnyitja a konferenciát. Tőle balra: R. Soumaille, a COPAC elnöke, jobbra pedig Nagy László, az ATE rektorhelyettese, a szimpo- zion igazgatója látható. Winkler Csaba felvétele Akadozik a gázprogram Kevés g cső A péeeli nagyközségi tanács idei fejlesztési alapja 11 millió forint, ebből saját bevétele 3 millió forint. A fenti ösz- szegből nem „közönséges” igényeket kell kielégíteni, ugyanis az útépítésen és az egyéb tevékenységen kívül Pécel nagyközség folyamatosan dolr gozik a földgázprogramon is. A programban állami beruházási hiteit kap, de a segítség ellenére sem zökkenőmentes a program végrehajtása. 1974- ben 14 utcában akarták lefektetni a gázvezetékeket, de sajnos, tervüket a krónikus csőhiány miatt nem tudják teljesíteni. A fenti ok miatt az idén három utcában nem tudják lefektetni a csöveket. I. ÉVFOLYAM, 81, SZÁM 1974. SZEPTEMBER 4.. SZERDA Hét végén dolgoznak a szülők Két tanévnyitóról Az Imre utcai iskola igazgatnia, Molnár János megnyitó beszédét tartja. (Bareza Zsolt felvételei) Hátfőn, szeptember 2-án kétségtelenül a Légszesz utcai CLASP általános . iskola átadása volt a legrangosabb tanévnyitó ünnepség Gödöllőn. Ugyanaznap délután 17 órakor az Imre utcai általános iskola udvarán is gyülekeztek a tanulók, a szülők és a pedagógusok. A zenei általános iskola énekkara műsort adott, majd az első osztályba lépő óvodások két csoportja adott elő szavalatokat. Molnár János iskolaigazgató magnyitotta az új tanévet, szólt a jövendő teendőkről, majd eibúcsúztatott két nyugdíjba vonuló pedagógust. Munkájuk elismeréseként Jenei Lászlónénak ekkor nyújtotta át az oktatási miniszteri dicsérő oklevelet. A másik búcsúzó, dr. Farkas Györgyné tavaly lett az oktatásügy kiváló dolgozója. A Munkácsi úti általános iskola tanévnyitó ünnepsége azzal kezdődött, hogy Kristóf Judit hatodik osztályos tanuló elszavalta Váci Mihály Még nem elég című költeményét, majd az iskola énekkara előadta a Hívogató című úttörődalt. Ezt követően Monon Mihály iskolaigazgató lépett a mikrofonhoz. Rövid megnyitójában hangsúlyozta, hogy nevelési célkitűzéseiket a XI. pártkongresszusra, valamint felszabadulásunk 30. évfordulójára való készülődés szellemében, valamint a tavalyi irányelveknek megfelelően fogalmazták meg. Hangsúlyozta, hogy nagyon sokat számít a Mátyás király úti iskola bővítése, és remélhetőleg mihamarabbi teljes átadása. Várhatóan október 1-e után a kibővített iskola „teljes belépése” után a Munkácsi úton megoldódik az egyműsza- kos oktatás, mivel a Mátyás király útra összesen 120 alsó tagozatos fog járni. Az évnyitó kedves színfoltja volt, amikor Fábri Mihály, a városi tanács művelődési osztályának vezetője négy kitüntetést adott át. Domonkos Jánosné gyémánt, Tholwaj Zsigmondné arany diplomát vehetett át, míg Lencsés Rezső, továbbá Scheibert Vik- torné oktatási miniszteri dicséretben részesült. Az igazgató felkérte a szülőket — akik eddig is nagyon sokat segítettek —, hogy a következő hét végén vegyenek részt társadalmi munkában a Mátyás király úti iskola udvarának tereprendezésében. (fb) A Munkácsy úti iskola tanévnyitóján minden szem a legfiatalab- bakat figyeli.., GÖDÖR NÁNI ESETE „Csépel az idő” — kirostálta a cséphadarót I Augusztus 2-án, Aratási hagyományok — Gödöllőn címmel közöltünk anyagot e szép és emberpróbáló munkáról. A szerző ezúttal a cséplés helyi hagyományait eleveníti fel. Nem jó esküdözni, még a gépek ellen sem. Pedig a történelem folyamán sokan megtették; igazukat aligha bizonyította az idő. Főleg eleinte, amikor még kevesebb volt a kombájn, hozzáértők se mindenütt akadtak — sóhajtoztak sokan a kalász tövében ottmaradt szemek miatt: „Bezzeg azelőtt minden szemet összeszedtek!” S valóban, nem lehet szó nélkül elmenni a veszteség, a pár százalék hullás mellett sem, amely óhatatlanul együtt jár a gépi munkával. Hordás előtt „durungoltak” Régen egy hold hat-nyolc mázsát hozott, ezt négy ember csépelte ki két napig; a szem- yeszteség ugyan nagy lett volna, öt-tizenöt százalék, de mindent összesöpörtek, meg teletettek a jószággal. Ma egy holdon megterem tizennyolc— negyvennégy mázsa, learatja- csépli egy kombájnos két óra alatt, és az ötszázalékos veszteség azért több, mert bővebb termés után hull, meg nem is gazdaságos összekapargatni, erre már nincs ember. A hagyományok fölidézése segít megérteni a mát; s csak egymáshoz való viszonyukban mutatkozik meg igazi értéke Sgyiknek is, másiknak is. Az emlékezet által felidézhető legrégibb forma a „nyomtatási”. Az ennél ősibb eljárások már az öregebbek fejéből is kivesztek. Akár nyomtattak, akár „csíppel vertek”, de még a cséplőgépek idején is az első dolog a „szérű” elkészítése volt. Sok helyen, főleg módosabbaknál az udvar végén, a kertben külön helyet hagytak neki; mások a korán kiásott krumplisföld vagy a tarló egyik sarkába „hordtak”, de voltak közös szérűk is. A leendő szérű helyén „kisarabolták”, majd ösz- szegereblyézték a füvet, gazt; majd locsolták és „durungol- ták” a puszta földet, hogy jó kemény legyen. A hordás előtt három-négy nappal már nekiláttak, s mire meghozták az első kocsi kévét, már a sima, kemény földön kezdhették az „asztag” rakását. Nagy gyakorlat, erő, ügyesség kellett hozzá. Általában téglalap alakúra formázták ki az alját. Minden új sort először a szélén a ..fallal” kezdték, ezután „belezték”. A kévéket egymás mellé, a kalásszal befelé sor- jáztatták, hogy ne verjen bele az eső a szemekbe. Ha elérték a kívánt magasságot, nekifogtak a „hajazásnak”: egymáshoz szorították a kévéket. így az esőt jobban állták; a kalászok lefelé csüngtek, a víz csak végigpergett rajtuk; a tetején a „papot”, a legfelső sor kévéit úgy fordították, hogy a „szél elsikoljon rajta”, ne kaphasson bele. f Az ideges ló nem jó A „Iával” való „nyomtatáshoz” külön kör alakú „állást” készítettek. A munka hajnalban a terítéssel kezdődött; kalásszal befelé kirakták az állást; két csomó (kereszt) fért bele egyszerre. A „hajtó” középen állt, s egy pár összeszokott lovat eresztett körbe-kör- be. Akármilyen lovat nem foghattak be, mert még reggel, pihenten, hűvösben csak jártak, de ahogy emelkedett a nap, nőtt a hőség, kirajzottak a böglyök, nehezebb volt egymás mellett tartani őket; az ideges, kapkodó lovak nem is váltak be. Egy másik, ismertebb forma volt a „csíplés”. Egy első látásra egyszerű eszközzel, a „csíppel” verték a gabonát. A csíp legfontosabb részei: a nyele, nyaka, hadarója; a nyaka engedte forogni a hadarót a nyélen. „Bandában” jártak, és részbe csépeltek azok, akiknek nem volt földje; minden tizedik „vékát” maguknak mondhattak. Itt is állást durungoltak előbb, s erre terítették a kévéket. A bandagazda „vitte a bandát”. Ez azt jelentette, hogy ő adta meg mindig az első ütést, s a többi szép sorjában utána verte, ritmusra, „kőtára ütötték”. Kegyetlen munka volt, mert az evés idejét leszámítva pirkadattól szürkületig megállás nélkül ütni kellett a kalászokat. Erőltetett munkával húsz csomón is túljutottak egy nap. Ha egyszer végigverték a sort, két-két ember szembefordult egymással, és amekkorát a csép nyele engedett, fölfogtak, s megfordították. Ezt újból kiverték. Ha már nem volt benne szem — a gazda igencsak vigyázott erre, mert végig- végighúzta kezét a kalászokon — a szalmából kivették a szebbjét, ezt zsúpnak hagyták. Kellett a tetőre. A töröttjét kazlazták, a szemeket pedig a „gereble” fokával összehúzták a szérű egyik sarkára, ahol szeleitek. „Szemveszteség” csizmában Ezt a munkát gyenge koszton nem lehetett bírni: a gazda adta az ételt a megállapodás szerint. Reggel négy óra felé megitták a pohár snap- szot — sokszor spirituszt hígítottak vízzel — és megették a rántott levest kenyérrel. Nyolc óra felé köröm között szalon- náztak, de nem hiányozhatott a tejfölös ugorkasaláta sem. Délre a négy ember megevett egy kiló húst, persze nem mindennap, mert sokszor csak tésztára futotta. Délután négykor újból szalonnát kaptak. Sokszor megállapodtak egy-két köcsög aludttejben is, mert a 'fullasztó porban, hőségben a víz nem oltotta a szomjat. Csizmában kellett dolgozni; hiába volt meleg, nem rúghatták le, mert a toklászok sebesre szurkálták volna a cséplők lábát. Este fáradtan, lassú léptekkel ballagtak haza — a csízMit csinálnak az ellenőrök? Mit csinál egy ÁFÉSZ- ellenőr? — vetődik fel a kérdés, ha az ember a Járási Hivatal élelmiszergazdasági és kereskedelmi osztály vizsgálati lapjait olvassa. Az osztály a napokban végzi állami felügyeleti vizsgálatát az aszódi ÁFÉSZ hatáskörébe tartozó üzletekben. A cél: megállapítani, hogy milyen a hatékonysága a szövetkezet ellenőrzésének. A szövetkezeti ellenőrök és az alapegységvezetők általában kétnaponta, hetente megfordulnak az üzletekben. Feladatuk az ügyvitel, az áruellátás vizsgálata. Valamennyi előírás, szabály betartását ellenőrizniük kell. Az eddigi járási vizsgálatok azt mutatják, hogy felületes az ellenőrök munkája. Áldatlan állapotot találtak például a vác- kisüjfalusi vegyes élelmiszer boltban. A polcokon vastagon állt a több hónapos por, a pult mögötti rács alatt, ahol a kiszolgáló áll. több hónapos szemét gyűlt össze. Az egyik sarokban kéthetes romlott tejterméket találtak. A raktár rendetlen, a tárolás korszerűtlen: a vegyi áruk mellett például tésztát tartanak. A kirakat ablakán a rárakódott portói- szennytől már nem lehet kilátni. Az egész üzletre jellemző az elhanyagoltság. A járási vizsgálóit nemcsak az eladót hibáztatta, hanem a felületes ellenőrzést is. Az üzletnek ugyanis óriási a forgalma, havonta csaknem 200 ezer forint a bevétel. Ilyen értékű forgalom mellett egy ember még a kiszolgálást sem láthatja el kifogástalanul, nem hogy az üzlet rendben- és tisztántartását. A helyzet tarthatatlanságán csak az változtathatna, ha még egy eladót alkalmaznának, és jobb lenne az ellenőrzés. Hasonló körülmények uralkodnak a kartali 12-es számú eszpresszóban. Az egység elhanyagolt, rendetlen és egyáltalán nem felel meg a kultúrált vendéglátás követelményeinek. Hosszan sorolhatnánk még az üzleteket. Nem egy esetben a Járási Hivatal kénytelen lesz eljáráshoz folyamodni. Sajnos az aszódi ÁFÉSZ üzletének többségében elégtelen a szövetkezeti ellenőrzés. Köztudott, hogy a zöldségfélék ára naponta változik. A kereskedelmi dolgozók körében viszont az is köztudott, hogy naponta ki kell szögezni az árcédulákat. A járási kereskedelmi osztály ellenőre ilyennel szinte sehol sem találkozott. A vizsgálat még folvik, de annyit már meg lehet állapítani; a lakosság iobb, egészségesebb áruellátása érdekében fokozni kell a szövetkezeti ellenőrzés hatékonyságát. Örszigethy SPORT + SPORT 4- SPORT + SPORT Összefogás Kupa 74 — Galgamácsa Négy forduló - három sportágban A díjakat szombaton adják át A hét végén tovább folytatódtak a negyedik fordulóval a galgamácsai összefogás Kupa 74 rendezvény- sorozatának mérkőzései. Játékosok és nézők egyaránt nagy izgalommal számolgatták az előző mérkőzéseken kiérdemelt pontokat és latolgatták a negyedik forduló esélyeit. A legnagyobb érdeklődés természetesen a két hazai csapat összecsapását kísérte. mába került szemeket nem öntötték ki, szegények voltak. Akadt, aki másfél-két kiló szemhez is hozzájutott ilyen módon. Baleset nélkül? Később, a századfordulón kezdett elterjedni a „tüzes gép”, a „vasgép” és a „fagép”. Az utóbbi volt az a cséplőszerkezet, amelyet a tüzes, később pedig a vasgép hajtott. Tüzes gépen a gőzzel működtetett „motrokat”, vasgépen pedig a robbanó motorokat értették. Valamennyit lovakkal vontatták a szérűre. Traktor még később került a környékre. A kezdeti idegenkedés ellenére a gépek viszonylag hamar terjedni kezdtek, az emberek felismerték hasznosságukat. A tőlük való félelem mégsem szűnt meg soha, mert a balesetek sokkal véresebbekké váltak, mint a kézi eszközök idején. Az új stílusú népballadák egyik csoportjának vezérmotívuma a cséplőgép dobjába beleesett leány története. Ennek ismert a gödöllői változata is: „Hallottátok ezer- kilencszáznégyben, / Mi történt a» alvégi szérúskertben? / Gádor Náni föllépett az osztagra, / Véletlenül beleesett a dobba ..Az ilyen balesetek legtöbbször halállal végződtek. Mégis, ahol ezek a gépek hiányoznak — efféle balesetek ugyan nem fordulhatnak elő. de az emberek milliói éheznek, s ezen az se segít, ha a gyér termést az utolsó kihullott szemig összeszedik. Visszafelé nem vezet út. hiábavalóság esküdni a gépek ellen. Kovács András A hét végén lejátszott negyedik fordulón a következő eredmények születtek: Labdarúgás: Galgamácsa SE.—Galgamácsa Központ 10:0 (3:0) A mérkőzést vezette: Cene, 150 néző. Az összeszokottan, tervszerűen játszó Galgamácsa SE biztosan és megérdemelten nyert. Asztalitenisz: Váckisújfalu—Vácegres 3:3, Váckisújfalu—Galgamácsa SE 0:6. Sakk: Vácegres—Galgamácsa Központ 2:4, Galgamácsa Központ—Váckisújfalu 0:6. A három sportágban lejátszott mérkőzésekkel befejeződött tehát a több hetes rendezvénysorozat. Az érdekes kupamérkőzések azonban nem voltak mentesek bizonyos kellemetlen sallangoktól sem. A Galgamácsa Központ csapata megóvta ugyanis a Galgamácsa SE ellen játszott 3:3-as mérkőzést. Az újra. játszott találkozó eredménye : Galgamácsa Központ— Galgamácsa SE 0:6. Az Összefogás Kupa 74 mérkőzésein részt vevő csapatok helyezési sorrendje a negyedik forduló után a következőképpen alakult: 1. Galgamácsa SE 230, 2. Galgamácsa Tsz. Központ 190, 3. Vácegres 180, 4. Váckisújfalu 120 pont. A három versenyágban elért eredmények alapján az összesítés pedig: Labdarúgás: 1. Galgamácsa SE 3 3 _ _ 22- 2 2. Vácegres 3 2 — 1 10- 5 3. Váckisújfalu 4. Galgamácsa 3 1 2 6-12 Központ 3 — — 3 1-20 Asztalitenisz: 1. Galgamácsa SE 2. Galgamácsa 3 3 — — 17- 1 Központ 3 2 — 1 10- 8 3. Vácegres 3 — 1 2 5^3 4. Váckisújfalu 3 — 1 2 4-14 Sakk 1. Galgamácsa Központ 3 3 — — 13,5- 4,5 2. Vácegres 3 2 — 1 12- 6 3. Galgamácsa SE 3 1 — 2 10,5- 7.5 4. Váckisújfalu 3 • — 3 0-18 Az ünnepélyes eredmény- hirdetésre szombaton este 19^ órai kezdettel került sor Gal- gamácsán, a helyi művelődési házban. Barna István
