Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-26 / 225. szám

1914 SZEPTEMBER 26., CSÜTÖRTÖK MAGYAR-SZOVJET TÁRGYALÁSOK MOSZKVÁRA!» Szerda délután patinás kör­nyezetben, a Nagy Kreml pa­lota Katalin-termében meg­kezdődtek a magyar—szovjet hivatalos tárgyalások. A tár­gyaláson részt vesznek a ma­gyar küldöttség tagjai és a velük utazott szakértők. Szovjet részről a tárgyalá­son részt vesz Leonyid Brezs- nyev, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizott­ságának főtitkára. A tárgyaló delegáció tagjai: Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a minisztertanács elnöke, Mihail Szusslov, az SZKP Központi Bizottságának titkára, a Poli­tikai Bizottság tagjai, Konsz- tantyin Katusev, az SZKP KB titkára, Nyikolaj Bajbakov, a minisztertanács elnökhelyette­se, Vaszilij Kuznyecov, a kül­ügyminiszter első helyettese és Vlagyimir Pavlov, a Szov­jetunió budapesti nagykövete, az SífeP KB tagjai. Szovjet részről szakértőként részt vett a tárgyaláson Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB tagja, az SZKP fő­titkárának munkatársa, Nyi­kolaj Rogyionov, a KB tagja, külügymi ni szter-heíy ettes, Cennagyij Kiszeljov, a KB osztályvezető-helyettese és Nyikolaj Szikacsov, a külügy­minisztérium 5. európai osz­tályának vezetője. A testvéri barátság, szívé­lyesség és teljes kölcsönös megértés légkörében lezajlott eszmecserén a magyar és szov­jet vezetők kölcsönösen tájé­koztatták egymást országaik helyzetéről, a szocialista és kommunista építő munka eredményeiről, az MSZMP X. kongresszusa és az SZKP XXIV. kongresszusa által ki­tűzött feladatok végrehajtásá­ról. A felek kifejezték mély elé­gedettségüket afölött, hogy a magyar—szovjet kapcsolatok az élet minden területén sike­resen fejlődnek és a kérdések egész sorát tekintették át az MSZMP és az SZKP, a Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti testvérba­rátság és sokoldalú együttmű­ködés további elmélyítésével kapcsolatban, politikai és egyéb területeken. A küldöttségek a nemzetkö­zi kérdések széles körét vitat­ták meg. Megkülönböztetett figyelmet fordítottak az MSZMP és az SZKP, a Ma­gyar Népköztársaság és a Szov­jetunió szoros együttműködé­sének, a szocialista közösség további megszilárdításának kérdéseire; a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom egységének és összeforrottsá- gának további erősítése érde­kében. Megvizsgálták a nemzetközi feszültség további enyhítésé­vel összefüggő kérdéseket, az európai és a nemzetközi biz­tonság szilárd alapjainak meg­teremtésével kapcsolatos té­mákat. A napirenden szereplő kér­dések megvitatása során meg­erősítették a felek nézeteinek és álláspontjának teljes azo­nosságát. A tárgyalások csü­törtökön folytatódnak. nyék erélyesen emlékeztetnek arra: ha szilárd béliére vá­gyunk Európában, e békéért hatékony küzdelmet kell vív­nunk. — Szeretném itt hangsú­lyozni, hogy e harc fő irányá­nak mi továbhra is az össz­európai tanácskozás sikeres befejezésének biztosítását te­kintjük. — A mai napon megkezdtük önökkel tárgyalásainkat. A tárgyalásokat folytatni fog­juk. De már most magabizto­san kijelenthetjük: a tárgya­lásokon a teljes és kölcsönös megértés, a testvéri megbont­hatatlan barátság szelleme honol. Másképpen ez nem is történhetne, hiszen ugyanez a szellem jellemző pártjaink és országaink kapcsolataira — mondta befejezésül, majd po­harát emelte a magyar népre és harci élcsapatára, a ma­gyar kommunistákra, Kádár János elvtárs egészségére és a magyar párt- és kormánykül­döttség valamennyi tagjának egészségére, a megbonthatat­lan szovjet—magyar barát­ságra. Kádár János: Küldöttségünk legfontosabb megbízatása: erősítsük tovább a magyar—szovjet barátságot Díszvacsora a Kremlben Az SZKP Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet minisztertanács szer­dán este a nagy Kreml pa­lota Granovitaja-termében díszvacsorát adott a Kádár János vezette magyar párt­ós kormányküldöttség tiszte­letére, A díszvacsorán Leonyid Brezsnyev és Kádár János be­szédet mondott. L. I. Brezsnyev: •• Összefűz az együttesen megtett út, mai nagy tetteink és közös terveink L. I. Brezsnyev beszéde ele­jén őszintén örömét fejezte ki a magyar küldöttség érkezése fe­lett. — A szovjet emberek, pár­tunk igen nagyra becsülik a magyar kommunistákhoz, a magyar néphez fűződő harcos és kipróbált szövetségünket — jelentette ki egyebek között. — Mi igaz- barátoknak tekint­jük önöket, akikkel összefűz az együttesen megtett út, ösz- szefűznek mai nagy tetteink és közös terveink a jövőre. — Országunkban ismerik és nagyra becsülik a Magyar Szocialista Munkáspárt elvi, internacionalista politikáját. Teljes és kölcsönös megértés van közöttünk és az önök pártjának vezetői között, élü­kön Kádár János elvtárssal, a harcedzett forradalmárral, a nemzetközi kommunista moz­galom kiváló személyiségével, a Szovjetunió és Lenin pártja hű barátjával. Becsülünk min­dent, amit a magyar kommu­nisták tettek a múltban és tesznek ma a szocialista or­szágok egységének megszilár­dításáért; becsüljük a szocia­lista Magyarország hozzájáru­lását a Varsói Szerződés Szervezete és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tevékenységéhez. Mély meg­elégedéssel tölt el bennünket, hogy a testvéri szovjet—ma­gyar együttműködés napról napra szélesedik és erősödik minden területen, köztük a kereskedelem, a tudományos­műszaki élet és a termelési kooperáció területén. Példaként megemlítette ez­után az olefin-programot, ez­zel összefüggésben a viharos fejlődésnek indult Leninvá- rost, majd a budapesti metrót, ami szovjet szakemberek se­gítségével épült, a legnagyobb magyar üzemekben szovjet gyártmányú korszerű beren­dezéseket használnak, számos szovjet kikötőben pedig ma­gyar munkások kezemunkáját dicsérő daruk dolgoznak. A ma­gyar Ikarusok pedig, ha úgy tetszik, kozmikus távolságokat tettek már meg a szovjet utakon. — Jól emlékszem legutóbbi magyarországi látogatásomra — jelentette ki —, még most is szemem előtt vannak mozgal­mas találkozásaink Budapest lakóival, a Vörös Csepelen megtartott lelkes tömeggyűlés, szívélyes beszélgetésünk a Magyar—Szovjet Baráti Társa­ságban. Azokban a napokban értelmünkkel és szívünkkel egyaránt különösen élénken éreztük a népeinket egymáshoz fűző baráti érzelmek melegét. — Kedves elvtársak! Ma­gyarország. a Szovietunió és más testvérországok életében felelőss“gtelies időszak követ­kezik. A nem túlságosan távoli jövőben sor kerül hatalmon levő kommunista és munkás­pártjaink következő kongresz- szusára. Ezek pedig korszakos események lesznek. A követke­ző évek újabb bizonyítékokkal szolgálnak majd annak a közös munkának az óriási jelentősé­gére, amelyet a testvérpártok folytatnak a szocialista közös­ség országainak minden módon való közeledése és akcióegysé­gük erősítése érdekében. — Természetesen vonatkozik ez a nemzetközi életre is, ahol a szocialista országok együtt­működése máris eredmények­hez vezetett és ezek az ered­mények jótékony hatást gyako­roltak országainkra és az álta­lános békére. Nem kevés ezen a területen a még megoldatlan probléma, és igen hasznos, ha ezek megoldásán együttesen gondolkodunk.' — A közelmúlt gazdag volt jelentékeny világpolitikai ese­ményekben. Feszült figyelmet keltett a világban az Egyesült Államok vezetésében nemrégi­ben bekövetkezett változás. Mi, a Szovjetunióban termé­szetesen nem avatkozunk az Egyesült Államok ügyeibe. De távolról sem közömbös szá­munkra mindaz, ami érintheti a szovjet—amerikai kapcsola­tok helyzetét és fejlődését, amelynek mi — érthető okok­ból — nagy jelentőséget tulaj­donítunk. A Szovjetunióban nagyra értékelik a szovjet— amerikai kapcsolatokban vég­bement kedvező fordulatot, amely az utóbbi években kö­vetkezett be, mindkét fél konstruktív erőfeszítéseinek eredményeként. Ezért megelé­gedéssel vettük tudomásul Ge­rald Ford elnök nyilatkozatát arról, hogy személyesen ő ma­ga, és kormánya is folytatni kívánja politikáját az orszá­gaink közötti kapcsolatok to­vábbfejlesztésére — a megkez­dett irányban. A magunk ré­széről mi közöltük az elnökkel, hogy a kontaktusok fenntartá­sa mellett foglalunk állást a béke megszilárdítása, az orszá­gaink közötti kölcsönös bi­zalom és jó szomszédság erősí­tése céljából. Ezek a kapcsola­tok már létrejöttek és jelenleg úgy véljük, nem rosszak az elő­feltételek ahhoz, hogy sikeres kezdetet jó folytatás kövesse az együttműködés új konkrét té­nyei formájában, a legkülön­bözőbb területeken, mindkét ország népei és az általános béke érdekeiből kiindulva. Szilárd meggyőződésünk, hogy a béke megszilárdítá­sáért, az enyhülés elmélyíté­séért és továbbfejlesztéséért vívott küzdelemben nem le­hetnek szünetek. Hogy meny­nyire szükség van erre a küz­delemre, azt meggyőzően iga­zolták a ciprusi eseménvek. Ismét szemléletesen bebizo­nyosodott, hogy a fa iszta rendszerek állandó fenyege­tést jelentenek a békére és a népek biztonságára. Nevezete­sen ezek a rendszerek a ked­venc eszközei azoknak, akik imperialista intrikákat akar­nak megvalósítani a szabad­ságszerető népek ellen. Egy­szersmind bebizonyosodott az is, hogy ezek a rendszerek a népharag tűzhányójának csú­csán lebegnek és kérlelhetet­len pusztulás várja őket. A Ciprus függetlensége ellen szőtt imperialista összeesküvés végső soron oda vezetett, hogy a görögországi fasiszta katonai diktatúra összeomlott, az or­szág demokratikus erői lehető­séget kaptak tevékenységük aktivizálására. Ez már önma­gában véve sem csekély vív­mánya a béke és haladás erői­nek. — Ugyanakkor, elvtársak, a világ újabb szemléletes bizo­nyítékot kapott arról is, mi­lyen veszélyes szerepet tölt be a nemzetközi életben a NATO katonai tömbje, mennyire összeegyeztethetetlenek e tömb puszta létezése és alapvető po­litikai céljai a népek szabad­ságának, függetlenségének és biztonságának érdekeivel. Hi­szen éppen a NATO stratégái voltak azok, akik miközben kiszélesítették katonai előké­születeiket a Földközi-tenger térségében, ilyen vagy olyan módon szüntelenül arra töre­kedtek, hogy minél mélyeb­ben vonják be ezeknek az elő­készületeknek a hatósugarába egy el nem kötelezett ország, a Ciprusi Köztársaság terüle­tét. Ezután mindannyian ke­véssé vonzó képnek voltunk tanúi, amikor a NATO két tagállama ezt, az önmaga megvédésére képtelen orszá­got a fegyveres összecsapások színterévé változtatta, pusztu­lást hozva polgáraira, romlást városaira és falvaira. Nincs mit csodálkozni azon, hogy ezeknek az eseményeknek az egyik következményeként Gö­rögország, amelynek közvéle­ménye és új vezetői saját ta­pasztalatukból győződtek meg róla, hogy a NATO vezéreit legkevésbé a kis országok biz­tonságának és függetlenségé­nek védelme érdekli, kilépett a NATO katonai szervezeté- bőL — Végül a ciprusi válság menete bebizonyította, hogy korunkban Európában és az egész világon az agresszív erők mesterkedéseivel szem­beszáll a béke, a függetlenség és az állami szuverenitás vé­delmeződnek erős frontja. A kicsiny ciprusi állam függet­lensége ellen intézett táma­dás tiltakozást váltott ki az egész világ közvéleményében. Ciprusról szólva Leonyid Brezsnyev a többi között még rámutatott, hogy az esemé­Beszéde elején Kádár Já­nos szívből megköszönte a baráti fogadtatást, Leonyid Iljies Brezsnyev meleg sza­vait, és átadta a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának és kormányának, egész dolgozó népünknek forró, test­véri üdvözletét — Pártunknak, népünknek felbecsülhetetlen értékű hatal­mas erőforrása — mondotta — országaink, a Magyar Népköz- társaság és a Szovjetunió in­ternacionalista egysége, test­véri együttműködése. Mostani útunknak is az a célja, és kül­döttségünk szívesen vállalt legfontosabb megbízatása, hogy bővítsük tovább sokolda­lú együttműködésünket, erő­sítsük tovább egységünket, s a megbonthatatlan magyar— szovjet barátságot. — Mi, magyarok, örömmel látjuk a- minden időben hű s leghatalmasabb barátunk, szö­vetségesünk, a Szovjetunió fejlődését — jelentette ki g to­vábbiakban, hangsúlyozva, hogy „az összes szocialista ország és az emberiség sze­rencsijére — szakadatlanul nő a Szovjetunió gazdasági, poli­tikai és katonai ereje, növek­szik béketeremtő nemzetközi szerepe és befolyása is. Az eredmények forrása a Szovjet­unió Kommunista Pártjának lenini politikája, a párt és a nép szilárd egysége, a Szovjet­unió népeinek következetes alkotó munkája. — A magyar nép — mon­dotta azután — 1975. tavaszán ünnepli annak a nagy napnak 30. évfordulóját, amikor a di­cső szovjet hadsereg áldozatos harccal, a Hitler-fasiszta meg­szállókat kiverve hazánkból, teljesen felszabadította Ma­gyarországot. Nemzeti függet­lenségét, szabadságát vissza­nyert népünk történetében új lap nyílott. Gyökeres tár­sadalmi fordulat ment végbe nálunk: a régi világ romjain, új társadalom, új ország szü­letett. A bennünket felszaba­dító és azóta is mindenben segítő szovjet népnek meg le­het az az elégtétele, hogy a magyar nép élni tudott a sza­badsággal: kivívta a hatalmat, lerakta a szocialista társada­lom alapjait, és következete­sen, eredményesen építi hazá­jában a szocializmust. — Elmondhatjuk szovjet ba­rátainknak, hogy a Magyar Népköztársaságban a munkás- osztály hatalma szilárd, a munkásosztály és a parasztság szövetsége szoros, a szocialis­ta célok valóra váltására egy­ségbe tömörül a nemzet min­den alkotó ereje. A szocializ­mus építésének negyedszáza­da alatt a nemzeti jövedelem négy és félszeresére, az ipar termelése csaknem nyolcszoro­sára emelkedett, A szocialista alapokra helyezett mezőgaz­daság lendületesen fejlődik és mind nagyobb eredményeket mutat fel. A párt politikáját népünk támogatja, a X. kong­resszus határozatainak végre­hajtása eredményesen folyik. Beszélt Kádár János arról, hogy pártunk jövő tavasszal összeülő XI. kongresszusára készül, majd így folytatta: — A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom szülötte, a Szovjetunió, létrejötte óta a szocializmus, a kommuniz­mus és a béke zászlóvivője, a szabadságukért és haladásu­kért küzdő népek támasza. Ezért rendíthetetlen híve a szocializmus építésének útjára lépett magyar nép a Szovjet­unióval való barátságnak. A magyar és a szovjet nép ba­rátsága, pártjaink, országaink testvért együttműködése, a marxizmus—'^n in izmus, az in- temacionaliiznius eszméin, kö­zös érdekeinken, közös szocia­lista céljainkon alapszik. Erre a gránitalapra épülnek szö­vetségi kapcsolataink, melye­ket az 1967-ben megkötött új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésünk rögzít és szabá­lyoz a közös érdeknek megfe­lelően. A Magyar Népköztár­saság számára a nemzetközi politikai, gazdasági és kultu­rális kapcsolatok építésében továbbra is fő irány a Szov­jetunióval való minden oldatlú együttműködés fejlesztése. Ez a mi történelmi útunk, amely­ről letérni nem fogunk soha­sem. — A szocialista országok közös harcának, összehangolt külpolitikájának legfőbb eredménye a nemzetközi eny­hülés napjainkban végbemenő térnyerése. A hidegháborútól a feszültség csökkenésének irányába tartó valóságos for­dulat bontakozik ld. Ehhez át­fogó programot a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusa adott, s ebben a folyamatban a szovjet külpo­litika a kezdeményező, az út­törő. E báikepolitika képvise­letében kiemelkedő, személyes érdemei vannak a népünk ál­tal nagyra becsült igaz bará­tunknak, Leonyid Iljies Brezs­nyev elvtársnak, a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom kiváló harcosának, akit méltán övez világszerte őszin­te tisztelet és megbecsülés. — A közelmúltban néhány vezető tőkés államban lezaj­lott személyi és kormány­zati változás után, hivatalos lépésük alkalmával, az új ve­zetők is az enyhülési poli­tika folytatása mellett nyilat­koztak. Mi ezt megfelelően értékeljük, nemzetközi poli­tikánkban figyelembe vesz- szük-. A békepolitika elszánt ellenségeinek pedig azt mondjuk: éberek, szilárdak és egységesek vagyunk. Van­nak barátaink a világ min­den részén, van ütőképes fegyveres erőnk, kipróbált szövetségi rendszerünk, a Var­sói Szerződés Szervezete, de mi békét akarunk és békepo­litikánkat tántoríthatatlanul folytatjuk. — Közismert, hogy szovjet barátainkkal teljesen azonos álláspontot és nézeteket kép­viselünk a nemzetközi élet minden alapvető kérdésében, ezért azonos módon is cse­lekedünk. Ez vonatkozik a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlesztésére, amelyet nagy jelentőségűnek tartunk és üd­vözlünk a világbéke meg­szilárdítása szempontjából. Ugyanígy tekintünk az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet ügyére. Fontosnak tartjuk, hogy mi­előbb sor kerüljön harma­dik befejező szakaszára az ál­lamok legmagasabb szintű képviselőinek részvételével. Azonos módon ítéljük meg Ciprus helyzetét, amelynek rendezésére vonatkozóan a szovjet javaslatot reálisnak és elfogadhatónak tartjuk és a magunk részéről támogat­juk. Határozottan kiállunk a vietnami és a többi indokí­nai nép igazságos ügye mel­lett, harcukat támogatjuk. Álláspontunk egyértelmű a közel-keleti nelyzet rendezé­sét úietően is, síkraszáilank az ENSZ Biztonsági Tanacjd é-ver-yes határozatainak vég­rehajtásáért, s a Palesztinái nép törvényes jogainak hely­reállításáért. Népünk üdvözli a portugáliai és a görögor­szági demokratikus jellegű változásokat. Ugyanakkor ha­tározottan elítéli a chilei fasiszta katonai junta terror­ját, követeli a törvényes rend helyreállítását, Luis Cor- valan elvtársnak, á Chilei Kommunista Párt főtitkárá nak, a Népi Egység bebör­tönzött más vezetőinek és híveinek szabadon bocsátását. — A Szovjetunióval együtt, széles fronton munkálkodunk a nemzetközi küzdőtéren a társadalmi haladásért, a népek szabadságáért, a békéért. Eb­ben a harcban meghatározó szerepe van a szocialista or­szágok összefogásának és egyeztetett külpolitikai fellé­pésének, amit a magunk ré­széről igyekszünk mindenkor előmozdítani. Abból indulunk ki, hogy a szocializmus, a bé­ke általános érdekei a haladás erőitől nyilvánvalóan nem az elkülönülést, hanem tevékeny­ségük összehangolását, az egységet és a tömörülést kö­vetelik. — A Szovjetunió Kommu­nista Pártjával együtt mi ma­gyar kommunisták is a mar­xizmus—leninizmus elveire épülő egység hívei vagyunk a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban. Ennek tudatában lépünk fel és for­dulunk szembe az egységbon­tókkal, a jobb- és baloldali opportunizmus mindenfajta irányzatával és jelenségével. A testvérpártok, a haladás minden erejének összefogásá­ra úgy tekintünk, mint a si­keres közös harc legfőbb elő­feltételére. — A kommunista és mun­káspártok akcióegységét erősí­tő és továbbfejlesztő 1969. évi tanácskozás óta a közös harc eredményeként fontos változá­sok következtek be a nemzet­közi küzdőtéren. Irányvona­lunk kiállta az élet próbáját. A nemzetközi életben végbe­ment fontos változások szük­ségessé teszik, hogy Időről időre áttekintsük, értékeljük azokat és következtetéseket vonjunk le a világpolitikai helyzet alakulásából mozgal­munk számára. A Magyar Szocialista Munkáspárt ezen az elvi alapon tartja időszerű­nek a kommunista és munkás­pártok regionális tanácskozá­sait és egy újabb világérte­kezlet fokozatos előkészítését. Kádár János beszéde vé­gén hangsúlyozta, hogy a tár­gyalásokat jó elvtársi, ba­ráti légkörben kezdték meg. ismét kifejezésre jutott, hogy pártjaink, kormányaink kö­zött teljes a nézetazonosság a szocialista építés és a külpo­litika kérdéseiben, majd a kommunizmust építő nagy szovjet népet, a Szovjetunió dicső kommunista pártját, élén a Leonyid Iljies Brezsnyev ve­zette központi bizottságot, a magyar és a szovjet nép meg­bonthatatlan örök barátságát éltette. Kádár Jánosné moszkvai látogatásai Kádár j ánosmé szerdán Moszkvában felkereste a Szov­jet Képzőművészeti Akadémia tagjainak műveiből rendezett jubileumi kiállítást. A vendé­get N. V. Tomszkij, a Szovjet Képzőművészeti Akadémia el­nöke és más neves művészek üdvözölték. Kádár Jánosnévai együtt megtekintette a kiállítást V. P. Brezsnyeva, az SZKP Köz­ponti Bizottsága főtitkárának felesége, valamint V. Z. Pav­lova, a Szovjetunió magyar­országi nagykövetének felesé­ge és Rapai Gyuláné, Ma­gyarország moszkvai nagykö­vetének felesége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom