Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-25 / 224. szám
/ 1974. SZEPTEMBER 25., SZERDA •ügyei •dájj W sr-Minsm Csak pontos terv szerint Egy félbemaradt település sorsa Mogyoród azon községek közé tartozik, amelyeknek meglehetősen rosszak az adottságaik. Elsősorban nem a gyenge, mezőgazdaságilag művelésre kevésbé alkalmas talaj miatt — mert az Aranykalász Termelőszövetkezet a nehézségek leküzdése után kiegyensúlyozott gazdálkodást folytat — hanem a település fekvése miatt. Annak idején, kilenc- száz évvel ezelőtt, amikor ezen a tájon ütközött meg egymással Salamon király Géza és László herceg seregeivel, az utána itt letelepülő magyarok még nem gondolhatták, hogy ennyi idő elteltével a szép környezetű falu fejlődését a helyhiány akadályozza. Állj, ne tovább Mogyorod a fővárost körülvevő agglomerációs gyűrű egyik községe. Náluk is vannak bevándorlók, az ország más tájairól érkezettek, akik budapesti munkalehetőséget kerestek és találtak, de mégsem akkora számban, mint nem sokkal arrébb Dunakeszin, Foton vagy Kistarcsán. A nagyobbméretű beözönlést megakadályozta a nehézkes közlekedés. A falu nem főútvonal mentén fekszik. A bejáró munkásoknak — közéjük tartozik a fiatalság zöme — vagy Gödöllő vagy Főt felé kell előbb utazniuk és onnan óí- szállással juthatnak be munkahelyükre. A község lakossága mégis szaporodik, ma már 32-00 lakost számlálnak. Az életszínvonal emelkedése révén megindult az építkezés és ekkor derült ki: nincs hová. A régi községmag telített, új telkeket ott már nem lehet kisajátítani. A legkézenfekvőbb szabad terület nyugat felé nyílott volna, azonban oda a nagyfeszültségű vezetéksor miatt nem' lehet építkezni. Maradt tehát a másik oldal, a falutól kát kilóméterre húzódó HÉV- vonal felé. Igaz, hogy ez vízben rendkívül szegény terület, mégis vonzó főleg a bejáró munkások számára a HÉV-ál- lomtis közelsége. így sorra épültek a házak és a Gödöllői ú. két oldalán kétszázból egész település kezdett kialakulni. De hat évvel ezelőtt a községi tanacs építkezési tilalmat rendelt el erre a részre. Megelőzően maguk is támogatták a törekvést, telket és építési engedélyt adtak a kérelmezőknek. Neve sincs Ez a hat éve tartó építési tilalom valósággal béklyóba kötötte a fejlődő falurészt, aminek még egyelőre neve sincs. Sokar. már szeretnék az eredetileg épített kisebb házat megnagyobbítani. komfortosabbá tenni, de a tanács nem adhatja a hozzájárulását. Kolesza Antalné vb-titkár és á Szőregi Lajos társadalmi tanácselnök — egyébként a AZ ÓBUDAI SZESZGYÁR FELVESZ lakatos, villanyszerelő és elektroműszerész szakmunkásokat. Rövid idő alatt betanítunk s7akkéozettség nélküli jelentkezőket szesz- és különböző élelmiszeripari munkakörbe. Jelentkezés: a gyáregység munkaügyi csoportjánál, Budapest III., Folyamőr u. 9-11. termelőszövetkezet jogásza — örömmel ülnek le az asztal köré, hogy erről a kérdésről beszélgessünk. Elmondották, hogy a falu számára továbbra is előnyös lenne, ha a HÉV- állomás mellett új település alakulna ki. Az építési tilalmat riem jószántukból mondták ki. Körülbelül tíz éve várták a falu határában húzódó Budapest— Miskolc közötti autópálya építését. A nyomvonal hosszú ideig nem volt pontosan kijelölve. Az építtető minisztérium kérte, hogy a számításba vehető területre ne kerüljenek lakóházak, hogy a kisajátítási és szanálási eljárások ne késleltessék a majd meginduló útépítést. Ekkor, hat éve rendelték el az építési tilalmat. Azóta az út már javában készül, tehát eldőlt, hogy a településtől távol lesz, de ugyanakkor újabb megoldásra is várni kell. Kellett volna Időközben felsőbb határozat született, amely a fővárost körülvevő 44 agglomerációs község fejlesztésére vonatkozik. Az elképzelések szerint az egy-egy területhez tartozó kisebb községeket egy központ köré csoportosítják. Ez a készülő egységes terv egyúttal távlati fejlesztési tervként is szolgál, amely nemcsak a lé- lekszámot hatrrozza meg, hanem megállapítja az iparfejlesztés arányait és helyét, hol épüljenek a javító-szolgáltató egységek, kell-e és hol települjön parkerdő, és így tovább. A terv másik fontos célja, hogy már most kijelölje a főbb közlekedési útvonalak mellett húzódó műszaki csatornákat. A jövőben el kell kerülni azt a ma még gyakori állapotot, hogy a víz, gáz, telefon, távfűtés és egyéb vezeték- és kábelfektetéssel járó föld alatti munka miatt az úttestet minduntalan meg kelljen bontani. Ez a műszaki folyosó térkép szerint kijelölt vonalon halad, megfelelő szélességben. A tanács vezetői szerint a nagyszabású tervezetet először márciusban, majd júliusbari kellett volna megkapniuk. Ha az elkészült terv a fejlesztés szempontjából kedvező lehetőségeket is ad, azért azt is még egyszer alaposan meg kell vitatni, meSkora lehet ez a HÉV-állomás melletti újabb belterület? Ma, mint említettük kétszáz család lakja. A domborzati viszonyok miatt egyelőre úgy látni, legfeljebb még 50 család fér el ott, ha továbbra is csak földszintes kertes házakat építenek. A lé- lekszám altkor sem emelkedik többre ötszáz főnél: számukra aligha lehet az alapellátást megteremteni, tehát iskolát, orvosi rendelőt és így tovább. Meg kell vitatni a további településformát, mert egy bizonyos elképzelhető jó és gazdaságos helykihasználás révén ennek a résznek a fejlődése lesz a legdinamikusabb, tehát ide újabb közintézmények kellenek. December elején A készülő agglomerációs tervről Kovács József, a Pest megyei Tanács építési és közlekedési osztályának csoport- vezető főmérnöke jó hírekkel szolgál. A szerződés szerint a tervezőintézeteknek a kilenc területcsoportra bontott tér vezetet november 15-ig kell készen a megyei tanácsnak átnyújtani. A gödöllői járásban három csoportot dolgoztak ki. A Mogyoródot érintő Csömör— Nagytarcsa—Kistarcsa—Mogyoród—Kerepes és a hozzátartozó Szilasliget kört a Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalat készíti el. Központjának Kistarcsa—Kerepest jelölik, a közös tanácsú nagyközséget. December elején — ha a tanácsülés megfelelőnek tartja majd az elkészült távlati fejlesztési tervezetet — azt is el dönthetik miképpen folytatódhat a mogyoródi új falurész fejlődése. Komáromi Magda Böicsődések, óvodások, kis- és középiskolások Ankét a nőtanács székhazában a gyermekélelmezés helyzetéről és fejlesztéséről Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság tanulmányban dolgozta fel a gyermek- élelmezés fejlesztéséhez szükséges tennivalókat. Kedden a nőtanács székházában megrendezett ankéton dr. Sáníha Istvánná főosztályvezető-helyettes vázolta a gyermekek ellátásának jelenlegi helyzetét és továbbfejlesztési elképzeléseit. Jelenleg a legkedvezőtlenebb az általános iskolások ellátottsága. Országosan a kisdiákok 21 százaléka, Budapesten 44 százaléka részesül napközi otthoni ellátásban. Az országban csupán tízezer nem napközibe járó gyermek ebédelhet az iskolában, pedig az első osztályosok beiratkozásakor a szülők 75—80 százaléka igényelte a napközi otthonos ellátást. Valamivel jobb a helyzet a középiskolás diákok körében: 55 százalékuk részesül étkeztetésben. A bölcsődés és óvodáskorú gyermekellátás javítása érdekében tovább kell fejleszteni a konyhai kapacitást. Szükséges, hogy a tejipar speciális tejtermékválaszték biztosításával, a konzervipar a darabos gyermeké 1: e! k on zer vek forgalomba hozatalával, különleges gyümölcslevek, nektárok gyártásával bővítse a választékot. Indokolt továbbá, hogy a különböző élelmiszeripari ágazatok félkész- és készételek nagyobb választékával, gyorsan elkészíthető termékekkel segítsék a gyermekgondozási segélyen levő édesanyákat. Ezzel lehetővé válna, hogy a nap nagy részét gyermekükkel tölthessék. Két csoport Munkásokkal beszélgettem a Közúti Gépellátó Vállalat ceglédi gyárában, s egyikük azt kérdezte: annyit hallani a vállalati meg a népgazdasági érdekekről, de valójában arról keveset, miért és miként kerülnek, kerülhetnek ezek, szembe egymással? Hiszen — folytatta nagyon is logikus gondolatmenetét a munkás — mindkettő azonos kézben van, azaz a „parancs” ugyanaz. Hogyan lehet akkor ellentét közöttük? Apró ügyek Szerencsém volt, mivel a gyár tevékenységét valameny- nyire ismerem, s így rögtön példával élhettem. Azzal, hogy mennyit kínlódtak, kínlódnak különféle — önmagukban apró, jelentéktélen — elektromos szerelési anyagok hiánya miatt. Ezek 'a nem nagy értékű, de termékeik mindegyikéhez nélkülözhetetlen dolgok újra meg újra beleszólnak a termelésbe. Néhányszor tíz méter kábel híján semmit sem kezdhetnek a sok millió, forint értékű C—25-ös aszfaltkeverő teleppel; nem adhatják át a rendelőnek. A népgazdaságnak érdeke, hogy az alkatrészekből, félkésztermékekből mielőbb végtermék, áru legyen. Az alkatrészgyártó-iparban is hat ez az érdekeltség, de már úgy, hogy bizonyos alkatrészeken tisztes a haszon, másokon semmi. Ha most pusztán a vállalati érdeket nézik — s megtörténik, hogy csak azt nézik —, akkor a jó hasznot hajtó termékekből sokat, a nyereséget nem hozókból keveset, vagy . éppen semmit nem készítenek. Az elektromos szerelési anyagokat előállító üzemek küzdenek ugyan kapacitás- problémákkal is,1 de főiként arról van szó, hogy cikkeik egy részét nekik nem érdemes előállítani. Nem, mert éppen csak a termelési költségek térülnek meg rajtuk, illetve még azok sem. Magyarán, ráfizetnek. Ismétlődő körök Tágítsuk a látóhatárt. A közepes teherbírású gépkocsikon a Csepel Autógyárnak megfelelő haszna volt. Ugyanakkor a népgazdaság számára ezek a járművek drágának bizonyultak, mivel a KGST- országokból, hasonlóakat, olcsóbban lehetett, lehet megvásárolni. A vállalati és a népgazdasági érdek szembekerült; ahogy végső soron mindig, most is a népgazdasági kerekedett felül. Az autógyár fokozatosan csökkenti ezeknek a termékeknek az előállítását, s helyettük egyebek között önjáró fenékvázakat készít az Ikarusnak. Még egy példa. A Váci Kötöttárugyár többféle olcsó allémák tudati hátterét. Pedig sűrűn a gazdasági feszültségek szülője nem más, mint a gyakorlati formát öltó gondolkodásmód, például akkor, amikor a társadalmi tulajdon parányi becsületével az egyéni tulajdon túlértékelése, a csoportérdek egészségtelen érvényesítése all szemben. Az összekötő kapcsot, azt, hogy társadalmi es egyéni 1 tulajdon gyarapítása csakis egybenangollan mehet végbe, még a szükségesnél kevesebben látják, fogadja« el. A munkás elsősorban a keresetnövekedést tartja számon, s nem azt, e növekedésnek mi a forrása. A vezető elsősorban a nyereség bővítését szorgalmazza, s nem vizsgálja kellő alapossággal, hogy ennek útja megegyezik-e a népgazdasági, az össztársadalmi érdekekkel. Ezek szerint „néhány tartalmas szeminárium” megváltoztatná a mai képet?. Éppen az a gond, hogy sok esetben gazdasági problémákat politikai, s politikaiakat gazdasági eszközökkel akarnak megoldani a vállalatok, az irányító szervek. Ami arra figyelmeztet, hogy a problémák lényegét nem egyszerű fölismerni, s sokan, sok helyen nem is ismerik fel. Ennek azután természetes kö- VeJkezjnénye, hogy a rosszul f«Üfflmert „betegség” gyógymódja sem hatásos. S még valami: türelmetlenkedéssel ezekben a kérdésekben tapodtat sem jutni előre. Itt nem azon múlik az eredmény, hogy hányszor és milyen keményen olvassák az érintettek fejére, tiszteljék jobban a népgazdasági érdekeket. Fordított sorrend Meggyőződésünk, hatásosabb a ráolvasásnál annak tanulmányozása, hogy ahol egybeesik a vállalati meg a népgazdasági érdek, miért és hogyan esik egybe. AZáz fordított sorrendre van szükség. Nem annak hajtogatásira, hogy itt sem, meg ott sem vágnak egybe az érdekek — a tény megállapítása még semmit nem lendít az ügyön —, hanem annak elemzésére, miként sikerült sok területen az összhangot megteremteni, s ezek a módszerek másutt hogyan alkalmazhatók? Egy valamit nem szabad, nem lehet eltűrni: azt a ma még sűrű esetet, amikor az érintett felek mindegyike arra vár, hogy a másik lépjen! A népgazdasági érdekeket képviselő irányító szervek csakis a vállalatoktól követelik az igazodást, a vállalatok pedig csakis a központi irányításra hárítják a felelősséget. Tapasztalataink arra figyelmeztetnek, hogy a két érdekcsoport szembekerülésének okai sokszor ebben, a várakozásban, a cselekvés elhárításában, az elemzés elmulasztásában kereshetők, s nem tényleges gazdasági mozzanatokban. Azaz nehézségeink egy részét a tehetetlenkedésnek, a problémák kései felismerésének, az intézkedések elhúzódó meghozatalának. felemás végrehajtásának köszönhetjük. M. O. BUDAPESTI MUNKAHELYEINKRE il villanyszerelő, víz-, gáz-, fűtésszerelő, általános lakatos, kőműves-burkoló, hőszigetelő es épületasztalos szakmunkásokat, betanított munkásokat es ferti segédmunkásokat; továbbá autóaaru-vezetőt és -kezelőt, gyakorlattal rendelkező, középkorú férfi rendészeti dolgozókat, férfi raktárkezelőket, alacsony nyomású vizsgával rendelkező kazánfűtőt Betanított es segédmunkások részére lehetőve tesszük o szakmunkás-képesítés megszerzését. lápióság, Sülysáp és Dobás környékéről saját autóbusszal szállítjuk munkába es haza dolgozóinkat Jelentkezés: a FŐVÁROSI SZERELŐIPARI VÁLLALAT munkaerőgazdálkodási csoDortjánál Budapest IX., Koppány u. 5. * (Megközelíthető: a Nyugati pályaudvartól a 6-os és (a Boráros térnél ótszállva) a 2-es villamossal, a Keleti pályaudvartól a 23-as és a 24-es villamossal, a közvágóhídi végállomásig.) Telefon: 336-560, 82-es mellékállomás. sóruházati cikket nem képes ] haszonnal előállítani. Ugyanakkor ezekre a cikkekre — az életszínvonal-politika je- | gyében — a népgazdaságnak szüksége van. A két érdek megint nem egyezik. Mi legyen? Azt, hogy átmenetileg feszültségek támadnak az érdekek két csoportja között, a termelés, a hatékonyság növelése természetes kísérőjének tarthatjuk. Ha fölszámolják ezeknek az ellentmondásoknak egy részét, születnek újak. Ismétlődő körökként övezik a tevékenység egy-egy részét, s létük nem baj. Az a baj, ha tartóssá válnak a feszültségek, ha korábbi ellentmondások a megváltozott környezetben is fennmaradnak! Nem egyetlen ok Érdekes módon még szakemberek körében is találkozni azzal a nézettel, mely az érdekek két csoportjának szembekerüléséért a szabályozó rendszert kárhoztatja. Akik így gondolkodnak, úgy vélik, a szabályozók tökéletesítésével, új részszabályó- zások beiktatásával a feszültségek egyszer és mindenkorra feloldhatók. Csakhogy a gazdasági élet nem mozdulatlan laboratóriumi modell, melyen állóhelyzetben nyugodtan cserélhetők a különböző alkotó elemek. A vállalati és a népgazdasági érdekek szembekerülése sajátos jelzőrendszer; szükség van rá, a fejlődéshez elengedhetetlen. Eszményi állapot, amikor mindenben és mindenhol egybeesnek a vállalat meg a népgazdaság érdekei, nem létezik, nincsen. Az , érdekek közötti feszültség — jelzőrendszerként — arra figyelmeztet, hogy a gazdaság bizonyos rétegeiben aránytalanságok jöttek létre; hol a vállalatok, hol a népgazdaság oldalán. Kifejezheti azt is az érdekek két csoportjának ütközése, hogy a kívánt, az óhajtott feladatokhoz mérten kisebbek a feladatok megoldását • szolgáló javak, erőforrások, vagy ugyan elegendőek lennének, de megoszlásuk rossz; nem ott vannak, ahol a leginkább szükség lenne ' rájuk. Szerepet j játszik itt az értékviszonyok I torzulása is, nevezetesen az, hogy a jól dolgozó vállalat j népgazdasági szempontból I akár rosszul tevékenykedő is lehet. Kétféle forint Világosabban, kevésbé elvontan fogalmazva: a tetemes exportot lebonyolító gyár látszatra jól dolgozik, hiszen a külföldi értékesítésen haszna van. A népgazdaságnak vi- j szont az a „forint”, melyet a vállalat így keres, esetleg ket- j tőbe, háromba kerül! Mert a drága importanyagot a vál- ) íaiat olcsón kapta meg a nép- 1 gazdaságtól; a különbözetet | fizeti az állam. A kivitelt lebonyolító vállalatoknál t ilái- ! hatunk olyat, amelynél az ún. j dollárkitermelési mutató kétszerese, háromszorosa a má- j sik cégnél meglevőnek. I Érdeke a vállalatnak, hogy növelje az exportot? igen, hiszen haszna van rajta, gyarapodik a nyereség, nagyobb a részesedési alap. A népgazdaságnak viszont kárt okoz a nem gazdaságos exp art — ami vállalati szempontból gazdaságos, de a társadalmi munkaráfordítást tekintve gazdaságtalan! —, azaz nem helyeselheti bővítését. Egyszerű lenne utasítani a vállalatot, hagyja abba. Ám akkor azt is meg kellene mondani, mit csináljon helyette. A kétféle forint, azaz az értékviszonyok kuszasága, ellentmondásossága a legfontosabb forrása a vállalati és a népgazdasági érdekek szem- bekerülesének. Éppen ez magyarázza, hogy 1975. január elsején viszonylag széles körben termelői árrendezést hajtanak végre; egyértelműbbé teszik termékek, anyagos bizonyos részénél az értékviszonyokat, drágábbá válik ? vállalat számára is az, ami a népgazdaságnak többe kerül. Például az energiahordozók, a színesfémek. Sokan lebecsülik a látszatra kimondottan gazdasági probA VOLÁN 1. SZ. VÁLLALAT 2. sz. Üzemegysége a XIII. és XIV. kerületben levő korszerű telephelyekre FELVESZ: előadókat, ügyintézőket, titkárnőt, • gépírónőt és adminisztrátort. Jelentkezés: Budapest XIV,, Mogyoródi út 32., XIII., Cserhalom u. 8-10. Telefon: 637-294.
