Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-24 / 223. szám

Vágják a füvet Évente ötször-hatszor vágják a füvet a város parkjaiban a Városi tanács parkgondozó részlegének dolgozói. Urbán László és Fehér József a Széchenyi téren nyesik a zöld pázsitot. Apáti-Tótih Sándor felvétele. ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Ondó László és Kása Maria: Zsolt; Kovács László és Sági Gizella: Beáta; Fodor Ferenc és Héjas Ju­lianna: Ferenc; Fehér László és Makai Sarolta: Krisztina; Kovács Balázs és Kállai Er­zsébet: Zoltán; Szécsény La­jos és Palya Irén: Róbert; Fehér Sándor és Barhács Aliz: Sándor; Szász Ernő és Kádár Ilona: Ernő; Tarna- völgyi Sándor és Bán Éva: Alexandra; Petrik István és Grohl Mária: Zsuzsanna; Csa­tó Sándor és Barócsi Mar­git: Szilvia; Halasi József és Barna Eszter; Tünde; Kiss Sándor és Gál Piroska: Pé­ter; Dávid István és Dobos Rozália: Zsolt; Nagygyürgy László és Cseri Eszter: Attila nevű gyermeke. Névadót tartott: Kalocsa Sándor és Papp Margit: Sán­dor; Kovács István és Cson­tos Judit: Mónika nevű gyer­mekének. Házasságot kötött: Balog István és Akócsi Rozália; Gábor István és Nagy Eme­se; Besenyei István és Kovács Zsuzsanna. Meghalt: Kis István (Ár­pád u. 12/a.); Ignácz Mátyás (Losonczy u. 84.); Kullai Im- réné Horváth Mária (Dankó Pista u. 16.); Nagy Lászlóné Virág Julianna (Enyedi u. 3.); Kovács Károly (Kossuth L. u. 8.); Kapus Györgyné Somo­gyi Mária (Nyársapát, Viola u. 14.); Nagy Józsefné Szűcs Judit (Örkényi u. 27.); Tóth Kálmán (Rózsa Ferenc u. 12,’X. Mit látunk ma a moziban A gejzírvölgy titka. Színes, szinkronizált szovjet film. Előadások kezdete: 6 es 8 órakor. KISKÖRZETI MOZI, AZ ÁRBÓZI ISKOLÁBAN Az androméda törzs. Szí­nes, szinkronizált amerikai film. Előadás kezdete: 7 órakor. Nyugdíjban, Hutaion Segített a tatarozásban A Petőfi általános iskolában találkoztunk legutóbb Boros László festömesterrel, aki az őszi tatarozási murilzákban segédkezett. A 61 éves nyug­díjas mester fiatalos buzga­lommal forgatta a meszelöt. — Negyvenöt éve csinálom — mondotta mosolyogva —, s nem hagyom abba, míg a ka­rom bírja. Nekem a munka az élet... 1929-ben lettem ta­nuló Kalász Zsigmond körösi festőmesternél, aki három esz­tendeig sok türelemmel taní­tott a szakmára. Utána hat évig nála dolgoztam, mint se­géd. —•' Később Budapesten, Ceg­léden, Debrecenben, Sopron­ban és Szolnokon vállaltam munkát, de jött a katonaélet, a háború és a hadifogság: hét év múlva kerültem haza. Itt­hon önálló mester lettem, majd belévtem a Bács megyei Építő Vállalathoz, ahol meg­becsülték munkámat, és on­nan mentem nyugdíjba ..., Háborús bombákat emeltek ki a Kálvin téren Az épülő víztorony környé­kén, a villamosenergia-szol- gáltatás korszerűsítése érde­kében, a DÉMÁSZ dolgozói új transzformátorházat építenek. Az állomás számára a Szalay- fále iskola udvarából hasítot­tak ki területet, melynek mé­lyítése közben a markológép több háborús időkből szárma­zó bombát hozott felszínre, s bizonyosnak látszott, hogy még további leletekre is számítani lehet. A rendőrség lezárta a rob­banásveszélyes területet, s ér­tesítették a tűzszerészeket, akik a napokban kiemelték a háború veszedelmes emlékeit. Közel ötven darab kisebb- nagyobb bomba kérült felszín­re, nagy részük úgynevezett kis szárnyas bomba volt, melyeket a második világháborúban használtak. A tűzszerészek megállapították: a bombák egy része robbanóképes. Orvosi ügyelet Változás a körzeti orvosi ügyeletben szeptember 23-tól 28-ig 7. körzetijén helyettesít: dr. Mikó Miklós; 11. körzet: dr. Lengyel György; III. körzet: dr. Mikó Miklós; IV. körzet: dr. Kulin Sándor; V. körzet: dr. Pólus Károly; VI. körzet: dr. Somlyai Károly; VII. kör­zetben helyettesít: dr. Somlyai Károly; VIII. körzetben he­lyettesít: dr. Kulin Sándor. Központi ügyelet szeptem­ber 28-án délután 2 órától 30-án reggel 7 óráig a Magyar utca 2. szám alatti rendelőin­tézetben. XVIII. ÉVFOLYAM, 223. SZÄM 1974. SZEPTEMBER 24., KEDD Megszépülnek a termek Új vezető a Naponta, délelőtt és délután, sok-sok kisdiák keresi fel a városi könyvtár gyermekrészlegét, ahol Gorócz Agnes gyermekkönyvtáros se­gít a könyvek kiválasztásában. tűiket, a világot megismerő emberek sokasodó száma jel­zi. E nemes hivatás termé­szetesen nerfí kis felelősséget is jelent. Jól tudja ezt a vá­rosi könyvtár napokban kine­vezett új igazgatónője, Keresz­tény Laura is. — Első teendőm a nagykő­rösi könyvtár mindennapi éle­tével való ismerkedés. Bár nem idegen számomra a köny­vek világa, hiszen korábban is könyvtárban dolgoztam, még­is igen hasznos a helyi szoká­sok sorbavétele, mert azokat ismerve könnyebben tudok be­illeszkedni új környezetembe. Alig néhány éve csak, hogy a fiatal igazgatónő elhagyta a gimnázium padjait, a Debre­ceni Tanítóképző Intézet könyvtáros-népművelő szakán Melyiket olvassam? .., Nagykőrös talán leglátoga­tottabb kulturális intéménye a városi könyvtár. Fiatalabb és idősebb olvasók ezrei keresik fel évente termeit, válogatnak művészeti, tudományos, szép- irodalmi gyűjteményében. Igé­nyeik, kívánságaik maradékta­lan kielégítéséről a bibliotéka állandóan változó, megújuló életét irányító könyvtárosok gondoskodnak. Munkájuk ta­lán nem» látványos, de hasz­nosságát és eredményeit, a könyveket szerető, környeze­szerzett diplomáján pedig még alig száradt meg a tinta. — Hogyan került a nagykő­rösi könyvtárba? — A szerencsi gimnáziumban érettségiztem, s pedagógus sze­rettem volna lenni. A közép­iskola után képesítés nélküli tanítóként helyezkedtem el, majd jelentkeztem a Debre­ceni Tanítóképző levelező ta­gozatára. Később Miskolcon a Borsod megyei könyvtár gyer­mekrészlegében dolgoztam és ekkor kezdtem hozzá a levele­ző tagozaton a tanuláshoz. Idő­közben megismerkedtem á népművelő és könyvtárosi munka számos területével, s augusztusban megpályáztam ezt a nagykőrösi állást. Már korábban is szerettem volna ide jönni, hiszen nem idegen nekem ez a város. Nyaranta jó néhány hetet töltöttem már itt rokonaimnál. — Milyen elképzelései van­nak új munkahelyén? — Mint mondtam, szeretnék mindent alaposan megismer­ni és persze folytatni mind­azt, ami ennek a könyvtárnak már' nemes hagyománya:. az író—olvasó találkozókat, a si­keres irodalmi esteket, a gyer­mekrészleg rendezvényeit, és természetesen sok-sok új könyvvel gazdagítani a csak­nem félszázezres gyűjteményt. — A napokban ismét bezár­ja kapuit a könyvtár, miért? — Szerdától — 25-étöl — újra festik a termeket, köz­ben megérkeznek az új könyvespolcok is, és nem kis munkát jelent majd a köny­vek leltározása sem. Ok­tóber közepén azonban meg­szépült, megfiatalodott könyv­tár várja ismét régi és újabb barátait. A MÜZEUM kaputerében egy kis harang lóg némán. Őseink Putere János budai ha­rangöntővel készíttették 1619- ben. Azért vették, hogy a to­ronyőrük ezzel jelezzék a tü­zet. Ez a szerepe később meg­szűnt és a pótharaszti iskola mellé került. Szőcs Adám ta­nító, ha el nem felejtette, 12 órakor meghúzatta, hogy a gyéren lakott Pótharaszton is megtudják: mikor érkezett el az ebédelés ideje. Ez a harang az egyetlen örökségünk erről a pusztáról, pedig mennyi kellemetlen ízű esemény fűződik hozzá. A vá­ros levéltárában kilószámra őr­eik a vele kapcsolatos ira­tokat. Órákba kerül a XVII. századbeli írásokat kisilabizál- ni. De mint az alábbi néhány példa bizonyítja, megéri a fá­radságot. Sári Farkasné 1638-ban öz­vegységre jutott; hogy anyagi helyzetén javítani tudjon, a felerészben birtokát képező Pótharasztot „böcsületes Kőrös várossának” négyszáz tallérért zálogba adta. Alig telik el né­hány év, Fülekre hivatja a vá­ros vezetőségét Batik János al­ispán. A megjelent főbírónak és tanácsnokoknak tudomásába adja, hogy a Sári Farkas család kihalt. így ö és Koronczi Já­nos kapta meg a pusztát ado­mánybirtokként. Amennyiben a város meg akarja tartani a pusztát, akkor fizessen érte 210 ezüsttallért. Ki is fizették. Az okirat kelte: 1642. január 16, Fülek. A puszta másik felének a A régi korok beszédes emlékei Póíharaszí: vámunk egykori pusztája birtokosa is az adósok sorába került. Fekete András öccse fogságába esett, váltságdíjául 2000 finom tallért” kellett érte fizetni. Ezért 1642. január 22- én pótharaszti örökrészét vá­rosunknak 400 tallérért elzálo­gosította. A HATÁRVITÁK elég ko­rán megkezdődtek. A nyár­egyháziak a Bődre nevű ha­tárrészt a magukénak követel­ték. Ebből per keletkezett 1642-ben. A tanúvallomásokat olyan emberek tették nagyobb­részt, akik Pótharaszton szü­lettek, vagy ott laktak. A ki­hallgatásuk idején ceglédi, kö­rösi, gyöngyösi lakosoknak mondták magukat. Életkoruk 60 év, így jól emlékeztek az 1697 előtti időkre. Azt vallot­ták, hogy a Bődre falu terüle­tét a pótharasztiak használ­ták. Bődre akkor pusztult el, amikor a török Budát elfog­lalta. A bíróság a nevezett he­lyet Pótharaszthoz tartozónak ítélte, de .még vele kapcsolat­ban később több bírói ítéletre került sor. Nem ok nélkül ragaszkodott városunk a 45 kilométerre le­vő pusztához. Akik gyakran mentek hivatalos ügyekben Budára, itt pihentek meg. A jószág is itt jutott ivóvízhez." A nagy fuvarok idején 200 szekér szénát is szállítottak a budai várőrségnek és az urak­nak. Télen 200 szekér fát fu­varoztak Budára, hogy a bu­dai pasa és hadi népe meg ne fagyjon. A katonaság éle­lemszállítása szintén a nagy fuvarok közé tartozott. Ez a rengeteg szekér, hat­hat ökörrel, az ostoroson túl két-két emberrel, mind Pót­haraszton haladt át. A jó le­gelők, szántóul használható földjei, erdeje, vizei tetszettek atyáinknak. Meg is hoztak ér­te minden áldozatot. Sokat kellemetlenkedtek nekik, vi­szont az északi szomszéd bir­tokosok. Ezt igazolja számos határper. Az új szerzeményt bizottság elvitatta a város bir­tokvásárlási jogát, így négy körösi nemesnek adott pénzt, hogy vegyék meg: ez meg is történt. A város közös haszná­latában maradt tehát továbbra is. Még 1788-ban is ki kellett elégíteni a pusztára jogot for­máló Káldy családot 600 fo­rinttal. A SZOMSZÉDOS FALVAK lakóinak legelőt adott bérbe a város, így az üllőieknek is. A pilisiek á bödrei részt szán­tották. Az albertiek is kérték dézsmafizetés ellenében. A ta­nács az albertieknek adta oda. Erre a pilisi földesúr, magát mindenhatónak képzelő Belez- nay János gróf tábornok, 1744 nyarán az albertiek learatott gabonáját erőszakkal elhor- datta. — ötven szekeret Bics­kéről, 100 szekeret Pilisről rendelt ki. Négy fegyveres ka­tona és szekerenként két-két vasvillás ember is közreműkö­dött. Tehát sok vita volt a ha­tárokkal, de végül is Pótha raszt a városé maradt. A puszta keleti felét szán­tás-vetésre nagykőrösiek bé­relték. Sokkal többen igényel­ték a földet bérbe, mint amennyit a város adni tudott. Emiatt elégedetlenség keletke­zett, s ekkor 97 , bérletre ősz■ tották. A homok megkötését a XÍX. század elején általánosan el­rendelték, mert az a jól termő földeket is elborította. Bállá Károly 1827-ben 1116 kataszt- rális hold futóhomokot bérelt ki a várostól erdősítésre. Tele­pített gyümölcsöst és szőlőt is, s 1859-ig használta. A volt Bállá bérlemény ma is erdő. Eltűnt a puszta régi neve; Csévharaszt, Nyáregyháza, Új­lengyel, Üjhatyán nevű közsé gek között oszlik meg a határ. Jelentős részét csodálatosan szép erdőség fedi. A vita is megszűnt határai felett. Eltűn­tek a vitatkozók. Róluk is, meg a pusztáról is, csak az iratok szólnak. Dr. Balanyi Béla SPORT Labdarúgás Elmulasztott győzelmi lehetőség NAGYKÖRÖSI KINIZSI— BUDAÖRS 2:2 Budaörsön úgy indult a mérkőzés, hogy a körösi lab­darúgók simán nyernek, a mérkőzés végén pedig örül­niük kellett az egy pontnak is. Az összeállítás a következő volt; Kocza, Suba, Juhász, Fa­ragó, Somlyai, Bari, Marton, Kovács T. (Kurgyis 65. p.), Kovács Z., Kecskés III, Szabó. A 2. percben Szabó—Kovács Z. összjáték után Szabó lapos lövését a kapus nem tudta vé­deni. 1:0. Két perc múlva Kecskés III csavart lövése a felső kapufáról pattant ki. Ko­cza több ízben is jó érzékkel hárított veszélyes helyzetben. A 25. percben Kecskés 11 jó cselek után Szabót hozta hely­zetbe, és ő nem hibázott. 2:0. Szabó jó szabadrúgását szög­letre védte a kapus. Ezután a hazai csapat volt a többet tá­madó, sok dolga volt a körösi védelemnek és a 43. percben lesgyanús helyzetből gólt értek el a hazaiak: 2:1. Fordulás után is nagy volt a budaörsi nyomás. A 66. perc­ben egy beadásnál az elmélázc körösi védők között fejesgól­lal egyenlített a hazai csapat. 2:2. A körösi támadósor nem tudta a labdát tartani, de a védők jól küzdöttek és sike­rült is — ha nehezen is — az egyik pontot megszerezni. A kisméretű, salakos pálya nem ízlet* a körösi játékosok­nak, ennek ellenére az első félórában jól játszottak, oko­san adták a labdát, de 2:0 után kiengedtek vagy elfo­gyott a tudományuk. A mér­kőzés után három negatív motívum állapítható meg: csak 30 percig volt jó csapatjáték, utána már csak a védelem küzdött; a tizenegy emberből álló csapat egy, esetleg két gyengébb játékost elbír, de né­gyet már nem; nincsenek meg­felelő cserejátékosok, a jó cse­rékkel pedig mérkőzéseket le­het nyerni. Szerdán Cegléden lesz edző­mérkőzés. BUDAÖRS IFI—NK. KINIZSI IFI 2:1 (1:0). Kinizsi ifi: Tóth I. — Tóth Gy., Labancz, Bélteki, Kaszap, Tóth S., Várkonyi S., Szabó (Benkó), Szalai, Leskó (Ba- nyár), Ruttner. Gyámoltalan játékkal kisebb képességű csapattól szenvedett vereséget a körösi csapat. Gól­lövő: Szalai. Járási bajnokság NAGYKÖRÖSI KINIZSI II— TÖRTÉL 4:2 (2:2). Kinizsi II: Kovács — Dávic, Rákosi, Tóth I, (Szécsény), Horváth, Tóth II, Baranyi, Karsai, Patai, Podmaniczki, Sarkadi (Tolnai). Á rossz talajú törteli pályán érvényesült a körösi csapat jobb technikai képzettsége és megérdemelten nyert. NK. KINIZSI—IKLADI VA­SAS 1:1 (1:0). Keddi műsor SAKK KlOSZrSzékház, 19: a városi páros Strand Kupa-verseny DC-rendszerű döntője, befeje­ző forduló. TEKE Cegléd: C. KÖZGÉP B—Vo­lánbusz (Nk.) megyei csapat­bajnoki mérkőzés. P. S. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom