Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-24 / 223. szám

1974. SZEPTEMBER 24., KEDD Asszonyok — szalag mellett Műszakváltás előtt az MM Jega-iizemében — Asszonyok a szalag mellett? —- ismétli fennhangon tűnődve a kérdést Segesdi Mihályné, a Mechanikai Művek szakszer­vezeti bizottságának helyettes titkára — ilyen sok van ná­lunk: szerelőszalag, ami mel­lett főleg nők dolgoznak. Menjünk talán... a Jega-bri- gádhoz. „Vigyázat”, mondom ma­gamnak „a Jega — ha jól emlékszem — a gyár legújabb termékének, a kvarc-ionizáto- ros konyhai légtisztítónak a külföldi márkaneve, nem pe­dig a brigádvezetőé!” Egyszer már épp ebben a gyárban megjártam: Jaksi elvtársnak szólítottam egyik riportala­nyomat, mert az üzemi párt- bizottságtól a portáig, minde­nütt így emlegették: Jaksi. Aztán kiderült, hogy a becsü­letes neve Andó Albert Jakab, ebből az első kettő: vezeték­név. — Jó, menjünk a Jega-bri- gádhoz. Szocialista brigád? — Hogy is mondjam.;. — habozik Segesdiné. — Erede­tileg igen, csak közben oly nagy volt a fluktuáció, hogy most nem is tudom pontosan... Majd elmondják az asszonyok. Kezd érdekessé válni a do­log! Nem oszlott fel éppen, de • • • A Jega-üzem viszonylag új épületben, viszonylag korszerű termelőberendezéssel dolgozik. Az utóbbi azért „viszonylag” korszerű, mert az asszonyok­kal folytatott beszélgetés ideje alatt az automata szerelősza­lagot kétszer kellett vidám ej-úhnyem közepette, kézzel „megtolni”: elakadt ugyanis. A műhely tiszta, világos, és olyan rendes, mintha két per­ce fejezték volna be munká­jukat a takarítónők. Pedig las­san véget ér a délelőtti mű­szak. — Ez azért van, mert egy­általán nincs takarítónő a mű­helyben — mondja Halmai Antalné, a brigádvezető, — Magunk takarítunk, talán ép­pen ezért becsüljük meg job­ban a rendet. — Hogy is vagyunk a Jega- brigáddal? — sietek tisztázni a brigád „státuszát”. — A brigád 1972 májusában alakult, és elhatározta a szo­cialista cím elnyerését. Egy év múlva meg is kaptuk. Nem sokkal ezután a brigádvezető szülési szabadságra ment, és engem választottak utódának. Ennek körülbelül egy eszten­deje, de időközben annyi idő­sebb asszony ment tőlünk nyugdíjba, és fiatalabb szülési- gyermekgondozási szabadság­ra, hogy egyszerűen nem lehe­tett a brigád tevékenységét értékelni. Nem oszlott fel, hi­szen a távollevők helyébe { újak jöttek, fiatalok, de ők j még csak próbaidős tagjai a brigádnak. — Amint látom, a népese­déspolitikai szempontból ör­vendetes fluktuációnak még nincs vége — jegyzem meg. Herczog Ede gyáregységveze­tő végszóra érkezett, s most kapcsolódik be a beszélgetés­be: — De mennyire nincs! Je­lenleg két kismamánk van gyermekgondozási szabadsá­gon, és öt várandós anya dol­gozik a műhelyben. — Csak azt tudnám, hogy ön most panaszkodik — vagy dicsekszik?! Az asszonyok nevetnek. Legjobban Edelényi Istvánná. akinek december 7-re „jósol­ták” első gyermeke születését az orvosok. Már tanul az utánpótlás Szőke, kékszemű fiatalasz- szony Édelényiné, 1967 óta dolgozik a Mechanikai Művek­ben. Először az olajkályha szerelőszalagon, majd — ami­óta a kályhagvártást levitték az abonyi gyáregységbe — a légtisztítókat szereli. Ponto­sabban az ablakos palástokat. és az árnyékolókat. — Nem nehéz ez a munka egy terhes mamának? — Nem ennél könnyebbet, tisztábbat keresve sem lehet­ne számomra a gyárban talál­ni — mondja meggyőződéssel. — Ha néha kicsit gyorsabb volt a szerelőszalag tempója, és nem győztem követni, a csoportvezető adott mellém se­gítséget. — Ki a csoportvezetője? — Jaksi. Nagyon rendes em­ber, törődik a beosztottjaival. — Nekem mondja, aki ezt már fél újságoldalon közhírré tettem?! — Olvastuk — mondják kó­rusban az asszonyok. Edelényinét előreláthatóan november közepéig engedik dolgozni az orvosok. Addigra kell betanítania maga he­lyett az utánpótlást: Banádi Máriát. Sovány, barna kislány, ez az első napja az üzemben. Eddig Óbudán dolgozott, most lakó­helyéhez, Ercsihez közelebb keresett munkát. A vékony, barna kislány vé­kony csuklója felett — nem akarok hinni a szememnek — tetoválás hirdeti bizonyos Jó­zsi nevét. — Ki csinálta? — Én. Tűhegyre cérnát csa­vartam, belemártottam fekete tusba, és úgy szurkáltam ki a betűket. — Megért ennyit az a Józsi? Kis árnyék suhan át kes­keny arcán: — A, nem. Mióta elköltöztek Ercsiből, nem is jelentkezett többé. Már szerettem volna kiszedni, de azt mondják, nem lehet. Anyám haragudott is érte. Marika 16 éves. A brigádon is múlik, mi lesz belőle: szak­máját értő, ügyes kezű, tanult munkáslány — vagy olyan, akinek kedvenc olvasmánya a karjára tetovált nevek lesz­nek?! DH-munkamódszerben Ismét Halmai Antalnét fag­gatom : — Ha — mint mondja — a brigádjuk nem oszlott ugyan fel, de éppen hogy vegetál, ak­kor nqm is vesznek részt a munka versenyben ? — Még csak az kéne! Elő­ször is: a Jega-üzem DH-mun- karendszerben dolgozik. Ez már maga sok mindenre köte­lez bennünket. — Például? Herczog Ede veszi át a szót: — Például a kifogástalan minőségű munkára. A műhely - minden dolgozója önmeós: mindenki maga ellenőrzi sa­ját munkája minőségét. Aztán: magát a DH-munkarendszert is állandóan fejlesztjük, fino­mítjuk, augusztus elsején pél­dául minőségi bérezést vezet­tünk be. Ha a belföldre ké­szült légtisztítók közül az osz­tályos áruk aránya nem halad­ja meg havonta az öt százalé­kot, akkor a dolgozók 10 szá­zalék minőségi pótlékot kap­nak a kategóriabérükre. — És a külföldi piacra ké­szült légtisztítókkal mi a hely­zet? — Azok között nem lehet osztályos áru! — Az is a versenyfelajánlá­sunk között szerepel, hogy ma­gunk tartjuk tisztán a mű­helyt — szól közbe Halmainé. Lássuk csak közelebbről ezt a minőségi pótlékot. Mit mond erről — például — Márki Jó- zsefné? — Nekem 9,70 forint a ka­tegóriabérem. Erre kaptam augusztusban 250 forint minő­ségi bérpótlékot, és így lett az összkeresetem 2500 forint. Eny- nyit még sohasem kaptam, meg is vagyok elégedve. Az is jó, hogy ebben a műhelyben egy műszak van: tudja, nem vagyok már egészséges. _ A szí­vem. a májam ... Hét évig fo­lyamatos műszakban dolgoz­tam, elég is volt annyi belőle. Az én koromban ... Telt,arca sima, ránctalan; derűs,' kiegyensúlyozott em­bernek látszik. — Két asszonylányom és há­rom unokám van — nevet. — És nem is merem megmonda­ni, milyen kevés időm — a nyugdíjig. Mindent megtesznek az anyákért Durecz Ibolya a legfiatalabb a műhelyben. Talán az egész üzemben is: áprilisban múlt 14 éves. Az általános iskola el­végzése után mindjárt idéjött. — Miért éppen ide? Ügy tu­dom, Diósdon lakik. — A szüleim mondták, hogy ez jó hely, idejöjjek. — Ök is itt dolgoznak? — Már nem, de régebben mindketten dolgoztak itt. — Érdekes: ők maguk el­mentek innen, de a kislányu­kat ideküldik. Érti ezt? — Azt hiszem, igen — felel a gyáregységvezető, aki lakó­szomszédja Diósdon a Durecz családnak. — Dureczék nem vándormadarak; az apa azért ment el innen, mert másutt jobban kamatoztathatta a szakképzettségét, az anya pe­dig a csapágygyárba ment, hogy közelebb legyen az ott­honához. Talán az is közreját­szott, hogy Ibolya egy osztály­ba járt a fiammal, s gondol­ták, nem árt, ha szemmel tar­tom a kislányt — az apja he­lyett. — És az a kislány? — mu­tatok egy piros munkaköpe­nyes, apró növésű teremtésre. — Az a kislány Petrovics Mária, akinek a lánya majd­nem akkora, mint a mama. — Négyéves, de két-három év múlva elhagy a növésben — mondja egy kicsi asszony. — Szereti ezt a munkát? — Ne is kérdezze, úgy fáj a szívem itthagyni! — Miért akarja itthagyni? — Tudja, én egyedül neve­lem a gyermekemet. Itt a mű­szak reggel hatkor kezdődik, az óvodába pedig csak 6 órától veszik be a gyereket. Emiatt kell átmennem olyan üzem­részbe, ahol negyed nyolckor kezdődik a munkaidő. — Van rá lehetőség? — Az üzemvezetőnk, Béres László megígérte a segítségét, itt pedig mindent megtesznek a kisgyermekes anyákért! Nyiri Éva Mérleg — az NDK közelgő jubileuma előtt Tovább épül, fejlődik a két testvérmegye kapcsolata A Suhl megyei küldöttség a Pest megyei pártszékházban A Német Szocialista Egységpárt Suhl me­gyei bizottságának — az MSZMP Pest megyei bizottsága meghívására érkezett — küldöttsé­ge hétfőn délelőtt Budapesten, a megyei párt­székházba látogatott. A testvérmegye küldötteit, Erich Kliemnek, az NSZEP Suhl megyei bizottsága titkárának vezetésével Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja,' a megyei párt- bizottság első titkára fogadta a megyei párt- bizottság titkárainak és vezető munkatársai­nak jelenlétében. Részt vett a találkozón dr. Winfried Mor­genstern, az NDK magyarországi nagykövet­ségének másod titkára is. A bensőséges, elvtársi, baráti légkörben le­zajlott beszélgetésen mindkét részről meg­erősítették azt a szándékot, hogy tovább épí­tik, fejlesztik a két testvérmegye — Suhl és Pest — évek óta tartó kapcsolatait. Ez meg­egyezik mindkét pártbizottság elhatározásai­val. Suhl testvérmegye küldöttsége a Pest megyei pártszékházban. Balról: a küldöttség, valamint a tol­mácsnő mellett Cservenka Ferencné és dr. Bíró Ferenc. A hétfői találkozón dr. Biró Ferenc, a Pest megyei párt- bizottság titkára nyújtott át­fogó tájékoztatást a megye politikai, gazdasági és műve­lődési helyzetéről, különös tekintettel a mezőgazdaság arculatára, fejlődésére, mi­vel a delegáció elsősorban agrárpolitikai kérdések iránt érdeklődött. A nagy figyelemmel foga­dott tájékoztatót követően Erich Kliem szólt megyéjük néhány időszerű feladatáról, átadva a Suhl megyei párt- bizottság titkárának személyes üdvözletét. Elmondotta, hogy Suhl me­Napirenden: a tanácstörvény végrehajtása és a külkereskedelmi törvénytervezet Ülésezett két országyűlési bizottság A tanácstörvény elvei és rendelkezései beváltak, helyes­ségüket a gyakorlat, az élet igazolta — állapította meg hét­fői ülésén az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága. A dr. Gonda György elnökletével megtartott ta­nácskozáson — amelyen részt vett Péter János, az ország- gyűlés alelnöke és dr. Katona Zoltán, a legfőbb ügyész első helyettese is — a képviselők az őszi ülésszak várható témá­járól, a tanácstörvény végre­hajtásának tapasztalatairól tá­jékozódtak. Dr. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hi­vatalának elnöke vitaindító előadásában emlékeztette a képviselőket, hogy az 1971. évi 1. számú törvény — sor­rendben a harmadik tanács- törvény — alapvető célja ket­tős volt: a magasabb színvo­nalú, korszerűbb tanácsi mun­ka kereteinek megteremtése, valamint a tanácsok tevékeny­ségében a szocialista demok­rácia további szélesítésének biztosítása. A tanácsok munkájában mind határozottabban tükrö­ződnek azok a kedvező folya­matok, amelyeket a törvény követelményként fogalmazott meg. A tapasztalatok igazol­ják, hogy a tanácsok többsége jól él a megnövekedett önálló­sággal, hatáskörrel, ugyanak­kor tervszerűbb a központi célok megvalósítása is. •. Az előterjesztést követő vitá­ban a képviselők egyöntetű vé­leménye volt, hogy alapvetően jó. vizsgázott a törvény, jól vizsgáztak végrehajtói, a taná­csok. Igaz ez még akkor is. ha akad a szakigazgatási tevé­kenységben , „túlszabályozott” terület, s akkor is. ha az ösz- szességében eredményes mun­ka színvonala még nem egyen­lő a különböző tanácsok között. A bizottság délután — Palkó Sándor elnökletével — at or­szággyűlés kereskedelmi bizott­ságával együttes ülésen foly­tatta munkáját. A tanácskozá­son részt vett és felszólalt Ap ró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az ország- gyűlés elnöke és dr. Szilbereky Jenő igazságügyminiszter-he- lyettes is. A délutáni ülés na­pirendjén a külkereskedelem ről szóló törvényjavaslat szere­pelt — a témáról dr. Bíró Jó zsef külkereskedelmi miniszter tartott előadást. Mi indokolja a külkereske delmi törvény megalkotását? A külkereskedelem szerves része a népgazdaságnak, jelentősége az elkövetkező években tovább fokozódik, így a törvényi sza bályozást mindenekelőtt a nép­gazdaságban betöltött jelen­tős, növekvő szerepe teszi szük­ségessé. A külkereskedelemre vonatkozó jogszabályok megle­hetősen szétszórtan találhatók meg, összefoglalásuk népgazda­sági érdek, már csak azért is. mert a paragrafusok egységbe foglalása az egységes értelme­zést is szolgálja. A törvény- tervezet — amely várhatóan ugyancsak az őszi ülésszak elé kerül — csak az időtálló általá­nos rendelkezéseket öleli fel. a gazdaságpolitika változásaitól fokozottabban függő részlet- kérdések szabályozását alacso­nyabb szintű jogszabályokra hagyja. A vitában felszólaló képvise­lők helyesnek, időszerűnek tar­tották a külkereskedelemről szóló törvény megalkotását, s felelősségteljesen boncolgatták tervezett paragrafusait, rendel­kezéseit. Elemezték más tör­vényekkel való összefüggéseit, örvendetesnek minősítették az egységes gyakorlat kialakításá­ban várható hatását, s bár kri­tikus szemmel vették górcső alá a passzusokat, egyetlen, ér­demben is módosító, a terve­zett törvény lényegét érintő ja­vaslat sem hangzott el. A bi­zottság döntött szövegoontosító. a iobb megértést célzó észrevé­telekről. gye lakossága — az egész NDK-hoz hasonlóan — e he­tekben mérleget készít mun­kájáról az NDK fennállásá­nak közeledő 25. évfordulója alkalmából. Mindenekelőtt a párthatározatok teljesítését vizsgálják meg. A munkához, a napi élethez nagy ösztönzést adott az a tudat, hogy — el­sőrendűen a Szovjetunió bé­kepolitikájának, békediplo­máciájának köszönhetően — az NDK-nak sikerült kivív­nia a nemzetközi elismerést és békében építheti hazájá­ban a szocialista társadalmat. Hangsúlyozta, hogy gazdasági életükben rendkívül sokat se­gít a szocialista integráció a problémák megoldásában, hiszen az új német állam nyersanyagban szegény ország, noha fejlett; iparral rendel­kezik. Ipari bázisát kell ál­landóan nyersanyaggal ellát­nia, s ebben kapnak nagy se­gítséget a Szovjetuniótól és a többi szocialista ország­tól. Elismeréssel említette meg az Agromasnak azokat a gépeit, amelyeket a BNV al­kalmával láttak és jól isme­rik hazájukban. A pártmunkával kapcsolat­ban arról szólt a küldöttség vezetője, hogy a pártszerve­zetekben e hetekben számol­nak be azoknak a felada­toknak az elvégzéséről, ame­lyeket az NDK fennállásá­nak 25. évfordulójára vállal­tak. Érdekes részleteket tudtak meg a találkozó résztvevői a mezőgazdaság eredményeiről. At. idei esztendő igen jó volt Suhl megyében a mezőgazda­ság számára, ennek is köszön­hető, hogy máris teljesítették azokat az előirányzatokat, amelyeket 1975-ig tűztek ki. Megalapozták annak lehető­ségét is, hogy áttérjenek az iparszerű termelésre a mező- gazdaságban, amely náluk is a továbblépés lehetséges útja. A termelőszövetkezeteik nagy­sága általában 900—1000 hek­tár, ami a növénytermesztés szempontjából nem elegendő. Ezért 4—5 tsz koncentrálja a növénytermesztést és 3—4000 hektárt művelnek ilyen kultú­rával közösen. Mindezek kö­vetkeztében is a legszebb eredményeket gabonából érték el. Többnyire komplex gépesí­tést alkalmaznak. Az állatte­nyésztésben hasonlóképpen az iparszerű módszer útjára lép­tek a szakosodással. Főleg a szarvasmarha-tenyésztést ré­szesítik előnyben, már csak azért is, mivel sok zöld­takarmánnyal rendelkeznek, de a lakosság igénye is inkább ez iránt nyilvánul meg. Arra törekszik most a Suhl megyei pártbizottság — 'az NSZEP Központi Bizottsága határozatának megfelelően —, hogy a jövőben még tovább növelje befolyását a mezőgaz­daság dolgozói között. Magá­ban a pártban is a munkás- bázis megőrzésével növelni akarják a termelőszövetkezeti parasztok részvételét. Az elvtársi tájékoztatóból, beszámolóból jól érzékelhető volt — számos más részlet el­mondásával is —, hogy miként készülnek NDK-beli testvér­megyénkben, a thüringiai Suhl- ban a jubileumi évfordulóra és a soron következő feladatok si­keres megvalósítására. Látogatás Gödöllőn és Vácott A delegációnak — melynek Erich Kliem vezetésével tagjai: Gerhard Kosyki, a Suhl megyei párt-vb tagja, a Bad Salzun- gen-i járási pártbizottság első titkára és Hans Schmidt, a hild- burgshauseni járási pártbizott­ság titkára, valamint a velük érkezett Klaus Römer, az il- menaui főiskola docense — al­kalma lesz itt-tartózkodása idején Pest megyében ta­pasztalatcsereként tanulmá­nyozni számos olyan kérdést, mely kapcsolódik munkájuk­hoz. Ehhez igazodott a hétfői nap első programja is, amikor a gödöllői Agrártudományi Egyetemre látogattak, hogy — kívánságukra — a lúdtenyész- tés korszerű, itt kialakított módszereit tekinthessék meg. Dr. Magyari András, az egye­tem állattenyésztési tanszéké­nek vezetője nyújtott erről be­ható ismertetést, s mutatta be a mintaszerű kísérleti lúdtele- pet, melyről elismeréssel szól­tak a látottak után a vendégek. Jámbor Miklósnak, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­ga titkárának és Kulyasa Ba­lázsnak, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai munkatársá­nak társaságában a gödöllői lá­togatást követően Vácott, a Híradástechnikai Anyagok Gyárát keresték fel. Itt Papp f József, az MSZMP Vác Városi Bizottságának első titkára, va­lamint dr. Koncz Károly igaz­gató és Kovács Ferenc, az üzem pártbizottságának titkára fo­gadta és tájékoztatta a testvér­megye küldötteit. Az üzemláto­gatás során egyebek között el­beszélgettek Nagy Istvánnéval, a bronzkoszorús Dobó Katica szocialista brigád vezetőjével, s a gyár más dolgozóival. Nagy érdeklődéssel nézték a nyomta- tottáramkör-üzemrész automa­ta gépsorait, melyekkel a Zsi­guli személygépkocsi műszer­falának, rádió- és televízióké­szülékeknek a nyomtatottáram- kör-egységeit készítik. Az NSZEP Suhl megyei kül­döttsége a mai napon tovább folytatja látogatásait, tanul - mányútját Pest megyében. O VK-tanfolya m Dobogókőn Dobogókőn hétfőn megkez­dődött az Országos Vezetőkép­ző Közpónt új oktatási évének első népgazdaságirányítási tanfolyama, amelyen minisz­tériumok és országos hatás­körű szervek felszőszintű ve­zetőd vesznek részt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom