Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-22 / 222. szám

XMítiav 1974. SZEPTEMBER Ti., VASÁRNAP Területfejlesztési konferencia A szocialista országok terü­letfejlesztési kutatóinak IV. konferenciája szombaton befe­jeződött Székesfehérvárott. A tanácskozáson megvitatták a szocialista gazdasági integrá­ció hatásait a termelőerők el­helyezésére, behatóan foglal­koztak továbbá a hosszú távú regionális fejlesztés módszerei­vel. A konferencián a részt ve­vő tíz szocialista ország állami tervbizottságának vezetői, tu­dósai ajánlásokat dolgoztak ki a területfejlesztés, a termelő­erő-elhelyezés tervezésének egységesítésére. A konferencián elfogadott ajánlásokat kedden Budapes­ten írják alá. Mint építőkockák. Két éve alakult meg Ecseren a Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet. Most az Arany János utcában építenek. A négy, háromszintes épület ter­vezett átadási határideje a jövő év vége. A jövendő lakók átlagéletkora 27 év. Fehér István felvétele Emberséggel — szívesen Az idős emberek támaszai a ráckevei járásban A házi szociális gondozás rendszere viszonylag új forma, kísérletképpen — országosan is az elsők között — két éve a nagykátai és a ráckevei járás­ban vezették be. Viszonylag új forma még akkor is, ha ma már a megye egészére kiterjed is s mint ilyent, hatását az egészségügyi szervek részle­tekbe menő mutatókkal mérik. Idézzünk egy, a nyáron a rác­kevei járásban lezajlott szak­mai tanácskozás beszámolójá­ból: „1974 ‘ első negyedében 440 idős embert 170 egyéni gondozó és 84 kollektíva gon­dozott. Az egyéni gondozók fe­le háztartásbeli, 30 százaléka munkaviszonyban áll és tsz- tag, 20 százaléka nyugdíjas és járadékos. A kollektívák meg­oszlása: 27 úttörőcsapat, őrs, ifjú vöröskeresztes, 32 szocia­lista brigád ... A 254 gondozó az egyedülálló öregeket 1200- szor látogatta meg és 65 260 órát' töltött gondozással... A gondozás tartalmát, tehát azt az érdemi munkát, ami a szá­mok között van, már sokkal nehezebb felmérni és kifejez­ni .. Friss bab a köriben — A szigethalmi általános iskolában 1970 óta létezik a Nagypapa, nagymama mozga­lom — mondja Kovács Gábor­vé tanárnő, úttörő csapatveze­tő. •— A körzeti orvos és a ta­nács segítségével akkor hu­szonkét idős, magányos embert kutattunk fel és őket az orvos­sá! való konzultáció után, az ő engedélyével „felosztottuk” az őrsök között Az idős embe­rek örömmel fogadták az úttö­rőket. Névnapon virággal, ajándékkal kedveskedtek ne­kik, karácsonykor fenyőfát ál­lítottak, évenként öregek nap­ját rendezünk és aki nem tud eljönni, azt a lakásán keres­sük fel. Mindig, minden talál­kozásnál elmondják az öregek: unalmas, egyhangú napjaikat, idős korukat felvidítjuk. — Ma tizenkét rendszeresen gondozottunk van, a huszon­négy őrsből húsz törődik a nagypapáklcal, nagymamákkal. Több idős embert teljesen el­látunk, másoknál időnként — szükség szerint — segítünk, van, akihez felolvasni járnak a gyerekek. Az én osztályom raja — két őrs — gondozza a 80 éves Mártha Imrénét. Gyer­meke nincs, a házat, amiben él, évekkel ezelőtt eladta, a tu­lajdonos nem törődik a néni­vel. A kapcsolatunk bevásár­lással kezdődött, ma a gyere­kek ellátják, takarítanak, mos­nak ... — Az én rajom a 86 éves Karsai nénit gondozza — mondja Horváth Zsuzsanna if­jú vöröskeresztes tanárelnök. — A gondozásban jó szívvel segítenek a szülők is, amikor egy-egy kislány hazaviszi Kar­sai néni ruháit kimosni, ott van a mosógépnél az édesanya is... Vagy például, a Horváth Joli anyukája a nyáron vállal­ta, kimeszel a néninél. Persze, az idős asszony is igyekszik segíteni a nála serénykedő gyerekeknek. Most éppen a [ gyerekkel együtt arra a leg­büszkébbek, hogy friss, szép | zöldbab van a kertben... Csak a gondozó hiányzik ■ Akik a beszámolókat hall­gatják, akik az érdemi mun­kát személyesen is érzékelni akarják, akik kérdeznek és véleményt nyilvánítanak ezen a napon a ráckevei járásban, egészségügyi és szociálpoliti­kai szakemberek. Dr. Vidosfalvy Magda, a Magyar Vöröskereszt főtitkár- helyettese: — a társadalmi gondozók — köztük az úttö­rök, az ifjú vörösikeresztesek — nagy szolgálatot tesznek az egészségügynek, a társadalom­nak. A gyerekeknek ez a mun­kája szervesen beilleszkedik az iskolai nevelésbe, és később, felnőtt korukban, is kamatozik. Tudatosul bennük: az örege­ket tisztelni segíteni: kell, tö­rődni kell vei ük. Dr. Nagy Tibor, az Egész­ségügyi Minisztérium osztály­vezetője: — A ráckevei járási hivatal egészségügyi osztálya, országosan elsőiként —a szep­tembert úgynevezett szociálpo­litikai hónapnak nevezte el és a jövőben is évente egyszer mérni, felmérni akarja az eb­ben a munkában elért ered­ményeket, tennivalókat. Kér­tük az egészségügyi osztályt, tapasztalataikat juttassák el hozzánk... Elismerésre méltó munka ez. Dr. Tengelyi Vilmos, a Pest megyei Tanács egészségügyi osztályának vezetője: — A jö­vőben mind nagyobb jelentő­sége lesz a házi szociális gon­dozásnak. Az életszínvonal folyamatos emelkedése nyo­mán mind több olyan idős em­ber lesz, aki anyagi- és élet- körülményei folytán nem szo­rul szociá’is otthonra, egész­ségügyi állapota miatt viszont nem látogathatja az öregek napközi otthonát, ugyanakkor — mer: nincs gyermeke, hoz­zátartozója — magányos, egyedülálló, tehát gondozásra szorul. Mindene megvan, csak a gondozó hiányzik... Dr. Bacsa Antal, a ráckevei járási hivatal egészségügyi osztályának vezetője: — A já­rás tavaly szociális gondozás­ra a költségvetésből megköze­lítően másfél millió forintot fordított. Egy járási vezető-, egy szervező- és két hivatásos gondozónő irányítja a házi szociális gondozó hálózatot. Felbecsülhetetlen értékű az a társadalmi segítőkészség, ami a rendelkezésünkre áll. Teljes joggal említette egy alkalom­mal a Vöröskereszt járási tit­kára: miként az önkéntes vér­adók, a házi szociális gondo­zók is szinte korlátlan szám­ban készen állnak segíteni az első kérő. hívó szóra. A jó szomszédasszonyok Tinka néni kiül a háza elé a padra, nézi a kertet és szól a Szuszt kutyánál^. Vőlegényé­re, a görbe botra hajtja a fe- iét és sirdoeá! Nyolcvannégy éves Négv éve megölt a fia. unokái nem törődnék vele. Szobája tiszta, egy porsze­met nem látni sehol, a falon öreg festmények. És egy 1848- as zenélő kép, amelyet ha jön­nek, maguk a vendégek húz­nak fel és hallgatják a rit­kaságnak kijáró áhítattal. — Mindenki kéri adjam el, de én, amig élek, nem válók meg tőle. Van rádióm is, jó ha néha szól. És át szokott jönni Dunainé, A jó szomszédasszonyokról mindenki őriz magában emlé­ket. Ilyen Dunai Antálné, aki ugyan már hét éve, hogy — mint mondja — ilyen jóba’ van özv. Szabó Lászl ónéval, de éppen egy éve hivatalosan is gondozza. — Csak ők csinálnak meg itt mindent — mondja Tinka néni —, én nem tudok már ta­karítani, bevásárolni, kertet rendben tartani. Jó emberek, kosztot is hoznák, de nem bí­rok éh már énrü, némigen'Vári étvágyam. — Vacsorát mindig főzök Tinka néninek is — mondja Dunainé —, de máskor is, ha főzök, mindig hozok át enni­valót. Néha valami egysze­rűbb ételt ő is elkészít, de so­kat betegeskedik, sokat fek­szik. Most is vagy három na­pig el volt rontva a gyomra... Én idehaza vagyok, az uno­kámra vigyázok, két és fél éves, így aztán Tinka nénire is tudok vigyázni. Az uram is — ő az Aranykalász Tsz-ben dolgozik — mindig átjön, le­ülnek ide a ház elé és beszél­getnek. Tinka néni mesél. Ko­fa volt, vaskazettákban őrizte a pénzét és messze utakra járt, éjszakákon is. Most a tsz-től kap nyugdíjat, 498 forintot. Ha galambot - főzök, nem szereti, de azért nem veszünk össze, igaz-e Tinka néni! Ha este ké­sőig ég nála a villany, átjö­vünk. hogy nem történt-e va­lami baja. Deregrán Gábor. Aki távollétiben is jelen van... MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK 'All .'. ' ‘>r 'o. -O-VÍ. '\..ÍVÍ.Í , 1 • Egy város, egy ipari üzem és egy ember... Három foga­lom, három kategória az itt élő, alföldi emberek tudatá­ban. Mégis, sajátos kapcsolat képe alakult ki bennem, ami­kor mindhárom fogalmat meg­ismerve, kezet fogtam a vá­rosban élő, az iparban dol­gozó emberrel. Véletlen foly­tán a városban élek, véletlen, hogy találkoztam az üzemmel, s véletlen, hogy eddig még nem ismertem Zakar Imrét, a Cegléden levő Közúti Gépel­látó Vállalat 2. számú gyár­egységének esztergályosát. A portán, a műszakváltás után nedves hajú, meleg víz­től vörös arcú, kerékpárjuk­hoz siető férfiak nyugtattak: — Most öltözik az Imre —va­lami gyűlésre megy ... — Ismeri Zakar Imrét? — kérdezem az egyik fiatalt. — Imre bácsit? Ki ne is­merné közülünk? Tizenhárom év A forgácsoló üzem irodájá­nak üvegfalai megszűrik az eszterga-, a maró- és a fúró­gépek zaját, a segédek fütyö- részését, akár suttogni is le­hetne, de hát a főművezető, Csizmás Alajos asztalánál nyílt szavú, őszinte emberek ülnek, akik néha mértéktartó nevetéssel nyugtázzák az el­mondottakat. A főművezető mellett ül Határ Gyula alap­szervezeti párttitkár — és Za­kar Imre. Mosolygós, arca pi­rospozsgás. Keze olajos és meleg. — Esztergályos — mondja, amikor szakmájáról kérde­zem. — Meg minden — teszi hoz­zá Csizmás Alajos. Zakar Im­re enyhe szemrehányással néz rá. A hazánk újjászületésénél tíz évvel idősebb Zakar tizen­hét évesen, segédmunkásként kezdte a gfeeme előtt felépült gyárban. Gyermekkorában a gyár helyén bolgárkertészet volt. Azon a helyen, ahol most a gépe áll, talán éppen ká­posztát termesztett az öreg Blagodev. 1953-ban kapta kézhez a szakmunkás-bizonyítványt, az­óta ebben a gyárban, ebben az üzemrészben dolgozik. A portrét be is fejezhetnénk — ha Zakar Imrén múlna. Sze­rinte ennyi elég, sőt, ennyi sem kell, sok hozzá hasonló munkás él hazánkban. A két beszélgető partner til­takozik, mire Zakar Imre is­mét beszélni kezd. — Tizenhárom évvel ez­előtt alakítottuk meg a József Attila brigádot. Azóta tizen­kétszer kaptuk meg a szocia­lista címet — ötször az arany fokozatot —, s két évvel ez­előtt a vállalat kiváló bri­gádja lettünk. Két családom van, házat építettem — a gyár mellé —, 1956-ban lettem párt­tag, s egy éve a városi párt- bizottságnak is tagja vagyok. A huszonegy év alatt több­ször csalogatták. íróasztal, kék köpeny, stopperóra, főnö­A Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár budapesti gyára FELVESZ: 16. életévüket betöltött lányokat és fiúkat betanított munkára, továbbá fonó és szövő szakmunkásokat, segédmunkásokat, géplakatosokat, mechanikai műszerészeket, épületkarbantartó szakipari munkásokat és konyhai dolgozókat. Kezdőket betanítunk. Fizetés, szociális és kulturális lehetőségek a kollektív szerződés szerint Jelentkezés: a gyár munkaerögazdálkodásánál Budapest IX., Soroksári út 164. ki cím — mégis maradt a va­ló anyag formálói között A gyár elveszített egy közép­kádert, de nyert egy olyan munkást, aki társai helyett is sokszor cselekszik, sokszor gondolkodik. Erről már Csiz­más Alajos beszél Huszonkét emberrel — Lehet dolgozni úgy is, hogy az ember reggel hatkor odaáll a gép mellé és délután kettőig esztergál. Kialakult technológiával, megszokott ritmussal. Zakar Imre több, mint átlagdolgozó. Kézügyes­sége kiváló, öntevékeny, a szakmai fogásokat hamar el­sajátító és szívesen továbbadó ember. Gyerekkora óta isme­rem, láttam az első, tétova, gépet indító mozdulatait. Amikor megalakította a Jó­zsef Attila brigádot, ő lett a vezetője 22 embernek. A cím kötelez, de sokszor kísért is. Mégsem kérkedett a „brigadé- ros” címmel. Ünnepségeken, amikor a brigádja van napi­renden, az utolsó sorban ült, de köznapokon, társai s a gé­pek között mindig mutatja magát. Itt vagyok, ml a prob­léma ... A gyár fiatal. Tíz-tizenöt éve még csak gond volt a szerszámellátással, persze, az emberek sem ismerték még úgy a szervezettséget, a segí­teni akarást. Aztán alakul egy szocialista címért -küzdő bri­gád, s szocialista módon akar tanulni, dolgozni és élni. A hőskor volt az. Szerszám hiá­nya, kezdetleges technológia. Zakar Imre javasolt, újított, szervezett — s a gyár törté­netében először, kialakították a közös elszámolási rendszert. S ha a brigádvezető nem volt benn, akkor sem állt meg a munka. Távollétében is jelen volt munkafogásaival, taná­csaival,-emberi-szavával. — —- Köz&en, éveli .múltán . sza­porodtak a kitüntetések a bri­gádvezető kabátján is. Tizen­két esetben lett kiváló dol­gozó, s megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Mindig o gépnél Határ Gyula szintén gye­rekkora óta ismeri: — Akkor is tréfás, vicces volt, élcelődik ma is, ha tu­lajdonságait említhetem, de mindig a munkás, a gyár fej­lődése érdekében. Nem, nem emlékszem, hogy valamikor is mondott volna valami fölös­legeset, valami közhelyet. Ha­ragudni is tud. Ha észreveszi: lazsálnak a srácok, ha baj van a tervteljesítés, a brigád­pénz körül. Beszélgetésünk színhelyén, a gépek fölötti „kalitkában” megcsörren a telefon: Zakar Imrét hívják, a sürgős mun­ka nem várhat. Egy perc — mondja, és kimegy. Szinte megkönnyebbül... Csizmás Alajos veszi át is­mét a szót. Hangszíne válto­zatlan, mintha itt ülne az az ember, akit Dunaharasztin, a vállalat központjában is jól ismernek. A nevéről. — Ha a főnökség lejön hoz­zánk, Zakar Imrét kérdezik. S ő csak akkor hagyja ott a gépét, ha a műhely, a társak problémáját kell elmondania. Már régen kiemeltük volna, de nem hagyja ott a gépet. S aztán a társak, a többi bri­gád. Az ő brigádja működé­sének eredményeképpen ala­kultak. Átvették a módszert, az érdekek összeegyeztetésé­nek módszerét. Másutt mumus a stopperórás normás, itt nem. Ha időt kell valahonnan le­faragni, Zakarék megmond­ják, melyik munkadarabról lehet, s mennyit, és a tech­nológus elfogadja a javasla­tot. Aztán a társadalmi mun­kák. Munkaidő után Csizmás Alajos az ablakhoz vezet. — Mit lát? Tágas műhely. Az olajgő­zön át aranyesőként zuhog a napfény. A műhely közepén, az olajos-földön fehér csík. Nem festették. Néhány hete ott még fal állt. A mennyeze­tig húzódó, vastag téglafal. — Bővítés miatt útban volt a fal, s a gyárnak nincs ka­pacitása hasonló munkák el­végzésére; a forgácsoló mű­hely hat szocialista brigádja lebontotta és eltakarította a huszonnyolc dömpernyi meny- nyiséget. Elmondja még, hogy egy­másnak segítve építkeznek, kertet ásnak a brigádtagok, ha kell, hórukk-munkát végez­nek a gyárudvaron, és... Emberi kapcsolatok És eredmények, százalékok — ki tudná pontosan felso­rolni, mennyi számadat forog napközben az emberek fejé­ben, hogy gördülékenyebbé váljon a termelés, hogy szo­rosabbá az emberi kapcsolat esztergályos és technikus, igazgató és segédmunkás kö­zött. Zakar Imre még nem iött fel géné mellől, mégis je­len van. hiszen módszerei, újí­tásai, emberi szava az üzem érdekét szolgáliák. akár a gé­nek között, akár a főműveze­tői irodában esik szó a ceg­lédi gyár életéről. Besze Imre Ozemi, gyári és külső szerelési munkákro FEL VESZÜNK ép ü/e tasztaios, ép ü/e t/a ka fos, műköves, faipari gépmunkás, betonelemgyártó, vasbetonszerelő szak- és betanított munkásokat valamint segédmunkásokat Jelentkezés és felvétel: a 43. SZ ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT 8-as termelőegységénél Budapest X.. Mázsa tér 1. (o Kőbánya-alsó pályaudvartól 1 perc)

Next

/
Oldalképek
Tartalom