Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-21 / 221. szám

4 \/fírian 1974. SZEPTEMBER 21., SZOMBAT Suhl megyei folklóregyüttes Pest megyében Új politikai könyvek Látogatás a művészet városában Tegnap délelőtt Szentendrére látogatott Vass Imre, a Művé­szeti Szakszervezetek Szövet­sége főtitkára, valamint Szigeti Zsuzsa, a Képzőművészeti Szö­vetség titkára. A vendégek dr. Dobi Ferencnek, az SZMT ve­zető titkárának, és Simon Já­nosnak, az MSZMP Szentend­re Városi Bizottsága első tit­kárának kíséretében megláto­gatták a Ferenczy Múzeumot, a művésztelepet és ismerked­tek a város kulturális, művé­szeti életével. Kezdjük egy száraz, akár jelentésbe is beilleszthető, tényszerű megállapítással: a dolgozók osztályozó vizsgára felkészítő tanfolyamát elsősor­ban a fiatalok hagyják ott. Folytassuk egyszerűbben. Az osztályozó vizsgára felkészítő tanfolyamot azok számára szervezik, akik nem végezték el a nyolc általános osztályt. E tanfolyamokat a művelődé­si házak éppúgy szorgalmaz­zák, támogatják, mint az üze­mek. Az üzemek a jelentke­zőknek sok helyen megvásá­rolják a tanszereket, munka­idő-kedvezményt, tanulmányi szabadságot adnák, a sikeres vizsga után jutalomszabadsá­got, pénzjutalmat. És most lépjünk még egyet. Az életbe. „Szégyellem, de..." öt éve dolgozik, előtte ott­hon volt, három kistestvére mellett, hogy édesanyja ne kényszerüljön kereső foglal­kozása föladására. Huszonkét éves, S. Máriának hívják, a Híradástechnikai Anyagok Gyára betanított mpnkása, te­kercselő. — A hatodik után kellett abbahagynom, apám, anyám váltott műszakban dolgozott, gondolhatja, innét, Bernece- barátiból egy műszakba is elég bejárni Vácra, nem még há­romba, hol hajnalban, hol délelőtt, hol este. Nem bán­tam, nem szerettem nagyon az iskolát. Otthon voltam, telt az idő, megcsináltam, amit kellett, s kész. Amikor azon­ban bejöttem a gyárba, már a munkaügyin úgy néztek rám... Szóval csodálkozva, „kislányom, neked csak hat osztályod van"? Akkor elő­ször szégyelltem, de azután valahogy elfelejtődött, nem­csak én vagyok így azok kö­zött, akikkel dolgozom. Má­sodszor a brigádban beszéltek róla, nem szocialista, csak olyan egyszerű, munkabrigád, vagy hogyan mondják. Szóval, hogy akinek nincsen meg, az szerezze meg a nyolc osztályt, mert erre kellene tennünk egy felajánlást, addig a szocialista címből úgysem lehet semmi, mert szocialista módon kell ezt is fölfogni, ugye, jól mondom... A bemecebaráti ház kétszo­bás, tisztességgel, de szerényen berendezett, hatan lakják. Most már négy kereső van, mert Mária húga is dolgozik. A három másik gyerek elvé­gezte a nyolc osztályt, de egyikük sem tanul tovább. — Végül járni kezdtem egy fiúval, valahogy szó került róla, hogy én csak a hatodi­kig jutottam, ő meg szakmun­kás, azaz tanult, biztatott hát. jó lenne... A lényeg a lé­nyeg, tavaly nekivágtam. Kép­zelje el: majdnem tíz éve én nem tanultam semmi ilyesmit, dolgozni a gyárban, tanulni, utazni haza, otthon is segíteni kell, a fiúval sem mondhattuk azt. hogy ne lássuk egymást, amíg én nem vizsgázom ... Belebuktam, föladtam, azt mondtam, nem bírom, nem kényszeríthet erre engem sen­ki. Én úgysem akarok még művezető sem lenni, ha igaz, jövőre az udvarlómmal meg­Háromnapos szereplésre Pest megyébe érkezett testvérme­gyénk, az fi DK-beli Suhl me­gye 18 tagú folklóregyüttese. A vendégek ma Gödöllővel is­merkednek, majd délután az Agrártudományi Egyetem fia­taljaival találkoznak és fél 5 órai kezdettel az egyetemen bemutatják műsorukat. Vasárnap Tápiószecsőn ta­lálkoznak az országos hírű Röpülj, páva körrel, részt vesznek a művelődési ház klubja programjában, majd délután 5 órai kezdettel a mű­velődési ház nagyterűében kö­zös műsort adnak vendéglá­tóikkal. Hétfőn a tervek szerint a budapesti városnézés után megismerkednek Szentendre és esküszünk, s talán majd ha gyerek lesz, elmegyek gyer­mekgondozásira, akkor ismét megpróbálom... „Otthon azt mondták: minek?" Betanított gépmunkás a Pest megyei Műanyagipari Vállalatnál, huszonöt éves, asszony, négyéves kislánya van. Piliscsévröl jár be, fő­nökei elégedettek vele, biz­tatták, végezze el a hiányzó nyolcadik osztályt, mert ter­veik lennének vele, szeretnék, ha majd számításba vehetnék a szakmai továbbképzésnél, de ehhez a nyolc osztály kellene. Hajlott a szóra, elkezdte, ab­bahagyta. — Nézze, nem olyan egy­szerű ez, mint sokan gondol­ják, hogy csak akarat ' kell hozzá. Az is. Elkezdtem, de már előtte azt hallottam ott­hon, az anyámtól is, a férjeim­től is, minek, minek kell ez neked? A férjem kőművesek mellett dolgozik, szépen keres, házat nem akarunk építeni, mert anyám háza nagy, bőven elférünk. Más mindenünk megvan, annak idején a fér­jem még dolgozni sem akart engedni, azt mondta, megke­resi ő azt, ami kell. Azért el­jöttem, más a gyár, a mun­katársak, így mos lett az éle­tem, amíg otthon voltam, úgy éreztem, hogy semmi nem fontos, itt megtanultam más­ként látni. Szépen fogalmaz, ha gondol- kodásnyi szünetet tart, akkor a kendő alól kikukucskáló haj­fürtjeit igazgatja, zavarnak, elfogódottságnak semmi jele. Pici keserűségnek azonban igen. — A tanulnivalóval nem volt problémám, elég könnyen boldogultam, de belefáradtam anyám duruzsolását hallani, ö szegény csak a nevét tudja leírni, de azt hajtogatja, lá­tod, téged is, a két másik gye­reket is fölneveltük apáddal, pedig ő se végzett többet két osztálynál... Hiába mondtam neki, anyám, más világ van most, ő azzal felelt, megvan mindenetek, minek az iskola, minek a felelősség, elég, ha az ember megkeresi a kenyerét, nem kell mások dolgát anya­kába venni, mert abból min­dig csak baj származik. A fér­jem meg —„ csendes ember, igazán semmi rosszat nem mondhatok rá — bólogat, iga­zat mond mama, hagyjad, tö­rődj a gyerekekkel, az ottho­nunkkal, talán csak nincs ba­jod itthon valamivel... — Mit feleljek? összerak­tam a könyveket, betettem a szekrénybe, mondtam, jól van, legyen úgy, ahogyan ti akar­játok. Elhallgat, látszik, tolakodás lenne most már bármit kér­dezni. Ennyit akart mondani, s amit nem akar kiejteni a száján az ember, az annyira az övé, hogy csak ellopni le­hetne tőle. de erre én nem vállalkozom. „A pénzt nem papírra adják" Ahogy leszerelt a katona­ságtól, idejött Százhalombat­tára, az erőmű építkezésére, Visegrád műemlékeivel. Az együttes a Pest megyei Ta­nács vendégeként tartózkodik a megyében. Vendégjátck-finálé Pénteken Stanislaw Gro- chowiak „A fiúk” című drá­májának előadásával befe­jezte budapesti vendégjáté­kát a varsói Teatr Polski együttese. Az öregség problé­máit tárgyaló kortársművet Wanda Laskowska rendezte. A főbb szerepeket Zofia Maly- nicz, Tadeusz Fijewski, Leon Pietraszkiewicz, valamint a Parasztok tv-sorozat apa sze­repéből megismert Wladyslaw Hancza alakította. most huszonhat éves. T. Ká­roly segédmunkás, havi kere­sete meghaladja a háromezer forintot. Mint ő mondja: ami­hez bivaly kell, oda engem hívnak. Hatalmas erejű em­ber lehet, az első pillanatra látszik rajta. — Azt kérdezi, miért kop­tam le? Az az igazság, hogy én elkezdeni sem akartam, de addig beszélt lyukat a hasam­ba a brigádvezetőm, míg rá­álltam, csakhogy hagyjon már élni... Négy osztályt végez­tem csak, utána dolgoztam gazdáknál, mint régen a kis- béres, Bágyogszovátra való vagyok, Győr megyébe, ott a falumban csináltam. Elég, ha annyit mondok, hogy heten vagyunk testvérek, s felülről számítva én a második va­gyok, előttem egy nővérem áll, a többi mind kisebb. Az apámat egyszer megbüntették, akkor jártam újra két hóna­pot, de megint kimaradtam... Körmére ég a cigaretta, mo­hón szíyjg, egyébként maga a megtestesült nyugalom. — Így tengtem-lengtem, behívtak, leszereltem, ott a katonaságnál is abajgattak, hogy az iskola, elvégezhe­tem ... Nem törtem magam. Leszereltem, van egy jó ko­mám, az ’itt volt Battán, mondta, gyere. Jöttem, itt ma­radtam, jól érzem magam. Ha valaki rákérdez, akkor a sze­me közé mondom, hogy igen, csak négyet végeztem, nem a papírra adják a pénzt' mu­tasd az elszámolásod; erre el­hallgat. Kell az ilyen ember is, nem? Akit akár járomba fog­hatnak. Mert én még egyszer sem mondtam semmi munká­ra, hogy nem. Ez kell? Akkor ezt csinálom. Attól még nem kell hülyének lenni, hogy az iskolából kimaradt az ember; olvasok én újságot, inkább, mint nem egy, akinek több az iskolája, de ha mütatok vala­mit, olvasd csak, milyen érde­kes, eltolja, nem érdekel... ★ Nincsenek előre gyártott ta­nulságaim, jól hangzó erkölcsi korholásaim, aggályaim. Csak fölvillantottam egy zseblámpa fényét a pincében. Talán nem is azért, hogy a pincét ve­gyem szemügyre. Hanem hogy jelezzem azoknak, akik nem akarják tudomásul venni: van pince. S ha van, akkor előbb-utóbb azzal is szembe kell néznünk, kik és miért húzódnak meg benne, hogyan — és főként: mikor — kerültek bele?! Mészáros Ottó Közeledik az új pártóktatá- si év, s a különböző politikai iskolákon és tanfolyamokon tanulók, de a marxizmus—le- ninizmus iránt érdeklődők, mindazok számára, akik sze­retik a nemzetközi kérdések­kel, a társadalmi viszonyok­kal, a filozófiával foglalkozó írásokat, több hasznos köny­vet jelentetett meg a Kossuth Könyvkiadó. Elekből ismerte­tünk néhányat Marx és Engels Magyarországról A marxista—leninista szem­lélettel írott művek mindig jó fegyvert jelentenek abban a küzdelemben, amelyet ha­zánkban és a velünk szomszé­dos országokban a nacionaliz­mus maradványai ellen vív­nak a kommunisták. E művek sorába tartozik Marx és En­gels Magyarországról szóló könyve. A tudományos szo­cializmus két nagy alapítója és tanítómestere hazánkkal kapcsolatos levelei, cikkei, sze­melvényei először jelennek meg « magyarul. Az írások jelentős része nemzeti történelmünk egyik ragyogó szakaszáról, az 1848 —49-es magyar szabadság- harcról szól. Marx és Engels miért foglalkozott annyit a magyar szabadságharccal? Azért, mert nem tekintették csak magyar ügynek, hanem az európai forradaloni részé­nek, amely kihatásaival, a szocialista forradalom felé ve­zető utat egyengette. Azért, mert azt vallották — s ma is azt tartja minden kommunis­ta —, hogy mindegyik nép szabadságmozgalma szorosan összefügg a többi nép szabad­ságharcával; csak ez az ösz- szefüggés mutathatja meg, idő­szerű vagy időszerűtlen, hala­dó vagy reakciós-e valamely nemzeti mozgalom. Marx sze­rint — ahogyan Engelsnek ír­ta — ebben az időben Magyarország volt az európai demokratikus forradalom vég­ső nagy reménysége, utolsó mentsvára.” Ugyancsak nem­zetközi összefüggésükben ér­tékelte Marx és Engels a ma­gyarországi kisebb népek nemzeti mozgalmait is, ame­lyek akkor a magyar szabad­ságharccal szemben Ausztriá­nak adtak támogatást. Tisztán és világosan látták, hogy Ausztria álnokul kijátszotta a nemzetiségeket a magyarok ellen, és a „népek védelmező­jének” szerepében ellenük for­dította őket. Marx hangsú­lyozta, hogy a magyar forra­dalom megfojtásában részt vett nemzetiségek objektíve reakciós, ellenforradalmi sze­repet töltöttek be. Ezen az igazságon az sem változtat, hogy egyes román és szlovák történészek az utóbbi években másként akarják beállítani a helyzetet. Marx és Engels később Is fi­gyelemmel kísérte a magyar- országi eseményeket, sok hasznos tanáccsal segítette a magyarországi szocialista munkásmozgalom kezdeti sza­kaszait A könyv jobb megértését szolgálja a magyarázó és ki­egészítő jegyzetek közlése és a bőséges névmutató is. Antonio Banfi válogatott írásai Érdekesek, izgalmasak a ne­ves marxista gondolkodó, Antonio Banfi írásai. Annál inkább is, mert Banfi kivé­teles és mégis példamutató életút során jutott el a kom­munizmushoz és a marxiz­mushoz — emberileg, világ­nézetileg és filozófiaikig egy­aránt. Gondolatvilága meg­mutatja, hogy még a burzsoá országokban is a társadalom iránt érdeklődő tudósnak, fi­lozófusnak — ha igazán el akar mélyülni a problémák­ban — el kell jutnia a marxista filozófiához, s en­nek eszmei alapján állva kell vizsgálnia a kérdéseket. Persze, ez nem megy máról holnapra, Banfinak, a milá­nói egyetem professzorának is hosszú évek sorára volt szük­ség, hogy felismerje a maxiz- mus igazságait. Huszonhárom éves, amikor felfigyel a pol­gári kultúra válságainak különböző megnyilvánulásaira, és Hegelt tanulmányozva, megismerkedett a materializ­mussal. Végső fokon az el­lenállás, az osztályharc ta­pasztalatai és élményei azok, amelyek hatására filozófiai- lag is marxista lesz. Felismer­te Marx igazát, azt, hogy a gazdaság és a tudat szinté­zisbe fogható. Felismerte, hogy csak d történelmi mate­rializmus képes olyan tu­dományos platformot alkot­ni, amelynek alapján megért­hetek a kultúra különböző szféráinak belső összefüggései és problémái. Miért érdemes olvasni Ban- fit? Azért, mert munkássá­gában újszerűén jelentkezik a kultúrának, a humanizmus­nak és a marxizmusnak ösz- szekapcsolása. „A marxizmus: történelmileg alkotó, humanis­ta kultúra, tudatos társada­lomépítés, az elmélet és a gyakorlat együtt” — írja mű­vében. Jó érzékkel fejti ki írásaiban ezt a nézetet, han­goztatja, hogy a marxizmus fő feladata a kultúrában, s annak minden formájában abban áll, hogy felszaba­dítja a kultúrát a hamis tu­dat és a dogmatizmus alól. A lényeg az ember, annak munkája és értelme, amely­nek segítségével építi az új világot. A kötetben megjelent írá­sokat ezek a gondolatok te­szik a széles olvasóközönség számára élvezhetővé és hoz­záférhetővé — ebben, van az erejük. Gus Hall: Az amerikai imperializmus ma A könyv szerzője az Egye­sült Államok Kommunista Pártjának főtitkára, Ameri­kában népszerű szónok és elő­adó. Írásait világszerte ér­A Pest megyei Tanács Pá­lyaválasztási Tanácsadó Inté­zete, továbbá munkaügyi, va­lamint művelődési és mező- gazdasági és élelmezésügyi osztálya irányításával ez idén is megrendezik a megye já­rásaiban és városaiban a pá­lyaválasztási heteket, illetve napokat. A helyi körülmé­nyektől és szükséglettől függ ugyanis, hogy hol tart az eseménysoro­zat csak néhány napig, és hol esetleg több héten át. Nemcsak az időtartamot, de az időpontot is helyileg dön­tik el, azonban azzal a meg­szigorítással, hogy mindenütt október elseje és november 30. között kell megtartani. Ez alkalommal az általános iskolák 7. és 8. osztályos nö­vendékeinek szüleit ankétra hívják meg, és megbeszélik velük a gyermekeik pályavá­lasztásával kapcsolatos kér­déseket. A két évfolyam ta­nulói részére pedig a környék­beli üzemekben látogatásokat szerveznek Nagyobb vállala­toknál a tanműhelyt is felke­resik. Pályaválasztási kiállítások is nyílnak, amelyek főrende­deklődéssel olvassák. Gus Hall egyike azoknak a kom­munista vezetőknek, akik­nek szavára világ minden táján felfigyelnek a nemzet­közi élet új jelenségei és az Egyesült Államok belső prob­lémái iránt érdeklődők. Könyve azt a tíz esztendőt öleli fel, amelyben Kennedy, Johnson és Nixon volt az Egyesült Államok elnöke, Mindhárman végső soron a monopóltőke politikáját va­lósították meg. Ebben a kor­szakban az amerikai impe­rialisták agresszív politikát folytattak, holott ebben ae időszakban már a történe­lem alapvető áramlatai és a társadalom erői az imperia­lizmus ellen fordultak. Ez az a tíz év, amikor a kizsákmá­nyolás és a profithajsza kö­vetkeztében a dollár uralma a világ nagyobbik részén tündökölt, amit példa nél­kül álló katonai erő kény- szeritett ki. Ma viszont tanúi lehetünk e dollár-világbiroda­lom súlyos válságának. Ezt az időszakot elemzi Gus Hall. Könyve első részében azzal foglalkozik, hogyan lett az amerikai imperializmus az I imperialista világ legfőbb centruma. Ebben a részben azt vizsgálja, hogy az ameri­kai kapitalizmus iránya az utóbbi fél évszázadban merre halad. Mi volt a hideghábo­rús imperialista agresszió háttere? A második részben az imperialista állam szere­pét vizsgálja, leleplezi Kissin­ger elképzeléseit és foglalko­zik az Egyesült Államok­nak szégyenteljes szerepé­vel, amelyet a latin-ameri­kai népek elnyomásában be­tölt. A harmadik részben a nem­zetközi munkásmozgalom idő­szerű kérdéseit veti fel, hang­súlyozza az opportunizmus elleni harc szükségességét, s végül a nemzetközi erőviszo­nyokat elemzi. Leszögezi, hogy a nemzetközi viszony­latban az amerikai imperia­lizmus kénytelen visszavo­nulni, manőverezni. Alapvető világszemlélete és legfőbb célja azonban nem változott, lényege továbbra is az ag­resszió. Változatlanul dühödt, fajüldöző, munkásellenes, re­akciós és antidemokratikus. Hangsúlyozza, hogy a tőkés világ válságának új szakasza újabb veszedelmekkel jár, ezért az új szakaszban szük­ség van újabb kezdeménye­zésekre, küzdelmekre, a nem­zetközi munkásmozgalom, kommunista mozgalom össze­fogására. Gáli Sándor zői mindenütt a helyi szak­munkásképző intézetek, de az előkészítő munkálatokban részt vesznek a helyi KISZ vb-k és úttörőszervezetek, va­lamint a helyi intézmények, társadalmi szervek, és termé­szetesen az üzemek is. Túl a helybeli szakmunkásiskolák­ban oktatott szakmákon, eze­ken a kiállításokon a megyei hasonló intéze­tekben elsajátítható szak­mákat ismertető modelle­ket is bemutatnak. Ugyanott előadásokon ismer­tetik az iskolásokkal a külön­böző pályákat, de diavetítés­ben és mozgóképekkel is be­mutatják több foglalkozás munkáját. Kívánatos, hogy a kiállításokat középiskolások, főleg azok a negyedik osztá­lyosok is megtekintsék, akik nem törekszenek valamely fel­sőfokú tanintézetbe, hanem valamilyen szakmát kívánnak választani. Üjítás is lesz az idei pálya- választási heteken: a megyei könyvtár irányításával a könyvtárakban pályaválasz­tási vetélkedőt rendeznek a fiatalok számára. Sz. E. A Kohászati Gyárépítő Vállalat Építőipari Gyáregysége technikusi végzettségű építésvezetőket keres azonnali belépéssel, dunaújvárosi munkaterületre. Szállásról gondoskodunk. Jelentkezés: személyesen vagy Írásban: Budapest*XIII., Révész u. 9. • Borbás Zoltán gyáregységvezetőnél. Fqladták a rajtnál Október elsején kezdődnek a pályaválasztási hetek

Next

/
Oldalképek
Tartalom