Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-03 / 205. szám

1914. SZEPTEMBER 3., KEDD xMlap 5 lenfonó és Szövőipari Vállalat Kölcsönös támogatási A Lenfonó és Szövőipari Vállalat gyáregységeiben dol­gozók 44 százaléka harminc éven aluli fiatal. Számará­nyuknál is nagyobb, jelentő­sebb a fiatalok szerepe a vál­lalat termelésében, hiszen ők azok, akikre hosszabb távon számíthat a gazda­sági vezetés. Az adni és a kapni elve, a kölcsönös egymásrautaltság csendült ki az idén lezajlott if júsági parlamenti tanácsko­záson is: a gazdasági vezetés a fiatalok segítségét kérte a vál­lalat termelési feladatainak teljesítéséhez, a sűrűn jelent­kező gondok megoldásához; a fiatalok viszont a vállalat tá­mogatását a tanulással, sport­tal, szórakozással kapcsolatos igényeik kielégítéséhez. A fiatalok áldozatkészségét egyébként tettek igazolják: elég utalni a gyári bölcsőde és óvoda bővítési munkálatai­nak támogatására vállalt kom­munista műszakra, amelyben nagy számban vettek részt olyan fiatalok is, akiket — személy szerint — a gyermekelhelyezési gondok egyelőre nem érintenek. Most újabb kommunista műszakra készülnek, szeptem­berben. Ennek anyagi hasz­nát a vietnami fiatalok szá­mára épülő ezer személyes szakmunkástanuló-intézet épí­tési költségeire fogják fel­ajánlani. * i * i — Üj út Hévízgyörkön. A Galga menti 'Hévízgyörkön i a tavaly épült 1300 méter hosszú és 3 méter széles út | után idén augusztus elsején j több mint félkilométeres út építését kezdték meg. Az új utat, amely a község köz­pontján húzódik végig, szep­tember elsején adják át a forgalomnak. . akkor kilencen lessünk99 Munkásdinasztia Érden Azt mondják Érden, a ME­ZŐGÉP 5-ös számú gyárában a vezetők, hogy jó hírű mun­kásdinasztiák gyökereit nem feltétlenül kell a levéltárban, ipari üzemek archívumában keresni, akad olyan munkás­család is, amelynek múltja alig van, jelenje már inkább, s hogy jövendője mint tere­bélyesedik majd, ki tudja! Itt vannak például a Gálék. Idős Gál Ferenc és családja. Heten dolgoznak a gyár mű­helyeiben. Sporttal és munkával A családfő, idős Gál Ferenc a szereidében művezető. Hogy családjáról tudakozódom, a fe­jét ingatja: ugyan, dehogy he­ten dolgoznak a gyárban. Nyolcán! S pár hét múlva visszajön az egyik fia is, ak­kor kilencen lesznek. Igaz, két lánya, meg két- menye szü­lési szabadságon varrnak, ne­velik az unokákat, de végülis idetartoznak valamennyien. A munkásdinasztia alapí­tásának története jó három évtized távolában, s jó pár­száz kilométerre Érdtől kez­dődött. Talán elég a visszate­kintésből annyi, hogy a szé­kelyudvarhelyi születésű Gál Feri Székelykeresztesen, vitéz Török Dénesnél kitanulta a szövőszakmát. majd szülővá­rosában egy Stern nevű mes­ternél dolgozott, mígnem le­génysorba cseperedvén a há­zasságra is gondolhatott. Megnősült, majd esküvő után két napra, 1940. decem­ber 2-án megkapta a behívót Gyergyótölgyesre. Harcolt a fronton, pár hónapig fogság­ban is volt. vetődött erre-ar- ra. lett szökött katona, majd a háború végén Budapest kö­zelében, Érden telepedett meg. Jelentkezett rendőrnek, majd egy textiles üzemben helyez­kedett. el. s mivel eredeti szakmáját nem kedvelte kü­lönösebben, az Érdi Állami Gazdasághoz jelentkezett gé­pésznek. Jól focizott, úgyhogy az állásváltozásokat tulajdon­képpen mindig csapatcsere előzte meg, a sport egyenget­te útját. Közben -megszerette a gépeket, átképezte magát, gépcsoportvezető lett a gazda­ságban. Nemcsak a labdakezelésével, de munkájával is oly elége­dettek voltak, hogy 1954-ben, amikor az első házépítési ak­ciót szervezték a nagy csalá­dosok támogatására, ő is tel­ket kapott, hosszú lejáratú kölcsönt az építkezésre. A ház hat hónap alatt felépült. Hajszás idők — Hajszás idők jártak ránk. A gazdaságban is akadt mun­ka elég, azon a nyáron let­tem országos "második helye­zett az aratógép-kezelők ver­senyében. Éjszaka meg fuva­roztam, segítettünk egymás­nak építeni. Mit tagadjam, megreszkíroztam néhány feke­tefuvart is, le is buktam, de a büntetésem felfüggesztették. Hát inkább csak a jóra em­lékezem. Saját otthonunk volt, s hogy milyen nagy segítsé­get kaptunk, azt elég lesz annyival érzékeltetnem: az utolsó részletet — a nevetsé­gesen kevés, havi 153 forin­tot' — most szeptemberben fi­zettem ki. Idős Gál Ferenc első gyer­meke 1944. november 15-én született a szentendrei kór­házban. A családfő akkor még katonáskodott, néhány hónap­ba telt, míg első szülött fiát, ki szintén, a Ferenc nevet kap­ta, megláthatta. Ifjabb Gál Ferenc már maga is két gyer­mek apja. Itt dolgozik a gyár­ban. a lakatosműhelyben cso­portvezető. A többi gyerek így jön egymás után: Vilma — két kisfiú anyja —, Sándor — ő festő, most jönyvissza a gyár­ba —, Erzsi —- itt a gyárban betanított esztergályos, most szülési szabadságon neveli kislányát —, Gizi — itt admi­nisztrátor, szintén szülési sza­badságon van, egy kisfiú' és egy kislány anyja —, Mihály — itt dolgozik a garanciális szervizben, karosszéria-lakatos —, Zoltán — az új kovácsoló­üzemben dolgozik harmadik éve —, s a legkisebb, Attila, ő sajnos, beteg, kórházban kezelik; ha fölépül, úgy ter­vezik, mezőgazdasági szakis­kolába Íratják. Egyébként a két meny, aki a gyárból ment szülési szabadságra, Ferenc­nek és Sándornak a felesége. A gyerekek, kettő kivételé­vel, kiröppentek hazulról. No, nem messzire: — A közéiben épített vala­mennyi, akár át is kiabálha­tunk egymáshoz. Azelőtt sok időmet lekötötte a foci, tíz évig voltam az Érdi MEDOSZ sportkorénak elnöke. Aztán megnőttek a gyerekek, azóta minden szabad időnkben épít­kezünk. .. Két taxival Nevet. — Sokan vagyunk, annyi bizonyos. Szokás nálunk, hogy minden évben hazautazunk, egyszer az asszony visz egy­két unokát, egyszer én pár hét­re. Emlékszem, 1960-ban, még élt az apám, fölpakoltuk az egész családot, akkor még csak a nyolc gyerek volt, s úgy mentünk, két taxival Seges­vártól. A szüleim csak áll­tak leeresztett kézzel a kapu­ban, „hát tudtuk, hogy nagy a családod fiam, de hogy eny- nyien vagytok!" — mondták. Azért örültek nekünk, a ro­konság is mind, mert ami­kor ott vagyunk, kirándulunk egyet a Hangitára, a Gyilkos­tóhoz, gyönyörű vidék as, de aztán egy-kettőre visszazök­kenünk a hazai tempóba, ki­nek építkezni segítünk, ki* nek a szőlőben kapálni, mert munka mindig akad. Mi már ebbe szoktunk. A. Z. Napirenden a nemzetközi szövetkezeti együttműködés Halak bölcsődéje A százhalombattai temperált vizű halszaporítő gazdaság­ban különböző halfajíák — elsősorban csuka, süllő, harcsa, ponty — modern nagyüzemi szaporításával gondoskodnak a tógazdaságok ivadékellátásáról. Az ikrából kikelt néhány milli­méteres ivadékokat a képünkön látható fűtött tartályokban nevelik, mielőtt a szabadban kiépített tórendszer vizébe ke­rülnek. Koppány György felvétele Szeptember 6-án és 7-én Bu­dapesten tartják soron követ­kező ülésüket a szocialista or­szágok központi szövetkezeti szövetségeinek és tanácsainak elnökei. Az ülés programján a szocialista gazdasági integrá­ció, ezen belül a KGST-tagor- szágok szövetkezeti szervezetei köpött megvalósult gazdasági, tudományos, műszak? és egyéb irányú együttműködés tovább­fejlesztése szerepel. A napirendnek megfelelően felülvizsgálják a hosszú távú és éves szövetkezeti árucsere- forgalom eredményeit, összege­zik a határmenti szövetkezeti körzetek kapcsolatainak ta­pasztalatait is. A mindhárom ágazat képvi­seletében rendezendő nemzet­közi szövetkezeti tanácskozás tapasztalatcsere-látogatá­sokkal ér véget; a külföldi ven­dégek megismerkednek a ma­gyar szövetkezők — a hazai fo­gyasztási, ipari és mezőgazda- sági szövetkezetek — sokrétű tevékenységével. Védekezzünk az áramütés ellen! Hazánkban a háztartásokban évenként több mint 30 személy szenved halálos áramütést. E tragikus baleseteknek az az oka, hogy a villamos beren­dezések használói közül sokan nem tartják be a biztonsági szabályokat. Kontárkodnak (hozzáértés nélkül próbálnak villanyszerelési és javítási mun­kát végzeni), vagy hibás szigetelésű vezetékeket, testzárlatos lámpákat és készülékeket használnak. A halálos áramütések 65 százaléka a nyári melegben történik. Ugyanis, ha az emberi test megizzad, sokkal nagyobb a villamosság veszélyessége. Az is fokozza a veszélyt, hogy nyáron, a fapadlós, vagy parkettás szobák helyett sokan kő-, tégla-, beton- és földespadlózatú helyiségekben tartózkodnak. Ilyen un. hidegpadlón állva mindig nagy az áramütés veszélye. Szintúgy a fapadlójú szobában, ha ott csővezeték, radiátor vagy más földelt fém­tárgy van. Az áramütések elkerülése céljából tartsuk be a következő szabályokat: Ne kontárkodjunk! Villanyszerelést és javítást állami vagy szövetkezeti villamos szakvállalattal, vagy iparengedéllyel rendelkező villanyszerelő kis­iparossal végeztessünk. Ne érintsünk és ne használjunk csupasz, vagy hibás szigetelésű villamos vezetéket, lámpatestet, készüléket és szerelvényt. Az áramütést (rázást) okozó villamos lámpatestet, készüléket stb azonnal kapcsoljuk ki és javíttassuk meg. Ha ezeket nem tudjuk azonnal javításba adni, gondosan zárjuk el őket, hogy senkit se veszélyeztessenek. Hidegpadlós (kő-, tégla-, beton- és földes padozatú) helyiségben hasz­náljunk érintésvédelmet, az áramszolgáltató vállalat hálózatának megfele­lően nullázást vagy védőföldelést. Kettős szigetelésű készülékek hidegpadlós helyiségben is egyéb érintésvédelem nélkül használhatók. Hidegpadlós helyiségben fémszegmentes farácson vagy műanyaglapon állva, műanyag talpú cipőben használjuk villamos készülékeinket. Minden t. fogyasztónknak javasoljuk, hogy áramszolgáltatással kapcso­latos problémáikkal, továbbá érintésvédelmi ügyekben és nagyobb villamos készülékek vásárlása előtt díjtalan tanácsadás végett keressék fel az áram­szolgáltató vállalat helyi szervét. MAGYAR VILLAMOS MŰVEK TRÖSZT 1011 Budapest 11. Postafiók 34. Szabálysértési statisztika — Csökkent az üzemi bal­esetek száma a tavalyi év hasonló időszakához képest az idei esztendő első felében a Pest megyei Állami Építő­ipari Vállalatnál. A tavalyi 34-gyel szemben idén 29 bal­eset történt. Budakalászon a szabálysér­tési bizottság címére az esz­tendő első hat hónapjában 41 feljelentés érkezett. Ebből 13 | bizonyult megalapozatlannak. Ügyészséghez, illetve másik ta­nácshoz két ügyet továbbítot­tak. Huszonöt személyt meg­bírságoltak. s mindössze egy feljelentés nem nyert még el­intézést: lévén az elkövető tartózkodási helyé mind a mai napig ismeretlen. jCovai Iván Ez mär szerelem C supán három napja nem látta őt __ Mé gis, úgy érezte: hetek, hónapok, évek teltek el.., Talán még az örökkévaló­ság is... De mióta is tud róla? És vajon mondhat­ja-e egyáltalán, hogy ismeri? Hiszen ő tu­lajdonképpen semmit sem tud a férfiről... — Ez lenne a szerelem? — töpreng. — Nem, ez lehetetlen. Hiszen nincs benne sem­mi különös. Ö még csak a közelébe sem jö­het egykori nagy szerelmemnek, Tibornak ... Ez az ember olyan, akikből egy tucat akad ... És, hogy értelmes-e? Hát ezt honnan tud­jam? Nem is beszéltem vele... Illetve... ... Minden reggel hét órakor száll fel a ko­csira. A Fő út és a Lányi utca kereszteződé­sénél. Mindenki türelmetlenkedik a megálló­ban, csak ő nyugodt, s nekidőlve az öreg nyárfának a forgatagot bámulja. Sosem siet, nem furakodik előre a felszállásnál, és meg­várja Orsolya kocsiját! Igen, mindig akkor száll fel, amikor Or­solya begördül a megállóba. A leány látja a magas, kissé hajlott hátú, harminckörüli fiatalembert, akinek szája sarkában ott az a jellegzetes vonás, ami annyira felkeltette figyelmét. Sosem marad a peronon, előrekí­gyózik az emberrengetegben egészen a ve­zetőfülkéig. Ott megáll, és nézi, nézi a lányt barátságos tekintettel. Talán azon csodálko­zik, hogyad képes törékeny alkatával elbol­dogulni az ormótlan járművel.^ Megtörtént, Orsolya látta a visszapillantó tükörben, a férfi futólépésben igyekszik a megállóba. Szándékosan lassított, az ajtó­kat nyitva hagyta, és igyekezett nem venni tudomást~a kocsija mögött összetorlódó jár­művek sürgetésére. Ilyenkor nem hallja a tülkölést, a kiabálást, a feléje zúduló szitko­kat. Ez az ember olyan, akár a többi. És mégse olyan. Szeretetre méltó! A mosolya pedig... Egész arca mosolyog, a kezdődő tokája, az előreugró orra. Kissé beesett antracit sze­mei szintén mosolyognak. Ha valaki azt mondaná neki — szereted ezt a fiatalembert, ő, Orsolya hevesen tiltakozna. És mégis ... Mindig a végállomáson szállt le, s ha ke­zével könnyedén búcsút intett, olyap szo­katlanul kedves volt az arca. Egyszer megszólította Orsolyát. — Bocsánat, nekem azt mondták, valahol itt a közelben van egy látszerészszaküzlet. Furcsa! Ezen a környéken dolgozik és nem tudja... Különben is minek kérdi? Csak nem szemüvegre van szüksége? — Menjen egyenesen, a sarkon túl, az új­ságosbódéval szemben. — Igazán kedves, nagyon köszönöm ... Ennyi volt az egész. Most Is nyolc óra van. A verébsereg han­gosan csivitel a nyárfa ágain. Orsolya szeme türelmetlenül végigpásztázza a megállóban várakozókat. Akit ő keres, nincs közöttük. A kocsi ajtajain ki-be áramlanak az utasok. Talán ő is felbukkan mindjárt ebben a höm- pölyegben. Még mindig sehol... Orsolya kés­lekedik az indítással, tekintetét a visszapil­lantó tükörre szegezi. Hallja a kocsik ideg­tépő dudálását, a feléje zúduló hangfoszlá­nyokat. „Mi van velem, miért vagyok ilyen os­toba? Lehet, hogy szerelmes vagyok? — kérdi hangosan önmagától. Tizenkilenc évesen ismerte azt a csodála­tos érzést; egy pillanatra behunyta szemét, látta a vakító fényt, a Dunát, Tibor dús­fekete bozontját a csillámló víz fölött.. . Az­tán elmúlt a varázslat, eloszlott, fölröp­pent valahová az akvafmarin égbe és ő várt, várt évekig ... Remélte, egyszer újra ... Igen. ő már tudja, a szerelem szép pillana­tai, bármily törékenyek is, mindig itthagy- nak valami varázsukból. „Mi van velem? — kérdi ismét önmagától. — Várom őt, pedig nem is imerem ...” Összeszedi erejét, sóhajt egy mélyet és rá­lép a gázpedálra. Aztán átvillan agyán a remény, talán hol­nap ... Lehet, hogy így kezdődik egy szerelem?

Next

/
Oldalképek
Tartalom