Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-03 / 205. szám
1914. SZEPTEMBER 3., KEDD xMlap 5 lenfonó és Szövőipari Vállalat Kölcsönös támogatási A Lenfonó és Szövőipari Vállalat gyáregységeiben dolgozók 44 százaléka harminc éven aluli fiatal. Számarányuknál is nagyobb, jelentősebb a fiatalok szerepe a vállalat termelésében, hiszen ők azok, akikre hosszabb távon számíthat a gazdasági vezetés. Az adni és a kapni elve, a kölcsönös egymásrautaltság csendült ki az idén lezajlott if júsági parlamenti tanácskozáson is: a gazdasági vezetés a fiatalok segítségét kérte a vállalat termelési feladatainak teljesítéséhez, a sűrűn jelentkező gondok megoldásához; a fiatalok viszont a vállalat támogatását a tanulással, sporttal, szórakozással kapcsolatos igényeik kielégítéséhez. A fiatalok áldozatkészségét egyébként tettek igazolják: elég utalni a gyári bölcsőde és óvoda bővítési munkálatainak támogatására vállalt kommunista műszakra, amelyben nagy számban vettek részt olyan fiatalok is, akiket — személy szerint — a gyermekelhelyezési gondok egyelőre nem érintenek. Most újabb kommunista műszakra készülnek, szeptemberben. Ennek anyagi hasznát a vietnami fiatalok számára épülő ezer személyes szakmunkástanuló-intézet építési költségeire fogják felajánlani. * i * i — Üj út Hévízgyörkön. A Galga menti 'Hévízgyörkön i a tavaly épült 1300 méter hosszú és 3 méter széles út | után idén augusztus elsején j több mint félkilométeres út építését kezdték meg. Az új utat, amely a község központján húzódik végig, szeptember elsején adják át a forgalomnak. . akkor kilencen lessünk99 Munkásdinasztia Érden Azt mondják Érden, a MEZŐGÉP 5-ös számú gyárában a vezetők, hogy jó hírű munkásdinasztiák gyökereit nem feltétlenül kell a levéltárban, ipari üzemek archívumában keresni, akad olyan munkáscsalád is, amelynek múltja alig van, jelenje már inkább, s hogy jövendője mint terebélyesedik majd, ki tudja! Itt vannak például a Gálék. Idős Gál Ferenc és családja. Heten dolgoznak a gyár műhelyeiben. Sporttal és munkával A családfő, idős Gál Ferenc a szereidében művezető. Hogy családjáról tudakozódom, a fejét ingatja: ugyan, dehogy heten dolgoznak a gyárban. Nyolcán! S pár hét múlva visszajön az egyik fia is, akkor kilencen lesznek. Igaz, két lánya, meg két- menye szülési szabadságon varrnak, nevelik az unokákat, de végülis idetartoznak valamennyien. A munkásdinasztia alapításának története jó három évtized távolában, s jó párszáz kilométerre Érdtől kezdődött. Talán elég a visszatekintésből annyi, hogy a székelyudvarhelyi születésű Gál Feri Székelykeresztesen, vitéz Török Dénesnél kitanulta a szövőszakmát. majd szülővárosában egy Stern nevű mesternél dolgozott, mígnem legénysorba cseperedvén a házasságra is gondolhatott. Megnősült, majd esküvő után két napra, 1940. december 2-án megkapta a behívót Gyergyótölgyesre. Harcolt a fronton, pár hónapig fogságban is volt. vetődött erre-ar- ra. lett szökött katona, majd a háború végén Budapest közelében, Érden telepedett meg. Jelentkezett rendőrnek, majd egy textiles üzemben helyezkedett. el. s mivel eredeti szakmáját nem kedvelte különösebben, az Érdi Állami Gazdasághoz jelentkezett gépésznek. Jól focizott, úgyhogy az állásváltozásokat tulajdonképpen mindig csapatcsere előzte meg, a sport egyengette útját. Közben -megszerette a gépeket, átképezte magát, gépcsoportvezető lett a gazdaságban. Nemcsak a labdakezelésével, de munkájával is oly elégedettek voltak, hogy 1954-ben, amikor az első házépítési akciót szervezték a nagy családosok támogatására, ő is telket kapott, hosszú lejáratú kölcsönt az építkezésre. A ház hat hónap alatt felépült. Hajszás idők — Hajszás idők jártak ránk. A gazdaságban is akadt munka elég, azon a nyáron lettem országos "második helyezett az aratógép-kezelők versenyében. Éjszaka meg fuvaroztam, segítettünk egymásnak építeni. Mit tagadjam, megreszkíroztam néhány feketefuvart is, le is buktam, de a büntetésem felfüggesztették. Hát inkább csak a jóra emlékezem. Saját otthonunk volt, s hogy milyen nagy segítséget kaptunk, azt elég lesz annyival érzékeltetnem: az utolsó részletet — a nevetségesen kevés, havi 153 forintot' — most szeptemberben fizettem ki. Idős Gál Ferenc első gyermeke 1944. november 15-én született a szentendrei kórházban. A családfő akkor még katonáskodott, néhány hónapba telt, míg első szülött fiát, ki szintén, a Ferenc nevet kapta, megláthatta. Ifjabb Gál Ferenc már maga is két gyermek apja. Itt dolgozik a gyárban. a lakatosműhelyben csoportvezető. A többi gyerek így jön egymás után: Vilma — két kisfiú anyja —, Sándor — ő festő, most jönyvissza a gyárba —, Erzsi —- itt a gyárban betanított esztergályos, most szülési szabadságon neveli kislányát —, Gizi — itt adminisztrátor, szintén szülési szabadságon van, egy kisfiú' és egy kislány anyja —, Mihály — itt dolgozik a garanciális szervizben, karosszéria-lakatos —, Zoltán — az új kovácsolóüzemben dolgozik harmadik éve —, s a legkisebb, Attila, ő sajnos, beteg, kórházban kezelik; ha fölépül, úgy tervezik, mezőgazdasági szakiskolába Íratják. Egyébként a két meny, aki a gyárból ment szülési szabadságra, Ferencnek és Sándornak a felesége. A gyerekek, kettő kivételével, kiröppentek hazulról. No, nem messzire: — A közéiben épített valamennyi, akár át is kiabálhatunk egymáshoz. Azelőtt sok időmet lekötötte a foci, tíz évig voltam az Érdi MEDOSZ sportkorénak elnöke. Aztán megnőttek a gyerekek, azóta minden szabad időnkben építkezünk. .. Két taxival Nevet. — Sokan vagyunk, annyi bizonyos. Szokás nálunk, hogy minden évben hazautazunk, egyszer az asszony visz egykét unokát, egyszer én pár hétre. Emlékszem, 1960-ban, még élt az apám, fölpakoltuk az egész családot, akkor még csak a nyolc gyerek volt, s úgy mentünk, két taxival Segesvártól. A szüleim csak álltak leeresztett kézzel a kapuban, „hát tudtuk, hogy nagy a családod fiam, de hogy eny- nyien vagytok!" — mondták. Azért örültek nekünk, a rokonság is mind, mert amikor ott vagyunk, kirándulunk egyet a Hangitára, a Gyilkostóhoz, gyönyörű vidék as, de aztán egy-kettőre visszazökkenünk a hazai tempóba, kinek építkezni segítünk, ki* nek a szőlőben kapálni, mert munka mindig akad. Mi már ebbe szoktunk. A. Z. Napirenden a nemzetközi szövetkezeti együttműködés Halak bölcsődéje A százhalombattai temperált vizű halszaporítő gazdaságban különböző halfajíák — elsősorban csuka, süllő, harcsa, ponty — modern nagyüzemi szaporításával gondoskodnak a tógazdaságok ivadékellátásáról. Az ikrából kikelt néhány milliméteres ivadékokat a képünkön látható fűtött tartályokban nevelik, mielőtt a szabadban kiépített tórendszer vizébe kerülnek. Koppány György felvétele Szeptember 6-án és 7-én Budapesten tartják soron következő ülésüket a szocialista országok központi szövetkezeti szövetségeinek és tanácsainak elnökei. Az ülés programján a szocialista gazdasági integráció, ezen belül a KGST-tagor- szágok szövetkezeti szervezetei köpött megvalósult gazdasági, tudományos, műszak? és egyéb irányú együttműködés továbbfejlesztése szerepel. A napirendnek megfelelően felülvizsgálják a hosszú távú és éves szövetkezeti árucsere- forgalom eredményeit, összegezik a határmenti szövetkezeti körzetek kapcsolatainak tapasztalatait is. A mindhárom ágazat képviseletében rendezendő nemzetközi szövetkezeti tanácskozás tapasztalatcsere-látogatásokkal ér véget; a külföldi vendégek megismerkednek a magyar szövetkezők — a hazai fogyasztási, ipari és mezőgazda- sági szövetkezetek — sokrétű tevékenységével. Védekezzünk az áramütés ellen! Hazánkban a háztartásokban évenként több mint 30 személy szenved halálos áramütést. E tragikus baleseteknek az az oka, hogy a villamos berendezések használói közül sokan nem tartják be a biztonsági szabályokat. Kontárkodnak (hozzáértés nélkül próbálnak villanyszerelési és javítási munkát végzeni), vagy hibás szigetelésű vezetékeket, testzárlatos lámpákat és készülékeket használnak. A halálos áramütések 65 százaléka a nyári melegben történik. Ugyanis, ha az emberi test megizzad, sokkal nagyobb a villamosság veszélyessége. Az is fokozza a veszélyt, hogy nyáron, a fapadlós, vagy parkettás szobák helyett sokan kő-, tégla-, beton- és földespadlózatú helyiségekben tartózkodnak. Ilyen un. hidegpadlón állva mindig nagy az áramütés veszélye. Szintúgy a fapadlójú szobában, ha ott csővezeték, radiátor vagy más földelt fémtárgy van. Az áramütések elkerülése céljából tartsuk be a következő szabályokat: Ne kontárkodjunk! Villanyszerelést és javítást állami vagy szövetkezeti villamos szakvállalattal, vagy iparengedéllyel rendelkező villanyszerelő kisiparossal végeztessünk. Ne érintsünk és ne használjunk csupasz, vagy hibás szigetelésű villamos vezetéket, lámpatestet, készüléket és szerelvényt. Az áramütést (rázást) okozó villamos lámpatestet, készüléket stb azonnal kapcsoljuk ki és javíttassuk meg. Ha ezeket nem tudjuk azonnal javításba adni, gondosan zárjuk el őket, hogy senkit se veszélyeztessenek. Hidegpadlós (kő-, tégla-, beton- és földes padozatú) helyiségben használjunk érintésvédelmet, az áramszolgáltató vállalat hálózatának megfelelően nullázást vagy védőföldelést. Kettős szigetelésű készülékek hidegpadlós helyiségben is egyéb érintésvédelem nélkül használhatók. Hidegpadlós helyiségben fémszegmentes farácson vagy műanyaglapon állva, műanyag talpú cipőben használjuk villamos készülékeinket. Minden t. fogyasztónknak javasoljuk, hogy áramszolgáltatással kapcsolatos problémáikkal, továbbá érintésvédelmi ügyekben és nagyobb villamos készülékek vásárlása előtt díjtalan tanácsadás végett keressék fel az áramszolgáltató vállalat helyi szervét. MAGYAR VILLAMOS MŰVEK TRÖSZT 1011 Budapest 11. Postafiók 34. Szabálysértési statisztika — Csökkent az üzemi balesetek száma a tavalyi év hasonló időszakához képest az idei esztendő első felében a Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnál. A tavalyi 34-gyel szemben idén 29 baleset történt. Budakalászon a szabálysértési bizottság címére az esztendő első hat hónapjában 41 feljelentés érkezett. Ebből 13 | bizonyult megalapozatlannak. Ügyészséghez, illetve másik tanácshoz két ügyet továbbítottak. Huszonöt személyt megbírságoltak. s mindössze egy feljelentés nem nyert még elintézést: lévén az elkövető tartózkodási helyé mind a mai napig ismeretlen. jCovai Iván Ez mär szerelem C supán három napja nem látta őt __ Mé gis, úgy érezte: hetek, hónapok, évek teltek el.., Talán még az örökkévalóság is... De mióta is tud róla? És vajon mondhatja-e egyáltalán, hogy ismeri? Hiszen ő tulajdonképpen semmit sem tud a férfiről... — Ez lenne a szerelem? — töpreng. — Nem, ez lehetetlen. Hiszen nincs benne semmi különös. Ö még csak a közelébe sem jöhet egykori nagy szerelmemnek, Tibornak ... Ez az ember olyan, akikből egy tucat akad ... És, hogy értelmes-e? Hát ezt honnan tudjam? Nem is beszéltem vele... Illetve... ... Minden reggel hét órakor száll fel a kocsira. A Fő út és a Lányi utca kereszteződésénél. Mindenki türelmetlenkedik a megállóban, csak ő nyugodt, s nekidőlve az öreg nyárfának a forgatagot bámulja. Sosem siet, nem furakodik előre a felszállásnál, és megvárja Orsolya kocsiját! Igen, mindig akkor száll fel, amikor Orsolya begördül a megállóba. A leány látja a magas, kissé hajlott hátú, harminckörüli fiatalembert, akinek szája sarkában ott az a jellegzetes vonás, ami annyira felkeltette figyelmét. Sosem marad a peronon, előrekígyózik az emberrengetegben egészen a vezetőfülkéig. Ott megáll, és nézi, nézi a lányt barátságos tekintettel. Talán azon csodálkozik, hogyad képes törékeny alkatával elboldogulni az ormótlan járművel.^ Megtörtént, Orsolya látta a visszapillantó tükörben, a férfi futólépésben igyekszik a megállóba. Szándékosan lassított, az ajtókat nyitva hagyta, és igyekezett nem venni tudomást~a kocsija mögött összetorlódó járművek sürgetésére. Ilyenkor nem hallja a tülkölést, a kiabálást, a feléje zúduló szitkokat. Ez az ember olyan, akár a többi. És mégse olyan. Szeretetre méltó! A mosolya pedig... Egész arca mosolyog, a kezdődő tokája, az előreugró orra. Kissé beesett antracit szemei szintén mosolyognak. Ha valaki azt mondaná neki — szereted ezt a fiatalembert, ő, Orsolya hevesen tiltakozna. És mégis ... Mindig a végállomáson szállt le, s ha kezével könnyedén búcsút intett, olyap szokatlanul kedves volt az arca. Egyszer megszólította Orsolyát. — Bocsánat, nekem azt mondták, valahol itt a közelben van egy látszerészszaküzlet. Furcsa! Ezen a környéken dolgozik és nem tudja... Különben is minek kérdi? Csak nem szemüvegre van szüksége? — Menjen egyenesen, a sarkon túl, az újságosbódéval szemben. — Igazán kedves, nagyon köszönöm ... Ennyi volt az egész. Most Is nyolc óra van. A verébsereg hangosan csivitel a nyárfa ágain. Orsolya szeme türelmetlenül végigpásztázza a megállóban várakozókat. Akit ő keres, nincs közöttük. A kocsi ajtajain ki-be áramlanak az utasok. Talán ő is felbukkan mindjárt ebben a höm- pölyegben. Még mindig sehol... Orsolya késlekedik az indítással, tekintetét a visszapillantó tükörre szegezi. Hallja a kocsik idegtépő dudálását, a feléje zúduló hangfoszlányokat. „Mi van velem, miért vagyok ilyen ostoba? Lehet, hogy szerelmes vagyok? — kérdi hangosan önmagától. Tizenkilenc évesen ismerte azt a csodálatos érzést; egy pillanatra behunyta szemét, látta a vakító fényt, a Dunát, Tibor dúsfekete bozontját a csillámló víz fölött.. . Aztán elmúlt a varázslat, eloszlott, fölröppent valahová az akvafmarin égbe és ő várt, várt évekig ... Remélte, egyszer újra ... Igen. ő már tudja, a szerelem szép pillanatai, bármily törékenyek is, mindig itthagy- nak valami varázsukból. „Mi van velem? — kérdi ismét önmagától. — Várom őt, pedig nem is imerem ...” Összeszedi erejét, sóhajt egy mélyet és rálép a gázpedálra. Aztán átvillan agyán a remény, talán holnap ... Lehet, hogy így kezdődik egy szerelem?
