Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-15 / 216. szám

1974. SZEPTEMBER 15., VASÄRNAP Nyomozás a Pax után Miért késte le a magyar golyóstoll a plovdivi zsűrit? A sashalmi asszonyok Lapunkban hírül adtuk: a Pest megyei Vegyesipari Divat­cikk Vállalat (PEVDI) Pax go­lyóstollának. új típusú, telesz­kópos változatát, a plovdivi vásáron aranydiplomára ter­jesztették elő. A toll méltó le­hetett volna — ha nem is az aranyéremre —, de feltétlenül valamelyik versenydíjra. A Pax toll azonban nem nyert, nem nyerhetett, mert nem volt ott a zsűrizés idejére. Megpróbál­tuk kinyomozni, mi is történt válójában? Már százezren Üjfalussy József, a PEVDI gazdasági igazgatója, ezzel kapcsolatban a következőket mondta: — Igen kellemetlenül érin­tett bennünket ez aZ eset. Meg­jegyezném azonban, hogy a bolgár kereskedelmi partnerek évek o.a rendszeres vásárlóink. Jó a kapcsolat, bizonyítja ezt az is, hogy az idén már 100 ezer Pax tollat szállítottunk a részükre. Lecsúsztunk az aranydiplomáról, igaz. de ez a közöttünk meglevő jó üzleti kapcsolaton nem változtat. A sajnálatos ügyhöz még annyit tennék hozzá: mi idejében el­küldtük a Chemolimpexhez a tollakat, még május 5-e körül. A Chemolimpex Magyar Ve­gyiáru és Kiskereskedelmi Vál­lalat szakemberei gondoskod­nak a nemzetközi vásárok — így a plovdivi bemutatón — kiállításra kerülő termékek ki­ajánlásáról, azok elszállíttatá­sáról és az üzletek lebonyolí­tásáról. Geri Istvánné, az író­szercsoport üzletkötője, talál­gatásokra hagyatkozik: — Nálunk egy egészen rövid ideig tartózkodtak a termékek, közöttük valószínűleg a Pax golyóstollak is. Ezután Csepel­re küldtük a raktárba, ahon­nan elvámolás után a Hung- expo illetékesei szállították to­vább. Én nem kikértem el az árukat, nem voltam Plovdiv- ban. tehát nem tudom mi tör­ténhetett. Talán a propaganda­osztályunk bővebb felvilágosí­tással szolgál. Kétféle úton Somogyi Ferencné, a propa­gandaosztály vezetője, kérdé­sünkre elmondta, hogy az ő feladatuk a kiállításra küldött tárgyak elrendezése, a propa­ganda- és szóróanyagok elhe­lyezése. Ezzel megbízott kollé­ganője pillanatnyilag Párizs­ban tartózkodik, de nem való­színű, hogy vétkes az ügyben. Egyáltalán — meggyőződtünk arról, hogy a Pax tollak való­ban megérkeztek a vásárra? — Üjabb telefonszám. ezút­tal a Hungexpo plovdivi stú­diójáé. Sashegyi Ildikó, admi­nisztrátor válaszol. Kétféle a látogatások nem okoznak neki különösebb fáradtságot. — A csoportom tagjainak átlagéletkora hetven év, de vannak nyolcvan év feletti öregek is — mondja. Sok más idős között ő is a g'ír iránti hűség egyik meg­testesítője. Legidősebb fia, Lajos esztergályos a gyárban, tíz évvel fiatalabb öccse ugyanott gépkocsivezető, a család legkisebbike, Ilona pe­dig a gyár raktárában dolgo­zik. — Csak a feleségem most nem lehet itt, mert Csehszlo­vákiába utazott a rokonaink­hoz — mondja enyhén felhős hiányolással. — Aztán mit küldtél vele a rokonoknak — kérdi az egyik nyugdíjastársa évődve és érez­tetve. hogy tud valamit, de an­nak az elmondására a másik az illetékes. Lajos bácsi egy kicsit szabó- dik. \ — Hát a kis faragott hor­dóimat — böki ki aztán. így derül fény arra, hogy Lajos bácsinak, a volt komp­resszorkezelőnek a hobbyja mindennemű fa faragása, ház­tetők gerendázatától, ablakfá­ig és finomabb munkáig, míves kis esztergált hordókig, ame­lyek tölgyfából készülnek. __________________ asztalnál | A szomszéd | a messzi — --------------------- asszony ül, így becézik özvegy Kocsis Jánosnál Kiskunhalasról, aki a Bács megyei városból szárma­zott át Pest vidékre, itt épített úton juthattak a kiállításra a termékek. Ha 'idejében megér­keztek a pestlőrinci raktáruk­ba onnan ők küldték ki. Amennyiben lekésték a határ­időt, a Chemolimpex saját szál­lítmányaként repülőgépen ad­ták fel. A gépről pedig több bőrönd elveszett, a többi kö­zött az egyik kiállító háttérfo­tói, kellékei. Talán ezek is ott tűntek el... Pontosabb felvilá­gosítással Kaminski Györgyné szolgálhat, aki a Hungexpo megbízásából a plovdivi kiál­lítás árufelelőse: — Három ládát vettünk át a Chemolimpextől. Az egyik­ben különböző típusú golyós­tollak voltak. A PEVDI Pax tollai? így, erre a tételre kü­lön nem tudok határozott vá­laszt adni. Kérdezzék meg a MASPED szállítási osztályát. A 9/92-es láda A plovdivi vásárra küldött termékek feladását a MAS­PED vásári osztályának mun­katársai végezték. Fodor Ilona, pár percet kér és átnézi a té­teleket. Türelmünket siker ko­ronázza, megtalálta. Július I9-én vonaton indult útjára a 9/92 számú láda, amelynek tar­talma az írószer Szövetkezet, a Fővárosi Műanyagipari Vál­lalat és a PEVDI golyóstollai, irónjai. A többi vállalat nem reklamált, tehát tolláik idejé­ben megérkeztek. De hol vannak a PEVDI-ter- mékek? A Hungexpo dolgozói vették át Plovdivban a külde­ményt. ök azonban még ott tartózkodnak, nem érkeztek haza, így kérdést sem intézhe­tünk hozzájuk... S. Zs. Radiológusok kongresszusa Balatonfüreden, a SZOT- szanatörium dísztermében ok­tóber 3 és 5 között rendezik meg a magyar radiológusok VII. kongresszusát. A 3 na­pos tudományos tanácskozá­son — amelyre 22 országból 230 külföldi szakembert is várnak — az orvosok és mű­szakiak kicserélik tapasztala­taikat az új műszerek és eljá­rások alkalmazásának lehe­tőségeiről a radiológiában. A röntgen- és izotópdiagnoszti­ka, valamint a sugárterápia különböző kérdéseiről össze­sen 209 előadást tartanak. Kü­lön szekcióüléseken foglalkoz­nak a számítógépek szerepé­vel és alkalmazhatóságával a radiológiában. házat a férjével, aki a Csepel Autógyár legrégibb munkásai közé tartozott. — Csinált a János, aki na­gyon ügyes tmk-lakatos volt, egyszer egy autómodellt a gyá­rának ajándékba és úgy nevez­ték, hogy az 1001-ik kocsi, mert olyan szép volt, mint az Ezeregyéjszaka meséje. Az én munkám meg attól volt szép, hogy a Pestvidéki Gépgyár­ban űzetni nővér lettem és vi­gyáztam mindenki egészségére. Később, mikor a férje meg­halt, nem akart maradni, visz- szavágyott Halasra, a fia is ott kapott állást, az egyik he­lyi tsz-nél ipari üzemvezető. Hanem özvegy Kocsisnének azóta is két szűkebb hazája van. megmaradt Pest megyei­nek is. Visszajár a gyárba minden jeles alkalomkor, a nyugdíjastalálkozót meg vég­képp nem engedné el. Kicsit büszke is arra. hogy becézve messzi asszonyként is számon- tartják. és ebben a megkülön­böztetésben annak a biztosíté­kát látja, hogy nem feledkez­nek meg róla. A szeretetben pedig nem érez semmi meg­különböztetést. Egyéb emlékeiről kérdezem és ekkor kis karton kerül elő a táskájából A Honvédelmi Érdeméremről kiállított iga­zolvány. amelyet hét éve ka- nott a fegyveres erők napján mint a polgári védelem egész­ségügyi önvédelmi alegység parancsnoka. Több mint tíz éven át folytatott odaadó munkájáért, amellyel a gyária­— Az már ott Sashalom — mutat ki az autó ablakán Bu- gány István, az abonyi Ságvá- ri Endre Tsz párttitkára —, benn, a major közepén van az istálló. Istálló — Sashalom! Az ám, mert, hogy ez a Sashalom nem a főváros XVI. kerületében fekszik, hanem úgy 90 kilomé­terre Budapesttől, az M—4-es út mentén, ahová már odalát­szanak Szolnok magas házai. Itt, a tsz egyik legrégibb ma­jorjában dolgozik a Kossuth nevét viselő, hatszoros szocia­lista tehenészbrigád. És most két meglepetés kö­vetkezik, gyors egymásután­ban. Az egyik: az országos hí­rű termelőszövetkezet sashal­mi tehénistállója olyan öreg, mint az országút — ha ugyan nem öregebb, hiszen még báró Harkányi építette valamikor a huszas évek kezdetén —, a fe- jési átlag mégis itt a legmaga­sabb az egész téeszben; a má­sik: az öt főnyi tehenészbrigád minden tagja — asszony. Év végére kiürül Az istállóban még negyed óra és kezdődik a délutáni fejés. Hegedűs László, a tehenészet agronómusa — s a Kossuth brigád patrónusa, elszalaszt valakit a brigádvezetőért, ifj. Kovács Istvánnéért. Nem kell messzi menni, a brigád vala­mennyi- tagja ott lakik a ma­jorban. Addig is, míg összejön­nek, tisztázunk néhány szám­adatot az agronómussal. —- Ebben az istállóban 75 te­henet tartunk, abbcl 48-at — személyenként épp egy tucatot — a Kossuth brigád tagjai gondoznak. — Úgy tudom, öten vannak — vetem ellene, mert valahogy nem stimmel a szorzás. — Persze: négy tehenész, az ötödik a tejkezelő —, hagyja helyben Hegedűs László. — Ez a 75 tehén az év végéig vágó­hídra kerül: ma már ez az egyetlen pozitív állomány a szövetkezetben. Ha nem akar­juk, hogy esetleg megfertőzze a tbc-mentes állatokat is, ki kell selejtezni. Végszóra érkezik Kovács Ist­vánné, át is veszi a szót: — Közben vannak köztük olyan tehenek is, amelyek 25 liter tejét adnak naponta! — Sajnálják őket? — Már hogyne sajnálnánk! Névről ismerjük valamennyit. Ötödik éve gondozzuk őket. Körénk gyűlnek a többiek is, bólogatva helyeselnek a brigádvezetőnek. Nincs idő sokáig érzelegni, asszony, férfi sajtárt ragad, s már spriccel is a habos-fehér tej az edényekbe. kát elsősegélyre képezte és be­gyakoroltatta. Mozdulatai takarékosak, de határozottak, amikor a kis fe­hér kartont előveszi és vissza­teszi. Egy kitüntetési aktus jár az eszemben, ahol hasonló derék embereknek így nyúj­totta át a kitüntetéseket a ve­zérőrnagy: Viséljék szerényen, de büszkén. Kiérdemelték.-------—------------- volt mind­| Késő este | két napon, ---------------------mikor osz­ladozni kezdett a társaság egy- egy csoportja, hogy aztán is­mét együtt gyülekezzenek a sziget mellett várakozó külön­járati autóbuszok mellett, a hazaszállításhoz. Derűsen, vi­dáman és a reggelekhez mér­ten egy cseppet sem fáradtan lélegeztek mélyeket a sziget és az alkonyi Duna-ág tiszta le­vegőjéből. Eszembe jutott egv-két adat az életkor meg­hosszabbodásáról hazánkban Meg a számtalan magyarázat, amellyel ennek okait sorakoz­tatják. S arra kellett gondol­nom. hogy hát a Pestvidéki Gépgyár gondoskodása ugyan különösen példamutató, de szerencsére nem egyedüli. Sőt Egyre több helyen ébrednek rá az öregekkel való törődés­nek nemcsak a szükségessé­gére, hanem arra is, hogy ez nagyon sok jó érzéssel jár. Amelyeknek újabb eredménye persze minden bizonnyal hoz­zájárul az idős volt munkások életkorának meghosszabbodá­sához is. P a csay Vilmos A beszélgetést a klubszobá­ban folytatjuk. Mert ilyen is van a Sashalmon. Brigédtag lehet akárki — Ebben a majorban két szocialista brigád dolgozik: a Kossuth, meg a növényter­mesztők Dózsa brigádja — magyarázza a párttifckár. — Itt volt ez a helyiség, azt mondtuk: nekik adjuk klub­szobának, ha rendbehozzák maguknak. Olyan svunggal fogtak hozzá, hogy még az eget is bemeszelik talán, ha nem olyan magas! A brigád vállalásai között különben is nagy súlyt kapott a társadalmi munka: szemé­lyenként 30 órát ajánlották fel az asszonyok a major szépíté­sére, rendbentartására.' Ezt aztán a nyár elején megtol­dottak még tíz-tíz órányi, a szőlőben, gyümölcsösben vég­zendő társadalmi munkával, a közelgő pártkongresszus tisz­teletére. . ' — Mindenki brigádtag a majorban? Bugány István tiltakozik: — Szó sincs róla! Nem akarjuk devalválni a brigád­tagságot! Az egész szövetke­zetben mindössze 12 szocialis­ta brigád működik, összesen 127 taggal, pedig a létszám­tól akár kétszer ennyi is le­hetne. Nézze: ami a szervezett tanulást, az iskolai végzettsé­get vagy az önművelést illeti, abban igyekszünk reális köve­telményeket támasztani. Nem vagyunk igénytelenek, de nem lehetünk maximalisták sem. Hanem abban, hogy kit fogad be soraiba egy-egy szocialista brigád, szigorúbb mércét al­kalmazunk. Ebben az istálló­ban például alakult egy férfi tehenészbrigád is. Mi sem tar­tottuk úgy kézben, mint kel­lett volna, a brigádtagok sem törték különösebben magukat, így aztán az értékeléskor ki­derült, hogy ezt se, azt se tel­jesítették. Szépén, csendben szét is hullott a brigád ... Se ünnep, se vasárnap Hímzett vászonba kötött könyvet mutatnak: a brigád­naplót. Krónikása ifj. Farkas Ambrusné tejkezelő, a könyv­borítót is ő hímezte. Felütjük az idei vállalásoknál. „...A bri­gád vállalja, hogy az idei tej­termelési tervet 2 százalékkal túlteljesíti” — olvasom egye­bek között. — Mennyi az a két száza­lék? — Sok: 128 650 liter a bri­gád éves terve, a két százalék tehát olyan 2560 liter körül van — mondja a párttitkár. — Hogy lehet ezt teljesíte­ni? Kovács Istvánné sorolja: — Még jobb gondolkozással, ápolással. Sok múlik a takar­mányozáson is. Egy másik pont a vállalá­sokból: „A brigád negyven éven aluli tagjai elvégzik az általános iskola nyolc osztá­lyát.” — Es ezzel hogy állunk, asszpnyok? — Arra számítok, hogy mentegetőzni kezdenek. Két asszony jelentkezik, Varga Béláné és Faházi Sán- dorné: — Márciusban befejeztük. Le a kalappal a két asszony előtt! Vargánénak egy osztály hiányzott a nyolcból, de Fahá- zinénak — négy! — Én voltam a legidősebb az öt gyerek közül otthon — magyarázza —, a négy osztály után kenyeret kellett keres­nem. Mindehhez tudni kell, hogy a tehenészek munkaideje nem éppen ideális: hajnali fél 4-től reggel 8-ig, és déli 1 órától fél hatig tart. Aztán a munka is nehéz: a korszerűtlen istálló­ban mindent kézzel végeznek, az almozást, az etetést, a fe­jőst; a silót a hátukon, kosa­rakban cipelik, egyszerre úgy 40 kilót, a takarmányos helyi­ségtől a jászolig. — Hogyan lettek tehené szék? Kovácsné felel: — Mi a Lenin Tsz tagjai voltunk, mielőtt a szövetkeze­tünk egyesült a Ságvári Tsz­szel. A baromfitenyésztésben dolgoztunk, meg vállalt terü- rületen, a növénytermesztés­ben. A mező messze volt, a te­If j. Kovács Istvánné és Varga Béláné Faházi Sándorné henészet közel, így aztán mi kértük magunkat az állatte- nyésztsbe; 69 óta csináljuk, ha esik, ha fúj. — Meg húsvétkor, kará­csonykor, szilveszterkor — tol­dom meg —, hiszen a jószág­nak ünnepnapon is enni kell. Hacsak... Kíváncsian várja a folyta­tást. — Hacsak a férfiak át nem vállalják a munkát legalább karácsony estére, hogy a házi­asszonyok hazamehessenek sütni-főzni, fát díszíteni. A klubszobában olyan csend lesz, mintha minden pisszenésért zálogot kéne ad­ni. A némaságot Bugány István töri meg: — Ez sajnos, nem megy. Kire hogy esik a szolgálat — azt nem tudjuk felforgatni. Ötvenezer — évente Sietve másra tereljük a szót. Az anyagiakra. Ha már se ünnepük, se vasárnapjuk, ráadásul csillagos éjszaká­ban kelnek, legalább meg­éri-e? — Nem panaszkodhatunk — mondja Kovács Istvánné —, 45—50 ezer forintot viszünk haza évente. — Es mi jut ebből szóra­kozásra, pihenésre? — Mostanában egyre több — szögezi le a brigádvezető. — Azelőtt Cegléden, Szol­nokon kívül legfeljebb Pestet ismertük. Most meg járjuk az egész országot, még kül­földet is! Én két évvel ez­előtt 9 napot töltöttem a Szovjetunióban, a tsz költsé­gén. Három esztendeje jó né- hányan Romániában jártak az IBUSZ-szal A nőbizottság évente két-három kirándu­lást szervez, az ország leg­szebb vidékeire, a tsz-vezető- ség egyet, de az három napig tart! Színházba is járunk úgy nézzen meg bennünket Meg esténként a tv-készülék elé — aludni. Lehet rájuk számítani Kovácsné nevet, s vele a többiek: ezt a dolgot mind­annyian ismerik. Felőlük jö­het Minden lében két An­gyal; aki negyed négykor kel. annak este nyolckor bekop- pan a szeme. Ismét a brigádnaplót idé­zem : „A brigád valamennyi tagja részt vesz a politikai oktatás­ban.” Gyarmati Sándorné Ifj. Farkas Ambrusné tejkezelő Koppány György felvételei — Igaz ez? — Farkas Ambrusnét kivé­ve, a többiek mind kommu­nisták, ők a pártoktatás részt­vevői — válaszol Bugány Ist­ván. — Farkasné a többi szo­cialista brigád pártonkfvüli tagjaival közösen, tömegpo­litikai oktatásra jár, amely­nek tematikáját magunk ál­lítjuk össze, a legfontosabb politikai kérdésekből. Hadd tegyem hozzá, hogy mindany- nyian végeznek társadalmi munkát: Kovácsné a szociá­lis bizottság tagja, Varga Bé­láné és Farkas Ambrusné a nőbizottságé, Gyarmati Sán­dorné a tsz-vezetőségben, Fa- háziné az oktatási-kulturális bizottságban tevékenykedik. — Gondolom, hétfőn is — nézek a tehenészeti agro- nómusra. — Okét nem kell ki­józanodás céljából hazakülde- ni. Az asszonyok kórusban ne­vetnek: az volna pedig csak a szép! Bedobni vagy négy féldecit, és szarva közt ke­resni a Riska tőgyét! — Megkeresik a rávalót — ugratom őket. — Azt meg — mondják el­komolyodva — de van annak okosobb helye is! Nyíri Éva Két. minősített heqesztői vizsgával rendelkező hegesztőt AZOKKAL FEL VESZÜNK \ Német nyelvtudásúok előnyben. jelentkezni lehet a I p Ems n: ni Tas KTSZ •nunkoOqyl osztályán* Budapest IX. Viola a 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom