Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-10 / 211. szám
Városnézés, fogadás Titkári megbeszélés A szolidaritási napra készülnek Amint lapunk hatodik oldalán megírjuk, félidejénél tart városunkban a FAO-szimpozion. Vasárnapi lapunkban azt is hírül adtuk, hogy a konferencia résztvevői a hét végén a fővárosba látogatnak. Alábbi kéjeink e látogatás két mozzanatát örökítették meg: a városnézést és dr. Molnár Frigyesnek, az OSZT elnökének a Halászbástya Étteremben adott fogadásán Suttá József felvételei 1961. SZEPTEMBER 6. Tizenkét gyerek, tizenkét unoka Régen volt. Pécelre jártunk az állami polgári fiú- és leányiskolába. Négy évet töltött együtt az osztály, sok szép emlék fűz bennünket az öreg iskolához, amelyben tanultunk és kezdtünk felnőtté válni. Osztályfőnökünk, Adám Zoltán tanár úr volt, akit persze mindenki csak Zoli bácsinak ismert. Az 1932 és 36 között eltelt évek alatt olyannyira összenőttünk vele, hogy évek, évtizedek múlva, ha két diák összetalálkozott, már az első mondatokban elhangzott a kérdés: mi van Zoli bácsival? Mi van az Adám családdal? Érdekes és nagyszerű ember volt Ádám Zoltán, aki szinte mesélve tanította a történelmet, a magyart, aki szigorú volt, de igazságos. Amikor a tízórai szünetben elővette szalvétába csomagolt lekváros. jobb napokon zsíros kenyerét, nem fogyasztotta úgy el. hogy néhány diákot meg ne kínált volna egy-egy falattal. Emlékezetes volt a ballagás napja is. „Ahogyan helytálltok az életben, úgy ítélnek meg az emberek. Valamennyien egy- egy gyertyafényként világítotok, amennyit leteszteli a közös asztalra, olyan lesz fényetek. Majd az évtizedek eldöntik, milyen emberekké váltatok"’. így búcsúzott tőlünk. Először az ötéves találkozón jöttünk össze, 1941. júniusá- bafi, aztán több találkozó nem is volt. A Gödöllőn lakók naponta találkoztak Adám tanár úrral, míg 1961-ben egy őszi estén váratlanul elhunyt. Mindez eszembe jutott, amikor annyi év után felkerestem özvegyét. Róla valaha a mi osztályfőnökünk oly szenvedélyes szeretettel beszélt. Sosem felejtem el, hogy amikor Zoli bácsi minket tanított, még fiatal házasember volt és annyi mindenről beszélt nekünk az első pad sarkára ülve. Ilyen alkalmakkor mondta tréfásan: „a feleségem és én úgy szeretjük a gyerekeket, hogy egy focicsapatra való fiút nevelünk fel. Tudtam a nagy családról és arról, hogy az özvegy már nyugdíjban van. A régi időkre terelődött a szó. — Soha nem gondoltam arra, hogy tizenkét gyereket fogok a világra hozni, de arra sem gondoltam, hogy tizenkét gyerekkel özvegyen maradok. A harmincadik házassági évfordulónktól már egy hónap sem választott el, amikor 1961. szeptember 6-án feljött hozzám a férjem a mozi-iskolába és közölte, hogy este úgy nyolc óra körül tud csak hazajönni. Akkorra meg is volt terítve az asztal, együtt volt a család, csak ő hiányzott még. Nem is tudom, mennyi idő telt el. «mikor hozták a hírt. hogy az utcán összeesett és meghalt. Adám Zoltánnénak kilenc fia és három lánya van. Valamennyien tanultak. Akad közöttük termelőszövetkezeti főkönyvelő, mezőgazdasági mérnök, erdőmérnök, szerszámkészítő, vegyész, áruházi fő- pénztáros, üzemi meós, három pedagógus, gyári vezető, az egyik pedig ugyancsak vezető beosztású ni Állami Könyvterjesztő Vállalatná}. Mind felnőttek, s az özvegy pedig tizenkét unokával dicsekedhet. — Felejthetetlen érzés volt, amikor megláttam férjem fényképét a Szabadság téri iskolában kifüggesztve. E ne- rrjes gesztusért Winkler / Nándor tanár úrnak vagyok hálás. Tudom és érzem, nem vagyok egyedül. Azóta évente egy alkalommal teljes létszámban együtt a család, itt Gödöllőn. ^ Csiba József .... A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA I. ÉVFOLYAM. 88. S55ÄM 1974. SZEPTEMBER 10., KEDD Sporttelep, szakmunkásképző Kongresszusi műszak Ikladon A XI. pártkongresszus és hazánk- felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére szervezett munkaverseríyben vállaltaknak eleget' téve, szeptember 14-én, szombaton kommunista műszakon vesznek részt az ikladi Ipari Műszir- gyár dolgozói. A vállalat Mező Imre motorüzemének versenyfelhívása nyomán, kibontakozó gyári méretű akció az IMI kAhgresszusi vállalásainak azt a pontját tervezi megvalósítani, amelyik a munkások életkörülményeinek javítását tűzte ki célul a munkaversenybe bekapcsolódott gyáriak élé. A műszak bevételét a tervek szerint a gyár tőszomszédságában épülő sporttelep építésére, bővítésére fordítják majd, de ebből a nem kis csz- szegből kerül ki az a negyvenezer forint is, amit a gvári KTSZ-esek az ezerszemélyes vietnami szakmunkásképző intézet felépítéséhlz ajánlottak fel. — A múlt héten Galgahévízen, a tanácsházán bizottsági ülésen foglalkozott a Hazafias Népfront helyi szervezete a településfejlesztés időszerű feladataival. A helyi tanács vezetői az ülésen a népfrontaktívák segítségét kérték a víztársulással kapcsolatos gondok megoldásához. Mázoló fodrászok Négy új tanterem Pécelen Kovács Jánosné, az iskola gond- nolchelyettese építésvezető és anyagbeszerző is. Szakipari munkákat is végez, a képen az egyik ajtókeretet (esti. Olló helyett festékes ecsetet vettek a kezükbe a péceli fodrászok, hogy társadalmi munkájuk segítségével mielőbb megkezdődhessen a tanulás az általános iskola négy épülő tantermében.' Váltott műszakban dolgoztak, akár a munkahelyükön. A nagy ablakos, világos tantermekben a faihoz támasztották a frissen festett, üvegezett keketeket. Kovács Jánosné, az iskola gondnokhelyettese még ebédidőben is dolgozott. Azt mondták, ő a főépítésvezető és az anyag- beszerző. — Hány négyzetméter az iskola alapterülete? — kérdeztem Kovácsnét. —>• Ezt csak papírról tudnám megmondani — felelt a munkaköpenyes asszony — de várjon /csak, hiszen én vettem a padló burkolatát. Mozaikból hetven, parkettából kétszázötven négyzetmétert. Óvatosan lehet csak sétálni a készülő iskolában, mert most helyezik el a mozaiklapokat. A lapostetős épületben négy tantermet, egy szertárat, egy tanári szobát, „vizesblokkot” és zsibongót alakítottak ki. Sokan segítettek az építkezésben. A többi között a Zöldmező Tsz és a Vegyesipari Szövetkezet is. A pedagógusok augusztus 20-án testületileg vonultak fel, de szorgoskodott itt a szülői munka- közösség is. Pécel kisiparosai közül az egyik kőműves száz órát vállalt, de rrt'ár kétszázat is teljesített. Az épületen körülbelül 400 ezer forint értékű munkát végzett a lakosság. A műszaki átadást-szeptember 10-re tervezik. Látogatásunkkor már folyt a víz a csapokból és bekötötték a gázt is. A parkettázáshoz és a külső vakoláshoz készülődtek. Egy tanteremnyi bútor is megérkezett. Ma délelőtt a KISZ gödöllői járási bizottsága szervezésében megbeszélésen vesznek részt a járás KISZ-szervezeteinek titkárai Gödöllőn, a járási KISZ- bizottság nagytermében. A tanácskozás feladata tisztázni azt, milyen feladatokat oldottak meg a fiatalok eddig azoknak a társadalmi munkáknak során, amelyek bevétele az ezerszemélyes vietnami szakmunkásképző intézet felépítését szolgálja majd. v Az ezzel kapcsolatos soron következő feladatok megbeszélése után az idei KISZ oktatási év előkészítésére kerül sor, majd a titkárok beszámolnak a KISZ KB legutóbbi határozatának megvalósitásával kapcsolatos tapasztalataikról és a hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulóia méltó megünneplését előkészítő intézkedési tervek összeállításáról. A keddi tanácskozás fontos napirendi pontjainak egyike a szeotember 11-i chilei szolidaritási najp ünneoségeinek, gyűléseinek és rendezvényeinek ismertetése, illetve az ezekkel kanesolatos feladatokról szóló tájékoztató. jobb terméseredmények Ezekben a napokban sorra készülnek az aratásról szóló összesített kimutatások járásunkban. Az egyik ilyen kimutatásból derül ki, hogy a gödöllői járásban összesen 1870 vagon kenyérgabonát, továbbá 612 vagon takarmánygabonát termeltek. Javultak a tritikálé terméseredményei, ebből a tavalyi hektáronkénti 14,19 mázsával szemben az idén 15,7 mázsa termett. Tavaszi árpából 28.5- ről 33,7-re, zabból pedig 10.4- ről 18,6 mázsára emelkedett a hektáronkénti átlagtermés. — Volán gyermekparadicsom Badacsonyban. Az idén közel 300 ezer forint felújítási költséggel korszerűsítette régi kastélyból átalakított badacsonyi gyermeküdülőjét a Volán 1-es Vállalat. Júniustól augusztus végéig mipt- egy 400 vállalati fdolgozó gyermeke két hétig nyaralhatott a hegyoldalba épült üdülőben. Petőfi Múzeum, Aszódon Járatlan utakon — lelkesedéssel A nemzeti múlt értékeinek megmentése érdekében az elmúlt 30 év alatt hazánkban gombamódra megszaporodtak a múzeumok. A céltudatos kultúrpolitika eredményeként így alakult meg a gödöllői járásban az aszódi Petőfi Múzeum, a nagytarcsai, isaszegi, vérségi, dányi falumúzeum, valamint a szadai Székely Bertalan Emlékmúzeum. Közeledik október, a múzeumi hónap. A múzeumok minden esztendőben ebben az időszakban új kiállításokon, előadásokon és más rendezvényeken tárják a nagyközönség elé az összegyűjtött értékes emlékeket, a kutatás során szerzett újabb történeti, néprajzi, régészeti adatokat. A múzeumi hónapot „szolgálva” az elkövetkező hetekben szeretnénk bemutatni a járás néhány múzeumát. Ezek nemcsak megóizői a múltnak, hanem tudományos műhelyek is, ahol a régmúlt emlékeket feldolgozva a ma élőket tanítják. A magyar irodalomban ke- késbé járatos ember is ismeri Petőfi Sándor költői munkásságának legcsodálatosabb remekeit, azonban talán még ennél is jobban rövid, de eseményekben annál gazdagabb élettörténetét. Különösen így van ez Pest megyében, ahol 26 évének jelentős részét élte, szinte minden nagyobb település, s még a kisebbek is, rövi- debb-hosszabb állomáshelyei voltak tündöklő és nehéz életútjának. Nem kétséges, hogy rövid, de eléggé zaklatott diák. pályájának legnyugalmasabb, leghosszabb, és éppen ezért legértékesebb szakasza, emberi és művészeti fejlődésének legmélyebb nyomot hagyó helysége a Galga-patak bal- oarti domb vonulatára kapaszkodó kis település, Aszód volt Kecskék az udvaron A híres költőnek a XVIII. század elejétől működő kis algimnáziumban eltöltött három baromfik szaladgáltak, hatalmas szemétdomb éktelenkedett az egykori rajzterem közelében. Szörnyű látvány fogadta azt az érdeklődött, aki Petőfi iskoláját akarta kegyeletből felkeresni. ' E látvány hatására és az egyetemes magyar kultúra e jeles emlékhelyének megmentése érdekében emelte fel szavát Dienes András, a jeles Petőfi-kutatp. ö volt az, aki először foglalta írásba azt a gondolatot, ami minden bizonnyal másokban is megfogalmazódott, nevezetesen, hogy a tűrhetetlen környezetet, amely nemcsak Aszód, de minden kultúrát tisztelő magyar ember szégyene, sürgősen meg kell szüntetni, Petőfi egykori iskolájában emlékházat. múzeumot kellene létesíteni. • Alapja serp volt esztendejére azóta is büszkék az aszódiak. Az épület, ahová a kis Pet- rovlcs Sándor 1835-től 1838-ig iskolába járt, 1932-ig adott hajlékot az iskolai oktatásnak. A kisméretű termek már régen szűknek bizonyultak és ezért, amikor a községnek egyik legszebb helyén felépült a kétemeletes új gimnázium, a régi épületet fiúinternátussá alakították át. Ez egészen 1949-ig működött, amikor is megszüntették. A helyi köz- igazgatás a nagy lakásínség megoldása érdekében lakókat helyezett el a művelődésnek eme évszázados, és bizony az évektől, az időjárástól, főleg pedig a háború pusztításaitól megviselt hajlékába. S ezután mintha mindenki elfelejtette volna Aszódon, hogy ebben az épületben egykor a magyar kultúra, a magyar költészet büszkesége szívta magába a tudást. Az épület vakolata tégláig le- mállott, a csatornákból ömlött a víz, az udvaron kecskék és Az 1956-os ellenforradalom leverése utáni évek tették lehetővé, hogy a Dienes «András által megfogalmazott gondolatot az aszódi járás és Aszód község akkori vezetői magukévá tették, az elképzelésből határozat lett: Petőfi egykori iskolájában -emlékmúzeumot kell létesíteni. ^ Az épület és környékének rendbehozatala mellett megindult a múzeumi gyűjtőmunka is. Kovács László Kossuth- díjas kultúrház-igazgató, az aszódi járás népművelési felügyelője volt az, aki ezt a munkát megszervezte, irányította. Az ő túrái és Cfelga- völgyi munkássága nyomán emelkedett országos hírnévre a Galga mente népművészete. Most régi vágyának és elképzelésének megvalósulását látta a „múzeumügyben”. Helyesen ismerte fel, hogy kívánatos lenn£ a Petőfi-emlékek mellett a népi hagyományokban, kultúrában olyan gazdag vidék tárgyi és szellemi emlékanyagát is összegyűjteni, megőrizni az utókor számára. A Petőfi egykori iskolájában létesítendő emlékmúzeum tehát így bővült tájmúzeummá, melyben nemcsak a 'költő emlékét ápolják, hanem a Galga menti községek népének történeti, néprajzi emlékanyagát gyűjtik, gondozzák. Kovács László munkájában segítőtársakra is talált. Az aszódi gimnázium és általános iskola tanárai nagy lelkesedéssel láttak neki a feladat teljesítéséhez. Sok nehézséggel kellett megküzdeni. Különösen az irodalomtörténeti és történeti anyag összegyűjtése jelentett szinte leküzdhetetlen akadályt. A második világháborúban ugyanis a gimnázium, de a többi iskolák irodalom- történeti és helytörténeti muzeális értékeket képező tárgyai megsemmisültek. Hasonló sorsra jutottak a Galga völgye főúri — Prónay, Széchenyi — magángyűjteményei is. A háború utáni időszak alatt azután az egész Galga völgyében nem alakult ki olyan gyűjtemény, ami alapját képezhette volna az aszódi tájmúzeumnak. Nehezítette a helyzetet, hogy országosan még akkor nem indult meg a falumúzeum-mozgalom, és így a járatlan utak taposása, a tapasztalat hiánya miatt nem volt módszeres, céltudatos, szakmailag megfelelő a gyűjtőmunka. Emlékezetes megnyitó Mindezeket a lelkesedés pótolta. Mintha Petőfinek a min. dig többet akaró és alkotni vágyó szelleme a múzeum létrehozóiba költözött volna, olyan lelkesen készültek az avatásra, az első kiállítások megnyitására. A tájmúzeum megnyitó ünnepségét az 1958. május 11-én megrendezett Galga-völgyi napok ünnepségsorozat záróünnepén tartották meg. Krajcs Sándor, a járási tanács elnöke méltatta a hely kultúrtörténeti fontosságát, körvonalazta a múzeum feladatát, majd hivatalosan átadta és megnyitotta Aszód és környékének, az aszódi járásnak új kulturáli9*létesítményét, a tájmúzeumot. Asztalos István
