Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-08 / 184. szám

1974. AUGUSZTUS 8.. CSÜTÖRTÖK Villámtűz Hegedűs János Albertirsa, Hársfa utca 3. szám alatti kis nádtetős házába villáim csa­pott és az porig égett. A 86 esztendős szegény öreget a tűzoltók a lángok közül men­tették ki. Szerencsére nem szenvedett égési sebeket. A ceglédi tűzoltók áldozatos munkájának eredményeként a ház környékén lévő épüle­tekig már nem terjedt a tűz. Albertirsán egyébként igen gyakoriak a villámlással kí­sért zivatarok. Virág Mihály Albertirsa ★ Túra hajdan arról volt is­mert a környéken, hogy ha valahol segíteni kellett, a bajbajutottakért a falu egy emberként mozdult meg. Egy­szer például, amikor a szom­szédos községekben tűz ütött ki, a turaiak vödörrel, csák- lyával és a többi szükséges eszközzel előbb értek a hely­színre, mint a helybeli lako­sok. Ha megszólalt a tüzet jelző férlrevert harang, min­denki rohant segíteni. Nemrég öngyulladás követ­keztében lángra lobbant Má- csai Gábor udvarán a mel­léképület, veszélybe került a beszerzett egész évi tüzelő, a nyúlás és még sok értékes eszköz. Az erős szél azzal fe­nyegetett, hogy a tűz tovább­terjed a lakóházra, esetleg még tovább. Munkájukat ügyszeretettel, szorgalommal végzik a forró napsütésben és a dermesztő hidegben egyaránt. Még egyet­len egyszer sem hallottam őket A harangok időben jelt ad­tak a veszélyről, de a tüzet eloltani szándékozók bizony csak lassan gyülekeztek. Sőt, odaérkezés után is csupán nézték az egyre erősödő lán­gokat. Talán ketten-hárman fogtak hozzá a tűz megfé­kezéséhez Géczi János veze­tésével. Közben a bámész tö­meg egyre nőtt, annyira, hogy a helyszínre érkező tűzoltók is csak nehezen tudtak 'utat vágni maguknak a tűzhöz. Hozzátartozik még az is a történethez, hogy a község­ben működő önkéntes tűzoltó­csapatot sem lehetett össze­verbuválni, ugyanis többsé­gük nem a községben dolgo­zik, így senki sem akadt, aki a motoros fecskendőt el tud­ta volna indítani. Természe­tesen a hivatásos tűzoltók hamarosan megfékezték a „vörös kakast”, de azért ked­ves turaiak, jó volna a régi virtust haladó hagyomány­ként ápolni. Takács Pál, Túra A kutasok védelmében Fűtőolaj-szükségletemet évek óta a palotakerti HÉV-meg- állóhoz közeleső ÁFOR-tele- pen szerzem be. Ennél fogva jól ismerem a kút kezelőit. panaszkodni. Különösen té­len nehéz a helyzetük, ám ezen lehetne enyhíteni. Mind­össze kilenc négyzetméter egy­soros téglafalra, négy csőosz­lopra, szalagvasakra és egy rögzíthető műanyagtetőre vol­na szükség. Mindezek beszer­zése, felállítása nem érintené érzékenyen az ÁFOR anyagi helyzetét. Látszólag furcsa, hogy most, a meleg nyárban hívom fel erre a figyelmet, de így elkészülhetne télre az építmény. Bereczky Béla Gödöllő Panasz a Búzavirágra Albertirsán a Búzavirág eszpresszóban sok mindent le­het mondani a kiszolgálásra, csak azt nem, hogy udvarias. Nem mérik rendesen a sört sem. Nemrég a kiszolgáló olyan ittas volt, hogy alig bírt megállni a lábán. A fagy­lalt nincs kellően megfagyaszt­va, így mire az ember kihoz­za az üzletből, elolvad. Talata Mihály Albertirsa v Sárga fonal kerestetik Kedvelt időtöltésem a ké- zimunkázás, igen, ne csodál­kozzanak a kedves olvasók, fiú is szerethet varrni. Most egy mezőkövesdi térítőt hím- zek, de sajnos nem kapok hozzá sárga fonalat, piros és fekete műselyem fonalat sem, pedig már nagyon régóta járom az üzleteket. A többi színt sok­Diáktábor Dunakeszin, a Duna-part mellett működik 1969 óta, min­den nyáron, július elsejétől augusztus végéig a nyári nap­közis tábor. Az idén három­hetes váltásokkal először a 3-as iskola tanulói, aztán az egyes, majd a 2-es számú is­kola diákjai töltik itt a va­kációt reggel 7-től délután há­romig. Ideális környezetben jól érzik magukat a gyerekek. Solymosi László Dunakeszi A kismotor is veszélyes lehet Figyelemmel kísérve köz­úti forgalmunk rohamos fej­lődését, megállapíthatjuk, hogy — Kérem, számoljunk! A búza köbméterének súlya a szabvány szerint 750 kilog­ramm. Ennek megfelelően tíz­ezer köbméter az 7500 tonna. Huszonöt tonnás vasúti ko­csikat véve, az óránként szi­vattyúzott mennyiség három­száz vasúti kocsi rakományá­nak felel meg. Nem beszélve 3—1 termelőszövetkezet ter­mel meg egy év alatt. Józsa Ferenc *>-J= Nagykőrös közül Négyszáz méter Nemrég gratuláltunk levélírónk­nak sok éves tudósítói munkájá­ért. Sajnálatos hiba miatt tudósí­tásainak számát helytelenül írtuk meg, most tehát leírjuk helyesen: eddig több mint 1700 tudósítást, beszámolót küldött szerkesztősé­günknek. Forgatás miatt zárva Szép élményekre számítva indultunk el a minap meg­nézni a Dunakanyart és gyöngyszemét, Visegrádot. Már előre áradoztam felesé­gemnek a Fellegvárból elénk táruló látványról. Sajnos, er­ről le kellett mondanunk és egyáltalán nem vigasztalód­tunk azzal, hogy rajtunk kí­vül még jó pár száz turista is hasonló sorsra jutott. Ki gyalog, köldökig lógó nyelv­vel, ki saját kocsijátogn .4-0- ve, ki autóbuszon, a nagy* melegtől az üléshez ragadva jutott fel a hegy tetejére, ám hiába tette meg az utat. For­gatás miatt zárva volt a Fel­legvár. Egy kis figyelmesség­gel sok bosszúságtól mentet­ték volna meg az idelátogató­kat, ha például a panoráma- busz vezetője ezt közli, vagy a felfelé vezető úton egy-két tábla hívja fel a figyelmet Czangár Gyula Gödöllő a gépkocsipark növekedésé­vel egyidejűleg erőteljesen sza­porodik a kismotorok szá­ma is. Ehhez nem kell bu­kósisakot viselni és műszaki vizsgát tenni, de annál job­ban kell tudni a KRESZ-t, hisz így kaphatnak vezetői engedélyt a tulajdonosok. Na­gyon hasznos jármű a kismo­tor, különösen azoknak, akik a munkába járásra használ­ják. Mit mutat azonban a min­dennapi élet? Az országuta­kat járva, egyre gyakrabban találkozunk olyan fiatalokkal, akik hármasával, négyesé­vel egymás mellett hajtva, a kismotor maximális sebessé­gét kihasználva versenyez­nek a főközlekedési utakon. Különösen vonatkozik ez a 31- es és a 311-es utakra, ahol sajnos, mindennapos jelenség a szabálytalan közlekedés. Kaposi István Nagykáta Helyesbit — az olvasó Július 24-i, szerdai számuk 7. oldalán megjelent a Ter­ményszállítás — szivattyúval című- cikk. Válóban, igen fon­tos az élelmiszer-gazdaság gé­pesítése, mégis meglepett a hír. Tudom, hogv a hódmező­vásárhelyi MEZŐGÉP sok jó eszközt adott már a mezőgaz­daságnak, de ez a teljesítmény, amelyről olvashattunk, utol­érhetetlen, A cikkben ugyanis az szerepel, hogy a nagyobb berendezések óránként tízezer köbméter ■ terményt is szállí­tanak kétszáz méter távol­ságra, illetve húsz méter ma­gasba. bosszúság Dömsöd—Tass. Üdülőkörnyék a ráckevei Duna-parton, parti víkendházakkal, a tassi zsilip­nél penzióval, horgásztanyák­kal, zsilipi lakónegyeddel. Csak éppen közlekedés nélkül: Tass vasútállomás 8, Dömsöd 15 M/ km gyalog. És kocsija még nincs mindenkinek, a hajójá­rat pedig lassú, ritka. Illetve: vasárnap már van közlekedés. Számítanak rá, hogy hét végén túl sokan bosszankodnának — ezért vasárnap esténként a Dömsöd—Engels tér buszjárat odáig jár. Odáig? Majdnem. Tass, parti út — mutatja a tábla, a busz ezen jön el a Kunsági csatorna zsilip hiú­jáig. És nem tovább. Ennél a zsilipnél nem lakik, nem ví- kendezik, csak 10—20 ember. A többi 400 méterről, 1 kilo­méterről vánszorog, napéget- ten, pakkokkal, horgászbot- kötegekkel, fáradtan, este hét­re idáig. Hogy miért? Mert éz a menetrend. A tassi zsilipnél levő penzióig, halászcsárdáig már nem mehet be a busz. A vezető miatt? Nem. Ö — mint közli — járt már arra másik busszal, fordulni is tudna. De nem szabad. A megyehatárt nem lépheti túl a 20-as Volán? Aligha. Mert visszafelé indul­va Tass községbe is bemegy a busz, ami oda még 5 km, és Bács-Kiskun megyei település. Semmi másról nincs szó, csak olyan utasításról, amit nyilván olyasvalaki hozott, aki eddig csak gépkocsival járt Tasson. Ügy nem távolság még este sem a 400—1000 méter. Kéré­sünk: hosszabbítsák meg a busz útvonalát. Persze, az sem lenne éppen baj, ha hétköz­nap esténként is lenne ennek a környéknek, legalább októbe­rig, buszközlekedése, ha más­hová nem, csatlakozásként va­lamelyik vasútállomáshoz. Egy biztos: nem lenne üres n |zAf»c) Szatmári Jenő István Budapest Válaszol az illetékes Padányi Lajos budakeszi le­vélírónk észrevételét június 6-i Postabontásunkban tettük közzé azzal kapcsolatban, hogy Budakeszin a Lenin-lakótele- pen nincs nyilvános telefon. Erre kaptunk választ László Lajostól, a Budapesti Távbe­szélő Igazgatóság igazgatóhe­lyettesétől: „A szóban forgó lakótelep távbeszélő-hálózatának kiépí­tése az érintett távbeszélő- központ telítettsége miatt há­rom éven belül nem szerepel a tervben. Az ott lakók, illet­ve a környék lakóinak érde­kében a lakótelep elé június 6-án egy utcai nyilvános táv­beszélő-állomást szereltünk fel. További távbeszélő-állo­mások létesítésére műszaki okok miatt, sajnos, nincs le­hetőség”. ★ A Volán 20-as számú Válla­lat üzemigazgatójától, Reis Gyulától most kaptunk választ a július 18-án megjelent Isa- szegi gondok című levélre, melynek írója Burger József- né olvasónk volt. A válaszból megtudtuk, hogy a levélben annyira várt isaszegi helyi já­rat július elseje óta közleke­dik. Szerkesztői üzenetek K. L.-né, Tápiószele: A Pest megyei Társadalombiztosítási Igaz­gatóság kérésünkre levélben ad választ problémájára. B. T., Kőcser: Az ejtőernyős vi­lágbajnokságról beszámoltunk la­punkban. P. L., Budakeszi és D. I., Kar- tal: Leveleiket köszön eitel meg­kaptuk. H. L.-i*é, Táborfalva: örülünk, hogy meg van elégedve a kenyér minőségével. 99 Vizes” le A Cement- és Mészművek Váci Gyára (DCM) felvételre keres — férfi és női gépkezelőket, segédmunkásokat. — őröket, portásokat. Férfiaknak munkásszállásról gondoskodunk, nőknek és házaspároknak albérleti hozzájárulást fizetünk. Jelentkezés: 7-től 14 óráig, a gyár munkaügyi csoportjánál. Lelvélcím: Cement- és Mészművek Váci Gyára, Munkaügyi Csoport, 2601 Vác, Postafiók 94. sok utánajárással sikerült be­szereznem. Nem tudom miért akadozik Pest megyében a fo­nalellátás. Borzák Tibor, Kocsér Négy oldal — 800 méter Gyakori jelenség, hogy újsá­gunk egy-egy Cikkének helyszíneit több kilométer választja el egy­mástól, sőt, ez a szám lehet több ezer is. Érthető mindez, hisz cé­lunk, hogy Pest megye minden községéről, még a legeldugottabb- ról is hírt adjunk. De nemcsak a megyéről, országunk és a nagy­világ eseményeiről is rendszere­sen beszámolunk. Tehát a ripor­tok, tudósítások helyszínei válto­zók, és ez nem baj. Az azonban már igen, ha egy eseményről egy lapszámban kétféle információt köziünk. Ez történt július 20-i, szombati számunkban, amelyben a negyedik oldalon Nagy B. István festőművész kiállítását helyesen a váci Vak Bottyán Múzeum főtéri kiállítótermébe helyeztük, a nyol­cadik oldalon viszont a váci Vak Bottyán Múzeumba. A különbség: négy oldal és nyolcszáz méter — írta szellemesen egyik olvasónk. A Hétvégi kalauz rovatban a Ki­állítások alcím alatt jelent meg a téves hír. A műsorajánlat össze­állítója, úgy látszik, nem tudóit elszakadni a cikk elején szereplő reneszánsz hangversenyesttől, amelynek színhelye valóban a vá­ci Vak Bottyán Múzeum volt. A szép és Magyarországon ritkán hallható muzsika feltehetően any- nyira megfogta, hogy inkább a kiállítást „költöztette” a múzeum­ba: így még jobban halmozta az élvezeteket. A „festményrablás” a cikkben sajnos sikerült, a való­ságban kevésbé: Nagy B. István tárlata maradt eredeti helyén, a főtéri kiállítóteremben. — s —r Panasz a társulatokra — Akadozik az ellátás — Mennyibe kerül a csatorna? Az elmúlt napokban rekord­meleget mértek hazánkban és a megyében is. Érthetően az érdeklődés középpontjába ke­rült a víz: a háztartásokban, az iparban és a mezőgazdaság­ban egyaránt még jelentősebb szerepet kapott. Ezek után úgy hisszük, nem szorul különö­sebb magyarázatra, miért fog­lalkozunk most a vízellátás­ról, a -fogyasztásról, a víztár­sulatok munkájáról, illetve a csatornázás lehetőségeiről szó­ló levelekkel. Wéber György és öt társa Érdről írt: „Mi, Aladár utcai lakosok azzal a kéréssel fordulunk a Pest me­gyei Hírlaphoz, hogy szíveskedje­nek ügyünket megvizsgálni. Az ivó víz társulatnál a háromezer fo­rintos érdekeltségi hozzájárulást mindnyájan befizettük, a nyomó­csövet azonban utcánkban nem fektették le. Ez számunkra csalá­donként ÍOOO—1000 forint többletki­adást jelent. Azt szeretnénk tud­ni, miért kell nekünk még ennyi pénzt kiadni, ha egyszer már 3000 forintot kifizettünk?” Postabontásunkban nem ez az első olyan levél, mely a helyi víztársulat működését kifogásolja — jogtalanul. A víztársulati forma ugyanis — mint már többször megírtuk — igen alkalmas arra, hogv az életet jelentő ivóvíz minél hamarább eljuthasson sok­szor olyan isten háta mögötti helyre is, melynek közműve­sítésére csak hosszú évek múl- . tavai kerülhetne sor, akkor is nagy költségekkel. Az állam így viszont meg tudja oldani a vízbevezetést: a reá eső ősz- szeg úgy csökkent, hogy a la­kosság anyagi megterhelése sem nagy. A lakosság anyagi támogatása viszont lehetővé teszi, hogy az adott állami ke­retből így sokkal többen élvez­hessék a vizet, mint abban az esetben, ha az összes költséget az állam fedezné. Ekkor ugyanis a vízbevezetési lehe­tőségek a minimálisra csök­kennének. A társulat működé­si körét egyébként az 1965. évi 23. törvény és annak végre­hajtása tárgyában közzétett 25/1965: (XI. 28.) számú kor­mányrendelet részletesen sza­bályozza. Szabó Károlytól, a Közép- Duna-völgvi Vízügyi Igazga­tóság osztályvezetőjétől meg­tudtuk, hogy az érdi társulat közkutas vízműre épült. Ez azt jelenti, hogy az érdekeltek az általuk befizetett (és a levél­ben is szereplő) hozzájárulás ellenében jogosultak a közkút- ról vizet használni. A közkutat minden érdekelt maximum 150 méterről megközelítheti. A hozzájárulás viszont nem tar­talmazza a további vízbekötés­sel járó költségeket. Több esetben ugyanis a tulajdono­sok nem is kérik a bekötést, éppen anyagi helyzetük miatt. Levélíróink 150 méteren belül vannak a közkúttól, tehát a társulat a vállalt kötelezettsé­gét teljesítette. Minden továb­bi munkát (vízbekötés, belső szerelés stb.) a tulajdonosok fizetnek. " t ★ Egy másik levélíró, Kovács Jánosné Kistarcsáról keresett fel soraival: „Nagyon örültünk a közművesí­tésnek, ezért mi is bevezettük a vizet a lakásba, de ez sok problé­mát és bosszúságot okoz, mert egyik percről a másikra megszű­nik a vízszolgáltatás. Értesítést előre nem kapunk, tehát nem tu­dunk vízről gondoskodni. Ez az eset egy héten többször Is előfor­dul. főképpen, amikor a legna­gyobb szükség lenne a vízre, pl. vasárnap délelőtt és esténként. Ha előre tudjuk, hogy ilyen bi­zonytalan a vízállátás, egy kutat is csináltathattunk volna, mert íő- leg ahol gyerek van, nem köny- nyű megoldani ezt a problémát. Nem tudjuk, milyen okból szüne­tel ilyen gyakran a vízszolgálta­tás, de nem mi vagyunk az egyetlen család, amelynek ez gon­dot okoz.” Valóban nem, hisz a meleg időben ugrásszerűen felszökő vízfogyasztás következtében máshol is adódtak ilyen prob­lémák. Olvasónk kérése jogos, az előzetes tájékoztatással sok mérgelődést megspórolhattak volna az illetékesek. Diósáról jött a következő le­vél, melynek aláírója Ligeti Rudolf és nyolc társa: „A folyó havi vízszámla mellé egy pótszámlát is kaptunk a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vál­lalat érdi üzemmérnökségétől. A csatornahasználatért, az elhasz­nált vízmennyiséget alapul véve, egy forint nyolcvanat róttak ki koüméterenkent, noha a díjsza­básban ez az összeg maximum nyolcvan íiilér lehet. Mi nem zár­kózunk el a csatornahasználati díj kifizetésétől, de méltánytalanul magasnak, tartjuk ezt az össze­get.” A panasszal felkerestük Üj- falusi Ferencet, az illetékes vállalat osztályvezetőjét. Kide­rült, hogy 1973. január elsejé­től olvasóink lakótelepének szennyvize a vállalat kezelésé­ben levő tisztítótelepre folyik, s ezért az Országos Vízügyi Hivatal, mint árhatóság az ide vonatkozó utasítás alapján egy forint nyolcvan fillérben álla­pította meg a csatornahaszná­lati díjat. A díjbeszedő válla­lat azoicnak csaknem egy évi késedelemmel vetette ki a dí­jat, és elkövette azt a tévedést is, hogy a községi tanács által meghatározott hat forint csa­tornatisztítási díjat is beszed­te, holott ez az elmúlt tizenhat hónapra már jogtalan volt. Kérésünk nyomán a pana­szosok számláját ezért tizen- hatszor hat, azaz kilencvenhat forinttal csökkentették. Végül megtudtuk, hogy a megállapított lakossági ivóvíz­díj és csatornahasználati díj a vállalati üzemelési önköltség alatt van: az Országos Vízügyi Hivatal köbméterenként ösz- szesen öt forint tíz fillér ár­kiegészítést ad. D. G. G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom