Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-06 / 182. szám
MONOMIDfa m XVI. ÉVFOLYAM, 182. SZÁM H Í R L A-P •• K Ü t Ö N K I A D Á S A 1974. AUGUSZTUS 6., KEDD Tisztított vetőmag — exportra Megérkeztek az első szállítmányok Kevés a munkáskéz — Bersóváiogatás odahaza Réty Károllyal, a Monori Vetőmag Termelő és Ellátó Vállalat pestvidéki központjának tisztítási osztályvezetőjével beszélgetünk. — A napokban megérkezett az első vető- és étkezési búza, valamint a baltacin — halljuk' tőle. • Hogyan készült fel az üzeni a magvak fogadáséra? — A raktárak meszelése és fertőtlenítése befejeződött, a hibás tetőket most javítják meg: biztosítottuk a szakszerű tárolást. A magtisztító gépek üzemképesek. • Honnan küldték az első szállítmányokat? — Az eddigi 50—60 vagon- nyi árukészletet a Pest és Nógrád megyei állami és tangazdaságok, tsz-ek juttatták el hozzánk. Az átvett magvak szárazak, de a szállítás viszonylag lassan kezdődött meg, ez az oka annak, hogy még csak 50—60 vagonnyi áruval rendelkezünk. Sok már a learatott, de a megengedettnél nedvesebb termés, főleg a búza, amelyet a termelők a helyszínen szárítanak meg, és csak azután hozzák hozzánk. • Elegendő-e a munkáskéz? — Mivel itt szezonális munkát kell végezni, ritkán sikerül annyi embert alkalmaznunk, amennyire szükségünk lenne. Főként gép- és rakodómunkásból nincs elegendő. A vállalat jelenleg is felvenne rakodói, géptisztítói, takarítói munkakörbe jó néhány személyt. • Az idén Is adnak ki a lakosoknak borsót, válogatásra? — Igen. A külső válogatáshoz az áruszállítást, a borsóvetőmag átadását-átvételét a vállalat megbízottja'intézi a munkára jelentkezők lakásán. • A kiválogatott borsóvetfl- magból külföldre is szállítanak? — Általában nyugati országokba, Angliába, Hollandiába, A' GABONATÁBLÁK VÉDELMÉBEN Készültség, figyelőszolgálat ÖNKÉNTES TŰZOLTÓK MENDÉN A végre valóban nyárivá vált idő, a meleg kedvez az aratásnak, de megnöveli aMs keletkezésének veszélyét is. A kombájnra váró, hullámzó gabonatáblák kincset érnek, a kenyerünket jelentik, nem mindegy tehát, hogy lángok pusztítják-e el vagy gépek takarítják-e be a termést? A fokozott tűzveszély elhárítására és az esetleges tűz tovaterjedésének megállítására, lokalizálására járásunk minden községében nagy létszámú, jól felkészített önkéntes tűzoltó- rajok állnak tettre készen. Felkeressük a mendei önkéntes tűzoltókat, s a nyár) feladatok végrehajtása felől érdeklődünk parancsnokuktól, Vecserik János önkéntes tűzoltó századostól, aki társaival éppen gyakorlatozik. — A napokban kaptunk egy állványcsövet és egy gyűjtővillát, amely segítségével igénybe vehetjük, a mendei vízműrendszer tűzcsapjait: 800 literes kismotorfecskendőnkkel így mintegy háromszáz méter sugarú körben dolgozhatunk. Már a visszaszerelést hajtja végre a jól dolgozó egyesület, mely két kocsiíecsken- dőjév.ei, a .fogasokon elhelyezett egyéni félszétéléáévél ~ és! általános rendjével megnyugtató látványt nyújt. A tűzvédelmi bizottság napi két készültséget jelölt ki a betakarítás időszakára, az aratásban részvevő gépek és felszerelések tűzvédelmi ellenőrzésének feladatával. Eddig csak egy SZK—4-es kombájn kényszerült kényszerpihenőre, de hibáját hamarosan kijavították, így folytathatta rendkívül értéktes munkáját. A mendeiek figyelőszolgálatot is szerveztek, amely Horváth János önkéntes tűzoltó hadnagy vezetésével, bármely pillanatban riaszthat negyven kiképzett községbeli ' lakost. A szolgálati naplóban a délelőtti utolsó beírás kedvező: „Esemény nem történt.” A-z. aláíró: Fabók János tanácselnök. A Mendei önkéntes Tűzoltó Egyesület egyébként januárban ünnepli megalakulásának 50. évfordulóját. Lukács István Augusztusi vasárnap Tó, két domb között A vasárnap délutáni hő- ségben, gépkocsival, Űriből Gomba felé tartok, s minduntalan fiatalokat előzök meg, akik csoportokba verődve, könnyű öltözetben, a kanyargós út teljes szélességében bandukolnak. Vajon hová? Fölszaladok az erdőborította domboldalra, s már ismét lefelé visz az út. Felhagyom a fenyvest, majd két dupla kanyar után, Gomba felöl érkezőkkel is találkozom. Letérve a műútról, két perc múlva már látom a célt: egy mesterséges tó húzódik meg szerényen a két domb között. FÜRDENI TILOS feliratú táblák állnak a partján. Árvái István, aki a hal- és gátőr nehéz feladatát látja el, sajnálkozva küldi el a fürdeni akarókat. Ezért jöttek hát ide ennyien? Kissé szomorúan heverednek le a napsütötte, hűvösen kellemes partra. Horgászni szabad. Most is tíz-tizenöt pecás áztatja a zsineget, kapásra várva. Számukra igazi paradicsomi állapotok uralkodnak itt: ponty, compó, törpeharcsa, kárász, keszeg, süllő kerülhet horogra. A Monori Állami Gazdaság öntözésre létrehozott felsö- farkasdi,, 26,5 holdas mesterséges tava legmélyebb, nyolc méter a zsilipnél, s onnan aztán mélysége fokozatosan csökken, felső végében kiváló fürdési lehetőség kínálkozik, de ma még fürödni tilos. Ibjint Árvái István elmond- D-L ta, a környezet étvágyfokozó hatáséi. A kirándulók most is finom falatokkal és italokkal felpakolva érkeznek, s üres szatyrokkal indulnak visszafelé. A déli oldalon szelíden emelkedik a part, de a másikon magasan a tó szintje fölé is benyúlik kissé, csendes öblöt alkotva. Járásunk egyik legszebb helye ez a táj. L. I. h. NDK-ba. az NSZK-ba, Franciaországba . és Olaszországba. (vitéz) Könyvek a gazdaságban Kelemen György, a Monori Állami Gazdaság igazgatója, Ambrus Béla, az szb csúcstitkára, valamint Simó János, a KISZ-csúcsvezetőség titkára kéréssel fordult az SZMT ceglédi körzeti könyvtára vezetőjéhez, Czinege Jánosnéhoz, hogy az üzemágankénti letéti könyvtárak létesítéséhez nyújtson segítséget. — Ilyen kérést mindig a legnagyobb örömmel teljesítünk — mondotta a 38 szak- szervezeti könyvtárat csereanyaggal ellátó intézmény vezetője. A közeljövőben a ceglédi körzeti könyvtárból kétezer kötetet szállítanak ki a Monori ^Állami Gazdaság különböző Ynunkahelyeire: a központban. háromszáz kötettel, Horváth József, Dánoson, ötszázzal, Bárdi Józsefné, Gombán, háromszázzal, Sinkovicz Jánosné, Szentmártonkátán,1 kétszáz könyvvel. Sziklai Im- réné segíti a közművelődést, a gazdaság monori szervjzébe, a csévharaszti takarmány-feldolgozóba, a szárazhegyi üzemegységbe további hétszáz kötet kerül majd. Természetesen a könyvanyagét rendszeresen frissítik a legújabb szépirodalmi és természettudományos kiadványokkal. ha Simó János, aki a gyakorlati megvalósítást vállalta, jelzi majd az igényt. Maczelka Tibor Koszorúk a talapzaton Emlékműavatds Monoron Köszönet az építőknek A battonyai hozzátartozók megkoszorúzzák az emlékművet. A kapun kézigránát csattant, a falat puskagolyó verte, az udvaron, mi, három gyerek, egymás lihegő szívét lesve feküdtünk, lapultunk a földön — de hirtelen világnagy csend lett és — csend a csendben — újra szállni, sürögni kezdtek már a percek! (Részlet Zelk Zoltán: Miskolc, 1919 című verséből.) Bensőséges ünnepség zajlott le szombaton Monoron, a temetőben: felavatták azt az emlékművet, amelyet a Tanácsköztársaságért hősi halált halt mártíroknak emeltek. 1919. augusztus 3-a sokak számára örökké emlékezetes maradt. Román királyi csapatok vonultak be Monorra, énekeltek, muzsikáltattak maguknak, hangosak voltak. Pár asz- szony és sok gyerek állt az utca szélén, és nézte a véget nem érő hadrend vonulását. Senki sem gondolta, hogy a megszállás után véres megtorlás következik. *A község lakói nem tudták, hogy a visz- szatért egykori vezetők és a község hatalmasai már szőtték azt a tervet, amit aztán a részeg és a nagyon is józan katonatisztek végrehajtottak. Elfogták a visszavonuló vöröskatonákat. Letartóztattak mindenkit, aki gyanús volt. Egy gyerekember, még katona sem volt, azért került kát, aztán 1919. augusztus 3-án, szuronyos katonák sorfala között, megindult a menet, az ötvenhárom ember menete. Valamennyien együtt dőltek a gödörbe, a gyilkos golyók sorozatától. Asszonyok és gyerekek voltak jelen, akik közül még ma is sokan élnek, és emlékeznek arra, amit láttak. Kicsit késve, de elkészült a közös síremlék. Sajnos, aki legjobban szorgalmazta, már nem lehetett jelen: Spiesz Józsefet, a párt- és munkásmozgalom régi harcosát, az MSZMP KB társadalmi aktíváját két héttel ezelőtt temették el a fővárosban. Részt vettek az avatáson a sírban nyugvó hősök hozzátartozói Battonyáról, Budapestről és Monorról is. Ott volt Drapál János veterán, az MSZMP KB társadalmi aktívája, Guba Pál és Kozák Sándorné, az MSZMP Monori Járási Bizottságának első és másodtitkára, Varga Jenő, a A párt koszorúját Guba Pál, az MSZMP Monori Járási Bizottságának első titkára és Jólesz Sándor, a nagyközségi pártbizottság titkára hely ezte el. Mutnéfalvy Adorján felvételei a kivégzőosztag puskája elé, mert katonasapkát viselt. ★ Előző nap megásták a síróTúl a huszonnegyedik órán . Legalább a már összegyűjtött néprajzi emlékek ne kallódjanak el A KÖZELMÚLTBAN, a járási pártbizottság megbízásából, néhány kijelölt személy megnézte a monori művelődési ház padlásán az egykori helytörténeti kiállítás elraktározott anyagát, de a felbontott ládákban, nagy összevisszaságban, csak töredék részét találták meg a vizsgálódók, a községekből, főleg Monorról ösz- szegyűjtött és tudományos pontossággal rendszerezett holmiknak. Amint később kiderült, a régiségek egy részét Gyömrőre szállították el, a másik része pedig elkallódott. Mivel a kiállítási anyagot nefn vették leltárba, átvételi elismervényt sem adtak, akik elvittek belőle. De kinek is adtak volna. Egyáltalán kért-e tőlük valaki? NÉHÁNYAN — hozzáértők vagy csak műkedvelők — önzetlenül, nemes szándékkal elhatározzák, hogy összegyűjtik a régiségeket. Meghallgatják az idős embereket, átkutatják az öreg házak padlásait, elkérik az évtizedekkel ezelőtt készült fényképeket. A lakosok megértik, támogatják őket. De probléma jelentkezik, amikor a gyűjteményt, a bő gatyákat, a köcsögöket, mángorlókat és a többit el kellene helyezni. Ugyanis a gyűjtők a község vezetőitől jobbára csak biztatást kapnak, helyiséget nem, de még vitrint sem, és a lelkes emberek előbb-ut.óbb kiábrándultán abbahagyják a gyűjtőmunkát, a felkutatott holmik elkallódnak. Monoron, Pilisen, Vecsésen és még egy pár községben ért ígv véget a kezdeményezés, t A MÚLT ÉV ŐSZÉN megismertük Borzsák Endre monori lakos néprajzi gyűjteményének egy részét. Igen értékes feldolgozás volt: a régi mono- ziak szokásait, rég elfelejtett, ízes táj szólásait örökítette meg, harcukat a szegénységgel, az elnyomással, és bemutatta a Monor környéki betyárok, juhászok világát is. Elismerő megnyilatkozásunkra Borzsák Endre lemondóan csak ennyit mondott: — Otthon még több néprajzi anyagom van, de senki nem érdeklődik iránta. S részletesen beszélt évtizedes kilincseléséről: itt is, ott is meghallgatásra talált, de támogatás helyett csak ígéreteket kapott. Pedig szívesen folytatná. Hozzáértő, országos hírű szakember, a Néprajzi Múzeum munkatársa volt, évtizedekig foglalkozott kutatással, sokáig élt például juhászok között, hogy megismerje és feljegyezze szokásaikat. És most nemcsak műve, de hovatovább személye is feledésbe merül. Arató Ferenc nyugdíjas iskolaigazgató papírra vetette Gomba község történelmi nevezetességű eseményeit, például miként és miért rejtették el a királyi koronát a Má- riássy-kastély küszöbe alatt, ismertette a Habsburgokkal szemben álló, Gombán élő magyar főurak, Máriássy, Fáy, Perczel harcát, ma is épségben levő kúriák történetét írta meg. Most már hosszabb ideje betegeskedik, elfelejtve, visz- szavonulva. Tudomásunk szerint többen foglalkoztak régiséggyűjtéssel, és némelyikük még ma is foglalkozik, például Böszörményi András pilisi lakos, a gombai Fáy András Tsz elnökhelyettese, Rolkó István gyömrői, Bor- bás Pál úri, Parázsó Gézáné ecseri pedagógus. Igen sok értékes anyagot gyűjtöttek ösz- sze, de nincs hol elhelyezniük. NINCS GAZDÁJA, nincs irányítója a gyűjtő tevékenységnek. És természetesen elmarad a gyűjtők sikerélménye, a kiállítás is. Bartók Béla és Kodály Zoltán az utolsó, a 24. órában gyűjtötte össze, mentette meg népdalkincsünket. Vajon a néprajzi tárgyak gyűjtésével elkéstünk-e? Alighanem. A monori járás felhígult. Nagyon sok tárgyat elvittek máshová, az ide költö- zöttek pedig más tájakon használt, errefelé nem ismert holmikat hoztak magukkal, a járásbeliek divatból sok mindent összevásároltak a közeli pesti piacokon is. De temérdek összegyűjtött, eredeti régi emlék kallódik még ma is. Legalább azokat kellene megmenteni, biztonságban megőrizni. A legtöbb esetben nem is helyiség- és pénzkérdésen múlik a mentés, hanem az ötletességen. Egy- egy kiselejtezett szekrény, amelyet nagyon olcsón át lehetne üveges vitrinné alakítani, mindenütt akad. S a vitrinek elférnének a művelődési házakban, a könyvtárakban, a középületek folyosóin is, bennük be lehetne mutatni az összegyűjtött tárgyakat. Sokan, várakozás közben, még időtöltésből is megnéznék azokat. CSELEKEDNÜNK KELL. A gyűjtők közül még sokan élnek, s ha kell, segítenek. Kovács György járási KISZ-bizottság titkára, dr. Bencsik Mihály, a járási hivatal elnöke, ott voltak a helyi párt- és tanácsi vezetők, valamint Gellér Nándor, a Monori Építők Ipari Szövetkezetének elnöke is megjelent az ünnepségen. Monori Dezső, a Monor hagyományait ápoló bizottság tagja tartott megemlékezést, majd a részvevők koszorúkat helyeztek el az emlékmű talapzatán. Az ünnepség az Internacio- nálé hangjaival ért véget. A Battonyáról és a fővárosból érkezettekkel még sokáig elbeszélgettek a monoriak, felelevenítve a régmúltat. A vendégek elisifieréssel szóltak a Monori Építők Ipari Szövetkezete kollektívájáról, mely társadalmi munkában készítette el az emlékművet, s melynek a járás vezetői is köszönetüket fejezték ki. Gér József MŰSOR* MOZIK Gyömrő: Facsemeték. Maglód: Volt egyszer egy vadnyugat. Mende: A kis nagy ember. Monor: A legutolsó nap. Pilis: Ártatlan gyilkosok. Üllő: Elefántkirály. Ve- csés: Egy bolond Párizsban. — Energiatakarékosság. Az Észak-Pest megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetsége keretében működő társadalmi egységek energiafelhasználásának már jelenleg is mintegy 30 százaléka villamos energia, s ez az arány az elkövetkező években megközelíti az 50 százalékot. Ezért a szövetség tagszervezetei számára, a technikai fejlesztésen túl, célul tűzte ki, különösen a csúcsidőkre, a villamosener- gia-igények csökkentését.
