Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-06 / 182. szám

1974. AUGUSZTUS 6., KEDD 3 A szocialista országokkal együttműködve Kivédjük a Közös Piac intézkedéseit Baczoni Jenő államtitkár nyilatkozata A Közös Piac bizottsága — mint ismeretes — július kö­zepén importtilalmat vezetett be az élő vágómarhára és a marhahúsra. Baczoni Jenő kül­kereskedelmi államtitkár ez­zel kapcsolatban, az alábbi nyi­latkozatot adta az MTI-nek: — A Közö3 Piac tagorszá­gaival folytatott kereskedel­münkben hagyományosan fon­tos helyet foglal el élő vá­gómarha- és marhahúsexpor­tunk. Így az importtilalom ha­zánk exportérdekeit és a kö­zös piaci tagországokkal fenn­álló kétoldalú gazdasági kap­csolatainkat súlyosan sérti. Hazánk képviselője a GATT július 19-én tartott tanácsülé­sén kifejtette: mélységes ag­godalommal figyeljük a világ­kereskedelem nagy problé­máinak megoldását eélzó kör- tárgyalások megindulása so­rán a-zt, hogy egy olyan or­szágcsoport, amely a világ kereskedelmének majdnem 40 százalékában részesedik, mi­lyen felelőtlen módon jár el, semmibe veszi a GATT célki­tűzéseit; a nemzetközi ke­reskedelmi szabályokat és partnerei érdekeit. A tanácsülésen az érintett országokkal együtt követel­tük a kérdésnek a GATT ke­retében való napirendre tű­zését. A Közös Piac felaján­lotta a konzultációt az érde­kelt országoknak. A GATT ke­retében a konzultáción — mint teljes jogú GATT-tagok —, természetesen részt fogunk venni. Elvárjuk azonban, hogy a konzultációk eredménye­képpen, a kölcsönös érdekek figyelembe vételével megfe­lelő intézkedések történjenek. Semmi értelme nem volna a konzultációnak, ha diplomá­ciai formulákkal közölnék ve­lünk, hogy az egyoldalú in­tézkedéseket továbbra is fenn­tartják. • A Közös Piac szervei rend­kívül nehéz húshelyzetre hivat­koznak ennéd az intézkedésnél. Ebben az összefüggésben hogyan ítélhető meg a Közös Piac lépé­se, metre lehetett-e ezt az intéz­kedést előre látni? — Megítélésem szerint az intézkedést formailag ugyan a Közös Piac bizottsága hoz­ta, de az intézkedésekért né­hány közös piaci ország fele­lős. Ezt azért szükséges meg­jegyezni, mert a Közös Piac tagországai a saját nevükben jelennek meg a magyar pia­con, amikor el akarnak ad­ni, piaci lehetőségeiket növel­ni szeretnék; ugyanakkor Brüsszelre utalnak, amikor olyan rendszabályokat hoznak, amelyek a mi eladásainkat nehezítik, és kifejtik, hogy ez nem az ő intézkedésük, ha­nem a közösségé. — A Közös Piacon belüli rendkívül nehéz húshelyze­tért nem a kívülálló orszá­gok szállítói a felelősek. A nyugati országokban folyó gazdasági viták is igazolják ezt a megállapításomat, va­lamint azt is, hogy erősen kétségbe vonható a megtett lépés indokoltsága és cél­szerűsége. A nemzetközi ke­reskedelmi szokásoknak, a közös piaci országokkal fenn­álló kétoldalú szerződéseink­ben vállalt kötelezettségeink­nek az felelt volna meg, hogy velünk piaci problémák ese­tén konzultáljanak és gaz­dasági konzultáció keretében a kölcsönös érdekek figye­lembevételével keressék a megoldási módokat. — Mint ismeretes, az I. fél­év folyamán a Közös Piac már különböző — számunkra hátrányos — korlátozó intéz­kedéseket léptetett életbe; intézkedéseit többször vál­toztatta. Kapkodó, a keres­kedelempolitikai szokások­nak ellentmondó intézkedé­sekkel nagyon nehezen lehet melőre számolni. • Több érintett országban fog­lalkoznak azzal a gondolattal, hogy megtorló reiHtv/abalyokiít léptetnek életbe. Ml a véleménye erről államtitkár elvtársnak? — Mi magunk az említett konzultáció eredményeitől tesszük függővé azt, hogy mi­lyen módon érvényesítsük GATT-beli szerződésen ala­puló jogainkat, amelyek ilyen esetekben ellenintézkedésekre jogosítanak fel bennünket. Említettem, hogy egy sor or­szág érdekelt a kérdésben. Elvileg a „kereskedelmi há­ború” ellen vagyunk, de ter­mészetes, ha egyes érintett országok önvédelemből el­lenintézkedéseket tesznek. • Milyen tanulságokat lehet le- vonni ebből az esetből a jövőre ntizve? — Kereskedelmi • partne­reinket nem aszerint kell megítélni, amit mondanak, hanem amit tesznek. Sajná­latos tanulság, hogy az el­múlt egyéves időszakban a Közös Piac tagországaival folytatott igen gyümölcsöző gazdasági tárgyalások; az együttműködés fejlesztését célzó megállapítások betű­jével és szellemével szemben a tagországok olyan intézke­déseket hoznak, amelyek ré­vén gazdasági kapcsolataink egészséges fejlesztése várat­lan akadályokba ütközik. — Egyik legfontosabb ta­nulság, hogy tovább kell mélyíteni együttműködésün­ket a szocialista országokkal. Tovább kell folytatnunk piaci kapcsolataink szélesí­tését és erősítését a nem szocialista világban is olyan országokkal, ahol ilyen fajta meglepetésektől nem kell tar­tani. Ez különösen olyan na­gyobb beruházásokhoz kap­csolódó vásárlási szándé­kokra vonatkozik, amelyek hosszú évekre kötnek le je­lentős eszközöket. Támaszkodva a szocialista országokkal folytatott együtt­működésünkre, külkereske­delmünk biztosítani tudja, hogy a Közös Piac mostani intézkedéseit is kivédjük, és így ezek az intézkedések a hazai tervszerű termelési programot ne zavarják. Pest megyeiek a diszmenetben Tiszthelyettes-avatás Debrecenben Vasárnap délelőtt katonai díszpompával egybekötött ünnep- | sögen avatták fel Debrecenben a magyar néphadsereg tiszt- helyettesi iskoláin végzett hallgatókat. Az avatáson részt vett [ Kálazi József vezérőrnagy honvédelmi miniszterhelyettes, ott J volt a magyar néphadsereg több vezető beosztásü tábornoka I és tisztje. Haris Tibor főtiszt: — Ai néphadseregben egyre több fontos beosztást kapnak a j tiszthelyettesek. Sokan olyan posztokon teljesítenek szolgá- | latot, ahol korábban »tisztek j tevékenykedtek. Ez egyben az oktatásukkal szemben támasz­tott követelmények növeke-1 dését jelenti. Az idén kezdett | első évfolyam már emelt szin-! tű képzésben részesül. De a korábban és a most végzett! fiatalok is megállják a helyű-' két. Csak egy aipróság, de jól­esett hallani, hogy a dísz­szemle gyakorlása során két­szer is dicséretet kapott a har­madik század. Enné! az alegy­ségnél az állomány többsége! a mi iskolánk hallgatói közül' került ki... Egy vagy két ezüst csillag A tápiószelei Lucza Ákos a tiszthelyettesképző iskola egyik büszkesége. Kiválóan végzett, ezt a váll-lapján dí­mezett életmódot, a parancs­noki hivatással járó felelős­séget. így, kerültem a tiszt- helyettesképző iskolára. A két szelgő két ezüst csillag is bizo­nyítja. Míg a többiek őrmes­terként. ő mint törzsőrmes­ter kezdi meg a szolgálatot. — Két éve, érettségi után, a Zalka Máté Katonai Műsza- I ki Főiskolára jelentkeztem. Egy j hajszállal elmaradt a pontszá­mom a szükségestől. Pedig akkor már eldöntöttem, hogy mindenáron hivatásos katona leszek. A kollégiumi évek, az ifjúgárdista szolgálat so­rán megszerettem a fegyel­év alatt úgy érzem, megtalál­tam, amit kerestem... Munkálkodását a közösség is elismerte: megválasztották az alegység KISZ-titkárának. E funkcióban többi között azon fáradozott, hogy megtalálja a szakmai oktatás, nevelés és a mozgalmi munka összhang­ját, hogy a kettő egymás se­gítőjévé váljék. Az alapszerve­zeti kezdeményezésekről el­ismeréssel nyilatkoztak a pa­rancsnokok, eredményeikről A pártmunka mindennapjaiból Hivatásos forradalmárok A hivatásos forradalmár megje­lölést — manapság, ki tudja miért — elég ritkán hallani. Pedig az ön­zetlen párt-, szakszervezeti, KISZ- tisztségviselő, aki főhivatásként vagy esetenként társadalmi munká­jaként mély szenvedéllyel szolgálja a szocializmus ügyét, megérdemli a megtisztelő jelzőt, amellett, hogy általában az — ugyancsak megtisz­telő — pártmunkás kifejezéssel il­letjük őket. A szocialista politikai munka — ha ebben a marxista—le­ninista emberismeret, a dolgozók szeretete, az újat formáló készség együttesen mutatkozik — a leg­magasabb minősítési szintre emel­kedhet. Hogyan formálódik ez a napi életben? Az első vita társadalompolitikai kérdésekről, a marxizmus—leniniz- mus alapjainak folyamatos elsajátí­tása, majd a kezdeti párt-, szak- szervezeti és KISZ-megbiza tások teljesítése, az értük kifejtett fárado­zás alakítja ki a mozgalmi, közéleti érdeklődést. Az ismerkedés az em­berek egymás közötti társadalmi kapcsolatával — kezdetben néha spontánul — érzékeli az élethez tar­tozó politikai munka szükségessé­gét. Természetesen vannak, akik számos politikai iskola elvégzése után is megmaradnak a társadalmi érdeklődés „segédmunkási” szintjén. Mások, esetleges szervezett marxista oktatás nélkül, ám szorgalmas ön­képzéssel kiváló politikai „szakmun­kásokká” válnak. Az igazi szocialista forradalmár számos, az átlagtól eltérő készség­gel rendelkezik. Kialakul az a ké­pessége, hogy tud következtetni em­bertársai gondolataiból, vélemé­nyeiből. A helyes, időszerű törekvé­seket meg tudja különböztetni az éretlentől, és segíti felismerni a tár­sadalom előtt álló helyes lépéseket. A hivatásos forradalmár fejlődé­sével akkor éri el a politikai „mér­nöki” szintet, amikor már nemcsak felismer, agitál, szervez, hanem számba véve az emberek politikai, tudati fejlődését, megtervezi azok­nak várható hatását a gazdasági alapra. Az alap és felépítmény együttes mozgásában a felelősségtől áthatott biztonságérzet adja a lehe­tőséget a reális kezdeményezés ja­vaslatához. A szocialista forradalmi politikai mozgalmat az olyan vezetők viszik igazán előre, akikben különösen ki­emelkedően egyesülnek a kommu­nista tulajdonságok, s életszükség­letnek tartják a marxizmus klasz- szikusainak tanulmányozását. Ezzel együtt magas szinten kutatják, hogy a klasszikusok útmutatásait miként alkalmazhatják napjaink­ban. Szüntelenül emelik ehhez ál­talános műveltségüket, hogy a marxizmus—leninizmust ne csa* alkalmazni tudják, hanem fejleszté­séhez is egyszerű, világos gondola­tokkal járuljanak hozzá. Mindezek­hez mély politikai szenvedélyesség- ttek is kell párosulnia, szerénységgel és alkotókészséggel. Folytatva tovább a gondolatsort: a hivatásos forradalmárnak a tevé­kenysége akkor ér el — mondjuk — művészi szintet, ha elmélyül a kapcsolata a társadalmi, a közgaz­dasági,'de a technikai tudományok­kal is. A kiemelkedően magas, részben vagy egészében tudományos politi­kai tevékenység művészi szintű mű­velése, illetve lehetősége valójában adott, de már bonyolultabb kérdés, hogy miként lehet a hivatásos for­radalmár politikai munkásságának művészi szintjét megragadni. Mert ■ a hivatásos forradalmár élőszóban, előadásban. írásban egyaránt mű­vészi szinten tolmácsolhatja monda­nivalóját, fejtheti ki tevékenységét. Ezért is a marxizmus—leninizmus legkiemelkedőbb politikai munkásai nemcsak a forradalmi tudományok­nak a képviselői, hanem annak mintegy művészei is. A szocializmus hazai és nemzet­közi tapasztalatainak összevetése, értékes tanulságok kialakítása bo­nyolult, szerteágazó tevékenység, s hazai társadalompolitikai kérdése­ink is izgalmas programot jelente­nek. A közérthetőség, az agitatív ki­fejezőkészség, a mozgósító erő és a szenvedélyesség kiemelkedő jelentő­ségű mindebben. Az igazi művészre az jellemző, hogy szívós akarattal, állhatatosság­gal, az igazságba vetett hittel, áldo­zatra készen fáradozik a maga esz­közeivel a társadalmi haladásért. A legkiválóbb politikai munkások, a született, hivatásos forradalmárok közül azok, akik élőszóval és egyéb eszközökkel sajátosan, egyénien, ér­zelmi hatással maradandóan tevé­kenykednek, kiérdemlik, hogy a po­litikai munka művészeinek tekint­sük őket. Nevelő kritikával Napjaink fontos teendője a X. pártkongresszus határozatai teljesí­tésének értékelése. Vizsgáljuk az ipar, mezőgazdaság, kereskedelem és kultúra fejlődését. Értékelések készülnek arról, hogy a nemzeti jö­vedelem és az életszínvonal alaku­lása miként követi pártunk politi­káját. Megállapíthatók a sikerek, és velük együtt a fogyatékosságok, amelyeket szocialista útunkról szükséges eltávolítani. A dolgok természetéből is adó­dik, hogy a gazdasági építőmunkáT nak nemcsak a sikerei, hanem az itt-ott előforduló helyi kudarcai is kézzelfoghatóan megmutatkoznak. Az objektív jellegű fogyatékossá­gokkal szemben egészséges türel­metlenség is észlelhető. Az emberi gyengeségek azonban gyakorta hosszabb időn át elleple- ződnek, mert érzékelhető megvilá­gításuk, bírálatuk sokkal körülmé­nyesebb. Sajnos, éppen ott tapasz­talható a túlzott óvatosság, ahol kü­lönösen nagy a jelentősége a pél­dás emberi magatartásnak. A veze­tőknek nem ritkán úgy hízelegnek egy-egy vállalatnál, intézménynél, hogy hibáikat is erénynek tüntetik fel. A probléma megoldását nehe­zíti, hogy a hízelgők — akik majd­nem mindenütt ott vannak — a bí­rálót egyenesen intrikusnak bélyeg­zik meg, s megfélemlíteni igyekez­nek mindazokat, akik a vezető té­vedéseire rávilágítani szándékoz­nak. Mindezzel szemben a pártszerve­zeteknek, s minden kommunistá­nak azt a szemléletet szükséges tá­mogatnia, amelyet pártunk képvi­sel. Nem tagadjuk, hogy esetenként bonyolult és nehéz feladat a vezető személyi fogyatékosságaival szem­ben fellépni, de az elvtársi segítő kritika elől mégsem szabad kitér­ni. Ahol a vezetők és beosztottak úgy közelednek egymáshoz, hogy hi­bák nélkül természetszerűen nincs ember, ott a hibák elhatalmasodá­sát is aránylag könnyen meggátol­hatják. Mindenképpen nagy a kommunis­ták felelőssége. Az a tény, hogy pártunk védi a társadalom tagjait, abban is kifejezésre jut, hogy ösz­tönzően dicséri a helyeset, és segí­tőén bírálja a politikailag, eszmei­leg hibásat, szakmailag tévését, em­berileg kifogásolhatót. Sajnos, meg­esik, hogy a segítő jó szó, a kritika sem használ. A magukról, megfeled­kező gazdasági, állami, politikai tisztségviselőknél a kötelező példa­adás elmulasztása miatt is szigo­rúbb a felelősségre vonás. Jó ha megkésve is, de a megbí­rált tanul saját hibáiból. A szocia­lizmust építő társadalom, finely he­lyesen a mércét mindig magasabbra emeli, elmélyíti a nyílt, őszinte, ne­velő kritikát is. Hasznos az okos szóval, ha kell. kemény kritikával folytatott harc a hibák ellen, mert veie is az ember felemeléséért fára­dozunk. Lőnyai Sándor büszkén beszélnek a közösség tagjai. Legközelebbi terve: helytállni, mint újdonsült pa­rancsnok, levelező úton elvé­gezni a műszaki egyetemet, letenni a tiszti vizsgát. „ Tűzkeresztség“ Kármán Gábor Nagykátáról került az iskolába. A hivatás választásának indítékait nem sokáig kell keresni. Bátyja hivatásos tiszthelyettes, nagy­bátyja nemrég került nyug­állományba 22 évi, szintén hi­vatásos katonai szolgálat után. Nála is jó előiskolának bizo­nyult az úttörőmozgalom és az ifjúgárda. — A tanulóévek emlékei kö­zül legszívesebben alegysé­günk „tűzkeresztségére” gon­dolok vissza. Mi voltunk az ügyeletesek. Épp letelt a szolgálat, s már átöltöztünk a kimenőhöz, mikor riadót ren­deltek el. Nagy területen égett a közeli erdő, segíteni kellett az oltásban. Több órás ke­mény küzdelemben sikerült megfékezni a lángokat. Helyt­állásból mindenki kitűnőre vizsgázott. Azt hiszem, ez az esemény kovácsolt egybe ben­nünket igazi közösséggé. Lezárult korszak Soós Károly szintén végzett. Szülei a Fejér megyei Tabaj- don laknak. Ö az általános is­kola elvégzése után sok min­dennel próbálkozott. Szakkö­zépiskolába járt, de az első év után kimaradt. Ezután au­tószerelést tanult, majd ezt is abbahagyta és a 20-as Volán­hoz került, betanított munkás­nak. Innen jelentkezett a tiszt­helyettesképző iskolára. — A sikeres felvételivel Ze- zárult életem egy kiegyensú­lyozatlan. meggondolatlansá­gokkal teli korszaka. Bará­taim, ismerőseim mindannyi­an befejezték, amit elkezdtek: j leérettségiztek, szakmunkás- i vizsgát tettek, vagy főísko- I Iára járnak. Ügy éreztem, hogy nekem is be1 kell pótolnom a lemaradást, végig kell járnom egy magam kijelölte utat. A kezdő lépések, a beilleszkedés nehezen ment. de ma már el­mondhatom: sikerült. Politikai munkásként dolgozom majd az egyik alakulatnál. Azt már el­döntöttem, hogy tovább tanu­lok: szeretném elvégezni a marxista—leninista esti egye­temet. A pálya szeretete A vecsési Csányi Mihály az újságban olvasta a pályázati feltételeket. Mikor egy barát­jával jelentkezett, tulajdon­képpen szerencsét próbált. Ugyanis a pályaválasztása nem sikerült a legjobban: eredeti \ munkahelyén nem érezte jól magát. Az iskolán eltöltött két év alatt az életcél keresése ; hivatásszeretetté fejlődött ná- j la. — Rögtön az induláskor fe­lelősségteljes beosztásba ke­rülök. Leendő parancsnokaim azzal fogadtak, hogy minden támogatást megadnak a to­vábbtanuláshoz. Mert a koráb­biakkal ellentétben, az iskolán ehhez is kedvet kaptam... A váci Kollár Györgynél a katonaélet utáni vágyódás több volt gyermekkori fellángolás­nál. Tudatosan készült a pá­lyára. — A polgári életben is van minden hivatásnak előnye és hátránya is — válaszoltam azoknak, akik a katonai szol­gálat nehézségeit ecsetelték előttem. Máig is azt tartom, hogy a jó közérzet titka a választott pálya, a munlza sze­retete. Én megtaláltam és ér­zem, hogy meg is fogom ta­lálni a iövőben is az alkotás örömét, a siker élményét. Nem utolsósorban a család minden tagja büszke arra. hogv hiva­tásos katona lett a fiuk... Nehezen teltek az avatás előtti napok, órák. A várako­zás izgalma, feszültsége nyo­mot hagyott mindegyikükön. Komolyak, telve életkedvvel, tervekkel — tizenkilenc-húsz- éves fiatalok. Nagy változási hozott ez a vasárnap életük­ben: hivatásos katonák lettek, tiszthelyettesek. Mészáros János

Next

/
Oldalképek
Tartalom