Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-06 / 182. szám

19.4. AUGUSZTUS 6., KEDD FISJKUSZ Két dátum Bissau-Oulneában Portugália a lázas tevékeny ség laza-DiUi ég. Ahogy Oiof Palme svéd miniszterelnök egy vasárnapi beszédében emléktz teleit ra, egyebek között í portugáliai események is pél­dát szolgáltatnak arra, hogy az önmagukat túlélt reztsimekre, a pép támogatását nem élvező tekintély ural mi klikkekre elke­rülhetetlen erkölcsi és politikai bukás vár. A LEGNAGYOBB ELISME­RÉSBE méltó az az igyekezet, amellyel az új portugál vezetés szinte óráról órára tanújelét adja, mennyire tisztában van történelmi felelősségével. A feladat óriási: rendkívül nehéz körülmények között meg kell szolgálni az oly sokáig elnyo­mott portugál tömegek előle­gezett bizalmát — s mindezt úgy, hogy szükség esetén le kell leplezni a szélsőjobboldal, vagy éppen az ultrabal csopor­tok által felelőtlenül bedobott demagóg jelszavakat. AZ ÜJ VEZETÉS TAGJAI mostanában nem sokat pihen­hetnek. Most döntött a kabi­net bizonyos gazdasági intéz­kedésekről. A helyzet ugyanis nehéz és ennek két főoka van. Az egyik az, hogy a hazai és a nemzetközi fejlemények (olaj­válság, infláció, stb.) miatt megcsappant az ország egyik fontos bevételi forrása, az ide­genforgalom. A másik ok az a tényező, amely mindig megjelenik a gazdasági és politikai poron­don, ha egy reakciós rendszer megbukik és azt haladó kor­mányzat váltja fel: a nagy nyugati monopóliumok azon­nal megszüntetik beruházásai-^ kát és minden vonalon nehéz-" ségeket támasztanak. AZ ORSZÁGÉPITÉS köze­pette folyik a régi rezsim fő- bűnöseinek, a titkosszolgálat gyilkosainak kézrekerítése és felelősségrevonása. A kommunista párt és a fegyveres erők mozgalma, va­lamint a többi demokratikus tömörülés igyekszik előkészí­teni a jövő tavaszra tervezett általános választásokat, megte­remteni a szükséges feltétele­ket. E hatalmas, sokágú munka egyik legszebb, legújabb fejle­ménye az a Waldheim ENSZ- főtitkárnak átnyújtott nyilat­kozat, amely szerint Lisszabon kész azonnal elismerni Bissau- Guinea függetlenségét és átad­ni az ország igazgatását. A Portugál Kommunista Párt joggal emlékeztet arra, hogy a történelmi nyilatkozat éppen egy évfordulón hangzott el: másfél évtizeddel ezelőtt Bis­sau-Guinea portugál urai tüzet nyitottak a sztrájkoló afrikai kikötömunikásokra ... Közlemény Jasszer Arafat moszkvai megbes Moszkvában vasárnap köz­leményt hoztak nyilvánosság­ra Jasszer Arafatnak, a Pa­lesztinái Felszabadítási Szer­vezet Végrehajtó Bizottsága elnökének és az általa vezetett delegációnak a szovjet fővá­rosban tartott megbeszéléseiről. A találkozókat és a megbeszé­léseket a barátság és a kölcsö­nös megértés légköre jelle­mezte. A PFSZ delegációja — hangzik továbbiakban a közle­mény — üdvözölte a Szovjet­uniónak a béke megszilárdí­tására és a nemzetközi fesziilt- ségenyhülés további biztosítá­sára irányuló erőfeszítéseit. Nagyra értékelte az SZKP és a szovjet kormány által a szabadságukért, a függetlensé­gért és törvényes nemzeti jo­gaikért küzdő népeknek nyúj­tandó segítség kérdésében folytatott elvi politikát. A PB’SZ küldöttsége mélységes elismerését fejezte ki az arab nemzeti-felszabadító mozga­lom és az ehhez tartozó, Pa­lesztinát ellenállási mozga­lom számára változatlanul nyújtott szovjet segítségért és támogatásért. A PFSZ delegációja síkra­szállt azért, hogy tovább erő­sítsék a Szovjetunióval és más szocialista országokkal való barátságot és együttműködést. A szovjet fél megerősítette: a Szovjetunió álláspontja nem változott abban, hogy támo­gatja az arab népeknek az 1967-ben megszállt területeik maradéktalan felszabadítá­sáért folytatott harcát. A szovjet fél kijelentette, hogv támogatja a PFSZ-nek a genfi békeértekezleten való egyenjogú részvételét. A szovjet fél a PFSZ vég­rehajtó bizottságának kérésé­re beleegyezését adta ahhoz, hogy Moszkvában megnyissák a PFSZ képviseletét — jelenti be végül a közlemény. Augusztusi memento r// ITÁLIA Ä „Fekete Rend' pokolgépes I A vasárnap virradóra a Ró­ma és München között közle­kedő Italiens expresszvonat el- i len végrehajtott szörnyű po- I Izvesztyija Eikerüihetetlßm .. A moszkvai Izvesztyija hét­fői számában foglalkozik a szovjet—amerikai csúcstalál­kozók eredményeivel. A lap rámutat: az 1972-es moszkvai első találkozó óta a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok mintegy ötven külön­böző megállapodást írt alá. Ezek a megállapodások je­lentősen előmozdították a ha­tékony együttműködést a nemzetközi biztonság szilár­dításával Összefüggő területe­ken. A két hatalom a vállalt kötelezettségek szellemében mindent elkövet, hogy elejét vegye olyan konfliktusok vagy helyzetek kialakulásának, amelyek éleznék a nemzetkö­zi feszültséget. A Szovjetunió — folytatódik kommentár — abban a helyzetben volt, hogy amikor ilyen kötelezettségeket vál­lalt az Egyesült Államokkal fennálló viszonyában, nem kellett átértékelnie jcülpoliti- káját, még kevésbé külpoliti­kájának elveit. A Szovjetunió kezdettől fogva síkraszállt a tőkésországokkal, igy az Egye­sült Államokkal való olyan békés egymás mellett élésért, amely abból a lenini tételből I indul ki, hogy kívánatos, sőt ! elkerülhetetlen földünkön a j különböző társadalmi rend­szerű államok egyidejű egy- j más mellett élése. Az Egyesült Államoknak viszont komolyan át kellett értékelnie alapvető külpoliti­kai elveit, és gyökeres fordu­latot kellett tennie a külpoli­tikai gyakorlatban ahhoz, hogy áttérjen a békés egymás mellett élás politikájára — hangsúlyozza az Izvesztyija, majd így folytatja: Washington hivatalosan el­ismerte, hogy az atomkor­szakban a békés egymás mel­lett élésen kívül nincs más le­hetőség a szovjet—amerikai kapcsolatok fenntartására. Ez jelentős előbbrelépésről ta­núskodott az amerikai vezető körök és az amerikai ideoló­gusok külpolitikai . gyakorla­tában. Ez lehetővé tette a két ellentétes társadalmi és gaz­dasági rendszerű nagyhata­lomnak, hogy a békét fenye­gető hidegháborús konfrontá­cióról áttérjenek a békés tár­gyalásokra, és a hatékony együttműködésre a kétoldalú és a nemzetközi kapcsolatok megfelelő területein. £1 kolgiópes merénylet minden § jel szerint szélsőjobboldali | elemek műve. A nyaralókkal | zsúfolt expresszvonat tizenkét | utasát teljesen szétszaggatta a í robbanás, 43 ember pedig na­gyon súlyos sérülést szenve­dett. A hatóságok még mindig nem tudták azonosítani az ál- 6 dozatok többségét. Az újabb fasiszta terrorak­ciót a közvélemény Olaszor- szág-szerte felháborodással fogadta. Az Olasz Kommunis­ta Párt Politikai Bizottsága vasárnap határozottan bélye­gezte meg a barbár és véres terrorakciót, mint a jobbol­dali felforgató tevékenység legújabb megnyilvánulását. A három legnagyobb olasz szak- szervezeti szövetség (CGIL, CISL, UIL) hétfőre országos antifasiszta ■ megmozdulásra szólította fel a dolgozók mil­lióit. ★ A „Fekete Rend” elnevezé­sű újfasiszta terrorszervezet magára vállalta a vasárnapi vonatrobbantást egy sokszo­rosított röplapon, amelyet Bo­lognában, egy telefonfülkében találtak meg. Az aláíró „Fekete Rend” ugyanaz a szervezet, amely a breseiai robbantást is elkövette. Tag­jai azonosak a tavaly betil­tott és feloszlatott „Űj Rend” nevű terrorszervezet tagjai­val. Néhány esztendeje, éppen egy augusztusi napon találko­zott magyar újságírókkal Bu­dapesten Hirano Yoshita.ro ja­pán jogászprofesszor, a Ja­pán Béketanács elnöke. Év­forduló volt: negyedszázados évfordulója annak, hogy 1945. augusztus 6-án kora reggel Hirosima fölött egy amerikai repülőgépről ledobták az atombombát. „A támadás kö­vetkeztében. ha hozzászámít­juk a három nappal későbbi, Nagaszaki fölött ledobott bomba hatását is, 360 090 em­ber pusztult el, és háromszáz- ötvenezren kaptak radioaktív fertőzést. Történelmileg be­bizonyosodott, hogy a már vesztes Japánnal szemben ér­telmetlen volt ennek az iszo­nyú tömegpusztító fegyvernek az alkalmazása” — mondotta a többi között Yoshitaro pro­fesszor, és azt is elmondotta, hogy a nemzetközi jog értel­mében súlyos bűntettnek te­kintendő a hirosimai táma­dás. Most is évforduló van: 89 esztendeje bomlott ki a ha­lálraítélt japán város fölött a gomba alakú felhő. Az idei évfordulót még külön is nyo­matékosan emlékezetünkbe idézi, hogy ausztráliai meg űj- zélandi politikusok, közéleti emberek, békeharcosok han­gos és haragos szava szól Pá­rizs felé: a francia „önálló atomerőmű” még mindig el­szánt htvei-hirdelői éppen a hirosimai évfordulóhoz oly közeli napokat találták alkal­masnak arra, hogy új bomba­kísérletet folytassanak le a Mururoa-korallzátony fölött, veszélyeztetve ezzel messzi földrészek és apró óceáni szi­getecskék népének életét, egészségét. , Ila valaki a történelem- könyvet lapozgatva a hirosi­mai támadás okait gondolja végig, tudnia kell: az atom­bomba ledobását azért hatá­rozták el a washingtoni stra­tégák, hogy ezzel próbálják megakadályozni, hogy a Szov­jetunió is ott szerepelhessen a militarista Japánt legyőző amerikaiak oldalán. Más szó­val az atomíámadás nemcsak a második világháború befe­jezését, hanem egy új törté­nelmi szakasz, a hidegháború kezdetét is jelentette. Napjainkban gyakran és alappal mondjuk: a hideghá­ború évei már mögöttünk vannak, és lassan-lassan elin­dul a világ a békés egymás mellett élés hosszú korszaká­nak évtizedei felé. A békés egymás mellett élés idején sem feledkezhetünk meg azonban olyan bűntettekről, mint a hirosimai atomtáma­dás volt. Július elején, amikor Moszkvában a csúcstalálkozó után nyilvánosságra hozták a szovjet—amerikai közös köz­leményt, abban — a hadásza­ti fegyverek további korláto­zásával kapcsolatos eredmé­nyes megbeszéléseken túl — szó volt más leszerelési kér­désekről, hivatkoztak az atom­csend- és az atomsorompó- szerzödésre. és a többi között olyan megállapodást kötöttek, amely 1976. március 31-től kezdődően jelentősen korlá­tozza, a föld alatti nukleáris kísérleteket. Amikor a csúcstalálkozó al­kalmából rendezett egyik va­csorán Leonyid Brezsnyev ezekről a kérdésekről beszélt, megjegyezte, hogy az ilyen megegyezések jelentősen szol­gálják a nemzetközi enyhülés ügyét. A szovjet politika min­dig is kiállt azért, hogy minél előbb teljesen szüntessék be a nukleáris fegyverkísérleteket és helyezzék törvényen kívül a nukleáris fegyvereket. Hirosima gyásznapja az egész világ számára figyel­meztető évforduló. Mementó, amely egy elpusztult város iszonyú képével figyelmezteti az emberiség lelkiismeretét: a tudománynak, a technika ha­ladásának mindig az életet, az embert kel! szolgálnia, soha­sem a halált, a pusztulást. G. M. Sajtótájékoztató a román nagyköv Reformer-e a császár? Az etióp fegyveres erők koordinációs bizottsága hétfőn el­rendelte Z6 bíró, többek között a legfelsőbb bíróság két bírá­sának letartóztatását. A bírákat azért tartóztatták le, mivel a korrupciót vizsgáló bizottság tagjai kijelentették, attól tarta­nak, hogy a letartóztatottak ügyelt tárgyaló bíróságok kor­rupt tagjai akadályozhatják a bizottság munkáját. Lassan már fél éve tart a nyugtalanság Etiópiában. Az Eritreában és Addisz Abebában kirobbant sztrájkok, a fiatal tisztek reformmozgalma, a 14 tartomány egyikében-másiká- ban íel-íellobbanó véres események, a mintegy száz őrizetbe vett politikus, császári tanácsadó, volt kormányzó, miniszter és tábornok bizonytalan sorsa, az utóbbi hetekben kirajzoló­dó kettős hatalom révén nőttön nő a kérdőjelek száma. Mindenekelőtt kérdéses: az ifjú századosok és őrnagyok mindmáig meglehetősen háttérben mozgó szerepe voltakép­pen mennyire meghatározó tényező Sába királynője földjén? Június végén katonai államcsínyről érkeztek meg nem erősí­tett hírek, am a 24 órás zűrzavart követően csakhamar kide­rült, „csak” újabb magas rangú személyiségek őrizetbe véte­lét határozta el a fegyveres erők úgynevezett koordinációs bizottsága. Tisztázatlan már önmagában az is, kik állnak a kétségkívül legjelentősebb etióp hatalmi szerv mögött. Addisz Abebában úgy tudják, húsztagú a bizottság. S egyre több jel mutat arra. hogy I- Hátié Szelassziéval — legalábbis látszó­lagos — egyetértésben hozzák döntéseiket. Máskülönben bizonyára heves ellenzésre talált volna a császár részéről az a manifesztum, amelyben a fegyveres erő a korábbinál részletesebben, konkrétabban körvonalazta po­litikai irányvonalát. Ennek leglényegesebb mondanivalója az, hogy záros határidőn belül végre kell hajtani az 1931-ben ki­dolgozott és azóta csak jelentéktelen mértékben módosított etióp alkotmány reformját, hozzá kell látni az alkotmányos monarchia intézményeinek kialakításához és haladéktalanul új alapokra kell helyezni a középkori körülményeket konzer­váló földtulajdonviszonyokat. Nem sokkal a manifesztum nyilvánosságra hozatala után lemondott Makonnen kabinetje. Etiópia egykori ENSZ-főde- legátusát, aki alig öt hónapig állt a kormány élén, a hadse­reg letartóztatta. Míg a korábban börtönbe vetett politikusok túlnyomó többségét azzal vádolták, hogy korruptak és eny­hén szólva hűtlenül bántak az államkincstár javaival — ad­dig Makonnen bűnéül mást róttak fel. Éspedig azt, hogy mint miniszterelnök, hátráltatta a reformok megvalósításának fo­lyamatát. Nos, a háromezer éves császárság hazánkénál tizenhá­romszorta nagyobb területén, a több mint hetven törzsre ta­golódó Etiópiában, a 25 milliós lakosság különböző rétegeinek aligha könnyű eleget tenni. Bár az amhara a hivatalos nyelv, s a kopt kereszténység, mint államvallás, mélyen gyökerezik az emberekben, a feszültség egyik forrása éppen a törzsi megosztottság. Vajon hajlandóak-e más törzsbelieket is veze­tőnek elismerni, Addisz minisztériumaiban és hivatalaiban, de különösen a négy hadosztály, a korszerű amerikai és nyugat­német felszereléssel rendelkező légierő és haditengerészet berkeiben? A tisztek, a miniszterek és általában a politikai­gazdasági élet vezetőinek túlnyomó többsége ugyanis az am­it a rák közül kerül ki. További kérdés, vajon sikerül-e a nagybirtokosokat, mindenekelőtt a császári ház tagjait és a kopt egyházat — együttesen birtokolják az ország megművelhető területének körülbelül nyolcvan százalékát — a földtulajdon maximálá­sára rákényszeríteni. S hogy a császár, aki július 23-án töl­tötte be 82. évét, vajon miként vélekedik a reformerek moz­galmáról? Volt olyan beszélgetőpartnerem Addisz Abebában, aki azt sem zárta ki, hogy a császár — ifjú korában maga is lelkes reformer — tulajdonképpen egykori kormányzói am­bícióit látja megvalósulni. ^ Eszakkelet-Afrixa leghatalmasabb országában még koránt­sem bontakozott ki teljes szélességében a februárban líezde- ményezett reformmozgalom. Egyelőre joggal nevezi a nyu­gati sajtó „szakaszos forradalomnak” az etiópiai eseménye­ket. Am Michael Imru személyében most olyan politikus ke­rült a kabinet élére, \akit „vörös hercegnek” tisztelnek Etió­piában. Latifundiumainak tekintélyes többségét szétosztotta a nincstelenek között, míg ő maga diplomáciai pályán műkö­dött, majd Makonnen kormányában tárcát vállalt. Negyven­négy éves és ízig-vérig reformer: a hadseregen kívül a csá­szár bizalmát is élvezi. Egyelőre pedig az addisz! gibbi, vagyis a császári palota szerepét nem szabad lebecsülni az etióp változásokban. Gyapay Dénes A közeljövőben ünnepli a Román Szocialista Köztársaság népe hazája felszabadulásának 30. évfordulóját. Ebből az alka­lomból loan Cotot, budapesti román nagykövet sajtóértekez­leten ismertette az ország fel- szabadulásának eseményeit, a román nép szocialista építő­munkájának. eddigi eredmé­nyeit, s a fejlesztés további terveit. Hangsúlyozta: a román nép örök hálával és nagyrabecsü­léssel adózik a dicső szovjet harcosoknak, akik óriási áldo­zatok órán megsemmisítették a náci hadigépezetet, felszabadí­tották a leigázott népet. Rámutatott: az ország törté­nelmének nehéz pillanataiban a román kommunisták mozgó­sították az összes demokrati­kus, hazafias erőket a katonai­fasiszta diktatúra, a hitlerista háború ellen. A román nép büszke arra — mondotta —, hogy jelentős fegyveres erők­kel vett részt a náci Német­ország elleni háborúban, ame­lyet a nép nagy tömegei áldo­zatkészen támogattak. A továbbiakban arról be­szélt, hogy Románia — a fel- szabadulás óta eltelt történel­mileg rövid időszak során — felszámolta a burzsoá földesúri rendszertől örökölt elmara­dottságot, s eredményesen ha­lad a gazdasági-társadalmi fejlődés útján. A román ipar új ágazatokkal gyarapodott, s mennyiségi és minőségi vonat­kozásban egyaránt lényeges haladást ért el. Példaként em­lítette meg, hogy az 1938-as ipari össztermelésnek megfele­lő értéket az ország dolgozói ma kevesebb, mint 13 nap alatt állítják elő. A mezőgazdasági termelés szövetkezeti alapokra helyezé­se, a parasztság önkéntes rész­vétele a szocialista építésben forradalmi változást jelentett a román falu életében, széles távlatokat nyitott a mezőgaz­dasági termelés növelésében, a paraszti tömegek jólétének emelésében. Jól példázza ezt, hogy 1973-ban a román mező- gazdaság termelése négyszere­sen múlta felül a szövetkezeti mozgalom kibontakozását meg­előző esztendő színvonalát, az 1948. évi eredményeket. Á ro­mán népgazdaság nagyarányú, általános fejlődését jelzi az is, hogy az ,1966—1973-as időszak­ban több mint 2500 új létesít­mény kezdte meg a termelést Befejezésül Románia külpo­litikájáról szólt, amelynek alapelve: a barátság, szövet­ség, és együttműködés fejlesz­tése valamennyi szocialista or­szággal. Hángsúlyozta: a szo­cialista országok közötti együttműködés és a kölcsönös segítségnyújtás fokozása egy­aránt megfelel a testvéri népek nemzeti érdekeinek, elősegíti egységük erősítését, a szocia­lizmus erejének és befolyásá­nak növelését. CSAK RÖVIDEN... MIHAIL JEFREMOV, a Szovjetunió NDK-beli nagy­követe hétfőn fogadta Olivier Wormsert, Franciaország bon­ni nagykövetét, a nyugat-ber­lini francia közigazgatás je- lerlegi vezetőjét. A két dip­lomata baráti és tárgyszerű légkörben folytatott eszme­cseréje során megvitatott né­hány, kölcsönös érdeklődésre számot tartó időszerű kérdést. AZ ARGENTIN FŐVÁROS­BA hétfőn érkezett jelentések szerint a chilei katonai re­zsim újabb nagyszabású le- tartóztatási kampánya során elfogták Jorge Montez szená­tort, a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottságának tagját. RAUL ROA kubai külügy­miniszternek, a Kubai Kom­munista Párt Központi Bizott­sága tagjának vezetésével hét­főn delegáció indult Havanná­ból európai körutazásra. CIPRUS Zsákutca ? Ismét dörögtek a fegyverek Nicosiában a Ciprus két kö­zösségét elválasztó, úgyneve­zett zöld vonal mentén, mi­közben Törökország, Görög­ország és Nagy-Britannia ka­tonai megbízottai, valamint a.z ENSZ ciprusi rendfenntartó erőinek képviselői hétfőn Ni­cosiában folytatták tárgyalá­saikat a tűzszüneti vonalak ®s a szemben álló fegyveres erőket elválasztó ütköző­övezetek kijelöléséről. Ezt megelőzően, az éjszaka a vo­nal mentén szórványos lövöl­dözések voltak. Í Hírügynökségi jelentések sze- rmt a nicosiai négyoldalú tár- gy a las ok zsákutcába jutottak. A görög fél azt követeli, liogv a törökök vonuljanak vfessza a július 30-án, tehát a tűzszüne- ti magállapodás aláírásának » napján tartott állásaikra, a tö- .'t| rökök pedig garanciákat köve- ä telnek a ciprusi törökök biz- 3 tonságának szavatolására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom