Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-30 / 202. szám

1974. AUGUSZTUS 33., PÉNTEK ao .MUNKAERŐ-FELESLEG MUTATKOZOTT“ Fiatal üzem Dobáson — Három esztendeje itt még préri volt, a vásártér egészen az üzemegység túlsó végéig terült el — mutatott körül a gazda elégedettségével Barnáin j Tibor közvetlenül azután, hogy az MS-ö-s főútvonalról, a 41-es kilométerkőnél jobbra kanya­rodunk. Hetente legalább egy­szer leugrik Szentendréről a Pest megyei Fémipari és Kézi­szerszámgyártó Vállalat igaz­gatója, hogy személyesen győ­ződjön meg a dolgok alakulá­sáról. — Rövidesen lesz telex­összeköttetés is s akkor ritkul­nak majd a „viziteiim”. Meg aztán: jól áll már a saját lá­bán a dobási üzemegységünk. Szentendrén annak idején — ha még olyan tehetős is lett volna a vállalat — a megold­hatatlan munkaerőgond lehe­tetlenné tette a fejlesztést. így esett, a választás Dabasra, ahol munkaerőfelesleg mutatkozott, s a község vezetői is jó szívvel fogadták az ipartelepítés gon­dolatát. Jobb körülmények — Az anyavállalattól egye­dül Berkest Elek művezető te­lepült át az Alföldre. A dolgo­zók 30 százaléka Szentendrén sajátította el új mesterségét. Ugyanakkor sikerült olyan da- basi jó szakembereket is „le­igazolni” — sportnyelven szól­va —, akik hosszú éveket fő­városi nagyüzemekben töltöt­tek el megelőzően. Hogy mást ne mondjak: Szaller Pál, a termelési üzemvezető nyolc évig dolgozott s szerzett szá­munkra nagyon hasznos ta­pasztalatokat a Ganz Mávag- ban. Vagy Kránitz László, az egyik legjobb kovács, a Hajó­gyárból kérte ki a munkaköny­vét, mielőtt ideszegődött. Sőt: már az édesapját is maga mellé csábította a mezőgazda­ságból — melegíteni. Az üzemegység fiatal vezető­je, Czene Mihály örömmel vál­lalkozik birodalma bemutatá­sára. Annál is szívesebben te­szi ezt, miután újságíró még nem járt itt s most már nyu­godt lelkiismerettel bemutat­kozhatnak a nyilvánosság előtt. Az első csarnokot — ahogy némi túlzással hívják a bejárat szomszédságában levő földszin­tes épületet — éppen két éve nyáron adtál? át. Itt kapott he­lyet az iroda, a raktár, a férfi- és női öltöző — mindkettőt most bővítik —, a forgácsoló-, a köszörűs- és a hegesztőmű­hely s ideiglenesen az öntöde. 1973 végére készült el a mére­teiben impozáns s a lehetősé­gekhez képest korszerű meleg­üzemi csarnok. Átköltözött az öntöde, ide került a harapófo­gó élmaró gépsor s munkához látott a kovácsműhely. Hadd tegyem nvndiárt hozzá: lénye­gesen jobb körülmények kö­zött, mint szentendrei fivére, hiszen a klíma itt legalább húsz fokkal enyhébb. A gén­park — a Maevar Acéltól vett excenter és frikciós présének — még tíz-húsz évig alkalmas a harapófogók, rabitzfogóv és a Csepel Autó »várnak bér­munkában készülő tengelykap­csolók kovácsolására. Saját kivitelezésben A beruházás eddig hozzáve­tőlegesen tízmilliót vitt el, de ebben minden benne van: a meleg levegővel való fűtés, az automata központi melegvíz- ellátás kialakítása, sőt még a telek ára is. — A legtöbbet azon spórol­tunk, hogy nem alkalmaztunk külső vállalatot — mondja Rsrnáth Til>or. Itt lényegében minden saját kivitelezésben létesült. Jelentős megtakarítást eredményezett az is, hogy jó­formán mindkét csarnokot bontott anyagból hoztuk Ö6z- sze. Emlékszem, amikor a me­legcsarnok épült, minden egyes oszlopállításnál itt voltunk a főmérnökkel, hogy ne történ­jen valami galiba. A fejlesztésnek azonban ko­ránt sincs vége. A vállalat a közelmúltban fontos kooperá­ciós szerződést kötött az ISO- vei. Ennek létesítményfeltéíele egy újabb, 600 négyzetméteres csarnok. A mintegy hárommil- l'.ó forintos beruházást fele­fele alapon finanszírozza a két vállalat. — Harminc-harmincöt for­gácsoló gépet telepít az ISG Dabasra, különböző alkatré­szek megmunkálására. Úgy­hogy a csarnok egyik fele év végére már elkészül, az ehhez szükséges anyagokat — termé­szetesen bontásból — már a helyszínre szállítottuk. Két év múlva ez a hosszú távú koope­ráció már 6—8 milliót hoz a kasszába s 1980-ra várhatóan 20—25 milliót. Az újabb beruházás tehát perceken belül elkezdődik. A daraboló gép már a helyén is van: szomszédságába kerül a tmk és a művezetői iroda. A csarnok más'k felében pedig az üzemegység saját gépparkja telepedik le majd véglegesen. A fejlődés töretlen. Ebben az évben a dabasi üzemegység saját termékei révén 12 mil­liót, a szentendrei üzemegy­séggel való kooperáció révén pedig további 8 millióval veszi ki a részét a vállalat 42 millió forintos tervéből. Nagyot ug­rott a bérszínvonal is két év alatt: 24-ről 31 ezer forintra. Utánpótlás a családból — Jelenlegi létszámunk 80 fő — veszi vissza a szót Czene István —, év végére szeretnénk további 40 munkást, köztük 10 —12 szakmunkást alkalmazni. Nem tolonganak ugyan a ka­punk előtt, de reméljük, a ta­nács is segítségünkre lesz á to­borzásban. Leggyakrabban azonban úgy ßlMd új dolgozó, hogy az egyik régebbi beajánl valakit a csa­ládjából. A két Suhajda lány például — Sáriban gyakori név ez — alapító tag; de már be­hozták az öccsüket, sőt férjei­ket is az iparba. A fluktuáció minimális, ketten-hárman ha kikérik egy hónapban a mun­kakönyvüket. Fokozatosan, egyre jobban rajzolódik a kö­zösség arculata.. Van már az üzemegységnek pártszervezete, nem régen alakult meg a KISZ — egyelőre tizenkét taggal —, s a szakszervezetben 95 száza­lékos a szervezettség. A mind­össze kétéves részleg a község­ben Ls rangot szerzett magá­nak: az I. kerületi általános Iskola patronálásával s azzal a gesztussal, hogy 120 ezer fo rint értékű társadalmi munkát aiánlott fel a létesülő hetvm öt személyes óvoda énítkezésé- né.l Czeróczki András tanéos- j elnök szerint: ..lényegesen töb­bet, mint a községben nem e»v tehetősebb vállalat vagy szö­vetkezet”. Kertész Péter Mintegy 100 ezer tonna olajat takarítottak meg erőmüvekben A héten: 106 csoport Legtöbben a Szovjetunióba Szeptember elsején befeje­ződik az idegenforgalmi fősze­zon, de az IBUSZ utazásai iránt továbbra sem csökken az érdeklődés. Csak ezen a hé­ten 106 csoport — mintegy 5200 turista — indult vagy indul út­nak különböző országok megis­merésére. Legtöbben a Szovjet­unió városait, idegenforgalmi nevezetességeit keresik fel. A napokban 300 építőipari dolgo­zó barátság vonattal indult Kijev, Kisinyov, Odessza meg­tekintésére. Ezernél többen szállnak most vonatra, vagy autóbuszra, hogy Jugoszláviá­ba, ötszázan pedig az NDK-ba, Spanyol- és .Olaszországba utaznak üdülésre, turistaútra. Megemlékezés a mohácsi csata évfordulóján Az 1526. augusztus 29-i mo­hácsi csata — a „mohácsi vész” — évfordulójára em­lékeztek csütörtökön a Duna- parti városban. A hagyomá­nyoknak megfelelően meg- kondultak a harangok a mo­hácsi síkon hősi halált halt magyar és szövetséges kato­nák emlékére. A Csele-patak torkolatánál álló obeliszknél és a lengyel emlékműnél vi­rágokat helyeztek el. Szabadidőtöbblet Az. Egyesült Ruházati Szövetkezet Pándon átadta új, kon­fekció üzemét. Az itt dolgozó asszonyok és lányok eddig há­rom-négy órát utaztak budapesti munkahelyükre és vissza. Most már az iparosodó kisebb falvak, községek lakossága egyre több helyi munkalehetőséghez jut. Az Egyesült Ruhá­zati Szövetkezet pándi üzemében egyelőre 50 nő dolgozik, a belkereskedelem számára állít elő ruházati cikkeket. A szövetkezet három és félmillió forintos beruházási költ­séggel létesített korszerűen felszerelt konfekció üzeme. A Magyar Villamosművek Tröszt az idén csökkenteni kí­vánja az olajfelhasználást. A legközvetlenebb megtakarítási lehetőségek alapján már eleve 80 ezer tonnával kevesebb olaj szállítására kötöttek szer­ződést az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszttel, és a kongresszusi versenyben is a felajánlások középpontjába állították e fontos, de igen drága energiahordozó takaré­kosabb felhasználását. A fűtőolaj-gazdálkodásban elsősorban arra törekedtek, hogy a mélyművelésű bányák szenével tüzelő erőmű­vek vegyenek részt na­gyobb arányban a villa- mosenergia-termelésben. E törekvés megvalósításában messzemenően együttműköd­nek a szénbányászokkal és gondoskodnak arról, hogy a bányától kapott többletszenet fogadják és felhasználják a széntüzelésű erőművek. Az olajmegtakarítás másik gaz­dag forrása, hogy a lakosság és az ipar földgázfelhasználá­sának időszakonkénti csökke­nésével keletkező felesleget vették át az erőművek. A két­féle módszerrel, tehát a szén­MEGJELENTA-4 r.^'" - *- au, r ... *. « !'v( ú' i» A LUDAS MAGAZIN különkiadása kapható a hírlapárusoknál és gázfelhasználás növelésé­vel az első félévben 80 ezer tonna volt az erőművek olaj­megtakarítása, és az előzetes számítások szerint a júliusi és augusztusi eredményekkel együtt — vagyis nyolc hónap alatt — mintegy 100 ezer ton­na olaj a megtakarítás. A második félévben is alapvetően ezzel a két módszerrel csökkentik az olajfelhasználást, és egyúttal nagy gondot for­dítanak arra, hogy szeptem­ber végéig szénből és olajból is megfelelő készletek tarta­lékolásával alapozzák meg a TLI áramfogyasztási csúcs ki­elégítéséhez szükséges villa- mosenergia-termelést. Ugyan­akkor az előzetes tervek, cé­lok szerint minden lehetőséget megragadnak arra is, hogy le­hetőleg szeptember végéig csaknem 120 ezer tonnára nö­vekedjen az erőművekben el­ért olajmegtakarítás. Eszmecsere a munkahelyi demokráciáról Érdemi vélemény és a tájékozottság Látatlanban ítélkezni fele­lőtlenség — s igaz a szólás, mert miként lehetne vélemé­nyem arról, amit nem isme­rek? Az üzemi, munkahelyi demokrácia egyik nagy gyen­géje ma még, hogy sok eset­ben olyasmiről kellene nyi­latkozni, amiről nincsenek összefüggő információk, csu­pán töredékes értesülések, vagy azok sem, hanem puszta szóbeszéd témájaként „tu­dunk” róla. Ilyenkor formáli­san véleményt kértek, való­jában senki nem tudja mi­ről tárgyaltak, s mi volt vele a cél. Kellő tájékozottság nél­kül nincs érdemi vélemény, érdemi vélemény nélkül üres jelszóvá silányul a munka­helyi demokrácia. Áttekinthetetlen térkép Furcsa termelési értekezle­ten vettem részt a közelmúlt­ban. Az üzem dolgozóinak megbeszélésére eljött a gyár főtechnológusa, s egy anyag­előkészítő, keverő berende­zés mellé állva tartotta meg „beszámolóját”. Ebben az egy­ségben ugyanis régóta baj van a feldolgozásra kerülő anyag minőségével; a félkész- áru-termelés tetemes része ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET Quti-Nord technológiához szerelőbrigádot, továbbá autóvillamossági szerelő, kőműves, villonvszerelö. víz-, aáz- »s fűtésszerelő, osztalos. burkoló, eoűletlalcotos, ács. vosbetonszerelő. tetőfedő sziaetelő bádogos, festő, oorkettós qéokocsiszerefő. k5nnyűo®ofceze!ő. neh«7o*okezelő heaesztővtzsoával épilögépsterelő szakmunkásokat, betanított és segédmunkásokat 06 évűket betöltött fiúkat Is), rakodókot, kubikosokol azonnali belépéssel telvesz. lelentkeznl lehel a „Prosperitás" KSZ nunkoűayi osztályán: Budapest IX., Viola u. *5. emiatt selejt. A munkások, a művezetők azt ismételgették: rossz a technológiai előírás, s már több értekezleten el­mondták ezt. A főtechnoló­gus a demokratikus módon gyakorolt bírálatokra frap­pánsan válaszolt. Odaállt a berendezéshez, s háromnegyed óra alatt bebizonyította, az apró figyelmetlenségek, laza­ságok miként vezetnek a baj­hoz. Az általa készített anyag kifogástalan volt. Szó sincs arról, mintha ha­sonló gyakorlati érvpárbaj­ra minden ügyben mód nyíl­na és feltétlenül szükség len­ne. Arról azonban igen, hogy a felmerülő kérdésekre alapos, meggyőző választ kell adni. A tájékoztatásnak ugyanis nem a formája, ha­nem a tartalma a döntő. Itt rejlik a buktatók egyike. A vezetők tekintélyes csoport­jának esze ágában sincs el­hallgatni a dolgozók előtt, mi sikerült, mi nem, melyek az eredmények, illetve a fel­adatok. Sőt! Olyan bőségben nyújtják mindezt, hogy a dol­gozók számára áttekinthe­tetlenné válik a térkép; nem igazodnak el a teendők sűrű­jében. Holott Informálták őket! Igenám, csak éppen az hiányzott, hogy az informá­ciók tömegéből kiválasszák számukra azokat, amelyek saját tevékenységükhöz kap­csolódnak, ezáltal világosak és közérthetőek. Az egészt is, a részt is Félreértik a tájékoztatás szerepét, fontosságát azok, akik azt,hangoztatják: az em­bereket legközvetlenebb kör­nyezetük dolgai érdeklik csu­pán. Az egészséges arányok I meglelése, ahogy másban, úgy a tájékoztatásban szin­tén alapvető követelmény. Igenis, nagy szükség van a gyár, a vállalat egész hely­zetét megvilágító, tömör cé­lokat és feladatokat össze­vető információkra. A számzuhatag, mely hol tonnákban, forintokban, hol százalékokban sorolja a ter­melési, kiszállítási terv telje­sítését, az értékesítés alaku­lását, nem információ. Eb­ben a tormában legalábbis nem az. Pedig a termelési értekezleteken elhangzó be­számolók többsége — sajnos ezzel van telegyömöszölve. Talán azért, mert a terme­lési értekezleteket előkészítő műszaki konferenciák sem sokkal különbek. Állandó körforgás Folytatva az előbbi gondo­latmenetet: nemcsak arról szükséges információt adni, amiben az érintettek dönte­nek. Az információ igénye ennél jóval tágabb. Más az információk köre és áramlá­sa egy nagyvállalat gyáregy­ségeiben, amelyek ráadásul az ország különböző részein találhatók s ettől egészen kü­lönböző a néhány száz főt foglalkoztató, egy telephelyű gyárnál. Tagadhatatlanul ebben, a tájékoztatásban a legelmara­dottabb ma még az üzemi, munkahelyi demokrácia szer­vezete. Lökésszerű s nem fo­lyamatos az információk kör­forgása, hol megáll, hol neki­lendül. Van, ahol szándékosan gyűjtögetik a tényeket, hogy „mondjunk valamit” a soron levő tanácskozáson. Akad­nak, akik úgy hiszik, bevé­gezték dolgukat az informá­ciók elhadarásával, s nem kí­váncsiak azok hullámverésé­re. A félreértések és félre­magyarázások seregét szük­séges eloszlatni ahhoz, hogy az információk áramlása előtt tivztultabb legyen a terep. M. O. Első alkalommal Szeptemberben fizetik a bérkiegészítést A rendelkezések értelmében azoknak a dolgozóknak a ré­szére, akik 1974. szeptember 1-én munkaviszonyban állnak, az 50 forintos munkabér-ki­egészítést a szeptember hó­napban kifizetésre kerülő munkabérrel együtt kell folyó­sítani, tekintet nélkül arra, hogy a szeptember hónapban kifizetésre kerülő bér esetleg augusztus hónapra jár. Vonat­kozik ez az ipari szövetkezeti tagság, illetőleg a szolgálati viszonyban, vagy a betegségi biztosítási kötelezettség alá eső bedolgozói munkaviszony­ban álló dolgozókra is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom