Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-30 / 202. szám
HK4. AUGUSZTUS 30., PÉNTEK %Mé<m Az 1. számú emlékplakett tulajdonosa Tábornok az egykori harcok színhelyén Látogatá.i Ear&; Endre. a dunakeszi—alagi repülőtéren. A kép előterében I. D. Podgornij, a kép jobb szélén Koppány György felvétele Az emlékezetben élesen él az a kis piros tetejű ház, amely átmenetileg otthont adott a katonának, de azt a kis házat ma már nem lehet megtalálni. De megvan, itt van a falu, harminc év után! Falu?? A Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter meghívására hazánkban tartózkodó I. D. Podgornij vezér- ezredes felesége társaságában és Menyhárt András vezérőrnagy, valunint Stock János vezérőrnagy kíséretében tegnap az egykori harcok színhelyére, Dunakeszire látogatott. Jelen volt a látogatáson dr. llcsik Sándor, az MSZMP Pest megyei Bizottságának osztályvezető-helyettese, Barát Eitd- re, a váci járási pártbizottság első titkára és Krima János, a váci járási hivatal elnöke is. Podgornij vezérezredes az egykori falu helyén egy immáron 23 ezer lakosú, a várossá válás küszöbén levő nagyközséget talált, s ezen tulajdonképpen alig lepődött meg. Ismerte, ismeri a szocializmust építő Magyarország fejlődését, feltételezte, hogy Dunakeszi fölött sem állt meg az idő, mégis, Török Sándor tanácselnök rövid ismertetőié közben többször megszólalt: gratulálok. Közös ügy részeseként I. D. Podgornij a Vörös Hadsereg legfiatalaob vezérőrnagyaként harcolt 1944-ben— 1945-ben hazánk, Budapest és Dunakeszi felszabadításáért. — Minden ember őriz magában egy-két olyan falut, várost, amelynek — úgy érzi — elkötelezettje — mondotta a tegnapi találkozáskor —, amelyhez visszahúz a szíve, amelynek sorsa, fejlődése a saját ügye is. Így vagyok én Dunakeszivel. S hogy mit fejlődött a nagyközség? Török Sándor — érződött szavain — úgy számolt be az eredményekről, mint aki nem vendégnek, hanem a közös alkotás létrehozójának, a közös ügy részesének teszi. Csak néhány példa: 1945 előtt 16 tantereim volt, ma 45 van, akkor húsz pedagógus tanított, ma 110 tanít. 1945 előtt egy húsz személyes óvodája volt a falunak, ma a nagyközségnek öt van 410 hellyel. És épül egy üzemi és egy tanácsi, ez utóbbi teljesen társadalmi összefogásból. Korábban bölcsőde nem volt Dunakeszin, már három van 100 hellyel, s az egy körzeti orvos helyett nyolc működik. Dunakeszi 1944. december 27-én szabadult fel és az évfordulókor a község méltóan szeretne megemlékezni azokról, akik a legtöbbet tették érte a harminc év alatt. Számozott emlékplakettet — Búza Barna szobrászművész alkotását — nyújtják majd át az ünnepen Dunakeszi — mondjuk így — díszpolgárainak és az l. számú plakettel l. D. Podgornij vezérezredest tisztelték meg. Férfiasán megható volt ez a jelenet, miként az volt a látogatás a dunakeszi-alagi repülőtéren is. Ott, ahol most a XXI. nemzeti vitorlázórepülőbajnokság folyik, ahol a felhőtlen égen karcsú gépek sik- lanak, harminc évvel ezelőtt harci repülők zúgtak. Ha találkozhatna velük — Itt volt valahol az a piros tetejű kis ház — mutatott a távolba a vezérezredes —, itt volt valahol. És ott, akkor ismertem meg az első magyar kommunistákat. Három, addig illegalitásban működő magyar elvtárs jelent meg nálunk, hogy a párt tagjai akarnak lenni. Boldog lennék, ha találkozhatnék velük. Ha emlékezetes az a régi, úgy Véljük, I. D. Podgornij vezérezredes számára emlékezetes marad a tegnapi találkozás is, a Mechanikai Laboratórium kommunistáival. — A mai nap pártszervezetünk életében jelentős — jelentette be Nagy Imre párttitkár —, ma választunk az eddigi csúcsvezetőségből pártbizottságot. A nagyközség életével való ismerkedés a Magyar Hűtő- ipar dunakeszi hűtőházában folytatódott. Itt különösen I. D. Podgornij vezérezredes feleségének, a moszkvai háziasszonynak akadt jócskán kérdezni valója, és bár az elhangzott adatok egy háztartás méreteit ugyancsak meghaladják, mégis mindenki fel tudta mérni azok jelentőségét. Az európai méretekben is egyik legkorszerűbb hűtőház 1100 vagon gyümölcsöt, zöldséget tartósít, amit másképpen úgy is ki lehet fejezni, hogy mintegy félmillió ládácskában — rekeszben — érkezik be az áru nyaranta. A mélyhűtött termékek ismertek Európa szinte valamennyi országában, a Szovjetunióban is. Szeretettel várják vissza A „szakmai” tanácskozás közben csakhamar kiderült, a vendég és a vendéglátó — Szabó József igazgató — harminc évvel ezelőtt egyazon célért, hazánk felszabadulásáért harcolt, óm Szabó József, szintén Dunakeszin, talán néhány száz méterre I. D. Pod- gomijtól — partizánként. Kevés egy rövid látogatás egymás teljes megismeréséhez, alkalmas viszont arra, hogy megérlelje a szándékot a folytatáshoz. Katona István, a nagyközségi pártbizottság titkára fogalmazta meg először, majd Barát Endre nyomatékosan megismételte: a dunake- sziek, a váci járás lakói szeretettel várják vissza I. D. Podgornij vezérezredest ha-, zánk felszabadulásának harmincadik évfordulójára. Deregán Gábor A XXIV. bányásznap alkalmából a Nehézipari Minisztériumban csütörtökön központi ünnepséget tartottak, amelyen dr. Szekér Gyula, nehézipari miniszter köszöntötte a szén-, olaj-, gáz-, bauxiit-, érc- és ásványbányászat 130 ezer dolgozójának képviseletében részt vevő bányászokat. Az ünnepségen megjelent Nemeslaki Tivadar, a SZOT főtitkárhelyettese, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Simon Antal, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Dajka Ferenc, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Kéri András, a KISZ KB osztályvezetője és Czott- ner Sándor nyugalmazott miniszter. Dr. Szekér Gyula az ünnepségen hangoztatta, hogy az ország nagyra becsüli a bányászok fáradságos munkáját. A szénbányászok problémáival a kormány több ízben is foglalkozott, és nagyjelentőségű határozatban intézkedett a szénbányászat távlati munkaerő-problémáinak rendezéséről, tízezer bányászlakás kedvezményes építéséről, a szénbányászat távlatairól. A több éves vizsgálatok alapján tisztázódtak a szénbányászat jövőjének kérdései, s a számítások szerint 1985 táján termelése elérheti már az évi 43—45 millió tonnát, ami biztos jövőt nyújt a szénbányászatnak. Fontos határozat született a bükki energetikai kombinát létrehozására, amely szerint 1985-ben a bükkábrányi lignitkülfejtés évente 22 millió tonna termékkel táplálja majd a tervezett mintegy kétezer megawatt kapacitású erőművet. További vizsgálatokat folytatnak a Tatabánya környéki és a mecseki szénbázis fejlesztésének lehetőségeiről is. A bányászat egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata a kőolaj- és földgázbányászat. A hazai kőolajtermelés jelenleg megközelíti az évi kétmillió tonnát, a földgáztermelés pedig meghaladja a 4,5 milliárd köbmétert. A bauxitbányászat a fel- szabadulás óta több mint ötszörösére növelte termelését, s az alumíniumipari központi fejlesztési program alapján távlatban mintegy 3 millió tonnára emelik a termelést. A hazai források maximális kihasználását, az ország ellátásának fejlesztését segítik a párt XI. kongresszusának tiszteletére kibontakozott versenyben elért eredmények is. Az ünnepségen a miniszter 52 bányaipari dolgozónak adta át a bányászati szolgálati érdemérem arany, ezüst és bronz fokozatát, 18 bányász pedig miniszteri kitüntetést kapott. Ezekben a napokban a bányásznapi ünnepségeken az országban összesen 7700 dolgozót tüntetnek ki a bányászati szolgálati érdeméremmel és 250 bányász részesül miniszteri kitüntetésben. Budapest Nemzetközi büntetőjogi kongresszus Nemzetközi büntetőjogi kongresszus lesz Budapesten szeptember 9. és 15. között — jelentette be a csütörtökön délelőtt tartott sajtótájékoztatón dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, aki egyben a Nemzetközi Büntetőjogi Társaság magyar nemzeti csoportjának elnöki tisztét is betölti. Fontos témák kerülnek napirendre. Magyar főreferátum hangzik el a büntetőjog eszközeinek és módszereinek fejlődéséről. Külön szekcióban foglalkoznak majd a kábítószerekkel való visszaélés és ennek megelőzése témájával. Kevesebb lesz a pedagógusok kötelező óraszáma Kormányhatározat intézkedik arról, hogy az oktatásügy területén is bevezetik a csökkentett munkaidőt. Ennek keretében valóra váltják a pedagógusok régi, jogos kívánságát: a heti kötelező óraszám mérséklését is. Az Oktatásügyi Minisztériumban a pedagógusok kötelező óraszámának csökkentéséről a következő tájékoztatást adták Szőke Sándornak, az MTI munkatársának: A kormányhatározat szerint a pedagógusok heti kötelező óraszámának csökkentése a negyedik ötéves tervidőszakra előirányzott munkaidő-csökkentés szerves része. Ezzel azonban még nem tekinthető teljesnek az oktatásügyi dolgozók általános munkaidő-csökkentése. Ahhoz például, hogy a pedagógusok — az általános munkaidő-csökkentés keretében — a kéthetenkénti második pihenőnapot megkaphassák, a tanév szerkezetét kell átalakítani. Be kell vezetni a kéthetes tanítási ciklust. amely 11 tanítási napból és egy szabadnapból áll. Ennek gyakorlati megvalósítására már jelenleg is folynak kísérletek, amelyeknek tapasztalatai kedvezőek. A kéthetes ciklus széles körű kiterjesztésére is megszülettek már a részleteiben is kidolgozott és átgondolt javaslatok. A kormányhatározat nem csupán az óraszámokat mérsékli, hanem szeptember elsejétől az alsó-, közép- és felső- oktatásban lehetővé teszi a csökkentett, heti 44 órás munkaidő általános bevezetését. A pedagógusok tervezett óraszámcsökkentését két szakaszban hajtják végre. Az első szakasz az idei tanév szeptemberében, a második pedig a következő tanév szeptemberében kezdődik. Elhatározták: a középiskolákban általában 19, az általános iskolákban pedig 21 lesz a kötelező óraszám. A pedagógusok heti kötelező óraszámának csökkentéséről intézkedő miniszteri utasítás a közeljövőben jelenik meg a Művelődésügyi Közlönyben. A nyugdíjas CSÉB-tagok érdekében Sikeres kísérlet a váci járásban Sok tízezer nyugdíj előtt álló csoportos élet- és balesetbiztosításban részt vevő tag részére új, kísérleti eljárást vezetnek be a váci járás területén. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság az Állami Biztosítóval történt megállapodás alapján vállalta, hogy az érdekeltek megbízása után levonják — ahogy korábban a fizetésből — a nyugdíjból is a biztosítási díjat. Ha beválik a kísérlet. az egész országban bevezetik. Ezt a módszert kiterjeszthetik mindenféle más biztosítási díj levonására is, ami annviban előnyös a nyugdíjasoknak, mert havi részletekben fizethetnék az egyébként negyedévenként vagy évenként fizetésre kerülő összegeket is. Az ÁB váci járási és városi fiókja július végén 4700 érdekeltnek küldött körlevelet ez ügyben. A megkérdezettek 70 százaléka aláírta a meghatalmazást, így ezentúl a nyugdíjukból máris levonják az esedékes összegeket. A jelek szerint a váci kísérlet sikeresnek mutatkozik. Ennek nyomán a Nyugdíjfolyósító Intézet vállalása az országban sok tízezer nyugdíjas részére teszi egyszerűbbé a számukra különösen fontos díjak időbeni befizetését. k. m. ERŐ \ V annak olyan feladatok, melyeket az ember egész egyszerűen nem oldhatna meg, ha nem hívná segítségül a különböző automatákat. A Közúti Gépellátó Vállalat ceglédi gyára az óránként huszonöt tonna aszfaltot előállító keverőtelepeket fokozatosan automatizálta; ma az emberi beavatkozás tizede annak, ami kezdetben volt. Az automatizálás következtében nemcsak az emberi erő igénybevétele csökkent a C—25 jelű mozgó aszfalt- gyáraknál, hanem — mert ilyen helyeken, esetekben a műszerek mindig megbízhatóbbak, mint az ember — javult a kibocsátott aszfalt minősége is, aminek egyenletessége lényeges tényező az utak tartósságában. Azt természetesnek ítélhetjük, hogy olyan bonyolult technológiájú, termelő- egységeit többszörösen ösz- szekapcsolva működtető üzemben, mint a Dunai Kőolajipari Vállalat, nagyfokú az automatizáltság, sőt a számítógépet sem nélkülözhetik. Az automaták és automatikák itt nem az emberi erőt helyettesítik, hanem olyan feladatokat látnak el, amilyeneket az ember maga nem oldhatna meg. Azt viszont már korántsem tarthatjuk természetesnek, hogy a megye gépipari üzemeiben — bizonyos gyártósorokat kivéve — csupán mutatóba akadnak a szó szoros értelmében vett automaták, s félautomatákból is a szükségesnél jóval kevesebb található. Vajon vállalati mulasztások következményeivel állunk szemben? Szokás manapság mindenért a vállalatokat kárhoztatni. Az automatizálás alacsony foka azonban olyan jellemzője a hazai iparnak, amilyet a vállalati magatartással indokolni nem lehet. Igaz, a termelők sem tulajdonítottak különösebb jelentőséget az ebben rejlő erőnek, mert ott volt a másik, a munkaerő, szinte korlátlanul. Ez azonban a dolognak csak egyik, s nem is nagyobb része. A nagyobb rész abból az általános szemléletből fakadt, amit igy fogalmazhatunk meg: az automatizálás egyenlő a legkorszerűbb gépek, berendezések megvásárlásával, munkába állításával. Addig nincs mit tenni. K ényszerhelyzetben ugyan — a megnőtt termelési feladatok és az öreg gépek közé szorulva —, de meglepő példáit adták a találékonyságnak a Magyar Gördülőcsapágy Müvek diósdi gyára műszakijai. Berendezések tucatjait látták el — elsősorban a pneumatikus vezérlést felhasználva — kiegészítő automatákkal, egy csapásra két legyet ütve. Sőt. hármat. Jelentősen csökkentették a dolgozók igénybevételét, növelték a termelékenységet, s javították a félkésztermékek, egyebek között a csapágygyűrűk minőségét. Egy eset, s még néhányat lehetne melléje állítani, utána pedig nincs tovább. Makacsul tartja magát az a nézet, hogy majd a géppark cseréje, az üzem rekonstrukciója nyitja meg az utat az automatizáláshoz. Holott a termelékenység növelésének, azaz a munka társadalmi hatékonysága javításának legkézenfekvőbb módja üzemi méretekben a már működő gépek, berendezések utólagos automatizálása, félautomatizálása. Számítások szerint csupán a gépiparban hetvenezer erre alkalmas gép és berendezés található. Aligha kétséges, hogy módot lelhetnek erre más iparcsoportokban szintén, pusztán egyet említve, az építőanyag-ipart. Néhány biztató jel már van. A Szerszámgépipari Művek, s annak halásztelki fejlesztő intézete például tetemes részt vállal az utólagos automatizálás eszközeinek kifejlesztéséből és gyártásából — ha igény lesz rá... I tt van a buktató. Mert gondoljuk csak végig: a termelők számára többletkiadás az utólagos automatizálás tartozékainak beszerzése, felszerelése. Erre az időre a gépet, berendezést ki kell kapcsolni a termelésből, azaz romlik kihasználtságuk ... Sokféle indok van a nemre. Az a baj, hogy általában ezeket az indokokat keresik, s nem azokat, melyek igazolják az automatizálás szükségességét, az átmeneti többletkiadások, termelési veszteségek rövid időn belüli megtérülését. Ügy tűnik: nincsen rászorulva erre a haszonra az ipar. Van még más tartalék. Igenám, de két dolgot semmi esetre sem hagyhatnak figyelmen kívül. Az egyik: a megyében az ötödik ötéves tervben nem növekszik a munka- időalap, mivel a munka- erőforrások szinte teljes egészükben kimerültek. A másik: számítások szerint az ötödik ötéves tervben gyorsítani kell a termelékenység növekedésének jelenlegi ütemét, mert csak így teljesíthetők a gazdasági életre alapozott társadalompolitikai feladataink. E két nyomós érvvel szemben nincsenek ellenkező előjelű, hasonlóan nyomós érvek. Csak kifogások. Azok azonban szép számmal. A kohó- és gépiparban a minisztérium most kezdeményezzen lépett fel az utólagos automatizálás ügyében. Nemcsak ösztönző szóval, hanem anyagiakkal is. pályázatok kiírásával. esetleges KGST- gvártásszakosodás lehetőségeinek megvizsgálásával. Másutt ugyancsak nagy szükség van a kezdeményezésre. a lehetőségek feltárására. Mert azon a hangsúly: adottak a lehetőségek! Mészáros Ottó Bányásznapi köszöntő a Nehézipari Minisztériumban
