Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-29 / 201. szám

A 1974. AUGUSZTUS 29., CSÜTÖRTÖK Egy üzem — egy iskola Magasabb taniamányi színvonal Érdi beszélgetések a mozgalomról HETI FILMJEGYZET A fej nélküli lovas Jelenet A fej nélküli lovas című filmből Év közben is Tankönyvek 77 boltból A Művelt Nép Könyvter­jesztő Vállalat az idén 77 könyvesboltot jelölt ki a tan­könyvellátás megszervezésére. Ezek közül 14 csak az általá­nos iskolai, 13 csak a közép­iskolai, ötven bolt pedig mind az általános, mind a középis­kolai tankönyvek terjesztésé­vel foglalkozik. Az idén is, ahogy a korábbi években, o diákok megvehetik a tan­könyveket az iskolában, így elkerülhető a szeptember eleji torlódás a könyvesboltokban. Évek óta visszatérő problé­ma, hogy a tankönyvkampány idejére az iskolák nehezen tudnak biztosítani ideiglenes tankönyvraktárakat. A torna­termek, tantermek, a nyári ta­tarozások miatt gyakran csak augusztusban használhatók, éppen ezért nem árt tudni, hogy év közben is lehet venni tankönyvet. Az ország 40 vá­rosában és településén össze­sen 43 könyvesbolt foglalko­zik tanév közben is, folyama­tosan tankönyvek árusításával. Eizcnstein-sorozat 1 A Szovjet Kultúra és Tudo­mány Háza, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság, a Magyar Filmtudományi Inté­zet és a Magyar Filmművé­szek Szövetsége augusztus 30-a és szeptember 19-e kö­zött Sz. M. Eizenstein élet­művét bemutató filmsoroza­tot indít a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. Augusztus 30-án, az Ei­zenstein rajzaiból készült kiállítás megnyitása után, elsőnek a sorozatból a Pa- tyomkin páncélos című fil­met vetítik. Inkább a múzeumokba, mint a kiállító-helyiségekbe áram­lik a közönség, mely nem is­mer ,.strandidőt”, csak jó prog­ramot, melyet ezúttal a Hadtörténeti Múzeumban talál meg. Sok látogatót vonz a népünk hadtörténetét be­mutató gazdag művelődéstör­téneti anyag, mely három rész­re tagolva — o honfoglalás­tól a Rákóczi-szabadságharcig —, a szatmári békétől 1849-ig, végül a Tanácsköztársaságtól a 11. világháború befejezéséig vezeti a szemlélőt eredeti tár­gyakkal és dokumentumokkal. Honfoglaláskori magyar kard, török pajzs, dörzskerekes va­dászpuska, a Rákóczi-szabad- ságharcban használt üveg­kézigránát, 48-as honvédzász­lók követik egymást válasz­tékos rendezésben. Emlékez­ve állunk a magyar prole­tárforradalom és a spanyol nép szabadságharcában részt vett magyar önkéntesek tár­gyi dokumentumai előtt, s tu­datfejlesztő erővel szólítja meg a II. világháború magyar partizánjainak helytállása a termekben lépkedő ifjúságot; egy-egy sapka, fénykép, fegy­ver nemcsak emlékeztető, ha­nem figyelmeztető jelkép is. Nagy sikere van a várostro­mokat bemutató dioráma­sorozatnak, melyben több szob­rászunk végzett jó szerkesz­tő, kivitelező munkát, és a hadtörténelmi térképkiállítás­nak, mely Lázár deák 1528- as vizuális látképétől a nap­jainkban használatos modern domborzati térképéig mutatja be a fejlődést. Figyelemre méltó a tárlat vendégköny­ve. A rendező Csendes László az első bejegyző, őt követi a számtalan elismerés mellett Hrenkó Pál csöndes kifogá­sa, hogy a 1401 számú mel­léklet nem fedi a valóságot —, a térkép nem a Kárpát­medencét ábrázolja. A bejegy­zés júniusban történt, de a korrekció azóta sem történt Egy évvel ezelőtt adták át rendeltetésének az érdi 220-as számú Szakmunkásképző Inté­zet modern, impozáns, 10 tan­termes épületét. Az új épületben kabinetsze- rűen folyik az oktatás, olyan körülmények között, melyre korábban, a régi uradalmi épületben az egész tanári kar szinte türelmetlenül várt. 1969-ben a régi épületben 660 tanulót oktattak, mostoha körülmények között. Az új is­kola falai között jelenleg 330 fiatal tanul, a mai követelmé­nyeknek megfelelő környezet­ben. Kétmillió a vállalatoktól Pálffy György megbízott igazgatóhelyettes és Vlkovszki József, a szakoktatás vezetője elmondták, hogy az új iskola építéséhez a Dunamenti Hő­erőmű Vállalat és a Dunai Kőolajipari Vállalat egy-egy millió forinttal, a Pest me­gyei Tanács 2 millióval járult hozzá. A többi költséget a Munkaügyi Minisztérium fe­dezte. — A két vállalattal koráb­ban is jó kapcsolatban voltunk — mondta Pálffy György. — A régi, elavult épületben sok karbantartási és javítási mun­kára volt szükség. Segítettek társadalmi munkával és ezen­kívül szemléltető eszközöket is gyakran kaptunk. Együttműködési szerződést a Metallochemia Vállalattal kö­tött az iskola, egy évvel ez­előtt. A szerződésben a Me­tallochemia vállalta az autó­szerelő intézeti szakmunkás- tanulók alapképzését, ami egy évig tart, és a többi között a tanterem évenkénti festését. Az idén nem került sor festésre, hiszen az épület új. A válla­lat azonban jelentős összeget meg, pedig tényleg a ven­dégkönyv írójának van igaza. Sebaj! Ez legyen a legnagyobb baj a nagyszerűen tálalt had­történeti anyagban, mely foly­tatódik az udvaron és utcán lövegek, tankok, repülőgé­pek formájában. Hallgatnak a fegyverek és a harci jár­művek. Béke van, anyák sé­tálnak gyermekükkel a bás­tyán, ahol Vezir Abdurrahman Abdi Amaut pasa turbános sírköve látszik lovagias ma­gyar felirattal: „E hely köze­lében esett el 1686. nyárutó hava 2. napján életének 70-ik évében. Hős ellenfél volt, bé­kesség Vele!”. A Magyar Nemzeti Múzeum is meglepetéssel szolgál. A római kori bronzplasztika pannóniai emlékeit mutatja be. Szíriái napisten jelvénye, Mithras fogadalmi tábla utal arra, hogy a Vénus, Bacchus- ábrázolások mellett a csá­szárkor telített keleti hatás­sal. Izgalmas maradvány egy bronz lóláb tökéletes formája, mely arra enged következ­tetni, hogy Marcus Aurélius összegező gondolatokat tartal­mazó római lovas szobra mel­lett o mai Dunántúlon is lap­pang hasonló érték. A Pesterzsébeti Múzeumban politikai plakátkiállitás nyílt augusztus 24-én, melyet szep­tember 8-ig láthat az érdek­lődő közönség. Egyelőre nem érdeklődik. Mi az oka ennek — ezen gondolkodunk közö­sen a teremőrző nénivel?! A Ludas Matyit százezrek ol­vassák, a karikatúra iránt fokozódik társadalmunk fi­gyelme. A problémára Saj- dik Ferenc párhuzamos rajza adja a választ, ahol az egyik változatnál üresek a termek, másikba tódul a közönség, mert jó a propaganda. Saj- dik művén két aktfotó ígérete teszi meg a hatást, de itt is valamit szükséges figyelem­költött oktatási eszközök vá­sárlására. Vettek például írás­vetítőt, projektort, diavetítőt és falitáblákat. Az oktatót az i iskola adja, de a 15 autószere- I lő tanuló oktatását segíti egy vállalati ember is, aki megte­remti az anyagi fel tételeket és részt vesz a tanítással kap­csolatos szervezési tevékeny­ségben. — A két másik vállalattal még nem kötöttünk szerződést — vette át a szót Vlkovszki Jó­zsef. — Természetesen ezektől is jelentős segítséget kapunk. Szemléltetőeszközöket például. A jövőben erősítjük kapcsola­tunkat a diósdi csapágygyár­ral is. Mind a három vállalat az iskola környékén található. Nyilvánvaló, hogy az iskolával kialakítandó jó kapcsolat na­gyon is érdekükben áll, tekint­ve a jelenleg még létező, gon­dot okozó szakmunkás-után­pótlási nehézségeket. Az intézet segítsége Az iskola azonban nemcsak úgy segíti az utánpótlási ne­hézségek leküzdését — a pat­ronáló vállalatoknál —, hogy elsősorban oda orientálja vég­zős növendékeit, hanem más formában is. Erről Pálffy György beszélt: — Aktívan bekapcsolódtunk a vállalatoknál indított szak­munkásképzésbe is, melyeket a betanított, illetve az általá­nos iskolával rendelkező üze­mi dolgozók részére szervez­nek. A Metallochemia Válla­latnál géplakatos szakmunkás- képző tanfolyamokon oktat­tunk, és húsz felnőtt dolgozó tett eredményes vizsgát. Most ugyanennél a vállalatnál ko­hász szakmunkásképző tanfo­lyam indul — a mi tanáraink vezetésével. felkeltésül ki lehetett volna ta­lálni. A közművelődés nap­jainkban nem ismerheti a kényelmet, mert ilyen meg­lepetésekben részesülhet. A tárlat pedig ezt nem érdemli meg. Jobb annál, ahogy az indokolatlan részvétlenség íté­li. Különösen Sajdik Ferenc jeleskedik szellemes és éles valóságfelfedő rajzaival — to­vábbá Szűr Szabó József, He­gedűs István, Mészáros And­rás, Balázs-Piri Balázs. Hiá­nyoltuk Dallas Jenő kari­katúráit, annál inkább, mivel ő a XX. kerületben lakik, s egyre színvonalasabb művek­kel jelentkezik a lapok ha­sábjain. A Csók István Galériában a nyári szezon ellenére nagy közönségsiker kíséri Sarkan­tyú Simon kiállítását. Nem csoda, hiszen képeinek szín­bőséggel gyarapítóit külalak­ja kifogástalan. Domonovszky Endre eszményeit folytatja, minden műve új küzdelem a szépség megvalósulásáért. Pontosan mérlegel, válasz­tott értékrendjében hiányta­lan — erőssége a szín, mely mértékkel feloldja a rajzot, s ezt joggal teheti, hiszen a szerkesztést a tónusok végzik. Kellemes élményt okoznak zsennyei és tolnai tájai, tuli­pánokra, vörös virágokra hangszerelt csendéletei, szí­nek, színek, mindig a színek örvendeztetnek, ez helyettesí­ti a kompozíció izgalmát port­réiban is. Sarkantyú Simon következetesen vállalt festői célkitűzéseit maradéktalanul megvalósította. Most minden attól függ, képes-e váltani, tud-e újítani életművének új fejezetében, hiszen egy művé­szi szakasz végéhez érkezett, ahol műveinek magas szín­vonalát nem ismételni, ha­nem fokozni szükséges, új fes­tői eszmék és formák felku­tatásával és alkalmazásával. Losonci Miklós | A Diósdi Csapágygyárban géplakatosképző tanfolyamon tanítottak a tanárok, a DHV- nál most indul hasonló tanfo­lyam — 25 jelentkezővel. A DKV-nál egy hegesztő betaní­tott munkás tanfolyamot ve­zettek. Jelenleg a gyáriak en­nek a tanfolyamnak a második részét szervezik. Amennyiben az érintett dolgozók ezt is el­végzik, akkor hegesztő szak­munkás-bizonyítványt papnak. A Volán érdi egységének fel­kérésére — bent az intézetben — most készítik elő azokat a gépkocsivezetőket, akik részt vesznek a szeptemberben in­duló gépjárművezetés és kar­bantartó szakmunkásképző tanfolyamon. Az előkészítőn ötven gépkocsivezető vesz részt. A vállalatoknál most szerve­zik a szakmunkások tovább­képzését. A 220-as számú Szakmunkásképző Intézet ta­nárai ebbe az oktatásba is be­kapcsolódnak. Az intézeten belül 2 és 3 éves szakközép­iskolai osztályokat indítanak — esti tagozaton. Elsősorban azért indítják, hogy a végzős dolgozók tovább képezhessék magukat — így a technikusi oklevelet is megszerezhetik. — Mindent megteszünk an­nak érdekében — mondta a szakoktatás vezetője —, hogy a felnőtt dolgozók közül is minél többen megszerezhessék a szakmunkásbizonyítványt és továbbképezhessék magukat. — Jól ismerjük a gyári igé­nyeket, tudjuk, nagy szükség van a szakmunkásokra, de magasabb szakképzettségű dolgozókra is, hiszen jelentős a technikai-műszaki előreha­ladás mindenütt. Iparunk fej­lődése egyre több jól képzett szakembert követel. — A jövőben az intézet, az üzemekkel együtt — folytatta Pálffy György — még többet tesz majd azért, hogy megnő­jön tanulóink létszáma. — Vé­leményem szerint több pálya- választási tanácsadó előadást kell tartanunk, és jobban kell megszervezni az üzmelátoga- tásokat. Olyan felvilágosító tevé­kenységet kell folytatni, hogy a gyerekek és a szülők job­ban meggyőződjenek róla: ér­demes élethivatásul választani egy-egy szakmunkáspályát, hiszen adva van a lehetőség a továbbképzésre és egyre jobb, korszerűbb körülmények kö­zött dolgoznak az üzemekben, gyárakban. Ugyanakkor figye­lembe kell venni a munkás- osztályunk reáljövedelmének állandó növekedését is. Már említettük, hogy a je­lenlegi intézeti létszám 330 fő, de olyanok a körülmények, hogy akár 600 tanuló oktatásá­ra is vállalkozhatnak. Az in­tézet, az üzemek és az általá­nos iskolák jobb együttműkö­désére van szükség ahhoz, hogy a következő tanévben jelentősen növekedjen az inté­zeti tanulók létszáma. A bgfontosabb feladatok A látogatás végén megkér­deztük, jelenleg mire van szüksége az intézetnek, a jö­vőben mivel járulnak hozzá az Egy üzem — ejgy iskola moz­galom továbbfejlesztéséhez? Szükségük van például több olyan vitrinre, amelyeket a folyosókon helyeznek el. Mindegyikbe egy-egy gépal­katrészt tesznek. Kézi- és ko­sárlabdapályát szeretnének építeni, ehhez szükségük van salakra, kapukra, fuvarokra. A tornateremben még nincse­nek lefedve a radiátorok, így balesetet okozhatnak, a bor­dásfalak felszerelése is igen aktuális feladat. Parkosítani kellene az intézet előtti szabad területet, de ez termőföldet kíván. Fő cél, hogy tovább mélyít­sék az intézet pártalapszerve- zete, KISZ-szervezete és az üzemek párt- és KlSZ-szerve- zetei közötti kapcsolatot. Kö­zös összejövetelek, tapaszta­latcserék megszervezésével. Nyilvánvaló, hogy — ameny- nyiben ez sikerül — akkor az említett igényeket, gondokat — gyorsabban oldják meg. Roxin László A kaland halhatatlan — mon­dottuk legutóbb, a Fogadó a Törött Patkóhoz című, Verne­művekből készült film kap­csán. E megállapítást csak megismételhetjük és aláhúz­hatjuk, amikor a hét újdon­ságáról, A fejnélküli lovas című szovjet filmről szólunk. Ez a film ugyanis bevallot­tan, szándékoltan és előre megfontoltan kalandfikn. An­nak is egy nálunk nem túlsá­gosan gyakran látható válto­zata, amelyet tpestemnek, magyarul vadnyugati vagy cowboyfilmnek neveznek. Ez a filmtípus az amerikai film­gyártás egyik kedvenc mű­faja volt, most is az, és fel­tehetőleg lesz is. Méghozzá nagyon régen sorakozott oda a filmműfajok közé; már a némafilmek idején, sőt, a film őskorában, az 1900-as évek első évtizedében meg­teremtődött a műfaj, az ösz- szes kellékeivel. S ezek az­óta se igen változtak. Mert mik is ezek? Induljunk egy kicsit messzebbről. Az észak-amerikai államok kialakulása együtt járt a ke­mény, férfias, olykor kegyet­len harccal az életfeltételek megteremtéséért, a földterü­letek megszerzéséért és meg­tartásáért, az állattenyésztés és a földművelés megindítá­sáért. Ebben a hosszú évtize­deken át folyó közdelemben kétségtelenül volt valami ro­mantikus vonás is: a kemény öklű, gyorsan a revolverhez kapó, ám alapjában véve nem gazember, nem bűnöző férfiak életmódja a nehézsé­gekkel együtt is vonzó lehe­tett. Hogy ebben az életfor­mában egyszerre volt jelen a bűn és a törvény, az erő és az erőszak, az természetes. Jog­védő seriffek küzdelme mar­hatolvajokkal, útonállókkal, rablógyilkosokkal, önzetlen férfiak harca a törvény és a rend védelmében — ez volt nagyjából a kerete ennek az életnek. Nem csoda, 'hogy ez az élet mihamar megterem­tette a maga irodalmát is. A western először könyvben je­lent meg, s egynéhány írót hirtelen híressé tett. Mint azt a Mayne Reidet is, aki a múlt Felújításával régi burleszk- élményeinket idézi vissza a Robert Asher által rendezett angol film. S itt éppúgy egy sajátos filmműfajról van szó, mint az előbbi western kap­csán. A burleszk is ősi műfaj, az egymás sarkára hágó,' szünet nélkül zúduló ötletektől, gé­géktől szinte fellélegezni is alig tudó néző azóta neveti betegre magát ezeken a fil­meken, amióta elkészült a híres Lurruére-filmecske, a Megöntözött öntöző. Sőt: jó­részt ugyanazokon az ötlete­ken nevetünk már vagy hat­van éve. Legfeljebb a megje­lenési formájuk más, az vál­tozik az idők múlásával, de az alapúk és a töltésük ugyanaz maradt. S talán ma­rad is, hiszen olyan zseniális filmművészek hitelesítették ezeket az ötleteket, mint Chaplin, Mack Sennet, Stan és Pan, Buster Keaton és tár­saik. Vannak színészek, akik al­katilag erre a műfajra szü­lettek. Ilyen az angol Nor­man Wisdom is. Apró ter­met, csúnya, elrajzolt ábrá- zatú fej, csetlő-botló lábak, örökké kalamajkát okozó ke­gigtapasztalta a vadnyugati életforma minden jó és rossz oldalát, hogy aztán könyvek egész sorában írja meg él­ményeit. öt tekintik a wes­tern regény egyik atyjának, népszerűsége azóta sem csök­kent, s nem változott lénye­gesen a western műfaja sem. Derék seriffek, önzetlen, többnyire magányos cow­boy ok (azaz: marhahajcsá­rok), sötét üzleteket űző kocsmárosok, pénzéhes ültet­vényesek, gátlástalan útonál- lók, szép szőke ültetvényes­lányok, seriff-húgok, ledér, ámde romlatlan lelkületű kocsmatündérek, sok lövöl­dözés, lovaglás, ökölharc, kocsmaberendezéseket ízzé- porrá zúzó tömegverekedés — ez a figura- és szituáció­sablon, amelyben a westemek többsége játszódik. Ha ezen felül még valamiféle társa­dalmi mondanivalója is van, akkar a western már úgyszól­ván túlteljesíti saját köve­telményeit. Sajnos, az idők folyamán a westernekből — vagy túlnyo­mó többségükből — nem ma­radt más, mint a legpőrébb kaland és a legprimitívebb izgalom. Pisztoly- és ökölpár­baj, vad lovaglás, sok ha­lott és kevés jellemrajz, sok és sokféle ital és kevés hihe­tőség — általában ennyi ma a western. Persze ritka ki­vételek akadnak (emlékszünk még a Hét mesterlövész, A törvénysértő seriff, vagy az Idegen a cowboyok között ép­kézláb meséjére, jobban jel­lemzett hőseire). Az új szov­jet film, melyet a legnépsze­rűbb Mayne Reid-könyv, A fejnélküli lovas alapján ké­szítettek, amolyan sem-sem, is-is western lett. Sem nem csak a sablonokhoz ragasz­kodik, sem nem éri el a leg­jobb vadnyugati filmek szín­vonalát. Kalandos is, az ösz- szes kellékekkel, meg unal­mas is egy kicsit, éppen e kel­lékek miatt. Érdekessége, hogy egyik főszerepében a Bondarcsuk-féle Háború és béke Natasáját, Ludmilla Szaveljevát láthatjuk, másik hőse pedig az egyik legnép­szerűbb fiatal szovjet film­színész, Oleg Vidov. zek — no meg egy csomó mu­latságos szituáció adja Wis­dom sajátos burleszkkarakte- rét. Lényegében abból a mu­sic-hall iskolából nőtt, emel­kedett ki, mint annak idején maga Chaplin is. Ügyefo- gyottsága, kétbalkezessége, ténfergése mögött nemcsak egy akrobatikusan képzett fi­zikum, de a műfajhoz szük­séges alapkellék: a rögtönzési készség, a hihetetlen geg- érzékenység is ott lapul. S ott lapul még valami: Wisdom éppúgy mindig a kisembert, a nagyobbak, erősebbek oko­sabbak, erőszakosabbak, gát­lástalanabbak által elnyo­mott kisembert játssza, mint előbb felsorolt kollégái. Ez a filmje az évekkel ezelőtt so­rozatban látott Pitkin-íil- mek egyik legjobb darabja, bár a széria legjobbjának, A pillanat emberének színvona­lát nem éri el. Ebben a hu­morszegény filmtermésben azonban még a Wisdom—Pit- kin-féle elöltöltős gégékét is megnevetjük. Nem is beszél­ve árról, hogy a tíz évvel ezelőtti bemutató óta felnőtt egy új filmnéző generáció, s nekik talán ezek a viccek is újak. Takács István Kiállítótermekben Múzeumok nyár végi ajánlatai század közepén maga is ve­Ne hagyd magad, Pitkin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom