Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-27 / 199. szám
1974. AUGUSZTUS 27., KEDD Országos színjátszó napok Visegrádon Hogyan tovább? Hat esztendővel ezelőtt született az a helyes kezdeményezés, amely lehetőséget biztosított Pest megye legjobb színjátszóinak, hogy évente egy alkalommal Mátyás király visegrádi palotájának területén bemutatkozzanak a festői szépségű községben üdülök és az oda kirándulók előtt. Azóta évről évre visszatérő hagyomány lett a színjátszók visegrádi találkozója, a legjobbak számára kupát és különböző díjakat alapítottak, a változás legfeljebb annyi, hogy a megyeinek indult esemény az országos színjátszó találkozó rangjára emelkedett, ennek következtében évről évre csökkent a Pest megyei együttesek száma s az idén már egyetlenegy sem léphetett itt dobogóra. (Vajon ennyire visszaesett a színjátszőmozga- lom Pest megyében ?) Tizenegyből heten Az idén most szombat-vasárnap rendezték meg a kétnapos bemutatósorozatot, amelyre tizenegy együttes kapott meghívást, köztük a Mátyás-kupa tavalyi nyertese, a vári irodalmi színpad is. A meghívottak közül azonban négy együttes — köztük a kupát védő váriak is, új műsor hiányában — lemondták a részvételt. Így aztán szombaton három — a győri ifjúsági irodalmi színpad, a szegedi Tömörkény István gimnázium és szakközépiskola diákszínpada és a zalaegerszegi Reflex színpad — vasárnap pedig négy együttes — a szegedi Radnóti Miklós gimnázium irodalmi színpada, a sárbogárdi Petőfi színpad, a debreceni Tóth Árpád gimnázium diákszínpada és a tatabányai Bányász színpad — lépett dobogóra, illetve versenyen kívül még egy ötödik .is, a budapesti Perem szi'h.pad, amely Baranyi Ferenc: A lónak vélt menyasszony című vásári komédiáját mutatta be. A találkozó fődiját, a Mátyás-kupát az idén a tatabányai Bányász színpad nyerte el a Kőmíves Kelemenné című népballadával. A visegrádi nagyközségi tanács által alapított Mátyás-tálat, mint a második legjobb együttes, a sárbogárdi Petőfi színpad kapta A három gróffiú című sza| tirikus játékáért. A két har- I /nádik díjon a zalaegerszegi í Reflex színpad — a Ravaszy | és Szerencsés című népi ko- I médiát mutatták be — és a j szegedi Radnóti Miklós gimnázium irodalmi színpada — I a Fészket rakok, mint a fecske című népi életkép előadásáért — osztozott. Ezenkívül a zsűri kéiezerötszáz forinttal jutalmazta a debreceni Tóth Árpád gimnázium diákszínpadának Minden jómadár társat választ című népi játékát. A folklór egyeduralma Mint az idézett műsorokból is kitűnik, amíg tavaly a szereplő együttesek elsősorban Petöfi-emíékműsorral léptek a közönség elé, az idén folklór jellemezte a programokat. Népi játékok és vásári komédiák váltották egymást s mindössze egyetlen történelmi ihletésű mű, Arany János Pázmán lovagja diákosan harsány feldolgozásban és egy népballada, a Kőmíves Kelemenné került bemutatásra. Így az idei találkozót — a korábbi műfaji sokszínűség helyett — az egynemű népi anyag egyeduralma jellemezte. Mi a magyarázata ennek? Néhány esztendővel ezelőtt a folklór még szinte ismeretlen volt az amatőr színjátszásban. Elsősorban a közismerten sikeres Szóljatok játszók, regö- lök vetélkedő hatására kerültek az amatőr együttesek műsorválasztásának homlokterébe s azóta szinte minden valamirevaló együttes megpróbálkozott már ezzel az újrafelfedezett műfajjal — több- kesebb sikerrel. Ahol a népi irodaiam gyöngyszemére léitek, olyan hagyományokra, amelyek tanulságul szolgálhatnak a ma embere számára is, s ezt minden tekintetben felkészült együttes vitte színpadra, ott nem maradt el a siker. Ahol viszont a fellelt vagy gyűjtött, összeállított produkció már nem tartozott a maradandó alkotások közé — nemcsak a hivatásos írók tollából születhet gyengébb alkotás! — vagy az együttes nem rendelkezett a bemutatáshoz szükséges adottságokkal, ott a sikert a népiség önmagában még nem biztosította. Egy biztos: a népi irodalom újrafelfedezése pozitív TV-FIGYELŐ (rűrbo. a kétarcú asszonynyal, ezzel a kedves, de teljesen jelentéktelen vígjátékkal szombat éjszaka véget ért a Garbo-sorozat. Mit mondhatunk most, befejezésül és ösz- szegezésül, erről a sokak által nagyon várt filmmúzeumi akcióról? -Azt hiszem, legjobb, ha kertelés nélkül közöljük véleményünket: sok rossz filmet láttunk. Mint annyi más nagy filmszínész, Garbo sem kerülhette el sorsát. A sorozatosan gyártott kommersz filmekben nem kapott, vagy alig kapott tehetségéhez igazán méltó, művészi feladatot. Mert Garbo — s ez volt a legfőbb és legfigyelemre méltóbb tanulság — valóban kivételes erejű és tehetségű színész. Ha nem lenne a hasonlat kissé otromba — hiszen a kor egyik legszebb színésznőjéről van szó — azt is mondhatnánk, hegyóriásként emelkedett a szerepek, a filmek és kollégái fölé. Jószerivel nem is maradt más élmény e filmekből, mint Garbo nagy tehetsége és elviselhetetlen szépsége. Minden mást, sajnos, belepett a gyorsan száguldó, könyörtelen és kíméletlen idő pora. az utókor kegyetlen ítélete. Rajnai. Isten őrizz, hogy Greta Garbót, a világhírű filmcsillagot, milliók kedvencét, és a harmincas évek magyar színházának és filmművészetének egyik legnépszerűbb művészét, Rajnai Gábort bármiben. is összehasonlítsuk. Mégis, az a puszta véletlen, hogy műsoruk szombaton szmte majdnem egyidőben került a képernyőre, alkalmat ad sorsuk valamiféle összevetésére. A két művész annyira különbözött egymástól, mint az ég a földtől, mint a tűz a víztől. Abban azonban mégis közös volt a sorsuk, hogy egyikük sem kapott* tehetségéhez méltó feladatokat szinte soha. Rajnai beskatulyázott színész lett. Ahogyan a tévéműsorából is kiderült, egy időben ő lett — színpadon és filmekben legalább — a legkeresettebb pesti ügyvéd. Rendkívüli tehetsége és tudása azonban átszínezte ezeket a sablonos szerepeket is. Csak regisztrálásképp. Most tényleg csak regisztrálásképp említjük a vasárnapi Hétben ismét szerepelt Pest megyét. Ezúttal ugyanis nem ■ Pest megyei témáról, csak' megyei helyszínről van szó. Mint olvasóink lapunk hasábjairól is jól tudják, Törökbálint határában — egy- milliárd forintos beruházással — társasraktár épül. A vasárnapi Hét az egész országgal megismertette ezt a hatalmas vállalkozást, amely elsősorban természetesen Budapest gondjain segít majd. De azért Pest megyei ügy is ez. Nemcsak azért, mert Törökbálint határában épül. hanem azért, mert Pest megyei vállalatokat is érdekel. Ökrös László vonása az amatőr színjátszó mozgalomnak. Még akkor is, ha a próbálkozásokat nem kísérte mindenütt a várt siker. Helyes volt tehát, amikor a Népművelési Intézet az idei visegrádi országos színjátszó napok egyik programjául a folklór jelenlétét, inspiráló erejét példázó különböző színpadi elképzelések bemutatását tűzte ki célul. Hangsúlyozni kell azonban, hogy csupán egyik programjául, hiszen a részvételre szólító felhívásban azt is olvashatjuk: az irodalmi színpad eszközeivel szolgálják az Olvasó népért mozgalom törekvéseit. segítsék irodalmi hagyományaikat és mai irodalmi értékeink megőrzését, ápolását, megismertetését. Ez utóbbi programpontokról azonban megfeledkeztek a résztvevő együttesek. Mai szerző műve például csak versenyen kívül került bemutatásra s a ma emberéhez legfeljebb egy-két bemutatott mű — elsősorban A három gróffiú — aktualizált részlete utalt. Pedig az irodalmi színpadok tömeges alakulásakor elsősorban a közéletiség, a mához szóló aktuális mondanivaló tolmácsolása volt a legfőbb cél. Az is biztos: szabadtéri produkciók esetében a komédiá- zás hatásosabbnak látszik a tragédiánál. A hatalmas szabad tér, a csupasz várfalak valóban nem kedveznek a zárt terű, pódium jellegű produkcióknak. Nem alkalmas erre még a palota zárt pincéje sem. Csakhogy a fellépő együttesek többsége még a bemutatott vásári komédiáknál sem vette figyelembe, hogy nem egy művelődési ház vagy klub zárt színpadán lép dobogóra, hanem egy nagy amfiteátrumban, amely más játékstílust követel. Változatlanul fenntartjuk: Mátyás király egykori visegrádi palotája igen alkalmas hely az amatőr színjátszó együttesek országos találkozójára. Egyet' azonban el kell dönteni: milyen produkciókkal készüljenek a meghívottak? Csak két év múlva Az idő most rendelkezésre áll — a tapasztalatokkal egyetemben. Jövőre ugyanis nem rendezik meg a visegrádi találkozót, csak két esztendő múlva. Jó ötlet volt a zsűri egyik_ tagjától: ezentúl ne meghívásos alapon álljon ösz- sze a találkozó programja, hanem országos felhívás alapján bármelyik együttes jelentkezhessen s egy előzsüri döntse el: mely együttesek készültek fel leginkább, nemcsak tudásban, hanem műsorválasztásban is arra, hogy dobogóra léphessenek Visegrádon, Mátyás egykori palotájában. Ez a fajta felkészülés biztos, hogy sikeresebb lenne az idei előkészületnél. Prukner Pál Egy üzem — egy iskola Több gyermekintézményt támogatnak Miért nem kaptak elismerést? A Papíripari Vállalat szentendrei gyára együttműködési szerződés nélkül vesz részt az Egy üzem, egy iskola mozgalomban. Évekkel ezelőtt — jóval a mozgalom indulása előtt — jó kapcsolatokat alakítottak ki a Rákóczi úti általános iskolával és a csobánkai gyógypedagógiai intézettel. Ugyanakkor alkalomszerűen több iskolát, óvodát és bölcsődét támogatnak, játékokat készítenek, részt vesznek a bővítési, felújítási munkálatokban. Szinte a környék valamennyi iskoláját, gyermekintézményét megajándékozzák színes papírokkal, kartonokkal. Augusztus 18-án adták át azt az új óvodát, melynek felépítéséhez a Papíripari Vállalat négymillió forinttal járult hozzá. Szerződés a tanáccsal A vállalat szerződéit kötött a szentendrei városi tanácscsal, melynek értelmében négymillió forintot ad egy új óvoda építéséhez és cserébe a tanács 65 óvodai és 15 bölcsődei helyet biztosít a gyár részére — a város különböző helyein levő gyermekintézményekben. A gyárnak természetesen érdeke fűződik a dolgozók gyermekeinek óvodai és bölcsődei elhelyezéséhez, annál is inkább, mert az összlétszámúk 48 százaléka nő. — A KISZ-szervezetünk patronálja a csobánkai gyógypedagógiai intézetet — mondja Szabó Józsefné, a gyári KISZ- csúcsvezetöség titkára. — Rendszeresen szervezünk a gyárban gyermeknapi és télapóünnepségeket. Meghívjuk az intézeti gyerekeket, általában 30—40-et — akik bennmaradnak a szünetekben is. Megvendégeljük őket, programokat szervezünk számukra. Legutóbb például a gyermeke napon. Az intézetet más formában is támogatják, öt KISZ-tag például háromnapos társadalmi munkával felújította az egyik konyha vízvezetékét és gyári dolgozók több alkalommal elvégezték egyéb karbantartási munkákat is az intézetben. * Újból a régi iskola A Rákóczi úti iskola patro- nálásával kapcsolatban Cziffe- ri József, a gyár szb titkára a következőket mondja: — Több mint tíz évvel ezelőtt kezdődött kapcsolatunk. — Nem is tudnám hirtelen felsorolni, mennyi segítséget nyújtottunk azóta az iskolának. Régebben még rendszeresen jártunk segíteni a karbantartásban, a politechnikai oktatáshoz szerszámokat, különböző anyagokat ajándékoztunk. Televíziót is vásároltunk az iskola részére. Elmondja, hogy időközben változás történt az iskola vezetőségében, a kapcsolat meglazult. Később kölcsönös közeledés volt tapasztalható a Bajcsy-Zsilinszky utcai iskolával, de az együttműködési szerződés aláírására nem került sor. Jelenleg úgy tűnik, ismét a Rákóczi úti iskolával válik szorosabbá a kapcsolatuk. Két hónappal ezelőtt társadalmi munkával másfél köbméter faanyagot gyalultak a gyárban ennek az iskolának. Egyoldalú kapcsolat — Szeretnénk minél hamarabb együttműködési szerződést kötni — folytatja az szb- titkár. — Az iskolának nyújtott segítségünket — például legutóbb, amikor a városi tanácsnál értékelték az Egy üzem, egy iskola mozgalom eredményeit —, nem említették, hiszen nem volt szerződésünk egy gyermekintézménynyel sem. Arra a kérdésre, hogy az új tanév kezdete előtt milyen konkrét segítséget adnak valamelyik iskolának, mindketten hangsúlyozták: a mai napig még senki sem jelentkezett ilyen igénnyel. Amennyiben kéréssel fordulnak hozzájuk, akkor segítenek úgy, mint az elmúlt években, de ugyanakkor még többel szeretnék elősegíteni az oktatás ügyét. Kifejtették, hogy a támogatás és a segítségadás viszont eddig eléggé egyoldalú volt. Persze a szentendrei papírgyári vezetők is kereshetik a kapcsolatot, hiszen például utánpótlási nehézségek náluk is jelentkeznek. A pedagógusokkal karöltve vonzóbbá tehetik a papíripari szakmákat. Az iskolák tanárai más jellegű segítséget is adhatnak: ismeretterjesztő és egyéb előadásokat tarthatnak a gyári dolgozóknak, bekapcsolódhatnak a szakszervezeti, KISZ-oktatásokba, előadókként, a gyerekek pedig társadalmi munkát végezhetnek a gyár területén. Érdemes tehát keresni az együttműködés újabb formáit. Nyilvánvaló, hogy meg is lehet találni és akkor nem lesz egyoldalú a kapcsolat, a papírgyáriak jelentős segítsége — amely — jelenleg megoszlik több gyermekintézmény között — viszonozva lesz más területeken. Az Egy üzem, egy iskola mozgalomnak a kölcsönös együttműködés a fő célja, és- ha ezt elérik, elismerésben is lesz részük. Roxin László ÉRETTSÉGIZETT FIATALOKAT ♦ ADMINISZTRATÍV MUNKÁRA felvesz A BÚTORÉRTÉKESÍTŐ VÁLLALAT Budapest XV., Sípos Dénes u. 9-11., Budapest IV., Bocskai út Tő'b., Budapest XIII., Jász u. 5-7., Budapest IX., Közraktár u. 32. szám alatti munkahelyekre. Jelentkezés: Budapest IX., Közraktár u. 32., munkaügyi osztály. Pályázat munkásfiataloknak Melyik irodalmi hős az eszményképem? A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának központi könyvtára a felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére irodalmi pályázatot hirdetett 30 éven aluli munkásfiataloknak és szakmunkástanulóknak. A Melyik irodalmi hős az eszményképem? című pályázatra, 1—5 gépelt oldál terjedelmű dolgozatokat lehet beküldeni, amelyekben a fiatalok kifejtik: olvasmányaik mely irodalmi alakját tekintik példaképüknek, milyen tulajdonságaik, magatartásformáik miatt. A pályázat beküldési határideje 1974. november 7. A szakértőkből álló bíráló bizottság három díjat ítél pda, I. díj: kilencnapos utazás a Szovjetunióban, II. díj: MK— 25 típusú magnetofon, 3. díj: 30 kötetes kiskönyvtár. Kortársi pályák Talán nem túlzott az olvasóközönségnek a kortárs írók iránti érdeklődésére következtetni abból, hogy a századi fordulói, századunkbeli, sőt mai alkotókat is bemutató portrékötetek nyomában, sőt szinte azokkal még találkozva az Akadémiai Kiadónál megjelenő Kortársaink című kismonográfia-sorozatának kötetei is sorra elkelnek? Olyas- hattunk már e sorozatban Szabó Lőrincről és Remenyik Zsigmondról, Benjámin Lászlóról és Sarkadi Imréről, Váci Mihályról, Barta Lajosról és Rákok Sándorról. Most két újabb kötet fekszik előttünk. Pomogáts Béla a rövidesen nyolcvan éve — 1894. október 18-án — született Dé- ry Tibor írói pályáját rajzolja meg, Rónay László pedig Thurzó Gáborét. .. A teljesség igénye Déry a magyar történelem mozgalmas korszakában serdült emberré és íróvá. A gazdasági fellendülés, a kapitalizmussal kibontakozó osztályellentétek, az érlelődő forradalom, az ezt érlelő radikális szellemiségek nagy irodalmi, művészeti és tudományos teljesítményei, majd a mindezt félresöprő első világháború és reménytelensége nyomán kirobbanó forradalmak korszaka ez. A fiatal író-lázadó helyét osztályával szemben a forradalmárok oldalán keresi, korán emigrációba kerül. A vállalt — vagy talán a még inkább csak ösztönösen talált, de azután pályájává vállalt — út a lázadástól az elkötelezettségig vezet.,Irodalmi fegyvertára az izmusok lehetőségeit végigélve gazdagodik, hogy szigorúan elkötelezve magát mindez á nagy realista eszköztára legyen a teljesség igénye szerinti társadalmi körkép, a Befejezetlen mondat megalkotásában. E regény problematikája azonban újra felmerül a Feleletben más körülmények között, más nézőpontból. Izgalmas különbség, amit a kismonográfia kitűnően világít meg. E teljesítmények s az ötvenes évek második felének, a hatvanas évek elejének remek, feledhetetlen novellái után az emberi történelem sorskérdései, a jövő kérdései kerülnek az író mérlegére, valamint saját pályája. Jó kalauzt nyújt a kismonográfia szerzője az olvasóknak Déry nagy munkásságához* legutóbbi kötetéig bezárólag. Számvetés Thurzó a polgárság más köréből indul más korszakban. A két világháború között keresi útját más vonatkozási pontok közepette — ezek közül talán csak az irodalmi fórum közös, noha az is más már, a Nyugat. Vonatkozási pontjai a belváros, egy jólmenő pékség, a polgári lét, társaság és e léthez tartozó ideológiai-morális töltés, esetében a katolicizmus. A mindebből táplálkozó élményanyag és érdeklődés nemcsak az indulásban belső meghatározó, hanem később, a múlttal való leszámolásban is. A mai olvasó számára ez utóbbi nézőpont az ismert, a számvető Thurzó jelenvaló. A számvetés a háború alatt kezdett érlelődni, a fordulat azonban mélyreható és hosszas lett Belső szükségből számot kell vetnie mindazzal, amit örökül kapott, ami ban hitt vagy már korán is kételkedett — a polgári háttérrel, szellemi töltéssel. A számvetés és a pálya csúcsának Rónay A szentet és Az ördög ügyvédjét tekinti. Nem azért, mert ezek kavarták föl legjobban olvasóközönségét. A múlttal való leszámolás mélységét, a problémák ismételt felvetésének szintjét, a megvalósítás művészi közegét értékeli a kismonográfia írója. N. F.
