Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-24 / 197. szám

4 %Múm> 1974. AUGUSZTUS 34., SZOMBAT Egy üzem, egy iskola Kettős kapcsolatok — Augusztus 16-án a váci iskolákban már megkezdődhe­tett volna az új tanév. Erre az időpontra végeztek a felújí­tási, karbantartási és egyéb munkálatokkal, az összes is­kola szeptember 1-én szép, üde környezetben fogadja a diáko­kat. Egymillió forint támogatás Balassi István,! a városi pártbizottság propaganda- és művelődésügyi osztályának vezetője ezzel kapcsolatban a következőket mondta: — Az Egy üzem, egy iskola mozgalom kezdete óta ez az első év, amikor szeptember el­seje előtt az iskolákban befe­jeződtek a munkálatok. Az idén egymillió forint értékű társadalmi munkával és ezen belül konkrét anyagi segít­séggel járultak hozzá a város általános és középiskoláinak s a többi gyermekintézmény tá­mogatásához a váci üzemek. A jelentős anyagi segítség természetesen nem oszlott meg egyenlő arányban az is­kolák között, hiszen a válla­latok anyagi lehetőségei kü­lönbözőek. Négy vállalat, a Forte, a DCM, a Híradástech­nikai -Anyagok Gyára és a Kötöttárugyár élenjárnak az iskoláknak nyújtott anyagi se­gítség tekintetében. Venesz Ernő, a városi tanács művelődési osztályának veze­tője elmondta, hogy a négy gyár — azon túlmenően, hogy rendszeresen segített a kar­bantartási munkák elvégzésé­nél, többek között a tanter­mek festésében, a javítás­szerelésben — szocialista bri­gádjai nagy értékű szemlélte­tőeszközöket is átadtak. lara leírt szerszámgépet aján­dékozott a szakközépiskolának, melynek segítségével az okta­tók jobb eredményeket tudnak elérni a gyakorlati oktatásban. A gyár több műszaki szak­embere tanított az évek folya- i mán az iskolában. Az új tan­évben egy kutatómérnöknő folytatja oktatói tevékenysé­gét. A gépipari szakközépis­kola tanárai közül viszont többen a gyárban indított szakmai továbbképző tanfo­lyamokon tanítanak. A Híradástechnikai Anya­gok Gyárában nagy gondot fordítanak a dolgozók tovább­képzésére és arra is, hogy azok a munkások, akik még nem vé­gezték el az általános iskola nyolc osztályát, minél hama­rabb szerezzék meg a bizo­nyítványt. Gyáron belül is megteremtették ennek a lehe­tőségét, megszervezték a dol­gozók iskoláját, ahol az Árpád úti általános iskola tanárai ta­nítanak. A gyár ezt az iskolát is patronálja, szerződés nélkül. A dolgozók, szocialista bri­gádtagok már több alkalom­mal társadalmi munkában sze­relési és egyéb tennivalókat végeztek, az úttörők pedig- kultúrműsort adnaik a gyári ünnepségeken. Kovács Ferenc megemlítette, hogy a gyár párt- és KISZ- szervezete, a tanárok és a munkások, műszaki szakembe­rek között tartós baráti kap­csolatok kezdenek kialakulni. Új célkitűzések Balassi István és Venesz Ernő a beszélgetés végén ki­fejtették, hogy amennyiben az I anyagi oldalt nézzük,' az Egy I üzem, egy iskola mozgalom [ eddig váci eredményei számot­tevőek. A városi üzemek anya­gilag és társadalmi munkával nyújtott segítsége emeli az is­kolák oktatási színvonalát, hozzájárul annak a célnak az eléréséhez, hogy minél ered­ményesebb legyen a gyakor­lati képzés, és jelentősen elő­segítik az óvodai és bölcsődei gondok megszüntetését. A vá­ros üzemei a jövőben sem fe­ledkeznek meg az iskolák ilyen irányú támogatásáról, viszont aktuális feladat az Egy üzem, egy iskola mozga­lom másik oldalának erősítése. Fő cél az elkövetkezendő években, hogy a gyerekek job­ban megismerjék a fizikai munkát és a munkásokat is. A tanulók és a munkások között folyamatos kapcsolat alakul­jon, így az általános iskolások szemében még jobban megnő a különböző szakmák becsüle­te. Ezen a területen csak úgy tudnak előrelépni, ha az üze­mi munkások, vezetők és a pe­dagógusok között még szoro­sabb kapcsolat alakul ki. Ta­nulhatnak egymás tevékeny­ségéből, előbbre vihetik a kö­zös érdekek megvalósítását. Az elkövetkezendő időben ezt a kapcsolatot nagyobb po­litikai tartalommal erősitik meg. Mind a két részről igény van arra, hogy az iskolai és az üzemi párt- és KlSZ-szer- vezetek között mélyebb, ben­sőségesebb kapcsolat jöjjön létre. Roxin László A Forte és a DCM szocia­lista brigádjai például a Pe­tőfi Sándor Általános Iskola fizikai előadótermének kor­szerű oktató berendezést ké­szített és ezzel együtt száz­ezer forint értékű társadalmi munkával korszerűsítették a fizikai és a kémiai előadóter­met. A városi minden iskolája kötött együttműködési szerző­dést valamennyi üzemmel. A váci gyárak azonban segítenek az óvodák, bölcsődék bővíté­sénél, anyagilag támogatják az új gyermekintézmények kivi­telezését. Érthető okokból hoz­nak anyagi áldozatokat ilyen célokra is, hiszen érdekük, hogy minden dolgozó gyerme­ke óvodai, bölcsődei elhelye­zést kapjon. A váci üzemek általában nemcsak azt az is­kolát patronálják, amellyel együttműködési szerződést kö­töttek, hanem másokat is — a jelentkező igények és a lehe­tőségek szerint. Lehetőség a továbbtanulásra A Híradástechnikai Anyagok Gyára a váci gépipari szakkö­zépiskolát patronálja. — Kapcsolatunk több éves« — mondta Kovács Ferenc, a gyár pártbizottságának titká­ra. Az Egy üzem, egy iskola mozgalom indulása óta viszont szorosabb szálak fűzik egy­máshoz a gyárat és a szakkö­zépiskolát. Az iskola végzős .diákjai je­lentős része már évek óta a Híradástechnikai Anyagok Gyárában helyezkedik el. — Szerszámüzemeinkben, de a gyár más területein is sok volt szakközépiskolás fiatalt alkalmazunk — mondta a párttitkár. — A fiatalok tudják már az iskolában is. hogy több lehetőséget teremtünk a gyár­ban a továbbképzésre. Meg­szerezhetik a technikusi okle­velet is. Beszélgetésünk idején a gyár munkásai már majdnem befe­jezték a szakközépiskola im­pozáns dísztermének festését, egyes berendezéseinek moder­nizálását. A díszteremben új világítótesteket helyeztek el. A múlt 'év nyarán öt tantermet festettek, tavasszal értékes fi­zikai szemléltetőeszközöket gyártottak. A gyár négy, nul­Vi lógjórás, szom szedő Iá s Két kötet útirajz Az útleírások, külországokról szóló könyvek nagy keletje idején s gazdag termése köze­pette rangos hely illeti meg a Gondolat útikönyveit. Soruk most két kötettel is gyarapo­dott. A nagysikerű s immár önnön jubileumához: a száza­dik kötetéhez közeledő Világ­járók sorozatban ezúttal a Népszabadság világjáró mun­katársának — akinek a nevét évek hosszú során a lapban megjelent külföldi tudósításai jó] ismertté tették az olvasó- közönség előtt —, Kalmár György könyve jelent meg. A felrobbant ország Pakisztánra és Bengáliára utal a szellemes cím, közelebb­ről az utóbbi ország önáilió ál­lami létének hosszú és súlyos vajúdásáról és sok áldozattal járó megszületéséről szól a könyv. Mindezt az események­ben részt vevő újságíró, a leg­kritikusabb időben haditudósí­tó közvetlen tapasztalatai ré­vén ismerjük meg, éljük újra most ekként személyesebben a hírekből ismert eseményeket, öt év sűrűsödik a könyvben, amelynek első beszámolója 1968 őszén az indiai Delhiből gépkocsin Pakisztánba tett utazás tapasztalatait és élmé­nyeit beszéli el — az utolsó pedig 1972 tavaszán a már fel­szabadult Bengáli Népi Köz­társaság első születésnapjáról ad hírt. Már az első út is minden várakozáson felül kalandos volt. azzá tették az előre nem látott bonyodalmak. Hát még a többi! A lázadó Bengália — annak idején e címen jelent meg a Népszabadságban a bengáli kérdésről nálunk első részletesebben beszámoló ri­portsorozat! — földjén 1969- ben, majd — még válságosabb helyzetben — az 1971-ben tett utazás ugyancsak bővelkedett az olyan bonyodalmakban, amelyekben a maga nyersesé­gében megmutatkozott az el­nyomó pakisztáni erőszakszer­vezetek arca csakúgy, mint a gyarmatnak tekintett ország­részt kizsákmányoló pakisztáni burzsoáziáé. De úgysem vállal­kozhatunk e rövid ismertetés­ben a könyv részletesebb be­mutatására, hiszen olyan sok­rétűen és olyannyira a hely­zetek, az arcok, az események gazdagságával jellemzi a pa­kisztániakat és a bengáliakat, hogy minden kiemelés, részlet- ismertetés csak elszürkítő le­egyszerűsítése a személyes hangú, izgalmas és életgazdag ábrázolásnak. El kell olvasni! Megéri. Jugoszlávia Míg Kalmár György a szom­szédos világrész déli részére kalauzolt bennünket, a Gondo­latnál az újvidéki Fórummal közös kiadásban most meg­jelent másik útikönyv szerzői, Oto és Lise Bthalj-Merin, a neves, fiatal műtörténész és író, válamint felesége közös Aktuális A portugáliai események óta természetesen megsűrűsödött bennünk a várakozás, figyel­münket az Atlanti-óceán men­ti ország magára vonta. S közben fél szemmel a szom­szédos Spanyolország felé te­kintünk, ahol évről évre az elégedetlenség újabb felvil­lanásai jelzik a polgárhábo­rúban véres eszközökkel ura­lomra jutott fasiszta rendszer kilátástalanságát, s ahol most az agg diktátor,. Franco tá­bornok kórházba kerülvén az utódlás és ennek kapcsán a jövő kérdése újfent éleseb­ben merül fel. E helyzetben különösen ak­tuális könyv a Kozmosz-soro­zatban megjelent Ibéria című antológia, jóllehet a por­tugáliai eseményekkel nem számolhattak benne, s csak az utólag befűzött négy olda­lon ad hírt ezekről a kötet. Benczik Vilmos, a könyv szerkesztője, bevezető tanul­mányában tömör összefogla­lást ad a félsziget történelmé­ről. Portugáliáról és Spa­nyolországról. Az antológia sokrétű válogatást nyújt Ibé­ria népköltészetéből, íróinak munkáiból, azokból a doku­KiálLítótermekben Augusztusi változatok Képi üzenet Ceglédről és Galgamácsáról A népi ihletéstől a techni­kai kísérletezés szélső pont­jáig mozog széles skálán a fővárosi tárlatok augusztusi sorozata. Más-más festői, szobrászati nyelvjárással ta­lálkozunk, általános vonás csu­pán az egyenletes minőség. A szigorú értékrend minden művész természetes köteles­sége, melyet egyre többen vál­lalnak elmélyüléssel és a ki­tűzött eszme tökéletes kidol­gozásával. Adott a mérték; a klasszikus hagyományok. Ez érződik az Ernst Múzeumban bemutatott román szoborkiállításon, ahol a magas színvonal Bran­cusi eszményeit folytatja. Fantázia és plasztikai tömör­ség hatja át George Apostu, lulia Onita alkotásait, Balogh Péter nevéhez pedig nagy tel­jesítmény fűződik. 1920-ban született a Bihar megyei Mis­ka községben, képzőművészeti tanulmányait Nagybányán, Budapesten és Bukarestben folytatta. Szoborral és szobor­ban gondolkodik elmélyült méltósággal zenéről. Dózsáról, tengerről, a történelem meg­újuló himnuszáról, s mindezt maradéktalanul szobrászi kö­zegben, szobrászi eszközökkel fejezi ki, olyan egyedi tiszta­sággal, hogy a szó csupán ar­ra alkalmas, hogy a kortár­sakat művészete felé irányít­sa. Szkok Iván a Műcsarnok vitákat kiváltó kiállítója. Jó jel, hogy művei­nek nincsenek közömbös szem­munkájában déli szomszédaink országán vezet végig a Jugo­szlávia című kötetben. Nem útikönyv ez a szokvá­nyos értelemben, hanem sze­mélyes hangú, élményekkel, emlékekkel átszőtt, utazások benyomásait és jellegzetes ese­ményeit felidéző vallomása hazájáról a szerzőnek. Mint hazája földjét, népét és múlt­ját jól ismerő ember, úti él­ményeit át meg átszövik a tör­ténelmi, művészeti, földrajzi ismeretek. Amit tehát írt, él­vezetes olvasmány mindenki­nek, s feltétlenül érdemes el­olvasni annak, aki Jugoszlá­viába látogat. Olyan élmé­nyekre nyitja föl a szemét, amelyek mellett elmenne, vagy amelyek csupán puszta érde­kességet jelentenének szá­mára. Rátkai Ferenc olvasmányos fordításában és igen gazdag, szép fényképanyaggal vehetjük kezünkbe az ízléses kiállítású kötetet. antológia mentumokból, amelyek meg­világítják legújabbkori törté­nelmét. Nemcsak a félsziget írói, költői, politikusai szó­lalnak meg, hanem szemel­vényeket kapunk másoknak Ibériáról, történelméről, nem utolsósorban a spanyol pol­gárháborúról szóló írásaiból is. Természetes, hogy ott sze­repel közöttük Radnóti Mik­lós Hispánia, Hispánia cí­mű versével, s olvashatjuk II- ja Ehrenburgnak Zalka Má­téról, azaz a polgárháború le­gendás Lukács tábornokáról írott sorait. Megszólal Dolo­res Ibárruri és találkozunk Federico Garcia Lorca ver­sével. Ami Portugáliát ille­ti, megtaláljuk Galvao kapi­tánynak — aki 1961. január­iéban tiltakozásul a hazája- beli elnyomás ellen, harcos­társaival a tengeren hatalmá­ba kerítette a Santa Maria nevű portugál hajót — Sala­zar diktátorhoz írt szókimon­dó levelét. A legutóbbi ese- ménvek tükrében ez már tör­ténelem. de magyarázata a mának. Időszerű, szép könyv ez a kis antológia, segít megérte­nünk a félsziget életét. N. F. lélői — csak barátai és ellen­felei. Már maga a műfaj újí­tás: o festményszobor, mely a tömeget és a színt kapcsol­ja egységgé, nem az attraktív meghökkentés, hanem a fris­sebb kifejezés kedvéért. Az igazság az, hogy a dom­borzatilag is kiemelkedő kép hatékonyabban jeleníti az ut­caseprő vagy altár a rendező­pályaudvar hangulatát, szá­zadunk pontos lüktetését még akkor is, ha a célszerű ve­gyes technikát választva a történelem múltjából idézi a kéz köré fonódó negatív kard- és láncfonalat, melyet az em­ber gondolkodása és forra­dalma végérvényesen meg­szüntet. Ilyen felismerésekre döbbentő elemzésekre is alkal­mas a szobor, tiszte nem kor­látozódhat a természet és az ember anatómiájának meg­örökítésére. Szkok Iván problémája a külalak időnkénti csapzott- sága, a teendő ennek nagy­vonalú móodosítása az eszmei­leg bátran hasznos és újsze­rű szobrászi, eszmei célki­tűzésekhez. Szöllőssy Enikő is töprengésre késztet szob- rászilag előadott Labirintus sorozatában, melyet szeptem­ber 8-ig láthatunk a buda­pesti Helikon Galériában. Va­lamiben nagyon igaza van Szöllőssy Enikőnek: abban, hogy nemes mértéktartású érmek után térnyeréshez szük­séges jutnia a szobrászatban. Játszik és gondolkodik. E la­birintus, melyet sárga- és vö­rösréz, fa és krómozott lemez társításaival szervez, az em­beri szellem határait kutat­ja. Mindez azonban előjáték, nem végeredmény, egy szor­galomtól, érzelmektől és te­hetségtől átfűtött alkotó el­ső állomását elhagyva han­golja nagyobb teljesítményeit. Naív művészek Dicséretes a Fővárosi Mű­velődési Ház nyári folklór- programja, melyeket népi tár­gyú kiállításokkal keretez. A Nemzeti Galéria saját anya­gával segített, rendelkezésre bocsátotta gyűjteményéből a naív művészek paraszti mun­kát ábrázoló műveit. Tájak és alkotók vonulnak fel Pest megyéből is. A galgamácsai Vankóné Dudás Juli fonót jelenít, Győry Elek jégvá­gást és szüretet, Gajdos János aratást figyel, a salgótarjáni Balázs János rönkszállítók között időzik nagy festői oda­adással. A tárlathoz kapcso­lódik Barth Lídia habán edé­nyek továbbfejlesztését válla­Nemrég beszámoltunk a Pest megyei Levéltár közmű­velődési gyűjteményének megalapításáról. Fő feladata ennek a gyűjteménynek a me­gye művelődési történetének feltárása elsősorban, vagy ta­lán csak egyelőre, az utóbbi ötven esztendőre vonatkozó­an. A felszabadulást követő esztendők, valamint a taná­csok megalakulása utáni kor­szakot illető Pest megyei nép­művelődési iratok fellelhetők a levéltárban, ami azonban a két világháború közötti idő­szakra vonatkozik, azokat az adatokat csak hosszas és ne­héz munkával, de nem teljes­séggel sikerült összegyűjteni. Az erre a korszakra vonatko­zó írásos, illetve nyomtaté sós adatok gyűjtését megnehezíti, hogy a népművelés országos iratanyaga az Országos Levél­tárban elpusztult. Ennek ellenére sikerült Egey Tibor levéltárosnak, aki a megyei közművelődési gyűj­temény alapjait megvetette, hosszas kutatómunkával az első világháború után alakult Pest-Pilis-Solt-Kiskun vár­megye Központi Iskolánkívüli Népművelési Bizottsága törté­netét rekonstruálni. Csakhogy, •ló sok ízléses cseréptárgya és a debreceni Bolyós-házaspár kékfestéssel előállított ruha- és terítősorozata. Tóth István fotói A Ceglédén élő és nemzet­közi sikereket elért Tóth Ist­ván fotóművész kiállítását Kecskeméten .rendezték meg az idei szentendrei nyáron megérdemelt sikere után. A művész invenciózus alapossá­gú alkotómunkája megérde­melné, hogy albummá kere­kítve tárhatná fel Pest megye tájait és jellegzetes karak­tereit. Esetleg fiával, Apáti- Tóth Sándorral együtt, aki lassan szintén a fotó avatott mestere lesz. Elsősorban közö­sen kiválasztott modelleket ol­danának meg egymástól füg­getlenül. Izgalmas verseny lenne, magaslatokra készte­tő belső küzdelem. Losonci Miklós 1974: főpróba Befejező szakaszához érke­zett a zánkai úttörifoáros épí­tése. A 460 millió forintos be­ruházási költségből már 380 millió forintot felhasználtak. A jövő évben építik fel az új sportcsarnokot, a művelődési házat és a sportpályát, s a ter­vek szerint 1975 végére befeje­ződik az építkezés. A nagysza­bású munkálatokhoz igen je­lentős segítséget adnak a kör­nyező vállalatok, intézmények, valamint a honvédség alakula­tai is. Bár a munkálatok még foly­nak, az üdültetés főpróbáját már megtartották ebben az esztendőben. A kiszolgáló lé­tesítmények 50 százalékos ka­pacitással működtek. 1974-ben már 11 ezer 200 úttörő vehe­tett részt a táborozásban és a továbbképzésben. Olvasómozgalom falun Számos jel mutatja, hogy a közművelődési határozat vég­rehajtása során a falusi könyv­forgalom további fellendülésé­vel lehet számolni. Az ÁFÉSZ- könyvesboltok 1974 első fél­évi forgalma például csaknem 76 millió forint volt, 12 szá­zalékkal több, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Ezzel kapcsolatban érdemes meg­említeni, hogy több mint 4,5 millió lakos él az országnak azokon a területein, ahol 160 ÁFÉSZ-könyvesbolt, sok száz könyvárusító hely, és több ezer bizományos gondoskodik a könyveknek az olvasókhoz va­ló eljuttatásáról, új olvasók toborzásáról. a községekre vonatkozó rész­letek tisztázhatók. Annak idején a községekben és p városokban szintén mű­ködtek közművelődési bizott­ságok. Gondnokaik csaknem kivétel nélkül helybeli peda­gógusok voltak, akik az ira­tokat többnyire az iskolában, de még inkább ' ­őrizték. Fe’tehető tehát, hogy magánkézben még feltaláló­tok a helyi közművelődési bi­zottságok tevékenységét meg­világító iratok, fényképek, nyomtatott vagy sokszorosí- t tt meghívók és egyéb doku­mentumok. Helyes lenne, ha felfigyelné­nek erre a honismereti bi­zottságok mindenütt, és az ál­taluk talált anyagot eljuttat­nák a megyei levéltárba. Ez­zel az akcióval egyébként nemcsak a gyűjtemény hiá­nyait pótolnák, de a talált iratanyagot felhasználhatnák az általuk szerkesztett helytör.» téneti munkák művelődéstör­téneti fejezeteihez. Sok újabb adat kerülhet felszínre a kü­lönböző akkori baloldali szer­vezetekben. főleg munkásmoz­galmi szervezetekben folyí kulturális mozgalmakról. Hiányos a felszabadulás előtti anyag Adatokat keres a levéltár

Next

/
Oldalképek
Tartalom