Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-23 / 196. szám

Ismerik itthon és külföldön Az ezüstkoszorú várományosai Amikor belép az ember a PEVDX gyömrői vegyi gyáregységének szinterező üzemébe, amolyan rögtön­zött kiállítás tűnik legelőször a szemébe. A falon a legutóbbi zágrábi vásár kiállított termékei láthatók. Azok a termékek, amelyek a szinterező üzemben ké­szülnek. s amelyek hírnevet szereztek nemcsalt a ha­zai. de a külföldi piacon is Gyömrőnek, s a vállalat­nak. „A szinterezo üzem ter­melési terve 14 millió forint volt 1973-ban, s ezt, 562 ezer forinttal teljesítették túl. — A Selejtet ne adj to­vább, és a Dolgozz hibátlanul mozgalom az üzemben meg­valósult, a minőségi ellenőr­zést a dolgozók maguk végez­ték, ennek eredményeként egyetlen minőségi reklamáció sem érkezett 1973-ban. — Az 1972, évi három bal­esettel szemben, 1973-ban üze­mi baleset nem történt. — A Kossuth Ferenc utcai iskolában az őszi nagytakarí­tást társadalmi munkában vé­gezték el az üzem dolgozói. — Több nemzetközi bemu­tatóra, valamint a BNV-re. a Hungaroplast ’73 nemzetközi műanyagkiállításra — a kor­rózióvédelmi nemzetközi be­mutatóra — a kiállítandó munkadarabokat az üzem dol­gozói társadalmi munkában készítették el. — Két dolgozó nyerte el a kiváló címet, s egy részesült kéthetes szovjetunióbeli juta­lomüdülésben.” (Részlet a szocialista munka üzeme cím elnyerésére indítóit verseny értékeléséből.) Morva Józsefné nem sa­ját jószántából — egyszerűen így döntött a kollektíva — három funkciót is betölt az üzemben. Ö az üzemvezető­helyettes, a Hámán Kató szo­cialista brigád vezetője és egy­ben műszakvezető is. — 1971-ben hat személlyel alakult meg a brigádunk — mondja, majd így folytatja: — Az alapítók, Bodies Józsefné, Kézér Istvánná, Gyenes Ist­vánná, Hegedűs Györgyné és jómagam is itt dolgozunk az­óta is. Az üzemben a különböző háztartási eszközök (Szuez- szifon, mosdótámasz, VV. C.- tartály támasz, radiátorbilincs, stb.) szinterezését végezzük. A RILSAN elnevezésű műanyag­gal vonjuk be ezeket a termé­keket, amelyeket külső válla­lat gyárt számunkra. Viszony­lag egyszerű a munkafolya­mat. A kemencében 400—500 j fokra fölhevítjük a terméke- j két, aztán a műanyagba bele- | mártjuk, majd hideg vízben le* hűtjük. Hogy a selejt ismeretlen fo­galom nálunk, az annak is kö- ! szönhető, hogy már mielőtt a I kemencében elhelyezik a ter­Mendéről Vecsésre Jól sikerült aratás után Teljesült az óvatos kívánság A mendei Lenin Tsz gabo­natermését a Pest megyei Gabonatröszt vecsési telepére irányították. A két község kö­zötti távolság — ha a megtett fordulókat számoljuk — sok száz kilométert tenne ki. Gu­lyás Mihály gépkocsivezető DUTRA vontatós teherautón egyre-másra tette meg a for­dulókat, érkezett a gabona­tröszt kapuja elé és várt a so- rakozók között. Mikor a helyi vecsési Ferihegy Tsz a 12. va­gon leadásánál tartott, a men- deiek már az 50. vagonon jó­val túl voltak. Erre külön büszkék. — Végig megfelelt a minő­ség is. Az átvételnél mindig akad egy-egy kis sorbanállás, de aztán megfogjuk a munka jobbik végét, egy-kettőre le­rakodunk — mondják, aztán még hozzáteszik. — Nemcsak azért, hogy a helyet másoknak átadjuk, de Versestől Mende még toronyiránt is messze van. Amíg a nap perzsel, nincs baj, de jöhet az eső ... Nekünk minden perc drága. Indulhatnának, a gépkocsi rendben, de Bolyós István és Hegedűs József rakodók még gondosan kitakarítják a rak- teret (képünkön), aztán helyé­re kerülnek a tenyeret kérge- sítő, fényes nyelű lapátok. — Ez is rendben volna — mondják, és fáradt kezüket pihentetve várnak az indulás­Ifj. Fekete József felvétele. ra. Benn az irodában, admi­nisztrációs ügyeket intéznek, ugyanis a mendei Lenin Tsz vezetői a tsz jogtanácsosa tár­saságában maguk is átszalad­tak Vecsésre. Rendben folyik- e az átadás, maguk kísérik fi­gyelemmel. A felelősséget is, a gondot is közösen viselik a szállítókkal, akik a mendei tsz kollektív szellemét dicsé­rik. Elmondják közben — nem panaszosan —, hogy jú­lius utolsó hete óta állandóan „úton” vannak. — Reggel hatkor indulunk, este kilenc-tíz óra mikorra otthon, Mendén, a ház kiska­puja becsukódik mögöttünk. — Nincs más cél most, mint mindent magtárba juttatni. Utána nem baj ha esik! Kérik a kapások a vizet már igen­csak — ebben megegyeznek valamennyien. A háztájiban a kukorica, krumpli, a kertben zöldségfé le mind esőre és munkáskéz­re, kapálásra vár. Megérkeznek a tsz-vezetők is. együtt indulnak a lenyug­vó napnak hátat fordítva, Mende felé. Azóta az „óvatos” kívánság is teljesült. Idejében kapták a kiadós esőt a kapá sok. Csövesedhet a kukorica, bokrosodhat a krumpli, így a jól sikerült aratást a gazdag ősz követheti. Fekete Gizella mékeket, átvizsgáljuk azokat, s a hibásakat kiselejtezzük, s visszaküldjük a gyártó cégnek. Negyvenhármán dolgoz­nak az üzemben, s köztük csak egy férfi, Matyó József üzemvezető. Jobbára középko­rú asszonyok, akikre mindig, minden időben lehet számíta­ni. — Nemcsak a helyi munka- alkalomért jöttek hozzánk dolgozni, hanem a jó fizeté­sért is. Kétezer forint körül van az átlagkereset, igaz ke­ményen meg kell dolgozni ezért. Két műszakban dolgo­zunk, s ez némi mindenkinek előnyös. De senki sem veszi ezt zokon, egyetlen igazolat­lan mulasztás sem fordult még elő. Brigádunk 1971-ben alakult, a Hámán Kató nevet vette fel. Kétszer nyertük el a zöldko­szorús címet, s az idén a bronakoszorúval együtt a szo­cialista munka üzeme kitünte­tő elnevezést is felvehettük, tavalyi munkánk eredménye­ként. Ezek a munkásnők példa­mutatóan dolgoznak. Többen már a kiváló dolgozó címmel is büszkélkedhetnek, s az asz- szonyok büszkék is erre. Negyven fok van a szin­terező üzemben. Az uszonyok szorgalmasan végzik munká­jukat. Találomra megszólí­tunk néhányat közülük. Henlie Konrádné: — Én va­gyok a gyáregység szb-titkár- helyettese. Nemegyszer kér­tük a vállalatot, hogy szerez­zen be részünkre hűtőgépet, hogy állandóan tudjunk hideg hűsítőt fogyasztani, s a vásá­rolt árut el tudjuk helyezni abban. Megkaptuk. Kértük, hogy kismamacipőt is biztosít­sanak számunkra, ezt a kérést azonban nem teljesítették, mondván, akkor a többi üzem­ben is követelnék ezt a nők. Persze, beszereztük mi ma­gunk a cipőket. Bodócs Józsefné: — Én itt lakom a közelben, s ezért döntöttem úgy néhány évvel ezelőtt, hogy ide jjjvdk ' dol­gozni. Szeretém a hiunlcámat, úgy érzem megbecsülnek itt, s ez nagyon jó érzés. Hárfás Béláné: — Legutóbb Egerbe Idr indultunk autó­busszal, azelőtt jól sikerült juniálison vettünk részt a köz­ség fenyveserdőjében. Az üzemvezető, Matyó József, a gyáregység alapítói közé tartozik. — Elégedettek a mi asszo­nyaink. Csak néhányan nem végezték el az általános isko­la nyolc osztályát, de ők is elvégzik hamarosan. Szeret­nénk szakmunkásképző tanfo­lyamot is indítani számukra. S természetesen szeretnénk az ezüstkoszorús szocialista címet elnyerni ebben az év­ben. Gér József XVI. ÉVFOLYAM, 196. SZÁM 1974. AUGUSZTUS 23., PÉNTEK Monor, költségvetési üzem Befejezték az óvodák, iskolák karbantartását, felújítását Sok a gond, kevés a pénz — Nem sikerült az egyezkedés A monori nagyközségi ta­nács költségvetési üzemének feladatait teljes részletességgel felsorolni nemigen lehetne. Kommunális szolgáltatások — gyűjtőnéven ez a dolguk. Szabó Ferenc vette át a kö­zelmúltban az üzem irányítá­sát. Számtalan feladat vár rá. — A legelső: a bérrendezés. Amikor az üzem megalakult, az emberek zöme azzal a nem is titkolt szándékkal jött ide dolgozni, hogy itt a fizetés fel­ső határa a csillagos ég ... A lehető' leghamarabb megoldjuk az időbércs foglalkoztatást. Sok olyan jellegű munka álcád nálunk, amit nem lehet előre „megsaccolni” — például meg­javít valaki három kéményt, „telj esitménybérben”. Hát így nem lehet, ezen változtatni a legsürgősebb. — Nyolcvanöt dolgozója van az üzemnek. Elég? — A nehezebb fizikai mun­káknál állandó a munkaerő- hiány. De nem ez a legna­gyobb gond, hanem a pénzte­lenség, Ahhoz, hogy elfogad­ható munkát végezhessünk, legalább egymilliós forgóalap­ra lenne szükségünk. Most öt­százezer van. „Gépparkunk” a követkeaő: egy öttonás UFA, egy traktor pótkocsival, egy betonkeverő -és—két- pár ló.. .- Annyi minden kellene! Hogy szerények legyünk, beérnénk egy kimustrált tűzoltókocsival, hogy leg­alább locsolókocsink le­gyen... A Fővárosi Köztisztasági Hi­vataltól próbáltunk hulladék­szállító kocsikat kérni, az egyezkedés nem sikerült, a szemétszállítás egyelőre ma­rad olyan, amilyen: kézzel dobálják fel a szemetet a trak­tor pótkocsijára a munkások. Ha elegük van belőle, elmen­nek ... — Az 1974-re tervezett na­gyobb feladatokat is a pénz hiánya hiúsította meg? — Nagyrészt igen. A jövő­ben több variációs tervre van szükség, hiszen a tanács bevé­telei sem stabilak, s ha egy­egy nagyobb feladat elmarad, ott kell lennie még néhány tervnek, hogy az embereket foglalkoztatni lehessen. Zavar­ja tevékenységünket az anyag- ellátás is, kohászati terméke­ket csak a legritkább esetben tudunk szereznj. — Sok a gond — de tenni­való is bőven akad ... — Igen. A játszóteret mi­előbb meg kell építeni. A piactér rendezése is folyik, a Marx-ligetet sürgősen rendbe kell hozni. Most fejeztük be a bölcsődék, óvodák, iskolák karbantartását, felújítását. A nagyobb feladatokhoz persze, megint csak pénz kellene. — Tekinthetem ezt az in­terjút pesszimista beszélgetés­nek? — Azt azért ne ... Fiatal a költségvetési üzem, sok minden hiányzik, sok az orvosolnivaló, de — dolgozunk. ! És jövőre jóval többet tudok ! mondani... (k. zs.) Közelharc a kenyérért Sülysápon szombatonként gyakran előfordul, hogy való­ságos közelharc folyik a ke­nyérért, ha pedig egyik helyen elfogyott, a vásárló kénytelen boltról boltra vándorolni ér­te. A legutóbbi szombaton a községben már reggel fél Sí­kor nem lehetett kenyeret kapni, egyedül Szőlősnyaraló volt szerencsés, ahová délelőtt 10 órakor szállítottak; meg is lepték hamarosan, s egy óra alatt elfogyott. Az állomással szemben fek­vő önkiszolgálóboltban érdek­lődtünk, hogy miért nem le­het itt reggel fél 9-kor kenye­ret kapni, talán a sütőüzem nem szállítja le a kért meny- ny iséget? — Leszállítja — mondta az eladó —, azonban mi központi helyen fekszünk, a környékbe­li községek lakói is itt száll­nak le a vonatról, s ha kenye­ret kérnek, nem mondhatjuk, hogy kell a helybelieknek ... — Miért nem rendelnek többet? — Megtettük már nem egy­szer, de igen sokszor nyakun­kon maradt kétszáz darab ke­nyér is. Ezután a sütőüzem szakbolt­jához látogattunk el. Reggel itt is elfogyott minden kenyér. — Mi az oka annak, hogy önöknél nem lehet ilyenkor kenyeret kapni? — kérdeztük j Vastag Józseftől, a péküzem vezetőjétől. — Szerintem azért, mert keveset rendelnek az üzletek. Így a 14-es számú kenyérbolt, amelyik épp a sülyi rész kö­zepén van, szombaton mindig kevesebbet rendel, mint a töb­bi napokon. Mi a megrendelt mennyiséget mindig leszállít­juk. Általában a szakboltunk­ban van kenyér szombaton is, azonban ma Úriból, sőt Men- déről is sokan jöttek ide, s a reggeli órákban mindent elvá­sároltak. — Ezek szerint önök nem hibásak? — Persze, hogy nem. Ha rendelnek, tudunk szállítani. íme, talán lehetne megol­dást találni. Krátky László Üllő* zsemlék Az utóbbi időben a kenyér minősége ellen Üllőn sem sok panasz hangzott el, de annál több a zsemle ellen. Kifogá solják a minőséget, olyan mint a gombóc, színtelen, nyers tészta kinézésű, és ha össze­nyomják, egybemarad. Kemen­cében sütik a kiflit is, £ az rendes, kifogástalan. Hogy a zsemle miért ilyen? Jó lenne tudni... ,ITT NEHEZEBB’ A kerékpárőr A vendéglők és italboltok előtt kerékpárőr vigyáz a kint hagyott kerékpárokra, míg a gazdája „hűsíti” ma­gát odabent. Az üllői Kos­suth Tsz klubja előtt Gregus Imre nyugdíjas tsz-tag az őrző. Megnézi a vendéget, amikor jön, és megnézi, ami­kor elmegy, de figyeli a ke­rékpárt is, mert erre neki különös oka van. — Itt nehezebb a szolgálat, mert napközben állandóan cserélődnek a kerékpárok. Ünnepnapokon sokkal na­gyobb a forgalom. A vasút­nál könnyebb a helyzet. Reg­gel leadják a kerékpárt és délután elviszik. Itt nincs hosszú őrzési idő. — Tűnt már el kerékpár? — Bizony, egyet elloptak. Sejtettem, ki vitte el, de nin­csen bizonyítékom. Sajnos, az árát meg kellett fizetnem, (eni.) Búcsú ifjú Hayth Ferenctől Augusztus 19-én, hétfőn, nem sokkal dél után tragikus szerencsétlenség áldozata lett Gyömrőn ifjú Hayth Ferenc rendőr törzszászlós, a Monori Járási Rendőrkapitányság dol­gozója. Csütörtökön délután — a hozzátartozókon és rokonsá­gon kívül — sok százan kí­sérték utolsó útjára Gyömrőn, a telepi temetőbe. Néhány hó­nap múlva lett volna 26 éves. Üllő: új könyvek — gyenge kötésijén Legtöbben a fiatalok kölcsönöznek — Az a helyiség — mutat dr. Béki Sándorné, 'az üllői községi könyvtár vezetője a belső szoba felé — 1960-ban klubnak készült és most úgy tele van könyvekkel, hogy többet már nem is lehetne ott elhelyezni. Aztán megtudjuk, hogy szűk a raktár is, pedig nem is olyan régen építettek egyet az udvaron és nemsokára rá a folyosót is beépítették. Az üllői könyvtárban je­lenleg II ezer 297 kötet könyv áll a 897 rendszeres, beiratkozott olvasó rendel­kezésére. Az olvasók tábora itt is, mint a járás minden egyes községében, vegyes összetételű. Legtöbbet a fiatalok, a diá­kok olvasnak. Ök kereken négyszázan vannak. Utánuk a nyugdíjasok következnének, ha a valóságot és nem a sta­tisztikát néznénk. Százötven­két személyt tartanak közülük nyilván, de a valóságban ettől jóval többen vannak, mert a nagymamák, nagypapák szíve­sen olvassák a fiatalok által kivitt köteteket, sőt nem egy olyan tanuló is var), aki nyíl­tan megmondja, hogy a nagy­szüleinek viszi a könyvet. Nem kell külön fáradni és nem is kell tagsági díjat fizetni, amely ugyan jelentéktelen összeg, de az öregek szeret­nek spórolni még ma is. A munkások közül száz- hatvanheten tagjai a könyvtárnak. Közülük öt­venegy a segédmunkás. A következő hónapokban — mondja a könyvtár vezetőnője — szeretnék emelni a számu­kat, de, hogy hogyan, azt még nem tudja. Segíthetne a szak- szervezet is ebben, persze, jó néven vennék a többi politi­kai, illetve társadalmi szerv ez irányú támogatását is. Ül­lőn nincs jelentékenyebb ipa­ri üzem, a község lakosságá­nak túlnyomó része bejáró. Az utazás pedig sok időt vesz el, ezért nehéz a szervezésük. Az értelmiségiek százhár­mán vannak. Legkeveseb­ben a mezőgazdasági mun­kások, négyen. A könyvtárat az elmúlt he­tekben tetőtől talpig kifestet­ték. A tanács — mondja dr. Békiné — nagyon sokat ad a könyvtárra. Ebben az évben a belső felújításokon kívül 40 ezer forintot kaptak új köny­vek vásárlására. Sajnos, továbbra is problé­ma — mondja — a könyvek puha kötése. Két-háromszáz könyvet is ki kell emiatt év­ről évre selejtezni. Különösen az ifjúsági könyvek kopnak, mert azokat forgatják a leg­többen és pontosan ezek köté­se a leggyengébb. A könyvtár vezetője a heti 48 órából 28 órai kölcsönzési időt tart. Rendszeres író—ol­vasó találkozókat, klubdélutá­nokat szerveznek „és mindent megtesznek a községi vezetők­kel együtt, hogy a helyiség is otthonos, kellemes legyen. Nem rajtuk múlik tehát, hogy nem olvasnak Üllőn még töb­bet, ahogy szeretnék. Kovács György MŰSOR MOZIK Monor: Szakítás. Pilis: Min­denki szép. mindenki kedves. Vecsés: Saint Tropezbe költö­zünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom