Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-18 / 193. szám

Autószerviz épül — a hordógyár közelében A ceglédi gépkocsitulajdo­nosok és a vállalatok, ha jár­műveiket javítani, vagy ellen­őriztetni kell, Nagykőrösre, Szolnokra, Kecskemétre, Bu­dapestre, vagy más, távolabbi városba kénytelenek vinni az autót, ahol megfelelő szerviz- állomást találnak és a meg­beszélt időben fogadni tudják őket. A javítási igények ki­elégítésére Cegléden évi 250 ezer üzemórás AFIT autószer­viz épül, a hordógyár közelé­ben, a vasúton túl. Átadását a jövő évre tervezik. Augusztusi akácvirág Meglepetéssel vették észre több ceglédi utcában, hogy virágfürtöt bontott a nyári kánikulában több akácfa. A késő nyári másodvirágzást a hosszú ősz előjelének tartják ezen a vidéken. Fonográf Szombaton, augusztus 24-én este fél nyolc órai kezdettel önálló hangversenyt ad Ceg­léden, a Kossuth Művelődési Központ színháztermében a Fonográf együttes, G. Tóth László közreműködésével. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ES XVIII. ÉVFOLYAM, 193. SZÁM 1974. AUGUSZTUS 18.. VASÁRNAP BŐVÍTETTEK AZ ELADÓTERET Kiváló bolt Felső-Csemőben Szivükön viselik a tanyavilág jó ellátását A múlt év őszén kibővítet­ték a ceglédi ÁFÉSZ 6-os szá­mú üzletét Felső-Csemőben. Az eladótér és a raktár mére­tének növekedésével emelke­dik a bolt forgalma. A még így sem nagy — és az igények kielégítésére csak átmenetileg alkalmas — üzlet árukészlete és választéka gazdagabb lett. Már korábban is árultak itt a~ élelmiszeren kívül konfek­ciót, vasárut, iparcikkeket is. Most a keresett motoralkatré­szekkel, a lakosság által kért zöldségfélékkel és húsárukkal bővült az árukészlet. Az utób­biak bevezetését az új hűtő­szekrények, a mélyhűtőpult és a vitrin beállítása tette lehe- csupán havi 200—240 ezer fo­Kiránduló klubtagok Élményeiket albumban őrzik A törteli művelődési otthon ifjúsági klubja télen nyáron paradicsoma a község KISZ- korú fiataljainak. Az első­sorban felüdülést jelentő ze­ne, tánc és különféle társas­játékok mellett komoly viták és sok más hasznos időtöltés színhelye a barátságosan be­rendezett klubhelyiség. A mi­nap ollóval, ecsettel, festékkel, ragasztóval felszerelten talál­tam a klubtagok egy csoport­ját. Fényképekkel, képesla­pokkal telerakott asztal körül serénykedtek. — Munkában az ifjú fotósok? — kérdeztem a fiatalokkal ta­nácskozó igazgatót, Baranyai Jánost. — Nem tagjai a fotoszakkör- nek, de azért a klub életével kapcsolatos eseményeket lel­kesen megörökítik. — Az itt látható felvételek _ hol készültek? — A fiatalok a napokban j tett országjáró kőrútján. A művelődési ház kasszájából évek óta futja a legeredmé­nyesebben tevékenykedő szak­körök, kultúrcsoportok tagjai­nak jutalmazására, többnyire sok közös élményt nyújtó ki­rándulásokra. Idén a három­szorosan kiváló, aranykoszo­rús jelvénnyel kitüntetett if­júsági klub tagjai kerültek sorra érdemeik alapján. Har­minckét fos csoporttal három napon keresztül. kutattunk Magyarország legszebb látni­valói között. — Az albumba szánt fotók segítenek emlékezni, kinek mi tetszett a legjobban? — Ha rangsorolni kellene a sárospataki kollégiumot és várat, a miskolctapolcai bar­langfürdőt, a lillafüredi Ist- ván-barlangot és az Avasról elénk táruló panorámát emel­ném ki — mondja Perlaki Kati. — A hajdúszoboszlói már­tózás is jól, esett, s nem kü­lönben ízlett a tokajiak sült keszege és márkás bora. A legpusztább puszta is sok él­ményt rejthet, valljuk most, hogy jártunk a Hortobágyon. — Teljesítettük a kitűzött programot, sőt olyant is lát­tunk, amire senki sem számí­tott közülünk: megnézhettük a XI. országos Kis Jankó Bo­ri hímzőkiállítást Mezőköves­den — egészíti ki a legszebb élmények sorát Tóth Marika. Győri Mária tővé. Azóta csirkeaprólékot, többféle tejterméket tartanak, és éppen a legutóbbi tejipari bemutató példázza: növekszik az érdeklődés a különféle saj­tok iránt. Székely Ambrus boltvezető­vel mérlegeljük a változást. Az üzletet körülbelül negyven négyzetméternyi alapterülettel tették' na­gyobbá, a raktár ötven négyzetmétert terjeszkedett, de már ezt meg­előzően is építettek egy ötven­négy négyzetméteres részt. Az áru most már biztonságban van, viszont a bolt még min­dig szűk, pedig kereskedelmi alapelv, hogy azj árut kínálni kell, hogy megvegyék. Vonat­kozik ez az úgynevezett tartós fogyasztási cikkekre is, hiszen csupán televízióból négy faj­tát tartanak, de a hűtőszek­rény és a villanybojler sem hiányzik, kerékpárból pedig már hatvanat adtak el az idén. Az üzletvezető szinte állan­dóan az országot járja. Nya­kában a beszerzés gondja, hol sikerrel, hol bosszúsággal. A vevők bizalma sarkallja, és ő szerez zománcozott fürdőká­dat, biciklit, félcolos vízve­zetékcsövet, kinek mi kell. Számon tartanak minden igényt, kívánságot, tisztelik a vevő óhaját. Székely Ambrus tizenegy éve dolgozik itt, hosszú évek óta ő az üzletvezető. A pénz­tárossal együtt nyolc szak­képzett eladó és két tanuló végzi a munkát. Tíz éve még rint volt a havi forgalom. Ta­valy az évet 7,9 millió fo­rinttal zárták, az idei év terve több mint tízmillió. A fizetésnapok forgalmát tekintve jogos a bizakodás. Erre az a szokás, hogV ami­kor megkapják a pénzt, egy­szerre veszik meg, ami a ház­tartáshoz kell. Egy-egy csa­lád ezer vagy még több fo­rintot is itthagy. Ebben az is közrejátszik, hogy tágas a ha­tár, nagy a tanyavilág, és hét közben főként csak kenyérért, apró-cseprő dolgokért szalajt- ják a gyereket a boltba. A tanyai jelleg szabja meg a kereskedők maga­tartását is. Itt nem ácsoroghat egy bol­tos sem kelletlenül a pult mellett — nem lenne mara­dása, vagy a vevők szoknának el. A vevők és az eladók mind kedves ismerősök, számon- tartják egymást, s ha valakit néhány napig nem látnak, megkérdezik: ^ szabadságon van-e, vagy beteg? Felső-Csemőben közmegelé gedésre dolgoznak a keres­kedők, üzletük méltán viseli a „kiváló bolt’’ címet. Szívü­kön viselik a tanyán élő em­berek jó ellátását. T. T. Út a Malomtószélen Cegléden, a Malomtószélen tovább épül a pormentesített üt. A Kozma Sándor utca és a Káta i út között a labd a rúgó­pályáig a már elkészült szakaszt folytatja a Pest megyei Üt- és Híd­építő Vállalat, s két forgalmas utcát köt így össze jól járható úttest­tel. Apáti-Tóth Sándor felvétele Rendezett játszóterek Az utóbbi években Cegléd kialakuló új lakótelepeinek problémája volt a játszóterek hiánya. Sok család, sok kis­gyerek került a házakba, s jobb híján az utcán játszottak, veszélyeztetve testi épségüket és a forgalmat is. A tanács igyekezett az emiatti panaszt orvosolni, amennyire csak le­hetett. A város Szabadság téri és Lenin parkbeli játszóterét hintával, pihenőpadokkal, ho­mokozóval, ügyességi játékok­kal látta el, a nagyobbacska gyerekek számára asztaliteni­szezéshez adtak lehetőséget, egy-egy betonlábas asztal felállításával. Hintés, homoko- zós játszóhely készült a Kozma Sándor utcai házak közelében és játszóteret kap­tak a Fáy lakótelep legkisebb­jei is. Szeptember elejéig befejezik Dánszentmiklóson a község óvodájának bővítését. Eddig ötven kisgyermeknek tudtak második otthont adni, ezután még huszonöt gyereknek lesz itt helye. A tanács tervében a férőhelyek bővítése továbbra is szerepel. A KÖZGÉP Kézilabdázói a rajt előtt Hétfőn kezdődik az őszi idény A Ceglédi KÖZGÉP férfi NB Il-es kézilabda-csapata ta­vasszal 15 pontot szerzett, az elsőtől három ponttal lema­radva a negyedik helyen vár­ja a folytatást. — Hogyan töltötték a nyári szünetet? — érdeklődtünk az edzőtől, Imregi Fér énétől. — A tavaszi idény befejezé­se után nyári pihenőnket úgy kezdtük meg, hogy előtte őszi terveinket, programunkat gon­dosan kialakítottuk, összeállí­tásában az volt a célunk, hogy megfelelően felkészüljünk az őszi feladatokra, komoly a szerepünk a bajnokság haj­rájában. Igyekszünk verseny­ben maradni a dobogós helye­zésért, s talán még az első helyre is sikerül bejutnunk. \ Igyekvésiinket a fiúk többsége ! megértette, s ennek tudatában j vágtunk neki a felkészülésnek. I Sajnos, gondunk is van azért. Néhány játékosunk könnyel­mű életmódja következtében elhanyagolja az edzéslátoga­tást, s ha ezen nem változtat­nak, a továbbiakban nem szá­mítunk rájuk. Bízunk abban, hogy rájönnek, nem a helyes utat járják, s az összeszokott, baráti szellemű társaság hiá­nyát érezve, újra beállnak a sorba. — A nyári időszakban ren­dezett kupamérkőzéseken a gárda az előző évekhez viszo­nyítva kitűnően szerepelt. Megnyerte az Építők Kupát, helytállt a Balaton bajnoksá­gon, s kimagasló teljesítmény­nyel Dunaújvárosban megvéd­te a Kohász Kupát. — Az edzések általában másfél-két órás időtartamúak voltak, ezeket a rekkenő hő­ségben is, hiánytalanul meg­tartottuk. Túlik, Cseh és Szrapkó valamennyi foglalko­záson ott volt, a többiek ed­zéslátogatása 70—80 százalé­kos volt. A két kapus, Szalisznyó és Szrapkó az edzéseken és a mérkőzéseken is jó játékot nyújtott, ugyanez a mezőny- játékosok közül Jónásról, Sza­bóról, Csehről, Godóról és esetenként Unicsovicsról mondható el. Túlik, aki a csa­patba nemrég került, mérkő­zésről mérkőzésre, egyre job­ban beilleszkedik az együttes­be. A felsorolásból kimaradtak is megtették kötelességüket. — Az őszi idény augusztus 19-én (hétfőn) kezdődik, dél­előtt fél 11 órakor az MMG-t fogadjuk. Ügy érzem, az el­múlt vasárnapi, dunaújvárosi siker biztosíték arra, hogy jó formában levő ceglédi csapa­tot, s remélhetőleg KÖZGÉP- győzelmet láthat majd a kö­zönség. U. L. MA DÉLUTÁN Ceglédi VSE-Vasas Láng NB lll-as labdarúgó-mérkőzés A bajnokság harmadik for­dulójában a ceglédiek ismét hazai pályán játszanak, a Vasutas-sporttelepen ma dél­után 4 órakor a Vasas Láng együttesét fogadják. A rajt a CVSE-nek sikerült jobban, első két mérkőzésükön nem szenvedtek vereséget, idegenben az Erzsébeti Sv MTK ellen döntetlenül vé­geztek, majd a Szegedi Vas­utast Cegléden győzték le. Három ponttal jelenleg a har­madik helyen állnak. A szege­diek elleni találkozón biztató volt a határtalan lelkesedés, s I lyen állnak. az, hogy a nehéz körülmények ellenére (végig zuhogott az eső) az utolsó percig erővel is jól bírták a fiúk. A Vasas Láng eddig még egy pontot sem szerzett, kétszer is egy- egy góllal kaptak ki. A papírforma a ceglédiek mellett szól, s ha a csapat az eddigiekhez hasonlóan ját­szik. nem érheti kellemetlen meglepetés. A vendégek vár­hatóan mindent megtesznek a pontszerzés érdekében, hiszen nem akarnak nagyon lema­radni. Jelenleg a 17—18. he­Világosról haza, Ceglédre AZOK A HONVÉDEK el­haltak már régen, még az adatközlő fiák is, akik az ő szájukból hallották e rövidke történeteket, én meg tőlük, másodkézből. De megmarad­tak az évtizedes gyűjtéseim följegyzései a nagy napokról, egyszerű katonákról, akikről a hajdani őrmesterek lét­számjelentései szólották név- szerint vagy summásan. Val­lomásaikat a történelemírók meg se hallgatták, mert min­dig csak a hadvezérek, soha­sem a közkatonák írásait ol­vasni a hadjáratokról. Százhuszonöt esztendeje Vt- lágos mezeje volt a szabad­ságharc végkifejlete, a bu­kás szimbóluma, a sorozatos csatavesztések következmé­nye, ahonnan nem vezetett tovább más út, mint a fegy­verletétel. Harmincezer hon­véd rakta gúlába puskáját itt, szögezte be azokat a hí­res rézágyúkat és hullajtottá könnyeit a lehajtott szent zászlókra, és innen mentek a tábornokok bitóra és töm­lőébe az osztrák hadseregből átállott tisztek, ötnegyed szá­zad nagy idő, az alatt szolga­bírótól és századostól föl­felé mindenkiről megtudtuk, hogy akkor mit gondolt, mit cselekedett? De még azt is, hogy mit nem tett helyesen Kossuth és áruló volt-e Gör­gey? De mit gondolt a köz­legény? 1 CEGLÉD NEGYVEN- NYOLCBAN háromszáz hon­védet adott, ezek viselt dol­gait nem írták össze életük­ben. számunkra elveszett ada­lékok. Azt sem tudjuk, hogy Világosnál hány ceglédi volt? A fegyverletételről hazajött két honvéd kalandjait húsz évvel ezelőtt a már idős Mó­zes János és a még idősebb Szalisznyó István mondta tollba. „Nagyapám Világosról töb- bedmagával eljött. A tábor­ból kimentek itatni a Maros­ra, a fegyver még a kezük­ben volt. Az oroszok is ott voltak, de eresztették őket. öregapámélt átúsztattak a Ma­roson. De nem voltak isme­rősek azon a vidéken, a be­tyárok vezették el őket. Ügy mondta, hogy ustorosliuszá- rok, ezek voltak azok a be­tyárok, akik harcoltak a for­radalomban. Kossuth megen­gedte nekik. Drót volt a kan- csik «Jakban, avval szedték le a vasasokat a nyeregből, de megszaggatták a bőrüket, ru­hástul, csak úgy fetrengtek! Félegyházától már maguk­tól jöttek, már Ismerték a járást. Sokan voltak, volt ab­ban ceglédi, abonyi, körösi. Meleg Sándor volt a cimbo­rája, azt sokat emlegette, de hogy ceglédi volt-e, nem tu­dom. Mikor hazajött, sokáig búj- kált, hun itt, hun ott, nagy volt a rokonság. A lovát külde haza tarisznyával. A ló bejött a városba éjszaka, rugdosta a kaput, a szülei megrakták a tarisznyát, a ló vitt neki tisztát, meg enni­valót, italt. Leginkább a Lo­vas öregapjánál volt a tanyán. Az öregapja mondta a bé­resnek. — Vigyázz a gyerekre! Idős ember volt az öregbé­res. Egyszer a tanyát körül­vették a vasasnémetek. Éj­szaka volt, bent aludtak az istállóban, az öreg mingyán fölébredt. Az istálló kétré­szes volt, az egyikben mar­hák voltak. Az egyik ökör a szarvával addig ütögette a vá­laszfalat, sárból volt, hamar kilyukadt, ezen a lyukon át­dugták öregapámat a lovak­hoz. Fölült a lovára. Az öreg mondta a kisbéresnek, hogyha ő nyitja az ajtót, ak­kor nyissa ki a másikat, csap­ja meg a lovat, öregapám meg nyargaljon kifelé, ahogy csak bír. Ügy is volt, öreg­apám fölült a lóra, a kis- béres ott állt a másik ajtóban a lovaknál, az öreg meg nagy zajjal nyitotta a marhais­tálló ajtaját — egy oldalon volt mind a két ajtó —. a zörgésre mind odajött a sok német, odaterelte őket az öreg zörgése. — A Kossuth kutyát ke­ressük! De mán akkor öregapám vágtatott kifelé. Utána mu­tat az öreg. — Ott a Kossuth kutya! Messzejárt mán, a jégen szaladt. Mert a tanya előtt nádas volt, meg egy tó, a va­sasok nem mertek utána men­ni a jégen, nehezek voltak, nagy lovuk volt, féltek, hogy beszakadnak. Lőttek utána, de nem találtak.” „APAMÉKAT ERDÉLYBEN, a Kárpátokban kerítették be, onnan' vitték őket Világos­ra. Apám honvéd volt, a bátyja is, az tizedes. Olvas­sák Világosnál a névsort, hallja apám. — Szalisznyó János! Odament, akkor találkoztak. — Hát te hogy kerülsz ide? — kérdezte a bátyja. — Beálltam én is. Az oroszok elengedték őket, gyalog gyüttek haza. Itthon soroztak, senki se jelentkezett a sorozáson, a legények a te­metőben, nádasokban buj­káltak nappal, éjjel jöttek elő. János bátyám akkor már családos volt, mindig a padlá­son bújkált, mert az osztrák csendőrök éjszaka fogdostál: a honvédeket. Apám nem búj­kált, mert fiatalabb volt, ti­zenhét éves, azok még nem kerültek sor alá. Egyszer szépen kiöltözött, bement a városba megláto­gatni a rokonokat. Az újvá­roson laktak, a Körösi út legvégin. Már jött vissza­felé a Körösi úton, a Sugár utca sarkán fogták el az osztrák csendőrök, vitték Kecskemétre. Besorozták ti­zenkét évre.” Hídvégi Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom