Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-18 / 193. szám

’uJra W K/UMfaP CIPRUS A tűzszünet első napja Á törökök által elfoglalt terület A török támadások iránya A szerda hajnalban indított újabb török hadműveleteik következ­tében szombatra kialakult ciprusi helyzet. Az ENSZ Biztonsági Taná­csa péntek esti újabb rend­kívüli ülésén Jakov Malik, a Szovjetunió képviselője rámu­tatott, hogy a ciprusi problé­mával kapcsolatos tárgyaláso­kat nem lehet a NATO kere­tei közé szorítani. Utalt a Cip­rusra korábban rákényszerített úgynevezett garanciák tartha­tatlanságára és állást foglalt amellett, hogy a kudarcot val­lott garanciarendszert helyet­tesítsék új, megbízható és ha­tékony nemzetközi garancia­i-endszerrel. ^ Cipruson a szemben álló fe­lek szombaton általában be­tartották az előző nap életbe léptetett tűzszünetet, eltekintve a hírügynökségi források által „incidensnek” minősített né­hány összecsapástól. Ezek: a török erők hatórás harcban elfoglalták a Nicosia és Lar- naca között félúton fekvő Pyroi falut; tűzpárbaj zajlott le a közelben fekvő Athineou falu körzetében is (a két falu egy török enklávé közelében fekszik); tűzpárbajt jelentettek | az ENSZ-katonaság ellenőrzése alatt álló nicosiai nemzetközi repülőtérre vezető út körzeté­ből is. Szadat egyiptomi államfő meghívására szombaton dél­után Alexandriába érkezett Moamer Kadhafi, a líbiai for­radalmi parancsnokság taná­csának líbiai elnöke. A magas rangú vendéget Anvar Szadat, valamint Zaid Bin Szultán Al- Nahajjan sejk, az Arab Emirátusok Szövetségének el­nöke fogadta. Kadhafi váratlan látogatá­sát Zaid sejk líbiai, majd egyiptomi közvetítő tárgyalá­sai előzték meg. A tavalyi ok­tóberi háború óta feszült vi­szonyban levő két ország ki- békítésén fáradozó sejknek, Abu Dhabi uralkodójának, si­került elérnie, hogy Kadhafi­val és Szadattal folytatott tár­gyalásai eredményeként az egyiptomi államfő meghívja Kadhafit és az haladéktalanul eleget is tegyen a meghívás­nak. INDIA Elnökválasztás Szombaton az indiai fővá­rosban, valamint a szövet­ségi államok fővárosaiban megkezdődött India ötödik köztársasági elnökének meg­választása. A választásokon részt vesznek a parlament mindkét házának képviselői, valamint a 21 szövetségi ál­lam közül 20 törvényhozó gyűlésének tagjai. A szavazatok összeszámlálá- sának eredményét a parla­ment augusztus 20-án hozza nyilvánosságra. Varahagiri Venkata Giri köztársasági elnök öt évre szóló mandátuma pénteken lejárt. A hatalmon lévő Indiai Nemzeti Kongresszus Párt Shri Fakhruddin Ali Ahmed személyében muzulmán poli­tikust jelölt az államfői tiszt­ségre. A 69 éves Ali Ahmed 1966 óta tagja a központi kor­mánynak. Legutóbb földmű­velésügyi miniszter volt és a központi földreform bizottsá­got vezette. Az elnökjelölt 1964 óta tagja a kongresszus párt vezetőségének. Megválasztása csaknem bi­zonyos, hiszen a kongresszus párt elektorai mintegy 65 szá­zalékos többséggel rendelkez­nek a választói kollégiumban, amely a két ház tagjaiból és a szövetségi államok képvise­lőiből áll. Shri Tridib Chaudhurit, a szociáldemokrata irányzatú forradalmi szocialista párt egyik vezetőjét a szélsőjobboldal és az ult­rabaloldal közösen jelölte az elnökválasztáson. Ez a fiatal, korábban forra­dalmi tevékenységével kitűnt politikus ma jobboldali néze­teiről ismert, s eltávolodott a forradalmi munkásmozgalom­Addisz Ababa Letartóztatták a császári gárda parancsnokát Az etióp hadsereg koordiná­ciós bizottsága szombaton rá­dióközleményben jelentette be, hogy letartóztatták Tafessze Lemma vezérőrnagyot, a csá­szári gárda parancsnokát. A Reuter-hírügynökség szerint a tábornokot a hadsereg negye­dik hadosztályának Addisz Abeba-i parancsnokságára vit­ték. Itt őrzik a hadsereg által az utóbbi időben letartóztatott mintegy 150 minisztert, hiva­talnokot, katonatisztet, tarto­mányi kormányzót és bírót. Indiában köztársaságinlnök-vá­lassítást tartanak. Képünkön: In- <iira Gandhi miniszterelnök-asz- szcwiy leadja szavazatát. tói. A maoisták és a szélső­jobboldaliak azért támogatják, mert megválasztásával szeret­nék kiütni a hatalomból a kongresszus pártiakat. Mind­két szélsőséges pólus ugyanis egyetért abban, hogy frontá­lis támadással meg kell buk­tatni Indira Gandhi kormá­nyát Az Indiai Kommunista Párt elutasítja a szélső­jobboldal és az ultrabal- oldal akcióegységét, mert meggyőződése, hogy ez a reakció kezére játszik. A párt azonban úgy döntött, hogy nem támogatja a Kongresszus Párt hivatalos jelöltjét sem, mert Ali Ahmedet olyan poli­tikusnak tartja, aki. pártja jobbszárnyának képviselője és a távozó Giri elnökkel szemben kevésbé tartja céljá­nak a kommunistákkal való politikai, gazdasági és társa­dalmi együttműködést. A párt tartózkodásával a jelölt szemé­lyével kapcsolatos fenntartá­sait kívánja hangsúlyozni; ugyanakkor nem indít önálló jelöltet, mert arra törekszik, hogy elszigetelje a szélsőséges erőket, vagyis Csaudhurival szemben a kongresszuspárti jelölt győzelmét segítse elő. Az Indiai Kommunista Párt ugyanis támogatja Indira Gandhi pártjának és kormá­nyának azokat a haladó bél­és külpolitikai lépéseit, ame­lyeket — más-más céllal — mind a szélsőjobboldal, mind a szélsőbaloldal elutasít. 1974. AUGUSZTUS 18., VASÄRNAP 1 Thälmann Volt egy férfi a két vi­lágháború közötti Németor­szágban, akit tíz- meg tíz­millió ember csak a ke­resztnevén, a becézőnevén szólított, Teddy — mond­ták a hamburgiak, akik emlékeztek a széles vállú fiatal szállítómunkásra, de a keresztnevén szólította, becézőnevén emlegette Ernst Thälmannt, a német kommunisták vezetőjét, nemcsak a párt tagsága, hanem a párt politikájával rokonszenvezők sok százez­res tömege Is. Thälmann, a párt elnöke az 1923-as hamburgi mun­kásfelkelés vezetője, a kommunista köztársasági elnökjelölt, a német nagy­tőke elleni küzdelemben felismerte a fasizmus ve­szedelmét. A szektás téve­dések, hibás helyzetfelméré­sek, az egységfront-politika elleni belső ' támadások és mindenekelőtt a szociálde­mokrata opportunizmus el­lenére is kitartóan hirdet­te: mindent meg kell tenni a munkásosztály egysé­géért, az antifasiszta egy­ségért. Thälmann volt az, aki a hitleristák hírhedt „egy nép, egy birodalom, egy vezér” jelszavára úgy felelt, hogy pártkülönbség nélkül antifasiszta harcba hívta a munkásokat. „Egy ellenség, egy front, egy harc” — ez volt Thälmann felelete a fasiszta kihívás­ra. A nácik uralomra jutása előtti utolsó, 1932. novem­beri választáson Thälmann pártja, a kommunista párt 5 millió 980 ezer szavazatot kapott (a szavazók csak­nem 7 százaléka választott kommunista képviselőt.) A szociáldemokratákkal együtt több mint 37, a har­madik, magát köztársasági­nak mondó párttal, a cent­rummal együtt több mint 52 százalékos arányban voltak jelen a Reichstag- ban a nem náci pártok. Ha hallgatnak Thälmannra, itt, a parlamentben is gátat ál­líthatnak Hitler elé... Amikor a nagytőke ha­talomra segítette Hitlert, a fasiszta bandának egyik el­ső gaztette Thälmann le­tartóztatása volt. A Gesta­po 1933. március 3-án fog­ta el — és két nappal ké­sőbb a náci terror közepet­te megrendezett választá­son a már rab Thälmannt újra képviselővé válasz­tották a munkások. A kommunisták — akiket már megfosztottak a gyű­lések, a tájékoztatás lehe­tőségétől, még mindig 4 millió 800 ezer szavazatot kaptak! Hitlerék ekkor egysze­rűen semmisnek jelentették ki a 81 kommunista képvi­selő — közöttük Thäl­mann — mandátumát. Ez volt a kezdet — hamaro­san sor került a szociálde­mokratákra is. A kon­centrációs táborokban, bör­tönökben a kommunisták mellé lökik a szociálde­mokrata munkásokat is; a többi polgári meg jobbol­dali pártot lenyeli, átveszi a nácipárt — megkezdődik a fasizmus tizenkét évig tartó éjszakája. Emst Thälmann ebből a ti­zenkét évből százharminc­négy hónapon át börtöncel­lák kétszeres zárral őrzött rabja volt. Á második világ­háború előtti években, s az­tán a háború idején is, egyetlen nap sem múlt el, hogy a nemzetközi mun­kásszolidaritás jegyében ne folyt volna érte, kiszabadí­tásáért a küzdelem. A ná­cik — ezt a fasizmus leve­rése után előkerült okmá­nyokból, feljegyzésekből tudjuk — véges-végig ret­tegtek a gondolattól, hogy Thälmann szava, harci fel­hívása kijuthat a börtönrá­csok mögül. 1944. augusztus 18-án éj­jel titokban a buchenwaldi koncentrációs táborba vit­ték börtönéből Thälmannt és nagy titokban, éji órán agyonlőtték. Néhány nap­pal később ezernyi német üzemben, sok száz német katonai egységnél terjedt suttogva a hír: Teddyt megölték. A munkásosztály soha nem felejti el a német kommunisták vezetőjét, a bátor forradalmárt, az osz­tály vértanúját. HARMINC­ÉVES JUBILEUM * 1943 A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS * Irta: dr. Miroslav Kropilák, a Szlovák Tudományos Akadémia Történeti Intézetének igazgatója Í E Iiróiap 29-én lesz a szlovák nemzeti felkelés harmincadik éviotíiuioja, amelynek ünnepi előkészületei mar megkezdőd­tek. Ez alkalomból közöljük az alábbi cikket. A hitleri Németország 1939-ben szétzúzta Csehszlová­—------------—------------------------kiát, s a szlovák nép ideiglenesen a cseh néptől különválasztva, a hűbéri fasiszta szlovák állam­ban élt. A szlovák fasiszta rendszer hitleri módszereket ve­zetett be, üldözte a haiadó embereket, elnyomta a demok­ratikus rendszert, és főiként a Szovjetunió iránti rokonszenv mindenfajta megnyilatkozásait, koncentrációs táborokat létesí­tett, fajüldöző törvényeket léptetett életbe, nem valósított meg oiyan szociálpolitikát, amely a kisparaszok és munkások javá­ra szolgált volna. A legnagyobb felháborodást azonban akkor váltotta ki, amikor 1941-ben belépett a Szovjtunió elleni hábo­rúba és a szlovák katonákat a keleti frontra hajtotta, hogy ott Hitler agresszív céljaiért harcoljanak. A nép elégedetlensége legelőször sztrájkokban és tünte­tésekben, valamint abban nyilvánult meg, hogy a katonák ím- mel-ámmal mentek a keleti frontra és hogy jónéhány gazda­sági intézkedést szabotáltak az országban. A szlovákiai kom­munisták illegalitásban, de rendszeresen és szervezetten, a pártsajtó, röpiratok segítségéve] dolgoztak, személyes érint­kezés útján is hatással voltak a lakosságra és a szlovák ka­tonákra és az ellenállás céljai érdekében toborozták őket. Az 1943. évben sikerült olyan programot megfogalmazniuk, amely célként az új Csehszlovák Köztársaság megalapítását tűzte ki a nemzeti egyenjogúság alapelvén és igazságos szociális elveken. A fő érdem a Szlovák KP V. illegális vezetéséé, amelyet 1943 nyarán Karol Smidke. Gustáv Husák és tadislav Nova- mesky létesítettek. Az ő ösztönzésükre sikerült a közös ellen­állási porgram érdekében megnyerni az ellenálló szlovák bur­zsoázia demokratikus képviselőit is. És így 1943 végén létre­jött az illegális Szlovák Nemzeti Tamács, mint az ellenállás össz-szlovákai csúcsszerve, és a Karácsonyi Egyezményben ki­tűzte az ellenállás programját, majd 1944. év eleiével, meg­kezdték a célok propagálását és a követők toborzását. Támo­gatták a oartizánmozgalmat és erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a szlovák hadsereget megnyerjék a fegyveres felkelésre. Még mielőtt meg lehetett volna állapodni a katonai koordinációban a Vörös Hadsereggel, a hitleri csapatok meg­támadták Szlovákiát és megkísérelték megszállását. A hit­lerista csapatoknak erre a kísérletére a partizánok és a szlo­vák hadsereg hazafias egységei azzal válaszoltak, hogy szem­beszegültek. Ezzel 1944. augusztus 29-én a szlovák hazafiak, elkezdték írni újkori történelmük dicsőséges lapját. Szeptember 1-én a Szlovák Nemzeti Tanács a nyllvános­-------—-------------------------ság elé lépett az első jelentős doku­mentummal, a Szlovák Nemzeti Tanács Nyilatkozatával, amely- lyel Szlovákiában minden törvényhozó és végrehajtó hatal­mat átvett és kihirdette a Csehszlovák Köztársaságot. Közép- Szlovákia városaiban és községeiben a népi szervek, a forra­dalmi nemzeti bizottságok vették kézbe a hatalmat, amelyek elmozdították a helyi fasiszta képviselőket. A Szlovák Nemzeti Tanács egész sor forradalmi rendeletet adott ki, Kö- zép-Szlovákiában elkezdődött a nemzeti és demokratikus for­radalom. A Kommunista Párt kilépett az illegalitásból és nyil­vános tevékenységet kezdett, saját sajtót jelentetett meg, gyű­léseket hivott össze és a lakossághoz fordult, hogy támogassa a felkelés fegyveres egységeit, amelyek harcot kezdtek a szlovák nép nemzeti és szociális szabadságáért. A hitleristák mindenekelőtt a Vág és a Garam völgyé­ben levő vasútvonalakat és jelentősebb városokat igyekez­tek elfoglalni, hogy így biztosítsák csapataik számára a visz- szavonulási útvonalakat, amelyeket a Vörös Hadsereg soro­zatosan legyőzött keleten és amelyek a romániai antifasiszta fordulat után ebből az országból is visszavonulni kénysze­rültek. Ügy nyilatkozgattak, hogy szlovákiai katonai expedí­ciójuk néhány nap alatt véget ér. De a harc az ő várakozá­sukkal szemben több mint két hónapig elhúzódott és felbo­rította terveiket. A felkelő hadseregbe kb. 60 ezer fő vonult be, a partizánok sorai az augusztus végén számlált eredeti 50 ezer főről a felkelés kirobbantása után 18 ezer fővel gyara­podtak. A szlovák nép a partizán- és katonai alakulatokban azért tudott több mint két hónapon át a nyílt arcvonalakon harcolni, mert nagy segítséget kapott a Szovjetuniótól fegy­verzetben, repülőgépekben és a 2. csehszlovák ejtőernyős dandár érkezésével, főként pedig a kárpáti—duklai hadműve­let megkezdésével. Közép-Szlovákiában, Banská Bystrica központtal ezalatt megalakult a szabad terület, amelyen kibontakozott a demok­ratikus élet. Rendes tevékenységet fejtettek ki a felkelő szervek, működött az új népi igazgatás, az új kulturális élet, demokratikus sajtót adtak ki, népgyűléseket tartottak. A fel­kelés alatti legjelentősebb politikai eseményként 1944. szep­tember 17-én Banská Bystricán megvalósult- a kommunisták egyesülési kongresszusa a szociáldemokratákkal, ezáltal meg az ellenséges bekerítés alatt elérték a munkásosztály egy­ségét. 1944. október 15-én pedig Podbrezová ipari városkában összeült az üzemi bizottságok konferenciája, amelyen kitűz­ték az új állam gazdasági és szociálpolitikájának elveit és lerakták a forradalmi szakszervezeti mozgalom alapjait. Egészen október végéig tartott a felkelő egységek ellen­állása. A Magyarország felől jövő hitlerista csapatok erős nyomása után azonban a felkelők már nem bírták feltartóz­tatni a támadást, kénytelenek voltak visszavonulni. Október 24-én elesett Breznó, október 26-án Zvolen és október 27-én Banská Bystrica. A felkelő hadsereg, a partizánok és politikai munkatársak kénytelenek voltait visszavonulni a hegyekbe és soraik rendezése után onnan folytatták a további ellenállást, nem adták fel céljaikat, hanem kitartóan harcoltak értük, sú­lyos feltételek között is, egészen a felszabadulásig, a kelet fe­lől érkező felszabadító szovjet csapatok megérkezéséig. A felkelés — jóllehet — nem érte el eredeti célját, —, ______________ vagyis hogy gyorsan utat nyisson a Vörös Had­seregnek Szlovákiába és Európa szívébe és egyesüljön azzal —, mégis becsülettel feliratkozott a hitleri hadsereg ellen har­colók közé. A német vezetés Szlovákiával, mint biztonságos hátországgal számolt, amelynek megbízható közlekedési útvo­nalai és előnyös gazdasági bázisa van. Mindez a felkeléssel egyszeriben szertefoszlott a nácik számára és fordítva, a hát­országban új front alakult ki velük szemben. A felkelés a náci csapatok folyamatos vonalát megbontotta a keleti front északi és déli szárnya között. Hitler kezéből kiiktatta Szlo­vákia gazdasági erőforrásait és a szlovák hadsereget, amelyet a felkeléstől kezdve mór semmilyen német fasiszta próbálko­zásoknak nem sikerült talpra állítaniuk, hogy az ő javukra felhasználhassák. T e stvéri segítség nyilvánult meg mindvégig a Szovjetunió részéről, amely érvényesítette azt az elvet, hogy támogatni kell minden igazságos nemzeti felszabadítási harcot, melynek ha­ladó céljai vannak. Ehhez társult a katonai érdek, hogy min­den lehetőséget fel kell használni az ellenséges arcvonal meg­gyengítésére, hogy így könnyebbé váljon a Vörös Hadsereg előretörése. A Szovjetunió a felkelők részére légi úton 2000 puskát, 900 géppisztolyt, 200 könnyű gépfegyvert (golyószórót), 150 tank­elhárító puskát és sok lőszert és egyéb katonai anyagot szál­lított. Ügy becsülik, hogy a partizánmozgalom ukrajnai törzs­parancsnoksága és a frontparancsnokságok Szlovákiába több mint 300 tonna fegyvert, lőszert és különböző hadianyagot küldtek. A felkelés megsegítésére a Szovjetunióból légi úton áttették a 2. csehszlovák ejtőernyős dandárt, 2000 jól kikép­zett, teljesen felfegyverzett harcosléfszámban. A dandárt a felkelői frontokon a legnehezebb szakaszokon vetették be és Kadhafi Alexandriában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom