Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-16 / 191. szám

1974. AUGUSZTUS 16., PÉNTEK XtfíAan SORSFORDULÓ BERNECEBARÁTIN Nem zárják be az üzemet Továbbra is helyben dolgozhat ha A községi tanácson, Kemen­cén, izgatottsággal vegyítve, szomorúsággal fogad Pong- rácz János tanácselnök. Oka egy levél, amelyet július utol­só napjaiban kapott a Finom­kerámiaipari Művek kőbá­nyai porcelángyárától. Ebben értesítik, hogy a társközsé­gük, Bernecebaráti, Széchenyi utca 27/b alatti házra vonat­kozó, tavaly nyáron kötött szerződést a porcelángyár fel­mondja. Eddig csak a tsz — Pedig hetven berneceba­ráti lakosnak, köztük 68 nő­nek ad t az üzem munkalehe­tőséget. Nálunk, ahol az 1700 lakos felnőttjeinek csak a tsz adhatott munkát, de már a bogyós gyümölcs termelését is gépesítik. A munkásnők két­harmada harminc éven alu­li, közülük többen azért nem költöztek el eddig, mert itt van munkahelyük — mondja Pongrácz János. Ezen' az augusztusi délelőt- tön a község vezetői és a kis üzem a kerámiaipar illetéke­seit várja Budapestről, meg a váci városi-járási közegész­ségügyi felügyelőt és a Szak- szervezetek Pest megyei Ta­nácsa munkavédelmi osztá­lyának megbízottalt. Az iratokat nézegetjük. Nincs mind kéznél, mert az ügy folyamán egy részüket a járási hivatalhoz juttatták el, de a megmaradóitokból és az elnök szavaiból nagy vonalak­ban nyomon követhető az üzem születése és a mai hely­zet kialakulása. — Nagyon örült a község, amikor a volt csecsemő- és gyermekvédőt Bemecebará- tin — amelyik helyett új épült — bérleménybe vette a kőbányai porcelángyár, és tavaly tavasszal alig néhány hét leforgása után megkezdte elektromos, híradástechnikai alkatrészek gyártását. Kifogásol a KÖJÁL Aztán a váci városi-járási közegészségügyi felügyelőség feltételeinek, melyek a vilá­gításra, öltözésre, az ablakok­ra, a mellékhelyiségekre, a zuhanyozásra vonatkoztak — vagy legalábbis nagyobb ré­szének —, a porcelángyár ve­zetőinek véleménye szerint eleget tett. A váci KÖJÁL azonban más véleményen volt, és írt a köz­ségi tanácsnak, miszerint az üzem öltözője, mosdó-zuha­nyozója nem felel meg a kö­vetelményeknek, kifogásolta, hogy az öltözőben csak foga­sok vannak, hogy az ablakok szimplák és átlátszó üvegezé- sűek, hogy a mosdó és a zu­hanyozó a közlekedő előteré­ből nyílik és így tovább. A KÖJÁL-vélemény alap­ján született május végén egy községi tanácsi határozat, hogy a kőbányai porcelángyár építsen az üzem mellé új szo­ciális helyiségeket. Erre kö­vetkezett a porcelángyár fel­mondó levele. Ha a határozat érvényben marad, nézhetnek a nők más munka után. Van még idő a tárgyalások kezdetéig, így Kemencéről át­megyünk az alig két kilomé­ternyire levő Bernecebarátiba Illés Lajos vb-titkárral. Megnézzük a helyiségeket. A gyártóteremben lányok és asszonyok hajolnak a munka- padok fölé. Két műszakban dolgoznak, a hely kellően tá­gas és példásan rendezett. Az egyik asztalnál mintegy nyolc­tíz munkásnő ónoz, működ­nek felettük elszívó ernyők. — Ez az egyik vitatott rész — mondja a tanácstitkár —, mert a KÖJÁL illetékesének véleménye szerint itt a mun­kásnők feltehetőleg ólomárta­lomnak, esetleg megbetegedés­nek vannak kitéve. Ellentmondások Bemegyünk az öltözőbe és a zuhanyozóba. A ruhák való­ban fogasokon lógnak, de kö­zöttük elválasztó lapok van­nak. Ilyen megoldást számos budapesi üzemben is lehet látni. Egyébként a kisebb he­lyiségek is tiszták, rendesek. Odaát Kemencén a tanácsra közben megérkeztek a tár­gyalófelek. Ül az asztalnál ti­zenegy férfi és tanácskozni kezd 68 nő sorsáról. Az álláspontok világosak. A fővárosiaknak szükségük van munkaerőkre, de ha itt Ber- necebarátin nem megy a do­log, illetve olyan szociális és egészségügyi követelmények támadnak, amelyek miatt már — véleményük szerint — nem eléggé gazdaságos az óriási országos iparvállalat ezen részlegének a működése, ak­kor ők azt javasolják, hogy Munkafegyelem, önköltségcsökkentés Kongresszusi verseny a váci Kossuth Tsz-ben Bizalmiak - a munkások képviseletében Amikor a váci Kossuth Me­zőgazdasági Termelőszövet­kezet irodájában arról érdek­lődöm, hogy az itt dolgozó szocialista brigádok tagjai mi­lyen célokat tűztek maguk elé. Mészáros Gyula főagro- nómus, a versenyértékelő bi­zottság tagja, két vaskos dosz- sziét tesz elém. Az egyik a termelésfejlesz­tési és versenybizottság mun- \ katerve, amely a szocialista munkaverseny általános cél­jait, az erkölcsi és anyagi el­ismerés módjait, a verseny ér­tékelésének szempontjait tar­talmazza. A másikban szocia­lista szerződések, hét brigád vállalásai sorakoznak. Vala­mennyi vállalás a brigád munkaterületéhez igazodik, s a szerződések utolsó lapján a brigádtagok aláírásai jelzik, hogy megbeszélték, együttesen és egyénileg is felelősséget vállalnak a leírtak teljesíté­séért. A kongresszusi és felszaba­dulási munkaversenyben a szövetkezet dolgozó tagjainak több mint a fele részt vesz. A javítóműhely Hatvani Er­nő, a lakatosműhely Kossuth Lajos brigádja Szabó András, az állattenyésztők Kovács Gá­bor vezetésével az önköltség csökkentését vállalták. A szerviz Gagarin brigádja Löwinger Tamás, a kavicsbá­nya Fényi Zoltán, s a nö­vénytermesztők Mészáros Emil vezetésével a tervek túl- teljesitését, az eredmény ter­ven felüli növelését tűzték cé­lul. A Béke számviteli brigád Rácz Józsefné vezetésével az információáramlás javításá­ban, a naprakész, precíz köny­velésben kíván még többet nyújtani. Valamennyi brigád felaján­lásában szerepel a munkafe­gyelem erősítése. A tervek túlteljesítéséből, illetve a költségek csökkenté­séből egy év alatt 110 ezer forint nyereségtöbbletet sze­retnének produkálni. A ver­senybizottság negyedéven­ként értékeli a brigádok ered­ményeit. A legutóbbi mérleg­adatok alapján már bizonyos­ra vehető, hogy amit vállal­tak, teljesítik. Az ágazati rendszerben dol­gozó munkacsapatok szocia­lista címért küzdő brigádjai összesen 1180 óra társadalmi munkát is vállaltak. Egy felmérés során kide­rült, hogy a brigádokban még sokan vannak, akik nem vé­gezték el a nyolc általánost. Egyik legértékesebb vállalá­suk éppen ezzel kapcsolatos. Az ősztől kihelyezett általános iskolai osztályt indítanak a szövetkezetben, azok számá­ra, akik nem juthattak el ed­dig a 7—8. osztály padjaiba. Számukra a szükséges tan­könyveket a brigádok veze­tői vásárolják meg a szövet­kezet költségén. A vezetőség úgy döntött, hogy a munka­idő alatti oktatás idejére is megkapják bérüket. K. Gy. A. tvannyolc nő járjanak be a nők a másik üzemükbe Balassagyarmatra dolgozni. A KÖJÁL-t képviselő főor­vos ragaszkodik az előírások­hoz. Nincsenek ugyan mérései az ólomtartalomhoz, de azt mondja, fennáll a veszélye. A kérdésre, hogy mekkora az ónozáshoz szükséges terület, azt mondja, hogy az elő van írva. Egyéb kifogásokat is fenntart. A tanácselnök és a vb-titkár verejtékeznek. Az üzemet meg szeretnék tartani min­denképpen. Beszélgettünk a tanácskozás előtt velük, hogy milyen követelményekkel jár­na a megszüntetés. Hányféle közlekedési, gyermekelhelye­zési és más családi problémát okozna, ha a nők a balassa­gyarmati bejárásra vonatkozó javaslatot volnának kénytele­nek elfogadni. Rövidesen ősz jön, aztán tél. Hajnali és éj­szakai utazások, ha egyáltalán lehetségesek. A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának munkavé­delmi főfelügyelője Frits Ist­ván és munkatársa, Bíró Ta­más két tűz között van, mint sok más esetben. Kell az üzem, de részben jogosak a szociális és egészségügyi kí­vánalmak is. Ügy kell tár­gyalni, kérni, érvelni, hogy a porcelángyár ne visszakozzék és a KÖJÁL is engedélyezze az üzemeltetést. Megegyezés — felajánlásokkal Az időleges megoldás meg­születik, időnyerés. De hát en­nek a községnek és 68 nőnek most ez a döntés életének ala­kulását béfolyásolja. A porcelángyáriak azt a ja­vaslatot hózták, hogy 120 ezer forintot fordítanak a szociá­lis helyiségek átalakítására, amennyiben a község ehhez kivitelezőt biztosít. A taná­csiak azt mondják, hogy nem­csak kivitelezővel, de jelentős társadalmi munkával is hoz­zájárulnak az épitéshez. Aztán másfél, sűrűn gépelt oldalas jegyzőkönyv készül az egyéb teendőkről. Az el­szívó berendezések kiegészíté­sére — a többi között — ok­tóber 15-i határidőt, az öltöző­re 1975. június 30-át állapít­ják meg. A megszüntetés Damokles kardját tehát az egyetértő ha­tározat elhárította az asszo­nyok feje fölül. Legalábbis át­menetileg. A helyzetet ugyanis végleg csak a most következő hónapok eseményei oldják meg. Remélhetőleg mindenki közreműködésével és egyetér­tésével. Társadalmunk,hazánk továb­bi erősödésének egyik jeleként mind elvi, mind gyakorlati ér­telemben egyre több szó esik a munkásosztály hatalmáról, a munkások érdekeinek képvi­seletéről, vezetőszerepének ér­vényesítéséről. Nem önmagá­ban, hanem az egész ország­építő munka részeként, hiszen évszázados, évtizedes és min­dennapi tapasztalatok is bizo­nyítják, hogy az egész dolgo­zó nép fejlődése, továbbhala­dása nem kis mértékben függ attól, hogy a munkás-paraszt szövetségen belül a szövetségi politika helyes gyakorlati meg­valósítása során miként ala­kul a vezetőerő minőségi fej­lődése és hogyan fejlődik, szé­lesedik tovább képessége a vezetésre. A munkásosztály vezető­szerepének erősítésében rend­kívül fontos feladat hárul a szakszervezetekre. Sokrétű, bo­nyolult, a mindennapi élet, munka során felvetődött egyé­ni és társadalmi problémákban kell eligazodni, választ keres­ni, megoldást találni. Ä mun­kásosztály helyzetével kapcso­latban hozott határozatok — bérek rendezése, nők, ifjúság helyzetét javító intézkedések, a munkásműveltség, munkásla­kások építésének segítése — mind a szakszervezetek véle­ményének kikérésével, közre­működésével valósulnak meg. A szakszervezetek XXII. kongresszusának hatá­rozata arra hívta fel a figyel­met, hogy jobban kell támasz­kodni a tagság véleményére, lehetővé kell tenni, hogy a munkások többségét érintő kérdések eldöntése előtt véle­ménycsere alakuljon ki a ve­zetők és dolgozók között, tar­talmában javuljon az üzemi és a szakszervezeti demokrácia. Ennek pedig egyik feltétele, hogy a közép- és üzemi szintű szakszervezeti munka sokolda­lúan érvényesüljön. Az elmúlt években ebben lényeges az előbbrelépés, de mégsem lehe­tünk elégedettek. A testületi munka javítása mellett na­gyobb gondot kell fordítani a bizalmiak munkájának segíté­sére, Szerepük növelésére, ha­táskörük bővítésére, nagyobb megbecsülésükre és ha szüksé­ges, védelmükre. A munkahe­lyi légkör legjobb ismerői a pártbizalmi mellett a szakszer­vezeti bizalmiak, hiszen ma­guk is részesei a munkabé­rek, jutalmak igazságos elosz­tásával, biztonságos, nyugodt munkafeltételek kialakításával összefüggő gondoknak. Az el­lentmondásokat legjobban ér­zékelik, hiszen együtt élnek, dolgoznak az üzemek műhe­lyek, intézmények dolgozóival, kapcsolatban állnak a gazda­sági vezetőkkel, némelykor még összeütközésbe is kerül­nek velük. A vezetői döntések az üzemekben, a műhelyek­ben valósulnak meg. Helyesen szoktuk mondani, hogy min­den a bizalmiakon „csattan”. Gyakran két tűz között' van- I nak, mert vezetői és dolgozói oldalról is a figyelem központ­jában állnak. Ezért is igényel a bizalmiak munkája minden- j kor nagyobb tiszteletet, meg­értést és több megbecsülést. Pest megyében 18 . szakszer­vezetben közel 9ÖÖ0 bizalmi képvisel egyenként 15—20 munkást, vagy alkalmazottat. Ebben azonban nem az egyéb­ként természetes .elentös sza­mok a legfontosabbak, hanem maga a tevékenység, amit a bizalmiak folytatnak. A társa­dalom, az élet fejlődésével együtt változik a bizalmiak helyzete, szerepe is. Régen, a vérér osztályharcok idején a a sztrájkok szervezésében, a bér- és egyéb szociális kö­vetelések során hatalmas fe­lelősség hárult egy-egy „bi­zalmi férfiúra”, ahogy akko­riban nevezték őket, akik mel­lé ma a történelmi sorsforduló másik jellemzőjeként sorakoz­tak fel — hogy így mondjuk — a bizalmi lányok, asszo­nyok. Szerepük megváltozott, de hagyományos érdekképvise­leti funkciójuk megmaradt, tovább növekedett, bővült. Legfontosabb tisztség­viselők a bizalmiak, mint munkás képviselők. Ez túl­zás nélkül állítható. Gyak­ran helytállásuk alapján ítélik meg az üzemek dolgozói a szakszervezet jó, vagy rossz munkáját. Tevékenységük azonban igazán csak ott bon­takozhat ki eredményesen, ahol az őket irányító szerve­zetek megértik, segítik a min­den szépsége mellett nehéz és fáradságos munkájukat. Ta­nítják, felkészítik őket arra, hogy a közvetlen érdekképvi­selet mellett ismerjék a kö­zösség előtt álló feladatokat, arra mozgósítsák csoportjuk tagjait, ismertessék a célkitű­zéseket hosszabb és rövidebb távon. Számos kezdeményezés és jó példa van erre Pest me­gyében is, ugyanakkor akad tennivaló bőven. A megye helyzetéből adódóan ágaza­tonként sajátos a szervezeti felépítés, így a bizalmiak fel­adatai is, de sok a közös vo­nás. A vasasüzemekben pél­dául az idén összbizalmi-to- nácskozásokat szerveztek, ame­lyeken alapos felmérés után értékelték a bizalmiak mun­káját, eredményeit, gondjait. Ajánlást fogadtok ed, mely összegezi a tennivalókat. Az ikladi Ipari Műszergyár jól szervezett tanácskozásán pl. a bizalmiak hatásköré­nek bővítését kérték, több információt. tájékoztatást, mely munkájukat még tartal­masabbá teszi. A textiles üze­mekből 50 bizalmi részére kiváló előadókkal kéthetes, egész napos tanfolyamot tar­tottak, ahol a megnövekedett feladatokra készítették fel a részvevőket. A bizalmiak szá­mos olyan hiányosságra hív­ták fél a figyelmet, ami féke­zi az elmélet gyakorlatban való alkalmazását. Az egészségügyi ágazatban, az intézményekben és a járá­sok területén szintén kulcs­fontosságú a bizalmiak mun­kája. Adódik ez részben ao- ból, hogy a munka tárgya az ember, másrészt pedig a munkáltatói jogviszonyból. Az 1972-es egészségügyi tör­vény differenciáltabb mun­kát igényel a bizalmiaktól az etikai helyzet megjavításában és a betegellátás minőségének megjavításában is. E szellem­ben munkálkodás jó példáját igazolja a Cegléd várasd, Vác város1 és ráckevei járási alap­szervezetek munkája, ahol ki­emelten foglalkoznak a bizal­miak felkészítésével, munká­juk segítésével. Más jellegű a szervezeti fel­építés a pedagógus-szakszer­vezetben. Itt előtérben van a járási, városi, nagyközségi csúcstitkárok, az iskolai tit­károk munkája a csekély tag­létszámmal rendelkező bizal­miakkal szemben. Nem jelenti ez azt, hogy itt a bizalmiakra kevesebb feladat hárul, sőt egy-egy iskolában, intézmény­ben a bizalmi feladata, fele­lőssége mind a községi ta­nács, mind az intézmény ve­zetői. valamint az őket meg­választó tagság iránt azonos a titkárokéval. Tájékoztatá­suk területileg differenciált. Megfelelő hatáskörrel rendel­keznek, de érvényesítésénél gondok vannak. Ez részben függőségük, másrészt munka­körüknél fogva adott. A bizal­miaknak tekintélyt a szakszer­vezeti bizottság is tud biztosí­tani, de azt munkájuk során is meg kell szerezni. A bizalmiak szerepének helyesebb megítélésére — le­gyen az ipari üzem, intéz­mény, vagy mezőgazdaság — nagyobb megbecsülésükre nyilvánvalóan azért is szükség van, mert a munkásosztály szerepének növelésében, élet- körülményei fejlesztésében a fejlődő élet követelményeinek megfelelően nem csökkennek, hanem tovább nőnek felada­taink. Gondoljunk csak arra, hogy milyen sok a tennivalónk — változatlanul — az iparba az elmúlt években bekerült munkások beilleszkedését, szakmai képzését illetően. Mi­lyen sok a tennivalónk a kö­tetlenebb életformákból a fo­kozottabb fegyelmet követelő gyári munkahelyekre, műhe­lyekbe bekerültek nevelésé­ben, felvilágosításában és ta­nításában. A feladatok egy része a régi munkásokra és legjobb kép­viselőikre vár. Vannak közöt­tük sokan, akik régen dolgoz­nak bizalmiként, harcoltak a munkáshatalomért és felsza­badulás előtt is, később leg­jobbjai voltak a munkáshata­lom erősítésének, a munkás­paraszt szövetség megterem­tésének. Eredményesen dol­goztak a termelőmunka front­ján az újjáépítéstől kezdve napjaink ötéves tervének meg­alapozásán, amely egyben a továbbiak előkészítése is. Mel­lettük új bizalmi generációk erősödtek meg és alakultak ki. Ma már nagy számban halad­nak együtt fiatalok és időseb­bek, nők, férfiak. A jelek arra mutatnak, hogy munkájukra számítani lehet a jövőben is. A dolgoknak azonban má­sik, nem kevésbé fontos olda­la is van. Ez pedig igaz, hogy a különböző társadalmi és gaz­dasági vezetők ezt az erőt, le­hetőséget és cselekvési készsé­get maguk is teljes bizalom­mal fogadják, éljenek vele, te­gyék még szervezettebb, kap­csoltabb részeivé a haladást szolgáló állandó tevékenysé­güknek. Amit az elnevezés — bizalmi — tartalmaz, kü­lönösen fontos. Ezért az üze­mek, intézmények dolgozói le­gyenek irántuk megértéssel, álljanak mögöttük segítőké­szen, bizalommal. Bátor fel­lépésüket, harcosságukat az őket megválasztó szakszerve­zeti tagok érdekvédelmében, a közösség ügyéért folytatott munkájukban erősítse az, hogy törvényeink védik a vá­lasztott tisztségviselőket, ha összeütközésbe kerülnek, bár­hol, bárkivel, miközben igaz, közösségi ügyet képviselnek. Emberséges munkájukért nemcsak tisztelet jár, hanem védelem is, amihez ha szük­séges, van elég erőnk. DR. DOBI FERENC, az SZMT vezető titkára Pacsay Vilmos Tanyai kollégium Cegléden Cegléden az ősz folyamán már birtokukba vehetik a fiúk és leányok az új, 168 sze­mélyes tanyai középiskolás kollégiumot. A tízmillió forintos költséggel épülő új létesít­ményben 54 hálószoba, étterem, konyha, társalgó, orvosi szoba kap elhelyezést.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom