Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-13 / 188. szám
4 kMíod 1974. AUGUSZTUS 13., KEDD VENDÉGJÁTÉK JUGOSZLÁVIÁBAN (3.) A barátság építőkövei goszláviai útját illeti, minden ilyen kapcsolatnak szívből örülök, hiszen ilyen találkozások valóban hozzájárulnak a két nép barátságának építéséhez. A vacsora közös énekkel, tánccal zárult, és természetesen hajnalig tartott. De azért a másnap reggeli indulásra mindenki pontosan ébredt. Ökrös László (Vége) Tököllek Jajceban, a S még ezután jött Jajce, a híres város, a partizánháború központja, ahonnan Tito annak idején a harcokat irányította. Jártunka házban,amely ma múzeum, ahol kikiáltották Jugoszlávia egyesítését a kommunisták, partizánok küldöttei. Megnéztük, persze, a nagy magyar művész Csont- váry Kosztka Tivadar gyönyörű festményéről olyan jól ismert vízeséseket is. Kerestük a másik Jajceban készült Csontváry-kép, a „Megvilágított ház” modelljét is, de nem sikerült ráakadnunk. Nem mintha hasonló házat nem találtunk volna, Épp fordítva. Sok olyan épületet láttunk, amely a gyönyörű kép modellje lehetett. A másik Taormina De talán nem is egyetlen ház alapján készült a kép. Csontváry a város hangulatát akarta kifejezni, azt a különös atmoszférát, amely legnagyobb vásznán, a Taorminai görög színház romjain is oly érzékletesen van jelen. Taor- minát nem véletlenül említjük. Aki járt már Szicíliában, tudja, hogy Jaj de nagyon emlékezteit erre az olasz városkára, persze Taormina idegen- forgalmi bazára nélkül. Csont- váryt ez a hasonlóság vonzotta ide, ebbe a jugoszláv városba. Itt is azzal találkozott, amit egész életén át keresett. Hogy egy olyan meghívás, amilyen a tökölieké volt, vendéglátással, ünnepi ebédekkel és vacsorákkal Is együttjár, szinte magától értetődő. Nem is akarok ezekről részletesen beszélni. Annyiban azonban mégiscsak fontosak a vendéglátásnak ezek a mozzanatai, ' hogy a maguk módján kifej ez:k a megbecsülést, amellyel a vendéget fogadják. Nos, a tököliek erre igazán nem panaszkodhattak. Az utazás első pillanatától az utolsóig őszinte és megtisztelő kedvességgel, szeretettel vette körül őket mindenki. Vendégek és vendéglátók Kezdődött ez azzal, hogy vendéglátóink már a határon vártak bennünket. Ilics Slavoljub, a sremcsicei együttes titkára, aki aztán állandó kísérőnk lett, és Ilics Miodrag, a kerület művelődésügyi titkára, már a határ túlsó felén integetett a még Röszkén álló autóbusznak. S folytatódott azzal, hogy vendéglátóink utunk ünnepi pillanataiban szavakban is többször kifejezték mindezt. Dimitrije Jat- gics, a csukaricai kerület elnökhelyettese, Surla Bozsidar, az ifjúsági szövetség kerületi titkára többször is beszélt a magyar és a jugoszláv nép barátságának, együttműködésének jelentőségéről, rámutatva, hogy a tököliek vendégjátéka is fontos mozzanat ennek a barátságnak erősítésében. Ugyanezt hangsúlyozta később Pávai Mitrovics, a sremcsicei művelődési ház igazgatója is. S ugyanezt fejezték ki azok a fiatalok, a vendéglátó együttes tagjai, akik gyors autóikkal, mint a vadászgépek a bombázókat, úgy kísérték Ikarusunkat, mindig és mindenkinek segítve. Főképpen persze a csoport két vezetőjének Agatics Jánosnak, a Ma- gyaroszági Délszlávok Demokratikus Szövetsége munkatársának és Marlyn Jánosnak, a tököli kamarakórus tagjának. A belgrádi fellépés után az együttes meghívást kapott a magyar nagykövetségre. Itt találkoztunk először Tóth Elekkel, hazánk belgrádi nagykövetével, egyik legfiatalabb diplomatánkkal, aki kitűnően beszéli a szerb nyelvet. A beszélgetés után a nagykövet elfogadta a csoport meghívását és eljött a sremcsicei előadásra és arra a fogadásra is, amelyen a csoport tagjai a vendéglátó község vezetőivel a fellépés előtt találkoztak. Beszélgetés a nagykövettel A sremcsicei, tehát utolsó fellépés után egy erdei motelban, az elegáns Lipovacsfca sumaban. rendezték a búcsú- vacsorát. Nemcsak az étterem, á vacsora is megtisztelőén elegáns volt. Mást ne mondjunk, legalább 200 vendég vett részi rajta, ne feledjük, a tököliek mindössze 44-en voltak. Megjelentek a vacsorán összes vendéglátóink, a csukaricai szkupstina, az ifjúsági szövetség, az ATEKS és sremcsice képviselői is. Tóth Eleket itt kértük meg nyilatkozzék olvasóinknak a vendégszereplésről. — Nekem személy szerint — mondotta a nagykövet — nagyon tetszett a tököli együttes műsora. Különösen az, hogy szinte azonos érzékenységgel és színvonalon foglalkoznak több Magyarországon élő nép folklórjával. A délszláv értékek megmentése éppúgy érdekli őket, mint a magyar, a német vagy a román folklór. Tapasztalataim szerint a jugoszláv közönség is mindenekelőtt ezt a sokoldalúságot méltányolta a csoport teljesítményében. Azt hiszem, az együttesnek a jövőben is ezen az úton keli haladnia, védve-vigyázva a folklór eredeti értékeit. —Ami a tököli együttes juTV-FIGYELŐ Pest megye — kicsit másképpen. Szinte nem múlik el úgy vasárnap, hogy a tv népszerű politikai magazinja, A Hét valamilyen formában ne foglalkozna Pest megyével. Aki olvassa e jegyzeteket, tudja, hogy minden alkalommal örömmel nyugtázzuk itt a televíziónak ezt az elismerő figyelmességét. Tulajdonképpen ezt tennénk most is, ha A Hét vasárnapi számának hagyományos Pest megyei anyagai — lapunk szempontjából — nem különböztek volna az eddigiektől. KötelesséBékés István: Madártávlatból Százhúsz cikkben, körülbelül másfélszáz utazásban barangoltam be harmadfél esztendő alatt Pest megye városait-községeit. Kurta utak voltak ezek, sietős barangolások, az írások, amik sarjadtak belőlük — mindig úgy éreztem — madártávlatból mutatták be a megyét. A „madártávlat” kifejezést jelképesen használom. Azt jelképezem: az összefüggések tudományos elemzése, szociográfiai, szociológiai, történeti, kultúrhistóriai teljesség igénye nélkül — röptében elfogott impresszióimat vetettem, a hitelesség és tényszerűség ellenőrzése után, az írógép papíríveinek százaira. Különös élmény volt, amkor a jelképes madártávlat fizikai valóság lett. PEST MEGYEI BARANGOLÁSOK című cikksorozaton* anyagából készülő könyvem illusztrálásánál vetődött fel a gondolat, hogy a másfélszázat meghaladó fényképanyagot, teljesebb, ösz- szefogóbb perspektíva megteremtésére, légifelvételekkel is gazdagítsuk. Így kerülj sor arra, hogy illetékes szervek megértő segítségével — amint azt a televízió A Hét című műsorának elmúlt vasárnapi száma is bemutatta — augusztus 1-én a budaörsi repülőtéren helikopterre szállottunk és a Börzsönytől az Alföldig, a Pilistől a Gal- gáig, a Tápióig keresztül-kasul repültük a megyét. Repülés közben mintegy 120 felvételt kattintottak fotósaink, ritkán látható távlatból rögzítve Pest megye legszebb tájait és településeit. Ritkán látható távlat — madártávlat. A jelképes szóösszetétel a filmtekercseken képjelekké alakult át. Már ott fent, a helikopterben megsejtettem a jelképes és valóságos madártávlat közötti különbséget. Lent, sietősen is, emberek, emberközösségek, munka és szórakozás, remények, beteljesülések és csalódások rengetegében barangoltam. Szavakat cseréltünk, terveket forgattunk, örültünk és keseregtünk — ember az emberrel, együtt. Ha rövid időre is, a megyebeli lakosok életét éltem át, problémáikkal vesződtem tapintható testközelben. A helikopter viszonylag alacsonyan, a földtől néhány száz méternyire repül. De elég magasan ahhoz, iogy az emberek eltűnjenek a mélyben, csak alkotásaikat, munkájuk eredményeit, folyását, múltjuk és jelenük pusztuló-épülő dokumentumait láthassuk. És a természetet, a tájat, gyönyörű változatosságában, az északi és nyugati domb- és hegyvidék árnyalt hajlatait, sokszínű zöldjét, a folyók-tavak kékjét, ezüstjét, a tarlók sárgásbarnáját, az érett termés aranyát, a szántások megkapó geometriai rajzait. A helikopterlátomások a kitáruló városképek különböző sajátosságait nagy, összefüggő horizontban fogják egybe. A földönjáró időben futja át a teret, eltart egy'darabig, amíg például Nagykőrös művelődési centrumától az agrárterületekig vagy a konzervgyárig eljut. Cegléd tágan elhúzódó térségét csak mozaikban észlelhetjük odalent, Szentendre, Vác és a többi más-más szinteken vagy más-más oldalakról érzékelhető. Az irdatlan magasan szálló repülőgép szinte térképpé mossa a tájat, gyorsasága szemünk villanásánál is, nagyobb. A 200 kilométerrel haladó helikopter kis pontokká parányítja az embemyi egységeket, de teret és időt hagy a szemnek és a gondolatnak, hogy városokat, falvakat» tanyákat, tavakat, folyók kanyarait, erdők rengetegét, alatta- mellette suhanó ormokat, romokat elbűvölve bámulhassunk meg. Tudtam, hogy a veresegyházi strand nagyon szép. De helikopterről, a tavas, lombos, dombos tájba befoglalva — gyönyörű volt. Töviről-hegyire ismertem Szentendrét. — Ékszerdoboz — szokták mondani róla, de hogy ez a közhely mennyire igaz, afelől csak házai-templomai felett alacsonyan elrepülve győződtem meg. Ha négy-ötórás helikopterrepülésünk minden benyomását át akarnám adni az olvasónak, ahhoz alighanem egy PEST MEGYE MADÁRTÁVLATBÓL című hosszabb írásművet kellene írógépemen lekopogtatnom. Hogy ilyesmit tenni eszembe se jusson — szorosan fogva próbáltam papírra vetni Pest megyei, madárröptű élményemet. Szentendre — helikopterről. ▲ veresegyházi strand felett. Gárdos Katalin légifelvételel szerves kapcsolatot felfedeznünk. Talán nem szerénytelenség, ha erre most itt kiemelten rámutatunk. A Hét vasárnapi számának egyik Pest megyei anyaga a délegyházi tavak „eltűnéséről” szólt. Olvasóink már mint a probléma jó ismerői nézhették a tv adását: az adást megelőző szerdán jelent meg cikkünk, a sajnos még mindig megoldatlan gondról és a tv- riport születésének körülményeiről. A másik Pest megyei riport még közelebbről kapcsolódott szerkesztőségünk munkájához. Előfizetőink, lapunk vásárlói az elmúlt több mint két esztendő alatt 120 folytatásban olvashatták vasárnaponként e hasábokon Békés István Pest megyei „barangolásait”. Az . érdekes cikksorozatból — mint már hírül adtuk — rövidesen könyv jelenik meg. A Hét riportja ebből az alkalomból született. Méghozzá nagyon televízió- szerűen. A szerző és a tv munkatársai helikopterre szálltak, s Horváth János kérdéseire a magasban válaszolt Békés István, miközben a gép alatt Pest megye tájai, városai suhantak el. Függetlenül attól, hogy mindkét riport ilyen közvetlen közelről érintette Pest megyét és lapunkat, azt hisszük, egy pillanatra sem váltak pusztán helyi jelentő- ségűekké. Mindkét riport érdekes, tanulságos adás lehetett minden tv-néző számára. Mindehhez képest már igazán csak ráadásként említjük a vasárnapi tv-műsor- ból azt a két Pest megyei műsorszámot, amellyel délután találkoztunk. A Duna- menti folklórfesztivál gálaestje első részének közvetítésében két Pest megyei együttessel találkoztunk: a kitűnő ceglédberceli német tánccsoporttal és a maglódi lendületes Röpülj páva körrel. Túlzás lenne ezek után azt állítani, hogy vasárnap „Pest megyei nap” volt a televízióban? Változások. Nemrég írtuk e hasábokon, hogy a tv megváltoztatta korábbi magatartását a mai magyar irodalom irányában. Az elég hosszú idő óta tapasztalt sajnálatos közömbösséget mostanában valamiféle élénkebb, bár véleményünk szerint még mindig nem eléggé dinamikus érdeklődés váltotta fel. Ennek volt egyik — egyébként nagyon jól sikerült — bizonyítéka — dokumentuma a szombat délutáni Szepesi Atíila-műsor. Egyik legtehetségesebb fiatal költőnk műveiből adott fi- . gyelemkeltő összeállítást a televízió. Gondolom, sok néző nevében mondhatom, őszinte érdeklődéssel várjuk a folytatást. Az előadók dicsérete. Bródy Sándor A medikus című drámájának vasárnap este látott tv-változata nem igényel különösebb kommentárt. Az Ádám Ottó rendezte játék az író sajátos mondanivalóját meggyőzően és hűségesen közvetítette.’ Ki kell emelnünk viszont azt a magasszínvonalú színészi játékot, amelyet a dráma jórészt fiatalokból álló gárdája produkált. Hogy Mik- lósy György és Némethy Ferenc — a játék két legidősebb közreműködője — kitűnő színész, senkinek sem kell magyarázni. De hogy a többé- lsevésbé még' kezdő színészek — mindenekelőtt Paüdits Béla, Andai Kati és Faluhelyi Magda — velük egyenrangú képesek nyújtani, stílusban és kifejező erőben azonosan, feltétlenül megér egy megjegyzést. Valóban kiemelendő, hogy a fiatal színészgárda milyen jól állt helyt a Bródy-színmű tv-változatá- nak előadásában. Ez persze Ádám Ottó dicsérete is. Méghozzá kétszeresen. Mint rendezőé és mini főiskolai tanáré egyaránt. Ö. L. ; günknek érezzük, hogy erről, a számunkra fontos különbségről külön is szólj un^ A Hét vasárnap két érdekes riportban foglalkozott Pest megyével. A véletlen — vagy talán nem is egészen a véletlen — úgy hozta, hogy a két riport nemcsak egyszerűen megyei anyag volt, hanem mindkettő — különböző módon és fokon ugyan, de mégis egészen közelről — érintette lapunk, a Pest megyei Hírlap munkáját. A Hét riportjai és szerkesztőségünk tevékenysége között eddig még egyszer sem sikerült ilyen szoros és
