Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-10 / 186. szám
%Hnian 1974. AUGUSZTUS 10., SZOMBAT 0 KUSZ Gerald Ford első napja Ciprus Befejeződött a tűzszüneti vonalak kijelölése Gerald Ford eddigi alelnök — Nixon lemondása után — az Egyesült Államok új elnöke. Ford bejelentette? hogy folytatja Nixon külpolitikáját, és fakérte Kissinger külügyminisztert, maradjon a hivatalában. Uj korszak kezdődött 1974. augusztus 9-én délben az Egyesült Államok történetében. Üj korszak abban az értelemben, hogy olyan eseménysorozat zajlott le. amelyre Amerika történelmében még nem volt példa, több mint száz esztendővé ezelőtt egyszer már alkotmányos vádemelési eljárást indítottak egy hajdani amerikai elnök ellen, akkor azonban a bírósággá alakult szenátus a vádat elvetette és az elnök a helyén maradt. Most — miután Nixon helyzete rohamos gyorsasággal reménytelenné vált és saját pártjának szenátorai is hátat fordítottak neki — kénytelen volt lemondani elnöki tisztségéről és a Fehér Házba nyomban bevonult Gerald K. Ford eddigi alelnök. Ez az első eset. hogy a Fehér Ház egy lakója kénytelen lemondani. Mint ahogy az amerikai történelemben Ford alelnökké választása volt az első eset, hogy az alelnöki tisztséget egy elnöki periódus közepén kellett betölteni. (Emlékezetes ugyanis, hogy Nixon előtt Agnew alelnökőt kény- szerílették lemondásra korrupció miatt.) A WATERGATE-ÜGY, amely oly hosszú idő óta rátelepedett az Egyesült Államok politikai életére, ezzel lezárult. Ma még nem lehet világosan megmondani, hogy milyen mélyebb hatással lesz az egész ügy az Egyesült Államok belső fejlődésére. NYILVÁNVALÓ VOLT ugyanis, hogy a csata nem egyszerűen a Watergate épület csoportba történő betörés és annak eltussolása, tehát poli tikai-morális kérdések körül forgott. Az egész küzdelemnek volt egy alapvető hatalmi gyökere. Nevezetesen az, hogy az Egyesült Államok társadalmi és politikai viszonyai között milyen mértékig lehetséges a végrehajtó hatalom kon- centrácója, összpontosítása az elnök kezében. S ami ennek a másik oldala: a hatalom törvényhozói és bírósági ágazata mennyire kap lehetőséget végrehajtó hatalom ellenőrzésére és ellensúlyozására. TÖRTÉNELMILEG az utóbbi évtizedekben az Egyesült Államokban az általános áramlat a végrehajtó hatom erősödése irányába mutatott. Ez sokak szerint azért volt törvényszerű, mert különösen nemzetközi kérdésekben a politikai élet felgyorsult ritmusa sokszor azonnali döntéseket követel. FORD ELNÖKSÉGE, mint ismeretes, 1976 novemberéig tart, hiszen ebben az időpontban esedékesek az Egyesült Államok négyévenként ismétlődő elnökválasztásai. Ez a tény, valamint az, hogy Nixon elvesztette a végrehajtó hatalom csatáját a kongresszussal és a Legfelsőbb Bírósággal szemben, arra enged következtetni, hogy 1976-ig különösképpen belpolitikai kérdésekben megnő a kongresszus szerepe az ameri'ki politikai irányításban. Erre utal Ford első nyilatkozatának hangvétele is. Ebben az új elnök hangsúlyozta, hogy életében sok ellenfele volt a politikai arénában és a kongresszusban, de „reméli, hogy ellensége egy sincs”. AZ ÜJ ELNÖK már alelnökké választásakor, a szokáGörögország, Törökország, Nagy-Britannia és az ENSZ katonai megbízottai Nicosiában pénteken kora délután aláírtált a ciprusi tűzszüneti vonalaltat feltüntető dokumentumokat, amelyek nem tartalmaznak megállapodást, hanem pontosan feltüntetik a szembenálló felek állásainak elhelyezkedését. A dokumentumokat elküldték a genfi értekezlet részvevőinek. Nagy-Britannia katonai képviselője elmondotta, hogy a dokumentumok jelen pillanatban Görögország, Törökország, Nagy-Britannia és az ENSZ- főtitkár birtokában vannak, s nyilvánosságra hozatalukról a genfi tanácskozás részvevői döntenek. Az ENSZ békefenntartó haderők képviselője elmondotta, hogy a dokumentumok aláírásával befejeződött a tűzszüneti vonalak kijelölésével kapcsolatos munka első szakasza. A második szakaszban — az ütközet létrehozásáról tanácskoznak majd Géniben az összes érdekelt felek képviselői. ★ Genfben pénteken Nagy-Britannia, Görögország és Törökország külügyminiszterei hem hivatalos megbeszéléseket folytattak a ciprusi válság megoldásával összefüggő kérdésekről, míg a három ország szakértői három csoportban tanácskoztak a hadifoglyok és a fogva tartott polgári személyek cseréjéről, a tűzszüneti vonalak rögzítéséről és a ciprusi görög haderőknek a ciprusi török területekről való kivonásáról. Callaghan brit külügyminiszter Kurt Waldheim- mel tanácskozott. Az ENSZ főtitkára ezután Mavrosz görög külügyminiszterrel tárgyalt. Megérkeztek Genfbe a ciprusi görög és török közössós kongresszusi kihallgatás alkalmával leszögezte, hogy messzemenően egyetért az amerikai külpolitikának azokkal a lépéseivel, amelyek Nixon elnökségi periódusában hozzájárultak a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. Nyomban Nixon lemondása után tett első nyilatkozatában megerősítette, hogy folytatni kívánja ezt a politikát, s egyben közölte, hogy felkérte Kissinger külügyminisztert, maradjon továbbra is hivatalában. Azt is bejelentette, hogy Kissinger a javaslatot elfogad, ta. NIXON LEMONDÁSÁNAK és Ford hivatalbalépésének pillanatában a drámai elemek még túlságosan erősek, semhogy Ford politikáját illetően részletekbe lehessen bocsátkozni. A külvilág számára e pillanatban a legfontosabb dolog biztosítottnak látszik. Nevezetesen: az enyhülési politika folytatása. Mint erre a szovjet politika vezetői is több ízben rámutattak, az utóbbi években az amerikai külpolitika vezetése a nemzetközi realitásoknak a korábbinál józanabb figyelembevételén alapult. Ebben az értelemben ez a politika egy olyan belső amerikai fejlődés terméke volt, amely nem kötődik személyekhez. AMI A BELPOLITIKÁT ILLETI, az új elnök önmagáról egy ízben azt mondotta, hogy „pénzügyi kérdésekben konzervatív, belpolitikai kérdésekben mérsékelt”. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a republikánus párt centrumához tartozott. Már 1963-ban a republikánus párt országos konferenciájának elnöke volt. Ez a testület határozza meg a párt általános politikai magatartását a törvényhozás mindkét házában. Ezt követően 1965-től kezdve Ford volt a képviselőház republikánus pártcsoportjának vezetője, s ezt a tisztséget alelnökké választásáig megtartotta. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a törvényhozás és az új elnök között lényegesen kiegyensúlyozottabb lesz a kapcsolat, mint Nixon időszakában volt. MINDENESETRE nagymértékben befolyásolja majd az | új elnök belpolitikai mozgási szabadságát az idén novemberben esedékes részleges választás, amikor újjáválasztják az egész képviselőházat és a j szenátus egyharmadát. Ezen a | választáson derül majd ki, hogy a történelembe páratlan „Nixon-ügy” politikailag mennyire károsította meg magát a republikánus pártot. A novemberi választások nemcsak arra adnak majd választ, hogy hogyan alakulhatnak a I republikánus esélyek az 1976-os elnökválasztáson — | hanem arra is, hogy a mostani, drámai körülmények között I megkezdett csonka elnöki pe- | riódus után lesz-e lehetősége | és esélye Gerard Fordnak arra. hogy 1976-ban pártja jelöltje legyen az elnökválasztási harcban. ségek vezetői, hogy szombaton bekapcsolódjanak a háromhatalmi értekezlet munkájába. Megérkezésükkor adott nyilatkozatukból az derült ki, hogy ellentétes elképzeléseik vannak a szigetország politikai i jövőjéről. Glafkosz Kleridesz ügyvezető elnök, a ciprusi görög közösség vezetője kijelentette, hogy ellenzi az olyan megoldást, •' amely a két közösség politikai elkülönüléséhez vezet, s a szigetország függetlenségén és szuverenitásán alapuló megoldás mellett foglal állást. Hangsúlyozta, hogy a ciprusi béke és stabilitás helyreállításának előfeltétele az összes külföldi csapatok kivonása a szigetországból. De nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a csapatok kivonása szakaszokban történjék. Világosan jelezte, hogy a ciprusi görög küldöttség a genfi értekezleten az athéni küldöttséggel egybehangzó álláspontot képvisel. Kleridesz a görög fővárosból érkezett, ahol több mint egy órán át tanácskozott Karamanlisz miniszterelnökkel a ciprusi válság megoldásáról. Rauf Denktas elnök, a ciprusi török közösség vezetője Genfbe érkezésekor hangsúlyozta: „A ciprusi állam jövőjét illetően nincs más politikai alternatíva, mint autonom török övezet létrehozása szövetségi államon belül”. Mint mondotta, ennek az övezetnek a létrehozása együttjár a lakosság áttelepítésével, legalábbis ami a veszélyeztetett ciprusi törököket illeti, de a ciprusi görögök szabadon választhatnak, hogy maradni vagy távozni akarnak-e lakóhelyükről. Bülent Echevit török miniszterelnök pénteken Fahri Korutürk köztársasági elnökkel megtartott találkozója után sajtónyilatkozatban kijelentette: Törökország ellenzi a genfi értekezlet kiszélesítését, amennyiben Görögország visz- szautasítja a szövetségi állam létrehozására vonatkozó török javaslatot. A miniszterelnök cáfolta a görög vádakat, amelyek szerint a török csapatok sértik meg a ciprusi tűzszünetet. Hangsúlyozta, hogy a török területek körüli biztonsági övezet hiányában lehetetlen a tűzszünet betartása, mert a török csapatokat aknamezők veszik körül. Nehéz helyzetüket tükrözi az a csütörtökön történt incidens is, melynek során egy brit újságíró meghalt és több külföldi újságíró megsebesült — hangsúlyozta a miniszterelnök. Idézte Kiéri desz ciprusi ügyvezető elnököt, aki a közelmúltban kije lentette, hogy elveszítette az ellenőrzést a ciprusi görög alakulatok felett, amelyek még csak nem is tájékoztatják kormányt tevékenységükről Közel-Kelet ENSZ-repüiögép tragédiája Lezuhant pénteken azENSZ- közel-keleti rendkívüli erőinek egy Bej rútból Damaszkuszba tartó szállítórepülőgépe, amelyen • első jelentések szerint háromfőnyi személyzet és hat utas tartózkodott. Damaszkuszi hivatalos közlés szerint — mint a trancia hír- ügynökség jelentette — a gép a szírial—libanoni határtérség felett a szíriai légelhárítás és támadó izraeli vadászgépek kereszttüzébe került. A szállítógépen tartózkodó mind a kilenc személy életét vesztette. Az ENSZ szóvivője pénteken este közölte, hogy a libanoni határ közelében pénteken délelőtt bekövetkezett repülőgépkatasztrófa kilenc halálos áldozata kanadai állampolgárságú. A hírügynökségek ugyanakkor beszámoltak arról, hogy a délelőtti órákban izraeli vadászbombázók újabb támadásokat intéztek dél-libanoni lakott körzetek ellen. A támadó gépek a libanoni—izraeli határról tíz' kilométerre északra 15 percen keresztül bombákkal és rakétákkal árasztottak el egy települést, s annak több épületét lerombolták. Áldozatokról egyelőre nem érkezett jelentés. Orenburg Üzembe helyezték az első egységet Üzembe helyezték az oren- burgi gázfeldolgozó komplexum első üzemegységét. A nagy szovjet vegyipari létesítmény teljes üzembe helyezése után évente 15 milliárd köbméter földgázt, 540 000 tonna kéht és több mint egymillió tonna kondenzátumot termel majd. Orenburgnál van a Szovjetunió európai részének legnagyobb földgázlelőhelye. A szakértők az itteni földgázmezők készleteit több mint kéttrillió köbméterre becsülik. Magyarország számára Orenburg jelentőségét az adja meg, hogy a KGST keretében épülő, az Uraitól a Szovjetunió nyugati határai felé tartó 2750 kilométer hosszú gázvezetéken hazánk is nagy- mennyiségű földgázt kap Orenburgból. A Szovjetunió ezen a vezetéken évente 15,5 milliárd köbméter földgázt szállít majd a testvéri szocialista országokba. Az én harminc évem I Cikkünk szerzője Lódzban glő író, újságíró, aki Lengyelországban szatirikus műveivel és tánczenei szövegeivel, verseivel is nagy népszerűségre tett szert. Alábbi tárcáját magyarországi tartózkodása alkalmával írta, amelynek során ellátogat Pest megyébe is. Aemregen, július 22-én ünnepelte hazám felszabadulásának 30. évfordulóját. Harminc év telt el attól a pillanattól, amikor a lengyel föld egy felszabadított darabkáján megalakult a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottság. Üj hatalom, népi hatalom kezdete volt ez, amely a néppel együtt vívta ki a nagy eredményeket. Nagyszerűek ezek az eredmények, de még nem elégítenek ki teljesen, még vannak tennivalók. Mondhatnánk úgy is, hogy evés közben jön meg az étvágy. A magyar olvasó — tudomásom szerint — elegendő információval rendelkezik a lengyelek életéről, gyakran írnak róla a magyar újságok, és beszél a televízió, a rádió. E cikkben ezért ilyesmiről nem esik szó, de talán érdé-, kés lesz egy és más az én harminc évemről, az én 30. évfordulómról. Sorsom úgy alakult, hogy nem olyan emberek közé tartoztam, akiknek sikerült volna kivárniuk a szabadságot saját hazájukban. Engem — hasonlóan több százezer lengyelhez — a háború idegenbe taszított. Vajon tényleg idegenbe? Hát nem ... Lehet, hogy ez patetikusan hangzik, de hogyan fejezhetné ki az ember azt az örömét, nagy szerencséjét és megelégedését, amiért túlélhette a háborút egy másik nép segítségével és törődésével. Olyan népiével, amely akkoriban szintén nagy nehézségekkel, az elnyomatással küszködött, hiszen az a nép sem volt akkor szabad. Természetesen Magyarországról van szó! Igen, ez a nép 1939-ben befogadott sok tízezer lengyelt, akiknek sikerült elmenekülniük a hitleristák által megszállt hazájukból. Sajnos, Magyarországon is az élet egyre nehezebbé vált, a fasiszták úgy érezték magukat itt. mint otthon, megsokszorozódtak a gazdasági és társadalmi problémák. Itt tudtam meg azután a rádióból a Vörös Hadsereg és a vele együtt harcoló lengyel hadsereg of- fenzívájának kezdetéi országunk felszabadításáért. Ez időben a felszabadító Vörös Hadsereg már közeledett a magyar határ felé. Itt értesültem a varsói felkelés. kitöréséről és bukásáról. Minden jó és rossz hírt együtt éltünk át a magyarokkal, hiszen közös ügyről volt szó. De az 1944. júliusi, augusztusi, novemberi és decemberi napokban a magam korabeli fiatal nemzedék még nem volt tisztában mindennel, de mindannyian — akik nem tudtunk személyesen részt venni a harcokban —, vártuk a felszabadulást. Vártunk valamire, aminek el kell jönnie, mert másképpen el sem tudtuk képzelni. Es végre eljött! Aztán következtek az újjáépítés nehézségei. Most már mindannyian tudjuk, hogy az, ami Lengyel- országban és Magyarországon ma van, nem az égből pottyant az ölünkbe. Hogy mindezért keményen meg kellett dolgozni. A* elteli 30 évben kia:aku:t a hagyományos lengyel—magyar barátság új modellje is. Annak a barátságnak, amely a történelem folyamán sokszor beigazolódott a gyakorlatban, és amely számomra mindig igaz barátságot jelentett. S most 30 év után ismét Magyarországon vagyok. Továbbra is örülök és csodálatba ejt a magyar táj szépsége mellett első sorban a lengyelek iránti szívélyesség, vendégszeretet. Csodálkozom és szerencsésnek tartom magam, hogy éppen itt, a magyar földön — ugyanaz, amely már 1944- ben sem volt idegen, hanem második hazám volt, ünnepelhetem meg a 30. évfordulómat, a szabadság első felvillanásának 30. évfordulóját, számomra, lengyel és magyar hazám számára. Majdnem minden évben ellátogatok ide, talán egy kicsit terhelve magyar barátaimat, de arra gondolok, hogy ezeket az utazásokat ők idézik elő, mert itt mindig jól érzem magam. És különben is, ha valaki Lengyelországba jön. és összetalálkozik velem — biztos lehet abban, ho-v — én is megteszek mindent, hogy a mi hazánkról és a lengyelekről úgy beszélhessenek a mai magyarok, mint igazi barátokról. S ha már viszontlátogatásról esik szó, akkor azt is leírom, hogy valahányszor Magyarországra utazom és beszélgetni kezdek magyar barátaimmal, mindig felmerül egy már talán banálisnak ható kérdés: Mit érdemes megnézni Lengyelországban, mit érdemes meglátogatni?'Eleinte úgy tűnt: ezek a kérdések csak szokásos udvariassági kérdések, amelyeket egy külföldinek fel kell tenni, nehogy azt higgye, hogy nem érdeklődnek országa iránt. De mivel ezek a kérdések igen gyakran záporoztak felém, meg kellett győződnöm róla, hogy nem puszta udvariasságról van szó, hanem tényleges érdeklődésről. A inagvar lapok sokat írnak Lengyelországról, a rádió és a televízió szinte naponta említi. A magyar újságírók és publicisták látogatása Lengyelországban szinte mindennapos. Ezért kicsit nehéz a válasz. De úgy láttam, hogy a magyarokat elsősorban Krakkó érdekli. Ez Lengyelország régebbi fővárosa, kiemelkedő kulturális hagyományokkal rendelkező város. A műemlékek városának is nevezik, a népi Lengyelország nagy gonddal állította helyre. Az egész ország és a lengyel— magyar kapcsolatok történelmében talán a legfontosabb emlékek fűződnek hozzá. Ezért is olyan város, amelyet minden magyarnak1 meg kell látogatnia, ha Lengyelországba utazik. Nem túlzás, hogy egyedül Krakkóban kell eltölteni annyi időt a műemlékek megtekintésével, mint amennyi Budapest műemlékeinek megtekintéséhez szükséges. A királyi vár a Wawelban, a Jagelló Egyetem, a Barbakán, a Posztóház, a Főtér, Krakus, Kosciuszko, Wanda halma, múzeumok, 82 templom és sok-sok más műemlék, amelyek Lengyelország és a lengyel—magyar közös történelemről is tanúskodnak. Itt van mindamellett a Krakkói Vajdaság sok városával és helységével. Köztük Ojoów. Pieskowa, Skala és Zakopane. a lengyel Tátra fővárosa, vagy Wiellczka, a még működő sóbányáival, föld alatti múzeumaival, sóba faragott kápolnájával és föld alatti tüdőszanatóriummal. És még itt van Poronim. a Lenin-múzeummal és a nagy lengyel acélváros, Nowa Huta. A látogatók érdeklődését mindezek bizonyára felkelthetik, csupán ebben az egyetlen megyében. Ám Lengyelországban 17 megye van, s székhelyeik lakossága 100—800 ezer ember. Minden négyzetkilométer földnek megvan a maga régi vagy újkori történelme, ahol mindenre kiterjedően hatalmas anyagi befektetésekkel igyekeznek a lengyelek megőrizni és bebiztosítani mindazt, ami méltó az ezeréves történelemhez, és a boldog, örömteli 30 évhez, amely új történelmünket alakítja. Cezary Juszynski
