Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-01 / 178. szám
<Míihn, 1974. AUGUSZTUS 1., CSÜTÖRTÖK FÓKUSZ Az első lépés Érthető módon a világ közvéleményét kedd este óta elsősorban az foglalkoztatja, hogy milyen fogadtatásra talál a Genfben aláirt ciprusi megállapodás. Miközben a sziget- országból nem érkeztek nyugtalanító hírek, vagyis a szembenálló felek nem szegték meg a tűzszünetet, a genfi, három- hatalmi nyilatkozat vegyes visszhangot váltott ki. Callaghan angol külügyminiszter szerda reggel a londoni repülőtéren egyetlen szóval, szokatlanul tömören fejezte ki véleményét, amikor megkérdezték, sikeresnek tekinti-e a genfi tanácskozásokat. Válasza így hangzott: „Igen.” Jö JEL, hogy Cipruson az élet lassan visszatér a normális kerékvágásba: kinyitottak a bankok és megindult a közlekedés. Denktas, a ciprusi török közösség vezetője „jó hírnek” nevezte a genfi megállapodást. Egyben hangsúlyozta: a ciprusi probléma rendezésében továbbra is a föderatív megoldás híve marad. Kleridesz ügyvezető ciprusi elnök üdvözölte a genfi megállapodást, amely véget vetett a harcoknak. NAGY FIGYELMET KELTETT Ecevit török miniszter- elnök szerdai üzenete a török fegyveres erők vezérkari főnökéhez. A kormányfő szerint a genfi megállapodás megteremtette „a ciprusi törökök jogait biztosító új ciprusi rend alapját”. Véleménye szerint Törökország Genfben tanúsított szilárdságának a legfőbb forrása a török fegyveres erők Cipruson aratott győzelme volt. Ugyanakkor a szélső- jobboldali török Nemzeti Jólét Pártjának vezetője — Ecevit miniszterelnök koalíciós partnere — bírálta a megállapodást. Aggodalmát arra alapozta, hogy a genfi megállapodás bizonyos cikkelyeinek helytelen értelmezése esetén Törökország mindent elveszíthet Cipruson. KARAMANLISZ görög kormányfő első nyilatkozatában hangsúlyozta: a megállapodás kiindulópontot jelent a ciprusi kérdés igazságos rendezéséhez. „Ennek megoldása biztosítaná a kapcsolatok helyreállítását Görögország és Törökország között és szavatolná a békét a világnak ebben a térségében” — mondta a miniszter- elnök. MAKARIOSZ ciprusi elnök — aki Londonban tartózkodik — óvatos fenntartással fogadta a genfi megállapodás hírét. Örömének adott kifejezést, hogy a tűzszüneti megállapodás véget vet a vérontásnak, ugyanakkor rámutatott: a török csapatok Ciprusról történő kivonásáról rendkívül homályosan intézkedik a megállapodás. Genf tulajdonképpen az első lépés a ciprusi rendezés útján. Ez derül ki a nyilatkozatok többségéből, mint ahogy a reális adottságok is további tárgyalásokat, az érdekeltek újabb eszmecseréit feltételezik. Genf—Európa A nyári ciklus eredményei A moszkvai Pravda genfi tudósítói a lap szerdai számában nagyobb terjedelmű kommentárban elemzik azokat az eredményeket, amelyeket a biztonsági értekezlet nyári ciklusában sikerült elérni. Mindenekelőtt megállapítják, hogy sikerült megoldani az értekezlet egyik legfontosabb kérdését: kidolgozni a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a kapcsolatok, illetve az érintkezések területén megvalósuló együttműködés elvi alapjait. A koordinációs bizottság egész komplexumában jóváhagyta azt a megállapodást, amely szerint az említett területen kifejtett együttműködés során maradéktalanul be kell tartani az államközi kapcsolatokat szabályozó elveket, köztük a szuverén egyenjogúság és a bel- ügyekbe való be nem avatkozás elveit, összehangolták az okmány humanitárius kérdésekkel foglalkozó bevezetőjét, s megállapodásra jutottak abban, hogy az államok tiszteletben tartják egymás jogát a törvények és a köz- igazgatási szabályok megalkotására, s ennek megfelelően kiegészítették a nemzetközi jogi kötelezettségek teljesítésének elvét is. A fő politikai okmány tíz pontjából hatot már megfogalmazott az európai biztonsággal foglalkozó első számú munkabizottság. Az első számú munkabizottság — mint a Pravda rámutat — továbblépett az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok elvének megszövegezésében is, s összeegyeztették a hadgyakorlatokra meghívott megfigyelők cseréjéről szóló szövegrészt is. A gazdasági, a tudományos, a műszaki és a kömye-/ zetvédelmi együttműködés kérdéseivel foglalkozó bizottság munkája is közel került a befejezéshez. A hármas számú bizottságban kidolgozták a tételeket a tudományos együttműködésről, a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekkel foglalkozó tudományos fórumok megszervezéséről. Közelebb jutottak az álláspontok az adatszolgáltatásban való jobb együttműködés kérdéseiben is. Kezd végleges formát ölteni a záróokmányok tervezete — állapították meg a Pravda tudósítói — ennek megfelelően a résztvevők aktív vitát folytatnak a negyedik napirendi pontról, amely az európai értekezlet utáni további lépésekről szól. A már ismert csehszlovák javaslat mellett ebben a kérdésben több más javaslat érkezett be, egyebek között Jugoszlávia részéről. CSAK RÖVIDEN... MICHAEL IMRU etióp miniszterelnök Addisz-Abebában nyilatkozott az etióp televízió riporterének és kijelentette, hogy a jelenleg hatalmon levő kormányban nem lesznek lényeges változások. A „77-EK CSOPORTJA” — amely jelenleg valójában 95 ázsiai, afrikai és latin-amerikai országot foglal magában — kedden az Egyesült Nemzetek tengerjogi konferenciáján javaslatot tett, hogy bízzák egy nemzetközi szervezetre a tenger mélyén - található ásványi anyagok kitermelését. JACQUES CHIRAC francia miniszterelnök szerdán délután a dán kormány meghívására, 48 órás hivatalos látogatásra Koppenhágába ér» kezelt. A BONNI KORMÁNY szabadságon nem levő tagjai szerdán délelőtt Genscher al- kancellár, külügyminiszter elnökletével kétórás kabinetülést tartottak. A szokásos heti minisztertanács középpontjában, mint várható volt, a Nyugat-Berlinben jogellenesen felállított környezetvédelmi szövetségi hivatallal kapcsolatos problémák állottak. A DUBNÁI Egyesült Atomkutató Intézet tudósai felfedezték a Mengyelejev-féle periódusos táblázat 106. elemét. Szentendre Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága és a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium nyilvános és titkos tervpályázatot hirdet Szentendre város tömegközlekedésének, a belváros forgalmi rendjének, tervezett belső kőrútjának és csomópontjainak forgalmi és építészeti kialakítására. A tervpályázati kiírás és mellékletei 1974. augusztus 5-től vehetők át Szentendre Városi Tanács VB. Műszaki Osztályán., A pályaművek beküldésének határideje: 1974. november 14-én 24 óra. A pályaművek díjazására 300 000 Ft áll rendelkezésre, az eredményhirdetés és a pályadíjak kifizetése 1974. november 30-ig megtörténik. KÉT HÓNAP ÓTA először jelent meg a nyilvánosság előtt Csou En-laj miniszterelnök. A kínai államtanács elnöke szerda este jelen volt azon a banketten, melyet a hadsereg napja alkalmából adtak Peking- ben. SZERDÁN rövid látogatásra a szovjet fővárosba érkezett Petr Mladenov, a Bolgár Kommunista Párt KB politikai bizottságának póttagja, külügyminiszter. Santiago Hasdbírósági ítélet * A magyar közvéleményben széles körű tiltakozást váltot- . tak ki a chilei terrorhadjárat legutóbbi fejleményei, a légierő hadbíróságának törvénytelen és gyalázatos ítéletei. A magyar társadalom felháborodását tolmácsolva, különböző magyar szervezetek Pinochet tábornokhoz és Joise Berdi- chewski katonai bíróhoz tiltakozó táviratod intéztek, A chilei légierő hadbírósága kedden hirdetett ítéletet annak a 67 vádlottnak az ügyében, akiket Salvador Al- lende törvényes kormányának támogatása miatt hazaárulás vádjával fogtak perbe. A hadbíróság négy személyt — köztük Carlos Lazot. az Állami Bank volt alelnökét, a Szocialista Párt tagját — halálra ítélték, ezen kívül 56 vádlottra 300 naptól életfogy- tiglanig terjedő börtönbüntetést szabott ki, három személyt pedig felmentett. A vádlottak többsége — szám szerint 57 —, a légierő tisztje, a többiek polgári személyek, köztük egy nő. A légierő haditörvényszéke által kihirdetett ítéleteket Jósé Berdichewski katonai bírónak kell jóváhagynia, a halálbüntetéseket pedig csak Pinochet tábornok, a chiliéi junta vezetője változtathatja meg. Köszöntjük Sierra Leone államfőjét Hazánkba látogat az afrikai Sierra Leone-i államfő, dr. Siaka Stevens köztársasági elnök, hogy viszonozza Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének tavaly őszi hivatalos látogatását. Személyében a mai Afrika egyik legérdekesebb személyiségét látjuk vendégül, aki határozott belpolitikájával és haladó, el nem kötelezett külpolitikájával mindinkább felkeltette a világ közvéleményének érdeklődését és a felszabadulásért, a gazdasági megerősödésért küzdő afrikai népek elismerését. Losonczi Pál tavalyi látogatása alkalmából a Sierra Leone-i sajtó méltatta annak jelentőségét, hogy ő az első államfő, aki országukba látogat. A magyar államfőt és kíséretét a Sierra Leone-i nép mindenütt nagy lelkesedéssel fogadta. A tárgyalásokon megállapították, hogy a két ország mélységesen egyetért az ENSZ alapokmányának rendelkezéseivel, a béke és biztonság ügyének támogatásával, a gyarmati rendszer, a fajüldözés maradványainak felszámolásával. Varsó A harmincadik évforduló A PAP hírügynökség szerdán rövid kommentárban emlékezett meg az 1944. augusztus 1-én kirobbant varsói felkelés 30. évfordulójáról. A kommentár, méltatva a felkelők hősiességét, megállapítja, hogy a londoni emigráció irányítása ailatt álló honi hadsereggel együtt a szovjet hadsereggel szövetségben küzdő lengyel néphadsereg katonái és más baloldali erők is részt vettek a küzdelemben, jelentős ellenséges erőket kötöttek le és komoly veszteségeket okoztak a megszálló németeknek. A PAP a továbbiakban így ír: a varsói felkelés tragikusan végződött. Miközben az ország felszabadításáért küzdő tízezrek óriási véráldozatokat hoztak, az augusztus 1-én kirobbant fegyveres felkelés kezdeményezői egészen más célokat követtek. A londoni emigrációs kormány és az irányítása alatt álló honi illegális erők a felkelést fegyveres demonstrációnak szánták a szovjet hadsereg és a szovjet erőkkel vállvetve harcoló lengyel néphadsereg ellen. A rövid hadműveletnek tervezett felkelés véres küzdelemmé fajult, amelyben több mint kétszázezren vesztették életüket és Varsó teljesen elpusztult. A Sierra Leone-i államelnök, dr. Siaka P. Stevens. A két ország kapcsolatai az elmúlt évek során a kölcsönös érdekek alapján bővültek. (Sierra Leone exportjának 65 százalékát az ott bányászott gyémánt jelenti, további tíz százalékát a vasérc, és bíznak a molibdén-, platina- és krómércbányák feltárásában.) A bányászatban dr. Siaka Stevens határozottan, állami köz- beavatkozással serkenti a fejlődést. Most Magyarország és Sierra Leone gazdasági kapcsolatainak erősödésére szá- míthatunk. Semmi kétségünk, hogy kedves vendégünk látogatása megerősíti a tavaly kialakult személyes kapcsolatot hazánk vezető politikusaival. Dr. Siaka Stevens, aki élvezi az afrikai, harmadik világhoz tartozó országok bizalmát és megbecsülését — s aki a világ nagy nemzetközi kérdéseiben a miénkhez oly közeli nézeteket vall — maga mondz ta egy nyilatkozatában, hogy külpolitikájának alapja: nyitás mindenfelé. Magyarország népe hasonlóképpen — nyitott szívvel, barátsággal köszönti magas rangú vendégét. Forró Watergate-m Az amerikai képviselőház jogügyi bizottsága kedden befejezte a Nixon elnök elleni alkotmányjogi vádemelési törvényjavaslat-tervezet feletti vitát. A keddi napon a bizottság 21 szavazattal 17 ellenében jóváhagyta a törvényjavaslattervezet harmadik cikkét is, amely a kongresszussal szembeni engedetlenséggel vádolja az elnököt. A bizottság ugyanakkor elvetette két további cikk belefoglalását a törvényjavaslat-tervezetbe. Az elnök állítólagos adövisszáélésével kapcsolatos cikket és az 19«9-es kambodzsai bombázások törvénytelen elrendelésére vonatkozó cikket — egyaránt 26 szavazattal 12 ellenében — a jogügyi bizottság elvetette. A washingtoni forró nyár kellős közepén felforrósodott az oly hosszú ideje húzódó Watergate-ügy. Ezen a héten számos olyan esemény történt, amelyek már lehetővé teszik egy valószínű „menetrend” felvázolását. Ez a menetrend azzal lenne kapcsolatos, hogy Nixon elnök „alkotmányos vád alá helyezése” (angolul: impeachment) mikor és milyen feltételek között következhet be. Mielőtt a menetrend tárgyszerű ismertetéséhez fognánk, előre kell bocsátani: az Egyesült Államokon kívüli országokat a Watergate-ügy elsősorban abból a szempontból érdekli, hogy milyen hatása lehet a nemzetközi enyhülés irányzatára. Senkinek sem voltak illúziói arról, hogy a pénz és korrupció milyen szerepet játszik hosszú évtizedek óta az amerikai politikában, tekintet nélkül az elnök pártállására vagy személyes tulajdonságaira. Épp ilyen kevéssé lepte meg Európát és a világot az, hogy a hatalom a maga belpolitikai céljainak elérésére titkosszolgálati módszereket vagy — az elektronikus korszak kellős közepén — lehallgató készülékeket vesz igénybe. Éppen ezért az Egyesült Államokon kívül sokan értetlenül szemlélték és álszentnek tartották Nixon elnök ellenfeleinek morális felháborodását. Ügy vélték — és némi joggal, — hogy a megelőző évtizedekben alkalmazott módszerek lényegében nem változtak; a különbség most csupán az, hogy az adminisztráció emberei ügyetlenek voltak, a manipulációk nyilvánosságra kerültek, és ez módot nyújtott Nixon és a republikánus adminisztráció ellenfeleinek egy páratlan hevességű nolitikai hadjárat megindítására. Nixon, aki belpolitikai értelemben egész életében az amerikai politikai színkép jobbszárnyához tartozott, külpolitikájában az utóbbi években számos pozitív lépést tett. Ez nyilván nem egyéniségének változásából fakadt — hanem abból a nem értéktelen tulajdonságából, hogy képes volt tudomásul venni és felismerni a nemzetközi helyzetben bekövetkezett változásokat. Ezért egészében realista külpolitikát folytatott, ami egyik tényezőjévé vált a nemzetközi enyhülés irányzatának. Az enyhülés szempontjából Nixon személyes sorsának alakulása nem közömbös, de nem is döntő. Az enyhülés irányzatát a nemzetközi erőviszonyok személyektől független fejlődése váltotta ki. Ezt az irányzatot az Egyesült Államok vezető politikai személyiségeinek többsége támogatja. Ráadásul: Nixon 1976-ban, tehát valamivel több mint két év múlva, egyébként is végleg távozik a Fehér Házból, az enyhülés politikája pedig nem rövidlejáratú taktikai manőver, hanem történelmi tendencia. Persze nem mindegy, hogy a Watergate-ügy mennyire bénítja meg a Fehér Ház külpolitikai cselekvőkéoességét. Vagy éppen: mennyire teszi lehetővé az enyhülés ellenségeinek, hogy zsarolják a belpolitikailag szorult helyzetben lévő adminisztrációt, és megakadályozzák, hogy az ésszerű nemzetközi kompromisszumokat kössön. Ebből a taktikai — de nem elhanyagolható jelentőségű — szempontból az enyhülés folyamatát kétségtelenül zavarhatja, illetve lassíthatja a Watergate-ügy felduzzasztása. A hét eseményei kedvezőtlenek voltak Nixon elnök számára. A nyomás fokozódását már jelezte, hogy a Legfelsőbb Bíróság — tagjainak jó részét maga Nixon nevezte ki — egyhangúlag kötelezte az elnököt: szolgáltassa ki az ügyet vizsgáló Sirica szövetségi bírónak a Fehér Házban folytatott beszélgetések még meglévő magnetofonszalagjait — szám szerint hatvannégyet. A Legfelsőbb Bíróság döntése olyan taktikai vereséget jelentett Nixon számára, amely befolyásolta az ügyet vizsgáló képviselőházi bizottság munkáját. Ez a harmincnyolc tagú bizottság (teljes nevén: a képviselőház jogügyi bizottsága) fogalmazza meg a Nixon elleni alkotmányos vádemelés cikkelyeit és szavaz arról, hogy ajánlja-e a képviselőháznak a vádemelést. Az első lényeges cikkelyt megfogalmazták és az „az igazságszolgáltatás akadályozásával” vádolta az elnököt, a Watergate-ügy kapcsán. A második cikkelyt, amely „a hatalommal való visszaéléssel” vádolja az elnököt, ugyancsak jóváhagyták. Az első cikkelyt a bizottság 27:11 arányban, a másodikat 28:10 arányban fogadta el. Ez azt jelenti, hogy az első esetben hat, a második esetben hét köztársaságpárti képviselő is a vádemelést ajánlotta. így gyengének tekinthető Ford alelnöknek az az érvelése, hogy a Watergate-ügyet a demokraták „pártpolitikai célokra” akarják felhasználni. Miután a jogügyi bizottság befejezte munkáját, körülbelül tíz nappal később kerül az ügy a képviselőház elé, ahol augusztus utolsó hetére várható a szavazás. A képviselőházban egyszerű szótöbbséggel döntenek. Ez — figyelembe véve a jogügyi bizottság republikánus tagjainak a magatartását — valószínűvé teszi, hogy a képviselőház is a vádemelés mellett szavaz. Ennek azonban Nixon elnök szempontjából (noha természetesen súlyos politikai csapás) még mindig nincs döntő jelentősége. A képviselőház esetleges Nixon-ellenes döntése ugyanis a szenátus elé kerül, amely bírósággá alakul át, s dönt az alkotmányos vádemelésről. Ez nem büntetőjogi, hanem kifejezetten alkotmányjogi kérdés. Amennyiben a szenátus, mint bíróság az elnököt bűnösnek találja, akkor távoznia kell hivatalából és helyét Ford jelenlegi alelnök venné át — természetesen csak 1976-ig, a következő elnökválasztás időpontjáig. Ehhez a döntéshez azonban már nem egyszerű többség kell, hanem kétharmados többség. Kétes, hogy — hacsak időközben valamilyen elsöprő erejű új bizonyíték nem merül fel — a szenátusban Nixon ellenfelei elérik-e ezt a többséget. Amennyiben nem, Nixon hivatalban marad, és az ügy lezárul. Óriási erők csapnak össze természetesen ezekben a hetekben az amerikai belpolitika kulisszái mögött. Az összecsapásokban a világot elsősorban érdeklő külpolitikai kérdések alárendelt szerepet játszanak. Sokkal inkább személyi, párttaktikai és a novemberi részleges választásokkal összefüggő pozícióharcról van szó. Emellett jelentős szerepe lesz annak is, hogy a szenátus tagjainak jórésze — személyes véleményétől függetlenül — magának az elnöki hivatalnak a tekintélyét kívánja majd megóvni. Mindez a Nixont napjainkban érő súlyos politikai csapások ellenére a Watergate-ügy vitáját továbbra is teljesen nyílttá teszi. —i —e
