Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-10 / 159. szám
V %gMap 1974. JÚLIUS 10., SZERDA FÓKUSZ Felhívás- éberségre A francia L’Hnmanité keddi számában «ismertette a Portugál KP Politikai Bizottságának legutóbbi felhívását, amely a ■demokratikus érőikéi és a népi tömegeket éberségre intette a reakció mesterkedéseivel szemben, és a szociális konfliktusok élezésének kerülésére szólított fel. A lap ismertette a portugál kormány „küszöbön- álló” átalakításáról Lisszabonban keringő híreket is és politikai körökre hivatkozva azt írja, hogy a kormánykoalíció* ban „nehézségek” és „súrlódások” támadtak. ‘ a portugál Államtanács Spinola tábornok elnökletével hétfő estétől kedd hajnalig megtartott nyolcórás üléséről kiadott közlemény arról számolt be, hogy az államtanács szükségesnek tartja az ideiglenes kormány működését és feladatait meghatározó törvény módosítását. A szóvivő határozottan cáfolta az ideiglenes kormány, illetőleg egyes miniszterek lemondásáról terjesztett híreszteléseket. Jelezte, hogy Spinola elnök hamarosan nyilatkozik a politikai helyzetről. LISSZABONBÓL érkező nyugati hírügynökségi jelentések azonban változatlanul politikai feszültségről számolnak be. Rámutatnak, hogy a kormány heterogén jellege megnehezíti a hatékony tevékenységet. A koalícióban résztvevő pártok nyíltan bírálják a kormány egyes intézkedéseit. A feszültséghez hozzájárul a nehéz gazdasági helyzet és a gyarmati kérdés megoldásának akadozása. MARIO SOAREZ külügyminiszter kedden felkereste Spinola elnököt. A találkozó után újságíróknak elmondotta, hogy az elnök tájékoztatta őt a Léopold-Sedar Senghor szenegáli elnökkel hétfőn tartott rövid megbeszéléséről. Egy kérdésre válaszolva a külügyminiszter kijelentette, hogy nincs szándékában lemondani. A PORTUGAL FEGYVERES ERŐK kedden délután rádióközleményben szólították fel a lakosságot, hogy tartózkodjék a „jóvátehetetlen következményekkel járó felelőtlen megmozdulásoktól”. A közlemény hangsúlyozta: a kedd estére szélsőséges szervezetek által meghirdetett tüntetés indokolatlan megmozdulás, s azt célozza, hogy felszítsák az érzelmeket és elszakítsák a fegyveres erőket a néptől. A közlemény megerősíti, hogy a fegyveres erők a portugál nép békéjét és szabadságát akarják, amely csak a rend fenntartásával valósulhat meg. A portugál ideiglenes kormány kedden úgy döntött, hogy felfüggeszti azoknak a tisztviselőknek a béremelését, akiknek a gazdasági koordinálás minisztere a múlt héten fizetésem elést ígért. A francia hírügynökség az eseményt ösz- szefüggésrbe hoziza azzal a hétfő esti tisztviselő-tüntetéssel, amelyen 8él>0 hivatalnok vett részt még magasabb bért követelve. A gazdasági koordinálás minisztere 15 százalékos fizetésemelést ígért a matgas keresetű tisztviselőknek és 42 százalékost az alacsony kere setűeknek. Lapzártakor érkezett: Lisszabonban kedden este hivatalosan bejelentették, hogy benyújtotta lemondását Palma Carlos miniszterelnök és kormányának három tagja. Mogadishu főutcáján... Nyikolaj Podgornij Szomáliában Mogadishu főutcáján sok ezer Szomáliái köszöntötte Nyikolaj Podgornij szovjet államfőt. Több mint jelképes jelentőségű, hogy a Szomáliái Demokratikus Köztársaság fővárosának ez az utcája Lenin nevét viseli. A kelet-afrikai ország öt éve, az 1969 októberi forradalom győzelme óta nemzeti fejlődése céljául a szocialista társadalom építését tűzte ki. E törekvés megvalósulásához a Szovjetunió az első pillanattól kezdve hatékony segítséget nyújtott. A Szomáliái Legfelsőbb Forradalmi Tanács, és annak elnöke, Sziad Barre, a társadalmi és gazdasági elmaradottság felszámolása érdekében az eltelt öt évben számos nagy fontosságú intézkedést hozott. Államósították a külföldi társaságokat, a nagy bankokat, állami ellenőrzés alá helyezték a kül- és belkereskedelmet. Sziad Barre kormánya gondoskodott az ország legfontosabb kincséről, a sok milliós állatállományról; szovjet közreműködéssel megszervezték az oltóanyag-ellátást és megjelentek a legelőkön az állatorvosok 1973-ban törvényt fogadtak el a szövetkezetek létesítéséről, s ez azért volt nagy jelentőségű, mert a földművelés korábban ismeretlen volt ebben a kelet-afrikai országban. Mindennek eredményeként Szomáliában megszűnt a külföldi tőke uralma, napjainkban a nemzeti, döntőrészt állami vállalatok adják az ország ipari termelésének háromnegyedét. A Szomáliái vezetők útválasztása példaként szolgálhat valamennyi afrikai ország számára. Amint Vlagyimir Szi- monov, az APN különtudó- sítója megállapította: Szomália klasszikus példaként szolgál arra, hogy a nemzeti felszabadításért folyó harc sikerei logikusan elvezetnek a feudális, és a külföldi tőkétől függő, kapitalista típusú viszonyok felszámolásához. Sőt, Sziad Barre haladó kormánya azt vallja, hogy az elmaradottságból legrövidebb úton a szocialista fejlődés vezet el egy fejlettebb gazdasági és társadalmi rendszerhez. A köztársaság persze még nem jutott el a szocializmus építéséhez, de nem lehet nem észrevenni az élet általános demokratizálódását. Három éve Moszkvában járt Sziad Barre Szomáliái elnök, s annak idején leszögezte: „Meggyőződésünk, hogy a szocializmus az egyetlen rendszer, amely képes garantálni népünknek az emberi méltóságot”. Szomália eredményeit Afrika-szerte elismerik. Ennek tanúbizonysága volt, hogy az Afrikai Egységszervezet vezetőjéül legutóbb Sziad Barre elnököt választották meg. A Szomáliái elnök korábbi szovjetunióbeli látogatását most viszonozza Nyikolaj Podgornij. A szovjet államfő látogatása egyben ismét aláhúzza azt a tényt, hogy a nemzeti felszabadító mozgalmak sikerei elválaszthatatlanok a szocialista világ- rendszer erejétől, támogatásától. Mogadishu főutcáján ezért köszönthették oly melegen Nyikojaj Podgornijt. Kanada Trudeau liberális pártja megszerezte az abszolút többséget Pierre Elliott Trudeau liberális pártja megszerezte a szavazatok abszolút többségét a kanadai választásokon. A kanadai választások végleges, de .nem hivatalos eredményei szerint a liberális párt 140 képviselőt delegálhat a 264 tagú képviselőházban. (Az 1972-ben megtartott választásokon a párt csak 109 mandátumot szerzett.) A liberális párt legnagyobb ellenfele, a Haladó Konzervatív Párt 95 képviselőt küld a parlamentbe, szemben az 1972. évi 107- tel. A hírügynökségek a liberális párt nagy sikerének könyvelik el a mostani rendkívüli képviselőházi választásokon elért eredményt, hiszen az ellenzéki Haladó Konzervatív Párt és az Űj Demokrata Párt tavasszal bizalmatlanságot szavazott Trudeau kormányának a költségvetési vitával kapcsolatban. Robert Stanfieldet, a konzervatívok vezetőjét ugyancsak parlamenti képviselővé választották, de pártja eddig 20 mandátumot vesztett. A liberális jelölttel szemben veszített viszont David Lewis, az Üj Demokrata Párt vezetője. Robert Standfield máris gratulált legfőbb ellenfelének választási győzelméért. Az 54 éves Trudeau kijelentette, hogy „szívesen folytatja a munkát” és vállalja az újabb miniszterelnöki megbízatást. A francia—NSZK párbeszéd után Négy nyilatkozat Bonnban kedden befejeződtek a francia—nyugatnémet tárgyalások. A kétnapos tárgyalásokon mindenekelőtt a nyugat-európai gazdasági helyzetről, az infláció megfékezéséről volt szó. A tárgyalásokat követően Schmidt kancellár megállapította, hogy valamennyi megvitatott kérdésben nagy egyetértés mutatkozott meg. A megbeszéléseket az őszinteség és szívélyesség jellemezte — mondotta, majd külön kiemelte — mintegy a francia—nyugatnémet együttműködés zálogaként — a francia elnökkel való személyes jóbarátságát. Giscard elnök — plenáris ülés után — szintén kiemelte a nagy egyetértést, és ő is arról beszélt, hogy nincsenek történelmi fontosságú problémák a bilaterális kapcsolatokban. Hasonló értelemben nyilatkozott kedd délutáni sajtóértekezletén a két kormány szóvivője is. Klaus Bölling nyugatnémet szóvivő bejelentette: a felek hasznosnak ítélik meg, hogy gondos előkészítés után összehívják a Közös Piac csúcsértekezletét. Giscard d’Estaing és Helmut Schmidt legközelebbi kétoldalú találkozóját jövő tavasszal tartják meg — közölte. Egyetértettek a tárgyalófelek az európai biztonsági értekezlet megítélésében is. Bölling szavai szerint kormányfői szinten megtarthatóvá válik a biztonsági konferencia zárószakasza, ha ezt az addig elért eredmények igazolják. Á tervezett elvi nyilatkozatba — tette hozzá — a felek véleménye szerint be kell venni az európai határok sérthetetlenségét, az egyes államok szuverenitásának tiszte letben tartását, egyenjogúságukat és a német helyzet ’ különleges voltát. Biztatónak tartja mindkét fél az arab—nyugat-európai párbeszéd megindulását. Rossi francia szóvivő szerint Párizs és Bonn jó viszonyának természetességét és fontosságát emelte ki, és hangsúlyozta, hogy a megbeszélések eredménye okot ad a megelégedésre. Lehet-e összehasonlítani? „Munkahelyi szellemi vetélkedőn veszek részt. Ezért kérem, hogy az alábbi kérdéseimre válaszolni szíveskedjenek: Mennyi Svédországban egy orvos, mérnök, jogász fizetése? Hányadik helyen áll Európában Svédország a dolgozók szociális ellátásában (kórház, üdülő, sporttelep, színház)? Mennyibe kerülnek Svédországban a közszükségleti cikkek és tartós fogyasztási cikkek?” — kérdi egy levélírónk. Sajnos, nem tudunk részletesen válaszolni kérdéseire, mert nincs időnk utánajárni az egyébként megszerezhető adatoknak. Ügy általában, ha ez megnyugtató, annyit tudunk mondani, hogy Svédországban magas fizetése van az orvosoknak, mérnököknek, s ez az ország a polgárainak juttatott szociális ellátásában minden bizonnyal Európa élvonalában foglal helyet. Ami pedig az árakat illeti, ha forintra átszámítjuk, meglepően nagy számok jönnek ki, de ha összevetjük ezt a jövedelmekkel, kiderül, hogy a svédek élet- színvonala igen magas. Mindez köztudomású, hiszen éppen elég publikáció jelenik meg hasonló témákról. E rövid válaszon túl felmerül bennem a kérdés: vajon mi lehet annak a bizonyos vetélkedőnek a célja? Kiknek és miért lehet olyan fontos, hogy éppen a svédországi életszínvonal adatain csiszolják a résztvevők szellemét? Talán még össze is fogják hasonlítani — mondjuk — egy svédországi és egy magyarországi orvos fizetését; vagy azt, hány uszoda és tornaterem ,ut ott és itt tízezer lakosra? Tulajdonképpen az sem baj, ha így összevetik ezeket az adatokat. Mert az objektív tények akkor sem változnak, ha elhallgatjuk őket. Mindenesetre e szellemi torna játékmesterének javasolni szeretnék valamit. Néhány, Európa történelméből merített kérdésekkel egészítse ki repertoárját. Ilyenekkel: Mikor volt utoljára háború Svédországiban? Vagy: Mennyi kárt okozott a magyar népnek a hitleri megszállás, az ország kirablása, majd hadszíntérré változtatása, illetve mennyi profitot jelentett a svéd tőkének a második világháború teremtette gazdasági konjunktúra. Közgazdasági kérdések: Mikor kezdődött Svédország iparosodása — és hazánké? Milyen magas Svédországban a munka termelékenysége, ennek következtében mennyi az egy főre jutó új termék — és ugyanez hazánkban? Ilyen kiegészítő kérdésekkel a kép jobban közelíti majd a valóságot. De n;.Y; ezek után is megfogalmazódik a kérdés, hogy el lehet-e egy szellemi vetélkedőn mondani mindazt, ami az ilyen hasoniítgatásokat reálissá teszi. Olyasmit például, hogy az élet minőségét nemcsak bizonyos javak birtoklásának lehetősége határozza meg. A tartalmas emberi élethez — amit majd minden bizonynyal a szocialista társadalmi rendszer tud biztosítani — mi máris közelebb vagyunk, mint akár az iparilag legfejlettebb fogyasztói társadalom. Néhány dologban már egyetlen kapitalista rendszer sem lesz képes bennünket utolérni, mert mi más pályán haladunk. Ezzel szemben, történelmileg belátható időn belül, mi az ésszerű fogyasztási javak termelésében utói fogjuk érni a legfejlettebb országokat is. Tágítsuk egy kicsit a látóhatárt. Ha már felmerül a társadalmi rendszerek összehasonlításának gondolata, legyünk teljesen következetesek. Mi a magunk szocialista világát mindig árnyaltan, sokoldalúan és mélyrehatóan elemezzük. Miközben időnként összegezzük elért eredményeinket, folyamatosan beszélünk gondjainkról, feltárjuk azokat az ellentmondásokat is, amely elmek a megszüntetésén dolgozunk, nem hallgatjuk el a nehézségeinket sem. Tegyük ugyanígy a nyugati világgal is. Varga József holnap kezdődő „Tág látóhatár” című cikksorozatában megszólaltatja azokat a nyugati politikusokat, szakírókat, tudósokat, újságírókat, akik hajlandók vizsgálni saját társadalmi rendszerük betegségeit, vagy legalább a tüneteit e betegségnek. Etiópia alkotmányos monarchiává alakul át? Kedden az etiópiad fővárosban összeült a parlament, hogy megvitassa a hadsereg és a kormány egyes tagjai által a 12 nappal ezelőtt lezajlott események óta kidolgozott új alkotmánytervezetet és döntsön az ország végleges alkotmányáról. Az új alkotmány a tervek szerint előirányozná az államhatalom struktúrájának módosítását, az ország belső életének demokratizálását és a mezőgazdaság feuda- lista berendezkedésének megváltoztatását is. Mint a nyugati hírügynökségeknek a hadsereg nyomására felfüggesztett parlamenti szünetet követő belpolitikai eseményeket kommentáló jelentéseiből kitűnik, az új alkotmány minden bizonnyal a parlament és a kormány hatáskörébe viszi át a császári hatalom döntő részét. Nyugati diplomaták úgy vélekednek, hogy amennyiben az új alkotmány törvényerőre emeli ezeket a választásokat, Etiópia az abszolút monarchiából egy, az angliaihoz hasonló alkotmányos monarchiává alakul át, amelyben az alkotmányos államfő a császár marad, anélkül azonban, hogy bármiféle gyakorlati hatalommal rendelkezne. VLAGYIVOSZTOKBA TART A VONAT (4.) U] vasúton a tajgán át Tovább menni, eljutni a Csendes-óceánig. Csata, Habarovszk, Vlagyivosztok. Szeretnék a Rosszija expresszen odáig menni, a Bajkálra, a környékre* tekinteni. De nem egészen két hónap óta egy másik sínpár foglalkoztat, másik vasúti pálya. Ez a vasútvonal mégcsak a tervasztalon létezik, a költségvetésben szerepel, és az ifjak izmaiban feszül, de máris ezernyi izgalmat kínál, megmozgatja a fantáziát, az enyémet azért is, mert építőivel a korábbi munkahelyükön, az Angara mentén találkoztam. Ott is a tajgán törtek át, de ez a leendő vasútvonal — a Bajkál—Amúr—Magisztrál—BAM — jelentősége csak a nagy előddel, a 7021 kilométeres transzszibériai vasúttal mérhetőNovoszibirszk 3200 kilométerre van Moszkvától. Jelenleg tizenkétszer annyi lakosa van, mint 1925-ben volt. A másfél milliós város nemcsak létszámával írta be nevét a Szovjetunió legnagyobb városai közé: gyárai, intézményei is méltán szerepelnek a vezető gazdasági és hivatali intézmények sorában. A városban két alkalommal is töltöttem néhány órát, megnéztem néhány laboratóriumot. Találkoztam Lavrentyev akadémikussal is, méghozzá nemcsak a helyszínen, hanem Tyumenyben, s lejjebb a Jeniszej és az Angara folyók partján is. Ott személyesen nem volt jelen, de intézetét, s következésképpen az ő tevékenységét is minduntalan említették Nem véletlenül és nem megszokásból, hanem azért, mert a Szovjetunió távoli vidékeinek fejlesztése szorosan összefügg a Szovjetunió Tudományos Akadémiája szibériai tagozatának munkásságával. Gyémánt*, olajltlőhcly, érckutatás, atomtudomány, elektronika — a szibériai tagozat valamennyihez javasolt utat, megoldást, s ha néhány tanács, prognózis nem vált be — mert ilyesmi nemcsak a parányi ügyekben történik —, akkor új megoldást kerestek. Akadémikusnak hangozhat amit fentebb mondtam, akadémikusnak, tudálékosnak hittem volna én is, ha nem az Angara folyó partján hallom egy vasútépitő munkástól, a sziklaorom melletti pihenőben. NoVOSZibirSZk, a transzszibériai vasút fontos állomása, de amiért most szóba került, az a szárnyvonal. A Kuznyeck- medencébe, majd a Jeniszej-folyó partjáig innen indult a vasút. Ilyen szárnyvonal Tyumeny körül is működni kezd rövidesen, egy része már üzemel, s a Jeniszej partját is összeköti hasonló, például a Tejset—Lén a-vonallal, s az Angara partján is szerelvények száguldoznak az újonnan épített síneken. Egy kimustrált vasúti kocsin láttam meg az állomás feliratot, ehhez képest a csókakői őriház a Székesfehérvár —Komárom-vasútvonailon jelentős épület. Emlékezetemben őrzöm két év után is, s ha majd eljutok még egyszer arra, hiányozni fog. Nem azért, mert feleslegesnek tartók egy új épületet, ami kész is azóta — hanem az alkotás egy bizonyos szakasza fogott meg. Aztán megláttam a vasútépítők lakótelepét, az épülő erőmüváros egyik lakónegyedét. Fából van, gyorsan hozták létre, s lebontják pár éven belül. Ez az épület a tízosztályos iskola, kiválóan képzett tanári karral. Galja Lazutyina, egykori évfolyamtársam jutott eszembe. A tíz osztályt, azt hiszem, hat helyen végezte. Vasútépítő volt az édesapja, s a család követte az új munkahelyekre. A hat hely mégsem törte meg tanulmányait, az egyetemen is a legjobbak között volt. Nem állítom, hogy minden kis településen sikerült a legjobb pedagógusokat letelepíteni, márcsak azért sem, mert éppen az utóbbi időben nő a körzeti iskolák szerepe, s a bentlakásos iskolák ölelik magúitba a kicsiny település diákjait. Az Uszty-Ilimszki vasútépítők iskolája, és Gálja példája azonban sokatmondó, arról van szó, hogy a cél nemcsak iparvállalatok teremtése, s a lehetőségek szerint az első kapavágásnál erőműre és óvodára, iskolára is együttesen gondolnak. Ez azért is elengedhetetlen, mert az építők jelentős része fiatal. Szám) Vönaläk. Több ezer kilométemyj létesült az elmúlt években Szibéria e táján, építésük továbbra is gyors ütemű. Sokféleképpen lehetne méltatni ezek jelentőségét, de hadd említsem csak egyik vonatkozását. Ha valaki a század elején utazott a transzszibériai vasútvonalon, sok városnál, nagyobb megállónál azt érezte, hogy csak hosszában lehet valamit találni, mert a vasútvonalra merőleges részeken áthatolhatatlan volt a vadon. Az óriási kiterjedésű területen alig akadt egy-egy halász-, vadásztelepülés, s azok is inkább a természet országútja, a folyók mentén. Ma már szárnyvonalak ágaznak el, csatlakoznak a transzszibériai vasútvonalhoz, s beviszik azt az egykori rengetegekbe, hogy folytatódjon a vidék meghódítása. Az már külön szibériai adottság, hogy ezek az új utak, új ipari körzetek, rohamosan növekvő városokkal, településekkel a vizek partján kapaszkodnak meg, márcsak azért is, mert a bennük rejlő energiára alapozzák az erőműveket, más iparágak kiinduló pontját, biztos alapját. Szibériában járva, minduntalan sokat nézelődtem, figyeltem az új létesítményeket, s az embereket. Beszélgettem velük mindenről ami eszünkbe jutott, s bár egyetlenegyszer sem kérdeztem meg tőlük, hány százalékra teljesíti a tervet (az ilyesmit meg lehet tudni a művezetőnél, az irodán), mégis mindig ott kötöttünk ki, hiszen a munkásember előbb vagy utóbb a legmeghittebb családi, baráti eszmecseréken is annál állapodik meg, ami élteti. A Rosszija C.XprCSSZ mindennap kigördül Moszkva Jarosz- lávi pályaudvarról — Vlagyivosztokba tart. Több mint ötezer kilométeres szakaszának egy részét már ismerem, s majd csak elvisz a jó szerencsém a végállomásra is. Alig több mint négyezer kilométer. Bányász Béla (Vége)
