Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-10 / 159. szám

V %gMap 1974. JÚLIUS 10., SZERDA FÓKUSZ Felhívás- éberségre A francia L’Hnmanité keddi számában «ismertette a Portu­gál KP Politikai Bizottságának legutóbbi felhívását, amely a ■demokratikus érőikéi és a népi tömegeket éberségre intette a reakció mesterkedéseivel szem­ben, és a szociális konfliktu­sok élezésének kerülésére szó­lított fel. A lap ismertette a portugál kormány „küszöbön- álló” átalakításáról Lisszabon­ban keringő híreket is és po­litikai körökre hivatkozva azt írja, hogy a kormánykoalíció* ban „nehézségek” és „súrlódá­sok” támadtak. ‘ a portugál Államta­nács Spinola tábornok elnök­letével hétfő estétől kedd haj­nalig megtartott nyolcórás ülé­séről kiadott közlemény arról számolt be, hogy az államta­nács szükségesnek tartja az ideiglenes kormány működé­sét és feladatait meghatározó törvény módosítását. A szóvi­vő határozottan cáfolta az ide­iglenes kormány, illetőleg egyes miniszterek lemondásá­ról terjesztett híreszteléseket. Jelezte, hogy Spinola elnök hamarosan nyilatkozik a poli­tikai helyzetről. LISSZABONBÓL érkező nyugati hírügynökségi jelenté­sek azonban változatlanul po­litikai feszültségről számolnak be. Rámutatnak, hogy a kor­mány heterogén jellege meg­nehezíti a hatékony tevékeny­séget. A koalícióban résztvevő pártok nyíltan bírálják a kor­mány egyes intézkedéseit. A feszültséghez hozzájárul a ne­héz gazdasági helyzet és a gyarmati kérdés megoldásának akadozása. MARIO SOAREZ külügy­miniszter kedden felkereste Spinola elnököt. A találkozó után újságíróknak elmondotta, hogy az elnök tájékoztatta őt a Léopold-Sedar Senghor szene­gáli elnökkel hétfőn tartott rö­vid megbeszéléséről. Egy kér­désre válaszolva a külügymi­niszter kijelentette, hogy nincs szándékában lemondani. A PORTUGAL FEGYVERES ERŐK kedden délután rádió­közleményben szólították fel a lakosságot, hogy tartózkodjék a „jóvátehetetlen következmé­nyekkel járó felelőtlen meg­mozdulásoktól”. A közlemény hangsúlyozta: a kedd estére szélsőséges szervezetek által meghirdetett tüntetés indoko­latlan megmozdulás, s azt cé­lozza, hogy felszítsák az érzel­meket és elszakítsák a fegyve­res erőket a néptől. A közle­mény megerősíti, hogy a fegy­veres erők a portugál nép bé­kéjét és szabadságát akarják, amely csak a rend fenntartásá­val valósulhat meg. A portugál ideiglenes kor­mány kedden úgy döntött, hogy felfüggeszti azoknak a tisztviselőknek a béremelését, akiknek a gazdasági koordiná­lás minisztere a múlt héten fizetésem elést ígért. A francia hírügynökség az eseményt ösz- szefüggésrbe hoziza azzal a hét­fő esti tisztviselő-tüntetéssel, amelyen 8él>0 hivatalnok vett részt még magasabb bért kö­vetelve. A gazdasági koordiná­lás minisztere 15 százalékos fizetésemelést ígért a matgas keresetű tisztviselőknek és 42 százalékost az alacsony kere setűeknek. Lapzártakor érkezett: Lisszabonban kedden este hivatalosan bejelentették, hogy benyújtotta lemondását Palma Carlos miniszterelnök és kormányának három tagja. Mogadishu főutcáján... Nyikolaj Podgornij Szomáliában Mogadishu főutcáján sok ezer Szomáliái köszöntötte Nyi­kolaj Podgornij szovjet állam­főt. Több mint jelképes jelen­tőségű, hogy a Szomáliái De­mokratikus Köztársaság fővá­rosának ez az utcája Lenin ne­vét viseli. A kelet-afrikai or­szág öt éve, az 1969 októberi forradalom győzelme óta nem­zeti fejlődése céljául a szocia­lista társadalom építését tűzte ki. E törekvés megvalósulá­sához a Szovjetunió az első pillanattól kezdve hatékony segítséget nyújtott. A Szomáliái Legfelsőbb For­radalmi Tanács, és annak el­nöke, Sziad Barre, a társadal­mi és gazdasági elmaradott­ság felszámolása érdekében az eltelt öt évben számos nagy fontosságú intézkedést hozott. Államósították a külföldi tár­saságokat, a nagy bankokat, állami ellenőrzés alá helyezték a kül- és belkereskedelmet. Sziad Barre kormánya gondos­kodott az ország legfontosabb kincséről, a sok milliós állat­állományról; szovjet közremű­ködéssel megszervezték az ol­tóanyag-ellátást és megjelen­tek a legelőkön az állatorvosok 1973-ban törvényt fogadtak el a szövetkezetek létesítéséről, s ez azért volt nagy jelentősé­gű, mert a földművelés koráb­ban ismeretlen volt ebben a kelet-afrikai országban. Mind­ennek eredményeként Szomá­liában megszűnt a külföldi tő­ke uralma, napjainkban a nemzeti, döntőrészt állami vál­lalatok adják az ország ipari termelésének háromnegyedét. A Szomáliái vezetők útvá­lasztása példaként szolgálhat valamennyi afrikai ország szá­mára. Amint Vlagyimir Szi- monov, az APN különtudó- sítója megállapította: Szomá­lia klasszikus példaként szol­gál arra, hogy a nemzeti fel­szabadításért folyó harc sike­rei logikusan elvezetnek a feudális, és a külföldi tőké­től függő, kapitalista típusú viszonyok felszámolásához. Sőt, Sziad Barre haladó kor­mánya azt vallja, hogy az el­maradottságból legrövidebb úton a szocialista fejlődés vezet el egy fejlettebb gaz­dasági és társadalmi rendszer­hez. A köztársaság persze még nem jutott el a szocia­lizmus építéséhez, de nem le­het nem észrevenni az élet általános demokratizálódását. Három éve Moszkvában járt Sziad Barre Szomáliái elnök, s annak idején leszö­gezte: „Meggyőződésünk, hogy a szocializmus az egyetlen rendszer, amely képes garan­tálni népünknek az emberi méltóságot”. Szomália ered­ményeit Afrika-szerte elis­merik. Ennek tanúbizonysá­ga volt, hogy az Afrikai Egy­ségszervezet vezetőjéül leg­utóbb Sziad Barre elnököt vá­lasztották meg. A Szomáliái elnök korábbi szovjetunióbeli látogatását most viszonozza Nyikolaj Podgornij. A szovjet ál­lamfő látogatása egyben is­mét aláhúzza azt a tényt, hogy a nemzeti felszabadító mozgalmak sikerei elválaszt­hatatlanok a szocialista világ- rendszer erejétől, támogatásá­tól. Mogadishu főutcáján ezért köszönthették oly melegen Nyikojaj Podgornijt. Kanada Trudeau liberális pártja megszerezte az abszolút többséget Pierre Elliott Trudeau libe­rális pártja megszerezte a sza­vazatok abszolút többségét a kanadai választásokon. A kanadai választások vég­leges, de .nem hivatalos ered­ményei szerint a liberális párt 140 képviselőt delegál­hat a 264 tagú képviselőház­ban. (Az 1972-ben megtar­tott választásokon a párt csak 109 mandátumot szer­zett.) A liberális párt legna­gyobb ellenfele, a Haladó Konzervatív Párt 95 képvi­selőt küld a parlamentbe, szemben az 1972. évi 107- tel. A hírügynökségek a libe­rális párt nagy sikerének könyvelik el a mostani rend­kívüli képviselőházi válasz­tásokon elért eredményt, hi­szen az ellenzéki Haladó Kon­zervatív Párt és az Űj De­mokrata Párt tavasszal bizal­matlanságot szavazott Tru­deau kormányának a költ­ségvetési vitával kapcsolatban. Robert Stanfieldet, a kon­zervatívok vezetőjét ugyan­csak parlamenti képviselővé választották, de pártja eddig 20 mandátumot vesztett. A liberális jelölttel szemben ve­szített viszont David Lewis, az Üj Demokrata Párt veze­tője. Robert Standfield máris gratulált legfőbb ellenfelé­nek választási győzelméért. Az 54 éves Trudeau kijelen­tette, hogy „szívesen folytatja a munkát” és vállalja az újabb miniszterelnöki megbí­zatást. A francia—NSZK párbeszéd után Négy nyilatkozat Bonnban kedden befejeződ­tek a francia—nyugatnémet tárgyalások. A kétnapos tár­gyalásokon mindenekelőtt a nyugat-európai gazdasági helyzetről, az infláció megfé­kezéséről volt szó. A tárgyalásokat követően Schmidt kancellár megállapí­totta, hogy valamennyi megvi­tatott kérdésben nagy egyetér­tés mutatkozott meg. A meg­beszéléseket az őszinteség és szívélyesség jellemezte — mondotta, majd külön kiemel­te — mintegy a francia—nyu­gatnémet együttműködés zálo­gaként — a francia elnökkel való személyes jóbarátságát. Giscard elnök — plenáris ülés után — szintén kiemelte a nagy egyetértést, és ő is ar­ról beszélt, hogy nincsenek történelmi fontosságú problé­mák a bilaterális kapcsolatok­ban. Hasonló értelemben nyilat­kozott kedd délutáni sajtóér­tekezletén a két kormány szó­vivője is. Klaus Bölling nyu­gatnémet szóvivő bejelentette: a felek hasznosnak ítélik meg, hogy gondos előkészítés után összehívják a Közös Piac csúcsértekezletét. Giscard d’Estaing és Helmut Schmidt legközelebbi kétoldalú találko­zóját jövő tavasszal tartják meg — közölte. Egyetértettek a tárgyalófe­lek az európai biztonsági érte­kezlet megítélésében is. Böl­ling szavai szerint kormányfői szinten megtarthatóvá válik a biztonsági konferencia záró­szakasza, ha ezt az addig elért eredmények igazolják. Á ter­vezett elvi nyilatkozatba — tette hozzá — a felek véleménye szerint be kell venni az európai határok sérthetetlenségét, az egyes ál­lamok szuverenitásának tiszte letben tartását, egyenjogúsá­gukat és a német helyzet ’ kü­lönleges voltát. Biztatónak tartja mindkét fél az arab—nyugat-európai párbeszéd megindulását. Rossi francia szóvivő szerint Párizs és Bonn jó viszonyának természetességét és fontossá­gát emelte ki, és hangsúlyoz­ta, hogy a megbeszélések eredménye okot ad a megelé­gedésre. Lehet-e összehasonlítani? „Munkahelyi szellemi vetélkedőn veszek részt. Ezért kérem, hogy az alábbi kérdéseimre válaszolni szíveskedjenek: Mennyi Svédországban egy orvos, mérnök, jogász fizetése? Hányadik helyen áll Euró­pában Svédország a dolgozók szociális ellátásában (kórház, üdülő, sporttelep, színház)? Mennyibe kerül­nek Svédországban a közszükségleti cikkek és tartós fogyasztási cikkek?” — kérdi egy levélírónk. Sajnos, nem tudunk rész­letesen válaszolni kérdései­re, mert nincs időnk utána­járni az egyébként megsze­rezhető adatoknak. Ügy ál­talában, ha ez megnyugtató, annyit tudunk mondani, hogy Svédországban magas fizetése van az orvosoknak, mérnö­köknek, s ez az ország a pol­gárainak juttatott szociális ellátásában minden bizonnyal Európa élvonalában foglal he­lyet. Ami pedig az árakat illeti, ha forintra átszámít­juk, meglepően nagy számok jönnek ki, de ha összevet­jük ezt a jövedelmekkel, ki­derül, hogy a svédek élet- színvonala igen magas. Mind­ez köztudomású, hiszen ép­pen elég publikáció jelenik meg hasonló témákról. E rövid válaszon túl fel­merül bennem a kérdés: va­jon mi lehet annak a bizo­nyos vetélkedőnek a célja? Kiknek és miért lehet olyan fontos, hogy éppen a svédor­szági életszínvonal adatain csiszolják a résztvevők szel­lemét? Talán még össze is fogják hasonlítani — mond­juk — egy svédországi és egy magyarországi orvos fizeté­sét; vagy azt, hány uszoda és tornaterem ,ut ott és itt tízezer lakosra? Tulajdonképpen az sem baj, ha így összevetik ezeket az adatokat. Mert az objektív tények akkor sem változnak, ha elhallgatjuk őket. Min­denesetre e szellemi torna játékmesterének javasolni sze­retnék valamit. Néhány, Eu­rópa történelméből merített kérdésekkel egészítse ki re­pertoárját. Ilyenekkel: Mikor volt utoljára háború Svéd­országiban? Vagy: Mennyi kárt okozott a magyar népnek a hitleri megszállás, az or­szág kirablása, majd hadszín­térré változtatása, illetve mennyi profitot jelentett a svéd tőkének a második vi­lágháború teremtette gaz­dasági konjunktúra. Közgaz­dasági kérdések: Mikor kezdő­dött Svédország iparosodása — és hazánké? Milyen ma­gas Svédországban a munka termelékenysége, ennek követ­keztében mennyi az egy főre jutó új termék — és ugyanez hazánkban? Ilyen kiegészítő kérdések­kel a kép jobban közelíti majd a valóságot. De n;.Y; ezek után is megfogalmazó­dik a kérdés, hogy el lehet-e egy szellemi vetélkedőn mon­dani mindazt, ami az ilyen hasoniítgatásokat reálissá te­szi. Olyasmit például, hogy az élet minőségét nemcsak bizonyos javak birtoklásá­nak lehetősége határozza meg. A tartalmas emberi élethez — amit majd minden bizony­nyal a szocialista társadal­mi rendszer tud biztosítani — mi máris közelebb va­gyunk, mint akár az iparilag legfejlettebb fogyasztói tár­sadalom. Néhány dologban már egyetlen kapitalista rend­szer sem lesz képes bennün­ket utolérni, mert mi más pályán haladunk. Ezzel szem­ben, történelmileg belátható időn belül, mi az ésszerű fo­gyasztási javak termelésében utói fogjuk érni a legfejlet­tebb országokat is. Tágítsuk egy kicsit a látó­határt. Ha már felmerül a társadalmi rendszerek össze­hasonlításának gondolata, le­gyünk teljesen következete­sek. Mi a magunk szocialis­ta világát mindig árnyal­tan, sokoldalúan és mélyre­hatóan elemezzük. Miközben időnként összegezzük elért eredményeinket, folyamato­san beszélünk gondjainkról, feltárjuk azokat az ellentmon­dásokat is, amely elmek a megszüntetésén dolgozunk, nem hallgatjuk el a nehéz­ségeinket sem. Tegyük ugyan­így a nyugati világgal is. Varga József holnap kezdődő „Tág látóhatár” cí­mű cikksorozatában megszólaltatja azokat a nyugati politikusokat, szakírókat, tudósokat, újságírókat, akik hajlandók vizsgálni saját társadalmi rendszerük be­tegségeit, vagy legalább a tüneteit e betegségnek. Etiópia alkotmányos monarchiává alakul át? Kedden az etiópiad főváros­ban összeült a parlament, hogy megvitassa a hadsereg és a kormány egyes tagjai ál­tal a 12 nappal ezelőtt lezaj­lott események óta kidolgozott új alkotmánytervezetet és döntsön az ország végleges al­kotmányáról. Az új alkotmány a tervek szerint előirányozná az államhatalom struktúrájá­nak módosítását, az ország belső életének demokratizálá­sát és a mezőgazdaság feuda- lista berendezkedésének meg­változtatását is. Mint a nyugati hírügynöksé­geknek a hadsereg nyomására felfüggesztett parlamenti szü­netet követő belpolitikai ese­ményeket kommentáló jelen­téseiből kitűnik, az új alkot­mány minden bizonnyal a parlament és a kormány ha­táskörébe viszi át a császári hatalom döntő részét. Nyugati diplomaták úgy vélekednek, hogy amennyiben az új al­kotmány törvényerőre emeli ezeket a választásokat, Etiópia az abszolút monarchiából egy, az angliaihoz hasonló alkot­mányos monarchiává alakul át, amelyben az alkotmányos államfő a császár marad, anél­kül azonban, hogy bármiféle gyakorlati hatalommal rendel­kezne. VLAGYIVOSZTOKBA TART A VONAT (4.) U] vasúton a tajgán át Tovább menni, eljutni a Csendes-óceánig. Csata, Haba­rovszk, Vlagyivosztok. Szeretnék a Rosszija expresszen odáig menni, a Bajkálra, a környékre* tekinteni. De nem egészen két hónap óta egy másik sínpár foglalkoztat, másik vasúti pálya. Ez a vasútvonal mégcsak a tervasztalon létezik, a költ­ségvetésben szerepel, és az ifjak izmaiban feszül, de máris ezernyi izgalmat kínál, megmozgatja a fantáziát, az enyémet azért is, mert építőivel a korábbi munkahelyükön, az Angara mentén találkoztam. Ott is a tajgán törtek át, de ez a leendő vasútvonal — a Bajkál—Amúr—Magisztrál—BAM — jelentő­sége csak a nagy előddel, a 7021 kilométeres transzszibériai vasúttal mérhető­Novoszibirszk 3200 kilométerre van Moszkvától. Jelenleg tizenkétszer annyi lakosa van, mint 1925-ben volt. A másfél milliós város nemcsak létszámával írta be nevét a Szovjet­unió legnagyobb városai közé: gyárai, intézményei is méltán szerepelnek a vezető gazdasági és hivatali intézmények sorá­ban. A városban két alkalommal is töltöttem néhány órát, megnéztem néhány laboratóriumot. Találkoztam Lavrentyev akadémikussal is, méghozzá nemcsak a helyszínen, hanem Tyumenyben, s lejjebb a Jeniszej és az Angara folyók part­ján is. Ott személyesen nem volt jelen, de intézetét, s követ­kezésképpen az ő tevékenységét is minduntalan említették Nem véletlenül és nem megszokásból, hanem azért, mert a Szovjetunió távoli vidékeinek fejlesztése szorosan összefügg a Szovjetunió Tudományos Akadémiája szibériai tagozatának munkásságával. Gyémánt*, olajltlőhcly, érckutatás, atomtudomány, elekt­ronika — a szibériai tagozat valamennyihez javasolt utat, megoldást, s ha néhány tanács, prognózis nem vált be — mert ilyesmi nemcsak a parányi ügyekben történik —, akkor új megoldást kerestek. Akadémikusnak hangozhat amit fentebb mondtam, aka­démikusnak, tudálékosnak hittem volna én is, ha nem az Angara folyó partján hallom egy vasútépitő munkástól, a sziklaorom melletti pihenőben. NoVOSZibirSZk, a transzszibériai vasút fontos állomása, de amiért most szóba került, az a szárnyvonal. A Kuznyeck- medencébe, majd a Jeniszej-folyó partjáig innen indult a vasút. Ilyen szárnyvonal Tyumeny körül is működni kezd rövidesen, egy része már üzemel, s a Jeniszej partját is összeköti hasonló, például a Tejset—Lén a-vonallal, s az An­gara partján is szerelvények száguldoznak az újonnan épített síneken. Egy kimustrált vasúti kocsin láttam meg az állo­más feliratot, ehhez képest a csókakői őriház a Székesfehérvár —Komárom-vasútvonailon jelentős épület. Emlékezetemben őrzöm két év után is, s ha majd eljutok még egyszer arra, hiányozni fog. Nem azért, mert feleslegesnek tartók egy új épületet, ami kész is azóta — hanem az alkotás egy bizonyos szakasza fogott meg. Aztán megláttam a vasútépítők lakótelepét, az épülő erőmüváros egyik lakónegyedét. Fából van, gyorsan hozták létre, s lebontják pár éven belül. Ez az épület a tízosztályos iskola, kiválóan képzett tanári karral. Galja Lazutyina, egy­kori évfolyamtársam jutott eszembe. A tíz osztályt, azt hi­szem, hat helyen végezte. Vasútépítő volt az édesapja, s a család követte az új munkahelyekre. A hat hely mégsem törte meg tanulmányait, az egyetemen is a legjobbak kö­zött volt. Nem állítom, hogy minden kis településen sikerült a leg­jobb pedagógusokat letelepíteni, márcsak azért sem, mert éppen az utóbbi időben nő a körzeti iskolák szerepe, s a bentlakásos iskolák ölelik magúitba a kicsiny település diák­jait. Az Uszty-Ilimszki vasútépítők iskolája, és Gálja példája azonban sokatmondó, arról van szó, hogy a cél nemcsak iparvállalatok teremtése, s a lehetőségek szerint az első kapa­vágásnál erőműre és óvodára, iskolára is együttesen gon­dolnak. Ez azért is elengedhetetlen, mert az építők jelentős része fiatal. Szám) Vönaläk. Több ezer kilométemyj létesült az el­múlt években Szibéria e táján, építésük továbbra is gyors ütemű. Sokféleképpen lehetne méltatni ezek jelentőségét, de hadd említsem csak egyik vonatkozását. Ha valaki a szá­zad elején utazott a transzszibériai vasútvonalon, sok vá­rosnál, nagyobb megállónál azt érezte, hogy csak hosszában lehet valamit találni, mert a vasútvonalra merőleges ré­szeken áthatolhatatlan volt a vadon. Az óriási kiterjedésű területen alig akadt egy-egy halász-, vadásztelepülés, s azok is inkább a természet országútja, a folyók mentén. Ma már szárnyvonalak ágaznak el, csatlakoznak a transzszibériai vasútvonalhoz, s beviszik azt az egykori rengetegekbe, hogy folytatódjon a vidék meghódítása. Az már külön szibériai adottság, hogy ezek az új utak, új ipari körzetek, rohamo­san növekvő városokkal, településekkel a vizek partján ka­paszkodnak meg, márcsak azért is, mert a bennük rejlő ener­giára alapozzák az erőműveket, más iparágak kiinduló pont­ját, biztos alapját. Szibériában járva, minduntalan sokat nézelődtem, figyel­tem az új létesítményeket, s az embereket. Beszélgettem velük mindenről ami eszünkbe jutott, s bár egyetlenegyszer sem kérdeztem meg tőlük, hány százalékra teljesíti a ter­vet (az ilyesmit meg lehet tudni a művezetőnél, az irodán), mégis mindig ott kötöttünk ki, hiszen a munkásember előbb vagy utóbb a legmeghittebb családi, baráti eszmecseréken is annál állapodik meg, ami élteti. A Rosszija C.XprCSSZ mindennap kigördül Moszkva Jarosz- lávi pályaudvarról — Vlagyivosztokba tart. Több mint öt­ezer kilométeres szakaszának egy részét már ismerem, s majd csak elvisz a jó szerencsém a végállomásra is. Alig több mint négyezer kilométer. Bányász Béla (Vége)

Next

/
Oldalképek
Tartalom