Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-07 / 157. szám

8 1974. JÚLIUS 7., VASÁRNAP BORBÉLY TIBOR: A Seholsincs kötetből Csigához A csigaház kört körre szűkítő, meg nem szakadó vonala íut a csúcsig, betetőzve a művet kupolával a végén, amelytől értelmet nyer hosszúra gyújtott útja, hiszen így kész az egész: az otthon és menedék. S az emlék a csigáról. Hol, s hogyan élt Váci utca Én, a mellékutcák, ódon bérházak költője, neonfényeidről még nem énekeltem, bár származás szerint ehhez a környékhez tartozom. Apám itt volt vice, s itt hoztam én a pincemélyből napfényre salakot. Sok éven át égett a szén. Urainknak meleget, nekem a puttony szíja vállamra vércsíkot adott, így hát, ide tartozom. A régi úr-negyeddel a proletár, láni, vér szerint rokon. Ami elpusztít már felépült bennem. El kell hát mindent mon­danom, a legrövidebben. Bátor vers Én elmondom! Kinek? Értekezleten Elvtársak! Pszt! Lábujjhegyen, Oly kedvesen alszik itt az értelem. Gyűlölet Gyűlölöm azt, aki két sorban is fecseg. Az ember akkor kezd aggódni, ha tudja már a könny hamis. A vér valódi. Mondhatnám szebben de a halálba is fegyelmezetten zuhan át, aki az életben vállalta szolgálatát. Pokolból f | 'fa* T •• lukor szól a duda. Ugyan, ki figyel oda! Élsz? Anyád csak tested szülte meg. Lelkeddel elvetélt. • • Üzenet Ne titkold, hogy készül benned már a mozdulat, amellyel tőlem elköszönsz. Elkéstél vele. A zászlótartónak nincs keze és lába 6incs. Nem léphet a búcsúzó fele. Jó lenne még időzni köztetek egyenes törzsű fák, s ti furcsa, ferde emberek. Fájdalma tükrét az ember odavágja,' s konokul tükrözi vissza a kínt valamennyi szilánkja. ítélet Kit nem feszít a jobbért indulat, a bőrében megrohad. Szerénység A szerénység nem alázat, de az ostoba mindenkit megalázhat, akinek fény nélkül is virágot hajt szíve. Nem! Nem vagyok forma tartó műanyag öltöny, hogy bárki, ki áramat lerótta: magára öltsön. Olimpia Az önmagunk rajzolta, s értelmetlen értekezlet körök egymásba fonódó olimpiai karikái csak a részvételig juttatnak el, pedig itta győzelem lenne a fontos. A f ácska, s az erdő Egyetlen fácska zöldje a pusztában furcsa szín. Hogy tettvágyunk is kedvét töltse, legyünk erdővé barátaim. Az erdő zöldje nem maradhat észrevétlen. Egy-egy fácska ha gyorsabban hajtja lombját, bölcs fatestvérek még puszta ággal is takarják. Aki nem kötött meg az feloldoz. Aki hűtlen, az segít, hogy hű legyek magamhoz. A, L. SÁR GÓR ODSZKIE­Kinevezés £ eontyev fogott egy fehér papírlapot, és a követ­kező nyilatkozatot írta rá: „Nyomatékosan kérem, hogy ne nevezzenek ki osztályveze­tőnek." Könnyedén aláfirkantotta az irományt, és egy hanyag moz­dulattal átadta a titkárnőnek. Nem telt bele egy óra sem, és az igazgató szobájában már együtt ült a rendkívüli tanács­kozás. — Valamiféle 'Leontyev — kezdte türelmetlenül az igaz­gató — nyomatékosan kéri, hogy ne nevezzük ki osztály- vezetőnek. Ki ez a szerencsét­len flótás? ' A tanácskozás részvevői egymásra néztek, összesúgtak, húzgálták a vállaikat. Végül Kurgapkin szólalt meg: — Bizonyára egy különckö­dő alak. — Miféle különcködő alak? — csodálkozott az igazgató. — Csak nem ment el a józan esze? — Fiatal, tapasztalatlan még — mosolyodott el Kur­gapkin. — Megjátssza magát.„ — A bolondot? — kérdezett vissza az igazgató. — No, rendben. Akkor majd én be­szélek a fejével. — Mór éppen be akarta rekeszteni az ülést, amikor hirtelen Szomjonov emelkedett szólásra: — Nem kell azt úgy elkap­kodni — mondta különös hangsúllyal. — Én jól isme­rem Leontyevet. Nem ostoba fickó. Csak úgy vaktába nem firkálgat. — Mit gondol, mi volt az indítóoka? — kérdezte az igazgató. — Nem ismerem az írás in­dítékát — felelte Szemjonov. Egy pillanatig csend ülte meg az igazgatói irodát. — Az hírlik felőle, az apja nagy kutya — jegyezte meg Orlovszkij. — No, és akkor mi van? — horkant fel az igazgató. — Ak­kor mi van? Van ennek egy­általán jelentősége? Mindezek ellenére valami mindenkiben motoszkálni kez­dett. — Kedves barátaim — kér­lelte a társaságot az igazgató. — Bizonyára rendes, becsüle­tes emberek a szülei. Egyszerű dolgozók. Önök meg... — Nézzen akkor annak utá­na, hogy ki a nagybácsikája — hozakodott elő jelentőségtelje­sen Orlovszkij. — Hogy nem szégyenük ma­gukat? Ilyen dolgokkal érvel­ni! — szidta a társaságot az igazgató. — Szégyen, gyalá­zat ... Közben viszont azon kezdte tömi a fejét, hogy tényleg ki is lehet a nagybácsi. De a nagybácsiról senki sem tudott mondani ^ semmi konk­rétat ... — Pontosan nem is tudom — szűrte a fogai között Or­lovszkij, kajánul mosolyogni kezdett. — Nagy kalapot hord, és alatta nem valami bizalom- gerjesztő ábrázatot... Az igazgató felhúzta szem­öldökét: — Ebben nincs semmi külö­nös. A kérdés itt az: miért írta ezt a nyilatkozatot? — Tudta 6 azt nagyon jól, miért csinálja... — jegyezte meg Szemjonov. — Mire célozgat ismét? — fordult hozzá a direktor. — Ajánlom, fontolja jól meg, mielőtt döntene. Csak úgy vaktába nem írnak az em­berek ilyen fontos dolgokat. Mi sem írunk egyikünk sem, még csak hasonlót sem... — hadarta egyszuszra Orlovsz­kij. — Kinevezni! És már pon­tot is tettünk az ügy végére. — Dekát ezt ő saját maga sem akarja! — vetette ellen az igazgató. — Így harcol a nagybácsi­kája ellen — adta meg a fel­világosítást Orlovszkij. — Az a nagybácsika ragaszkodik a kinevezéshez, ő meg ellenke­zik... Fiatal még a galam- bocskám. — ön úgy véli? — Kétségbevonhatatlanul. De döntsön ön... Kinek ad­junk igazat? A fiatal tacskó­nak, vagy a tapasztalt nagy­bácsinak? ~ z igazgató felemelte a /t hangját: Köpök a nagybácsikra meg a nagynénikre. Értik? Tudom én, magamtól is, ho­gyan kell döntenem! Ki szavaz az ellen, hogy kineveztük Leontyev elvtársat osztályve­zetőnek? Ellenszavazatra, természe­tes, senki sem gondolt. Fordította: Sigér Imre Szívkirály Radóczy Mária tűzzománc képe DESSEWFFY LÁSZLÓ: Szabadságolási ütemterv Tisztelt Munkaügyi Osztály! Felhívtak, hogy 21 nap évi szabadságom igénybevételével kapcsolatos ütemtervemet nyújtsam be. Felhívásuknak az alábbiakban teszek eleget: • Tuzelőutalvánnyal kap­csolatos eljárás a Tüzép- telepen, valamint fuvar meg­rendelése — egy nap. O Tüzelő házhoz szállítása miatt egész napos ügye­let a kapunk előtt — egy nap. 9 A tüzelőt nem szántot­ták le a kitűzött időpont­ban, ezért újabb egész napos ügyelet — egy nap. O Rendes évi csőrepedés a szomszéd lakásban, ezért a házkezelőség az én fürdő­szobámban vési a falat — egy nap. • Állama Biztosító, továbbá a házkezelőség helyszíni szemléje a szétvert fal és a vízkár ügyében — egy nap. • A fal helyreállítása, a a sitt elhordása — egy nap. Ez eddig hat nap. • Szavatossági időn belül (túl) elromlott hűtőszek­rényem (tévém, rádióm, por­szívóm, mosógépem) megjaví­tása miatt ügyelet otthon (el­járás a szervizben) — szeren­csés esetben egy nap. • A kiküldött szerelőnél nem volt a sszüfcséges al­katrész, ezért ismét eljön (megyek) három héttel később — egy nap. • Az Állami Biztosító kár­becslőjének látogatása az egész évben betört ablakok felmérésére — egy nap. • Jön az üveges — egy nap. Ez már tíz nap. • Rendes tavaszi és őszi tisztelgő látogatásom — immár tizenharmadik éve — a lakás­hivatalnál minőségi csere, il­letve szövetkezeti lakáskiuta­lás ügyében — összesen két. nap. Ez eddig tizenkét nap. 9 Már nagyon meguntam, hogy a szabadságom így telik el, ezért utána kívánok járni a lakás korszerűsítésé­nek, gázfűtés bevezetésének, stb... A szükséges engedé­lyek beszerzése a házkezelő- ségtől, kéményseprőtől, a ta­nács építési osztályától, a mindenféle közművektől, ár­ajánlat beszerzése maszektól, ktsz-től, közművektől, figye­lembe véve, hogy mindenho­vá többször is el kell mennem és mégsem intéződik el semmi, a vele járó kiborulással együtt nagyjából hat nap. Eddig összesen tizeiMiyole nap. • Velem közös háztartás­ban élő, általam igazol­tan eltartott, általános iskolás gyermekem téli megfázásos megbetegedése miatt a mara­dék három nap. összesen huszonegy nap. Megjegyzés: fenti ütemterv­ben nem szerepel már emlí­tett gyermekem őszi megfázá­sos megbétegedése. Ugyancsak várható, hogy óvodás korú gyermekem hasonló megbete­gedésbe fog esni, de véletlenül sem testvérével ' egyidejűleg. Ezen túlmenően várható az is, hogy a mások gyermekeinek ragályos megbetegedése miatt az óvoda időszakonként zárva tart. Az erre vonatkozó, vala­mint az összevont, több napos ünnepek előtti kenyérbeszer­zéshez szükséges szabad napok száma megtalálható feleségem szabadságolási ütemtervében. Tisztelettel: Jámbor Lajos dolgozó. Egy életút mérföldkövei Erdei Ferenc: Emberül élni Kivételes tehetség volt Erdei Ferenc, azzá avatta családi környezete, rendkívüli tudása, érdeklődése a társadalom kérdései iránt, a korszak, amelyben született, s amelyben ké­pességei kibontakoztak, illetve amelyben ki­fejthette munkásságát. A makói hagymás kis- paraszt fia mélyről, a parasztság alsó rétegé­ből jött, s olyan magasra emelkedett, akinek tudományos munkásságát, közéleti tevékeny­ségét Európa-szerte ismerték, s munkáin nemzedékek nevelkedtek. Már fiatalon elkö­telezte magát a szövetkezeti eszme mellett. Szinte egész életét annak az osztálynak a felemelésére szentelte, amelyből származott: a parasztságnak. Fiatalkori tanulmánya is a parasztokról szólt, azt vizsgálta, annak jobb­ra fordulásáért vállalt politikai tevékenysé­get. Ezt a rövid, de gazdag életpályát mutatja meg a Gondolat kiadásában most megjelent kötet, az Emberül élni, amelyben Erdei Fe­renc emberi portréját, irodalmi-közéleti mun­kásságának főbb állomásait ismerheti meg az olvasó, úgy, hogy a korszak eseményeibe is betekintést nyer. Növeli a kötet értékét, hogy a szerző még maga kezdte sajtó alá rendezni a könyv anyagát. Sajnos, mindössze csak há­rom ív megírására-összeállítására hagyott időt a hirtelen bekövetkezett halál; a könyvet végül is a hátramaradt, részletesen kidolgo­zott terve alapján Berend T. Iván és Szuhay Miklós válogatta és írt összekötő szöveget, testvéröccse, Erdei Sándor pedig a szerző életét rajzolta meg megkapó líraisággal, igen tárgyilagos rendszerességgel. A válogatók megpróbálták követni Erdei Ferenc által sza­bott utat: nem hagyományos válogatást nyúj­tanak át az olvasónak, hanem egy izgalmasan tanulságos, nagyformátumú életmű rendsze­rező összegezését. Ügy véljük, hogy ezt a szándékukat sikerült megvalósítaniuk. Hűek maradtak Erdei Ferenc elképzeléséhez, sike­rült megmutatni az életművet olyannak, aho­gyan azt a küzdelmes évizedek formálták. A könyv egy szenvedélyes és sokat küzdő embert mutat be. ö maga írja a könyv elő­szavában: „Egy dolog átélni egy kort, és más dolog visszaemlékezni rá". Erdei átélte és írásaiban rögzítette a magyar nép számára is sorsfordulót jelentő fél évszázadot. írásai korhűek, egy korszak modelljei. A már em­lített előszóban írja: „...a szerző igazán i semmi rendkívüliséggel nem dicsekedhet, pontosan alkalmas arra, hogy korunk normá­lis emberének a modellje legyen. Alkalmas erre pályájánál fogva. 1910-ben született, Európa közepe táján, olyan társadalomban, amely városi is, falusi is, nem is; végigjárta a nevelés obiigát lépcsőit... További pályája során is: volt földműves, szerkesztő, kutató, piaci árus, igazgató, miniszter, akadémikus, tehát sokféle ahhoz, hogy általában ember lehessen." Minden összpontosult benne, ami a mai kor emberét jellemezheti. S ezt a kötet meg­győzően dokumentálja. Az írások elrendezése ennek a szellemnek felel meg. A könyv hat fejezetben — az írások megjelenésének sor­rendjében — tárgyalja Erdei munkáit. A „Pa­raszt beszél a parasztokhoz” összefoglaló alatt részleteket közöl a Parasztok című könyvből és a többi, a felszabadulás előtt született ta­nulmányaiból. Első könyve, a Futóhomok már megjelenése idején, 1937-ben feltűnő sikert ért el, s még abban az évben megjelent a második kiadása is. Mindkettő vallomás a pa­rasztságról. „Ha én beszélek parasztokról, magamról, magunkról beszélek, s ha érthető a nyelv, amelyen szólok, a civilizált világ fölszínén élő ember számára, elmondhatom életünk rideg titkait..." S ez a vallomás őszinte és mindvégig kí­séri művét: tenni a parasztságért, jobb vilá­got teremteni számára, olyan világot, amely­ben a paraszt már, nem paraszt többé, de nem is úr, hanem dolgozó ember, aki része­sül a modern társadalom vívmányaiban. Bi­zonyította, hogy úgy élni, ahogyan abban az időben élt a magyar parasztság, nem lehet, nem szabad. S Móricz Zsigmondot, Györffy Istvánt, Kiss Lajost, Veres Pétert és Illyés Gyulát hívta segítségül, akik „lényegest tud­nak mondani a paraszti világ titkairól.. .* Lázasan kutatta, hogyan lehetne megváltoz­tatni a parasztember életét: nyugatra ment, a holland, a svájci mezőgazdaságot, szövetke­zeteket tanulmányozni, s levonta belőle a ta­nulságot: a magyar parasztságnak is a szö­t

Next

/
Oldalképek
Tartalom