Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-07 / 157. szám

1914. JŰLITTS 7., VASÁRNAP TUíibm Nyugdíjas agrárszakemberek klubja Véleményt, tanácsot adnak A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium ösztön­zésére, dr. Soós Gábor állam­titkár közreműködésével im­már ötödik éve működik a TIT keretében létrehozott nyugdí­jas agrárszakemberek klubja. A klub jelenleg több mint 300 tagot számlál, s a sok gya­korlati tapasztalattal rendelke­ző nyugdíjas szakemberek ezt a lehetőséget is felhasználják arra, hogy lépést tartsanak a mezőgazdaság fejlődésével. Aktív klubéletük jelei a heten­kénti tájékoztató előadások, amelyeket a MÉM vezető munkatársai tartanak. Á lehe­tőségekhez képest szívesen lá­togatnak el a klub tagjai kü­lönböző mezőgazdasági nagy­üzemekbe. élelmiszer-feldolgo­zó ipari üzemekbe is. Ilyen látogatás színhelye volt július 5-én Dunakeszi, ahol délelőtt a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyárat, délután pedig Alagot keresték fel, s megtekintették a híres — és nemzetközi díjnyertes — angol telivér lovakat. Mindkét láto­gatás benyomásait természete­sen vita követte, azzal a tanul­sággal, hogy adandó alkalom­mal, örömmel meglátogatnák a termelőszövetkezetet is. Tekin­tettel a klubtagság összetételé­re — mezőgazdasági, kertésze­ti és erdészeti szakemberek — egy-egy ilyen látogatás még hasznos is lehet az adott köz­ségi tanács, illetve termelőszö­vetkezet számára, hiszen a klub tagjai szívesen adnak szakvéleményt, tanácsot a kertbarát mozgalom, a termé­szetvédelem, az utca fásítás és egyéb kérdésekben. Czapkovits György A szolidaritás történelemkönyvéből Pest megyei fiatalok - Vietnamért Ez is már történelem. S nemcsak a vietnami, de egy kissé a magyar népé is. Jó év­tizede a tévé képernyője előtt borzadtunk el újra, szorult ökölbe kezünk az elüszkösö- dött faluk, városok, megcson­kított tetemek, öreg szemű gyermekek, jajveszékelő anyák láttán. Sajátunknak kellett érezni az ottani fájdalmat. A harc, a győzelem a viet­nami nép történelme, az itt­honi cselekvő együttérzés pe­dig a magyar szolidaritási tör­ténelem legékesebb lapjaira íródott. E történelemkönyv egyetlen fejezetébe lapozunk, az anya­gi segítségnyújtás és a politi­kai kiállások tárházából vil­lantunk fel néhány önmagáért beszélő példát. Arról, hogy a magyar dolgozók, fiatalok — köztük a Pest megyeiek is — a szolidaritás fogalmát tar­talommal, a tettek halmazá­val töltötték meg. Vértől a kerékpárig Segítségünk mindvégig a vietnami nép harci helyzeté­hez igazodott. 1965—72 között vérzett a vietnami nép, a ma­gyarok, élén a fiatalokkal vé­rüket küldték a távoli ország­ba. Pest megye KlSZ-fiatal- jai is véradó akciókat szer­veztek, egy-egy összefogás eredményeként 4—500 liter vért tudtak a sebesülteket ápoló vietnami kórházak ren­delkezésére bocsátani. A fia­talok odaadó lelkesedésére számtalan példát idézhetnénk, de a legjobbak közül is emel­jük ki Cegléd, Vác és a Cse­pel Autógyár ifjait, akikre mindig lehetett számítani. 1968 — a hősies harc idő­szaka: a mozgósítást, a védel­met a hírközlés javításával is fokozni kell. A „tranzisztor­uké iát” kimondottan a KISZ szervezte. A fiatalok közös­ségi társadalmi munkában vettek részt, s a bevételből tranzisztoros rádiókészülékek­re fizettek be. Ebben az ak­cióban Pest megyében a száz­halombattai és a Csepel Autó­gyári ifik vitték el a pálmát. A harchoz jármű kell, s a vietnamiak harcmodora, a há­borús útviszonyok főként ke­rékpárt igényelnek. Ez adta a „kerékpárakció” gondolatát, amely a gerillaharcbán, az állandóan mozgó katonai egy­ségeken sokat segített. A me­gyében is derekasan kivették részüket a fiatalok ebből a mozgalomból: 1970—71-ben szervezett társadalmi munkák 340 kerékpárral gyarapították a vietnami hadsereg felszere­lését. És itt is tisztelegjünk a legjobbak előtt, Cegléd és a ceglédi járás KlSZ-szerveze- teinek lelkesedése előtt. Hat év: 1,2 millió De a hősi harcok közepette a segítségnyújtásnak más for­májára is szükség volt. „Taka­rót Vietnamnak!” — hangzott el a KISZ, a Hazafias Nép­front és a Nőtanács közös jel­szava, s széles társadalmi ösz- szefogás jellemezte ezt a tett- rekészséget is. Pest megyében a fiatalok a KISZ szervezésé­ben mintegy kétezer takarót kötöttek, horgoltak. A társa­dalmi összefogás jelképesen ölt testet a takaróban: a 180X120 centiméteres anya­got 216 tízszer-tízes apró hor­golt, vagy kötött négyzetből állították, varrták össze. Ter­mészetesen e munkában első­sorban a textilgyári fiatalok jártak az élen: a Hazai Fé­sűsfonó és Szövőgyár kistar- csai kollektívája 650, a buda- | kalászi Lenfonó- és Szövő­ipari Vállalat KlSZ-szerveze- te 250 takaróval segítette a vietnami frontok harcosait, a hátország lakóit. Ha a megyei akciók anyagi hatását összegezzük, a segít­ségnyújtás szép summájához jutunk: hat év alatt 1,2 millió forinthoz. Nagy összeg ez, ha számbavesszük, hogy mennyi társadalmi munkára, kommu­nista műszakra, szervezésre, agitálásra s fiatalos lelkese­désre volt szükség, amíg tíz­ezer forintokból meg néha csak százasokból ennyi össze­gyűlt. Mennyi munka van a váci üzemek százezer forintos befizetésében, a százhalom­battai ifik 80 ezer forintjában, vagy a Csepel Autógyár 90 ezret érő teljesítményében. Az anyagi segítség értékes hatá­sa itthon maradt: az elkötele­zett politikai öntudat, a cse­lekvőkészség, az áldozatválla­lás. Egyszerre gyúltak ki a tábortüzek Az elkötelezett politikai ön­tudatot számtalan formában fejezték ki a fiatalok. Vietna­mi szolidaritási nagygyűlések sorozata zajlott a megyében, szinte minden üzemben, já­rásban, városban megemlé­keztek a harcoló vietnami népről, s biztosították őket együttérzésükről, támogatá­sukról. Ezeken az ünnepsége­ken, nagygyűléseken, általá­ban részt vettek a VDK, a DIFK (DNFF) képviselői, s a ha­zánkban tanuló vietnami diá­kok is. Barátsági napokon, röpgyűléseken volt lehetőség a vietnami és a magyar fiatalok véleménycseréjére. A forró hangulatú találkozók mind hozzájárultak a barátság el­mélyítéséhez, s a szolidaritás érzését tudatos cselekvéssé változtatták át. A politikai tartalom válto­zatos formái közül is felvil­lantunk néhányat: a KÖZGÉP ceglédi gyárának fiataljai minden évben a gyarmati ifjú­ság napján vendégül látták a gödöllői Agrártudományi Egyetemen tanuló vietnami diákokat. A dánszentmiklói Micsurin Tsz, az aszódi gim­názium, az ikladi Ipari Mű­szergyár, a ceglédberceli Egyetértés Tsz, a diósdi csap­ágygyár ifjadnak politikai megmozdulásai is sikeresek voltak. A dabasi járásban a szolidaritás sajátos módját választották a fiatalok: a járás egész területén egyszerre gyúltak ki a tábortüzek, ezzel szimbolizálva a járás egysé­ges összefogását. A mostani nyári KISZ-vezetőképző tá­borban is foglalkoznak az if­júkommunisták Vietnam épí­tőmunkájával, a szolidaritási akciók szervezésével. És pél­dálózó felsorolásunk sem len­ne teljes, ha nem szólnánk az irodalmi színpadokról, klu- bokrát, a túracsoportokról, azokról az ifjúsági közössé­gekről; melyek sokat tettek Vietnam hős népéért. Az iskola [ormijaiért Érdemes felidézni egy 1972-es eseményt: a bombá­zások felújítása alkalmából országos tiltakozó nagygyűlést tartottak a Csepel Autógyár­ban. Ezt a megmozdulást a tv is közvetítette, s itt vetődött fel először az ezer személyes vietnami szakmunkásképző is­kola megépítésének terve. Milyen rimelés erre, hogy 1974. június 22-én kommu­nista szombatot szerveztek a Csepel Autógyárban a vietna­mi iskola építésének támoga­tására. Hat órán át 2600-an szorgoskodtak a jármű-, a mo­tor-, az alkatrész-, a hajtómű-, a dugattyú- és dugattyúgyű­rű-, a fenntartási gyáregység­ben, a kísérleti kutatási főosz­tályon — 12 vietnami diák társaságában. A műszak 18 millió forintot eredményezett, a megkeresett munkabér pe­dig csaknem 200 ezer forintot tett ki, s ebből kereken 100 ezret fizettek be a szolidaritá­si számlára — a vietnami is­koláért. A megye más területéről is egyre-másra kapjuk a híre- kető a gyárakban, üzemekben, gazdaságokban társadalmi munkaakciókat, műszakokat szerveznek, hogy a békés épí­tőmunkában mihamarabb új szakiskola támogassa a viet­nami “népet. A szolidaritás új mozgalma bontakozott ki: te­remtsük elő az iskola forint­jait! Olyan akció ez, amely megyei felkarolásra, irányí­tásra érdemes. F. P. Naplót lapozgatva Tartozni valakihez Találomra nyitottam bele & nagymarosi Vas- és Mű­szeripari Ktsz Zrínyi Ilona kiváló szocialista brigádjának naplójába. „Kedves patronáló nénik! A levelet megkaptuk, aminek iga­zán örültünk. Közeleg az ün­nep és alig várjuk, hogy ta­lálkozhassunk a nénikkel.” így kezdődik a 8—10 éves gyerekek gondosan megraj­zolt betűivel a levél, amit a szobi nevelőintézet 5/A osz­tályos tanulói huszonötén ír­tak alá Egyéni felajánlások Kiss Györgyné, a brigádnap­ló „felelős szerkesztője” ki­csit zavartan várja a kérdé­seket. Végül is nem kérde­zek, beszéljen ő a brigádról. — 1967-ben alakultunk ad­minisztratív, nem termelő dol­gozókból. Jelenleg huszon­egyen vagyunk, a gépírótól a főkönyvelőig. 1969-től folya­matosan elnyertük a kiváló brigád címet és az idén meg­kaptuk az aranykoszorús ok­levelet is. Eddig azonban sok min­dennek kellett történni. — Mi, mint említettem, nem termelő brigád vagyunk és csak egyéni felajánlásokkal tudjuk bizonyítani, hogy mél­tók vagyunk a címre. — Hogyan teremtettek kap­csolatot a nevelőintézettel? — Mi mindannyian anyák vagyunk és tudjuk azt. hogy mit jelent egy gyereknek a valahová, a valakihez tar­tozás. Igaz. a szülői szeretetet nem tudjuk pótolni, de el­visszük őket fagyizni. sétál­ni. Ünnepnapokon megaján­dékozzuk őket. A gyerekek meg beszámolnak nekünk le­vélben arról, ami velük tör­tént. . — És pörögnek a nap­ló lapjai a everekek levelei­vel, rajzaival. — Önök közül mindenki anya, kisgyerekkel. Milyen az óvodai elhelyezés? — Kitűnő, igaz sokat tet­tünk érte. A nagy hajrák­ba lementünk dolgozni a mű­helyekbe és az azért járó pénzt rögtön átutaltuk a ta­nácsnak. Ök viszont helyet biztosítanak gyerekeinknek az óvodában. A „teljesítettük” rovat ar­ról győz meg, hogy reálisan terveztek és igyekeztek a kö­zös ígéreteket teljesíteni, nemcsak önmaguk, hanem a közösség javára is. Lapozgatok a naplóban. Közösen vesznek részt szín­házlátogatásokon, kirándulá­sokon. Különböző díszítőele­meket készítenek az óvodá­nak. Vietnami műszak. Csekk a befizetett összegről. Petőfi-év- forduló... Véradások... Szel­lemi vetélkedők és megannyi közös tevékenység. „Számíthat ránk" — Mit jelent önöknek az üzem? — Nagyon sokat. Itt a kör­nyéken nincs is más olyan munkalehetőség, ami az is­kolai végzettségünknek meg­felelő munkát biztosítana. Ezenkívül az elnökünk, Spi- linberg László sok minden­ben segít nekünk. Cserébe számíthat ránk akkor is, ami­kor szükség van a kétkezi munkára. — Mi az, amire nagyon büszkék? — A szocialista brigádveze­tők 1972. novemberében meg­tartott országos tanácskozá­sára meghívták a mi brigád­vezetőnket, Hárs Istvánnét is. Azt sajnáljuk csak, hogy elfelejtette magával vinni a brigádnaplónkat... H. I* G. SZÖVETKEZETIEK ÜNNEPE J úlius első vasárnapján, régi hagyomány szerint világszerte megünneplik a szövetkezetek nap­ját. Az ünnepség megemlékezés a százharminc évvel ezelőtti eseményre; az angliai Rochdalen- ban 28 kézműves kisiparos és kiskereskedő megalakí­totta o világ első szövetkezetét. Kezdeményezésüket, s nevüket a becsületes rochdalei úttörők néven emlege­tik a történetírók, s megírták róluk, hogy olyan világot kívántak maguknak teremteni, ahol a kölcsönös segít­ség, a társadalmi egyenlőség és a testvériség ural­kodik. Az úttörők kezdeményezését sokan követték, 1895-ben Londonban már megalakult a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége, s ma 60 ország több mint 630 ezer szövetkezete, mintegy 300 millió taggal részese e nemzetköri szervezetnek. Az SZNSZ együttműködik az Egyesült Nemzetek Szervezetével, részt vesz a vi­lággazdaságot érintő tanácskozásokon. A Szövetkeze­tek Nemzetközi Szövetségének tagja hazánk is. Három nagy szövetkezeti ágazatunk országos tanácsa — a SZÖVOSZ, az OKISZ és a TOT — mellett az Orszá­gos Szövetkezeti Tanács is tagja e világszervezetnek. Hagyományosan a magyar szövetkezetek is kö­szöntik évről évre a nemzetközi szövetkezeti napot. Az Országos Szövetkezeti Tanács ma Siófokon nagy­gyűlést rendez, s országszerte méltatják a magyar szö­vetkezeti mozgalom eredményeit. Jelentős erőt képviselnek hazánkban a szövetke­zetek. A mintegy három és fél millió szövetkezeti tag a nemzeti jövedelemnek több mint egynegyedét állítja elő. Az összes keresőkből minden harmadik szövetke­zetben dolgozik, s az ország vállalatainak mintegy fele szövetkezeti gazdálkodó egység. Érthető tehát, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusán Ká­dár János elvtárs a következőképpen szólt szövetke­zeteinkről: „Pártunk politikai tevékenységében a szo­cializmus építésében számol a szövetkezeti mozgalom­mal és támaszkodik rá. Szövetkezetpolitikája arra irá­nyul, hogy erősödjenek, fejlődjenek a szövetkezetek szocialista vonásai. Gazdálkodásukban és belső éle­tükben érvényesüljön még jobban a szocialista jel­leg, még nagyobb mértékben jusson kifejezésre a tár­sadalmi-, a csoport- s az egyéni érdek összhangja”. zövetkezeteink részt vesznek a közös célok meg­valósításában. A szövetkezeti dolgozók munkája jelentkezik a lakosság jobb áruellátásában, segí­tik a korszerű termelő berendezések megterem­tését, elterjedését, s tagjai erejükhöz mérten mindent megtesznek a közös célért, hazánk erősödéséért, népünk egyre jobb életéért. e. Gy. ★ A szövetkezeti világnap megyei ünnepségét Ceg­léden rendezik meg, ma délelőtt 10 órai kezdettel a Kossuth Művelődési Központban. Ünnepi beszédet Moharos József, a TOT elnökhelyettese mond. s Egy üzem — egy iskola Segítség — kölcsönösen Tudjuk, jó pár esztendeje sikeresen működik az Egy üzem — egy iskola mozgalom. Az üzemek kollektívái, erejük­höz mérten támogatják az is­kolákat, társadalmi munkájuk nyomán megszépülnek a tan­termek, új kerítés kerül a ré­gi helyett és gazdagodik a szertár állománya. E mozgalmon belül most új módszert szeretne megvalósíta­ni Foton a Garay János általá­nos iskola és a patronáló, a Papírfeldolgozó Ipari Szövet­kezet. A kedvezményezés — amely már a Szovjetunió­ban polgárjogot nyert — még szorosabbá tehetné a patronáló és az iskola kap­csolatát. A lényege, hogy az általános iskola felsős tanulói a szövet­kezet fóti telepén sajátítanák el a gyakorlati oktatás anya­gát. Az iskola vezetői elmon­dották, hogy e tantárgy ma­gas szintű oktatásához az is­kolának nincsenek meg az ob­jektív feltételei, épp ezért hiá­nyoznak a tantárgy oktatásá­nak máshol joggal elért ered­ményei. A tanulók érzik, tud­ják, hogy amit végeznek, csak időkitöltő pepecselés ezzel-az- zal, már pedig így, hogy pro­duktív tevékenységet nem vé­geznek a gyerekek, ezek az órák többet ártanak, mint használnak. A probléma orvos­lása roppant egyszerűnek lát­szik, s erre máris kidolgozták a megfelelő terveket: A gyakorlati órákat — az eddigiektől eltérően — nem az iskolában, hanem a szövetkezetben szeretnék megtartani a pedagógusok. A fóti telepen egyaránt mód nyílik az őszi-tavaszi mezőgaz­dasági és a téli ipari tevékeny­ségre. Az üzem külső területén végeznék a gyerekek a parko­sítást, ültethetnének és gon; dozhatnánák különböző fafaj­tákat, kapnának egy területet , a fóliás növénytermesztéshez, palántázáshoz. Egyszóval min­den — a tanterv által előírt — mezőgazdasági művelet gya­korlására nyílik lehetőségük. Konkrét tervek születtek a gyerekek téli foglalkoztatására is. felsősorban a könyvkötésze­tet és a csomagolót szeretnék megismertetni a tanulókkal, ezen a két munkaterületen baleseti veszély nélkül dolgoz­hatnának. A tanulók ilyenformán megismerkednének a gyár­tástechnológiával, és meg­felelő jártasságra tennének szert egy szakmában. Az ötletnek még egy haszna volna: a szövetkezet a nyári szünetben foglalkoztat iskolá­sokat, akik a terv megvalósu­lása esetén sokkal könnyebben tudnak majd beilleszkedni a helyi körülményekbe. Az iskola viszonzásképpen segíteni szeretné az üzem dol­gozóit a továbbtanulásban. Egy felmérés szerint a fóti telepen 25 dolgozónak nincs meg az ál­talános iskolai végzettsége. A Garay János iskola vezetősége és tanári kara vállalta, hogy segíti a tanulni szándéko­zókat, majd a hiányzó bi­zonyítvány megszerzése után bekapcsolódik a pa­píripari szakmunkáskép­zésbe is. Erre a szövetkezetnek annál is inkább szüksége volna, hi­szen hazánkban a papíralap­anyag-gyártásban már régi hagyományai vannak a szak­emberképzésnek, a papírfel­dolgozásban viszont semmine­mű képzés nincs. Mivel az „újítás” a tanterv bizonyos módosítását kívánja, az iskola vezetősége és a szö­vetkezet közösen egy terveze­tet készített, melyet jóváha­gyás végett megküldték az il­letékes minisztériumnak. A tervezet azt is tartalmazza, hogy a foglalkozásokat össze­vonva — kéthetenként négy órában — tartanák, hogy mi­nél kevesebb időt veszítsenek az utazással. Ehhez is ad a szö­vetkezet majd segítséget: saját autóbuszát mindenkor az isko­lások rendelkezésére' bocsátja, F. Gy. r Áramváltók — trafók A sződligeti Dunakanyar Vegyesipari Szolgáltató Ktsz idén 30 mil­lió forint értékben készít transzformátorokat és áramváltókat. A ké­pünkön látható vaskohászati transzformátorokat a Villanyszerelőipari Vállalat számára gyártják. Gárdos Katalin felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom